Steph&Emily

Van, amikor felkelsz, és érzed, hogy csodálatos napod lesz. Amikor fel mered venni a fehér kisruhát, mert nem lesz baj. Amikor az általában mindig késő munkatársad hamarabb beér mint Te, és már elkezdett kipakolni. Amikor minden bevonat tökéletesre szárad. Amikor a macaronokban egyetlen légbuborék sem lesz. Amikor David végre nem felejt el mini csokicseppeket rendelni. Amikor a főnököd hívat, és te boldogan mész be, s még boldogabban jössz ki. Amikor végre megmutathatod, miért volt jó az ajánlóleveled. Amikor végre nem csak a "divatos" francia sütiket kell készítened. S hogy végre egyedül csinálhatod meg a "befolyásos vevő" rendelését. Ugyanis a főnököm csak annyit mondott, hogy most "Pont én kellek ide, és mutassam meg miért áradozott a Madame." Az pedig, csak hab a tortán, hogy a megrendelt Tarte Bourdaloue még sosem sikerült ilyen szépen, tekintve, hogy három hónap "nélkülözés" után, már ki voltam éhezve a francia kifinomultságra.
Egyszerűen élveztem, hogy végre válogathatok a hozzávalók között, nincs előírva miből mennyit, úgy csinálhatom, hogy én szeretném, és még egy segítőt is kaptam, amiből csak azt tudtam levonni, hogy ezek szerint tényleg nagyon fontos lehet megtartani azt a bizonyos vevőt, akinek a rendelése alapján igencsak jó ízlése van.
A nevét nem tudtam a vevőnek, nem is érdekelt, a lényeg, hogy körtés finomság pedig időre készen álldogált a pulton, s két percig csendben szemléltem, s csak utána tértem vissza a szokásos muffin díszítéshez.
Fogalmam sem volt mikor jönnek érte, és már bőven estefelé járt az idő, amikor rendet tettem a saját részemen, mert már a mai napra nem készülünk több sütivel, és épp indultam volna kifelé, hogy beálljak segíteni Helenának, amikor a lány megjelent előttem, és közölte, hogy "Jöttek a flancosnevűért, de vidd ki Te, mert én azt sem tudom, hogy ejtik ki."
Hát...volt benne némi igazság. Én pedig a lehető legnagyobb örömmel indultam kifelé a kis büszkeségemmel, de amint megpillantottam a bizonyos megrendelőt, fizikai fájdalom hasított a mellkasomba.
Teljes életnagyságban. A cukrászdánkban. Az én tortámért jött.
CSak arra tudtam gondolni, hogy az élet barominagy pofonokat osztogat a tökéletes napokért cserébe. Mégis mi a francot keres itt, ez valami idióta játék. Nem akarom őt látni, és nem akarok hozzászólni sem. Hogy mit szeretnék...ó, azt inkább ne részletezzük. De határozottan eszembe jutott néhány Tobias "megoldásai" közül, amik tetszenének.
S míg bennem egy vihar tombolt, míg megtettem azt a pár métert, majd óvatosan átnyújtottam a pult fölött a férfi felé a tortát, csak annyit mondtam angyali mosollyal.
-A rendelése Uram.-

“Was I bitter? Absolutely. Hurt? You bet your sweet ass I was hurt. Who doesn't feel a part of their heart break at rejection. You ask yourself every question you can think of, what, why, how come, and then your sadness turns to anger. ”