Ellenáll nekem, felesel, már már viccet űz belőlem és ennek baromira kellene bosszantania mégsem így történik, hanem egyre inkább megtetszik ez a szituáció és közben a lány is. El akar űzni maga mellől mégis az ellenkezőjét éri el, hisz minden egyes szavával csak még jobban beférkőzik a gondolataim közé. Ha elengedem majd utána napokig csak utána fogok epekedni már előre látom. Eddig még sohasem tapasztaltam ilyet ezért olyan furcsa ez az egész... Be kéne zárnom a lányt egy szobába és nem törődni vele a következő külső utasításig, de nem megy, egyszerűen muszáj tovább bosszantanom, még jobban beférkőzni a fejébe, ugyan is nem titkolt célom, hogy Ő is csak rám tudjon majd gondolni, miután elválnak útjaink.
Hozzám akar simulni, még nagyobb felületen akar hozzám érni, sőt mi több hagyni akarja, hogy kényeztessem, legalábbis a teste, de a feje egészen mást akar. A gondolatai még hevesen tiltakozhatnak ellenem, de nem szabad, majd Ő maga is rájön, hogy hagynia kell, hogy átvegye a teste az irányítást az elméje fölött, és akkor majd nagyon jól elleszünk egymás társaságában.
Folyton menekül előlem, közeledek hozzá egy lépést ő arrébb szökken hármat. A legegyszerűbb tényleg az lenne ha lekötözném, mondjuk magamhoz kötözhetném, de nem akarom megijeszteni sem pedig elijeszteni magamtól. Bármennyire is nem úgy tűnik, biztos, hogy még midnig fél tőlem és ettől az egész helyzettől, talán még sokkos állapotban van.
Végül megteszem azt amire mind a ketten annyira vártunk már, oda lépek hozzá és megcsókolom. Ő is szerette volna, ha nem, akkor azonnal lendült volna a keze, hogy kiossza a következő pofonomat, ezúttal teljesen jogosan, de nem teszi. Ahogy az italáért nyúl egy pillanatig azt hiszem, hogy azt fogja a képembe locsolni, de ez sem történik meg, csak elfordul és elmegy, bár pár lépés után újra felém fordul.
- Nem szórakozom veled, a szándékaim egészen tiszták, te is rájöhettél már mit akarok. Nem foglak lekötözni, csak akkor ha nagyon nem bírok már veled, de ez nem fog előfordulni igaz? - Felelem a szemeibe nézve. - Nem csinálok semmi olyat sem amit te ne szeretnél, szóval engedd had folytassam és ha sok lesz akkor majd szólsz. - Szólalok meg ismét és nem hagyva neki gondolkodási időt gyorsan átszelem a közöttünk lévő távolságot, a derekánál fogva magamhoz húzom és ismét lehajtom a fejem, hogy megcsókolhassam. Ha el akar húzódni először nem hagyom, csak puhán csókolom, próbálok valami válasz féleséget kicsikarni azokból a gyönyörű ajkaiból.

Dorian&Roxi

See the flames inside my eyes...it burns so bright I wanna feel your love

 
[You must be registered and logged in to see this image.]

Akármit mondd játszik velem… és a fejemmel is. Valamiért tudja, hogy mit nem szabadna akarnom és pontosan azt teszi. Ahogy ellépek tőle kezem enyhén remeg, miközben kezembe veszem az italt, amibe bele is kortyolok, sőt, meg is iszom az egészet, miközben beszél. Nem… ne akarjon már mindig ellent mondani nekem. Nem tudja, hogy mit akarok…
Honnan tudja, hogy én mit szeretnék? Mi az, hogy nem csinál semmi olyat… dehogynem, csak nem akarja észrevenni. Biztos sérti az egóját, hogy én nem akarom azt legyezgetni azzal, hogy rögtön a nyakába ugrok.
Ha sok lesz szólok? Már most sok… kiabálnom kéne, sikítanom... sőt, megpróbálnom kiszabadulni, annak ellenére, hogy lekötötte, nem lehetséges. Nem szabadna elhinnem… mi van, ha csak felültet? Mi van, ha simán megtehetném, csak ezzel akar átverni.
Így is túl sok gondolat, mert amint szóhoz jutnék, már ott is áll előttem és magához ránt, kezeim ismét mellkasának támaszkodnak, ahogy lehajol, hogy megcsókoljon.
Annyira váratlanul ér, hogy időm sincs végiggondolni a helyzetet, csak átkarolom nyakát, hogy még jobban magamhoz húzzam.
De a következő pillanatban már el is lököm magam tőle, olyan erővel, hogy kibontakozhassak kezei közül, ha csak nem szorít magához.
- Nem csinálhatod állandóan ezt… - Lépek még el tőle, mert nem igazán bízok már önmagamban.
- Nem csinálsz olyat, amit nem szeretnék? Gondold ezt végig… Igen… lehet, hogy fizikailag vonzódok hozzád… Lehet, hogy viszonozni akarom azt a csókot… sőt, lehet, hogy többet is akarok. De ezt nincs jogod megmondani nekem. Az én jogom eldönteni, hogy akarom e ezt, vagy sem… Te pedig rám erőlteted ezt a döntést… - Nem végig nézek rá, nem akarok rá nézni, egyszerűbb úgy mondanom bármit is, hogy nem nézek rá. Csak fel-alá járkálok előtte, láthatóan idegesen, majd végül megállok, nagyjából szembe vele és felnézek rá rendesen.
- Az én jogom eldönteni, hogy mit akarok, nem a tiéd… - Ismétlem meg még egyszer, majd egy ideig csak csendben nézek rá, ha közeledne felém, biztosan hátralépek.
Nem tudom, hogy mennyi ideig nézek rá meredten, de még azt se mondhatom, hogy átgondolom azt, amit mondtam neki… hogy rájöjjek, jó e ez nekem.
Aztán persze, ahogy azt ő gondolta, ha kivárja, még meredten nézem, odalépek hozzá és én csókolom meg őt, de csak egy rövid ideig, hogy aztán utána egy egészen picit hátrébb lépjek és lekeverjek neki egy pofont.
- Ezt… azért megérdemelted az előbbiekért… - Nézek rá komolyan, majd megint közelebb lépek hozzá.
- Pont az a bajom, hogy túlságosan is tiszták a szándékaid…

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék nr2: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...

Még mindig nem üt meg, mekkora egy mázlista vagyok! Sőt, először hozzám simul és a nyakamat karolja át, majd csak miután feleszmélt, hogy mi is történik vele, az után löki el magát tőlem, vagy engem tőle. Lényegtelen, hiszen csak az a fontos, hogy már megint megszökik előlem. Nem értem miért kell ezt csinálnia, hisz az első reakciójából nagyon is az szűrhető le, hogy Ő is akarja ezt, szüksége van a közelségemre pont úgy, ahogy nekem az övére, mégis hadakozik ez ellen az érzés ellen. Buta lány, mást nem tudok mondani, hisz ha nem vívna felesleges csatákat akkor lenne okos. Hagynia kellene, hogy a teste hozza meg a döntéseket a feje helyett, de egyszerűen képtelen elengedni magát.
Fel s alá járkál, mint egy csapdába ejtett gyönyörű vadállat. Állok és nézem, mintha állatkertben lennénk, bár nem valószínű hogy aranyos mosolyt kapnék tőle erre a hasonlatra. Inkább csak egy újabb pofont, de jó nagyot és csak még inkább magam alatt vágnám azt a bizonyos fát.
Nem felelek, legalább is egyelőre. Várom, hogy kidühöngje magát, hogy letisztázza magában azt, hogy mit is szeretne és ebben a folyamatban az csak ellenem fordítaná ha elkezdenék beszélni. Szóval csak állok és irtó jól nézek ki.
Elhallgat, nézzük egymást, haloványan elmosolyodom, de nem csinálok semmi mást, csak várom, hogy Ő lépjen, mert lépni fog ebben biztos vagyok. Tetszem neki és kíváncsi.
Végül megtörténik amire már oly rég óta vártam, hozzám lép és megcsókol, a kezeim automatikusan a dereka köré fonom, hogy még közelebb vonhassam magamhoz vékonyka testét és viszonzom is a csókját... majd csattan a következő pofon.
Közelebb hőzom magamhoz és most már nem fogom neki hagyni, hogy elhátráljon, elég volt már a macska egér játékból.
- Most akkor nekem is le kéne kevernem neked egy pofont amiért megcsókoltál az akaratom ellenére? döntöm oldalra kissé a fejem és kérdőn nézek rá. Nem fogom bántani, ez csak természetes, de ha az Ő logikáját követem akkor nagyon is jogomban állna most megütni őt, de olyat nem teszünk, csak végszükség esetén, mikor el kell kábítani valakit.
- Az miért baj ha tiszták a szándékaim? LEgalább láthatod, hogy nem akarlak átverni. - felelem neki, majd fogom a tányért amire felkatonáztam az egyik pizzát, majd behúzom Roxit a nappaliba, leülök a kanapéra és az ölembe húzom a lányt, majd a combjaira teszem a tányért. - Egyél. - Adom ki neki az utasítást. - Addig kitalálhatod, hogy mit is akarsz megengedni nekem a mai este folyamán.

Dorian&Roxi

See the flames inside my eyes...it burns so bright I wanna feel your love

[You must be registered and logged in to see this image.]

Eljutottam arra a szinte, hogy egy ideig nem küzdök vele. Lehet elfáradtam kicsit ebben az egészben… és könnyebb így. Az egy másik dolog, hogy lehet jobb is, azzal nem foglalkozok. De amint hátrébb lépek, rögtön visszahúz, én pedig nem küzdök, érzem kezeinek stabilságát, úgyse hagyná, hogy egykönnyen kiszabaduljak karjai közül és hát… nincs is értelme küzdenem. Úgy is tudom, hogy nem fog megerőszakolni. Azt már rég megtehette volna, órákkal ezelőtt, ha annyira szerette volna.
A kis kijelentésére elnevetem magam és megrázom a fejem.
- Akaratod ellenére a nagy francokat. Nagyon is akartad te ezt… minden egyes mozdulatod erről árulkodik, amióta ideértünk… szóval ne játszd itt nekem a kis áldozatot. – Közlöm vele, majd felemelem mutatóujjamat, mondjuk úgy, hogy fenyegetően. – Viszont remélem tudod, hogy nagyon is megbánnád, ha bármi ilyet csinálnál… Nagyon elviselhetetlen tudok lenni, ha akarok, még úgy is, hogy lekötözöl egy székhez. Azt nem is említve, hogy egész egyértelműen azért küzdesz, hogy magamtól másszak az ágyadba… majd nyilván ezt fogom tenni, miután megütsz… sajnálom, a BDSM nem az én világom… - Vonom meg a vállam.
Hagyom, hogy magával húzzon, bár nem tudom mi a terve, elég lesz elszöknöm tőle ismét, ha majd úgy látom, hogy olyat akar csinálni, amit én nem. Nem biztos, hogy mindenre fel van készülve, ami a tarsolyomban van.
- Miért? Lássuk csak… ki tudja, hogy hány lányt kellett már elrabolnod, akik esetleg vonzóak… ki tudja, hogy hány lányt vittél már az ágyadba? Nem leszek egy a sok közül... Minek nézel engem? Valami kis ribancnak, aki csak azért beugrik valaki ágyába, mert éppen kölcsönös a vonzódás? Ennyi erővel már a fél várost körbejárhattam volna így. – Magyarázom neki, miközben helyet foglal a kanapén, s csak azért ülök az ölébe, mert belehúz, különben bizisten ott állnék előtte végig.
- Nem fogok pár óra ismeretség után csak úgy engedni valakinek, mert ő szépen néz rám, hogy aztán egy strigula legyek a sorban. Én annál többet érek… - Magyarázom, majd lenézek a tányérba.
- Ne dirigálj nekem, majd eszek, ha én akarok… - Válaszolok vissza, de azért elveszek egy falatot, mivel a magamnak kiválasztott pizzát nem igazán sikerült elfogyasztanom és már igencsak éhes vagyok.
- Ezen pedig nem kell gondolkodnom… nagyon is jól tudom, hogy a moráljaim mit engednek és mit nem. Mit gondolsz miért nem akartam, hogy azt csináld, amit? Nem egy dekoratív játékbaba vagyok, rossz nővel próbálkozol, tudod, nekem agyam is van, amivel gondolkodni tudok.

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék nr2: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...

Igazán édes, ahogy megpróbál megfenyegetni, legszívesebben egy puszit adnék a feltartott ujjára, de nem teszem, hagyom őt kibontakozni. Halkan felnevetek a szavaira, és bár ő komolyan mondta, nem tudok nem mosolyogni rajta.
- Ennél is elviselhetetlenebb? Igazán nehéz veled, hogy mindig ellenkezel velem, szóval köszönöm, hogy most már annyira nem teszed. A kikötözéshez pedig még visszatérünk majd... - Lehet, hogy nem az Ő világa a BDSM és igaz az enyém sem, abban biztos lehet, hogy sohasem fogom ráemelni a kezemet, de azért egy kis kikötözésbe még nem halt bele senki sem, sőt szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy nagyon is élvezné, ha engem kikötözhetne. Legalább is nekem nagyon tetszene, bár meg is őrjítene a tudat, hogy ott van és mégsem tudom megérinteni.
- Nem szokásom keverni a szórakozást a munkával, igazán különleges helyzetben vagy ez által. Vedd megtiszteltetésnek. Kellett már elrabolnom számos cicababát és szépséget, de egyiket sem akartam ennyire kitartóan az ágyamba cipelni. - Lehet csak a fát vágom magam alatt, de ha ez az igazság akkor nincs mit tenni. A szórakozást olyan estéken szoktam elintézni, mint amikor először találkoztam vele és máig bánom, hogy akkor nem léptem semmit sem, pedig kellett volna, akkor Ő is jobban hajlott rá, mint amennyire ezalatt a pár nap alatt fog, amíg itt van nálam. Akkor tudtam volna, hogy tényleg engem akar, most azonban, lehet csak azért csinálja majd, hogy hamarabb elengedjem. Amire nem fog sor kerülni, bármilyen édes is lesz.
Tetszik, hogy az ölemben ül, igazán ide illik, nem nagyon akarom majd elengedni, lehet, hogy amint megkapom a pénzt kikerül a képből az, hogy Ő "csak" egy munka és akkor végre áttérhetünk teljes mértékben a szórakozásra. Mintha ez ilyen könnyű lenne... de azért reménykedni lehet.
- Nem baj akkor is egyél, ha inni akarsz még... nem akarom a hajadat hátra fogni, miközben kiadod a gyomrod tartalmát. - Már pedig ez lenne, ha nem enne valamit. Bár lehet, hogy lemondott már az ivásról teljes mértékben. Annak nagyon tudnék örülni. Beszél, én pedig egy puha csókot adok a nyakába, egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy ne tegyem.
- Akkor kérlek, meséld el, hogy mit is gondolsz és mit szeretnél tenni. Ismertesd velem a játékszabályokat kérlek. -

Dorian&Roxi

See the flames inside my eyes...it burns so bright I wanna feel your love

 
[You must be registered and logged in to see this image.]

Sose hittem, hogy velem hasonló történhet… sosem gondoltam úgy igazán, hogy bárkivel ilyesmi megtörténik a való életben. Persze… tanultam elég sok érdekes… és hihetetlennek tűnő esetet, de valahogy, azok is olyanok, mint amiket a hírekben olvasol. Áh, ilyen veled nem történik… és mégis. Hiszen csak rosszkor kell rossz helyen lenned… vagy csak… nem is igazán tudom, hogy miért is vagyok itt. Hogy ki akarhatja, hogy elraboljanak. Igazából a lényeg az, hogy olyan szituáció, ami a filmekben, vagy mesékben létezik, hát csoda, hogy így viselkedek? Mint aki kifordult önmagából? Lehet magamra se ismernék, ha ezt látnám kívülről...
- Örülök, hogy jól szórakozol… - Teszek még azért egy csípős megjegyzést, mert láthatóan baromira nem akarja egy szavamat se komolyan venni. Ez pedig lehet jobban bosszant, mint amit csinál velem. Én egy okos lány vagyok, tudom ezt magamról, de most mégis ostobának érzem magam… De nem fogom a tudomására adni, az is biztos. A következő mondataira viszont még a lélegzetem is elakad egy pillanatra. Először megdöbbenve nézek rá, majd elnevetem magam.
- Hogy vegyem megtiszteltetésnek? Jézusom… remélem ezt nem gondoltad komolyan. Adjak hálát azért, mert megfelelő vagyok a szerepre? Ennél szexistább megjegyzést még sose mondtak nekem… pedig próbálkoztak már egy-két dologgal. Azt hiszed nem lenne megannyi jelentkező? Adjak hálát, mert úgy gondoltad, hogy ha, ha már el kell raboljam, akkor mellette meg is húzhatom, mert jó bőr… a többi csak elment… Nem a legjobb csajozós duma, kisapám, abban biztos lehetsz… - Igazából, nem is hiszem el, hogy ezt hallottam, s azt se igazán tudom, hogy ezek után miért hagyom, hogy magával vigyen.
Ahogy a nyakamba csókol, ellököm magamtól.
- Játékszabályok? Ugyan… mintha érdekelne, hogy én mit akarok. Hiszen ez a te birodalmad, én pedig csak egy hülye kis játékszer vagyok a számodra, aki vegye megtiszteltetésnek, hogy meg akarod dugni, mintha te lennél az első ember a világon erre a pozícióra. – Teszem hozzá, kicsit se rejtve cinizmusomat.
- Szabályok kellenek? Rendben… de nem fognak tetszeni. Fejezd be ezt a viselkedést és ne próbáljál már úgy tenni, mintha tudnád, hogy mit akarok, vagy mit gondolok. Többet ne ejtsd ki a szádon, hogy szívességet teszel, amiért akaratom ellenére elrángattál és azóta is próbálsz… uralkodni felettem, mert nem jön össze. Amivel eddig el tudtál bármit is érni, az max a fizikumod volt… vagy… az, hogy letámadtál. Ez pedig nem az én műfajom. Tessék. Itt vannak a játékszabályaim, de kétlem, hogy bármelyiket is be tudnád tartani. Ahogy észrevettem, ahhoz túl nagy az egód, hogy egy nő mondja meg neked, hogy mit csinálj… úgyis úgy cselekszel, ahogy te azt jónak látod, ahogy te azt akarod, nekem pedig vagy tetszik a dolog, vagy nem. Most pedig, ha megbocsátasz, meg kell látogatnom a mosdót… - Jelentem ki és felállok a helyemről vissza se nézek, válaszát se várom meg, úgy hagyom magára. Igazából, nem kellett sehova mennem, csak végre egyszer azt akartam, hogy enyém legyen az utolsó szó és azt csak így érhettem el. Egy pár percet várok, utána megyek csak vissza hozzá, a kanapé mögé, rátámaszkodva a háttámlájára kezemmel.
- Nos, mit gondolsz?

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék nr2: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...

Kezd a türelmem határán táncolni és hiába nagyon szórakoztató, ahogy mindenen felhúzza magát azért kicsit kezd sok lenni. Lehet, az lenne a legegyszerűbb, ha szimplán úgy bánnék vele, mint azokkal, akik végig hisztériázzák az egész itt töltött időt. Egy székhez kötözném, a száját pedig egy szép méretes krumplival tömném be.
- Ne akadj ki mindenen, nem kell mindent félre érteni. - Nem volt semmi rossz szándék abban, amit mondtam, én ilyen vagyok és kész, de Ő csak a szavakon tud lovagolni és egyre inkább hergeli magát. Nem mehetnénk vissza úgy húsz perccel korábbra, amikor még ő csókolt meg engem? Felhozhatnám ezt ellene, de akkor biztos azt mondaná, hogy képzeltem az egészet, vagy csak véletlen volt, mert megbotlott és pont úgy érkezett, hogy a szája az én számhoz ért.
Nem, nem fogom lekötözni és nem is engedhetem el, de már biztos vagyok abban, hogy ez a pár nap lesz életem leghosszabb és legrosszabb pár napja, ha csak nem enged végre nekem és nem dönthetem le a lábairól, mert akkor egyáltalán nem lesz rossz az itt léte.
Végighallgatom a monológját, és nem szólalok meg, hanem egyelőre csak végiggondolom, amit mondott. vagyis azt kéri, hogy ne legyek önmagam. Hát rendben, ha neki egy szőke ficsúr kell, aki egy fehér egyszarvún érkezik, majd ellovagol vele a naplementébe, akkor azt... nem fogja megkapni, mert maximum negyed óráig bírnám játszani azt a szerepet, utána ugyan úgy beszélnék, mint eddig és kiábrándulna belőlem, még jobban. Na nem mintha eddig bármennyire is sikerült belopnom magam a szívébe, csak annyi történt, hogy ha rám néz akkor nedves lesz a bugyija... vagy még az sem, de azt már beismerte, hogy tetszem neki. Fél siker. Ahhoz, hogy nekem adja magát végre valahogy el kell érnem azt, hogy... megkedveljen? Talán az is elég lesz ha nem tart majd egy képzőművészeti agyagedénynek.
Hamarosan vissza jön és még nem sikerült kitalálnom, hogy mi a szöszhöz is kezdjek vele. Egyelőre tehát csak nézek fel rá, és elmosolyodok, majd felnyúlok, hogy kihúzzam alóla a karjait, majd a tarkójánál fogva magamhoz húzzam, hogy ismételten megcsókolhassam. Ki fogja ez csapni nála megint a biztosítékot, de nem baj, ha elég sokszor csinálom, akkor egyszer csak majd nem tud ellen állni nekem és nem pofont kapok majd, hanem saját akaratából ül majd bele az ölembe és bújik hozzám.
-Azt gondolom, hogy azt hiszed, hogy én vagyok a szőke herceg. De sajnos ki kell ábrándítanom téged, nem vagyok az és nincs olyan pasi aki mindig és minden helyzetben tisztességesen fog veled viselkedni. Megpróbálhatom vissza fogni magam, de nem ígérhetek semmit sem, mert nem fogok megváltozni csak azért mert ilyen szépen kérted. - Felelem neki és ha el akar menni akkor nem hagyom neki, hanem elkapom a kezét és vissza húzom a kanapéra.
- Próbáld meg ne olyan komolyan venni a dolgokat, hanem.. ez az egész egy poén, egy kaland, hisz hány ismerősöd mondhatja el magáról, hogy egy tök helyes pasas ejtette fogságba és végig azon dolgozott, hogy végre széttedd neki a lábaid? Mellesleg nem ez a nők álma? Az összes regény erről szól… - Na nem mintha olvasnék ilyen vacakokat, de a tévéből és a rádióból is már ezek folynak, és nem igazán értem, hogy Roxi miért nem illik bele a mintába. Akkor minden sokkal könnyebb lenne… na meg egy idő után unalmasabb is.

Dorian&Roxi

See the flames inside my eyes...it burns so bright I wanna feel your love

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egészen rövid ideig vagyok csak távol, mert túlságosan is kíváncsi vagyok a reakciójára. Aztán ahogy visszatérek, meg is kapom azt. Nem mondom, hogy meglepődök rajta… meg azt sem, hogy nem élvezem, eltekintve attól, hogy baromira kényelmetlen pozíció ez. De csak egy rövid ideig hagyom neki, hogy megint játszadozzon velem, elhúzódok és szépen fejbe vágom hátulról.
- Azt gondolom, hogy nagyon tévedsz barátocskám. – Nézek rá enyhén cinikus arckifejezéssel.
- Szőke herceg? Megint alábecsülsz… nem hiszek a szőke hercegben és nem is akarnék soha szőke herceget, drágaságom. Tökéletes pasi nem létezik… de ha létezne se kéne. – Ingatom meg a fejem, majd karba teszem kezeimet és úgy nézek rá.
- Mégis miből gondolod, hogy én hiszek rólad bármit is? Mégis miből gondolod, hogy én azt akarom, hogy te legyél a tökéletes pasi nekem? Édesem, nem én vagyok itt az, aki teper a másiknak és nem én vagyok itt az, aki valamit el akar érni… szóval én mondhatnám, hogy úgy gondolom azt hiszed rólam, hogy egy gátlástalan ribanc vagyok, aki meghajol a jó tested, meg az édes szavaid előtt és azonnal ugrik az ágyadba. – Tudom, hogy ezzel idegesítem… ezzel tisztában vagyok és egy ideje, azt hiszem, hogy erre hajazok, ahogy neki is célja, vagy legalábbis célja volt, hogy idegesebb legyek és csak fokozta azt, szándékosan.
- Nem akarlak megváltoztatni, tőlem maradj, amilyen akarsz… te kértél játékszabályt, én adtam… nem kötelező betartani, ahogy játszani se kötelező. – Tettem még hozzá, aztán megvontam a vállam és ott akartam hagyni, azonban ezt, mily’ meglepő, nem hagyja. Ismét csak végighallgatom, majd kinevetem. Ha ő megteszi, hát én is…
- Azt hiszem nem én vagyok az a lány, akire te vágysz, vagy akinek gondolsz. – Mondom mindezt, miután abbahagyom a nevetést, majd veszek egy nagy levegőt felállok egy pillanatra, majd ránézek, immáron komoly arckifejezéssel. Egészen közel hajolok hozzá, miközben kezeimet mellkasának támasztom.
- Azt szeretnéd, hogy szempillátrebegtetve csodáljalak? – Kérdezem egészen halkan, miközben ölébe ülök, végigsimítva felsőtestén. – hogy egy csettintésre ugorjak az ágyadba? – Kérdezem ismét, miközben egészen hozzásimulok s csak pár cm-re vagyok arcától, kezeim nyakára csúsznak. – Arra vágysz, hogy csak úgy, széttegyem a lábaimat és megkaphass, amikor akarsz? – Odahajolok a füléhez – Azt akarod, hogy egy ócska ribanc legyek? – Teszem fel utolsó kérdésemet, majd elnevetem magam és felállok, vele szemben.
- Hidd el drága, ha valamit is el akarnék érni nálad, nem azzal tenném, hogy mindezt megadom neked, csak mert szépen kérek… mert az nem én lennék. Vonzódok hozzád? Igen… erre te is rájöttél már, tudom. Lefeküdnék veled szívesen? Igen… De nem fogok, csak úgy… Ha valami vagyok, az biztos nem egy aprócska kaland édes… annál sokkal több. - Igen, most elég büszke vagyok magamra ezért a lépésért, gondolhat akármit… nevessen ki megint, nem tud olyat lépni, amivel felidegesíthet.
- De tudod mit? Látom, hogy szeretsz játszadozni az emberekkel… hát játszunk egy kicsit. Felteszek neked egy kérdést… és ha tetszik a válaszod, azt éreztetni fogom úgy, hogy neked is tetsszen.
- Azon kívül, hogy jó testem van, mi az a tulajdonság, ami szerinted vonzóvá tesz?

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék nr2: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...

Nem kell neki tökéletes pasi, vagyis a ma estére, meg az elkövetkező párra tökéletesen megfelelek én is neki! Hah, tudtam, hogy így lesz, csak azt nem értem, hogy miért ellenkezik még mindig. HIszen a vak is láthatja, hogy milyen jól ellennénk egymással ha nem akadékoskodna még midnig, de nem, neki muszáj kicsavarnia minden szavamat. Komolyan az őrületbe kerget, mégis nagyon tetszik, hogy ezt teszi.
- Nem gondolom rólad azt, hogy egy gátlástalan ribanc vagy, csupán abban reménykedtem, hogy hagyod magad elcsábítani. Ha a leánybúcsún megyek oda hozzád akkor hagytad volna, hogy elcsavarjam a fejed. - Ez azért még mindig kimondottan zavar és még jó néhányszor a fejéhez fogom vágni ha csak meg nem magyarázza, akkor talán nem is zavarta volna ha az egész csak egy egy éjszakás kaland, bár abban már egészen biztos vagyok, hogy addig ismételtette volna velem a " nem azért fekszik le veled, mert egy ribanc" szöveget, hogy inkább kerestem volna mást akivel jól érezhetem magam akkor este.
- de ha betartom a játékszabályaidat akkor nem önmagam lennék, hanem valaki egészen más. Abban pedig mi az élvezet? - Jó, hát lehet olyat is játszani, hogy én most más vagyok, csak ahhoz megint egészen másmilyen körülmények kellenek, lehetnék hősies tűzoltó, vagy katona, a fene tudja mire bukik.
Önkéntelenül is megnyalom a számat ahogy közelebb hajol hozzám, sőt még az ölembe is beleül. Magyaráz valamiről, amit hallok ugyan de nem igazán érdekel, hanem csak az foglalkoztat, hogy végre nem nekem kellett őt húzni, hanem Ő jött, a derekánál fogva puhán magamhoz ölelem és már épp átszelném a kettőnk között lévő kis távolságot, mikor is feláll az ölemből. Az utolsó mondatát sikerül felfognom.
- Miért hiszed azt, hogyha lefekszel velem akkor máris olcsó ribanc leszel? A nők nem érezhetik jól magukat egy éjszaka erejéig? Ennyire elítéled az összes nő ismerősödet akiknek akár csak egyszer is, de volt egy éjszakás kalandjuk? - Vagyis gyakorlatilag mindenkit lenéz, mert ahogy a barátnőit elnéztem... nem olyanoknak tűntek akik otthon ülnek péntek meg szombat este és hímzéssel töltik ki a szabadidejüket.
Felvonom az egyik szemöldököm a következő mondataira.
- Szóval azt mondod, hogy nem csak egy éjszakát akarsz tőlem, hanem sokkal többet és azért nem adod meg magad nekem, mert félsz, hogy mit gondolnék rólad. - mondom ki azt ami egyből az eszembe jut, majd játszani akar, remek, hát akkor játszunk!
- A tested amúgy mellékes is, a szemeid gyönyörűek, azok elárulnak rólad nagyon nagyon sok mindent. hogy félsz, de nem ettől a helyzettől, nem is tőlem hanem attól, hogy kiadod magad, hogy sebezhetővé válsz. Ez nagyon tetszik, ahogy az is ahogy támadsz védekezésképpen. Makacs vagy és vad, csodálatra méltó tulajdonságok.

Dorian&Roxi

See the flames inside my eyes...it burns so bright I wanna feel your love

 
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ó de tudtam, hogy ezt még megkapom tőle… mintha a szituáció teljesen ugyanaz lenne…
- Ne hidd azt, hogy a kettő ugyanaz. Akkor dühös volt, ma már beletörődtem… az meg a másik, hogy részeg voltam és bosszúszomjas. Igen, tudod mit, oda kellett volna jönnöd hozzám, de nem tetted… szóval a te hibád az egész. – Mondtam ki nagy büszkén a dolgot. Meg különben is, nem tagadtam én sose, hogy nem vonzódok hozzá.
- Különben is, nem látod át a helyzet lényegét? Az egészben az zavar, hogy parancsolsz… Nem vagyok ura a helyzetnek, és ez… baromira nem tetszik. Olyan helyzetbe, szituációba sodorsz, ami nekem kényelmetlen… és meg akarod mondani nekem, hogy mit érezzek és gondoljak. Amikor én tettem veled ezt, akkor te is kikérted magadnak, hogy akkor nem vagy önmagad. Hát akkor ne várd már, hogy én az legyek.
Látom, hogy nagyon is tetszik neki a kis közeledésem, hiszen szinte azonnal ráharap a horogra, éppen ezért csak jobban tetszik, amikor megszakítom a kis bemutatómat.
- Ha az ő választásuk, akkor nem… itt viszont nem az. A te választásod, ahogy azt már kijelentetted. Te döntöttél úgy, hogy én arra érdemes vagyok számodra. Hidd el, nem sok értelmes nő gondolná azt, hogy ez bizony mennyire jó dolog.
Márpedig aki úgy gondolja, hogy jajj de jó, az bizony tökéletesen kifejezi számomra az olcsó ribanc kategóriát. Nem vagyok én az a hű de feminista, de azért na. A férfiak minden jó nőre ráugranának, ha éppen olyanjuk van, had legyen már meg legalább ez nekünk, hogy mi döntsük el, oké, akkor legyen. Mert ha egy férfi ugrik 20 nővel ágyba egy héten, nem fogják elítélni érte… csak éli az agglegény életét, de ha egy nő, akkor úristen, ribanc. Hát pont ezért a mi jogunk dönteni azok a nyavadt egyéjszakás kalandok kimeneteléről.
- Ugyan… miért akarnék többet? Látod… most te forgatod ki a szavaimat… Nem is ismerlek, hogy akarhatnék bármi többet? Nem attól félek, hogy Te mit gondolsz rólam, hanem attól, hogy én mit gondolok majd magamról… Arra céloztam egyszerűen, hogyha el akarnálak csábítani, vagy bármit is el akarnék érni, biztosan nem ez lenne az első, amivel próbálkoznék, hisz a könnyű préda felejthető… én pedig bőven teszek róla, hogy ne legyek az. – Fejezem még be, mielőtt felhoznám a kis játékomat. Tessék, akar belőlem kapni bármit is? Küzdjön meg érte… De nem úgy, ahogy eddig tette… az nem küzdés volt, csak olcsó praktikák.
Egészen picit felnevetek az első pár szaván, de aztán hallgatom.
- Mellékes mi? Nyilván felfigyeltél volna rám, ha nincs ilyen testem, mi? Ne mondd, hogy egyből a két szép szememet pillantottad meg.
Tudom, hogy én kértem, de nem igazán tetszik, hogy elemez… az az én dolgom, nem az övé. Bizony, makacs vagyok, ezt a tulajdonságomat ismerhette meg a legjobban ez alatt a pár óra alatt, az fix.
- Hmm… a vége kifejezetten tetszik. Szerencséd van… - Mosolyodok el és közelebb lépek, majd a két lába mellett a kanapéra térdelek, de ha magához akar húzni, nem hagyom neki.
- Mi fogott meg a bárban? Tele volt hozzám hasonló lányokkal… miért pont engem néztél ki magadnak? – Nem könnyítem meg a helyzetét, ezzel tisztában vagyok… de pont ez a célom. Igazából sejtem, hogy akkor nem csak engem nézett ki magának, biztosan sokkal több lányt… én csak éppen abban a pillanatában kaptam el, amikor engem nézett. Nem is tudom, hogy azt akarom, hogy hazudjon, vagy, hogy az igazat mondja és az tetsszen. Bár feltehetőleg nem fogom megtudni, hogy éppen igazat mondd e… úgyis hazudni fog, hogy megkapja, amit akar.
Kicsit piszkálva a fantáziáját azért végigsimítok hajamon, majd fejemet kicsit oldalra hajtva átdobom szőke fürtjeimet az egyik oldalra, de továbbra is tartom a távolságot tőle.

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék nr2: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...

Akkor oda kellett volna hozzá mennem és már rég az újra találkozás örömeiben részesülhetnénk, hacsak nem épp azt vágná a fejemben, hogy mekkora egy bunkó vagyok amiért nem hívtam fel. Sehogy sem jó ez, nem fogja megadni magát nekem, csak az agyamat húzza, de azt nagyon ügyesen, elismeréssel adózok neki és egyre inkább felkelti komolyabban az érdeklődésemet. Ha szeretném, akkor magamhoz húzhatnám, hogy megcsókoljam ismét és addig tartsam magamhoz ölelve míg már Ő sem akar elhúzódni, de abban mi a kihívás? Plusz ha magamhoz húznám, akkor könnyedén tökön rúghatna, amit igazán nem szeretnék, szóval egyelőre játszunk úgy ahogy neki tetszik. Egyelőre, aztán majd úgyis én fogok nyerni, mert mindig megkapom, amit akarok, ismerem már a nőket.
- A te választásod is lenne, nem csak az enyém. Játszhatunk úgy ahogy neked tetszik, a lényeg, hogy a végén megkapjam amire annyira vágyom. - Ezen megint ki fog borulni, pedig semmi oka nincsen rá, hát nem veszi észre, hogy én csak jól akarom érezni magam amíg itt van? Úgy tűnik, hogy nem és inkább előnyben részesíteni a további időre azt az elfoglaltságot, hogy ülünk és csak nézzük egymást.
- Vagyis tényleg akarsz tőlem valamit, mert ezzel a viselkedéssel biztosan eléred azt, hogy ne felejtselek el. - forgatom ki már megint a szavait. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogja megunni a képem és megy át egy másik szobába tv-t nézni, vagy keres magának egy jó könyvet és vackolja el magát az egyik fotelomba.
- A legtöbb nő kihasználja az ilyen helyzetet és a kezdeti pánik után rám vetik magukat. Senki se fogja megtudni, hogy félre léptek és az idő is gyorsabban telik. - Mesélem neki, hogy biztos lehessen abban, hogy nem csak a férfiak szemetek, hanem a nők is, hisz ilyenkor szemtelenül kihasználják a testem, na nem mintha bármikor is nemet mondtam volna.
ÜGyesen forgattam a szavakat, mert tetszik neki az amit hallott, de én tényleg csak az igazat mondtam, nem kockáztatnám meg azt, hogy hazugságon kapjon és azt is a fejemhez vághassa a későbbiekben.
- A test az ami először felkelti a figyelmem, de jó teste rengeteg nőnek van, de ilyen szemei már sokkal kevesebbnek. - nézek fel rá, mikor közelebb lép. A derekára teszem a kezeim és végigsimítok az oldalán, de nem próbálom meg közelebb húzni magamhoz. Meg kell várni, hogy Ő közelítsen, mint a mesében, a kisfiú és a róka esetén.
- hmm.. had gondoljam át. - tartok egy kis szünetet, miközben végig a szemeibe nézek, majd folytatom.
- Nagyon sok csodálatra méltó nő volt ott akkor este, de a ti bandátok volt a leghangosabb, szóval minden férfi szempár titeket mért végig alaposabban, ezért máris nagyobb volt a konkurencia. Szeretem ha sokak közül engem választanak. De hogy miért téged... rajtad volt a fátyol és mindenki téged akart itatni, szóval te lehettél a menyasszony, akit a legnehezebb becserkészni, és tetszett a kihívás, plusz  látszott rajtad, hogy menekülni akarsz tőlük és lehettem volna a megmentő lovagod.