Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
◆ pozitív tulajdonságok: életvidám, kedves, optimista, nyitott, kitartó, laza
◆ negatív tulajdonságok: szétszórt, ügyetlen, makacs, lusta, magéleti katasztrófa, kezelhetetlen
◆ egyebek: - A nővérem három hónapja vesztette életét egy autóbalesetben. A férje már korábban meghalt rákban. A kislányukat, az én unokahúgomat én nevelem. - Lance Martin, a volt férjem. Hat évig bírtuk egymás mellett. Megcsalt, ráadásul a viszonyunk is közönyös volt. Ha beszélgettünk, annak vita lett a vége. Azonban mikor beadtam a válókeresetet, mintha magához tért volna…nehezen írja alá a papírokat. - A válás óta, a magánéletem egy katasztrófa.
Történet vagy szerepjátékos példa
Életemben nem éreztem magam olyan pocsékul mint most. Kibotorkáltam a mosdóba, belebámultam a tükörbe, de szinte azonnal padlót is fogtam a látványtól. Úgy néztem ki, mint aki megérett a sírba tételre, álmatlanságtól vörös szemek, táskák, lila foltok, sárgult bőr… az alvás tényleg szépít. Erre tudok csak következtetni, ha látom hogy a hiánya milyen hatással van rám. Valahogy eldöcögtem a konyháig, de a kávé látványára is felfordult a gyomrom. Az elmúlt negyvennyolc órában annyit ittam, hogy színtiszta koffein kering az ereimben. Kábán körbepillantottam, valami élvezhető társaság után kutatva, de a két macskán meg a zsírtól mozgásképtelen tacskón kívül egyedül Ellisre számíthattam. Ő viszont a lakás másik felén (bő tíz méterre tőlem) a nappaliban, a kanapén döglött, divat magazinokat lapozgatva. A szobatársam… mondhatni nagyon büszke a külsejére, és ideje java részét ennek az érzésnek a táplálásával tölti. Szóval vásárolgat, kozmetikázik, fodrászoltat, meg ilyenek. És persze engem sem akar kihagyni a „jóból”, így gyakran elrángat ide-oda, de egy idő után megunja passzivitásom, bedob egy kávézóba, és két óra múlva értem jön. Fogalmam sincs minek erőlteti a dolgot…talán a lelkét nyugtatja ezzel, hogy tesz valami általa lényegesnek vélt gesztus, amiért pénzelem a hobbiját. Mert bizony, mióta becses apukája kirakta a szűrét, nálam húzta meg magát. - Borzasztóan festesz Peyton drágám…- jegyezte meg unottan, az újságból fel sem pillantva. Vajon honnan szedi ezeket a csodálatos ténymegállapításait? Mintha magamtól nem tudnám, hogy konkrétan a háromhetes KFC csirke jobb bőrben van nálam. – De… mi a terved mára? Mert arra gondoltam, elmehetnénk…- csivitelte aranyosan a fülemhez hajolva nagyszabású terveit, amiből egyet sem sikerült fel fognom, mert mindnek az volt a lényege, hogy menjünk-el- hazulról. Nem. Ezt nem lehet. Utoljára ötvenkét órája bonyolódtam komolyabb kapcsolatba az ágyammal, és most hogy van egy cseppnyi időm, nem akarom veszni hagyni a nagy lehetőséget. Egyre több és több beteg, sérült embert hoznak be, és egyre több orvos dönt úgy, hogy na ő most jobb helyre költözik, felmondja a praxisát, maszekolni megy, kiveszi a szabadságát, és mi egyre kevesebben vagyunk. Ezért van az, hogy napjaim nagy részét agymosott zombiként kényszerülök eltölteni, kábán vegetálva, és nagy ritkán mikor odajutok, úgy alszok mint akit agyon lőttek. Eladtam a lelkem. -… és aztán, elmegyünk arra a duplarandira amiről múlthéten beszéltem.- közölte ünnepélyesen, mintha a Messiás eljövetelét hirdetné. Mosolya reménykedő volt, nem is igazán akartam összetörni tündérporos álmait, de maga a tény, hogy én most megmozduljak… - Nem lehet. –válaszoltam tömören. - De…neked is jót tenne, végre egy csajos este… - Pasikkal? - Annál jobb. Úgy tettem, mint aki komolyan megfontolja a lehetőségeket. Vagy alszok, és akkor újabb ötven órára feltöltöm magam, vagy pedig megyek arra az idétlen találkozóra, két tufaagyú suttyóval, amit Ellis kitudja hol szedett fel valamelyik pláza-kirándulása közben. - Szó sem lehet róla. –ráztam meg a fejem.- Úgy lemészároltak hogy egyetlen szabad idegvégződés lett belőlem.- tettem hozzá nyomatékosan, mikor láttam hogy már szóra nyitja a száját. – Nem lenne szép látvány, ha mozi áldott csendjét az én horkolásom verné fel.- mosolyodtam el, ami azt hiszem egy vérszegény de annál vérszomjasabb vicsorgássá fajulhatott. – Különben is…itt van még nekem Sasha… - Ne fogj mindent a gyerekre! - De az anyja most halt meg! Figyelni kell rá… - Depresszió? Ugyan már, egy babáról van még szó, nem is fogta fel igazán mi történt. Elég, ha annyit tud, hogy anyuka a mennyországba költözött, és… - Tizenkét éves, normális kamasz. Nem szúrhatom ki ennyivel a szemét. Tud róla. Mindenről tud.. Kissé felháborított Ellis viselkedése, így aztán válaszra sem méltattam a volt férjemmel kapcsolatos megjegyzését. Ha akarnék szereznék pasit. De nem akarok. Elég dolgom van nekem anélkül is. Itt van a temetés, a válási papírok végére sincs pont kanyarintva. A gyereknevelés gondja is rám szakadt, a betegek, a rezidensek, az ápolónők, a fogyatkozó gyógyszerkészletek, a gyanú, hogy valaki dézsmálja a dózisokat… kell nekem főorvosnak lennem? Aztán folytatom a sort, itt van még nekem…Gideon? Álmatag döbbenettel olvasgattam a rejtélyes sms sorait, amiket épp ebben a negyed percben kaptam meg az egyik ápolónőtől. Mr Russo életjelei változnak. Már rángattam is magamra a kabátomat, és túrtam fel a kocsi kulcsért a konyhát. - Ellis! Majd hozd el a suliból Sashat! Péntek van, vidd el moziba, vagy étterembe, most dolgom van, pá, puszi! És már ott sem voltam.
- Mrs Martin…- sietett felém egy mókus arcú, szigorú tekintetű, rózsaszín kezeslábast viselő ápolónő. Újonc… - Miss Law, ha kérhetem. – mormogtam, majd homlokráncolva mélyedtem bele az átnyújtott adattömegbe. – Jobb lesz, ha vetek rá egy pillantást… Vagy kettőt. Igaz, semmit nem tudok róla, de a legkedvesebb betegeim közé tartozik. Az élettelen, de megnyerő külsejű testet emberivé varázsolták a bajtársak, a mennyasszony által mesélt történetek. Meg aztán vele volt a legkevesebb gond. Bevallom, a kómában fekvő betegekre jobban odafigyelek, így fordulhatott elő, hogy jó pár alkalommal, ha időm engedte, és a menyasszony éppen nem ücsörgött bent kitartóan, belopóztam a kórterembe, és felolvastam neki. Az újságot. Főleg. Biztosra mentem, na. A kórlapot olvasgatva nyitottam hófehérre meszelt helyiségbe. Nem néztem fel, úgy csuktam be magam mögött az ajtót. Alsó ajkam őrölve próbáltam kisilabizálni valamiféle magyarázatot az adatokból, de nem jutottam sokáig. - Jó napot! Meglepetten bámultam fel. Mosolyogva feküdt, magatehetetlenül az ágyon, hangja rekedt volt, alig hallható, köhögésbe fúló. De mosolya rengeteg jót ígért. Hasonló gesztussal válaszoltam. - Jó napot Mr Russo. Hogy érzi magát? Válaszát meg sem várva, dugtam hőmérőt a szájába, megállítva a valószínűleges szóáradatot. - Valaki nagyon fog örülni magának. – hunyorogtam rá kedvesen, és felírtam az értéket a táblázatba. Válaszolni próbált, de a torka sivataggá száradt.- Hozok vizet. Percekkel később, műanyagpohárból, szívószálon keresztül kortyolta a hűvös vizet. Akkor már az ápolónő tett-vett körülötte. Én, a jelentésbe temetkezve…vagy legalábbis ezt mímelve, volt lehetőségem jobban is szemügyre venni a férfit. Vonzó. Nagyon is. Főleg Lance után. Bár a volt férjem után még egy kivénhedt csataló is az lenne… - A menyasszonyát már értesítettük. - Menyasszony? - Igen…bizonyára sok kérdése, van mindet felteheti neki, ha megérkezett… Az a fránya amnézia. Mindent megnehezít és összekuszál. Nem tudni ideiglenes-e vagy örökké tart majd…
[You must be registered and logged in to see this link.] All we know is... She's called The Stig.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Peyton Law Pént. Márc. 08, 2013 9:44 pm
ELFOGADVA Na te KFC csirke, nekem tetszett és már látom kibontakozni a romantikát. Huss foglalózni!