[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.] I[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.]


Kész voltam, először meglepődtem,hogy hozza a kis szerelmes párocskát, majd megnyugodtam, mert láttam, hogy nem vissza adni akarja, csak fontosnak érzi, hogy elhozzuk, rendben.  De az akkor is az ő ajándéka. Egy darabig figyeltem a repülőben, ahogy alszik, és szunyókál, de aztán felkeltem és inkább átültem a nagy fotelbe, mert ha ott maradok mellette, esküszöm végig csókolom a nyakának ívét, amelyen ott dobog az artéria ütemesen, lüktet és, bár esküszöm nem vagyok vámpír, de gondolom azok is hasonló késztetést éreztek arra, hogy beleharapjanak az áldozatuk nyakába, mint én most a szerelmemébe. Kénytelen voltam bekapcsolni az egyik játék gépünket, hát mit csinál a férfi ha nem akar a szexre gondolni megállás nélkül? Játszik! Szerettem az autós játékokat és az ügyességieket, ez utóbbiakat Tylernek köszönhetem, amikor megismerkedtem a James Bondos, vagy az Orvigyilkos sorozat játékaival, rá kattantam, tökélyre fejlesztettem, egyszer hónapokig falon ugrálással álmodtam és még a lépcsőkön is úgy mentem le, hogy néztem,hogyan tudnék parkour-ösen lejutni rajta… Tébolyda. De azóta tudom, hogy hol a határ. Most is csak azért kellett, hogy kikapcsolódjak, a fejemen a fülhallgató volt, azért, hogy ne zavarja a hang Marát, valahogy ki kellett üldöznöm a fejemből legalább egy kis időre Lite Röda utolsó mondatait, nincs fogalmam, mert mindig takargatta előttem, rejtegette és én is, előtte. Többször azért öltek meg, mert a szemem sarkából mindig őt figyeltem, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa, amikor pedig eljött az idő, vissza ültem mellé. Ha még ekkor is szunyókált, a leszállás után, mert egyébként profi pilótáim vannak, nem szokott zökkenni sem a gép leszálláskor.
Ha aludt az én drágám, akkor kikapcsoltam az övét, miközben bepakoltak a kocsimba, az itteni, egy  Hummer volt. Szerettünk kijárni vele a határba és szórakozni vele, ezért a nagy fényszórók a tetején és a dögrács, bár elütni kevésbé szerettünk bármit is, erre ezért ügyeltünk.
Betettem Marát az anyós ülésre, és óvatosan bekötöttem, lehet, hogy most már fel fog ébredni, ha igen, akkor puhán megcsókoltam az ajkát és megsimogattam a buksiját, jelezve, hogy pihenjen még. A kocsit betöltötte az illata, istenkém, az egy órás utat háromnegyed óra alatt tettük meg. Megálltam az automata behajtó előtt és, eltátottam a számat, a rendezvény szervezőm kitett magáért, láttam, hogy nemrég  jöttek velem szembe az L.A.-be vezető úton, amikor épp behajtottam Malibuba, sötét éjszaka volt már, fáklyák világítottak egészen az ajtóig, lassan hajtottam be, semmi sem világított a házban, csak a fáklyák ontották magukból a fényeket, már itt elkezdődött a romantikus hangulat, felhajtottam a házhoz és megálltam a nagy eresz alatt, a kocsi behajtónál, kipattantam az autóból és kisegítettem Marát, felnyaláboltam a hátsó ülésről az egyik szatyrot, a tortáról meg is feledkeztem, lezártam az autót és előre siettem az ajtóhoz. A szívem a torkomban dobogott éreztem, rátettem a zárra a kezem, majd a kulcsot is bedugtam, és végül a zár is kattant. A lélegzetem is elakadt, vastag vörös rózsa szirmos szőnyeg borította a házat, egészen a medencéig, egy ponton elvált fel a lépcsőig, amely a hálókhoz vezetett fel, és a szélén kicsi mécsesek világították meg az utat, kis poharakban voltak a mécsesek, hogy nehogy felgyullasszanak bármit is… az egész házat a rózsák illata töltötte be, halk zene szólt, észre vette, hogy a telefonomra felpakolt zenék egyike, Tyler még erre is figyelt. Felhúztam az alkaromra a szatyor száját és felkaptam Marát, még az ajtóban, nagyon romantikus tudok lenni ha arról van szó.
- Wintersen Kisasszony, - morogtam rekedten. - Üdvözlöm az otthonában,kettőnk rejtekhelyén. -léptem be vele az ajtón és löktem be a sarkammal az ajtót, nem féltem, Tyler spéci biztonsági rendszere azonnal bekapcsolt és távfelügyelettel kikapcsolta a riasztót, mert én még azt is elfelejtettem beütni, a kódot… Annyira lenyűgözött a látvány, a plafonon is a mécsesek fénye táncolt, mindent kellemes szerelmes felhőbe burkolt az egész varázslat, mert ez az volt, itt volt velem életem szerelme és együtt voltunk, a házamban, amit félig kettőnknek álmodtam meg, mert az a kép lebegett a szemeim előtt, hogy vajon, Mara örülne-e neki, ha a parton lakna olyan közel a parthoz…? Annak is, hogy nagyok az ablakai és ki is lehet menni a tetőre, a holdat és a csillagokat megnézni?
A karjaimban tartottam és megcsókoltam lassan, belesűrítettem minden érzésem és vágyam, a türelmetlenségtől kezdve, a nélkülőzésen át, a magányomat, kiadtam magamból azt is, egyre mohóbbá vált a csókom éreztem, de még fel kellett jutnunk a hálóba… Fájdalmas sóhaj kíséretében engedtem el az ajkát és piszéztem össze vele. Elmerültem a szemeiben, és éreztem, hogy mosolygok, belül is , a lelkem mélyén, és ennek az örömnek a sugárzását Mara szemeiben is láttam csillogni, akárcsak én, ő is olyan boldog lehetett.
- Nem kell bebizonyítanod semmit Lite Röda, hogy mennyire szerettél, és szeretsz, ma este és a jövőben is érezzük és élvezzük egymást. - csókot nyomtam a csókjainktól megduzzadt piros ajkára és lassan indultam el vele, istenem, éreznie kell, hogy milyen a szirom szőnyegen járni… Óvatosan letettem a földre és megállítottam magammal szemben, két irány volt amerre haladhattunk, a medence és az ágyam… az emeleten. Lerúgtam a cipőimet, majd belekotortam a zacskóba és az összes zsebembe eltettem legalább egy dobozt. Mókás… de hát, valahol az agy elvesztés előtt figyelnem kell erre, gondolnom kell Marára is, meg nem ismerjük egymást eléggé, de szeretném őt megismerni mindennél jobban, behatóbban és mélyre hatóbban. S ebbe nem fért bele az, hogy váratlanul becsusszanjon egy gyerek, a felelőtlenség korszaka rég elmúlt nálam, és tudtam, hogy nem szabad Marát sem ilyen helyzetbe hoznom, ekkora választás elé állítanom. Nem, a kapcsolatunknak meg kellett érnie arra, hogy tovább lépjünk egy olyan szintre, ahol már rajtunk kívül más is elfér, és… mondhatjuk azt, hogy a családunk bővíteni szeretnénk. Nagyon előre futottam, hiszen még le sem feküdtünk egymással, de éreztem, hogy a lelkeink vonzzák egymást, amikor egy szoros kötelék fűz össze minket, láthatatlan, de érezhető.
Letérdeltem, és levettem róla a kis topánját, végig simogattam a talpacskáit, és igen, eszembe jutott, a masszázs olaj, mivel az már nem fért el nálam, így az ő kezébe nyomtam amikor megcsörrent a telefonom.
- Testvér, gumik és masszázs szarok az ágyad mellett és jó ungabungát! Anyáddal szorítunk nektek! Csók Kicsi Vörös! - kiáltott ki a telefonból Tyler, és röhögve tette le a telefont. Jól van… azt hiszem felesleges lesz innentől a telefon, így… félre raktam a bejárati ajtó melletti kisasztalra, ahova a kocsi és lakás kulcsot is tettem.
- Khm, szóval… - vettem el tőle az olajat , de most már megmaradnak a gumik nálam, kész.  - Ezt neked is érezned kell. - kerültem meg Marát és a háta mögé kerültem. - Csukd be a szemed. - fogtam meg a derekát. - Vezetlek. - simogattam meg az ujjaimmal Mara mindkét oldalát. Nem volt kérdéses, hogy az emelet felé megyünk, így lassan arra vezettem őt, erősen, magabiztosan tartottam, de szerettem volna ahogy érzi, ahogyan a szirmok simogatják a lábujjait és a bokáját. Az ajtóm elé érve beljebb tipegtünk és még az én lélegzetem is elállt, itt nem volt egyetlen négyzetcenti sem, ahol nem volt leszórva szirmokkal. Gyönyörű volt. Az erkélyemen is égtek a fáklyák, végig a folyosó mentén is voltak a mécsesekből, az ágyunk pedig szintén be volt szórva vörös rózsaszirmokkal és a szív vastag fehérekkel volt elkészítve. Hogy gejl? Nem egyáltalán nem volt az, mindent megkap tőlem Lite Röda, mindent. Nem akartam hozzá érni az ágyhoz annyira gyönyörű volt. Halk sóhaj szakadt fel a torkomból és apró csókokkal borítottam be Mara nyakát. Felkaptam és nevetve, boldogan fordultam vele körbe a szobámban, kikötöttünk a fürdőm ajtaja előtt is, innen is tökéletes látvány tárult a hálómra, a fürdőben… ott mintha folytatódott volna a mesevilág. A kádam, körbe volt rakva csokrokkal különböző fajtákkal, de az orchideák is bele voltak építve, csókokkal borítottam be Mara vállát, és nekidőltem a fürdő ajtókeretének, nem tudtam dönteni, a fürdő… vagy az ágy…? Mindenhol akartam és napokig akartam csinálni, csak vele. A tenyerem Mara pofijára simult és lassan cirógattam körbe, a hüvelykujjammal megkerestem a kis gödröcskét az arcán és puhán megnyomtam, most még nem látszott, mert nem mosolygott. Újból csókot loptam az ajkáról, miközben elkezdtem felhúzni róla a pólóját, a tenyereimben akartam érezni a formás kebleit, őt akartam, minden sóhajom és mozdulatom erről árulkodott. Rá vártam, amióta csak megismertem. Szaggatottan vettem a levegőt, izgatottan pillantottam rá, lassan elszakadtam az ajkától, tudom ,hogy lerohantam, de már alig bírtam magammal, most is,csak egy szavába kerülne, még ha úgy is rebegne, mint a Vegasi házában, akkor is megállnék. Bár most sokkal nehezebben. Az ajka után végig követtem a nyaka vonalát és most nem bírtam megállni, tényleg az ajkaim közé vettem a halmait, neki döntöttem gyengéden az ajtókeretnek és letérdeltem elé, miután épp cask megízleltem a kebleit és felszakadt az elsó apró sóhaja, tényleg csak egy aprót ízleltem rajtuk, aztán fényes csíkot hagytam a nyelvemmel a hasán és körbe rajzoltam a köldökét is, a lábai előtt térdeltem és onnan pillantottam fel rá, miután megharaptam a pociját , és a kezeimben tartottam az övcsatját. Halkan súgdostam neki, hol svédül, hol az anyanyelvünkön, szerelmes szavakat, vagy épp egy rétről és az azt tarkító pipacsairól.
- Ha én vagyok a rét, mely búza színben sárgállik a nyárban, te vagy az én színes kincsem, akit elrejtek a világ elől. - s így volt, a búza tengerben rejtőző apró gyönyörű pipacs piros virágok szeretőként bújdostak a kalászok között, és simultak egymáshoz. Szeretlek! Üzentem mindúttalan a tekintetemmel. Minden porcikám hozzá ért, oda voltam érte, nem volt olyan rész a testén amit ne érintettem volna, bár... kezdett zavarni az ingem, mert szívesen éreztem volna magamon a combjainak súrlódását, tényleg... hamarosan megszabadítom a nadrágjától, vajon milyen cuki francia bugyi lesz rajta? Csipkés...? Azt hiszem ezen még túráztatom magam egy kicsit, éreztem ,hogy kidugom a nyelvem, de nem tehettem róla, Mara gyakran látta ezt a mozdulatot, ha izgalmas projekten dolgoztam, cukkolt is vele, egyszer  amikor nem épp a tábla felett görnyedtem, hanem fordultam el onnan, egy kanál fagyit kent rá, látta rajtam, hogy kezdem kiidegelni magamat, tényleg jókor jött, sokkal nagyobb segítség volt, mint Em, bármikor és bárhol.

[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.] I[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.]

Mindent egy rózsaszín ködön láttam, jelen esetben örültem is neki, mert ezt csakis Mara volt képes eloszlatni, mégpedig úgy, hogy beburkoljon a saját kis pipacsvörös világába, azt jobban szeretem, mint a rózsaszínt.
Minden egyes gomb után csókot csentem az ajkairól, a harmadiknál a nyelvem is eltűnt az ajkai között, álltam, és hagytam ,hogy simogasson, cirógasson, édes dallam volt ez a testemnek, felpezsdültem és bizseregtem mindenhol. Imádom az érintéseit, többet akarok belőlük, mindig akarom magamon. Így már szabadon ölelhettem magamhoz, igen, mindenképpen érezni, akartam ,ahogyan a meztelen felsőtesteink egymáshoz érnek, így megöleltem, és lesiklottam a teste mentén, együtt bontottuk ki az övet, ami sokat jelentett nekem, tényleg akarta ő is, és én is. Mosolyogtam, szerintem megállás nélkül.
A csipői közti kis dombot csókolgattam a bugyiját, máskor talán körbe vizsgálom, de nem most, a kezeimmel lehúztam róla a farmert és lesegítettem a lábairól is, aztán a fogaim közé csippentettem a francia ruhadarabka felső részét és elől a fogaimmal, hátul a kezeimmel segítettem le, persze, nem maradt ki a fenék markolás sem. Csókot leheltem Mara selymes pihaságára, amikor már a combjain volt a bugyi. Először az egyik lábát csókoltam végig, és finoman harapdáltam meg a térdét és a hajlatát, majd haladtam egyre lejjebb. Finom volt, nagyon finom, az orromat pedig betöltötte a tusfürdőjének az illata és az ő selymes puhaságának az illata,lehúztam a lábáról a bugyit, majd áttértem a másikra, itt már felfelé haladtam, minden kis négyzetcentinek szenteltem figyelmet, kicsit széttártam a lábait is és a combtöveinek is szenteltem figyelmet, nem akartam rajta össze vissza haladni, elég figyelmet szerettem volna szentelni minden porcikájának, semelyik testrészét sem hagyva ki a puha simogató csókjaimból. Halk morgás tört fel a torkomból, amikor végre a kelyhéhez értem, ha akarta, ha nem kicsit jobban szét tártam a lábait, az egyik térdét a vállamra is tettem. Mézédes, pipacs ízű finomság, bár még nem kóstoltam  de nem is szándékoztam legelészni a réten, ám Marát ahányszor csak tudom majd, annak rendje és módja szerint meglegelészem, aztán, megöntözöm és törődök vele, ameddig csak szeretné. Csibészesen csillogtak a szemeim, úgy festett felettem mint egy istennő, halvány glóriával a fején.
- Min Gudinna! - suttogtam halkan,felkaptam és elindultam vele az ágyra, rá fektettem a puha rózsa ágyamra, mosolyogva könyököltem fölé. Nagyon kívántam már Lite Röda-t, de tudtam, hogy nem szabad sietnem, a méreteim miatt, nem mintha farok király lennék vagy akármi, de… nem akartam kárt okozni neki. Rosszul lennék, ha fájdalmat okoznék Marának. A csókom így is elég heves volt, amikor összeforrtak az ajkaink, szerettem volna, ha legalább egy orgazmusig elrepítem az ajkammal, így ismét bejártam a kebleit, finoman gyúrtam és masszíroztam, itt volt a helyem, vele. Mellette. Szívem minden szeretetét belesűrítettem a mozdulataimba, lejjebb siklottam az ágyon, és eltűntem a combjai között.
- Maradj kedvesem, innen nem szabadulsz egy darabig! - nekiláttam, mit látsz neki?! Ez,Ő, nem egy projekt, Damien! Megráztam a fejem és boldogan kuncogtam fel a saját hülyeségemen, továbbra is halkan becéztem Marát, többnyire svédül, olykor általa ismert szavakkal, de voltak amik ismeretlenek lehettek a számára.
Istenem, annyira szeretem! Könyörtelen voltam viszont az élvezetekkel amelyet a számára nyújtottam, a hasánál fogva nyomtam vissza az ágyra, ficánkolhatott amennyire csak akart, én akkor is elkényeztetem, és nyöszörgései, halk hangocskái mennyei zeneként hatottak rám, csak buzdítottak és, bátorítottak, ujjaimmal is zongoráztam a kelyhében, óvatosan és gyengéden, amikor pedig még csengett lefele az öröme és zsibbadt az orgazmustól, gyorsan magamra húztam egy akármilyen színű kis köpenyt, nem szerettem, de kellett. Aztán, elmerültem meg-meg rázkódó testében. Nagyon kívántam már az én Kicsi Virágomat, hosszan  és öleltem, vártam, hogy egy kicsit magához térjen, aztán ismét csókoltam, hevesen és rendíthetetlenül, szeretem, minden porcikám üvöltözik a szerelemért, a szerelmünkért. Több mint tíz évet vártam erre az éjszakára és csak neki tudtam volna így odaadni magam, éreztem, ahogy megnyílok neki, miközben rá emelem a tekintetemet.
- Nyisd ki a szemed édes! - kértem halkan.Elmerültem a csokoládé szín szemeiben, éreztem, ahogy a lelkeink összekapcsolódnak, és vigyáznak ránk, az isteneim, Frey és Freya s tán még Odin is fél szemmel ha éppen rá ér, Thornak pedig azért imádkoztam, hogy szétcsapja a kalapácsával az ösvényt, bár tudtam, hogy ezt majd nekünk kell kijárnunk. Addig is, itt voltam a kedvesemmel, együtt hullámoztunk, mint két tenger akik egymásba folytak, vagy két földrész akik épp összekapcsolódtak. Összefűztem az ujjainkat és felhúztam Mara kezét a feje fölé, jelen pillanatban csak a kettőnk boldogsága létezett, és ha képes lettem volna rá, megállítom az időt, hogy mi ketten elbújhassunk itt a szobám rejtekében, akár örökre. Ám, most még az idő sem számított, nem voltam görcsös, minden aggodalmam elszállt, amikor megéreztem Mara vágyát, tudtam, hogy mit kell tennem, minden érintésem egy vallomás volt, mely visszhangot vert a bőrén és ezerszeres erővel csapódott vissza hozzám. Mást sem akartam volna, csak megállás nélkül ismételni, hogy szeretem, de nem akartam, hogy elcsépelt szavakká váljon ez a szó, még a kis szobor párunkat, kihalásztam a nadrágjából, és mikor ide hoztam, az asztalkára tettem, halványan emlékszem erre a mozdulatra, vagy ő tette? Nem számított. Mosolyogtam, nem bírtam, olyan sokáig mint szerettem volna, de igyekeztem, igyekeztem, hogy az én Lite Rödámnak ismét örömöt szerezzek, elmosódott körülöttem a világ, a fényeket sem láttam, csak a vörös hajtincseket a hófehér huzaton, Mara kebleit amint emelkednek és süllyednek. S ahogyan érzem, hogy átfogja a combjaival a derekamat. Olyan rejtett zugokat ismertem meg és fedeztem fel, melyekkel őrült módon fel lehet cukkolni Marát, és ezt a jövőben is alkalmazni akartam. Sőt, még többet felfedezni, hangosan morogtam fel és dörmögtem az én kicsi vörösöm nevét a vállába, nem tudtam már megálljt parancsolni a kitörni készülő vágyamnak, éreztem, ahogy egy ér lüktet a halántékomon, és a légzésemmel próbálok még játszani, de nem bírtam már, éreztem, hogy a hajam a tarkómra tapad, és izzadságtól nedves a hátam is, és, hogy tele vagyok minden négyzetcentin szirmokkal, de a legfontosabb kincs alattam feküdt, semmi és senki nem veheti el tőlem. Hozzám tartozik, még soká volt reggel, és nem csak reggelig, de azután is szeretné akartam. Őrült módon, szerelmesen, bárhogy, csak vele lehessek. A hátamra gördültem, de nem engedtem el Marát, magamra ültettem, fektettem, halkan ziháltam boldog voltam, beletemettem a fejem Röda hajába, vállgödrébe és kapaszkodtam belé.

[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.] I[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.]

Figyeltem ahogy az arca kipirul és egyre élénkebb lesz, és a francba! Vele együtt nevettem, egy ideig, de aztán a nevetésem elhalt, erőlködő nyögésekké alakul, mert… Meglepett ahogy fölém mozdult, még időm sem volt magamra venni a gumit, valahol a földön landolt, bánta is a franc? Nem, rohadtul de rohadtul nem érdekelt. Löktem volna le magamról, hé volt eszem na! A csípőjét fogtam, kidagadtak az izmok a karomon és a hasamon az erőlködéstől, a szemeimet is lehunytam. Mennyiszer képzeltem el, hogy rajtam lovagol az én kicsi vöröském? Milliószor, és… nem, ki akarsz nyírni? Szinte üzente a pillantásom és igyekeztem tartani magam, nagyon ügyes! Ha ezt így folytatja az eszemet vesztem, talán végre nem is ártott volna, végre elfeledni minden gátlást és csak élvezni a kedvesemet. Ahogy moccant és mélyebben éreztem magam, megremegtem, minden porcikámban.
- Ahh…aaaa, miiii?! Ezért….kapni fogsz! - nyögtem fuldokolva, kellett még egy kis idő hogy átkapcsoljak de ahogy a mellei a kezembe simultak minden ellenállásom megszűnt, csak élveztem, morogtam és rágcsáltam a kis ujjait, szopogattam és nyalogattam is, miért ne? Mara íze van! Azt pedig világ életemben nagyon szerettem, főleg azóta, amióta kóstolhattam is szabadon.
Fel akartam ülni, hogy átöleljem,de egyszerűen nem ment, a lábaim kocsonyásak voltak, azt hiszem csípőtől lefelé lebénultam, és csak arra voltam képes hogy rá segítsek a mozdulataimmal Maráéra. Melegem volt és a feszültséget tényleg Lite Röda keblein vezettem le, korábban lehet, hogy óvatosan bántam vele, mint egy ne bánts virággal, de ahogy észvesztőn lovagolt felettem és építette le rólam a gátlásaimat, melyek porrá hullottak minden egyes mozdulatával úgy egyre kevésbé bírtam, de nem is fogtam már vissza magamat, csak szálltam vele, repültem. Magam sem értem ,hogy miért és hogyan, de egy vágykép ugrott be, ketten voltunk és a hatalmas rét, hajnal volt, vagy talán este? Alkonyodott, nem tudom, kergetőztünk és földre borult én pedig utána vetődtem, birkóztunk, és ő került felülre, ez nem álom volt, ez…megtörtént, de olyan mélyen eltemettem a tudatalattimban, mert akkor azt a vágyat amit megéreztem iránta, mely már addig is ott lappangott bennem, ez a mozdulata előhozta belőlem, akartam, kívántam mindig is kívántam Marát, és most itt volt, a vágyképem, inkább elmosódott emlékképem, valóra vált, nem kellett megállnunk. Nem volt szél ami bele kaphatott volna a tűzvörös hajába, vagy egyéb zavaró kurjantások, amelyekkel minket keresnek, csak ő volt és én. Sosem engedtem senkinek egyetlen partneremnek sem ,hogy fölém gördüljön, ezt a helyet csak egy asszony, nő érdemelhette ki és az előbb utóbb Mrs Knight lesz és vörös hajú…
Lecsúsztak a kezeim Mara formás fenekeire, és beléjük martam, felültem, magamhoz szorítottam és nem engedtem, enyhén borostás arcomat végig húztam a keblén, és a nyakát harapdáltam, majd morgó fullasztó csókba fojtottam el a nyögéseit. Keresztbe futott le az egyik karom a derekán, a fenekére a másikkal szintén keresztbe a nyakához nyúltam, a vállánál fogtam és igyekeztem minél jobban magamra húzni, még  a hajába is bele markoltam s kicsit hátra húztam a fejét, hogy felvillanjon a torka. Közel voltam, nagyon közel, de azt akartam ,hogy érezze, hogy minden porcikám bele remeg, hogy én is neki adom magamat, hogy tudja, hogy örömet tud nekem szerezni ő is, miközben a lelkeink vörös fonala összekapcsolódik, végre. A vállába haraptam és a tarkójába valamint a fenekébe martam, elengedtem magamat, hangosan ziháltam és úgy éreztem , hogy nem kapok levegőt, felszabadultam , boldog voltam és nevettem sosem nevettem, ez nem egy átlagos baszás volt, ez megérintett a lelkemig, mert szeretkeztem a nőmmel, igen, kimondhatatlanul és végérvényesen is az enyém. Zakatolt a szívem, majd kiugortt és éreztem, hogy az övé is hevesen dobog, de nem végeztem, felpezsdültem, feldobott és csak ő volt képes erre. Megígértem, hogy megfizet a gumis tökölésem miatt. Remegtek a lábaim, és úgy igazából mindenem. Azt hiszem az érzelmi többlet miatt, amit tőle kaptam, az isteneimre! Mennyire kacér! Mennyire felszabadult, talán sosem nevetett ennyit azelőtt mint most amióta találkoztunk.
- Hallod…? El ne merj aludni! - dörmögtem, miközben a gerincén zongoráztam, az utolsó rándulásáig benne voltam vele, és ahogy leterített az orgazmusom, hátra hanyatlottam, és csak löktem magam előre, még a sarkaim is belevájtak a matracba. A hangom rekedt volt, reszelős  mint akit épp most rántott helyre a barátnője, úgy éreztem, magam mint akit kifacsartak, felpezsdültem , nagyon sok mindent szerettem volna még Marával csinálni, úgy éreztem magam, mintha egy új makettet vásároltam volna, építgetni akartam, tökéletesítgetni olykor az egész sem volt jó, nekem ő kell, mindegy ,hogy hogyan és sosem szeretném megunni! És, én is próbáltam tényleg próbáltam fennmaradni, de az, hogy két hétig csak rohangáltam és feleslegesen aggodalmaskodtam és irigykedtem, elmúlt, minden feszültségem elmúlt, oldalra fordultam és Marát is magammal döntöttem, kisimogattam a haját az arcából és befúrtam az egyik combomat a forró öléhez,lágy csókokkal borítottam be az arcát, a szemhéját és az ajkát ostromoltam puhán, kedveskedve simogattam ahol értem, mert jólesett és megtehettem.
- Most már bárhol elkaphatlak Lite Röda!- suttogtam az ajkaiba és a buksiját simogattam. Nem akartam mellőle elmenni, sem aludni, se lemenni a tejszínhabért a konyhába, pedig, azzal is voltak terveim. - Megnézzük, hogy mit varázsoltak nekünk a fürdőmbe, vagy maradjunk még itt…?- az ágyban természetesen. Még mindig dübörgött a mellkasomban a szívem, ez miatta volt, csakis miatta,ő hozta ki ezt belőlem és ez nem csak a szextől volt, a boldogságtól ,hogy vele lehettem. A kebleire hajtottam a fejem, hallgattam a hasonló szívverésünket, talán erre az időre még össze is hangolódtunk valamelyest, a fültövét simogattam, bújtam hozzá és húztam is magamhoz, míg végül úgy helyezkedtünk, hogy a feje a mellkasomon pihenhetett. Az ajkát pedig örökké csókoltam volna, állandóan. Felemeltem a fejemet annyira, hogy lássam a pirospozsgás pofiját és a pírokat is simogattam a hüvelykujjammal, bazsalyogtam, összepiszéztünk, igaz ,hogy csak simogattam de… annyira új volt a teste és az érzés amit nyújtani akartam neki, melyet nem akartam hogy megszűnjön, azt akartam, hogy örökké kitartson, bármikor így érjek hozzá, érezhető legyen a változás déltájon is, mert kívántam, minden porcikáját, szóval, ha elég ideig simizném, és engedné, hogy törődjek vele, kényeztessem a csókjaimmal, és az ujjaimmal, nem ereszteném, és ezúttal én vezetnék, én térdelnék fel a háta mögé, vágyakozva nyögtem fel s markoltam meg a popóját.
- Úgy érzem magam, mint egy gyerek vagy Mici Mackó akit bedobtak a mézes bödönbe és azt sem tudja hol kezdje… vagy abba merje-e hagyni egyáltalán. - vallottam be halkan, a hajába suttogva. - és esküszöm nem dumáltam még ennyit sosem, de annyi mindent ki akarok veled próbálni, a fürdőt...örökké itt maradni, ki sem mozdulni innen...- Mara mellett mindig könnyen jöttek a szavak, neki megnyíltam, ő volt az első akinek ennyire megnyíltam és őszinte tudtam vele lenni, még ha az igazság egy részéhez idő kellett,akkor is.

[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.] I[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.]

Azt hiszem eggyé váltam a takaróval, elterültem rajta, és belefolytam, megbolondultam az érintéseitől, mindegyik mint egy apró kis pillangó úgy suhant át rajtam, de annál érezhetőbb nyomot hagyott a testemen és a lelkemben. Élveztem, hogy úgy kiterültem mint arizóna állam, és azt is, ahogy játszadozott rajtam, a csók maratonunk után alig kaptam levegőt, de zihálásom, morgásba fúlt, és előcsalt belőlem még néhányat a bűnös nyelvének játékával és a harapdálásával, hogy ebben a pillanatban hol tudnám elképzelni Marát magamon? Volt pár ötletem, és bassza meg! Ki akartam próbálni, élveztem ,hogy én vagyok az édessége, de felkaptam, a vállamra vetettem gondolkodás nélkül miközben felültem, és a fenekébe haraptam. Erősen fogtam, és tovább rágcsáltam a combját, aztán felkeltem és elindultam vele a földszintre, lent kinyitottam az ajtót , fél kézzel, és a kocsit is. Bedobtam a hátsó ülésre, persze finoman, és magamhoz húztam a tortást dobozt. Őrült vagyok? Nem, csak szerelmes, de a két elmeállapot hasonló és nem láthattak meg, mert a kertem is el volt kerítve, és egyébként is benne vagyunk a nagy Hummerben.
- Mondjuk a tortát tényleg enni gondoltam… -nyúltam a dobozért és vissza siettem a házba az ajtó melletti asztalra le is tettem a tortát és felnyaláboltam Lit Rödát, most nem a vállamon cipeltem, hanem a karjaimba, de még gyorsan lezártam az autót és az ajtót is bezártam, csak így meztelenül,mindent, nem érdekelt semmi, nem voltam sosem prűd, persze egyszer pórul jártam, náluk voltam, és aznap korábban keltem, mert délután vizsgám volt, állítólag Mara haza utazott a hétvégére a szüleihez, de mint kiderült, csak jól rejtőzködött, vagy korábban ért vissza? Erre a részletre már nem emlékszem pontosan, és én ott ácsorogtam meztelenül a konyában, a kávé főző felett és hol a pohárba nyomtam egy kis adag tejszín habot, hol pedig a számba, Emet nem lehetett zavarni, amíg fel nem kel, kivéve ha igen nyomós okkal ébresztem, ami kemény és sikamlós. De aznap reggel a vizsgám miatt izgultam, volt meglepődés amikor meghallottam Mara elakadó sikkantását, a konyha ajtóban, vigyorogtam mind a vadalma és egy fedővel takartam el az ágyékomat, miközben bocsánatkérőn mosolyogtam. Szerintem azt Mara már nem tudta úgy használni, hogy ne a kínos pillanatainkra gondoljon.
Egyfolytában cipeltem, noha tudtam, hogy tud járni, de sokkal jobb volt így. Letettem viszont a rózsa útra és megálltam vele szemben, végig pillantottam rajta, nem érdekelt a szélesebb csípője, szerintem feltűnt, de imádtam ha valamit harapni, fogni, nyammogni lehetett és ez az volt , az én kicsikémet mindenhol foghattam, most már.
- Hozom a habot, te… te... Pedig menj ki a… nem , gyere velem! - vettem el tőle a dobozt, nem én lennék, félúton változtatok a terveimen, lehet, hogy a munkában nagyon precíz vagyok, de a magánéletben sosem terveztem előre semmit, a munkában azt igen, hogy ezen és azon a napon szabi lesz, de hogy mit fogok akkor csinálni? Mindig akkor dőlt el. Az imént még úgy voltam vele, hogy kiküldöm a medence mellé, de jobb ötletem támadt közben, kinyitom a hűtőt és leültetem elé, és felnyitunk mindent, és szétkenek rajta mindent és megkóstolom az én személyes tortámat, amit mindjárt elkészítek magamnak. Elvettem tőle a dobozt, persze, megint annyit tökölök vele, mint a gumikkal, megállj Mara! Megállj!
Letettem a hűtő mellé a dobozt, és gyorsan eltűntem a mosó konyhában, raktam egy pokrócot a kőre, nem akartam, hogy felfázzon az én pisze, puha bőrű apró lábú Marám pipacs vörös hajú kacér, buja, érzéki nőm. Kinyitottam a hűtőt és feltérdeltem elé, halkan felmorogtam, és megfogtam ami a kezembe esett elsőként. Emlékszem mennyit cikiztük ezt a filmet, de legbelül ki akartuk próbálni a másikkal, és nem a kedvesemmel, hanem Marával a titkos szerelmemmel. Eper volt és tejszínhab, a torta mellé. Remélem még nem ment tönkre, annyira. Ha mégis… hát Mara orvos, és remélem tanult a gyomorrontásról.
- Nyisd ki, ezt neked találtam ki. - nógattam végre, hogy teljesen, tökéletesen meztelenül ültünk a hűvösben? Nem érdekelt, Malibuban még éjjel is meleg van. Izgatott voltam, megint, én meg is akartam valósítani az elképzelésünket, hogy mindkettőnk eszik a másikról,mindent amit elég izgalmasnak talál az adott pillanatban.
Elvigyorodtam és vettem egy nagy levegőt, majd megcsókoltam Marát, nem érdekelt, hogy nem vártam meg a doboz nyitását, nem tudtam várni, lassan csókoltam, aztán egyre mohóbbá váltam. Fulladásig csókoltam. De közben már készítettem a merényletet, a tenyerembe nyomtam egy nagy adag habot és rácsaptam az egyik majd a másik mellére is, és jól el is kentem rajta, végig mértem.
-Így kellene járnod a házamban. - a nyelvemmel körbe nyalogattam a keblét, majd a másikat is, akkurátusan, ráérősen, és a végén még a fogaimmal is megkarcoltam a bimbóját, aztán  az eperért nyúltam, bele haraptam a felét Marának kínáltam egy csók kíséretében, a másik részét az apró kergetőző kis puszi után végig húztam a mellein, mindene rózsaszín leves lett, egy millimétert sem hagytam ki a testéről.
- Gyönyörű vagy, habos, édes, zabálnivaló. - nem gondolkodtam semmin, csak… élveztem a vele töltött időt. Persze ő is csinálhatott velem amit akart.  Hmm, a torta… A kis marcipán szirmokból vettem magamhoz és mézzel rá ragasztottam a bimbóira egyet-egyet.
- Majdnem jó, virágot a virágnak, kedves Mara! - és bekaptam az édességet róla. Annyira jó érzés volt végre felszabadulni mellette, reméltem ,hogy ő is ilyen pozitívan és boldogan éli meg ezt az egészet mint én. Nem érdekes ,hogy magamat kínálgattam Lite Rödáról. - Saját bejáratú svéd asztalom van, vagy neked? - figyeltem ahogy valamit végig folyat a hasamon, a nyakamtól a derekamig és baromira élveztem a látványt, egyszer sem mulasztottam el csókot lopni az ajkairól, volt itt minden földi jó, banán, kivi, mogyoró vaj, mindenből csak egy kevéske, de mivel le kellett hunynunk a szemünket, ha valamelyikünk kínált, így sosem tudtuk, hogy mit kapunk, a grimaszainkon is nevetgéltünk, élvezem, kimondottan élvezem! A sok édes után én is megborzongtam a kivitől, mert váratlanul ért, de vissza fizettem, csoki öntettel fürdettem meg a köldökét és rajzoltam egy virágot a hasára.
- Hmm, Body art… - faltam fel a pociját, és éreztem, hogy az orrom is talán csokis lett, de nem foglalkoztam vele, amikor felemeltem a fejemet, rá vigyorogtam. Éreztem, hogy nem vagyok attól messze, hogy ezúttal elkapjam , mint egy gátlásait vesztett bika és magam alá gyűrjem életem szerelmét, egyre szabadabbnak éreztem magamat mellette, még most is alig tudtam időnként elhinni, hogy már nem kell visszafognom magamat vele szemben, csak élvezem az egészet, ösztönösen ahogy jön, ezért is próbáltam mind többet és többet adni neki magamból és az élvezetekből.Mindeközben világ jó kedvem volt, mert vele vagyok, és emiatt duplán jó  kedvem, annyi év után, megérdemeljük egymást, végre!

[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.] I[You must be registered and logged in to see this link.]I[You must be registered and logged in to see this link.]I [You must be registered and logged in to see this link.]

Boldog voltam, mert azt hittem… úgy éreztem, hogy Mara is élvezi, minden érintésemet, elragadott a lelkesedés azt hiszem, csak azt tettem, amiről azt hittem, hogy ő is szeretné, hiszen…odafent tortáról, és habról beszélt és arról, hogy milyen finomak lennénk….vagy én lennék finomabb. A hangjára felkaptam a fejemet és meg is ráztam, mintha a zsibbadt ködöt próbálnám lerázni magamról, azt hiszem a mosolyom is lehervadt amikor rá pillantottam, mi csendült a hangjában? Megvetés? Szóra nyitottam volna a számat, de csak beszélt és én hallgattam, lehorgasztott fejjel, amikor éreztem, hogy ellép mellőlem utána akartam nyúlni, bocsánatot akartam volna kérni tőle, de nem, egyszerűen: "Ne!" Úgy húztam vissza a kezem mint akit megégettek, felálltam és figyeltem az alakját ahogy eltűnik a kanyarban, mit csináltam?! Ez neki sok volt…biztos, hogy sok volt! Tiltakozni akartam, hogy én nem rontottam el semmit, csak… izgalmasabbá tettem, csak hát nem ezt akarta ő is? Lerogytam a földre, és úgy ahogy voltam, elkezdtem eltüntetni a mocskot amit csináltam, mire erre jár ne is emlékezzen arra, hogy mit műveltem vele, tényleg megvet ezért? El sem kezdtük és szakítani fog velem?!  Remegve dobtam bele a mosógépbe a takarót, és töröltem meg az arcomat, melytől még ragacsosabb lettem, nem tudtam bemenni a szobámba, akkor lesújtana a veszteség, a tudat, hogy mit vesztettem el cirka negyedóra alatt. Beszélnem kellett valakivel, így csak egy dolgot tehettem, miután a földszinti közös fürdőt használtam, és lefürödtem, tréning nadrágban és egy kapucnis pulóverben mentem ki telefonnal a kezembe anyám rózsakertjébe és ültem le a verandára, fáztam, mert a lehető leghidegebb vízben fürödtem meg, vacogtam is a fogaim össze-össze csattantak.
-Mother! Baj van! Azt hiszem elveszettem! Én… azt csináltam amit szeretett volna, és … de mégsem! Negyedóra se lehetett és én mindent tönkre tettem. Megvet, és utál! Mother biztos hogy utál! Pedig csak tejszínhab volt, és méz… meg csoki… Azt…azt hiszem megbántottam, látnod kellett volna az arcát! Még sosem nézett rám így! - és csak beszéltem és beszéltem, megállás nélkül,arról, hogy nem lesz többé Mara, hogy nem leszünk mi csak megint én, és fájt beismerni, de mi van ha megutált?! Gyűlöl? Hogy elvesztem , egy félre értés miatt…?! Amikor pedig elfogytak a szavak az édesanyám nyugodt, de azért mégis aggodalmas hangját hallottam.
- Az istenekre Damien, szó szerint vetted az egyik kis sóhajtását?
- Tudod milyen vagyok…. - dünnyögtem halkan, kétségbeesetten.
-Tudom, Son, tudom de… ti még csak most kezditek megismerni egymást, más oldalról,  Mara visszafogottabb asszony, fokozatosnak kell lenned, nem rohanhatod le, és tudom milyen vagy ki sem mondtam, hogy Holland csokoládé, de te máris egyenesen Hollandiából hozatod nekem, mert akiket szeretsz, tudom, hogy a kedvükben akarsz járni, és minden kívánságukat akarod teljesíteni. Vegyél egy nagy levegőt, és igyál meg egy teát, ott van a szekrényben, csinálj neki is, jót fog tenni mindkettőtöknek, és beszéljetek, beszéld meg vele. Nincs itt a világ vége, okosak vagytok, felnőttek , meg kell beszélnetek.
- De, mi van ha nem akar belőlem többet?! Ha…ha…Mother!. - az ajkamat rágcsáltam, azt hiszem véres is volt a szám belülről, már éreztem a fémes ízt
- Son! Szedd össze magad, mert különben oda megyek és seggbe rúglak! Nem tudok nyilatkozni helyette, de ezt kettőtöknek kell megoldanotok, de hozd helyre, mindenképp, mert imádom Marát, rendben?!
- Rendben Mother! Szeretlek! - bontottam a vonalat, és egy nagy sóhajtás kíséretében becsúsztattam a kenguru zsebbe a telefonomat, és bementem a konyhába, feltettem főni a vizet a teának, és elmentem a másik telefonomért, körbe jártam a házat, de a kopogtatásomra nem válaszolt, így bátorkodtam benézni a vendégszobába, nem volt ott, a sajátomat vettem célba, ott sem volt.
Hova tűnt?!? Itt hagyott?!? Fogta magát, és itt hagyott szó nélkül?!? Ennyit értem neki…? Lerogytam a lépcső aljára a hallban és azt hiszem, életembe először bőgtem el magamat, mint egy óvodás gyerek, a nagy felfordulásban azt hiszem a mobilját ott hagytuk nála, felhívni sem tudom! A fejemre húztam a pulóver nyakát, és próbáltam megnyugodni, csak vegyél nagy levegőket, Damien! Minden rendben lesz! Visszamész hozzá becsengetsz és térden állva könyörögsz a megbocsátásért, így lesz, igen! Vissza megyek! Ám még halványan emlékeztem arra, hogy az anyám nyugtató teái közül igyak meg egyet, megtöröltem az arcomat és magamat átkoztam, hogy lehettem ekkora balfasz, miért kell mindig mindent szó szerint értelmeznem ha a szeretteimről van szó?! Tea készítés közben is többször megtöröltem az arcomat, és még az orromat is kifújtam egy papír törlőbe, aztán ügy döntöttem, hogy bemegyek abba a szobába, amit ő Afrikának hívott, pontosabban az… a menekülő szava, vagy mi a franc, érdekes hogy sosem vágytam olyan kapcsolatra ahol ilyen szavakat kell alkalmazni, mert nem vagyok az a típusú aki imádja az efféle szexuális játékokat, de… ez csak… móka volt… jól érezhettük volna magukat, túl követelőző voltam? Tényleg nem tudtam, hogy mi lenne jó az adott pillanatban, a hajam már úgy ahogy megszáradt, de még mindig fáztam, inkább belülről, a gyomor ideg miatt, ami rázott. A bögrémet majdnem elejtettem, amikor megláttam őt a pihenő szobámban, földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam, hogy zavarhatom-e.
Azt mondta, hogy ne menjek utána és ne is keressem, letettem a bögrémet az ajtó melletti kisasztalra, igyekeztem, hogy ne koppanjon, tépelődtem, hogy mitévő legyek, csinálok neki is egy teát…Felemeltem a bögrém és sarkon fordultam, hogy tíz perccel később, én egy második adag teával térjek vissza, magamnak, neki pedig az elsővel. Egy szivecskés bögre volt, nagy fejér lábakkal, és egy görbített nyíllal ami a fogóját volt hivatott helyettesíteni, pici pötty orrocskája volt, és mosolygott.
Az én bögrémen mivel fehér volt, egy felirat is állt. : "Mérhetetlen szereteteddel, és imádatoddal és túlbuzgóságoddal fájdalmat is tudsz okozni, figyelj oda ezekre, Son!"
Nagy bögre volt ez kérem szépen! Ráadásul Mothertől kaptam, szerettem nagyon, mert olyasmire figyelmeztetett, amit ma tettem, egy olyasvalaki ellen, akit szeretek. Túlpörögtem és nem figyeltem, azt hittem azt szeretné… pedig nem. A bögréinket letettem oda ahol az enyém volt korábban, az asztalkára a pihenő szoba ajtaja mellett. Voltak itt héliumos szivecskés lufik, az ajtó mellett, díszítés gyanánt, emlékszem. Sarkon fordultam, halkan lépkedtem, még a házi papucsomból is kiléptem, hogy ne hallatszódjanak a lépteim, az előtérben halásztam párat és addig ügyeskedtem, míg rá nem tudtam kötni a telefont, és meg is tartották a levegőben, három, vagy négy lufi kellett hozzá. Aztán visszasétáltam a folyosóra, és meglöktem a kis postás lufijaimat, hagytam,hogy hadd lebegjenek oda Marához,a levegőben. A bögrét pedig beljebb raktam a szobába, nem szerencsétlenkednék ennyit, ha nem szeretném! Nem akartam zavarni, nem tudtam, hogy szabad-e, de mindensetre örültem,hogy idebent látom, nem ment el,van még esélyem beszélni vele, csak... jussa túl az akadályokon. Elbújtam, távolabb az ajtótól, levettem a saját telefonom hangját és ismét megtöröltem az arcomat, és azt hiszem meg kellett, hogy töröljem a szájam a pólóm ujjában, ugyanis, már láttam, hogy a fehér bögre pereme tiszta piros… Néhány pillanat múlva pedig sms-t jelzett a benti telefonom.

Zavarhatlak…? Vagy… hívjam ide Tylert, hogy vigyen haza?
D.  

Ültem, és vártam és a telefonom kijelzőjét sasoltam, majd eszembe jutott a tea.

Tettem oda teát, a piros bögrében van…

Neki vettem, miután elkezdtem tervezgetni, hogy itt marad velem, márint, hogy… szóba jött az, hogy mi ketten…kettőnkből lehet valami. Mivel a pipacsosra várni kellett még a keramikusnál, így ezt vettem, hogy legyen kéznél bögréje, amiről én jutok eszébe akkor is ha még alszom és ő korábban reggelizne mint én. De, ilyenek már nem lesznek...? Nem sok esélyét láttam, az arca, a csalódottságát láttam magam előtt, ahányszor csak lehunytam, megvetés?Riadalom? Végeredményben, mindegy, mert az eredmény ugyan az, fájt  látnom amit láttam az arcára kiülni, és azt is, hogy ezt én okoztam neki.
Megdörgöltem a szemeimet, még mindig fáztam, most már a hideg járólap is zavart. Meglepett, hogy Tylerrel hogy el tud bolondozni, ő… biztos jobban illene hozzá mint én, én… nagyon szétszórt és szeleburdi tudok lenni, ha fellelkesülök valami iránt, időnként… időnként olyan lehetek ilyenkor mint egy gyerek, és…anyám szerint azért, mert nem volt igazi gyermekkorom, amiért egyáltalán nem hibáztathatom, ő megtett mindent azért, hogy jó iskolába járhassak, nem tehetek róla, hogy szociális szintem szerintem megbuktam az életben, vagy nem tudom.