Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Homály fedi a szobát, a vaksötétben faliórám helye sejthető csak halványan, ahogy a reluxa apró résein át bekukkant a hold ezüstös fénye. Fekete, karcsú mutatói halk kattogással mozdulnak, olyan lassan, ráérősen, hogy megkörnyékez a gyanú, nem működnek úgy már, ahogy kéne. Le is hunyom szemeim inkább, bőr, hosszú pillák alá rejtem zöldeskék íriszem. Apró tappancsok nehezednek mellkasomra, puhán libbentve tova tulajdonosaik sötét szőrrel fedett, macskához mérten termetes testét. Ösztönösen emelem fel kezem, simítom ujjaim hosszú fülei közé, lágyan cirógatva meg feje tetejét. Ismerős, mély dorombolás hangzik fel, hálás nyávogással karöltve. Mély levegőt veszek, igyekszem ellazítani izmaim, lecsillapítani tomboló gondolataim. Nem érek el eredményt, sóhajtva söpröm hát le testemről a macskát, s pattanok fel lendületből. Órák óta ez megy már, nem bírok megülni fenekemen, izgatottan, aggódva koptatom ideiglenes otthonom padlóját. A lány, ki védelmem alatt áll, kin rajta kéne tartanom szemem, úgy lépett meg, hogy észre se vettem. Legszívesebben az utcát járnám, keresném őt, de nem tehetem. Járőrök végzik ezt a feladatot, én annyit tehetek csak, várok, reménykedve abban, egészben ér vissza, hogy alaposan darabokra szedhessem. Dühösen horkantok, megrázom fejem, a szobából átcsörtetek a konyhába, majd a nappaliba, és rövid időre ott táborozok le. Nem tudom, mit képzel magáról az a féleszű, tippem sincs, mi jár a fejében, annyi bizonyos csak, ha rajta múlna, sokáig nem maradna életben. Telefonom csörrenése ránt ki komor gondolataim tengeréből. Ujjaim nadrágom zsebébe csúsztatom, kikapom a kis készüléket onnan, fülemhez tartom, beleszólok. A hír nem olyan jó, mint reméltem, Caitlyn még mindig nincs meg, de a férfi legalább, ki vérére szomjazik, úgy tűnik, továbbra sincs a város közelében se. Mindez persze nem jelent teljes biztonságot, s már épp felvenném korábbi gondolataim fonalát ismét, mikor a bejárati ajtó nyikorgása töri meg a csendet. Felkapom fejem, a biztonság kedvéért övemre erősített fegyveremre simítom tenyerem, mielőtt elindulnék a hang irányába. A belépő láttán megkönnyebbülten sóhajtok fel, csak hogy egy pillanat múlva vissza is térjen dühöm, neheztelésem. - Elment az eszed? Mégis mit gondoltál? Szerinted szórakozásból költöztem ide? – orra előtt torpanok meg, mellkasom előtt összefonom karjaim, türelmetlenül várom, mivel áll elő, mit mond védelme érdekében. - Mindegy, nem számít, örülnék, ha nem tennél megint ilyet – jelentem ki végül, mély levegőt véve. Ujjaim közé csippentem orrnyergem, finoman masszírozom meg, remélve, ezzel elűzhetem kezdődő fejfájásom. – Hol voltál? – nem kötelessége válaszolni, ez igaz, mégis remélem, megteszi, s talán így sikerül elkerülnünk a további veszekedést.
Már egy pár napja álmatlanság gyötör. Nem nagyon tudok aludni, csak 1-2 órákat. Azt hiszem még mindig a történtek miatt vagyok zaklatott. A mellém kirendelt rendőr mellett még a többi rendőr is vizsgálja a környéket, hogy itt van-e még a városban vagy a környéken az "apám". A mai nap is olyan volt mint a többi szinte. Munkám, itthon pedig semmi érdekes. Elfáradtam rendesen, de aludni most sem tudok. Hosszas agyalás után, [You must be registered and logged in to see this link.] és lassan kilopóztam a házból, ugyanis a vendég szobába Fin aludt. Ha észreveszi, hogy kiszöktem, nekem annyi lesz, már előre tudom, de nem zavar. Levegőre vágytam, magánra. Igen magánra, mert Fin mindig velem van amikor dolgozom vagy bárhová is megyek. Zavar igen, de megszoktam már a jelenlétét, de akkor is kell egy kis magány az embernek. Tudom ,hogy nem lenne szabad egyedül mászkálnom idekint, mert a zsarolóm megtalálhat, és bármi bajom is eshetne akár. 1-2 óra mászkálás után, visszatértem az otthonomba. Az ajtón lassan, óvatosan mentem be, nehogy felébresszem vele Fin-t, de amikor beléptem a bejárati ajtón, egy kisebb dühös Fin fogadott. Először a döbbenettől nem is jutottam szóhoz, de aztán lenyugodtam, és megszólaltam végre. - Nagyon is tudom, hogy mért vagy itt! - válaszoltam kissé mérgesen. - Legközelebb szólok,ha el akarok menni itthonról a tudtod nélkül. - mondtam, közben elkezdtem levenni a kabátomat, és a csizmámat lehúzni. - Kicsit sétálni voltam. Nem tudtam aludni. - válaszoltam kérdésére, közben a konyhába mentem és egy bögre kakaót kezdtem el készíteni magamnak. - Te kérsz? - mutattam felé a kakaós dobozt.
Dühösen robogok szobáról, szobára, abban a reményben, ez csillapít kétes érzéseimen. Elmém egy pillanatra se áll közben le, magyarázatot keres arra, hogy történhetett ez meg. Hihetetlennek tűnik szinte, védencem ilyen könnyen lépett meg, hogy nem láttam előjelét, hogy nem hallottam távolodó lépteit. Elképzelésem sincs, mi járhatott fejében, hogy gondolhatta, jó ötlet az éjszaka közepén megszökni, úgy dönteni, egyedül vág neki a sötétnek. Veszélyes lenne ez akkor is, ha nem vadászna rá senki, ha nem kívánnák halálát, de így egyenesen őrültség, ostobaság. Morogva rázom meg fejem, elhiszem, zavarja jelenlétem, nem örül neki, mindig a sarkában lihegek, kivétel nélkül ott vagyok, ahol ő is. Megérthetné azonban az én helyzetem is, nem szórakozásból teszem ezt, lenne jobb dolgom is, mint a nyakán lógni, mint őt védeni, nem bosszantása célom, feladatom, munkám igyekszem úgy végezni, ahogy azt kell. Az utcán kéne most lennem, biztos vagyok benne, keresni, bejárni az összes helyet, ahol csak eszébe juthat megfordulni, de jól tudom, nem tehetem meg. Maradni, várni, s reménykedni, épségben hazakeveredik, vagy legalább a járőrök rátalálnak időben, ez a legokosabb, amire adhatom a fejem. Újabb kör megtételén, már-már a parancs megszegésén merengek, mikor a bejárati ajtó kinyílik végre, s betoppan az, kire órák óta várok. Dühösen csörtetek elé, vonom kérdőre, de válasza, s az, úgy tesz, mintha a mumus én lennék, nem segít mérgemen. Mély levegőt veszek, egy pillanatra behunyom szemeimet. Rossz ötlet lenne összeveszni, vitatkozni, túl sokáig leszünk összezárva még. - Valóban? Pedig nem úgy tűnik, mintha tisztában lennél vele – összeráncolom homlokom, megcsóválom fejem, újrakezdem a megnyugtató légzést, eddig úgy tűnt, az működőképes. - Csodás, de a legjobb az lenne, ha nem mennél nélkülem sehova – karjaim mellkasom előtt fonom össze, lazán a falnak dőlve figyelem, ahogy leveszi kabátját, lehúzza csizmáját, és megindul a konyha felé. – Ha nem akarod, hogy csengőt szereljek a nyakadba, legközelebb szólj, amikor nem tudsz aludni, és sétálni van kedved – ellököm magam támasztékomtól, utána lépkedek. A házban ugyan nem lenne szükséges nyomában loholnom, most mégis megteszem. Elég bajt, aggodalmat okozott, ma már nem vagyok hajlandó levenni róla szemem. - Ha alkoholt is raksz bele, igen. A francba – a legközelebbi konyhaszékre vetem magam, lábaim az asztalra teszem, hátrahajtom fejem. Félig Caitlyn-t, félig a plafont figyelem. - Holnap be kell mennem az őrsre, korán – jelentőségteljes pillantást küldök felé, egyértelműen azt akarva, készüljön el időben, ne kelljen sokáig várni rá. Az ugyanis, itt hagyom, vagy másra bízom, a mai akciója után nem opció. - Apropó, talán nem ártana önvédelmet tanulnod - végigmérem, elgondolkozva hümmögök. Határozottan nem válna hátrányára a dolog.
Gondolhattam volna, hogyha Fin észreveszi, hogy elszöktem, és visszamegyek a házba, a fejem leszedi. Tudom nagyon jól, hogy mi a dolga, és hogy nem dísznek, jó kedvéből van itt, de egy kis nyugalom nekem is kell. Folyton velem van mindenhol, még a házban is szinte,és ezért akartam kicsit egyedül lenni, meg aludni sem tudtam. Egy kis friss levegő mindenkinek kell. - Pedig tisztában vagyok vele, hidd el! - mérgelődöm megjegyzésén. Igen is tudom jól ,hogy mért van itt velem. - Akkor már rögtön egy tehén kolompot nem? - kérdezem flegmán. Miután lehuzakodtam, és levettem a kabátot magamból, belebújtam a mamuszomba, és a konyhába mentem, nem törődve Fin-el. A kijelentésére, hogy rumot rakjak bele, csak a szememet forgattam. Nem is tudná meg inni rum nélkül. Nincs is rumom. Én nem szoktam alkoholt inni, pláne nem ilyet. Két bögrébe raktam tejet, azt fölmelegítettem a mikróba, kakaóport öntöttem bele, jól elkevertem,majd a Fin bögréjét megfogva, odatettem elé a pultra. - Rum nincsen! Ha nem jó így, öntsd ki és keress valami piát magadnak, de ahoz sok sikert, mert nem tartok alkoholt. - mondtam neki, majd megfogtam a saját bögrémet és felültem a konyhaszekrényre. - Hát menjél! - vonom meg a vállamat, közben beleiszok egy kicsit a kakaómba. Forró, ezért hagyom hűlni még. - Azt meg minek? - kérdezem tőle döbbenten. Minek azt tanulni? Jól jöhet mondjuk, ha tudok pár dolgot,és megvédem magamat, de nem vagyok az a verekedős típus.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Caitlyn & Finley