Melyiket válasszam? Valami elegáns kellene, ami jó egy ilyen eseményre, de olyan, ami kissé laza is. Megvan! Egy vörös rövid koktélruhán akad meg a szemem enyhe dekoltázzsal. Elegáns, mégsem túlzottan és szexis, de nem annyira, hogy olyan szembetűnő legyen a foglalkozásom. Már csak egy lábbeli kell. A szemeim végigfutnak a sok cipő közt, amiben a sima sportcipőtől kezdve a bakancson át a a csizmákig és szerencsére egyszerű, mégis szép tűsarkúak is. Szerencsére találok olyan színű, ami hozzáillik a ruhámhoz. A fekete, csipkés fehérneműt és ugyanolyan színű combfixet húzok, felveszem a kiválasztott ruhát, felhúzok pár ékszert, amik passzolnak egymáshoz, kisminkelem magam, kifésülöm a hajam kapok egy táskát benne az alapdolgokkal - a mobilommal, a kulcsaimmal, egy rúzzsal, szemhéjpúderrel, a parfümömmel, egy kisebb fésűvel, meg persze egy csomag óvszerrel, elvégre ki tudja mikor lesz rá szükség - és már indulok is. Egy taxi vár kint a hotel előtt, benne már ott ül az ismerősöm, aki megkért, hogy kísérjem el, mert meghívót kapott valami dj after partijára, de nincs kedve egyedül elmennie, én meg felajánlottam neki, hogy feleannyi pénzért elkísérem, amennyit egy escort kérne. Szerencsére nem várja el, hogy egész idő alatt vele legyek, csak annyit, hogy pár percig, aztán ellehetek ott, csak ne keltsek túl nagy feltűnést. Részemről ez elfogadható ajánlat. Mikor beülök a taxiba már látom az arcán a széles vigyorát, ami valószínű leginkább a külsőmnek szól. Ő az egyik olyan szerencsés, aki sokszor láthatott meztelenül, mert annak idején a pasim volt, csak nem passzoltunk össze, így maradtunk barátok. Furcsa módon nálunk ez működött, talán mert a viszonylag békésen mentünk szét, nem volt nagy sértődés, vagy drámázás. Higgadtan átbeszéltük a dolgokat és mindenki ment tovább a maga útján.
- Szia, szívi! Szexin festesz. - mér végig szemtelenül és tudom, hogy csak cukkolni akar. Nem veszem komolyan, csak a szemem forgatom.
- Befejezted, vagy lekeverjek egyet? - kérdezem meg tőle, de ő ugyanúgy mosolyog tovább. Néha olyan idegesítő tud lenni.
- Lazíts már, csak vicceltem. - közölte és átrakta a kezét a vállam fölött az ülésem mögött, hogy ezzel is tovább feszítse a húrt.
- Nyugodt vagyok, csak te is tudod mennyire nem értek a bájcsevegéshez. - mondom és már látom előre, hogy pedig muszáj lesz megtennem bármennyire nem fűlik hozzá a fogam. Az a tudat vigasztal, hogy legalább keresek vele pénzt és lehet összejön egy jó dugás, ha mást nem vele. Tudom, nem megszokott, hogy az exem is azok közé tartozik, akik megdughatnak, azonban köztünk már csak szimpla barátság van, meg néha lenyomunk egy-két menetet.
- Elég lesz, ha mosolyogsz, ha zűr van, majd kimentelek. - kacsint rám és én halványan visszamosolygok. Ajánlom is neki, hogy állja a szavát, mert ha nem nem ússza meg szárazon akármennyire is maradtunk jóban.
- Oké, de ha nem tartod be, vagy elárulod, hogy kurva vagyok esküszöm, hogy kiheréllek. - tájékoztatom és ezt veheti fenyegetésnek. Erre felnevet. Úgy lenne kedvem néha képen törölni.
- Nem kell idegeskedned, betartom amit mondtam. Egyébként nem azt mondtam, hogy nem szégyenled a munkád? - kérdőn felhúzza a szemöldökét és tudom, hogy csak fel akar húzni. Felsóhajtok, bár nem engedem, hogy meglátszódjon az arcomon, hogy elérte a célját.
- Nem is szégyenlem, de egy ilyen partin egyikünknek sem tenne jót, ha elmondanád. Téged megvetnének, engem meg kidobnának. - szembesítem és erre csak megvonja a vállát és rágyújt egy cigire.
- Baszki, ne már! Nem azért fújtam be magam, hogy füst szagú legyek. - förmedek rá és befújom magam a parfümömmel, amire ő elkezd köhögni.
- Aki kettőnk közül büdösít az te vagy. - vág vissza a és kihajol a hozzá közelebb eső ablakon, hogy ott cigizzen tovább.
- Olyan köcsög tudsz lenni! Szerintem jó illatú és ez legalább egészséges. - szerencsére továbbra se néz rám, amit most nem is bánok, de magamban már látom, hogy nem tetszett neki, hogy nem hagytam magam.
- Te is cigizel. - veti oda és igazi van. Előfordult, hogy néha rágyújtottam, viszont általában csak akkor, ha ideges vagyok. Lehet most sem ártott volna rakni egy dobozzal. Mindegy, max majd veszek ott, ha már nagyon nem bírom ki.
- De csak ritkán és akkor is csak mentolosat szívok, ami elég enyhe. - erre szinte már látom, hogy fintorog.
- A cigi az cigi, bármennyire is enyhe attól még az. - próbálja bizonyítgatni az igazát, de továbbra sem hajlandó rám nézni, amit nem is baj.
- Csak azért, mert neked alacsony az IQ szinted és nem fogod fel, hogy nincs igazad attól még így van. - és végre megérkezünk. Hála az égnek! Nem bírtam volna ki vele még két percet, mert olyan köcsög tud lenni. Komolyan mondom, ha egy kicsivel is tovább kéne itt ülnünk összezárva egy piros folt díszelegne nem sokára az arcán. Néha nem értem mit szerettem benne annak idején, hogy jártam vele, bár valószínű azt, hogy olyan laza. Akkor valahogy nem láttam rajta milyen idióta és mekkora szemét tud lenni. Most már tisztán látom. Elnyomja a cigijét, én pedig kiszállok, majd jön utánam ő is.
- Csak próbálj meg normálisan viselkedni és nem lesz gáz. - súgja a fülembe én pedig már csak az engem figyelők kedvéért is mosolyt erőltetek az arcomra.
- Menni fog, csak ne legyél faszkalap. - préselem ki halkan a fogaim közt mialatt befelé tartunk és látom, hogy vissza kell fognia magát ahhoz, hogy ne vicsorogjon. Beérünk és egyből pár ismerőssel futunk össze. Pár percet elbeszélgetünk velük, többnyire nekem csak mosolyognom kell és hazudnom az olyan kérdésekre, amik a munkámat, vagy a viszonyunkat illeti. Azt adom be nekik, hogy titkárnő vagyok és, hogy ő a pasim. Vannak olyan jó fejek, hogy beveszik, ezért én hamar megszabadulok tőlük. Mikor elindulnék a pult felé a "barátom megfogja a karom és visszahúz.
- Ha lehet ne bassz be nagyon és fogd vissza magadban a ribancot. - suttogja a fülembe a figyelmeztetést és erővel kell visszafognom magam, hogy ne üssem meg. Úgy kezel, mint valami kisgyereket, aki nem tud magára vigyázni, vagy mint valami olcsó ribit aki nem képes uralkodni magán és tudni hol a határ.
- Ha nem engedsz el leütlek. - fenyegetem meg minél halkabban mire végre elereszt. Jó, hogy tudom valamennyire kezelni, már csak azzal is, hogy kínos helyzetbe hozom. Rá se nézve megyek el a bárpult felé és kérek ki magamnak egy koktélt. Amíg az italomra várok unottan körbenézek. Mindenki puccos ruhában van és látszik rajtuk mennyire beképzeltek. Nem szerettem itt lenni, ez nem az én világom volt. Mindig csak egy sima prosti voltam, aki aligha ért a jópifozáshoz, nem úgy, mint holmi escort akiknek ez a vérükben van. Én legfeljebb a csábításhoz értek, azt meg lehet ma nem lesz lehetőségem bevetni és még a végén be kell érnem ezzel a szerencsétlennel, akivel jöttem. Ha barom is, legalább nagy van neki és tudja hogy szeretem. Remélem azért őt mégis meghagyhatom arra az esetre, ha senkinek nem tudom eltekerni a nyakát. Bár idejönne valaki, aki nem karót nyelt. Ránézek a bal karomon lévő órámra - a karkötőm a másik kezemen van -, még nincs túl késő, még nincs semmi veszve. Mintha csak emlegetni kellett volna megjelenik mellettem egy srác laza öltözetben. Magamban hálálkodok mialatt előveszem a mosolyom és ránézek.
- Szia! Amber vagy. És téged hogy hívnak? - kérdezek rá és remélem nem akar lekoptatni. Addig amíg a válaszára várok belekortyolok az időközben megérkezett italomba. Nem is rossz és ráadásul alkohol sincs benne annyi, hogy egyből fejre álljak tőle, bár bírom a piát, szóval úgy érzem ezzel ma este nem lesz gondom.

Ezek vannak rajtam.

Nem túl jó itt lenne körülvéve csupa olyan emberekkel, akikkel csak látszólag jövök ki jól, valójában megvetek. Nagyon felszínesek, nagyzolósak, teszik a szépet, aztán valójában mindenféle rosszat gondolnak a másikról és elítélik egy rosszul megválogatott szó, vagy egy apró botlás miatt, pedig ők sem sokkal különbek. Nekem is vannak hibáim, meg lehet vetni miattuk, de én ha lehet őszinte vagyok másokkal és kimondom amit gondolok róluk. Nem örülök neki, hogy itt meg kell játszanom magam, ez a környezet ami körülvesz úgy különbözik attól a világtól,amit szeretek és amiben igazán jól érzem magam. Lefogadom azok is gondolnak rólam sokféle dolgot egy-két elejtett szó miatt, bármennyire is igyekeztem olyan lenni,akit nem vetnek meg. Lefogadom a megjelenésemet sem tartják túl elegánsnak, pedig eléggé igyekeztem, de ezeknek a legapróbb díszük is többe kerül,mint az egész ruhatáram,ami közt nem csak olcsó holmik találhatóak. Adok a külsőmre, azonban nekik akkor sem érhetek sose a nyomukba. Igazi felüdülést jelent számomra, amikor egy olyan srác kerül mellém,akiről látszik, hogy hozzám hasonlóan ő is kilóg innen. Szerencsére nem hajt el, még ha nem is ismerjük egymást. Amikor ő nevet én is, a kérdésre pedig bólintok.
- Hát ja, csak egy ismerősöm kedvéért jöttem el. Nem lenne kedved lelépni? - kérdezem meg tőle és remélem támogatja az ötletem. Jó lenne összehozni vele egy kis szexet.

Nem lepett meg a válasza, számítottam rá, hogy neki sem fűlik a foga ittmaradni és csak kényszerből teszi. Látszott rajta, érződött a kérdésén. Én is kizárólag azért vagyok még itt, mert a "barátom" szinte biztos leszedné a fejem, ha túl korán távoznék, mivel azzal lehet, hogy őt sodornám kellemetlen helyzetbe. Magamban sóhajtok és kortyolok egyet az italomból és azt kívánom bár több alkohol lenne benne. Egyből felvidul az arcom, amikor egy ötlettel áll elő. Nagyon örülök neki, hogy az agya ilyen fürgén jár.
- Jó ötlet, de nem lesz gyanús, hogy bemegyünk oda, ahova csak a pincérek szoktak? - kérdezek vissza és remélem erre is ki tud találni valamit, mert nekem összesen annyi ötletem van, hogy pincérnek álcázzuk magunkat, viszont átöltözni maximum a mosdóban tudnánk, bár lehet, hogy a vendégek felismernék az arcunkat, néz felszolgáló ruhát sem lenne egyszerű szerezni.

Első látásra ki se néztem volna ebből a srácból, hogy ilyen fürgén jár az esze. Hát ebből is látszik, hogy teljesen felesleges valakit az első benyomás alapján megítélni, mert az elég csalóka tud lenni. Igyekszek is általában nem rögtön ítélkezni valakiről. Valóban jól meglátja a dolgokat, ez a sok beképzelt gazdag tényleg csak magukkal, meg a pénztárcájuk tömöttségével. Akkor szeretek csak velük lenni, ha dolgozom, de most például elég kényelmetlenül érzem magam köztük. Én pusztán egy átlagos kurva vagyok, aki kísérőt játszik és akinek jelenleg csak az jár a fejében, hogy meglepjen innen, meg szeretkezzen egy jót, mondjuk ezzel a sráccal.
- Ha tényleg nem tűnne fel senkinek a távozásunk szerintem lépjünk meg, tudok egy ennél sokkal jobb elfoglaltságot. - kerül az arcomra egy mosoly, ami sejteti mire gondolok. Egész helyes srác, ráadásul jó fej és nem is túl hülye. A célomnak pont megteszi.

Látom rajta, hogy nem egyből esik le neki amire célzok, vagy csak simán nem akarja megérteni, de mindegy, ha kettesben leszünk úgyis nyíltan kibököm a szándékom mindenféle púder nélkül. Most is csak azért nem mondtam ki, mert nem akartam, hogy valaki meghallja, még a végén én lennék itt a ribanc, ami valahol igaz is lenne, viszont ilyen társaságban ezt nem nagyon akarom hangoztatni. Így is pont elég, ha az exemnek nem tűnik fel, hogy leléptem innen. Bár úgy vettem észre még beszélget, remélem az illető egy jó darabig még szóval tartja. Néha komolyan nem értem mit ettem benne annak idején. Talán a külsejét, meg azt, hogy egy időben még normálisabb volt, csak megváltozott. Hiába, van ez így, azonban én szerintem ugyanolyan vagyok, mint amikor két éve megismertem és ezt nem bánom.
Mindenféle tiltakozás nélkül megyek utána. Azért arra nem számítok, hogy rám tapos ezzel elintézve, hogy moshatom majd le a piros magassarkúmat, ami az anyagánál fogva szépen begyűjtötte a cipő talpán lévő közt. Mondjuk nem akkora nagy dolog, ráérek megtenni, amúgy sem hordom túl gyakran, csak most a rózsás összhatás érdekében húztam fel.
- Semmiség. - legyintek nyugodtan, nem vagyok az a fajta, aki ilyen apróságokon felkapja a vizet. Ahhoz nekem kicsit több kell, hogy mérges legyek. Sokkal kellemesebb itt lenni, mint a gazdagokkal tele lévő agyondíszített teremben. Már éppen elfelejteném a lábamban érzett fájdalmat, amikor ismét kis híján agyonnyom. Vagy ilyen figyelmetlen, vagy csak ennyire izgul.
- Nem gond, legalább nem látott meg minket. - mondom és a következő mondatából, hogy csak simán izgul, mert a lépcsőt hamar kiszúrja, még előttem.
- Tényleg. Gyere, nézzük meg hova vezet, hátha kijutunk innen. - szólok hozzá és megindulok a lépcső felé a szabadulás reményében. Ennél a rendezvénynél még az esti hideg is jobb.

Egyre gyorsabban lépkedek a lépcső felé. Bánom, hogy tűsarkút vettem fel, mert így nem bírok hangtalanul lépni, de úgy tűnik mázlim van, mert nem vesz észre senki. Már alig várom, hogy kijussak erről a helyről. Nincs kedvem tovább itt maradni, nem bírnám ki tovább a sok gazdag között. Mialatt egymás után fogynak el előttem a lépcsőfokok abban reménykedem, hátha kijutunk, de amint megtalálásra kerül a kapcsoló kiderül, hogy ez csak holmi raktár. Mindenfelé dobozok és kisebb ládák vannak. Leülök az egyikre és onnan tekintek kissé csalódottan körbe. Azért nincs még minden veszve, ha már nem jutunk ki innen azért szórakozhatunk kettesben idelent. Igaz, nem olyan nagy a tér, de azért el lehet itt férni, ennél kisebb helyen is csináltam már. Most már csak az a kérdés, vajon neki van-e hozzá kedve. Nem igazán lehet róla megítélni. Viszont kicsit idegesít már azzal, hogy folyton járkál. Szerencsére megáll és egy üveget emel fel, amire mosoly varázsolódik az arcomra. Mindig is szerettem a finom borokat és azt mondják az öregeket érdemes megkóstolni.
- Elfogyasztjuk? - kérdezem meg és továbbra is mosolygok. Hátha egy kis bortól megjön a kedve a szexhez és akkor kevesebbet kell csábítgatnom.

Meglep a reakciója, azt hittem simán belemegy abba, hogy igyuk meg ezt a bort. Nem érdekel mennyire idős, jól akarom magam érezni ma este és ha ehhez az kell, hogy felbontsunk egy öregebb bort, akkor legyen. Úgy se fogja senki se észrevenni, hogy megittuk, vagy ha esetleg mégis akkor ha kell kifizetem, így is ma kerestem nem kevést pénzt azzal, hogy vállaltam a kísérő szerepét. Ennyit igazán megérdemlek, azért, mert jópofiztam azzal a sok sznobbal, pedig szívem szerint már az első percben elhúztam volna közülük a francba.
Örülök, hogy még dugóhúzót is lehet találni ebben a raktárban, legalább nem kell kézzel kihúzni a dugót.
- Mert a gazdagok olyan beképzeltek, hogy a sima már meg sem felelne nekik. - válaszolom és a hangom kihallatszódik mennyire megvetem ezért a gazdagokat. Megvetik a másikat, csak mert nekik több pénzük van, aztán ők is ugyanolyan szaralakok, ha nem rosszabbak. Nekem is van pénzem, de attól még nem vagyok annyira beképzelt, mint ők. Esetleg azért néznek le, mert kurva vagyok? Ez se teszi őket jobbá, ez is csak egy munka. Mi van abban, hogy a testemmel dolgozok? Semmi. Mindenki csinálja azt amiben jó. Én ebben vagyok az. Lehet, hogy másoknak nem tetszik, hogy én így szerzek pénz, de teszek rájuk, én se szólok bele abba, hogy ők mit dolgozzanak. Nem is érdekel az egész, inkább törődök ezzel a sráccal, akivel vagy lefekszem ma, vagy nem, de legalább jól berúgunk.
- Kösz. - mondom mialatt elveszem az üveget, majd tétovázás nélkül meghúzom. Az nem baj, hogy nincs pohár, nekem így is megfelel. Miután végeztem Jerome felé fordulok
- Húzd meg te is! - biztatom egy mosollyal körítve és felé nyújtom az üveget.

Egész jól alakul ez az este. Eljöttem, pedig úgy hiányzott ilyen sznobok között lennem, mint két púp a hátamra, aztán egymásba Jerommal és egész jól elvagyunk. Ő nem beképzelt és jól megért. A gondolkodásmódunk is hasonló, legalábbis ezeket a hülye gazdagokat illetően biztosan. A társaság mellett az ital is jó, még ha nekem annyira nem is jönnek be a borok, de nem lehet mindig válogatni. Azért nem rossz, finom. A várt hatás nem marad el, picit átmelenget, ami nem árt, mivel kicsit hideg van itt és nem biztos, hogy átmelegítjük egymást.
A kérdését értem, mert talán nem vagyok zseni van eszem. Ennek ellenére mivel látom, hogy még mondani akar valamit hagyom, hogy végigmondja. A gyönyörű résznél csak mosolygok, hiszen az ilyen jelzők jól esnek.
- Egy ismerősöm kért meg, hogy kísérjem el. Persze pénzért, méghozzá nem is kevésért, többért, mint amit ugyanennyi idő alatt megkeresnék. - válaszolom és remélem most már érti mi vett rá arra, hogy ide jöjjek. - És te miért vagy itt? - kérdezem meg tőle, mivel az ő ittlétének az okát nem igazán értem. Miért jön ide egy fiatal srác szétunni magát, ha bulizhatna és élvezhetné az életet helyette? Talán őt is a pénz motiválja.

Nem zavar, hogy visszakérdez, hiszen nem titok, hogy mi a foglalkozásom, miért is titkolnám? Max zsarunak nem mondom el, de nem azért, mert szégyenlem, hanem lesittelne, az meg nagyon nem hiányozna, hogy a fiatalságom hátralévő részét rácsok mögött töltsem le holmi elmebajos idegenekkel. Még csak az hiányozna, valószínűleg már az első hetet se bírnám.
- Prosti vagyok. - árulom el és az sem érdekel, ha ezért esetleg megvet. Teszek rá, legfeljebb az este nem úgy folytatódik, ahogy szeretném, de még mindig itt van tartalékosnak ez a köcsög, akivel eljöttem, vele is le lehet nyomni egy-két menetet.
Végighallgatom amit mond és megcsóválom a fejem. Felajánlanám neki, hogy feldobom az estéjét, csak hát az előbb mondta, hogy már akkor is hulla volt, amikor ideráncigáltak, így lehet most inkább aludni és nem dugni akarna.
- Nem irigyellek. - mondom és elveszem a bort. Egy kicsi jut a ruhámra, de nem törődök vele. Levetném, ha tehetném, de így sincs itt túl meleg. Problémázás helyett inkább jól meghúzom az üveget és én is megérzem milyen erős is ez a bor, mert kicsit beüt.

Furcsállom, hogy ilyen szemekkel néz rám, azt hittem ez már előbb sejthető volt rólam. Oké, most nem úgy vagyok öltözve, ahogy dolgozni szoktam, hanem jóval elegánsabban és visszafogottabban, de egyesek azt mondják már a viselkedésemből is sejthető, hogy mi a foglalkozásom. Annyira azért nem gondolkodom túl annak a megmagyarázását, hogy neki ez miért nem tűnt fel előbb, de ráfogom arra, hogy csak simán nem vette észre.
A második mondatára csak megrándítom a vállam és hozzácsapok egy kisebb mosolyt. Lehet, hogy nem mindenkinek esik le egyből a foglalkozásom. Mindegy, akinek leesik, annak leesik, akinek meg nem, az meg rá tud kérdezni, ha akar, elmondom őszintén.
Számítottam a kérdésére és nem is zavar, hogy felhozza, elvégre nem titok.
- Azzal, hogy itt vagyok több pénzt keresek meg, mint pár óra szexszel. - válaszolok a kérdései másik felére, majd támad egy ötletem, ezért közelebb húzódom hozzá, hogy szinte ruhán keresztül súrolja a bőröm az övét. Kezem a nadrágjára vándorol, elég közel egy bizonyos testrészéhez. - Beszélgetni tényleg nem a legizgalmasabb, de mi lenne, ha valami jobbat csinálnánk helyette? - kérdezem meg és a mondatom második felébe minél több erotikát csempészek. A tekintetem is elég beszédes, csak egy hülye nem érti mire is gondoltam.

Meglepődök amikor visszakérdez. Pedig azt hittem érti mire gondolok és ő is benne van a dologban, ezért úgy furán jött, hogy visszakérdezett. Lehet, hogy ilyen ostoba, vagy csak a bortól nem forog úgy az agya. Mondjuk az is lehet, hogy csak kicsit nem elég bátor és megerősítés kell neki, hogy kimondjam a dolgot. Hát legyen, nem bánom, rajtam nem múlik.
- Szexelni szeretnék veled. - hagyja el a számat három teljesen könnyen megfejthető és ha ezt nem érti meg tényleg hülye. - Te szeretnéd? - kérdezem meg némi szenvedélyt beleerőltetve a szavaimba. Közben a kezem továbbra is az ágyékán pihen simogatva azt finoman. Remélem belemegy, mert nincs nagy kedvem itt csak beszélgetni, vissza felmenni meg főleg nincs. Ha nem megy bele akkor biztos lehúzom a maradék bort, az picit feldob legalább.

Eléggé meglepődök, abszolút nem ilyen válaszra számítottam. Fogalmam sincs mi a fene ütött belé, de nagyon nem tetszik. A kezem egyből ökölbe szorul, erőt kell vennem magamon, hogy nem akarjam jól képen vágni. Már csak azért is reagálok így, mert rohadtul rám ijesztett azzal, hogy beleordította a pofámba a nemet. Oké, értem én, hogy ő nem akar velem szexelni - még akkor is ha a teste azt mutatta, hogy akar -, viszont azért ez mégis túl durva válasz volt. Nem vagyok boldog még a magyarázkodása után se és hagyom, hogy ez meglátszódjon rajtam. Azt hittem dugok egy jót, erre olyan bunkón válaszol amennyire csak lehet. Még a bor is kárba megy emiatt a hülye miatt és szépen beterít a bor, meg az üveg szilánkjaiból is jut rám, szerencse, hogy csak a ruhámra. Eléggé sikerül felhúznia, mert nem csak azét szerettem volna vele lefeküdni, mert alapból is szeretek szeretkezni, hanem mivel fel akartam dobni a hangulatát, rossz volt nézni, hogy ilyen rossz a kedve. Erre tessék! Így akarjon az ember jót tenni!
- Oké, te tudod! Csak jót akartam, de akkor lökj el magadtól, ha ez így neked jó! - vetem a képébe nem túl higgadtan és felkelek leporolni magamról az üvegszilánkokat. - Legyen szép estéd! - hangomban düh és gúny keveredik, a középső ujjam pedig felé emelem. Felkapom a táskám majd felsietek a lépcsőn, kirántom az ajtót és becsapom magam után. Ha megfog ellököm magamtól, nem hagyom, hogy itt tartson. Szerencsémre pont nem jön akkor egy pincér se arra és ahogy oldalra tekintik és egy ajtón akad meg a szemem, rajta egy felirattal: "Vészkijárat". Hogy ezt hogy nem vettem előbb észre? Kilépek rajta és valóban kint kötök ki a helyiség mögötti sikátorban és megcsap a hideg esti szél, ami most jól esik bármennyire is fázom tőle. Elindulok kifelé belőle és már semmihez sincs kedvem, csak hazamenni, megfürödni és aludni. Hazaérve veszek egy hosszú, meleg fürdőt. Ennél jobban most nem eshet semmit, ellazít és megnyugtat. Kiszállva a kádból megtörölközöm, majd bemászom az ágyba. Legalább pénzt kerestem ma. És, hogy mi lett azzal a másik hülyével, akivel jöttem? Fogalmam sincs, de teszek is rá, a fizum már előre megkaptam és most csak ez számít. Ha kellett se mentem volna fel vissza hozzá, pláne nem borosan. A gondolataim hamar elhallgatnak, mivel annyira fáradt vagyok, hogy pár percen belül elnyom az álom.

//Köszönöm a játékot. //

A lány.. nem úgy viselkedik ahogy vártam.. Vártam valahogy egyáltalán?? Mégsem jut idő elgondolkozni ezen, olyan hirtelen pattan ő is le, és egy kicsit sem.. félreérthetetlen egyezményes jellel jelzi.. hát.. hogy ő ugyan nem ért egyet.
Még mindig a hátát nézem ahogy távolodik. Megrezzenek ahogy az ajtó csapódik a háta mögött, de még mindig a betonba fagyva állok és nézek.. azon tanakodva ugyan mégis mi lelte.
Felvonul a fejemben vagy ezernyi gondolat.. lehetséges verzió vagy csak a bor keltette képzetek, de aztán végül arra jutok: Jól tettem hogy nem tettem meg. Ki tudja miféle problémák származhattak volna belőle??

Hogy hogy jutottam vissza.. ahol várt a vendégsereg, az rejtély. De nem bírtam tovább. Egyetlen pillantás Dave-nek, jól tudtam hogy ezért még szét fog tépni ha visszaér a hotelbe.. mégis hívattam egy taxit.. a pultossal és bevágódva az ülésre hazamentem.
Már ott.. már ott a jó puha ülésen elnyomott az álom.. Azt mondják. Legalábbis az ébredés nem volt olyan kellemes, de hogy hogyan folytatódik tovább a történet?! Azt majd az élet elrendezi. Az élet mindig mindent elrendez...


Köszöntem!