Kellemesen hűvös idő van most Las Vegas városában, amely üdítően a hat a nyári és kora őszi forróság után. Bár más városok lakói ilyenkor még nem szoktak tömegesen kivonulni a szabadba, de az itteniek kiélvezve a turista szezon hiányát és a szombat délutáni szabadságot, még is ellepik a parkokat, játszótereket. Sok helyen látni gyerekes házas párokat, padon ülő szerelmeseket, vagy éppen egyszerű hétköznapi embereket, akik a hot-dogos bódé előtt állnak sorba egy-egy üdítőért, vagy éppen forró kutyáért.
~ Hogy bírják azt a sok szemezett megenni? Bár az a vegaburger, amit ott a túloldalon eszik az a srác egészen gusztának tűnik. ~ Gondolkodom el, miközben a kezem gyorsan dolgozik az előttem fekvő fekete laptop billentyűzetén és le se veszem a szememet a képernyőről. Jó, de akkor, hogyan látom mi történik? Merül fel a teljesen jogos kérdés az olvasóban, bár ezt már csak azért is feltehetnék mert említett bódé jó pár méterre van tőlem és fáktól maximum a sor végét láthatnám. A megoldás pofon egyszerű, a laptopom képernyőjén ugyan is több kamera képe látható, amelyet a levegőbe repülő barátom közvetít felém.
Az említett barát, akit nyugodtan nevezhetnék a gyerekemnek is egy hetven centi átmérőjű, fehér drón, melynek formája olyan akár repülő csészealjaké. Éppen csak azért nem gondolják ufónak, mert antigravitációs panelek helyett, egyenlőre csak nagyméretű propellerek mozgatják, amelyet a tetejére erősítettem akár csak helikoptereknél. A tetején meghatározott szögekben csillogó üveges hatású borítás jelzi a felszerelt napelemeket,az alján és oldalának több pontján, apró, nehezen észrevehető apró kamerák csillognak.
~ Ez giroszkópikus mozgás rendszer nem elég hatékony, de jó ötlet volt a négy kamera beépítése egyetlen nagy látószögű helyett. Igaz így nagyobb méretre van szükség, de készíthető felvételek és fotók hatékonysága össze egyeztethetetlen. Az alsó kamera rendszer is remekül szuperál, csak sebességen és a kezelhetőségen kéne javítani. Hiába sikerült megint túlterveznem a dolgokat, bár kétségkívül lenyűgöző amire képes lehetek vele. Ha ezeket tervezéseket külön-külön speciális drónoknál tudnám alkalmazni, talán még pénzt is kereshetek vele. Esetleg készíthetnék egy repülő mintájára tervezett drón-t, csak le kell szerelnem a propellerek tartó részeit és a felső modult. Igaz aerodimikailag nem hiszem, hogy megállná a helyét, de egy próbát megérne. Talán lenne hely kiegészítő energia forrásnak is, amelyet új felső modulon keresztül lehetne csatlakoztatni a rendszerhez. Ezen felül logikus megoldásnak látszik, hogy a repülő a mostani egységet, egy kiegészítő áramforással és egy ejtőernyővel ellátott felső modullal kiegészítve, mint egy csomag szállítsa. Éppen csak le kéne modelleznem méretarányosra egy katonai szállító repülőgépet. Igaz ez is túlbonyolítás, ki indulhatnék a hagyományos hobbi drónokból és inkább külön-külön lekicsinyítve kéne alkalmaznom a most meglévő technológiát, amivel már is visszakanyarodtunk a gondolat menet első részéhez. ~ Gondolkodom miközben alacsonyabbra ereszkedek a drónnal és visszairányítom magamhoz. A parkban több szem a járműre szegeződik, de szerencsére a fáktól még-mindig kevesen láthatnak engem. Ha valaki még is megnézne egy relatíve alacsony, fehér bőrű szemüveges férfit látna, rövid rosszul fésült hajjal. Az öltözékem egyszerű szürke farmer, vastag zöld-színű pulcsi és vékony szövetdzseki, amihez egyszerű barna túra bakancsot vettem fel. A pulcsi alatt inget viselek, amelynek nyaka és új végei ki-ki kandikálnak a felsőm alól. A baloldalon egy hatalmas laptop táska pihen, a jobbomon pedig egy köteg hegymászó kötél, amelyet rejtély, hogy itt mire tudnék felhasználni.