Valahogy ez a mai nap is a „Miért is keltem én egyáltalán ki az ágyból?” kategóriába esett bele. Gyakran van olyan, hogy nulla motivációm van egy-egy nap sikeres véghezviteléhez de ez rendszerint javul miután megiszom a megfelelő kávémennyiséget ahhoz, hogy ne öljek meg mindenkit aki az utamba kerül. Viszont a mai napon nem sikerült bejuttatnom a megfelelő mennyiséget sőt semennyit sem. Az otthoni kávéfőzőnek pont sikerült beadnia az unalmasat ráadás olyan szerencsés időben, hogy még útközben sem tudtam megállni sehol sem, hogy vegyek.

Lezajlott két legkevésbé sem érdekfeszítő előadás és még mindig olyan aurát árasztottam, hogyha lettek volna a közelemben növények azok azon nyomban meghaltak volna. Viszont legalább most már legalább akadt némi felesleges időm a következő előadásig. Ilyenkor átlagosan a haverjaimmal szoktam lógni, hogy üssem az időt és bontsam a nyugodt légkört de most egyikőjük pofájára sem voltam legkevésbé sem kíváncsi. Felkaptam az oldaltáskámat ami már nagyon az utolsó hónapjait rúgta annyira szét volt már az anyaga kopva és már siettem is a legközelebbi automata felé.

Olyannyira siettem, hogy a zsúfolt folyóson lévő embereket nem győztem félretaszigálni az utamból. Akik ezt a tevékenységemet a legkevésbé sem finom beszólásokkal jutalmazták amikre én lazán rákontráztam visszaszólva valami erősebbel. Máskor sem érdekeltek az emberek de most annál inkább tettem az egészre.

Végre-valahára sikerült eljutnom az automatáig ahol szerencsémre éppen senki sem volt. Gyorsan oda is léptem és már kotortam is elő a tárcámat a táskám legaljáról. Majd szememet a gép repertoárjára szegeztem ahol meg is találtam a nekem megfelelő italt. Be is helyeztem a pénzt a nyílásba és beütöttem a kódját az energiaitalnak majd egy csokoládénak is. Sok egyetemen már be lett tiltva az energiaitalok forgalmazása viszont itt még nem. Terjengenek rémhírek, hogy következő hónaptól már itt sem fognak majd árulni de ki tudja mi lesz a végén. Kikaptam a vásárolt termékeket és már sokkal nyugodtabban annak a tudatában, hogy van némi koffeintartalmú ital a kezemben elindultam, hogy ülőhelyet keressek.

Szerencsére viszonylag hamar találtam egy üres padot ahol remélhetőleg semelyik nyomi haverom nem fog zavarni és neki is láttam a csokim és italom elfogyasztásának. Ahogy megittam az italt hatását már pár percen belül érzékeltem a hangulatomon mivel már nem akartam minden egyes embert meggyilkolni aki elhaladt mellettem. Az egyetem ma is megmenekült a pszichopata ámokfutásomtól. Na de lesz még új nap.

A környezet körülöttem egyre inkább tisztulni látszott. Nagyobb figyelmet fordítottam a történéseknek amik a közelemben zajlottak. Miközben nézelődtem egy ismerős alakra lettem figyelmes aki nem messze tőlem ült az egyik körasztalnál. Az energiaitalom fémdobozát a számhoz emeletem, hogy kiigyam belőle az utolsó kortyot. Egyik szememet behunytam, hogy bemérjem célpontomat majd a tőlem telhető legnagyobb erővel elhajítottam a kezemben lévő tárgyat. Sikerült eltalálnom a srác fejét ahogyan terveztem aki ennek hatására azonnal megfordult. Ajkam gúnyos mosolyra húzódott mikor rám nézett majd elemelve kezemet ujjaimmal finoman integettem.