Törékeny Tiszta Tulipán

AMI EDDIG TÖRTÉNT és a FOLYTATÁS

A 2013/2014 évi katalógus 2. oldalán szereplő kisasszony, aki a 9-es számot kapta, megvásárlása került egy bizony Mattew Bradock üzletember által. A szerződés aláírása a termék átvételekor esedékes, ahogyan a vételár kifizetése is a MOW ügynökének jelenlétében.
A kizárólagos jogokat a vásárló mindaddig élvezheti, amíg a termék sértetlen. Hogy miképpen lehet így nyilatkozni egy alig 21 esztendős ártatlan teremtésről az már más lapra tartozik. Az ügynökség akárcsak bármelyik cég a piacon pénzből élt, csak éppen az ő szolgáltatásaik némiképp eltértek a hétköznapi dolgokkal foglalkozó vállalatoktól. Hivatalosan escort szolgáltatással foglalkoztak, valójában azonban egészen mással. Többnyire európai lányokat ( főleg árvákat) karoltak fel, és adtak el tehetős amerikai ügyfeleiknek, akik vagy a pénzüket, vagy az életüket féltették a nőktől, de mégis szükségük volt egy feleségre vagy éppen valakire, esetleg egy élő játékszerre, ez már igazán nem rájuk tartozott. Nem pusztán kirakati célzattal, ennyi azért egyértelmű volt, nem véletlenül voltak bizonyos kikötések a szerződésben. Az efféle férfiak legtöbbje sötét titkokat rejtegetett. Az általuk nevelt lányok tökéletesen kondicionáltak voltak, jól neveltek és udvariasak. Aki nem ilyen lett volna azokat hamar kiemelték a többi közül és egészen máshol folytatták az életüket. Volt akiből európai nemesi családoknál kiváló háztartási alkalmazott vált. Nem mindenki volt arra megfelelő, hogy a végén a katalógus kínálatai között szerepeljen. A kis holland virágszál azonban az exkluzív termékek között volt megtalálható, és egyelőre még neki sem világos, hogy az a férfi akihez most került miért éppen őt választotta. Hogy ő miért választotta magának az elég egyértelmű volt. Már egy héttel előtte, hogy elutazott volna San Franciscoba megkapta a férfi fotóját. Tátva maradt a szája, és hosszú órákon keresztül csak bámulta. Hol egyszerű, naív érdeklődéssel, hol úgy mint aki számára most mutatták a világ legtökéletesebb emberét. És mire elérkezett az indulás ideje Ana már olyan szerelmes volt, mintha ezer éve csak ehhez a férfihoz tartozna. Az ügynökség tökéletes munkát végzett épp úgy feromon kezelésekkel, manipulációval és egyéb tudat-befolyásoló oktatásokkal, filmvetítésekkel amikkel a hozzá hasonló lányokat képesek voltak olyan irányba terelni amilyenbe csak szerették volna. Ana úgy őrizgette azt a fényképet, ahogyan a kis szárított levél gyűjteményét, életének apró, szárított, könyvbe simított kis állomásait, vagy éppen a medvés táskáját, amely jóllehet gyerekes, de ezen talán nincs is mit csodálkozni, ha maga a lányka is félig még az. Törékeny kis virágszál, aki rácsodálkozik az élet olyan dolgaira, amelyeket eddig rejtegettek előle és amelynek a bemutatása és felfedeztetése éppen erre a férfira vár, akinek a lakásában van már órák óta. Aki ha csak egy percre is távol kerül a kis porcelánbőrű lánykától Ana riadtan keresi és várja vissza mintha a lélegzetvétele múlna rajta, mintha attól kellene tartania, hogy egyedül marad, ahogyan egyedül maradt akkor is, akkor régen, amikor hiába várta haza a szüleit. És egyedül maradt Elina halála után is. Hozzá lehetett volna szokni, ő mégis képtelen volt. Valahol az ösztönei azt súgták neki, hogy neki mindig szüksége van arra, hogy valaki mellette legyen. Nem akart soha többé egyedül lenni. Hát ezért ragaszkodott görcsösen a férfihoz és ezért rettegett egész idő alatt, hogy visszaküldi majd, hogy mégsem megfelelő. Hogy ha letelik majd az a bizonyos idő, ha nem is akarja őt, ha mégsem ilyennek képzelte...mert Ana ilyennek képzelte, jelen pillanatban el sem tudott volna képzelni tökéletesebb férfit nála. Nem ismerte mi lakozik a lelkében, nem ismerte Matt legsötétebb vágyait, de bármit is kért volna tőle Ana ragyogó szemekkel teszi meg. A legmeredekebb dolgokra sem rebbent volna a szempillája sem, mindaddig amíg meg nem tapasztalja. Olyan ez mint amikor a gyermeknek ezredszer is elmondják, hogy ne nyúljon a forró sütőhöz de mindaddig nem fog hallgatni senkire amíg meg nem tapasztalja az apró kis ujjacskákon az első hólyagokat, az első égési nyomokat és sírdogálva biggyeszti a szülő orra alá. Ezért is kell vigyázni a férfinak mikor és mit kér a lánytól, mert éppen az első pillanatokat éli meg akkor is amikor belesimul a karjába, amikor a merész, hátul kivágott szaténruha, olyan könnyedséggel siklik végig a lányka bőrén, hogy szinte azonnal remegni kezd. Nem csupán fázik, hanem a férfi minden simítása után sóhajtozik a bőre.
Talán a legnagyobb meglepetés akkor éri a férfit, amikor Ana nem tiltakozik az előkerülő apró, puhán bélelt bilincsek ellen sem, amikkel a kezeit összefogja, és a lányka továbbra is odaadó, szinte lángol Matt érintésétől és csupán azt az egyet sajnálja, hogy ő nem teheti meg ugyanazt, hogy a kezeivel nem szeretheti, nem érintheti. Amikor első zavarában a férfi ingéről leharapja a gombot, hogy csupán a nyelvével érhessen hozzá elköveti az első hibát, az első olyan kihágást, amelyért büntetést érdemel. És az egészben hirtelen az lesz a legfélelmetesebb, hogy ezt maga is akarja, hogy ne hagyja őt a férfi büntetés nélkül. Matt-nél pedig végleg elszakad a gát. Hogy a lány odaadása, vagy éppen az a csillogó ártatlanság amely előtte fekszik immáron csomagolás nélkül...ez teszi, vagy maga a tudat, hogy az övé, csak az övé, hogy soha senkivel nem kell osztoznia rajta. Ugyan ki tudná megmondani? Ahogyan azt sem láthatja senki előre, hogy Ana fogja felrántani magához a fénybe a kissé talán túl merev szabályok között élő férfit, vagy éppen fordítva, Matthew lesz az aki magához taszítja a mélybe a lánghajút. Egy bizonyos....most szeretni akarta, Ana pedig azt akarta, hogy szeressék. Ez ilyen egyszerű volt.
Ott voltak még mindig a hálószobában, ahogy lassan egy fél órája is, vagy lehet még régebb óta? Ana számára az idő végtelenül relatívvá vált, és nem érzékelte teljes bizonyossággal a múlását, főleg azért amit a férfi tett vele. És volt egy pillanat, amikor maga sem tudja mi ütött belé, de olyan kétségbeesetten kezdett könyörögni a másiknak, hogy eressze el, hogy ő is szeretné csupán a töredékét annak érezni amit a férfi, hogy ő is érinteni vágyott volna, igazából már azóta a nap óta, már azóta az éjszaka óta, az álom óta a furcsa és különös álom óta ott a fánál. Az első erotikus tartalmú álmok, amelyeknek a főszereplője maga Matt volt.Talán ez azért is történhetett így, mert az ügynökség olyan hamar "eladta" Anát, még mielőtt az első olyan szolgáltatást igénybe vették volna nála, amikor férfi vendéget kellett volna kísérnie egy partira. Csillogó kis díszlet valaki mellett. Hogy a férfi számára nem csupán ezért kellett az már abból nyilvánvalóvá vált, ahogyan szeretni kezdte a lányt. Gyengéd és visszafogott mozdulatokkal, és csupán fokozatosan mozdult úgy ahogyan ő szerette volna, míg Ana első másodpernyi fájdalmas nyögését követően, már csak a mosolya látszott, és finom sejtesen puha sóhajai, ahogyan láthatóan próbálná visszafogni magát, de még nem annyira gyakorlott, mint azok, akik évek óta járatosak a szerelem művészetében.
Olyan laza könnyedséggel mondott Matt nemet, mintha Ana csak egy kis cukorkát kért volna tőle vacsora előtt, vagy éppen ezredszer is ugyanazt a filmjelenetet akarta volna megnézni, és már kezdett kicsit unalmassá válni. Valahol gátat kellett szabnia az akaratnak, és a lány számára mindez mégis mérhetetlenül izgalmas lett hirtelen, mert ez azt jelentett a számára, hogy a férfinak sokkal fontosabb ő minthogy saját magával törődjön. Gondolta ő naív módon, holott ennek pontosan az ellentéte volt igaz. Matt uralkodni akart rajta, az elméjén a gondolatain a testén és mindezt úgy akarta elérni, hogy mindent bevetve tovább manipulálja a már így is kissé összezavarodott lányt. Ana lehunyta a szemeit, nem merte egy darabig kinyitni, sem a csókok zuhatagának közepette, sem akkor, amikor a nyakán érezte a férfi forró leheletét...aztán mégis volt egy pillanat, amikor eszébe jutott az ágy fölé helyezett monitor. Rezdült a szempillája és hunyorogva nézett fel, pontosan abban a pillanatban amikor  Matt hátán megfeszültek az izmok egy erőteljesebb lökés hatására. Ana tekintete kimerevedett, forróság futott végig rajta és megemelkedett a csípője, szinte mély, duruzsoló hang hagyta el az ajkait.
- Ez annyira....annyira...ó istenem!- beharapta az ajkát és ezzel egy időben az izgalomtól a nyelvébe is sikerült beleharapni. Apró kis vérpötty jelent meg az ajkain elmaszatolódva a barackszín bőrön. A fények tompán futottak végig az arcán, és a teste remegni kezdett, amelyet egyszerűen nem tudott visszafogni. Minél inkább nézte magukat a monitoron annál inkább. És egy idő után azt vette észre, hogy látnia kell mi történik mert attól még inkább görcsös ugyanakkor izgalmas érzés telíti el, amely egészen az altestéig végig fut és szinkronban borzongatja meg Matt minden mozdulatával. Már az sem érdekelte, hogy hátul össze van bilincselve, csak az érdekelte, hogy láthassa mi történik az ágyban. Nehezen ugyan de sikerült annyira megemelkednie, hogy elérte Matthew vállát és egy finom puha csókot lehelt rá, miközben a szemeivel a monitort pásztázta. A látványtól teljesen eltelítődött, jól lakott és bódultan hanyatlott vissza, élvezettel hagyva mozogni a férfit. Fájt és reszketett, élvezte és akarta, ugyanakkor még több kellett neki. Hogy mit is indított el azzal Matt amibe belekezdett talán még maga sem sejtette, ahogyan Ana sem. A lányka rémülten rezzent össze, mert hirtelen beléhasított a felismerés, és a beléjük nevelt mondat
~ Soha ne add ki magad teljesen. Csak add meg magad, de a lelked soha!~ a tanárnő nem véletlenül mondta ezeket a szavakat, bár a lánykánál már nem sok hatása volt. Ő már odadobta azt is a férfinak, amikor hagyta, sőt élvezte, hogy kattant a pici kezein a bilincs.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Az első órák pillanatnyi izgalma, az álatala szinte fanatizált férfi közelsége, az az illat amely vonzotta őt mint megkergült lepkét a tűzforró petróleumlámpa. Ő meg belezúgott, bele zuhant, és a testének, a lelkének csapódva hagyta magát megsemmisülni, Elfelejtette a tanításokat, szinte másodpercek alatt ürült ki az agya, az érzelmek minden mást kiszorítottak. lehet valakit befolyásolni, lehet valaki számára megteremteni az ideális közeget, de mindig vannak váratlan és előre be nem határolt események, amelyek az Anáéhoz hasonlatos reakciókat is kiváltják. Kezdve a könyörgés és megadás közötti igencsak vékony és törékeny határral és folytatva azzal, hogy e pillanatban nem tudott másra gondolni csak a látványra ott fenn a monitoron. Furcsa volt, mert miközben a szürke szemek elmerültek a látványban a kislányka teste annál jobban kezdte magát megadni neki. És annál inkább befogadta az új ingereket, úgy mint a bilincs megléte, vagy éppen az, hogy Matt tökéletesen birtokolja őt és elveszi mindazt, ami jogosan őt illeti. Hogy mégis mikor és minek a hatására ébredt fel Anában az a régi, sokunk számára talán természetes ösztön, hogy tulajdonképpen most mégis valami természetellenes dolog történik nem lehet pontosan behatárolni. Matt sóhajai, az egyre szaporább lélegzetvétele, és ezzel együtt mozdulatainak intenzitása a lánykát is tökéletesen rabul ejtették. A férfi mély basszusába, halkan és dallamosan kúsztak bele a lányka alig hallhat vékony kis nyögései. Mintha valaki egy édes és izgalmas melódiát komponált volna belőlük, melyeknek alapritmusát a két test egymáshoz ütődése adta, és időnként mint mennyei szólam közéjük kúsztak ezek az ösztönös hangok. A lány csak a testével tudott felelni, azzal viszont nagyon, ugyanakkor a tehetetlenség okozta első sokk valamikor akkortájt mutatkozott meg, amikor első beteljesülése felé száguldott vele egy láthatatlan erő. Ilyenkor magától mozdulna a kéz, és kapaszkodna a másikba, mintegy  így üzenve neki, hogy téged akarlak, és magamtól akarlak, nem azért mert erre kényszerítesz. Ez azonban kényszer volt a javából, és még ha a lány eleinte élvezte is, egyre jobban feszülő alteste és izmainak játéka nyomán mindjobban vágyott a szabadulásra, arra, hogy megérintse a másikat. Hát nem érzi mennyire szereti, hogy akkor is szeretni tudná, ha végre elszabadulhatnának a kezei? Kétségbeesetten bizonygatta ott legbelül és az emlékek ezek a gonosz és valószínű sátáni erőtől eredendeztető foszlányok mindig a legjobbkor képesek megrohanni az embert.
Mennyi idős lehet éppen? Talán tíz, talán kilenc? A feltámadó sós tengeri szél belekapaszkodik a szép hosszú selymes hajba, és az arcába fújja, apró kis fehér kezeivel kapaszkodik a kerítésbe melynek túloldalán ott volt a mamája, azokon a repkénnyel befuttatott málló vakolatú falakon túl, ahova neki nem volt bejárása. Legalábbis azóta a nap óta, amikor a fekete kocsi idehozta az anyukáját.
- Szeretnék a mamámhoz menni, Elina néni.
- Nem lehet kincsem
- Miért nem?
- Mert ő már itt lakik és nem tudsz vele találkozni.
- De én szeretném megsimogatni.
- Nem lehet. Már nem lehet.
Ő meg csak áll és potyogni kezdenek a hatalmas könnyek a szeméből, hangtalan mint egy szobor, mint egy aprócska, kézzel faragott, tökéletes fehér márványszobor, végig gurulva az arcán le az állain egyenesen a semmibe.
Az emlékek gonoszak, az emlékek a legkínzóbbak, mert olyankor rohannak meg amikor nem is számítunk rájuk, amikor olyan helyzetben vagyunk amelyben alapvetően jó, amelyben alapvetően lennünk kell, és mégis itt vannak és mégis kínoznak és feszítenek és nem eresztenek. Ilyen volt ez most is a számára és a párhuzam, noha torzan is de érezhető volt a számára.
~ Szeretnék Matthew-hoz menni Elina néni.~
~ Nem lehet kincsem.~
~ Miért nem?~
~ Mert ő nem akarja.~
az eddig csukva tartott szemek kipattannak és a zihálása egyre szaporább lesz, már nem a monitor a lényeges, de mégis az is. Változó és villogó kavalkád, emlékek, valóság, Matt, lágy fények, a lakás melege, az ágy, a sercenő selyem, a halk, alig halható lepedő csusszanás, a bilincs csörrenése, aztán csend. A szívdobogás az ezerszeresére válik, Matt egyre szaporábban veszi a levegőt, mozgása egyre intenzívebbé válik, Ana pedig kikapcsolja magát, szinte másodpercek alatt, megadóan és szinte babaszerűen tűri amit a férfi művel vele.
~ Én vétkem én igen nagy vétkem...büntetést érdemlek!~
~ Az enyém vagy teljesen~
~ csak a Tiéd!~
Ígéret, gondolat és kimondott szavak és továbbra is az őrület a szélsebesen forgó vágy, nyersen is gyönyörű szexualitás első léptei a lány számára. Számít az, hogy neki nem lehet érinteni? Nem számít, mert a férfi ezt akarja, ő pedig megadja magát neki. Számít az, hogy neki ez nem jó? Nem számít...igazán lényegtelen. Szereti.
- Csak_a_Tiéd!- minden kimondott suttogás a férfi számára egy-egy aprócska kis lökés között, amelytől mozdul Ana teste, és amelynek nyomán ő sem nagyon képes kontrollálni magát, igaz eddig sem volt képes. Gyakorlatlan még ebben. A hevesség meglepi, de nem tudná azt mondani, hogy nem izgalmas a számára, sőt. A férfi ugyanolyan heves mint abban a filmben az a másik, amelyik a fához szorított a lányt. A kérges, éles fához, és hátulról odasimult hozzá. vad volt, féktelen, és Ana elkerekedett szemekkel nézte. Az egészben furcsa és talán különös volt, hogy élvezte. Altestében az izmok megfeszültek, ahogyan most is rászorított a férfira, többször, egymás után. csillagok, mennyország, fények, lila és sárga, tulipánmezők, nevetés, csókok, suttogás, érintés....és újra a csend, csak a lányka zihálása hallatszik, meg a bilincsek apró zörgése, ahogyan megmozgatja.
Lassan kezdenek el maguktól potyogni a könnyei, nem rázza a zokogás, egyszerűen csak peregnek le a kövér cseppek, időtlenül odafagyva, vörös csíkot hagyva a szép piros arcon. A levegőt még egyenetlenül veszi, a könnyei potyognak.
~ Szeretném Matthewt még szeretni, Elina néni~
~ Megtetted, Kincsem~
~ De én tényleg!~
~ Neki ez a tényleg!~

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Ana is akarta EZT, de talán nem ÍGY. Vagy tisztában volt egyáltalán ez a kislány azzal, hogy az ÍGY fogalma mit is takar pontosan? Vannak dolgok, vannak az életben pillanatok amikre még a leggondosabb felkészítés sem képes valakit betanítani. Ana az évek során mindent amit tett, mindent amit megvalósított gondolkodásból, tudatosan tette, mert ezt várták tőle, miközben az érzelmeit, amelyek igen erőteljesen jelen voltak az életében jó mélyre száműzte, olyan mélyre, hogy hovatovább, ahogyan a hónapok teltek kezdte azt gondolni, hogy nem is léteznek, hogy csupán illúzió. Hogy nem lehet az, erre akkor döbbent rá, amikor Matt fotóját  megkapta. Noha a cél egészen más volt vele, egy olyan hatást váltottak ki belőle, amely erőteljes érzelmi többletet és odaadást eredményezett, ugyanakkor rengeteg félelmet és eladdig elzárt érzelmeket is felszínre hozott. Ezek aztán az ügynökségen belé nevelt normákkal tökéletesen ütköztek és összezavarták a lánykát. Hogyan lehet rossz az ami jó egyszerre, hogyan lehet valaki odaadó, ha közben mindent elvesz és birtokol, hogyan tud szeretni az aki kifosztja a másikat és üresen hagyja ott, csak nyomát hagyva hátra, mit aztán messzire mosnak a holnapok, mint a tenger partján otthagyott lábnyomot? Ana szerelmes volt, és nem értette, kis elméje képtelen volt befogadni, hogy Matt miért nem képes ugyanúgy? Aztán felfogta, valahol mélyen saját maga által kreált kis teóriája volt arra, hogy ez pusztán arról szól, amire nevelték, hogy a szavak mögött csupán annyi van, amennyinél többet miért is mert volna feltételezni? Még akkor is ha Matthew mást mondott, még akkor is, ha a mozdulatai másról árulkodtak. Pár óra alatt kellett felnőnie valamihez, amelyre másoknak talán éveik vannak, sok tapasztalás, rengeteg fiú hamis vallomása, az éj sötétjében ellopott csókja valamely bokor takarásában, az együtt felfedezett édes kis semmiségek megannyi emléke, amelyből később kialakul valami, amit szerelemnek hívnak. Ana most mindezt torzan és összesűrítve kapta meg, és olyannyira nem tudta kontrollálni saját magát, hogy még azt sem vette észre, hogy a mozdulataival, az édes kis pofijával, a dolgokra való rácsodálkozásával mit is vált ki a férfiból. Vágyat. Hamisítatlan vágyat, amely aztán a szoba gyér fénnyel körülölelt csendjében beteljesedni látszott, és ő nem tiltakozott. De miért is tette volna, amikor akarta, valóban akarta, csak éppen azt nem tudta, hogy mit. Mindent ami a férfi volt, még akkor is, ha nem kaphatja meg teljesen, csak egy szeletkéjét, csupán egy árnyékot, amely a testére borult és lassan kúszott a testébe, aztán egyre mohóbb és követelőzőbb lett és Ana még mindig boldogan merült el benne, csupán az érintés...az az egyszerű és mégis csodálatos érzés hiányzott, de az olyan erővel, hogy szinte kiszakította a lány érzékeny kis lelkét, mely így a bilincs csörrenése nyomán, éppen a legédesebb pillanatban tört szilánkokra. Hogy valaha össze lehet e szedni? Minden bizonnyal, de nem lesz ugyanolyan mint előtte. Soha többé Ám nem volt mit tenni, a megtörtént dolgok ellen legalábbis. Mégis most miért érzi úgy, hogy ő a bűnös, hogy belülről emészti és falja fel az az érzés, amelytől úgy érzi Matt messzire kúszik tőle. Itt van egy karnyújtásnyira, mégis olyan mintha fényévekkel távolabb lenne. Nem érzi már a sóhajait, nem érzi a csókját. Kellene most még úgy is, ha nem engedte volna el, ha nem teríti be a testét. Ana könnyei még mindig potyognak, de már inkább a félelem munkál benne, hogy el fogja küldeni, hogy nem akarja majd maga mellett látni. Valami...valami olyasmi történt ami nem megfelelő neki. Nem ezt várta, a kis vörös, az aranyos mosolygós kis tulipán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A bilincs szétvált a kezén, ő mégis úgy érzi ott ragadt valahol távol a férfitól, a távolságtartás kínzó rabságában és fogalma sincs róla hogyan szabadulhatna ki. Közel volt, közeli távolságban. Most megérinthetné, csupán egy óvatos mozdulat lehetne, már nyújtja is a kezét, de rezzenve rántja vissza. Csak egy puha kis sóhajtás hallatszik, meg a ruha anyagának zizzenő suttogása a bőrén. Mennyivel édesebb volt, amikor a férfi ujjai között siklott végig az anyag.Zenéje volt, suttogása, vallomása annak a lesikló elhalkuló szaténnak, ami arról mesélt, ami várhat még rá, hogy az álmok majd beteljesednek, hogy éppen olyan lesz, amilyennek elképzelte. De nem olyan volt. Miért indultak útnak azok a könnyek, kit vagy éppen mit siratott? Az elvesztett ártatlanságot? Hiszen tudatában sem volt annak, hogy van egyáltalán. Vagy azt siratta, ami megtörténhetett volna, amit elrabolt tőle a férfi ez alatt az egy óra alatt, vagy azt siratta, amit ő lehet meg sem akart adni neki: az érintés varázslatát? A csuklóján még mindig ott a bilincs, és ahogyan nézi döbbenetes a felismerés. Van valami ami a férfihoz köti, a szívére, saját maga által pattintott bilincsek. Nincs sok különbség alig egy kevéske.A vállára vonja a vékony kis takarót és a ruháját egyszerre, amit a férfi ráterített, szemérmesen húzza összébb, bár talán nincs oka erre, inkább csak ösztönből teszi. Még egy perce sincs a közelében, és máris hiányolja az érintését, Már úgy is kellene, hogy ő nem adhat csak legyen. Függősége intenzívebben lüktetett a halántékán, és az ahogyan összegömbölyödött, a térdeit felhúzva mint valami kis didergő jószág, állát megtámasztva rajta.
Édes és egyben impulzív látvány volt a kócos hajával, ahogyan a hófehér takaró szinte versenyzett a bőre márvány színével, melyet keretbe fogott a lehetetlenül vörös hajzuhatag. És az egészre a koronát a kis rózsaszín plüss borítású bilincs tette fel, melynek édes csörrenése adta meg az aláfestő ritmust a lány mondatai közé.
- Azt vetted el ami a tiéd, és én arra vágytam ami soha nem is volt az enyém.- foglalta össze egyetlen mondatban azt, ami az előző órákban történt. Még mindig a térdeire támasztva az állát fordította oldalra a fejét és Matthew-t nézte. Remélte a szavai nyomán visszafordul hozzá. Ha a kezeivel nem is tehette meg a hangjával csalogatni próbálta. Szüksége volt rá, kellett neki, fázott nélküle, noha a szobában egyáltalán nem volt hideg.
- Csak annyira vagyok tökéletes amennyire te annak akarsz látni, és csak annyira vagyok gyönyörű amennyire azzá teszel. Bármit is csinálsz, bármit is teszel hatással lesz rám. És ezen, nem fogok tudni változtatni. Igazából nem tudom mi ez az egész, nem tudom, mert még sosem volt részem hasonlóban, én csak próbálom összerakni...és próbálok megfelelni neked, miközben a saját fejemben megfogalmazódó gondolatokat, és itt belül keletkező...uhmm...valamit próbálom megfejteni. Matthew, én nem tudom mi helyes és mi helytelen veled kapcsolatosan. Tanítsd meg nekem!- az utolsó szavakat szinte suttogva lehelte előre, és kissé megint elgörbült a szája. De már nem attól ami történt, hanem attól, hogy a férfi még mindig olyan távol volt. Ana kinyújtotta a kezét felé, egy utolsó, kóbor könnycsepp még csillant a szeme sarkában, aztán aláhullott és több nem követte. Csak a ragyogása maradt meg a piszkos szürke szemekben.
- Szabad?- félénk kis kívánságot burkolt bele ebbe a kérdésbe, és az ujjak csak nyúltak előre, egészen addig amíg csak egy picit hozzá nem érhettek. Kellett....akarta. EZT akarta...ÍGY akarta.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Először csak finoman ért hozzá a férfi bőréhez és az első meglepettség bizsergető érzése futott rajta át. Mintha millió kis lepke csiklandozta volna belülről a gyomrát. Egy másodpercre lehunyta a szemét, és a rezgő pillákon túl újra átélte az előző óra mozgalmas és igen....igen élvezetes pillanatait. Megengedte neki...és ha elég erősen koncentrál, akkor látja újra a szemeiben, hogy nem csak megengedi hanem akarja is. Őt akarja, és nem szeretné ha elmenne bárhova is innen tőle. Szüksége van rá, ahogyan Anának is a férfira. Nem tudja megmagyarázni miért. Az a sötétség vonzza jobban amely belőle vibrál, amit ez a lányka megérzett abban a pillanatban, hogy belépett az ajtón. Vagy a tudat vonzza inkább, hogy tán egy olyan világot ismerhet meg általa amelybe másnak soha nem lesz bepillantása. Van amit csak neki fog megmutatni a férfi, ahogyan ő is megadta magát neki az előző pillanatokban. Eszébe sem jutott tiltakozni, hacsak nem akkor...ez hiányzott, ez a mozdulat, ez az érintés, ez a semmihez sem fogható állapot, hogy Matt megöleli őt, igazán. Más volt ez az ölelés. Egyszerre volt kisajátító és ringató, egyszerre volt vággyal túlfűtött és gondoskodó, egyszerre érezte azt, hogy újfent rángatni akarja, hogy újfent ő akarja majd diktálni a tempót, és egyszerre érezte azt, hogy a ki nem mondott szavaiban ott rezeg ezer kérdés, a lányka felé, hogy mivel okozhatná neki a legnagyobb örömet?
És hiába csörren édes kontrasztként a bilincs a csókok között, hiába hullik le apró fodra az anyagnak a lány vállain, hiába, mert Ana jelen pillanatban el sem tudna képzelni nagyobb boldogságot, minthogy itt van vele. Csak fél, mint ahogyan bárki félne az ismeretlentől, oly dolgoktól, amiket korábban még nem tapasztalt, és olyan érzésektől, amelyek sokszorosan felerősödnek benne valahányszor egy kéz rásimul és a legérzékenyebb pontjait ostromolja szakadatlan. Olyan pontokat, amelyeket eddig szinte csak maga volt képes felfedezni. A zuhany, azután az éjszaka után, amikor verejtékben úszva ébredt és a fényképen látható jéghideg szempár sütötte bele a jelét a bőrébe, a húsáig maróan, és fellobbant, a keze megmozdult, ő meg rémülten rezzent össze. A víz zubogott a testére, de még az sem volt jó, mert addigra már tökéletesen érzékeny volt minden porcikája. Hátát az almazöld csempének vetette, és behunyva a szemét hallgatta saját szakadozott légzését, ahogyan a falakról visszhangként csúszik le sikamlósan a férfi neve.
~ Matthew~
Dallama volt a névnek, egy olyan melódia amely a kislány agyába kúszott be, és minden taktusa arra ösztönözte, hogy ne fogja vissza magát, hogy tegyen eleget azoknak az érzéseknek, az agyában keletkező kusza és számára még érthetetlen vágyaknak, amelyeket tőle remélne. Remélne? Mi ez az egész? Miért érzi, hogy a combjai közé kúszó keze megnyugvást hozhat, és csillapíthatja az egyre erőteljesebb zihálást és az egyre sűrűbben szinte sikoltásba futó szavakat, ahogyan csak mondja és mondja abba nem hagyva egyetlen pillanatra sem. A víz még mindig teljes erővel zubog a testére, ő meg még egyet sikolt, aztán akár egy kicsavart rongydarab zuhan el a tálcán, meggörnyedve és szinte soha nem érzett bűnösségének teljes tudatában. Rá gondolt, csak őt akarta és egy idő után a saját keze már nem a sajátja volt. A csillagok ezerféle színben ragyogtak a képzeletében, ahogyan most is, amikor magához vonja. Ugyanaz az érzés keríti hatalmába, mint akkor a zuhany alatt, vagy mint akkor amikor először tette a bilincseket a kezére. Csak bújik bele az ölelésébe, mintha az élete múlna rajta, ugyanakkor lent a nőiesség legszebb paradicsomában a vágyak újra útnak indulnak, és ahogyan magába szívja az illatát, ahogyan egy picit megemelve a fejét látja közel magához az arcát...legszívesebben mindent megadna neki, még többet is, csak ne lássa a szemeiben azt a borongós szomorúságot.
- Még sosem szerettek...úgy igazán?- Matt szavai szinte szíven ütik a lánykát, majd jön a tökéletesen tiszta és őszinte vallomás a részéről, amiben egy cseppnyi önzőség és egy cseppnyi romlottság sincs. Egy szemernyi sem.
- Én szeretlek téged Matthew! És ragaszkodom is hozzád és itt szeretnék maradni veled, ha ez tesz téged boldoggá! Ami pedig a kezeimet illeti: ha számodra ez lenne mindennél boldogítóbb, hát tedd meg amit szeretnél! Tudod téged úgy tudnálak jellemezni ahogyan abban a régi holland mesében, a fekete és a fehér tulipánokat. Egyszer egy idős kertész teleültette a kertjét fehér tulipánokkal, és nem vette észre, hogy egy fekete is közéjük keveredett. És az az egy szem fekete minden éjjel elcsábított egy fehéret, így aztán a kertből szépen lassan eltűntek a fehér tulipánok, csak a feketék maradtak meg. Csak azok virágoztak sötét és éjszakát idéző szirmaikkal. Te egy fekete tulipán vagy, és tudom, hogy el fogod venni belőlem a fehér színeket. Először azzal amit tettél, aztán azzal, ahogyan szeretnéd tenni még a jövőben...végül azzal, hogy tökéletesen olyan leszek amilyennek szeretnél látni.- szokatlanul nyugodt és felnőttes volt a hangja de egyetlen pillanatra sem rezgett meg, vagy görbültek az ajkai sírásra.
- Nem azért sírtam ami történt, hanem azért mert nem tudtam, hogy ez vajon elég lehet neked?- magyarázta meg a könnyeit, és magyarázta meg az előző pillanatban történteket.
- Mutasd meg, tanítsd meg és végül vedd el! Ha fekete lesz a tulipán akkor azt, ha azonban fehér marad...akkor azt. Amilyennek te szeretnéd látni. Hiszen ezért vagyok itt. És ezt...ezt most még utoljára....- nagyon picit megemelte a kezét, még mindig rajta a bilincs, csörrent is egy aprót. Ujjait végighúzta a férfi ajkának alsó ívén, majd a felsőn, végül hagyta, hogy lehulljon a keze. Hogy meddig tart ez az állapot nem tudta, ahogyan azt sem tudta meddig lesz még képes úgy a férfi karjában maradni, hogy ne vágyódna újra az után ami az előbb történt.
- Maradhat amíg szeretnéd, hogy maradjon.- őszinte, ártatlan és odaadó mosollyal pillantott fel rá- Csak..legfeljebb az étkezéshez és a fürdéshez levenném...feltéve ha azt szabad.- beharapta a száját, és még mindig ártatlanul pillogott fel Matt-re.
- Éhes vagyok...egy kicsit. És ígérem, ha nem akarod, a bilincsek nélkül sem érek hozzád.- úgy gondolta, valamiért az járt a csöpp fejében, hogy Matthew számára ez fontos. Az, hogy ő szabja meg mikor ki és hogyan érhet hozzá. Ha ez így van akkor Ana alkalmazkodni fog. Egyrészt mert ezt várják tőle...másrészt meg mert szereti annyira, hogy megtegye neki.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Az ügynökségen két dologra mindennél jobban ügyeltek: a rendes étkezés és a tisztálkodás. Ezt olyan szinten nevelték a lányokba, hogy szinte óramű pontossággal jelzett a gyomruk ha eljött az étkezés ideje. Így volt ez most is, noha az események hatására bő egy órát átugrott Ana biológiai órája és csak gyomrának apró kordulása jelezte, hogy éhes. Fogalma sem volt róla miért érzi azt, hogy előbb fürödni szeretne és csak aztán enni. Valahogy az egész ami történt és ahogyan történt...teljesen össze volt zavarodva. Még mindig attól félt, hogy valami nem úgy történt, ahogyan azt a férfi szerette volna, és ettől a tudattól nagyon enyhén összerezzent. Aprócska volt, alig érzékelhető, betudható lett volna talán annak is, hogy kissé fázott. Pedig nem, hiszen Matt a karjaiban tartotta és olyan jó volt ott elbújni benne, hogy legszívesebben nyújtotta volna még az órákat, azt kívánta bárcsak neki is lenne valami csudaszép varázspálcája, apró kis rózsaszín csillaggal a tetején, amelyet ha megsuhint, és kimondja a bűvös varázsszót akkor minden megállna. Csak ők ketten lennének, ebben a megfagyott és végtelenre nyújtott pillanatban, ahol újra...újra szerethetné őt. Amikor bebizonyíthatná, hogy nem csak arra képes ami történt, hanem sokkal többre. Mire is pontosan? Ana egy ideje már felfedezte saját magát, mégis meglepetésként érte, ahogyan a teste reagált a férfira, és nem tudta eldönteni melyik volt a helyes. Hogy melyik volt a jobb, azt tudta, azzal nem volt tisztában, hogy melyik az amelyiket ő is akarná. Vajon...vajon ennyi lenne csupán? Elfúló csókok és alig pillantások? Hiányolta, igen hiányolta azokat a jéghideg szemeket, amelyek a bőrén át eljutottak egészen a lelkéig és megérintették. Még akkor is ha közben beleborzongott,mert ez mégis annyira...kívánatos volt. Ahogyan az volt számára Matthew is.
- Érdekből? Úgy érted azért amit mondtál a világodról? Hogy pénzért és bármi másért ami bűnös és sötét? Milyen a te világod, amelyben ilyen dolgok a fontosak és nem az, hogy szerethesselek?- megrázta a fejét. Pici elméje nem volt képes még feldolgozni amit a férfi mondott, csak azzal volt tisztában, hogy megmaradhat számára olyannak, amilyen most. Ilyennek akarja őt. Hát persze, hiszen ezért fizetett. A törékenység és az érintetlenség hamisítatlan illúziójáért, amelyet az évek hosszú és fáradtságos munkájával neveltek ebbe a teremtésbe. Aki mégis valami különös okból kifolyólag, amit nem nagyon sikerült felderíteniük, ez a lányka sokkal fogékonyabb volt erre mint bárki más. Minek volt köszönhető? Talán annak az öt évnek amit a szüleivel tölthetett, annak a varázslatos világnak, amelyben a két botanikus nevelgette és próbálta megőrizni olyannak, amilyennek született. Mint a virág, amelyet az édesapja róla nevezett el, vagy éppen fordítva amelyről ő a nevét kapta.
- A tulipánokról nem véletlenül meséltem neked.- tornázta magát végül normális ülő helyzetben. Szemei még mindig picit pirosak voltak a sírástól, de az apró kis cseresznyeszín ajkakon már ott táncolt a mosoly. Mosolygott Matt-re mert ezt váltotta ki belőle mindaz amit mondott, mindaz a kedvesség amelyet érzett, és amely tökéletesen ellentéte volt annak ami korábban történt. Nem akart arra gondolni, inkább csak az járt a pici fejében, hogy nem akarja elküldeni, hogy maga mellett akarja tartani.
- Anavell egy tulipán fajta neve, a papám keresztezte. Alapvetően egy fekete, vagy inkább lilás fekete tulipán, amelybe fehér cirmok vannak. Szerinted sejtett valamit amikor később én kaptam ezt a nevet?- billent oldalra a feje még mindig mosolyogva, aztán a tekintete a kezén lévő bilincsekre siklott és felemelte az egyiket, megforgatta a csuklóját, egy darabig szemlélgette, megrázta, és hallgatta ahogyan csörren. Meg tudná szokni, hogy állandóan rajta legyen csupán azért mert a férfi ezt kéri tőle? Igen, mert azt mondta, hogy ez fejezi ki, hogy hozzátartozik.
- Bár az ügynökségen Madame Minnie azt mondta, hogy ha egy férfi igazán szeret akkor gyűrűt húz az ujjunkra, de végülis, ez is megteszi.- kuncogott halkan, majd játékosan kacsintott a férfira és megvonta a vállát.
- Szóval ha szeretnéd, és számodra ez jelenti azt, hogy hozzád tartozom akkor maradjon. Amíg ilyen puha a belseje egészen elviselhető. De...de fürdéshez és étkezéshez akkor is szeretném levenni, kérlek szépen.- pillantott a másikra, bár a hangja egészen finoman megremegett. Remélte, hogy bele fog egyezni? Igen. Tudta, hogy nagyobb az esélye egy nemleges válasznak? Igen. A jellemzésben amelyet Mattről kapott nem sok minden volt, de azt elég hamar leszűrte és ezt igazolta a viselkedése is mióta csak betette ide a lábát, hogy szereti ha a dolgok úgy történnek ahogyan ő akarja.
- Azért...azért kellettem én mert én hajlandó vagyok viselni ezt úgy ahogyan te szeretnéd?- kérdezte aztán váratlanul, bár semmiféle hátsó szándéka nem volt a hangjának, sem felcsattanó éle, ellenben temérdek gyermeki kíváncsiság rezgett benne.
- És az....ami az előbb történt. Hogy nem érhettem hozzád és te nem néztél rám. Mindig így szeretnéd?- talán egy picit volt nagyobb keserűség a hangjában mint ahogyan azt szerette volna. Próbált pusztán érdeklődő lenni, de nem volt éppen mestere az elterelésnek, mondjuk úgy sehogyan sem, így aztán azt a minimális csalódottságot sem volt képes leplezni ami kicsendült a szavaiból. Bújt volna még vissza, de végül nem tette, mert a gyomra újra jelzett
- Bocsánat...ahogyan mondtam kicsit éhes vagyok.- húzta be a nyakát bocsánatkérően a vállai közé- Viszont a fürdést választanám először. Azt....azt mondtad meghozták a ruháimat a MOW-tól. Szeretnéd hogy azokat viseljem, vagy valami egészen más az elképzelésed? Mit szeretnél mi legyen rajtam? Vagy ne legyen semmi?- kérdezte a világ legtermészetesebb módján. Mert számára ez az volt. A ruházkodását is a férfi fogja meghatározni, de ez számára nem jelentett gondot, az ügynökségen sem hagyták, hogy a lányok maguk válasszanak ruhát. Az ízlésük alakítható volt, ahogyan bármi más is bennük.
- Szeretnél velem tartani a fürdőbe vagy egyedül menjek?- újabb kérdés, újabb lehetőség Matt számára. Anavell minden kérdése, minden amit mondott a maga természetességében hatott, mert ez számára az is volt. Itt és most és innentől mindig Matthew dönt. Ő legfeljebb javasolhat.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Matthew mióta Ana átlépte a lakás küszöbét nem beszélt sokat. Amikor Ana aláírta a papírokat akkor is inkább a férfi szemeivel volt elfoglalva, meg azzal, hogy itt van a közelében, semmint, hogy elolvassa azt mit is ír alá pontosan. Megbízott benne, olyannyira, hogy épp csak futólag érintette a szövegezést, amely számára többnyire érthetetlen jogi vagy éppen olyan megfogalmazásban szerepelt, amivel nem nagyon tudott mit kezdeni. Hiszen pont arról beszélt a férfi is, hogy a lány számára a világ azon része amely a bűnről, amely arról szólt, hogy miképpen lesz valaki valakinek a gyilkosa, ellensége vagy éppen a játszmájában egy érdektelen bábu...mindez kívül esett a gondolatain. Egyszerű kis életének, egyszerű kis vágyainak a középpontjában ez a férfi állt, aki most úgy döntött nem küldi őt vissza. Egyelőre ez volt az amelyet leginkább felfogott az egészből, meg az, hogy fontos lett a számára, úgy ahogyan van.
- Rossz...- ismétli meg lassan amit a férfi mond, majd láthatóan elgondolkodik, próbálja a szóhoz hozzárendelni azokat a dolgokat amelyek eddig felbukkantak ezzel a fogalommal kapcsolatosan életében.
- Van annyira rossz mint egész éjjel kint állni a hóesésben papucs nélkül mezítláb? Vagy egy hétig bezárva lenni a Lehetetlenül Sötét Teremben, ahol a falakból bogarak zümmögése hallatszik minden éjjel...vagy nappal? Mert egy idő után elveszti az ember az érzékét az idő felett?- Ana számára ez jelentette a rosszat, amikor lelkileg sokkal fájdalmasabb volt még az is ami fizikailag kellett volna, hogy megviselje. A büntetések sokasága, azok az idők, amikor megpróbálták betörni a lányokat és időnként olyan módszerekhez folyamodtak, amelyeket a külvilág elől remekül titkoltak. És talán álmukban sem jutott volna eszükbe, hogy a lányok bármelyike ezt bármilyen kontextusban megemlíti a vásárlónak. Ahogyan most Ana is tette a férfival. És mégis ahogyan mondta, ahogyan a mondatokat egymásba fűzte, ahogyan elhagyták ajkát a világ legtermészetesebb módján ezen a gondolatok. A felidézésük okozott némi fájdalmat, melyek egészen enyhén eltorzították a vonásait, és aprót rándult az arca ahogyan arra a téli éjszakára visszagondolt.
~ Ana két percet késtél. Az időpont nagyon fontos. Legközelebb ne késs!~
~ Ana nem azt a ruhát vetted fel amit Madame Minnie előírt neked. Legközelebb azt vedd fel~
~ Ana túl sokat beszélgettél a Szabad Órákon a társnőddel, és túl bizalmas információkat osztottál meg vele, amiről tudod, hogy tilos. Egy hét Sötét Terem.~
Maya...csak elmondta neki, hogy a fénykép, a férfi aki megvette őt, hogy a szemei rabul ejtették és minden éjjel róla álmodik azóta a nap óta. Maya nem értette, ő meg képtelen volt elmagyarázni, csak azt tudta, hogy valahányszor a fényképre néz megváltozik a légzése, és a szíve majd kiugrik a helyéről. Hogy a lánykák minden beszélgetését kihallgatták, azt ő nem tudta, de azzal tisztában volt, hogy a lehetséges vásárlóról semmiféle információt nem oszthatna meg egyetlen társnőjével sem, ő mégis megtette.
- Ha elmegyünk valahova és leveszed a bilincset az azért van mert nem akarod, hogy mások is tudják, hogy hozzád tartozom? Te...szégyellsz engem?- úgy gondolta, hogy ha valaki fontos a számunkra, ahogyan Madame Minnie mondta, akkor annak gyűrűt adunk, és ha már nem szeretjük, akkor levesszük azt a gyűrűt- Akkor is levesszük, ha nem akarjuk a világ tudomására hozni, hogy tartozunk valakihez. Óvatosan vezették rá a lányokat a hűség és hűtlenség közötti gyenge határvonalra, ahogyan azt is elmondták, hogy ők a sajátjukat soha nem vehetik le.
~ Lesznek férfiak, akik számára nem vet jó fényt ha hozzátok hasonlatos lányokkal kell mutatkozniuk, ilyenkor a gyűrű lekerül~
Ana kis fejében a gyűrűt helyettesítette a bilincs így az volt a gondolata, hogy Mattre ő nem vet jó fényt, ezért kerül le a kezéről a bilincs. Valahogyan szépen lassan meg fogja szokni és talán az lesz a különös, ha nem lesz rajta. Lehajtotta a fejét és némi kis gondolkodási idő után bólintott. Rendben, ha így kell lennie akkor így kell lennie. A férfi akarja, ő pedig megteszi neki. Voltak...perszehogy voltak a fejében olyan gondolatok, olyan érzések amelyek minden erejükkel tiltakoztak ellene, és összezavarták. Ő nem akarja kihasználni, mint mások, azt sem tudja az mit is jelent pontosan. Nincsenek érdekei. Ez a szó mit is jelent? Nem ismeri. Neki csak Matt létezett és az amit szeretne vele, és amiért most itt volt. Az édesanyja említésére hirtelen az az érzése, hogy a saját önző kis világába temetkezett, amikor itt a férfi akinek...hiszen neki sem él az anyukája. Elszorult a szíve, szerette volna újra megérinteni, de egyszerűen nem volt bátorsága újra megkérni rá, így aztán csak tétova kis mozdulattal siklott odébb a nyitott tenyere a takarón, egészen közel hozzá. Az ujjbegyeiben is érezte a kisugárzást, és nagyot nyelt a gondolatra, hogy alig pár perccel korábban rásimult és ő...ó egekre, szóval mégis jó volt. Követte Matt tekintetét a plafonon függő monitorra és érezte, hogy a feje búbjáig elpirul. Nem probléma illet a hirtelen vörös hajához. Még a szeplők is lángoltak az arcocskáján.
- Én csak...az...az rossz, hogy amikor ott láttam magunkat az nekem tetszett? Én ettől most rossz vagyok? És ha bekötöd a szemem és a szám, azzal jóvá tehetem, hogy izgalmasnak találtam ott látni magunkat?- kérdezte, megint kicsit összezavarodott hangsúllyal, majd lejjebb csúszott az ágyon. A bilincs apró lakatjainak csörrenése szépen lassan már hozzátartozott a mozdulataihoz. Kicsit kócos volt a haja, az a fajta amit az ágy borzolt össze és Matt vágytól mozgalmas ujjai, ahogyan simogatón belemart a tűzszín tincsekbe. Anának eszébe jutott az a pillanat, amikor látta a monitoron Matthew hátán az izmokat megfeszülni és amikor mozdult rajta...
- Ooooóóóó- mondta kicsit félénken amikor megállt az ágy mellett. A hátáról lesiklott a szaténruha, már csak a takaró egy darabja fedte, az is csak a bal oldalát. Érezte miként önti el legalul az a furcsa érzés, amelyet akkor érzett, mikor Matt megcsókolta. Az izmok külön kis életet éltek, és Ana érezte képtelen kordában tartani, nem volt még gyakorlata benne.
- Veled...veled szeretnék.- az a gondolat, hogy akár egy piciny időt is távol legyen tőle rettegéssel töltötte el. Már az is hosszúnak tűnt amikor meghozták a holmijait és a férfi egyedül hagyta a szobában. Biztosan lesz még olyan helyzet amikor nélkülöznie kell a társaságát, de ne most, csak ne most. Úgyhogy olyan gyorsan válaszolt Matt felvetésére, hogy maga is meglepte vele saját magát. Most a férfié lesz az érintés joga, ami nem zavarta...
- Én már tudom milyen érinteni magam fürdés közben, úgyhogy az sem lesz gond. Most már értem miért akarod, és tudom, hogy ez számodra mit jelent, ettől pedig a számomra is mindennél fontosabb lesz. Matthew engem arra neveltek, hogy bárki is fog megvásárolni az ő kedvében kell járnom. Én azt gondoltam ez nehéz dolog lesz. De nem...nem az. Veled nem az.- egy halvány igazán kislányosra sikeredett mosoly kíséretében nyújtotta előre a férfinak a kezét tenyérre felfelé. A maradék takaró is végigcsusszant rajta le egyenesen a lábaihoz. Nem takarta most már semmi.
- Ha akarod össze is kötheted, nem bánom. De...- láthatóan még mindig foglalkoztatta valami amin egy ideig hezitált és rágódott végül csak kibökte- Ott is van ilyen...plazma izé?- szemeivel a plafonra nézett majd vissza egyenesen a férfira. Furcsa kis mosoly bújkált az aprócska szája szegletében.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Hősiesen végighallgatta a férfi magyarázatát arról, hogy tulajdonképpen mi is a rossz. Végighallgatta és elraktározta, és újabb fogalmakkal bővült a tudástára, olyanokkal amelyekre később majd magyarázatot is fog kapni, de még nem jött el az ideje. Ahogyan nagyon sok minden másnak sem jött még ez ideje, mégis szembesülni kell szépen lassan a burkon kívüli világgal és Matt bármennyire is óvni szeretné a kis tulipánt, előbb vagy utóbb ki kell vele mozdulnia, társaságba kell vinnie, ahol minden bizonnyal különös csodabogárként fognak rá tekinteni az egyszerűsége miatt, de talán ez az ártatlanság fogja őt felvértezni olyan dolgokkal, amelyek miatt a férfi által említettek könnyedén lepattognak majd róla. Őt nem lehet megsérteni, legfeljebb Matt lenne rá képes, ő az akit feltétel nélkül elfogad, éppen ezért egy bántó szó, vagy egy erőteljesebb hangsúly kiválthat belőle efféle reakciókat. Ana nem tud mit kezdeni a képmutatással, a műmosolyokkal, a más nők részéről érkező, egyébként irigy, de mázos és kedves hangsúlyba csomagolt hamis bókokkal. Ahogyan beszél hozzá, ahogyan magyarázza számára a dolgokat a lány szempillája időnként megrezzen, de egyébként szinte szájtátva figyeli a férfit, és közben érzi, hogy minden porcikája megreszket. Hűvösnek érzi idebent a levegőt, vagy a teste válaszol a közelségére így? De hiszen az előbb még forró volt mint valami túlhevített katlan. Ana mellkasa egyre sűrűbben emelkedik majd süllyed, szemeit egy időre a nagy képernyőn felejti, mintha még látszanának az előző pillanatok eseményei, mintha még látná magán a férfit, ahogyan elterül és szinte simogatja őt a csókjaival. A lányka nem tud hirtelen mit kezdeni azzal, hogy már szinte csak félig jutnak el hozzá Matt szavai, már csak foszlányokban hallja azokat, mert a szemeit nézi, aztán a szürke szempár végigsiklik a mellkasán majd újra fel és megállapodik a száján ahogyan beszél. Ójajj, hogy lehet valakinek ennyire gyönyörű szája, és hogyan nem lehet érteni, hogy mit is mond vele? Ana annyira belemerül abba, hogy csak nézi, csak nézi, hogy már a hangok is csak távoli elmosódott visszhangként jutnak el hozzá, majd duruzsoló morajlássá, mint az óceán, és minden csobbanása egyetlen mondattá szelidül.
" Az enyém vagy!"
Visszatartotta a légzését, és erre akkor döbbent rá, amikor az előre tartott kezein kattan a bilincs és ő érzi mit tett. Megint megfosztotta magát egy lehetőségtől, hogy megérintse a férfit, de valahogyan különös módon ezt most nem bánta. Vele fog jönni a fürdőbe és meg akarja őt...mit is szeretne? Mosdatni? Ana számára a zuhanyzások mindig azzal értek véget, azzal a különös álomképpel, amely most úgy tűnik testet ölt, a maga teljes valójában, és éppen vezeti őt be a lehetetlenül kék csempével körbeburkolt fürdőbe. Még jobban fázik, még inkább érzi, hogy reszket, de hamar tudatosul benne, hogy ez nem azért van mert hideg lenne, hanem mert valami borzongató izgalom uralkodik el rajta. Az a tudat, hogy itt van vele a férfi, hogy még mindig róla szólnak a dolgok, és még mindig minden azért történik, hogy szerethesse őt. A maga különös és furcsa módján, de átadhassa magát a szenvedélyének. Ajkain még ott ég a férfi utolsó csókjának a nyoma, végignyalja a száját és érzi, igenis érzi a zamatát. Tenger illata van, vagy csak ő képzeli annak? Fejében a gondolatok cikázni kezdenek, hirtelen már nem is tudja hol van, csak és kizárólag a kék szemeket látja, meg a kő hidegét, mely mégis süt. Engedelmesen ácsorog egy helyben, körül sem mer nézni, tényleg olyan ebben a pózban mint egy aprócska letépett tulipán, mely mégis ha gondos kezek közé kerül a forróságban szirmot bont majd, ahogyan Ana is kibontja magát Mattnek ha megfelelően ér hozzá, ha érzékeinek aprócska kis ajtajait megfelelő sorrendben nyitogatja ki. Érdekes játék volt ez, talán még nem is játszott Matt hasonlót. Legalábbis Anához hasonló lánnyal. A pupillái kitágulnak, egyre hevesebben veszi a levegőt, a fürdőszobában még élesebbekké válnak a hangok és meglepően izgató lesz ez a számár. Újra érzi a forróságot, ahogyan végigszánkázik a testében és a hirtelen felkavarodó érzéstől összeszorítja a combját. Oldalra fordul és ajkai elnyílnak amikor megpillantja Mattet. Nem...még soha nem látott meztelen férfit, de ha látott volna akkor is gyönyörűnek találná ebben az őrületes tengerszínben. Akár a habokból kilépő görög istenek valamelyike...ki is volt a tenger istene? Ó jajj...ha agyon ütnék e pillanatban akkor sem jutna eszébe. Most csak Matthewt látja, a bilincs csörrenését hallja, meg azt ahogyan a zuhanyrózsához cövekeli. Felemeli a fejét, kissé oldalra, majd pislog kettőt a meglepetéstől, de úgy tűnik talán megfogja szokni, hogy számára másképp adatik meg, hogy szeresse a férfit. Nem az érintésével, hanem magával a saját létezésével, hogy átadja neki önmagát, hogy szeretheti. Ana úgy érezte ez mindennél különlegesebb lesz, és ha ez így fog haladni, akkor azt fogja gondolni ez a természetesen, hogy számára ez a magától értetődő.
Lágyan bújik hozzá és a vízpermet a kezével egy időben simul végig a testén, Ana lábai rongyként csuklanak majdnem össze és remegve próbálja megtartani magát. Nem egyszerű művelet, főleg, ahogyan a férfi suttog. A hangja, a test közelsége, a víz égetően gyönyörfakasztó zubogása, ahogyan a csempéről hallja visszaverődni kettejük összekapcsolódó sóhajtását. Mind úgy kezd el működni a számára mint valami egyszerű és magával ragadó ajzószer.
- Nagyon.Meggyőző.Tud.Lenni.Uram.- szakadnak ki belőle szinte maguktól a szavak, miközben a fejét hátrahajtva engedi, hogy a vízpermet a hajára szálljon. Ajkait kicsit kinyitja és először óvatosan beleharap a szájába, aztán lassan, vontatottan végignyalja. Itt a víz a közelében, neki mégis porzik a torka, fuldoklik az érzéstől, ahogyan Matt hozzáér. Újra és újra felnyög attól a magával ragadó gondolattól, hogy itt lehet együtt vele, és nem tudja eldönteni mi lenne a fájdalmasabb, ha a víz zubogása maradna abba vagy Matt közelsége szűnne meg. Mindkettőre vágyik egyszerre. Kinyitja a szemét, és a felfelé kúszó párával együtt mozdul előre, és billen vissza a feje, hatalmas vörös szempilláin ott rezeg néhány cseppecske, óriási lett így a szürke szempár és roppant kíváncsi és  nagyon...nagyon vágyakozó. Minden rezdülésével azért könyörög, hogy abba ne hagyja egyetlen pillanatra sem. Töltekezik a látványával, és az érintéseivel, a víz csobogásával, ahogyan hozzásimul, ahogyan érinti, ahogyan előre hajol és lelopja magának az apró csókot a vállairól. Neki ez az érintés is elég volt ahhoz, hogy a mennyország felett lebegjen méterekkel.
- Ez csodálatos....még! Könyörgöm!- bármit megadna azért, hogy Matt folytassa, ahogyan mármint megadna azért, hogy ne sokáig kínozza, vagy pont azért, hogy még tovább és sokkal tovább, mert addig is vele van, itt van.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Törékeny volt, de nem gyenge. Lelkileg legalábbis, és az a fajta aki hamar feldolgozza az új dolgokat, bár kétség kívül az összes lány közül ő volt az akinek mindig a legtöbb kérdése és fenntartása volt bármivel kapcsolatosan ami számára az újdonság erejével hatott. Legyen szó új ételekről, vagy olyan helyzetektől amelyet elvárhat tőlük az aki megvásárolja. Ana minden ilyen dolgot próbált olyan szemszögből nézni, ahogyan tulajdonképpen mindig is tanították neki, hogy nem ő a fontos, hanem az a férfi, aki számára mindenben a legtökéletesebbet kell nyújtania. Legyen szó akár egy társasági eseményről- amelytől egyébként már most előre félt, nem nagyon szerette a nagy tömeget, mindig olyan elveszettnek érezte benne magát- vagy éppen arról, amiben most volt. Egy csodálatos semmihez sem fogható érzés. Fürödni....zuhanyozni de egyedül. Ez mindig valami intim dolognak számított neki, egy olyan közegnek, ahol- legalábbis ő úgy gondolta - tökéletesen egyedül lehet. A gondolataival, a Matt körül kavargó érzéseivel és azokkal, a fejében megfogalmazódó képekkel és villanásokkal, amelyek egyre erőteljesebb reakciókat váltottak ki a teste különböző pontjain. Rándul az izom, és ilyenkor szinte görcsösen markolt bele a sima csempébe, melynek párától csepegő felületén lassan elcseppenő nyomot hagyott tenyerének lenyomata. És ilyenkor minden megváltozott körülötte és olyan dolgok is eszébe jutottak amit az elméje talán ösztönből, talán régi életek egy-egy foszlányából merít, mintha lehetett volna ilyen bármikor is. Nem bizonyított tény, ahogyan az ellenkezője sem, így miért ne lehetne? Miért ne történhetne az,  hogy amit cselekszünk, ami az ilyen erotikától túlhevült pillanatokban kiszakad belőlünk, a mondatok, a gondolatok szabad áramlása, azok a hangok amelyeket kiadunk egy-egy érintés nyomán egy régi élet, egy korábbi emlékfoszlány aprócska lenyomata. Különben honnan lennének ennek a kislánynak a fejében olyan gondolatok, amelyekre éber állapotában úgy elvörösödne, hogy a fehér bőre is elszégyellné magát a látványra.
Azt hamar felismeri, hogy másképpen kell eltelítődnie a férfival, semmint azt korábban elképzelte. Ó pedig gondolatban hányszor látta miként siklanak a vékony kis ujjai végig a hajtincsei között, még a fejbőrét is simítva, belemasszírozva minden kis apró leheletét az érzéseinek, suttogva, közel hajolva az ajkai közé lehelt vallomással kísérve. A bőre alá futni gondolatban, ott rezegni és égni ezer fokon, kinyílt ajkakkal ellopni mindent belőle, magába szívni mintha életben tartó infúzió lenne, csak ezzel lenne képes a továbbiakban létezni. Egyfajta függőségi állapot volt kialakulóban benne, amely igényelte, hogy Matt ott legyen vele. A játék amelybe a férfi belekezdett nem csupán gyönyörűséges volt, hanem szívszaggatóan veszélyes érzelmi bilincs, melyet a lány kezére kattintott percekkel ezelőtt. Talán még ő sem volt vele tökéletesen tisztában, hogy valójában magához láncolta általa és nem a zuhanyállványhoz. Bár egy olyan férfi számára amilyen Matthew volt nem nagyon léteztek olyan percek, vagy egyáltalán bármi, ami nem előre átgondolt, kiszámított és jól tervezett lett volna. Különben miért vásárolt volna magának egy Anához hasonló lányt? Másoknál kockázat volt a kiszámíthatatlanság, Anavell-nél minimális esélye volt minderre.
Ana mozdította a kezét, és tán semminek nem volt még olyan gyönyörű dallama mint a rozsdamentes acélhoz érő láncok csörrenésének, mely alá a lassú melódiát a felszakadó nyögések adták, apró kis sikoltások, vagy éppen érthetetlen talán könyörgésre hasonlító szavak. Ana úgy érezte, hogy minden porcikája, minden testrésze külön kezd el valami életet élni, de mindegyik ugyanazt akarja, ugyanazt mormolja kíméletlenül. A férfi nevét, egybefüggő rímként, vagy éppen csak elhalón, suttogva, még maga előtt is szégyellve milyen gondolatok jutnak eszébe. Újra és újra felvillanó képként jelent meg a monitor, a szoba falán, amelyről egyszerűen nem tudta elszakítani a tekintetét, amely megbabonázta és valami katartikus élményt okozott számára csupán csak az, hogy nézheti. Még alig ért hozzá a férfi, még szinte csak a víz volt, amely csiklandozta a bőrét, megbolondítva a mesterien játszadozó ujjakkal, de Ana úgy reagált, mintha a következő másodpercben képes lenne a mennyekig repülni. Pedig még nem, még csupán a saját kis fejében szólalt meg az a bizonyos vészcsengő, amely arra figyelmeztette túl messzire megy, hogy még nem szabadna. Küzdött ellene, behunyta a szemét, összeszorította az ajkait lehetetlenül vékonyra, és a levegőt nagyon sokáig visszatartotta, de elég volt Matt egyetlen mozdulata, hogy aztán ezerszeres erővel szakadjon ki belőle a szusz megbolondítva egy újabb hörgésbe és érthetetlen - valószínű holland - szavak mormolásába.
Virág volt, amelyet hozzáértő kertész dédelgetett éppen, és úgy játszadozott az érzékeny kis szirmokkal és levelekkel, hogy csupán érintette a bibéket, a kis virág mégis meghajolt könnyedén, és megadva magát az érzékek szellőjére bízta a továbbiakat. Ana számára nem volt menekvés a továbbiakban, mikor az első csókokat megérezte a nyakán. A lehunyt pillák alatt látta azt a gyönyörű szájat ahogyan a bőréhez ér, és vágyakozva sóhajtott fel, fejét hátrahajtva adva át magát annak a pillanatnak, amelybe belekapaszkodott. Mozdult a keze, és csörrent a bilincs, tiltakozón és szenvedélyesen mordult fel, amikor érzékelte újfent, hogy megint nincs érintés...de ezúttal ő egyezett bele.
Minden csók után ritmusosan csörren a bilincs...a vállán...csörren és kattog Ana pedig rekedten fuldokolva engedi ki a levegőt, most már érthetően mondja ki a férfi nevét, azonban az utolsó hang csak egy elhaló suttogás. Akár egy imádság befejezése, egy könyörgésé egy megváltást elhozó pillanatért, vagy pont azért, hogy tartson még. Ez még a számára sem egyértelmű. Többet akar, de fogalma sincs róla mi az a több, hogy mi van még ezen túl. Olyan számára az érzékiség, mint egy hatalmas hegycsúcson állva a távoli ködbe burkolózó tájat szemlélve vágyakozni az ismeretlen után, és közben nem tudva eldönteni, hogy most akarja látni vagy később. Ana hirtelen nevetett fel, amikor a vállgödrénél járt a férfi. Hopp, hát az bizony egy érzékeny rész, de nem olyan értelemben. Még mindig kuncogva nyitotta ki a szemét és megvonta a vállát ahogyan a férfira nézett ha találkozott a tekintetük. Piszkos szín volt a szeme, akár a hóval terhes felhők színe egy téli délutánon.
- Bocsánat...az ott egy kicsit...érzékeny.- próbált mentegetőzni, aztán megrázta a fejét.- Nem tehetek róla, bocsánat. - bár tény ami tény azért még ő sem tudta, hogy azért érzékeny mert túlérzékeny vagy valóban csiklandós lenne. A kuncogás azonban nem hagyott alább már csak akkor, amikor a víz egyre hevesebben ostromolta a combja közét és a férfi is egyre lassabban haladt a csókokkal lefelé, immáron maga mögött hagyva a lány nyakát, vállát, ő meg próbált egyre jobban belefeledkezni a mozdulataiba.
Az álom hát valósággá vált és itt simogatja, itt próbálja meg a legteljesebb gyönyörbe bevezetni, és hát ki is gondolta volna, sokkal jobban csinálja, mint ahogyan ő tette valaha magának. Más volt a saját keze érintése és más a férfié.
- Is...ismered a keringő lépéseit?- buknak ki belőle a szavak, bár ebben a másodpercben a beszéd az amely a legnehezebben megy neki. Mégis...mondania kell, mert meg szeretné mutatni neki...ha azt akarja, hogy jó legyen tudnia kell mi a jó neki.- Lassú-gyors-gyors-lassú. Keringőzne egyet rajtam, uram?- mosolygott Ana. Itt volt az ideje, hogy felébressze azt a lányt, akit csak bizonyos órákban lehetett, akit egy héten kétszer volt szabad, és akit idáig kellett tartogatnia. Úgy tűnt azonban, hogy Matt megtalálta azt a bizonyos ajtót és szélesre tárta. Ana még mindig mosolygott, aprócska ajkain a víz csepegett végig, ahogyan a pára lecsapódott. Szemei egyenesen a férfit vizslatták. A bőrét, amelyet legszívesebben végignyalt volna. Micsoda gondolatok? De már nem szégyellte őket, miért kellene, hiszen Matt tökéletesen a rabjává tette, szó szerint is.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Olyan nagyon különbözőek voltak ők ketten, mégis valami furcsa és megmagyarázhatatlan erő hatására tökéletesen egy irányba tartottak. Hogy a cél mi is volt pontosan? Amit mások boldogságnak, felemelő érzésnek hívnak? Ó igen, ez a lányka számára kimerült annyiban, hogy tökéletesen boldognak láthassa a másikat. A tisztaság relatív fogalom. Lehet valaki azáltal is olyan makulátlan és tökéletes, akár az érintetlen messzi hósipkák valamely magas ormon, hogy közben tökéletesen átéli a gyönyör minden apró kis percét ennek a férfinak az oldalán. Egy olyan férfi oldalán, aki már egy ideje a világot jelenti a számára. Ana lelkülete egyszerűen működött és abban a pillanatban kizárt mindenki mást, hogy Matt-et oda elrejtette. Őrizte, mint tavaszig a magvakat a földek, az első hajtások megjelenéséig, amelyek majd szirmot bontanak és virággá sarjadnak. Ha a férfi másnak szeretné mint amilyen tanítania és formálnia kell. Édes kis könnyű anyag volt ő, amelyet még nem szennyezett be a világból áradó bűzös és gonosz rothadás, amely felfalta és egyben lenyelte volna ezt a könnyed kis lelkületet ami neki volt. Sajnos azzal együtt, hogy Anát megadóvá nevelték, egyben befolyásolhatóvá is tették. Szükség is volt erre, mert aki a vásárlója lesz - és akkor még nem tudhatták, hogy az éppen Mr Bradock lesz- olyannak szeretné őt látni amilyen az álmaiban fellelhető asszonyok összegyúrt és élő lenyomata. Benne megvolt minden amiről esetlegesen Matt csak álmodott és ha nem, akkor megtehette, hogy azzá változtatja. Ő, akinek hazudnia kellett azért, hogy minden úgy történjen ahogyan akarja, akinek árulások, néha nem ritka kegyes vagy éppen kegyetlen áldozatok árán kellett előre törni, most olyasmivel találkozott, amihez bőven elég volt ha egy picit, ha csak egy nagyon picit önmagát adja. Egy szeletkéjét annak, aki még talán legbelül volt, amilyennek őt ez a kislány elképzelte. Neki a férfi testesítette meg az álmot, a legtitkosabb vágyait, és az érzékek kapujában azt az arcot, azt a testet azt a mosolyt, azt a szempárt, aki mellett átsétálni vágyott és megélni a csodák ezer titkát. nem tudta, hogy a tenyerének a simítása égeti a bőrét vagy az aláhulló vízcseppek, nem tudta, hogy a gyönyör lassú előretörése, a csípőjének egyre nyilvánvalóbb és egyre ritmusosabb mozgása amely követelni vágyott még közelebb magához a férfit, bár ennél közelebb talán már nem is nagyon lehetett volna. Nem lehetett tudni, hogy mi volt amely kiváltotta belőle ezt az érzést, csak azt tudta, hogy nem lesz elég csupán ennyi, hogy sokkal többet akar. Mohósága lassan ébredezett, noha még ott volt benne egy gát, a belenevelt visszafogottság, mely most hadakozott az ösztönökkel. A felébredő nőiesség megannyi árnyalatával, amely megmutatkozott. Kezdve a csábító és magához édesgető nővel, kezdve az ártatlanság bástyája mögé menekülő szempilla rezegtető kis angyallal, folytatva a lánnyal, aki felfedezi mire képes a teste és mindazt az élményt, amelyet maga átélt, most Matt oldalán szeretné, azt akarja, hogy ő legyen a kezének folytatása, hogy az álmai végre valahára öltsenek testet és minden zihálás, minden sóhajtás után még egyre jobban és jobban akarják, míg a végén már tökéletesen eggyé nem olvadnak és csupán a víz egyenletes csobbanó cseppjei alatt olvadnak majd el hangtalan simulva meg a fürdőszoba tompa fényei között. Arany színt látott ahányszor csak kinyitotta a szemét, és az arany ragyogást megtörte időnként a csempék kékje, és ahogyan felemelte a fejét látta miképpen siklik bőrére a férfi ajka, miképpen jár táncot egyre ritmusosabban a keze. Keringőt akart, lassút, lassút aztán pedig gyorsulót, végül pedig egy nagy forgást, amelyet meg is kapott, és Ana felnyögött a gyönyörűségtől, fejét hátrahajtotta és az ajkai nyitva maradtak. Így próbálta venni a levegőt, kortyolni, vagy legalábbis, nem fuldokolni a víz permet alatt. Matt egyetlen másodpercre sem hagyta abba a játékot, mely lassan már igazi játék volt, a lányka testének ismételt felfedezése. Rabságba kárhoztatott kezek, de Ana nem bánta, most már nem bánta, mert olyasmit adott cserébe számára a férfi amely mindennél gyönyörűségesebb volt. Csókokat a bőrébe, melyek felégették az összes ellenállását, ha volt is egyáltalán. Kezének mozgását, ahogyan egyre lassabban egyre őrültebben vándorolt lefelé, és tűnt el a combjai között, apró sikoltásokat eredményezve az ajkain. Nem...abban biztos volt, hogy egy darabig nem akarja, hogy a szája be legyen kötve. Hogy távol legyen azoktól az észbontó és kívánatos ajkaktól? Ó nem, azt nagyon is érezni akarja, mert a vérében szétáramlik az ajkak simogatása, és ezer fokra hevíti újra és újra hagyva fellobbanni. Minden lángcsóva az egekig szökik, ahogyan Ana érzései is. A csípője már önálló életet élt és bár a kezét nem tudta mozgatni az össze többi testrészét igen, és azokkal próbált meg tökéleteset adni, még ennél is tökéletesebbet. Való igaz, hogy Matt mestere volt a mozdulatoknak, azoknak a mozdulatoknak, amelyeket ő mutatott meg először Anának, és a lány számára minden új volt, legalábbis abban az értelemben ahogyan tőle jött. Szépen lassan, mint elhamvadó burok lehullottak róla a gátlások, azok a gátlások, amelyeket eddig kellett tartogatnia, eddig a pillanatig amíg elérkezik számára az a férfi akinek megmutatja, akinek átadja magát, tökéletesen és teljesen. Hallotta a fülében mint megvadult sámán dobokat dübörögni a férfi morajló sóhajait, és ahogyan hozzásimult Ana érezte, hogy azt a hatást váltotta ki belőle, amit ki kellett váltania. Innentől pedig nem volt többé határ.
"Az érzékek birodalmában, Ana nem léteznek korlátok. Csak Te létezel és ő létezik, és bármi, ami benned megszólal, bármely hang amely arról duruzsol számodra, hogy őt boldoggá tedd, hát igazat szól....ne gondolkodj abban a pillanatban, hanem tedd meg!" Az apró kis szirmok maguktól nyíltak meg a férfi kezének érintésétől Ana teste pedig egyetlen ívben feszült meg a csípőjét egyre hevesebb mozdulatokkal nyomta oda a kézhez. Mohó volt, ahogyan hátrahajolt, amennyire csak a kötözött kezei engedték és csókért könyörgött minden idegszálával, az ajkaira. Aztán a következő pillanatban újabb gátak szakadtak át benne, és mindannak amelyet eddig visszafogott, mindazt amit idáig ennek a férfinak tartogatott szinte másodpercek alatt szerette volna átadni. Rántott egyet a láncon, hogy mennyire erősen tart, nagyon mosolygott, lihegett és nevetett egyszerre. Olyan volt mint egy megkergült, felhúzott kis játékszer, amely egyszerűen képtelen leállni amíg  a lendület viszi. Matt az összes eddigi mozdulatával arra törekedett, hogy a lány megnyíljon neki, hát nem kellett sokáig várnia. Ana megfeszítette magát, kezével a láncba kapaszkodott és felemelve a jobb lábát, átkarolta a férfi vádliját, majd lendült még egyet és a másik lábát is megemelve immáron, ő volt az, aki bilincsbe verte a két lábával a férfit, kezeivel erősen kapaszkodva a láncba. Fönt Matt rabigája tartotta, de alul, az ő lábai voltak amelyek körülzárták a férfit. Hátratolta a csípőjét, és őrületes lassúsággal kezdett mozogni a fenekével. Érezte, hogy Matt is élvezi, de a dörzsölés, és a súrlódás, a lepergő vízpermet Anát is megbolondította. Büntetni fogja? Nem érdekelte, neki kellett ez az érzés, élvezni akarta minél tovább, bármi is legyen az ára. Újra mozdult a csípője, minden lökésnél, hol óvatosan, hol erősebben.
- Nagyon. Nagyon. Rossz. Vagyok.- vigyorgott láthatóan tökéletesen átszellemülten, és láthatóan fogalma sem volt róla, hogy mit is csinál valójában, csak azt tudta, hogy élvezi, és azt is érezte, hogy Matt is ugyanúgy.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Az ébredés többféle lehet. Ráébredhetünk önnön sebezhetőségünkre. Ráébredhetünk arra, hogy oly dolgokat vagyunk képesek megvalósítani a saját testünkkel, amelyről korábban fogalmunk sem volt. És amikor ezekre rádöbbenünk akkor rengeteg variánssá változnak át a dolgok, rengeteg lehetőségünk lesz arra, hogy mivé formáljuk önnön személyiségünket. Ana számára a születése pillanatában még nem dőltek el ezek a dolgok. Őt a későbbi nevelés formálta át, és mivel könnyen alakítható volt, meglehet, hogy a jelenlegi helyzet is másfelé fogja majd terelni. Hiszen eddig elzárták a világtól, bizonyos szabályozott ingerek között tartották melyeknek egy része tán nem is volt igazi, másik része pedig a valóság néminemű eltorzításán alapult. Matthew pontosan azt kapta amiért fizetett, amelyet kiválasztott a katalógusból, noha megjegyzésként szerepelt ott, hogy letargiára hajlamos és az is, hogy a múltbeli események felszínre kerülése gyakran vált ki nála szélsőséges érzelmi reakciót. Ahogyan a szeretet hajszolása is, amikor megérzi valakiből, hogy őt szeretné és vágyakozik utána. Legyen az fizikai vonzalom, érzelmi, vagy éppen a kettő együtt, amit most Matt nyújt a számára. Igazán felemelő és olyan pillanatokat okozva számára a csendes visszhangokkal megtöltött fürdőszobában, amelyről még a legvadabb álmok sem szóltak számára soha.
Egy fiatal lány nagyjából tizenéves kora közepén úgyanúgy álmodik, ugyanúgy vannak erotikus fantáziái, csak éppen bennük ezeket a dolgokat a szemérmességre hivatkozva elnyomják. Anánál is megpróbálták, amikor arról beszélt a heti egyszeri pszichológiai vizsgálaton, hogy különös álmai vannak, amelyeket ő nem érez feltétlenül rossznak. És valamiért, ki tudja miért, tán ösztönök munkáltak benne, vagy egyszerűen csak ez volt az egyetlen módja, hogy a tökéletes beszabályozás ellen lázadjon nem érzett ezek miatt egy szemernyi bűntudatot sem. Mióta pedig felébredt pici szívében ez a perzselő és mindent elégető érzéshullám a jéghideg szemű üzletember iránt, azóta meg főleg nem. A lányka nem volt tisztában a férfi jellemével, és valószínű ha tisztában is lett volna, nem érdekli. Ahogyan az sem érdekelte, hogy megkötözi a kezeit, hogy nem engedi, hogy hozzáérjen. Hiszen Ana számára még a bőrének pulzáslása is arról árulkodott mennyire ragaszkodik hozzá, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa amit a férfi belőle tapasztalt, hogy ettől sokkal többre is képes lenne. A több fogalma egyelőre még ismeretlen volt számára, egyszerűen csak érezte, hogy szét fogja feszíteni az érzés, a vágyakozás, a mindent elborító lila köd, amelyben csak magukat látja a párában beburkolózva és a csempéken elmosódó árnyékokban figyeli miképpen borul rá a másik. Nem volt monitor, de volt helyette ez itt, a lány pedig szinte máris ráfüggött a látványra. Akarta, akarta újra és újra látni, megfürödni benne, élvezettel dörgölőzni, meglovagolni minden hullámát a mozdulatainak, ahogyan egyre erőteljesebben előre tör, szinte már érzi a gyomránál a férfit, de még mindig nem elég. Még mindig olyan erővel mozog, hogy szinte csattan a lánc a zuhanyon, megfeszül, majd a következő pillanatban a gyönge kis ujjak erővel markolnak bele. Ana szinte felsikolt a gyönyörűségtől és  megrázza a fejét. Valóban olyan most, mint valami életre kelt tűz istenasszony, akit a sámánok hívtak e világra, hogy beteljesítse a természet vágyait, megadja magát az egyetlen férfinak aki csak rá várakozott eddig. Ha létezik tökéletes boldogság, akkor ez most az volt. Még ha mások számára groteszk és teljességgel érthetetlen lenne amit látnak, hogy Ana megkötözve, háttal törleszkedik és teljesen megfeszítve magát kapaszkodik a férfiba, miközben láthatóan Matt is már tökéletesen elveszítette az önkontrollt. Egymásra hatva, kölcsönösen lépik át saját határaikat. Matthew a sajátjait, és Ana is a sajátjait, de valahogyan úgy tűnik félúton még nem találkoznak. Még rövid ez az idő még túlságosan kevés volt az a pár óra, csupán a fizikai vonzalom volt, amely munkált bennük, az a semmihez sem fogható érzés, amikor egy szempár, egy kézmozdulat egy érintés kivált egy olyan reakciót, amire válaszol a test. A lányka érzékei már akkor eléggé ki voltak élesedve amikor belépett a lakásba és a szemeit lehunyva beszívta a férfi illatát. Úgy követte, úgy lépkedett utána mint valami könnyed kis árnyék, amely bármelyik pillanatban képes lenne beburkolni őt, mint valami köpönyeg, jótékony és tiszta fényével takarni el a sötétséget.
Ana remegett és reszketett a gyönyörűségtől és a férfi minden birtokló mozdulatától. Mohósága határtalan volt, és szinte kevés is volt, amit kapott és ebben a pillanatban lényegtelen volt az érintés hiánya. Milyen érintés, amikor Matt teljesen kitöltötte és a mozgásával egyre inkább hajszolta őt valami megmagyarázhatatlanul fantasztikus beteljesülés felé. Ana érezte, hogy megfeszül, elernyed, majd újra megfeszül sokszorosan mint először. Az összes izma külön életet élt, és mindegyik más módon reagált a férfira, ahogyan kapaszkodott, ölelt, csókolt és simogatott. Minden, pontosabban bármi amit tett sokszorosan felerősödött, Ana már így is teljesen pattanásig feszült érzékein és valamiféle reakciót váltott ki belőle. Lettlégyen az egy csendes kis sóhaj, előre, szinte a saját bőrét csókolva, amint feje előre hanyatlott, vagy éppen egy erőteljesebb hörgés szerű, sikoltó és egyre hevesebb zihálás, néha hollandul motyogott valamit, vagy éppen angolul, de érthetetlen  egybeolvadó szavakat, amelyeket ha később kérdezik nem tudott volna megmagyarázni. Hogyan tudott volna, mikor jelen pillanatban egyáltalán nem volt magánál? Megadta magát, ahogyan nő csak képes megadni magát egy olyan férfinak, akinek úgy érzi az életébe simul bele a saját kis élete, akivel úgy érezte úgy passzolnak össze mint egyik cipő idomul a másikhoz, és egyik sem lenne képes tökéletes járásra a másik nélkül. Anának szüksége volt rá, kellett neki, ha most megvonják tőle, ha most....de nem. Matt egyre hevesebb és egyre gyilkosabb tempót diktált, a testek csattanása, mint józanító pofonja az érzékiségnek csattant...egyre többször egyre gyorsabban, míg végül ő volt az aki előszr eljutott az éteri magasságokba, láthatatlan ujjaival kapaszkodva bele a férfi bőrébe és próbálva őt magával rántani. Neki adta...neki adta a másodikat is, amit eddig élete során átélt és az elsőt amit vele...egy zuhanyzóban. Hogy élvezte? Az nem kifejezés. Úgy tekergőzött mint valami megvadult lián, amely sebesen tekergőzik át a fákon, nem nézve semmit, lábaival még mindig bilincsként kapaszkodva a férfiba, egyre hangosabban és egyre hevesebben üvöltözve a nevét mindenféle formában, lihegve, mélyülőn rezdülve meg a hangszálai, hogy aztán a következő pillanatban sikoltás szerű magasságokba szálljon, és azt sikoltsa, hogy az övé csak az övé, és mennyire szereti. Ana teljesen elveszítette az eszét, nem hitte, hogy ilyen csodában valaha része lesz...
- Kérlek...kérlek...kérlek...könyörgöm.- zihálta egyre hevesebben egy másodpercre sem csillapítva a tempót. Akarta, ó mindennél jobban akarta megadni a férfinak amire vágyott.
Nem, ez egyáltalán nem hagyományos fürdés volt...ez volt az előjáték. Ana előjátéka.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Azt mondják a bölcsek, vagy legalábbis azok akik sok élet rejtett tudását hordozzák magukba, hogy a lélek több rétegből rakódik össze, megtalálható benne az emberi természet összes árnyalata, és mint a szirmok simulnak egymásra. Mindegyiket külön kell életre hívni, hogy megláthassuk melyik az igazi, melyik a valódi, melyik az amely a legjellemzőbb a legdominánsabb egyben. Amelyik ujjunk egyetlen simítására válaszol, amely az ajkak játéka alatt meghajlik mint könnyű kis ág a szél játéka alatt, amelyikről az összes sallang és felesleges dolog, könnyedén hullik le, mint az ágakról ujjain ütése nyomán a porhó.
Ana lelkének szirmait nyitotta meg és látható volt, hogy bár benne van a tisztaság, benne van az egyszerűség, a mérhetetlen odaadás a végletekig fokozott rajongás, a forrón és őrülten vibráló szerelem benne van egyben egy édes elkárhozás, egy csillapíthatatlan éhség amelyet a folyamatos vágyakozás okoz a férfi iránt.
Huszonegy évnyi visszafogottság, huszonegy évnyi szelídség szabadult most fel és tört utat magának beteljesedve egy újabb csodában, egy olyan csodában amit Ana a férfitól remélt azokon a lázas álmoktól terhes éjszakákon. És megkapta menthetetlenül megkapta az utolsó szívdobbanással, az utolsó lökéssel, az utolsó füléhez morgott kéjjel, az utolsó olyan mozdulattal, amivel Matt az egekig repítette a lányt, és semmivel sem törődve,  vagy tán érezve, hogy Ana is pont ezt akarja mozgott tovább. Olyan felemelő és magával ragadó  pillanat volt ez, már attól kezdve, hogy a vízpermet megolvadt gyémántcseppenként gurult végig a lány bőrén egészen addig, amíg most már teljes egészében egymásra utalva végzik be ezt a szertartást ezt a termékenységi áldozatnak beillő rítust. Mert ez szinte már az volt. Ana, aki megadja magát megfeszülve, és megláncolva fogadja magába a férfit, akit számára rendeltek, és ha hite volna ha neki is volna, akkor azt mondaná az égiek. De a lányt nem nevelték semmiféle dogmák vagy vallási hóbort szerint, az ő számára egyetlen szó létezett: feltétel nélküli odaadás. Nem volt nehéz dolga, mert Matt nem csupán a pici szívében megbújó érzéseket keltette életre hanem a testében fellelhető összes érzékeny pontot, bárhova is nyúlt, bárhova is ért, a lány számára minden egy aprócska csoda volt, egy piciny szelet abból ami még vár rá ennek a férfinak az oldalán.
Nem volt már hova, nem volt már tovább, és abban a pillanatban, hogy a testét önnön gyönyöre és a férfié is betöltötte Ana ajkaira mosoly húzódott. A boldog beteljesülés varázslatos mosolya, amikor érzi, hogy sikerült, hogy megadta a számára azt amit szeretett volna, és nem csupán megadta, de általa, az érzések által ő is kapott vissza, méghozzá sokszorosan. Amikor Matt magához fordítja és a lányka a szürke szemeit ráemeli hála csillog benne. Hála és hűség örökre. Most már tényleg az övé. Ha eddig bárkinek is lett volna kétsége, hát ezentúl biztosan nem lenne. A vallomás, melynek hatására szinte majdnem összerogy, egy halk alig hallható sóhajt csal elő belőle. Mintha csak egy fuvallat lenne, a holland partokról kifutó csendes kis szellő, magával rántva tengernyi tulipán illatát, szirmaiknak selymességét. Pont olyanok mint a lány bőre, mely most reszketve és dideregve simul hozzá a férfihoz, az előzőleg átélt gyönyör okozta utóhatásoknak köszönhetően édes lázban égve. De ez most más volt...ez most teljesen más volt.
Minden szónál megszólalna, minden szónál mondana valamit, amik elhagyják Matt ajkait, de csupán annyira futja, hogy apró csókokat leheljen közé a szavak közötti szünetekbe, ahova csak éri. A keze megkötve a szája szabad, ahogyan szabadok a szemei amelyekkel lágyan simogatja az arcélét, a száját, ahogyan beszél, hozzá, neki, minden elhangzó szó az övé. Elraktározza magában és megőrzi ezeket örökre.  Ő még ezért is hálás, ezekért a szavakért, ezért a vallomásért, azért, hogy ennyire kell neki, hogy ennyire maga mellett akarja tudni, ennyire vágyik utána. Itt már régen nem a pénzről szól a dolog, itt már régen nem arról, hogy Ana csupán egy mutatós kis árucikk volt a MOW katalógusában, és talán az sem véletlen, hogy exclusive ajánlatként volt feltüntetve, és talán az sem véletlen, hogy Matt őt választotta. Semmi sem véletlenül történik.
Ana hosszú idő óta először érezte, hogy valaki tényleg szereti, hogy valaki tényleg jót akar neki, noha ez a jó egészen másfajta értelmet kapott a számára.
- Én nem tudom hogy mi az...de ha az az imádat, hogy nélküled a legszebb nyári égbolt is viharral terhes, ha nem vagyok veled, olyan üresnek érzem magam mint a magára hagyott erdő, némán ég felé meredező ágai, vagy mint az ősszel gyönyörű lombjukat vesztett fák, vagy mint a napfény nélküli szoba, amelyben csak az árnyékok születnek meg komoran.Vagy mint a hegyszirt kopár sziklái között megbújó kisvirág. Vagy mint a kiszáradt folyómeder, mely esőre áhítozik...- beszélt, és beszélt és mondta mi mindent jelent neki Matt, amióta csak meglátta. Hogy nem ismert rajta kívül egyetlen férfit sem? Nem számított. Nem is akart ismerni. Neki ő volt a világmindenség közepe, és körülötte forgott a nap is, ahogyan Ana megkergült bolygóként csak felé vonzódott. Még mindig ott pulzált a fülében akár egy elcsendesülő visszhang a a férfi előző szava....
~ Imádlak!~
Homlokát megtámasztotta a férfi mellkasán és most lefelé pillantott, látta, ahogyan a lábuk alatt a víz vékony kis ezüstös kék patakként eltűnik a lefolyóban. Ana egyik majd másik oldalra mozdította el a fejét, majd újra felemelte azt és Matt szemeibe pillantott.
- Olyanok a szemeid....hideg kék. Így hívják. De hogyan is lehetne az hideg, ami ekkora tüzet képes gyújtani bennem? - a kérdésre nem várt választ, vagy legalábbis nem a férfitól, ő meg már megválaszolta magának. Matthew szemei perzselően kékek. A legszebb amit valaha látott. A hangja pedig. Soha többé nem lesz képes arra, hogy akár tíz percnél tovább koncentráljon rá, és ne az járjon az eszébe, hogy ismét őt hallja, ugyanazzal a mohó intenzitással. Már a kezei sem számítottak....vagy legalábbis ebben a pillanatban nem.
- Azt hiszem meg akartál fürdetni mielőtt eszünk.- mosolyodott el, de láthatóan újra furcsa kis szikrák csillogtak benne, apró pötty csillagokként. Talán jobb lesz ha igyekeznek. Mattnek még fogalma sem volt róla, hogy mit nyitott ki. Pandora szelencéje a lányéhoz képest....Ana szelencéje más dolgokkal volt tele. Csillapíthatatlan szenvedéllyel, vággyal, kéjre éhes ajkakkal és megannyi ígérettel a jövőre nézve. Egy két lábon járó extázist okozó bomba volt, folyamatosan élesre töltve. Veszélyes játékszer, de gyönyörű.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]

Törékeny Tiszta Tulipán

Hogy Matthew gondos, ahhoz kétség sem férhet. Hogy alapos, azt meg volt alkalma a lánykának megtapasztalni az előzőekben, amikor a férfi mindenre kiterjedően igen intenzív kényeztetésben részesítette minden porcikáját, olyannyira, hogy Ana sikoltani tudott volna a gyönyörűségtől. És megtette, nem is egyszer, hangját pedig felerősítette a fürdőszoba akusztikája. Valahogyan ezeket a helységeket mintha pontosan ilyen célból tervezték volna, hogy ezekben legyen a legfelemelőbb a szexuális együttlét, mert így mindenki ezerszeres erővel hallja saját magát, a nyögések közé bekúszó lassú sóhajokat, melyeket a bőrre lehelnek. Ana még mindig remegett, noha erre semmi oka nem lett volna, mert a víz hőmérséklete egészen kellemes volt, mindezt pedig fokozta a férfi testének közelsége, mely az övéhez hasonló lázban égett még mindig. Az előző percek nem múltak el csak úgy és hirtelen és nyomtalanul, Anának ez volt a második együttléte a férfival gyakorlatilag alig egy órán belül és nem lehetne éppen szokványosnak nevezni. Olyannak amelyekről a lányregényekben esik szó, vagy valamely régi, megsárgult romantikus regény sokat nyitogatott középső oldalain. Ezt a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna szeretkezésnek nevezni, de akkor mégis minek? Ha a lányt kérdezik nem lett volna rá szava, ebben tökéletesen a férfira hagyatkozik, de a kérdést, a fejében kavargó kérdést ezzel kapcsolatosan tökéletesen kiűzik amikor Matt először, majd újra és megismételve kezdi újra ostromolni az ajkait, Ana meg érzi, hogy megint egy olyan játékba kezdtek bele aminek a vége az lesz, hogy csörren a lánc, a keze mozdul, és a teste ösztönösen fog válaszolni a férfinak.
- Szeretném megsimogatni az arcod- suttogja bele a csókokba szinte csak magának, és megint nem vár sem választ, sem beleegyezést, sem elutasítást. Egyszerűen csak kimondta amit gondolt abban a pillanatban, hogy újra érezte a férfi száját az övére tapadni, és tökéletes táncba kezdett a nyelvével. Ott is megadta neki magát, mint ahogyan ezt tette az első perctől mégsem érezte, hogy bármi is hiányozna. Illetve egy valami, de az is csak időnként, csak egyetlen pillanatra villant fel aprócska elméjében, az arca. Valamiért mindenáron rá akarta simítani a tenyerét, egy olyan mozdulat lett volna ez amely visszaköszönt az álmaiból még nagyon az elejéről. Egy visszatérő kép, egy villanás, egyetlen megkapó kis jelenet egy kislány képzelgéseiből. Gyakorta álmodta, hogy a férfi olyan komolyan és kiismerhetetlenül hűvös szemekkel néz rá, mint azon a fényképen, amit kapott, de Ana megemeli a kezét, és úgy, ahogyan egykor anyától látta, amikor apa szomorú volt és lehangolt a tenyerét rásimította, mire a papa feje oldalra biccent és teljesen belesimult a felesége érintésébe. Ez a régi emlékkép arról a tökéletes másodpercről örökre megmaradt a kislány emlékezetében és érezte, hogy csupán ez kellene hozzá, hogy eljusson a férfi szívéhez. Hogy szerinte ez megtörtént? Valamiért nem ezt érezte. Még akkor sem ha tudta, hogy szereti. A hiány betöltetlen űrként tátongott benne, és úgy vélte ezt valahogyan pótolni kellene, de bilincsekkel a kezein nem megy. Nem értett a manipuláláshoz, nem értett ahhoz miképpen lehet egy férfit körbeédesgetve rávenni valamire. Bár az igazsághoz tartozik, hogy még ha Anavell ilyen is lett volna Mattnél ezzel nem sokra megy. Az ő világa, és a lányé között órási szakadék volt, és pusztán ez az egyszerűség ez az odaadó rajongás volt képes hidat verni közéjük, melyen keresztül elérhették a másikat. Anának maradt tehát a csók amibe mindent beleadott az utolsó kis kétségbeesett vágyat arra vonatkozóan, hogy mi is még a legnagyobb vágya, még akkor is ha neki annyira számít a bilincs....maradhat, csak egy pillanatra, csak egy kicsit adja meg neki a lehetőséget, és ő azzal a kevéssel is beérné. Ajkai fuldokolva tapadtak rá, nem akarták elengedni, beszívta majd elengedte Matt alsó ajkát és ezt a mozdulatot többször ismételte meg. Birtoklás lett volna benne? Ó nem, csak egy minimális talán...neki kellett őt akarta, csak őt.Ezt inkább mohóságnak lehetett volna nevezni.
A tusfürdős fürdetés alatt aztán megint elszabadulnak benne a vágyak, és a nyögések közepette többször hangoztatja a férfi nevét, amit valószínű Matt ilyen édes dallamcsokorrá fűzve még nem nagyon hallott
- Ó édes istenem, Matt!- nyögött fel Ana amikor a csúszós habos kéz a lábai között kalandozott, ő meg érezte, hogy megint szeretné, a belső izmai egyetlen hatalmas gumikötélként feszültek meg, a szíve több dobbanásnyit kihagyott, a légzése akadott, úgy érezte nem lesz képes sem gondolkodni, sem mást mondani jelenleg, mert a fejében az összes szót kiszorította a férfi neve, ezerféle hangsúllyal és formában. csak ezt volt képes rebegni, zokogni, suttogni, zihálni. Amikor újra szembe került vele, nagy volt a kísértés, hogy újra átkulcsolja a lábaival, de aztán Matt a vízpermettel lassan lemosta róla a habot, noha voltak olyan pillanatok, amikor kicsit tovább időzött el bizonyos testrészeken, és Ana ilyenkor azt kívánta bárcsak folytatná, bárcsak ne lenne éhes, ó a csudába, most nagyon nem akarta itt hagyni a fürdőszobát, szinte már ide nőtt, szó szerint a zuhanyrózsához.
Belefeledkezve figyeli miképpen simítja át a törölköző többször egymás után a testét és szemei, a szürke szín szemek folyamatosan keresik a kék szempárral a kontaktust, hogy megszoríthassa és ne eressze. Csalogattak az édesen szétnyíló ajkak, a huncut kis mosoly. Ajjajj Ana, ha így folytatja holnap délben sem fognak kijutni a konyhába enni, pedig igencsak ráfér a lányra egy kiadós étkezés.
- Matthew...- kicsit elcsuklik a hangja, megrázza a fejét, és megköszörüli a torkát.- Amit csináltunk, ami itt történt az előbb a zuhany alatt...vagy ami a szobában az nem...nem szeretkezés volt, ugye? Akkor mi volt?- teszi fel a kérdést, amire valószínű egy hozzáértő részéről jönne a válasz, hogy az bizony egy irgalmatlan, könyörtelen és mindent elsöprő dugás volt. Amiben mindketten jól jártak. A kölcsönösségen alapuló, valamilyen szinten Ana számárára korlátozó tényezőkkel megspékelt dugás. Ha azt vesszük a dolgot lehet még szépíteni, de nincs értelme. Újra szégyenlősen beharapta a víztől még mindig csillogó ajkait és úgy tekintett kíváncsi ezüstben úszó szemeivel a férfira.

Ana és Matthew [You must be registered and logged in to see this link.] - zene: [You must be registered and logged in to see this link.]