Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Cayden & Caia Szomb. Okt. 18, 2014 12:56 am
Ez az én helyem. Ez az én közegem. Legyen akármilyen szar napom, ha felteszem bakancsos lábam a színpadra, vége. Ott vagyok igazán önmagam, ahogy most is. Kieresztem a hangom, csak a zenére figyelek, a közönségre, akik ma is szép számban megtiszteltek minket, pontosabban Cayden zenekarát. Nem tesz jót a lelkemnek, hogy alá kell feküdnöm, minden szempontból. Nem elég, hogy a testem az övé, még a dicsőség fényében is ő fürdőzik. Profibbak, ez vitathatatlan és jelen pillanatban tényleg szarok is rá, hogy mi csak az előzenekar vagyunk. A Nightshade a sztár, de ennek ellenére kapható a közönség mindenre, rendesen bemelegítjük a hangulatot. Teljesen kifordulok magamból, szinte leszakad a plafon, akkora hangerővel nyomjuk. Energikus vagyok, mint aki megivott tíz kávét, pörgök és a mikrofonállványt nem kímélve fejezem be a bulit. Mert egyszer lejár az idő, bármennyire nem akarom, le kell jönnünk a színpadról. Pacsizok a srácokkal, hiszen rajtam kívül mindenki pasi a bandában. Meglepő? Szerintem normális. Tudom kezelni őket, de más szukát nem engednék a banda közelébe. Tuti megtépném, nem bírom a legtöbb csajt, idegesítenek, én meg szeretek irányítani és ezekre a pasikra meg csak elég egy mosolyt villantani... vagy a melleimet, mindegy. Egyszer már bevetettem a siker érdekében és meglepően hasznos volt. Azóta viszont csak Cayden-nek van engedélye ilyesmire, annak a pasinak, akinek most éppen a nyakába vetődök. - Ez kibaszott jóóóó volt, igaz bébi? – lelkesedek rajta lógva. Tudom, hogy nincs sok ideje rám, hiszen ők következnek, de még pakolás, beállás, miegymás... van időnk. Az öltöző olyan, mint minden klubban. Kicsi, szűkös, de a célnak megfelel és már dobom is le magam a kanapéra, amit szépen ki is sajátítok, elhajtva onnan mindenki mást. - Csak az az idióta kertitörpe ott az első sorban... kiborító volt, állandóan nyúlkálni akart – látványosan kiráz a hideg, nem szeretem, ha valaki hozzámér. Főleg, ha kicsit sem szimpi az illető. - Figyi már, ugye toljátok azt a számot is, amire vokáloztam a stúdióban? Szerintem azt zabálják – még pörgök, ez nem is kérdés. Kissé lejjebb csúszok a kanapén, ami látott már szerintem mindent, amit csak egy ilyen helyen lehet. Szétteszem a lábaimat, mert így kényelmes, egyáltalán nem zavar, hogy... meg sem tudom számolni hány rocksztár vesz körbe. Lábaimon szétszaggatott harisnya fut végig, a combtövemnél egy farmer sortban végződik. Hosszú lábaim vannak, na... hát hangsúlyozni kell őket. A felsőm pont addig ér, hogy felháborítóan sokat mutasson lapos hasamból, fentről meg a melltartómból. Nem vagyok közönséges, csak szarok a szabályokra. Felemelem a kezem, mutatóujjam hívó mozdulatokkal édesgeti Caydent. - Nem mehetsz sehova, amíg nem kapok csókot. Nem érdekel, hogy várnak a rajongóid, ami jár az jár... na gyerünk – persze provokálok, mint mindig, meg csücsörítek is, rám nem jellemzően, kissé túljátszom, de kit érdekel.
Újabb este, újabb fellépés a srácokkal. Nm vagyunk egy nagy zenekar, de éppen ezért vagyunk ennyire erős csapat, és haladunk felfelé a karrierünk útján. A backstageben döglünk full harci szerelésben, ami fekete farmert és bakancsot jelen, egy fekete mintás atlétát és a dzsekim, mivel elég hűvöskés az idő, de azt lehet leveszem majd ha kimelegszem. Szolidan vagyok csak sminkelve a szemeim vannak kihúzva, hangsúlyosan nem kifejezetten buzisan, isten ments! Egyszer volt egy kínos kalandom azóta megrögzötten a nőket hajkurászom csak. Na mindegy, már a gitáromat piszkálom a kanapén ülve ami tipikusan az a szétbaszott szar kis híján szó szerint de legalább puha a szivacsa. Alig várom már hogy a színpadra kerüljek a zenekarommal, aminek már alakulása óta a tagja vagyok egyik őstag az énekes mellett. A dobos is viszonylag ősi darab már a basszeros jött nem rég, egy éve talán. Aztán lassan végeznek, az előzenekar aki előttünk játszik, és felkelek, ismerem már jól a menetrendet ha tetszik ha nem nem sokára egy darab original Caia fog a nyakamba vetődni, és megvetem a lábam. Visszaszámlálás indul, három kettő egy és bumm! Elkapom a becsapódó barátnőm aki még nem ebben a státuszban fut ugyan de már majdnem. - Ez kibaszott jó volt bébi, mint mindig - szorongatom meg aztán figyelem ahogy végül elenged és kicsit sem nőiesen ledobja magát a kanapéra ahol az előbb még én hangoltam a kicsikémet. Nem sokára mi jövünk, alig tíz perc, amíg átpakolnak és az erősítőket is kicserélik, mert megvannak a saját cuccaink és van aki elég kényes is. Főleg a dobosunk a cinjeire meg ilyenek. Nekem csak be kell dugnom a gitárt és már mehet is. Fuh sosem lennék dobos. - Hm, mi van, mostmár gnómokat is beengednek? Mi lesz a következő, orkok vagy mi a szösz? - morgolódok nem szeretem én sem az ilyen kis bizalmaskodó, nyúlkálni akaró embereket. Bár volt már rá példa hogy az első sorokban ahogy közelebb mentem a csajok a sliccem körül nyúlkáltak. Brrrr.... - Hm, ahha azt majd szerintem lenyomjuk a közepe táján, de akkor úgyis visítani fogunk utánad hogy gyere vissza a színpadra szóval észre fogod venni - vigyorodom el, ahogy lassan összekapom magam. Semmi kedvem, vagyis van csak.... a koncert előtti nyűgösködés. Megszokott jelenség. Végigfut a pillantásom Caia alakján, a harisnyáin és már azon tűnődöm hogy egyszerűen csak leszaggatom róla később, mert útban lesz... A csalogatásra kicsit wtf fejet vágok, de végül cuki mosolyaim egyikét villantom fel ahogy odahajolok hogy korhatárosnak is beillő módon szétcsókoljam az ajkait, pont amikor kezdést kiált Loyd az énekes. Belemosolygok a csókba. - Folytatjuk... - magyarán ez még csak a kezdet és végül felszaladok a színpadra, hogy előadjam magam. Átkapcsolok rocksztárba és keményen belevágok a húrok közé, hogy beindítsuk a partit és teljes gőzzel nyomjuk. Imádom ezt az érzést, ahogy a közönségre nézek, ezek itt mind azért jöttek hogy minket lássanak és velünk együtt énekeljenek, és szeretem őket. Ebben a pillanatban mindenkit, mert tőlük kapjuk az erőt hogy folytassuk. És igen a koncert közepén visszahívjuk Caia-t hogy vokálozzon nekünk és tetszik hogy egyszerre vagyunk a színpadon. Jól áll nekünk a show, és a műsor részeként persze odamegyek hozzá, hogy a rajongókat feltüzelve megcsókoljam és merészen a felsője alá simítsak, mire persze ujjongás és fütyülés fogad hogy mit művelünk, úristen. Csak vigyorogva elhúzódom, és visszasasszézok a helyemre, a színpad jobb oldalára, és tovább zúzom. Tiszta kóc leszek a sok fejrázástól, de majd... hát remélem Caia segít kifésülni ha beletörne a fésűm...
Nem változtatok azokon a szokásaimon, amiket szeretek és amik nem is idegesítőek. Annyira. Így aztán, ahogy mindig, szinte berobbanok az öltözőbe, egyenesen Cayden nyakába. Számít rám és tudom, mennyire utálja néha, hogy ilyen heves vagyok, de lefogadom, hiányozna neki, ha nem így tennék egy jó kis buli után. Ez az a tipikusan idegesítően jó dolog. Viszont most hamar leakadok róla, fáradt vagyok, inkább elheverek a kanapén, úgyis ők jönnek és mire nekem be kell kapcsolódnom, addig kipihenem a fáradalmaim. Ez nálam elég gyorsan megy. Mindig pörgök, néha már fárasztó lehetek mások számára, de akinek nem tetszik, az foglalkozzon mással. Ennyi. Kissé szemérmetlenül helyezkedek el, de ebben a társaságban nem zavartatom magam. Mondjuk amúgy sem szoktam. A bandám tagjai egészen biztosan nem másznak rám, a barátaim. A Nightshade tagjai meg pontosan tudják, Cayden letépi a töküket, ha csak rám mernek nézni. Nem könnyítem meg a helyzetüket, ez nem szép tőlem, de nem tudom magam megjátszani. Ha így jó, akkor nem fogok máshogy ülni. Feküdni. Akármi. Cayden megdicsér, mire ajkaim széles mosolyra húzódnak. Tudom, hogy bármennyire odavan értem, a képembe vágná, ha szar lettem volna. Ezt is szeretem benne. - Ja hát... nem tudom mennyire cserélődik az első sor, de jobb, ha tisztes távolságban maradsz. Ma rámenős a társaság. Csak a jó hírem tartott vissza attól, hogy ne töröljem képen – mármint a zenekarom jó híre. Fontos, hogy máshova is hívjanak minket, szeretnénk magasabbra jutni. A saját jó hírem nem érdekel, aki ismer, az tudja, hogy magánemberként már betörtem volna az illető orrát. Még kedvesen mosolyogtam volna hozzá. - Oké, majd megyek, csak sikítsatok – kacsintok rá. Szeretem azt a számot, meg aztán tetszett a fiúknak a hangom és felajánlották, hogy vokálozzak. Én meg egy kicsit sem gondolkodtam, így került a lemezre is és ha éppen együtt bulizunk vagy csak a közelben vagyok, mindig felhívnak a színpadra is. Valamennyire konkurálunk egymással, legalábbis kéne, de nálunk ez mégsem érződik. Azt hiszem tudunk örülni egymás sikereinek, de ezt más zenekarról nem mondhatom el. Másokkal szemben nem ilyen vagyok. Elvigyorodok, ahogy Cayden a hívogató mozdulataimra közelebb hajol és megteszi, amire vágyom. Egészen belefeledkezek a csókba, az sem érdekel, ki van még körülöttünk. A nyelvem szenvedélyes játékot játszik az övével, az egész nagyon korhatáros, ilyesmit mások egészen biztos, hogy csak a hálószobában művelnek, de mi nem vagyok szégyenlősek. Ez csak egy csók, mégis olyan, mintha konkrétan ott helyben szexelnénk. Fogalmam sincs, hogy vagyunk képesek ennyi érzelmet és szenvedélyt vinni egyetlen csókba. Az ajkak izgató találkozóját a zenekar énekese szakítja meg, Cayden-nek mennie kell, így nehezen, egy sóhajjal szakadok el tőle. - El is várom – véleményezem a kis ígéretét, miszerint folytatjuk. Ez az a pont, amikor bármennyire is szeretem ezt a közeget, a mókát, jelenleg várom a végét, azt, hogy kettesben legyünk és... újabb sóhajjal dőlök vissza a kanapéra, nem az ilyen gondolatoknak van most itt a helye. Ujjaimmal dobolom a ritmust a kanapén, amikor sikítanak nekem, én meg ugrok és máris a színpadon találom magam. Megragadom a mikrofont, olyan magabiztos vagyok, mint amikor a saját koncertemen állok itt. Nyoma sincs rajtam sem izgulásnak, sem semminek. Élvezem és kész. Hát még azt, amikor Cayden kissé közelebb jön, annyira közel, hogy az ígéretének egy kis részét máris megvalósítsa és a színpadon csókoljon meg. Mohón kapok ajkai után, ördögi kis vigyorral harapom meg az alsó ajkát, mire ő a felsőm alá nyúl. Merész, de voltak ennél meredekebb dolgaink már és úgy érzem még lesznek is. Mégegyszer rátapadok ajkaira, mielőtt visszatérne a helyére, én meg a mikrofonhoz. Annyira rocksztárok vagyunk, hogy ezt tanítani kéne, komolyan. Amint vége a számnak, nem megyek messzire, az öltözőhöz vezető kis ajtónak dőlve figyelem tovább az eseményeket, hol énekelve, hol csak a ritmusra mozogva. Fogalmam sincs mennyi idő múlva lesz vége a bulinak, a tömeg szinte sikít, látszik rajtuk, hogy élvezték az egészet. Az öltözőben várom meg a srácokat, fogalmam sincs ki hogyan tervezi az estét, mindenesetre nekem van ötletem és meg is fogom osztani a pasimmal... illetve még nem a pasim, de nagyon arrafelé haladunk és bírnám, ha végre kimondaná, hogy mi együtt vagyunk... eddig csak célozgatott rá, de én kivárom. Szóval vele elég sok tervem van, meg egy hírem is, ami kellően szar, de meg kell osztanom vele. Megint ugrok. - Hát ez kibaszott jó volt, nagyon odatettétek magatokat, de már féltékeny vagyok a gitárodra – áradozok a nyakába csimpaszkodva. Utálom, hogy az elmúlt egy vagy talán másfél órában a gitárját tapizta rendesen és nem engem. Igénylem, hogy itt vagy ott, de valahol rajtam legyen a keze, amikor csak lehet. Persze nem vagyok egy hisztis picsa, csak a tudomására akarom hozni, hogy igencsak rá vagyok indulva. - Szexi vagy így kócosan – vigyorgok felpillantva rá, hiszen magasabb nálam. Beletúrok a hajába, de egyből elakadnak az ujjaim, így kuncogás lesz a dologból. - Ezt nem fogom megérteni, hogy vagy képes egy buli alatt ilyet művelni a hajaddal. Alvás után még hagyján, de most... – ingatom a fejem széles mosollyal. Egyáltalán nem bánom a szavaimmal ellentétben, akkor sem, ha mindig én vagyok az, akinek ki kell fésülnie a haját. Szívesen csinálom, meg többnyire csókok és érintések követik egymást, aztán egyszer majd kész lesz a haja is. Megfogom a kezét és az egyik félreeső sarokba húzom, talán komolyabb az arckifejezésem, mint általában, hiszen a legtöbb dolgot elpoénkodom, nem parázok nagyon a dolgokon, de most olyan szituban vagyok, ami még nekem is húzós. Rohadtul nincs kedvem, de beszélnem kell valakivel erről, ez pedig nem lehet más, mint Cayden. Ő az egyetlen, akivel bármiről beszélhetek és akiben meg is bízok. Kiérdemelte, hiszen még nem vágott át, nekem meg ez fontos. Nem engedem el a kezét, felpillantok, egyenesen a szemeibe, amiket annyira szeretek és amikkel képes engem rávenni bármire, elég csak rám néznie. Most viszont azt látom benne, hogy nem érti a helyzetet. Ezen változtatnom kell, úgyhogy kinyitom a szám. Elég nagy szokott lenni, de most nehezen nyögöm ki, hogy mi van. - Az a nagy helyzet Cayden, hogy... ahh bassza meg, rohadtul elegem van, ezt a szar helyzetet... – a plafont bámulom egy kicsit, hogy megnyugodjak. - Szóval mielőtt kimegyünk bulizni, el akartam mondani, hogy... tartson jó sokáig ez a buli, mert nincs hova mennem – írom kicsit körül a dolgot. Mivel pasiról van szó, kénytelen vagyok konkrétan kimondani. Az egyenes beszédből jobban értenek, ezt már a fejembe verték páran. Így aztán újabb levegő és folyatatom a mondandóm, bár semmi kedvem hozzá. - Kitettek abból a kurva albiból, rohadtul nincs hova mennem. A cuccaimért mehetek csak vissza, de fogalmam sincs, hol a faszomba fogok ma aludni... meg úgy általában nem tudom, mindegy, nem érdekel, szar volt az a lakás – vonom meg a vállam. Ilyenkor, amikor nem úgy alakul a dolog, ahogy akartam, bevágom a durcit és eljátszom, hogy nem érdekel. Pedig nagyon is. Tényleg nem volt valami jó hely, igaz rossz sem, a célnak megfelelt, de most nincs hova mennem. Nem is tudom mire várok. Arra, hogy Cayden befogadjon? Hiszen azt sem tudom, hogy kész vagyok erre vagy nem, mivel hivatalosan még együtt sem vagyunk. Ennyi kérdés.. már csak válasz kéne. Tényleg nem tudok hova menni és ő az egyetlen, akinek ezt el is mondom és szívesen is mennék hozzá azt hiszem... sőt... Nem csak szívesen tenném, hanem ezt akarom.
Szinte mindig akad valami új, valami mocskos amin kereingenek a gondolataim, és nem leszek senki kedvéért sem más, vagy jobb sem rosszabb mint ami most vagyok. És ezzel nagyon jól tudom, hogy Caia is így van, ezért is dobja el magát a kanapén, miután leszakadt a nyakamból hiszen mi is nem sokára színpadra kerülünk és menni kell. A buli az buli és le kell tolni, szét kell hogy essen a színpad és a ház, attól, amit a Nightshade-től várnak el, és istenemre mondom, ami sosem volt, meg is fogják kapni. Pontosan tudom azt is, hogy Caia nem véletlen ilyen szemérmetlen, és nem is fognak rámoccanni, mert akkor nagyon töketlen banda lesznek. Az én nőm. Hm, vagyis na azt lesz egyszer csak vegyem már rá magam hogy megkérdezzem. Áh majd holnap. Mindenesetre nem adom másnak, és nem is akarom meglátni hogy mással van ha már egyszer én is.... mostanában visszautasítok mindenféle csajt aki rám akar mászni, mert nekem csak egy nő kell. Kimondom amit gondolok, hogy a Framed in blood ma este is sziporkázott előttünk, ahogyan eddig mindig is tette és remekül behangolta a közönségünket. - Tiszta szívás lesz így, de mindegy, majd odafigyelünk hogy ne menjünk túl közel a színpad széléhez, nem akarok nyúlkáló kezeket, akiknek kellünk buli után is megtalálnak itt ott amott - mert ez igaz is, nagyon nyitott zenekar vagyunk, sokat beszélgetünk külsősökkel és rajongókkal, fotó aláírás, közös pia, minden amit csak el lehet képzelni, sőt néha még több is. Volt olyan amikor betoltunk pár tablettát is, és ráfogtuk hogy csak antidepresszáns. Hááát, nem sok emlékem van arról a buliról, bár a többiek szerint hihetetlenül elemembe voltam. Hát jó nekik hogy emlékeznek erre. Én nem. - Észre fogod venni amikor már szükségünk lesz rád - mosolyodom el, mert azért ha együtt turnézunk vagy koncertezünk akkor mindig visszahívjuk arra a számra Caia-t ha meg nem akkor betoljuk playbackről a női hangot. Lévén senkinek nincs elég nőies hangja és hát Loyd sem arról híres hiába énekes. Neki erőteljes férfias hangja van. Végül korhatáros módon csókolom meg ahogy odahajolok, és végül a halovány ígérettel indulok fel a színpadra hogy elfoglaljam a helyem, és a buli közepén jön is a közös produkció, és nem sikerül visszafogni magunkat a színpadon is remekelünk és elismerő hujjogás kíséri a mutatványt. Azt hiszik csak látványelem, hehehe. Aztán lassan lezárjuk a bulit egy odaillő számmal, és a ráadás után lemászunk végre a színpadról, ahol kis híján megint felborít ez a nő. Kiakadás milyen energia tud bele szorulni... Néha irigylem. A hétfő reggeleken például. Naagyooon. Mindenesetre megtartom, és ahogy közli hogy féltékeny csak felnevetek. - Jah hát a gitárom az egyetlen amire mostanában féltékeny lehetsz, de néézd, leteszem oda, jó? - állítom a tokjába az én szépségem ami piros, mint a vér, és egyszerűen imádom. Gyönyörűen szól, de nem is volt olcsó ám az ESP-m. Kicsit sem. Megrázom kicsit a hajam, és felmorranok ahogy beleakadnak az ujjai a kócjamba. - Ne mááár, húzod... és nem hiszem hogy az vagyok. A tököm tudja hogy tud így összekócolódni.... de alváskor is - sóhajtok fel, mert volt már olyan hogy csak behajlakkoztam aztán hagytam a csudába és úgy nézett ki mintha direkt lenne olyan pedig csak lusta voltam megfésülködni. És olyan is volt már hogy Caia-hoz mentem egy hajkefével, könyörögni hogy kóctalanítson már ki. Felvonom a szemöldököm ahogy kicsit félrevon és tanulmányozom az arcát, elkomolyodott, és nem tudom miért, nem szokott ilyen lenni, illetve ritkán, de sosem egy buli után amikor még az afternek is csak az elején járunk a nullás fázisban amikor még sajnos mindenki józan. És nekitámaszkodom a falnak amíg csendben várom mit akar mondani nem lenne helyes ha beszólnék most vagy sürgetném ezt érzem én is, így inkább kivárok. Az a legjobb stratégia a nőknél, ki kell várni. És végül el is kezdi de nem szólok bele, csak amikor a fele mondandója végére ér. - Miért nincs? Mi tört.... - akadok el, mert már mesél is tovább, és végül is nem is kell feltennem a kérdést mert gyorsan túl akar lenni rajta és inkább kiböki az egészet ahogy van mire összeszalad a szemöldököm. - De hát miért? Mindig időben fizettél, és a faszi is normálisnak tűnt.... - nem értem a miértet de remélem majd elmondja ha kicsit megnyugszik. Tudom kinél lakott, én is ismerem azt a csókét, és segítettem annó beköltözni neki szóval találkoztunk is, éppen ezért nagyon rondán meg fogom takarni azt az embert ha kiderül hogy valami nem odaillő dolog van a háttérben. - Ne parázz már te nő. Alszol nálam, holnap meg elhozzuk a cuccaidat is ha már így alakult... - mosolyodom el és magamhoz ölelem, nem szexista célzattal, hanem amolyan barátian bátorítóan és hogy tudja, én mindig ott leszek neki akármi is lesz. - Héé, fel a fejjel oké? Bár ha már így összeköltözünk akkor .... igazán lehetnél hivatalosan is a barátnőm mert hát.... elég menő páros lennénk ami azt illeti - bököm ki végül, mert igaz hogy nem a legjobb a helyzet és az alkalom de talán lendít a kedvén ez is és... ez még semmit nem jelent. Mi nem valószínű hogy egyhamar megunnánk egymás társaságát.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Cayden & Caia 