Bánom, hogy megszólaltam félbe szakítva dúdolását. Ujjaimat összefonom övéivel. Puha kis praclija még enyémnél is vékonyabb. Viccnek gondolom ajánlatát, hogy bármikor megkóstolhatom, ám komoly arca elhessegeti feltevésem. Nem fogok azt hiszem sokszor élni ezzel a lehetőséggel.
- Tényleg?
A mennyei szó hallatára még büszkébben szegem fel állam. Most mondjam azt, jó a mesterem?
- Azt nem mondtam, hogy nekem nem volt elképesztően jó! Azzal együtt fura is.
Magyarázom a bennem kavargó érzések és érzelmek kavalkádját. Több kevesebb sikerrel, hisz még én sem értem magamat. Válasza nem lep meg.
- Sejtettem.
Szuszogom kéjes sóhajokkal. Ez isteni. Fejemet hátra feszítem. Rajtam fekszik, csókja egy újabb hangos sóhajt fojt belém. Szemei már nem csillognak éhesen, mint egy kis idővel ezelőtt. Leugrik rólam és elsiet. Kételyeim támadnak ez ügyben.
- Mit találtál ki drága Zaira?
Nem sokkal később megjelenik egy kendővel a kezében… és jégkockákkal. Uram isten. Hűségesen tűröm, hogy bekösse szemem az ismeretlen fele taszítva ezzel. Bizalomjáték? Ellazítom testem, így könnyen, mint egy babát rendezgethet. Az első jégkocka hasító hidege ajkaimhoz ér. Felszisszenek.
- Hékás, ez hideg!
Libabőrös leszek tetőtől talpig. A következő újra sokkol egy picit. Megfeszülök. Kétes érzések újra bennem vannak ahogy egyik helyről a másikig rakosgatja testemen az első majd második jégkockát, mindegyik hamar szétolvad lázasan forró testemen. A jelek amiket rám firkál nem jelentenek semmit mégis szórakozottan fejtegetem. Pici szünet után váratlanul fogja át combjaimat és érinti a jégkockát legérzékenyebb pontomhoz. Válaszul ujjaim hajába szántanak és finoman, de határozottan húzom közelebb magamhoz. Hol nyelve hol a jégkocka izgat még ugyan úgy remegve el nem jutok a csúcsra ahogy ő az én kezeim alatt.
- Ez… hihetetlen.
Dünnyögöm reszketeg hangon. Még nem sikerül lehiggadni a visszafojtott nyögések hatása után. Valamit ajkaimhoz érint. Rájőve mi az egy apró puszit lehellek rá.
- Mohó vagy!
Vigyorgom. Orcáim lángvörösre gyúlnak. Nem sikerült minden nyögést letiltani ajkaimról. Játékszere lettem gy nőnek. Bizarr. Kimeredt szemekkel nemet intek akaratára.
- Szerintem, megleszünk mi azok nélkül a játékszerek nélkül Zairám. Jó éjszakát!
Suttogom füleibe ahogyan szinte belém gabalyodik annyira hozzám bújik. Lassan cirógatom, míg el nem alszik. Hallgatom még nyugodt kiegyensúlyozott szuszogását. Aztán engem is elnyom az álom.
Reggel kipihenten ébredek egy álomtalan, mély álomból. Mellettem hason alszik Zaira. Mintha csak álom lenne az éjszaka. Annyi maradt meg emlékül, hogy mindketten meztelenek vagyunk. Nagyot nyújtózva kelek fel. Elosonok táskámig, ami ott hever a konyhában azóta is. Kihalászok belőle egy tiszta bugyit és egy pulóvert, majd nekilátok a reggeli készítésnek, hogy mire Zaira felkeljen kész legyek. Bénázok, egy sort mire mindent megtalálok. Mikor elkészülök, tálcára pakolom a tányért, a pohár narancslevet es egy kis vázát találva egy szél még éppen maradt fréziát csatolok a reggelihez. Ügyeskedve viszem Zaira hálójához koppantok hármat az ajtón