Talán nem kellett volna. Mégis, úgy éreztem, hogy muszáj volt tudatnom vele a véleményem. Lehet, hogy meggondolatlanságot követtem el, de abban a pillanatban örülhetett, hogy csak annyit kapott. Mialatt beszéltem, azért valamiféle kósza gondolat, csak egy egészen parányi felsejlett, mégsem akartam visszakozni. Ha egyszer döntöttem, nagyon nyomós indok kellett ahhoz, hogy megváltoztassam a döntéseim, és tudtam, hogy a vele való dolgozás csak előnyére válhat a munkának, mert valljuk be, Vincent értette a dolgát, csak néha túl sokat gondolt arról, hogy mennyit érhet. Mindenki pótolható, mindenki helyébe egy új léphet... legalábbis bizonyos esetekben. Az viszont meglepett, hogy mégsem ugrott a szavaimra. Pár éve... nos, akkor minden más volt.
Odakint már nyugodtan szemlélődve kérdeztem rá a találkozónkra, amire meg is kaptam az időpontot. Ha nem is mondtam ki nyíltan, és őszintén előtte, bizonyos dolgokat megtudtam róla az utóbbi időben. Egészen azóta azon dolgoztam, hogy lehetőleg maradjon meg a sok lépés távolság közte és a fejvadász kiscsaj közt, mióta szembesítettek azzal, hogy valaki Vincent fejét akarja, vagy részben belepiszkítani az ügyeibe.
- Jól van. Majd szólj az embereidnek, hogy ne taperoljanak le. Úgyis lesz nálam fojtózsinór és Sig. Nem szeretném kiadni egyiket sem a kezemből. Remélem megérted - bólintottam csak ennyit megértve az időpontot. Az, hogy hova kell mennem, pontosan tudtam. Hazai pályán akart fogadni Vincent, ebben biztos voltam, túlságosan is fontos vált már az.. "üzleti" életben, mióta utoljára láttam. Részemről ezt is lezártnak tekintettem, és amikor elindult a hármas hústorony-menet, már egészen hosszan kifújva a levegőt a tüdőmből nyúltam ismét a névjegyért, amit Mr Corvin adott, elgondolkodva azon, hogy talán mégis fel fogom hívni még az egy hét múlva következő ebéd előtt is. Csak a biztonság kedvéért, ha esetleg mégis felmerülnének bizonyos kérdések a konténerrel kapcsolatban. Sosem szerettem az ilyen irányú meglepetéseket, még akkor sem, ha teljesen lehetetlen is előre betervezni minden lehetőséget. Elég egy pillanat és minden romba dőlhet. De tudtam, hogy abban az esetben ahogy Vincent is, úgy én is megtennénk mindent azért, hogy megkapjuk azt a hat milliót. Nem igaz, hogy nem lehet az embereket megvenni. Csak a megfelelő pénzösszeget kell meglebegtetni a szemük előtt egy olyan köntösbe bújtatva, amitől képtelenek megszabadulni.
Amint Vincent megszólalt, felpillantottam a kártyáról, egészen meglepetten néztem őt, de csak utánuk indultam minden léptemnél határozottan koppanó cipősarokkal, fel is mosolyogtam rá.
- Átadom. Szereti a rejtélyeket. Az egyik kedvence ha rabló-pandúrosat játszhat - osztottam meg vele a számára érdektelen információt, engem viszont nem tudott kihozni a sodromból. Most... már nem. - Uraim - rámosolyogtam a két németre is, majd Vincentre csak egy pillantást vetettem - További szép estét neked is - biccentettem a hármas felé, majd a tengelyem körül megfordulva siető léptekkel távoztam beülve az éppen eltulajdonított Lexust. Imádtam a bőrt. A fehér gyönyörűséget és a búgó motor hangját. Egy cseppnyi mennyország kijárt.

Neked is köszi a játékot

A szavaira csak még egy kósza biccentés, mindenki jól tudta a körzetben kicsoda Grace, egyesek még együtt is dolgoztak vele, de ami kikötés az kikötés, nekem kell utasítani az embereket, hogy bárkit is beengedjenek. Persze ezzel nem lesz probléma. Bíztam Grace-ben. Még ha alkalmanként néha a legszívesebben agyon is csaptam volna.

Megújult lélegzettel tartottam kifele, kész örömteli volt szabadulni a helyről. Ekkor mégis felcsapott a fejemben egy gondolat, az, amit Corvin odafenn súgott, egy gyerek.. és nem mondom, hogy nem fintorodtam el az orrom alatt. Soha nem gondoltam volna hogy Grace egyszer bevállal majd egy ilyet. Viszont az ő élete. Már... - vettem tudomásul a tényeket, de azért nem tudtam ellenállni a dolognak, hogy még oda ne szóljak.

Nem lepett meg a válasza. Ahogy megtette, tőle egész szokatlan módon csillant fel a szeme és valami olyasmit láttam benne amit azelőtt még sosem. Sóhajtottam egyet, és egy darabig még néztem utána ahogy kilépett.

- Bassza meg... - köptem csak el az orrom alatt, de fogalmam sincs róla miért is tettem, végül csak összeszedtem magamat, és minden további szó nélkül indultam meg a kijáraton, hogy berakjam magam a Mercedesbe.


Folyt. köv.:ITT...