Jade Moniqa Loren

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: elbűvölő, vidám, vad, maximalista, energia bomba

◆ negatív tulajdonságok: nyafogós, akaratos, mohó, látványosan unatkozó, szeretet éhes

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről: özvegy

Történet vagy szerepjátékos példa

Két könnycsepp csorgott ki a szememből. Végigfolytak az arccsontomon, az államon, végül pedig elém hullottak a földre. A könnyeken kívül semmi más érzelem nem látszott rajtam. Kihúztam magamat, a kezeimet magam mellé helyeztem, de nem gyűrögettem fekete gyászruhámat. A kezem nem remegett, a szemem pedig nem volt vörösre duzzadt a sok sírástól. Nem sírtam sokat, nem éreztem szükségét, hogy megsirassam a koporsóban fekvő férfit. Ugyan mögöttem a hozzátartozók zokogtak, fuldokoltak saját könnyeiktől és a szívük szakadt meg, addig én nem éreztem mást, mint szánalmat. A halk gyászos zene, a pap borzalmasan idegesítő olasz akcentusa, és a sírás mindenre rányomta a bélyeget. A fák mintha komorabb zöldek lettek volna, a madarak nem csiripeltek, a szél lustán fújta a száraz leveleket.
Lepislogtam a koromfekete koporsóra. Szép volt és fényes, ragyogott a homokbarna földben. Nagyon szép koporsó volt, olyan szépen faragott, égerfából készült, olyan volt ami nem tíz forintba került, amit nem lehet minden temetkezési vállalatnál kapni. Ha mást nem, Paul ezt biztosan megérdemli, meg azt, hogy jó mélyre temessék a családi kriptába, be az apja meg a nagyanyja mellé. Sőt azt is megérdemli, hogy látogassák a sírját, hogy gyönyörű fehér liliomokat és fekete tulipánokat tegyenek rá, hogy a sírja elé térdeljenek, és lehajtott fejjel imádkozzanak érte. Végtére ezt mindenki megérdemli. A halott kutya a diófa alá temetve, a balesetben meghalt biciklis az út szélén, mindenki érdemel, egy ’Isten vigyázzon rád!’-ot, bár az egészen biztos, hogy ennek a férfinak, aki odalent fekszik, én semmit nem fogok már mondani. Nekem nincs mit mondanom neki. Nem mondanám, hogy kifejezetten sajnálom, hogy megölték, persze ez egészen gonoszan hangzik, de azt hiszem neki jobb már a föld alatt.
Hirtelen emberek léptek mellém, és fehér rózsát dobtak be a sírgödörbe, homokot rá, aztán kezüket a karomra tették, zokogva borultak a vállamra, szavakat suttogtak a fülembe. Kedves szavakat, amiktől nem éreztem jobban magamat, de hagytam nekik. Engedtem, hogy kezek szorítsák a karomat, hogy a vállamra boruljanak, és zokogjanak, de én nem tettem semmit. Nem öleltem magamhoz Paul húgát, és nem fogtam meg a megbotló nagynénjét sem.
Pont akkor léptem közelebb, hatalmas fekete tűsarkúmmal, amikor az anyja is a másik oldalról. Egy pillanatig találkozott a tekintetünk. A hideg kék szemek, és a jeges barnák. Az ő szemei sem voltak kisírva, bár rajta látszottak a gyász jelei, mégis engem úgy nézett, mintha egy kígyó lettem volna. Az anyósom és én sose kedveltük egymást, ha tehettük elkerültük a másik felségterületét, és most ahogy néztük egymást, mintha megfagyott volna a levegő. A fehér rózsát fölemelte, a szemkontaktust pedig nem szakította meg. Nálam nem volt virág, én nem azt akartam beledobni. Lehajolt, hogy földet vegyen föl, én pedig fölemeltem a jobb kezemet egészen a mellkasom elé, ujjaimat az ezüst házassági gyűrűre fontam, amelyet hónapokkal ezelőtt meseszépnek tartottam. Hatalmas csiszolt gyémánt, ami pontosan a közepébe illett, kirívó, feltűnő darab. Határozott rántással, húztam le gyűrűsujjammal, tenyerembe zártam, és még közelebb léptem a sírgödörhöz. Ha még egyet léptem volna, egészen biztosan odazuhantam volna. Szemben az anyósom felvonta a szemöldökét, nem látta, hogy lehúztam a gyűrűt magamról. Balga asszony! Szinte csúfondárosan nézett, meg akart alázni.. A sírba ejtette a rózsát, de nem lépett hátra. A földet utána dobta, és várakozva tekintett felém. Én vagyok az utolsó. Ha nem egy temetőben lettünk volna, és nem a volt férjem sírja fölött álltam volna, akkor egészen biztosan elégedetten mosolyogtam volna. De nem tettem. Komolyságot erőltettem magamra, a kezemet kinyújtottam előre, a markomban éreztem, ahogy a drágakő a húsomba vág. Amikor az utolsó hang csendült föl a hangszórókból, én kitártam a tenyeremet, a csodaszép ékszer pedig lefelé zuhant. Hármat koppant a koporsón, aztán megállt, egy pillanat döbbent néma csendet hagyva maga után.
Hangok kezdtek sutyorgásba mögöttem, döbbenten, rekedten. Nem tudtam megállni, egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra, miközben velem szemben a gonosz hárpia döbbenten meredt rám. Nem szóltam egy szót sem, sarkon fordultam. Én ezt hagyom Paulnak ajándékba.
Nem kaptam tőle semmi jót.. nem volt remek élmény arra hazamenni, hogy a férjem a konyhapadlón fekszik egy hatalmas vértócsával a feje alatt, akkora lyukkal a homlokán amin simán átlát az ember, és ha ez nem lenne elég ahhoz, hogy összeomoljak, lelkileg egy nulla legyek, és sírógörcsöt kapjak, amikor felnéztem láttam, hogy mindent elvittek azok a barmok. Persze ezt Paul csak magának köszönheti, nem kellett volna minden hétvégén kaszinóba mennünk, nem kellett volna azzal untatnia, hogy ő rulettezik és pókerezik, én pedig, fölötte állva bámulom ahogy hatalmas adóságokat varr a nyakunkba. Mindenképpen függő volt.
Erősen kilengő csípővel indultam elfele, nem érdekelt, hogy nincs vége a szertartásnak, már nem érdekelt ez az élet. Éreztem, ahogy a gyászoló tömeg tekintete a hátamba mar, hogy döbbenve bámul még a pap is, én pedig az ajkamon elégedett mosollyal emeltem a kezemet a fekete fejdíszemhez ami szőke hajzuhatagom a fejem tetején tartotta. Egy határozott mozdulattal rántottam le és dobtam bele a szemetesbe. A hajam máris a hátamra omlott, kedvesen cirógatta csupasz lapockáimat. Egyáltalán nem úgy néztem ki, mint aki egy temetésen volt, inkább úgy, mint aki most fogja fölkaszálni az összes pénzt Vegasban.
Hát igen, ha motorom lenen fölpattannék rá, és azzal száguldoznék a város felé, de így hogy nincs, sajnos repülővel kell mennem, de biztosítok mindenkit afelől, hogy kiforgatom az összes pénzt abból a nyamvadt városból! Már csak pókerezni kéne megtanulnom, nem hiszem, hogy a kivillanó combom, keblem és fenekem elég lesz a győzelemhez, de nem fogom magam hagyni dög leszek.. dögös dög leszek..