Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Rita.. Már megint Rita és a kis hajcihője! Éreztem én a feszültséget.. A kitörni akaró vulkán erejét benne, mégis reméltem hogy ezúttal képes lesz visszafogni. Hát nem így lett.

A szám megnyílt, valamiféle hamis biztosítékot tervezve emlegetni a fickó szemeibe amiért soha nem történhetnek meg az előbb leírtak, de ahogy a lány beszélni kezdett, féktelen haragra gerjesztett.

- Rain.. inkább fogd be a szád vagy húzz el innen, különben.. - folytattam volna valami épp aktuálisan kellemessel, hisz eszemben nem volt ezt pont a fickó előtt megvitatni, de aztán az annak beköpött megjegyzése, megakadályozta a következő levegővételt. És megint. A kurva életbe, tudtam én hogy nem lesz ez jó ötlet!

- Rendben. - feleltem már felé fordulva kimérten és az előbbi hirtelen jött hevületet, szemvillanás alatt tepertem a mélybe. És hogy a lánnyal mi legyen? Vele lesz majd még egy kiadós beszélgetésem...

Vendég

Elgurultak azok a baszott gyógyszereim! Pislantottam egyszer még az asztalon tenyerelve, ahogy a két fickó közé szorítottam magam. Nem volt jó ötlet ott maradni, mégis jobbnak láttam még egy ideig kitámasztva maradni. Rohadt gyorsan töltöttem fel magam alkohollal, ami nem feltétlenül volt jó ötlet.

Meglepett Gabe beleegyezése, fel is vontam kérdőn a szemöldökömet. Fingom nem volt, miért csinálta ezt, hogy miattam miért mondott igent, amikor nekem csak a pofám járt. Méghozzá faszfejet játszva, kihasználva Vinnie-t, amiért kurvára rühelltem magam a jelen pillanatban.

- Befogtam. Innentől lapítani fogok, mint a rossz kurvák - morogtam nem túl kedvesen egy nagyjából olyan pillantással, amivel a baszd meg egyenértékű lett volna, és hagytam, hogy ezt Vinnie is tökéletesen leolvassa az arcomról, nem mintha ne lennék lecseszve a kis ankét után majd. Megszívtam, de nem érdekelt a jelen pillanatban. Vinnie elérte azt, amit akart, Gabe beleegyezését. És csak ez számított, hogy elvégezzék a feladatukat.

Elvontam a pillantásom a főnökről, hogy Gabe arcát nézhessem meg magamnak. Megkapja azt a kurva pénzt, elvégzik a megbízást és kurvára semmi közük nem lesz a továbbiakban egymáshoz. Vagyis így kellett volna lennie, de Vinnie elbaszta a fasz ígéreteivel, amit már nem szívhatott vissza. De mielőtt megint csak jártattam volna a pofámat, elhúztam a kezeimet az asztalról, és a figyelmem megint Vincent-é lett.

- Ha azt akarod, hogy elhúzzam a belem, megteszem. Egy szavadba kerül - nem volt ironikus a beszédem, sokkal inkább rideg és távolságtartó. Jobb volt ez így, mint nekiállni kőkeményen egymás fejéhez vagdosni szánalmas szitkokat.

Nem érdekelt a nő hisztije. Sose érdekelt, ha épp beleköp a levesembe kiosztottam keményen. De sosem ott helyben, gyalázva a hitelességet, sokkal inkább ez egy olyan helyzet amit majd később rendezünk el. Csak most maradjon csöndben!

- Ha képes vagy befogni a szád, maradj! - intettem le, de a feszült tartásból is sejthette hogy ez most nem az a pillanat amikor elviselek több kitörést vagy hirtelen jött ötletet, most koncentrálnom kell. Kitartóan és részletesen.

- Vagyis akkor megegyeztünk. - fordultam vissza a fickó felé, és gyorsított eljárással felmértem kivel is van dolgunk. - Az akciót holnap este hajtjuk végre. A hajó este kilenckor érkezik a Los Angeles-i kikötőbe, vagyis alig több mint hat órával azelőtt indulunk innen. A kamiont már rendeztem, ott fog várni minket 5 mérföldre, az átvétel pedig... - akadtam el, mert hirtelen kopogás rázta meg a háttérben a csendet. Rövid szünet, aztán:

- Gyere!- kiáltottam kimérten, de hogy ki lehet az?? Nagy vonalakban sejtettem. Pont 12 óra múlt 30 perccel. És ő sosem késik. Kereken.

Vendég

Annyira meg akartam volna neki mondani! Megérdemelte volna, hogy a szemére vessem azt, hogy Gabe miattam van itt, hogy én vettem rá arra, hogy részese legyen a munkának. De fordult a gondolatmenetem és dühössé váltam amiatt, mert tulajdonképpen ő küldött be az oroszlán barlangjába tegnap. A rohadt életbe!

Mély levegőt vettem egy bólintás kíséretében. Ja, minden kurva jó volt, viszont annak örültem, hogy nem akartak egymás torkának menni, amitől azért fostam rendesen, de felnőttek voltak mindketten, és aligha tudtam volna bármelyiket is leállítani, ha ténylegesen is egymásnak mentek volna.

Mégis figyeltem, már némán Vinnie minden szavára, mert jó volt tudnom, ki mikor merre jár,de nekem ennyi információ elég is volt, a kopogtatás viszont nem volt ínyemre. Utáltam, ha valamit nem tudtam, és baszottul fingom nem volt még egy vendégről. Megfeszültem, ahogy nyílt az ajtó és egy kinyalt spiné dugta be a fejét az irodába, akit egyből felismertem.

- Ez nem lehet igaz... - morogtam szinte csak magam elé, kimérten nézve végig a jelenetet, ahogy bekopácsolt a magas sarkújában és a ceruzaszoknyájában. Felvontam a szemöldökömet is, és valahogy elment a kedvem attól, hogy egyáltalán visszaköszönjek neki, a pillantásom a főnökre siklott egyből.

- Asszem kipaterolom a seggem innen. Gabe-nek add vissza az Eagle-jeit a széfből, ha végeztetek, szüksége lesz rá holnap - fejeztem be kényszeredett higgadsággal, arra már nem is igen gondolva, hogy a második gondolatom Sadiknál járt, de most leszartam. Magasról, ívesen. Gabe felé csak biccentettem, a nőt pedig még egyszer végigmértem, és további baszkurálás helyett határozott léptekkel kiszivárogtam az irodából becsukva magam mögött az ajtót, a németre pedig rámosolyogtam.

- Azonnal bemész, ha bármelyik hangját is meghallod, mert akkor kurva nagy gáz van. De előtte szólsz nekem - ellentmondást nem tűrően közöltem vele, az csak bólintott, szemei már az ajtóval szemeztek. Nekem pedig egy cigire volt szükségem. De kurva gyorsan.

Vendég

Nem volt felhajtás ma, se lopott autó, se a műhelyből próbakörre elvitt versenyautó. Anyám égkék Ford Jeep-je tökéletes volt a feladatra, és mielőtt még kiszálltam volna az autóból, egy ideig a környéket figyeltem. A csendes hatalmas hodályt, a teherautónyi szállítmányt, az árválkodó motort, végül magára hagytam a kocsit az egyik kezembe kapva a táskám, másikban pedig az összetekert tervrajzok, hogy a főbejáraton léphessek be a szórakozóhelyre.
Nem fukarkodott a térrel, vagy hatszor belefért volna a házunk, de nem panaszkodhattam, csak felmértem a terepet, pár lánnyal, és egy ismerős arccal valahol szemközt. Egy kósza biccentés Rid-nek, aztán hagytam, hogy hadd foglalja el magát a szőke lánnyal, ezért inkább Beavis és Butthead egyik tagjától érdeklődtem, hogy a főnököt merre találom. Az eligazítás után irányba állítva a lábaimat hamarosan meg is találtam a németet, aki úgy állt az ajtó előtt, mint egy hegy. Tipikusan azzal a mogyorófogdosó pózzal, amit sosem értettem. Ha meg akarnám ölni, nem a lágyékát céloznám be, egyetlen golyó elegendő lenne a homloklebenyébe, és volt német, nincs német. Vagy legalábbis halott. A másik lehetőség a szíve lett volna, de most nem ezért vagyok itt. Emlékeztettem magam gyorsan, hagyva, hogy a kötelező motozás meglegyen. Elmondása szerint ez a protokoll itt, én pedig beleegyeztem, gyorsabban jutottam be Vincent-hez, és miután végeztünk, a kopogtatás után meg is hallottam a férfi hangját kiszűrődni, ezért benyitottam egy jókedvű mosollyal.
- Szép napot mindenkinek - egyetlen hosszú pillanatig időztem csak el Vincent arcán visszaemlékezve a tegnapi találkozónkra, de Raina - ha emlékeim nem csalnak - megint előadta magát, ahogy mindig is. Nem csalódtam, azt elmondhatom. Szótlanul hallgattam végig a feszültségét, tétova intéssel köszönve el a nő hátától, ahogy kivonult. Ujjaim végigsimítottak fekete szoknyám varrása mentén a csípőmön, ahogy megköszörültem a torkom, a barackszín blúz pedig harmonizált a körmeim pasztell színével.
- Üdv! Mi még nem találkoztunk. Grace Reed vagyok - mosollyal néztem az ismeretlen férfire, és ahogy közelebb léptem a hatalmas asztalhoz, a székben hagyva a táskámat felszabadulva kezemet nyújtottam a férfi felé, remélve, hogy elfogadja azt. - Hmm, mondjuk, hogy a tervrajzos ember, de sok egyéb dologhoz is értek - ugyanazzal a könnyed mosollyal pillantottam Vincentre: - Stan és Pan ajtó előtti fele hisz a nőknek. Arra viszont képtelen, hogy normálisan megmotozzon egy nőt. Pedig a combfix és a harisnyatartó csodákra képes. Fantasztikus rejtekhely a fojtózsinórnak - nevettem el magam utalva arra, hogy nem voltam már fegyvertelen, még ha a Sig-et el is vették tőlem még odakint. A következő pillanatban már el is feledve az előbbieket váltottam:
- Hol tudjuk megnézni az alaprajzokat? Nálam van az őrség beosztása is. Az egyikük lefizethető, amit holnapig el fogok intézni, de van még pár.. megbeszélnivalónk, azt hiszem - biccentettem oldalra a fejemet lágyan, kíváncsi szemekkel figyelve a férfiakat.

Nem tetszett. Ez az egész. Rita, és ez a bizonyos.. Vincent. Ahogy bánik vele. Hogy bíztam e benne? Egy cseppet sem. Egy fikarcnyival se jobban mint mikor bejöttem, vagyis egyetlen percig sem. Ritában viszont bíztam. Valahol még abban is hogy tényleg kiállna értem, habár.. fogalmam nincs róla miért tenné. A szemei viszont nem hazudtak. Elég volt csak egy pillanatra belenézzek ahhoz hogy tudjam, tényleg komolyan gondolja.

Csak megfintorodva hogy elharapjam a hangomat, tértünk át az üzletre. Még mindig nem tetszett, de Rita visszavonulása sejtette hogy ez nem egyedi eset. Most viszont teljesen más miatt vagyunk itt!
A fickó belekezdett én meg igyekeztem feljegyezni fejben minden egyes percet, amikor hirtelen kopogás rázta meg a csendet. Nem tudtam ki a nő, de Rita reakciója egyből észre térített, és tudtam hogy itt valami nem stimmel.

- Üdv! - a felém nyújtott kézbe nyújtottam az enyém, és csak egy fél pillantással követve ahogy Rita lelépett, igyekeztem visszatérni a célhoz. - Gabriel.
Nem véletlenül nem mutatkoztam teljes névvel. Még mindig nem bíztam ebben a kettőben és amit Rita arcáról leolvastam útközben, nem is adott erre okot.

Éés nem csalódtam. Gracie volt az, teljes pompájában, Rita viszont hozta a gyilkos formát.

- Rain! - szóltam rá csak a miheztartás végett, de Grace, régen se az a nő volt aki csak úgy lazán felkapta a sértéseket, ezért most is képes volt figyelmen kívül hagyni.

- Örülök hogy eljöttél. - mosolyogtam a szemeibe, de szemem sarkában az is tökéletesen rémlett, ahogy Rain nemtetszését kifejezve elhagyja a terepet. Nem hatott meg. Itt most egészen más dolgok forogtak kockán mint a kisasszony újabb hisztije.

- Még ma is képes vagy meglepni. - vesztem el egy pillanatra a szemeiben, de hamar kaptam vissza a fickóra tekintve, aztán megint Grace. - Sadik a segítségünkre lesz a holnapi menetben. - intettem felé, még ha teljes néven nem is mutatkozott be, itt nincs mit rejtegetni. - Megbízható! - bíztam benne - A rajzokat pedig.. - léptem ki az asztal mögül előre, és egyetlen mozdulattal kapva fel a tőlem jobbra feszítő képet, helyeztem át, helyet teremtve a másik oldalon.

- A Tiéd a terep!

Vendég

Mégis mit mondhattam volna Vincent szavaira? Ha egyszer üzletről és munkáról volt szó, sosem ismertem tréfát, és a teljes koncentrációm a melónak szólt, más nem igazán érdekelt közben. Gabriel neve hallatán csak kósza biccentésre futotta tőlem, aztán a kis szösszenet Frédit illetően igazán szórakoztató volt.
- Sosem vagyok fegyvertelen, bárki is jön velem szembe. Ez korábban sem volt másként - egyetlen rövid mosoly, és ahogy Vincent folytatta az előbb megismert férfi vezetéknevével, egy szélesebb mosoly futott ki az arcomra a neve hallatán, amit azonnal megjegyeztem. Sosem szerettem azt, ha valakit nem ismerek, ezért is bólintottam, ahogy a bűvös szavacska hagyta el a tulajdonos száját. Megbízható. Tetszett, de mindig is a saját bőrömön szerettem mindezt megtapasztalni, nem pedig hallomásból elhinni.
- A te ismerősöd Gabriel, ha valamit elront, téged is felelősségre vonlak utána. Rengeteg pénz forog kockán és a hírnevünk - jegyeztem meg szórakozottan, várva, hogy mindhárman tényleg a tervekre koncentrálhassunk megvártam, ameddig tiszta tereppé vált az asztal, nem vártam tovább, kiterítettem a hatalmas papírra nyomtatott kikötő alaprajzát, amelyen már láthatóak voltak a lapszéli és egyéb jegyzeteim is. Minden egyes részletet felírtam rá, amit fontosnak tartottam, úgy helyezve a tervrajzot, hogy mindhárman ráláthassunk, remélve, hogy a két férfi is kíváncsi a munka rám eső részére.
- Maga a kikötő területe háromezer hektár, de ne aggódjatok, nem kell az egészre koncentrálnunk - néztem előbb a Sadik nevű tagra, majd Vincentre, végül folytattam, hogy minél előbb végezzünk. - Elég, ha csak azon a területen leszünk, ahol a hajóról lepakolják a konténereket. A megbízónk sem tudja, hogy pontosan hol és mikor fog földet érni a C17-es, de még az előtt kell megtalálnunk elhoznunk azt, hogy átvizsgálnák - pillantottam Gabriel-re, nem tudván, hogy Vincent beavatta-e már. - A gond ott van, hogy nem csak kamerákkal van megfigyelve az egész terület, hanem kutyás egységekkel is őrzik azt, állandó járőrszolgálatuk van, kilenctől kettőzött védelemmel. Pech, mivel a Navarino pont akkorra érkezik meg és csak utána kezdődik meg a konténerek lepakolása - fintorodtam el hirtelen, megmutogatva a kamerás pontokat és az őrök állomásait. De nekem megvolt már a tervem, amihez már előbb a helyszínen kellett lennem, különben is valakinek kellett foglalkoznia a lefizethető őrrel, vagy ha az nem működött volna, muszáj leszek vele elbeszélgetni egy kissé csendesebb helyen, hogy a kisebbfajta kínzásának hangjaira senki ne figyeljen fel.
- Azt lehet tudni, hogy te milyen feladatot vállalsz be? - érdeklődtem Gabriel-re nézve, mert azt tudtam, hogy Vincent miben volt jó. És hogy ő nem fogja elcseszni a munkát.. reménykedtem benne. Sadik-ról viszont semmit sem tudtam még.

A szavaira csak észrevétlenül biccentek. Igen, emlékszem még a régi időkre, és arra is emlékszem miért szerettem bele. De azok még más idők voltak. Teljesen más idők.

- Ne aggódj Grace, nem lesz baj! - vágtam rá egyszerűen, mert biztos voltam benne. Ha a kis patkány bármit is elcseszne, egy golyó a fejébe és eggyel kevesebb a probléma. Akármit is mond Rain...
Azután viszont csak hallgattam. Hallgattam a nőt és figyeltem. Sorra megjegyeztem a kényes pontokat, a hozzá fűzött megjegyzéseket, és az őrök...

- Az őrök a te feladatod, én a kamionnal megyek.. - támaszkodom az asztalon, vizslatom a tekercset és csak akkor nézek fel a szemeibe, HA.. elhallgat. - Most mi van? A kamerákat rám bízhatod, de a seggfejeknél nem vágódnék be! - bámulok a szemeibe, és valószínű megértett, mert a Sadikhoz intézett kérdésre megint én előztem be.

- Sadik a seggünket védi majd. Figyel. - tértem a lényegre - És ha valaki mégiscsak a levesbe köpne, leszedi az Eagle-el. - emlékeztem még Raina szavaira. - Egy hang nélkül.. csendben. - bólintottam utána, mert a hangtompító megkövetelt ebben a helyzetben, addig a jó amíg nem zeng tőlünk az egész környék. Csak akkor lehet baj, ha bármi gikszer közbejönne.

Vincent.. Még mindig ez a név kevert a fejemben, meg az a nézés, ahogy a kis barnára ránézett, aki tényleg nem volt rossz bőr, már ha így közelebbről megnézem, de nagyon nem az én esetem. A fickóé viszont igen. Nem kellett ezen gondolkozzak, és nem is töltöttem ezzel felesleges perceket, amikor meghallottam a nevemet és muszáj volt megszívni a fogamat. Az isten verje meg!

Biccentettem, mert mást nem tehetek. Vállaltam a munkát, és ebben benne van hogy ha fizetnek, rendelkeznek velem. De abban egy percig se vagyok benne hogy kiadjanak akárkinek, mégis.. a néma csend, talán elfeledteti a lényeget. Nem biztos hogy jelent neki valamit a nevem...
Az viszont meglepett ahogy a.. "főőnök" kiállt értem, nem elhamarkodott egy kicsit ez a nagy bizalom?? Mégsem foglalkoztam vele. Igyekeztem hogy a munka, és a tervek töltsék ki minden figyelmemet, habár ez nem az én asztalom, én csak bevédek, de fél szemem mégis rajta volt az asztalon.

- Én.. - kezdtem volna aztán bele, a fickó mégis a szavamba vágott. Hogy tetszett e? Egyáltalán nem. Mégis egy szót se szóltam és figyeltem. Úgy néz ki ő ossza a szerepeket, és ennyi pénzért én hajlandó voltam hogy csendben bólogassak és figyeljek. Amíg nem tesz nekem valamit keresztbe...

Vendég

Csak egy bólintás. Bíztam abban, hogy legalább mi magunk nem fogjuk eltolni a munkát, elég gondunk lesz anélkül is. A sarkalatos pontok is felmerültek, amikből nem hagytam ki semmit, bár volt valami, amin elgondolkodtam csak egy pillanatra, egészen addig, ameddig Vincent meg nem szólalt, amire ismét csak egy biccentés volt a válaszom. Gabriel képességeivel azonban nem voltam tisztában, pontosan ezért is gondoltam, hogy megérdeklődöm. Jó volt tudni, hogy kire miben számíthattam, az viszont meglepett, hogy nem a megkérdezett válaszolt, mégis Sadik-ot figyeltem egy ideig még, miközben Vincent beszélt, végül komótosan rápillantottam a tervekre, csak hogy átlássam az egészet.
- Oké, ha esetleg kellene valami nagyobb az Eagle-nél szólj, és megszerzem neked - még mindig a kikötőt figyeltem beszéd közben, végül folytattam, hogy mindenki tisztában legyen még valamivel. - Én már holnap délelőtt átugrom LA-be, szóval velem ott fogtok találkozni. Felmérem a terepet, csinálok pár képet, amiket át fogok küldeni, hogy lássátok ti is, megnézem, hogy milyen útvonalon mozognak az adott őrök.. és hogy merre tudunk a legkönnyebben elhúzni onnan - fejeztem be egyik lábamról a másikra állva, végül felegyenesedtem elengedve az asztal lapját és a papírokat is, és most először engedtem meg magamnak, hogy körbenézzek az irodában. Nem azért, mert idegennek tűnt, egyszerűen csak eddig még nem foglalkoztatott, más volt a fontosabb.
- Mustanggal leszek, szóval ha úgy adódik, hogy hozzám csapódnál, Gabriel, a vendégem vagy. De jobban örülnék, ha Vincent mellett lennél. Vezetni is elég lesz azt a kamiont - az ötletemet csak úgy mellékesen jegyeztem meg, mert nem tudtam, hogy mit hogyan tervezett el az említett, szórakozottan Vincentre is néztem csak hogy tudjam, milyen arckifejezéssel válaszol a javaslatomra.

- Nem lesz gond. - motyogtam a háttérben, de tényleg nem. Ez az eddig volt két legjobb fegyverem és már átsegített kismillió helyzeten, soha nem kellett máshoz nyúlnom helyette.
Az viszont meglepett mikor a nő invitálni kezdett. Oké, ez nekem bűzlik, de rendesen, mégis uralkodtam az arcomon.

- Nem. A kamion tökéletes lesz. - bólintottam rá hideg fejjel, nem mert ránéztem a fickóra előttem, hanem mert ez a logikus lépés. Az árut nem hagyom el.. Ha már annak a megvédésére béreltek fel.

- Rendben. - bólintottam Grace tervére, ebben mindig is ő volt a jobb, SŐT! Egyenesen tökéletes, ha fel kellett deríteni egy terepet, én inkább a kivitelezésben voltam jeles.

- Mi odafelé felderítjük az utakat. Hol tudunk átjutni a leggyorsabban, hol várhatók nem kiszámítható következmények és megtervezzük a részleteket. - biccentettem rá, habár egyáltalán nem voltam biztos benne hogy Sadik ebben a hasznomra lesz, de nem számít. Elég ha akkor lesz ott ha kellene, ha más nem felfogni néhány golyót.
Az viszont már nem volt ínyemre, amikor Gracie a kis patkányt vette védelmébe.

- Sadiknak mellettem a helye! - sikerült egy kissé erőteljesebbre is mint akartam, de nem érdekelt. Amiről itt most beszélünk az üzlet, és az üzlet sikere... Na igen, nem arra béreltem fel, hogy vendégeskedjen!

Vendég

Szerettem a nagy egyetértéseket, mert az mindig könnyebb volt. Kimaradtak a felesleges körök és a dominancia kérdés. Sosem volt kedvem megmérkőzni hegynyi tesztoszteronnal.
- Jól van. Akkor ha a kikötőben találkozunk, megbeszéljük, mit hogyan csináljunk - nem is forszíroztam tovább a kérdést, hiszen úgy tűnt, mindenki érti a dolgát. Legalábbis bíztam abban, hogy majd holnap sem lesz másként a megbeszélt terv, mert akkor nagyon is pipa lettem volna. A három millió dollár rengeteg pénz, semmi kedvem nem volt feladni valami kezdő malőr miatt.
Az ajánlatra kapott reakciókra hirtelen nevettem fel, feldobva a két kezem a levegőbe, megadva magam a két férfinek egyszerre.
- Nyugalom, nem randira hívtam volna - egy pillanat alatt váltott a kedvem, vissza az üzlethez. - Mögöttetek leszek. Ha bármi jönne hátulról, az én dolgom. A tietek az, hogy elöl figyeljetek. Ha valami miatt elmaradnék se álljatok meg nekem segíteni, rendben? Minél előbb le kell szállítani azt a konténert, oké? Amint tudok, mindenképp telefonálok, hogy mi van velem - nem fordult meg a fejemben annak a lehetősége, hogy egészen rosszul is végződhet a holnap. Nekem ott a gyerekem, nem fogom hagyni, hogy bárki is keresztbe tegyen nekem. A kisebb manővereket azért még bevállaltam persze.. de Shane-ért bármit bevállaltam volna, és bármire képes lettem volna.
- Van még valami, amit kihagytunk? - érdeklődtem kollektíve mindkettejüktől, hogy esetleg bármit is felvetnének-e.

- Rendben. - biccentettem rá nyugtázva a helyzetet, de hogy feszült voltam e? Nem mondanám kifejezetten habár rég volt már utoljára hogy egy akcióban magam is részt vettem, de maximum rozsdás vagyok, nem halott. Addig meg nincs miért idegesnek lennem. - Azt hiszem mindent megbeszéltünk. Vagyis akkor holnap élesbevetés! - tisztáztam le az asztalról is fellökve magam egyenesbe és a fickóéba vetítettem a szemeimet.

- Gabriel, te holnap 2-re legyél itt! Ne késs egy percet sem! - jelentettem ki feszesen - A részleteket még akkor rendezzük és három óra nulla-nullakor indul a menet. - biccentek rá, jelzendő, hogy ő itt végzett.

- Vagyis akkor itt végeztünk. - indultam meg a széf fele, és alig néhány lépés után beütöttem a hét számjegyet. - Szép darabok.. - akadt meg a szemem a kiemelt két mesterművön, de nem adtam utat további elismerésnek, csak újabb két lépés, vissza vele szembe és egy-egy ujjon, leengedett puskacsővel nyújtottam át az egészet. - Összehangolt működésre lesz szükségem. És főként lojálisra...- biccentettem már másodszor és amint elvette tőlem a fegyvereket, csak akkor fordultam vissza Grace-hez.

- Veled viszont még váltanék néhány szót ha megengeded. - böktem felé csak enyhén fejet, és vártam amíg csukódik az ajtó a hátam mögött.

Minden egyes részletet figyeltem. Ki-mikor-hol lesz, hol és mi várható és sorra feljegyeztem az eseményeket. De nem szólaltam meg. Egész egyszerűen mert nem volt mit mondanom, az én szerepem itt másodlagos, láthatóan gyakorlott kezekben voltak a tervek, az én feladatom meg csak figyelni.. és betartani mindent.

Az engem célzott szavakra egy bólintás kíséretében jeleztem hogy minden világos, itt leszek, és amint a közelembe kerültek a fegyverek, ugyanolyan óvatossággal nyúltam értük, mint ahogyan azt átnyújtotta nekem. A szemeibe néztem. Hogy lojalitás?? Hát azt majd meglátjuk. - pörgetett a fejem, de az arcom bólintott, ismét, és az Eagle-ekre fontam a kezeimet. Viszketett a kezem a ravaszon.. ha most itt tehetném.. vajon érdemes lenne használnom? De aztán mégis a helyükre kerültek, vissza a két oldalamra simulva, és egyetlen perc gondolkodást se véve fordultam meg, és egy.. "akkor holnap.."-pal elhagytam a szobát.

Folyt. köv: ITT...

Vendég

Egyetértően elmosolyodtam, mert felesleges lett volna bólogató fajankónak lennem. Holnap a váratlan események amúgy is felülírnák a pontos és precíz terveinket, és sosem árt spontán dönteni, ha baj van. Bíztam magamban, bíztam Vincent rutinjában és abban, hogy az említett pedig kontroll alatt tartotta Gabrielt.
Némán hallgattam végig az alig ismert férfinek címzett szavakat, addig is visszatértem az alaprajz és a szoba bútorzatának tanulmányozásához, nem kellett sok energiát belefeccölnöm, és addig is észrevétlen maradhattam. Legalábbis látszólag, mert biztos voltam abban, hogy ez még csak a megbeszélés fele volt, és ahogy megkapta Gabriel az elbocsájtó szép üzenetet, már csak a hátának sikerült egy mosolyt küldenem.
- Viszlát - mondtam csak egészen halkan, egyetlen másodperccel az előtt, hogy becsukódott volna az ajtó. Raina és ő.. egy valamiben hasonlítottak. Egyikőjük sem kedvelhette a protokollt, és bár hallottam Vincent nekem szóló szavait, csak ezután fordultam felé egy jókedvű mosollyal.
- Mit szeretnél még megbeszélni? - pillantottam a szemeibe csak egészen rövid időre, végül inkább visszatértem a papírokhoz az asztalon, gondosan összetekercselve őket, és amint végeztem azzal, újra felnéztem az ideiglenes társamra. - Mégis van valami, amit kihagytunk volna?

- Nem, nem kifejezetten.. - kopogtak fel a léptek a hátam mögött, ahogy lassan visszatértem az asztal mögé, a korábbi helyemre.

- Csak ez a Sadik gyerek.. - kezdtem aztán mégis bele, habár valahol már eldöntöttem hogy nem teszem, mégis az üzletember győzedelmeskedett. - Jó lenne azért ha rajtatartanád a szemedet. - rándult meg a szám széle, de csak egy rövidet, ennyi amit engedtem a ténynek, miközben kényelmesen megtámaszkodva az asztalon visszanéztem a szemeibe.

- Ő Rain volt.. - rövid szünet hogy hogyan is térjek a lényegre - kanja, de nem biztos hogy bízok benne. - engedtem ki a kétségeimet, csak mert.. mert bár taktikailag nem jó lépés, de előle soha, semmit nem rejtegettem. Illetveee... ha nem volt nő a dologban...

Vendég

Felvont szemöldökkel néztem végig Vincent útját egészen az asztal mögé, és amikor belekezdett, nem mondom, hogy meglepett volna. Maga az, hogy nem teljesen olyan sima ügy ez a nagy együtt dolgozás, mint amilyennek tűnt. Szótlanul hallgattam végig, egészen ameddig el nem hallgatott, a pillantásom a mögötte lévő ablakra siklott, és a kinti tájra, ami ugyanolyan döglesztő volt, mint amikor megérkeztem.
- A kikötőben tudok rá figyelni, de amint kikerül a szemem elől és beül melléd a kamionba, ott már nem fogok tudni mit tenni - nem véletlenül ajánlottam fel amúgy sem Sadik-nak, hogy jöjjön velem. Ismeretlen volt, akiben csak addig bíztam, hogy együtt fogjuk elvinni a konténert és nem tovább.
És ha már bizalom kérdés.. a részemről senki nem lesz plusz ember, hiszen a pénz az pénz, de ha már itt tartottunk, a csípőmet nekitámasztva az asztal túloldalán lévő egyik fotel háttámla oldalának néztem vissza Vincent szemeibe:
- Azért mert valaki együtt van valakivel, akit te szeretsz, nem kell bíznod benne. Viszont az ok érdekelne, mert ha úgy adódik, nem fogok hezitálni, és leszedem, bárki is fog dühöngeni miatta, vagy akarna kibelezni.. mert ugye Raina jó tanítványod, Vincent - elmosolyodtam a végére, mert ez.. egyfajta bók volt. A férfi nem szokta magát körülvenni nyúlbéla, semmirekellő emberekkel, mert a hatalma attól függött, kik vannak mellette és kik mögötte. Egy erős pozíciót pedig nem lehetett gyenge lábakon megtartani. De volt még valami, ami eszembe jutott, ezért megjegyeztem, mert volt, amiről nem kellett mindenkinek tudni.
- Amennyiben még mögöttetek leszek és gond adódna a kamionban, azonnal megállsz, és próbálj nem meghalni addig, ameddig oda nem érek, rendben? - hogy honnan vettem ezt? Vincent nem szokott így beszélni arról, aki nem veszélyes nem csak az üzletre, hanem rá akár.

- Azt a részét már rám bízhatod. - biccentettem kimérten, mert a nagyobbik gond az egyenletben Sadik esetleges kis magánakciója lehet. - Akkor figyelj rá, ha épp nekem nincs szem előtt. - folytattam tovább, de túlzott az óvatosság? Talán. De nem felejtettem el azt a kis.. incidenst, itt az előbb, amikor pökhendien lépett fel velem szemben, és még ha Rain akár tűzbe is menne érte, én nem hagyom hogy bármit bekeverjen.

- Nem erről van szó.. - löktem aztán fel magam az asztaltól miközben megráztam a fejemet - Sadik jó munkaerő. Láttam dolgozni. Pontos.. és hiteles. Mindent belead rendesen, precíz és kimérten kezeli a helyzetet, és még improvizációban is azt mondanám jeles, egyéb esetben simán rábíznám az életemet, csak van itt nekünk egy kis.. - hogy is fogalmazzak, rövid szünet - múltunk... - bocsátkozom aztán mégis kevéssé részletekbe, de ennyi azt hiszem épp elég.

- Rám nem lesz veszélyes. - biccentettem aztán megint - Ha próbálkozna egy szemvillanás alatt lövöm ki. - teszem hozzá határozottan, de már jóval alacsonyabb hangerővel - De ha az ügyletre az lenne, akkor.. - hagytam nyitva a kérdést, szemmel is jelezve hogy nem kell betojni, egyedül arra kérem, hogy csak tartsa nyitva a szemeit. Aztán mégis befejeztem. - Hirtelen kell reagálnunk. - biccentettem rá, ezáltal egyezményes szabad utat is engedve a "nem hagyunk hátra embert" bevált módszerének, ezáltal kicsit módosítva a képleten.: Élve...

Vendég

- Meglesz. Először dolgozzunk együtt, utána fogja megkapni a bizalmat tőlem - tudtam, hogy mit gondoltam. A bizalom nagyon is árnyalt volt. Egészen addig bíztam másokban, ameddig át nem ejtettek. És egészen addig nem bíztam valakiben, ameddig nem láttam dolgozni. Az rengeteget árult el az illetőről. És hogy kiben bíztam leginkább? Magamban és a szüleimben.
Gabriel munkamorálját végighallgatva csak lassan bólintottam. Ezek szerint nem igazán lesz vele gond a kikötőben, ami valljuk be, hogy megkönnyítette a konténer bizniszt, de ami utána jött.. nos, az már Vincent dolga lesz. Mindenképp. Megunva az ácsorgást helyet foglaltam az eddig csípőmmel támasztott széken(/fotelben), úgy néztem végig ismételten az iroda azon részén, ami előttem volt.
- Jó lenne, ha mindannyian életben maradnánk, ez tény, de akkor is a leszállítás az első. Nem mi - ebből nem engedtem. Ameddig senki nem hal meg, mindenki megkapja a maga részét, de csak akkor, ha el is végezzük a feladatot, William pedig elégedett lesz a munkánkkal. És nekem még volt Corvinnal egy vacsorám is. De volt még valami, ami piszkálta a csőröm, ezért is mozdultam meg ültömben, automatikusan végighúzva ujjaimat a láthatatlan ráncokon a szoknyámon.
- Miféle ügyre gondolsz kettőtök közt? Azt hiszem jó lenne tudnom, mielőtt holnap kellene közétek állnom - pillantottam fel a szemeibe nyugodtan, és kíváncsian is. Tényleg érdekelt. Az már az ő dolga volt, hogy mennyit mond el a történtekből.

Egy biccentés. Ennyi az amit a dolog megérdemelt, mindnyájan tudtuk hogy mibe vágunk bele és azt is hogy mi érte a kapható jövedelem vagyis ki-ki maga mérlegel. Nekem simán megér a dolog egy-két lehulló fejet, és ha az egyik Sadiké.. üsse kő, Grace viszonylatban ez a dolog viszont már felvet újabb kérdéseket.
Azután viszont hirtelen váltott a sűrű csöndből. Megrándult a kezem, de csak mert a téma érzékenyen érintett, nem is maga a tény, hanem hogy a múltamról beszéljek, nem mert nem bíztam Grace-ben, hanem mert.. mert így van!

- Mondjuk úgy hogy.. - kezdtem bele némileg elhúzva az egészet, és ellökve magam az asztaltól lassan, oldalról megkerülve sétáltam elé, hogy a vele szemben álló élen megtámasztva magam kinyújtsam és keresztbehúzzam a lábaimat. - volt egy közös.. kis akciónk - daraboltam el - Néhány éve. - újabb biccentés - Ahol nem várt problémák adódtak és döntenem kellett. - néztem bele élesen Grace szemeibe. - Ő volt az akit otthagytam. - rövid csönd után. - Rain testvére előnyt élvezett. - újabb néma percek, aztán mégis vissza fellöktem magam hogy összedörzsölt kezekkel sétálni kezdjek.

- Úgy tűnik a kisfiú még nem tette túl magát az egészen. - beszéltem bele a vakvilágba, de valahol igaza volt. Ha valaki ezt tenné velem, az biztos hogy nem úszná meg.. élve!

Vendég

Sok mindent nem tudtam Vincentről és mégis sokkal többet, mint mások. Ismertem a módszereit, a könyörtelenségét, és azt, hogy önmagáról igazán senkinek sem beszélt. Persze egálban voltunk, mert mióta.. fogalmazzunk úgy, hogy elváltak útjaink, ő sem tudott az életemről semmit sem. Ez így volt fair.
Némán hallgattam végig a szavait, a csendet, egyszer sem megzavarva őt a gondolatmenetben, és csak egyetlen biccentéssel nyugtáztam a hallottakat. Nem boncolgattam tovább, hiszen ennyi elég volt ahhoz, hogy valahonnan kiinduljak a holnappal kapcsolatban.
- Ha eleget ajánlottál neki a részedből, akkor nem lesz vele gond. A pénz sokkal nagyobb motiváció, mint az önös dolgok. Ha megkapja a jussát, akkor kell azzal számolni, hogy esetleg keresztbe tehet neked. Előbb nem - gondolkodtam hangosan, s bíztam is ebben. Mert muszáj volt, és mert így láttam számomra logikusnak. Gabriel nem tűnt olyannak, aki agyatlanul elkezd a maga igazsága után menni, sokkal inkább foglalkoztatta a munka. A megbízás.
- Melyik okozhat nagyobb gondot? A veled, vagy Rainával való kapcsolata? - váltottam témát, mert ezt is fontosnak tartottam. A holnap miatt mindenképp, de ha nem leszek ott, amikor Gabriel kiakad, onnantól kezdve már nem az én dolgom lesz. Hogy Vincent mit gondolt erről és hogy látta ezeket a dolgokat.. részben fontos volt, mert az üzlet volt a rangsor első fokán, utána jött csak fizetség, majd a Williammel töltendő vacsorám. A fontossági sorrendet pedig nem akartam felborítani semmi áron és senkiért.

- Igazad legyen.. - szívtam be mélyen a levegőmet és visszafordulót vettem. Hogy bíztam e benne!?? Hányan haltak meg már ezen a világon, mert olyanban bíztak akiben nem kéne!? Mégis megadtam az esélyt. Hogy vesztemre tettem e, az majd kiderül.

Megkerülve az asztalt, csakúgy, mint azt ahogy percekkel ezelőtt idefelé tettem visszatértem a helyemre. Leültem. A vonásaim talán még néhány pillanatig gondterheltséget tükröztek, de aztán elengedtem minden mást. Nem számítanak a kiszámíthatatlan részletek.
Inkább újra ráemeltem a tekintetem.

- Ezt még nem tudom. - sikerült egyszerűen, de pont ez volt a lényeg - Először éljük túl a holnapot. Lépjünk egyről a kettőre, aztán meglátjuk a továbbiakat. - zártam az egészet, de aztán mégis kicsúszott valami más.

- Rain, ha más nem, a közelében teljesen kezelhetetlen, ami ha őt nézzük eleve, még bajt hozhat a fejünkre. - ragadt a tekintetem az övében, de nem tudom mit akartam ezzel. Talán a régi idők emléke, amikor még együtt voltunk, és megoszthattunk minden fenntartást.
De már nem azok az idők jártak, változott a világ, ezért egy kiadós sóhajt megejtve váltottam azonnal a hangnemen.

- Szóval azt hiszem akkor mindent megbeszéltünk.. - támasztott két kezem magam előtt az asztallapon hogy ha ő is egyetértett, feltoljam magam és vegyük is az utat az ajtó fele. Még ezernyi dolgot kell megszerveznem. És talán ideje lenne hogy magamra hagyjon.

Vendég

Tekintetemmel követtem őt vissza, az asztal túloldalára, s egészen addig hallgattam, ameddig beszélt. Nem voltam soha türelmetlen, és sokszor több is kicsúszik a kelleténél, ha az ember tovább hallgat, mint azt elvárnák. Vincentnél természetesen nem így volt, egészen halkan sóhajtottam csak fel.
- Raina nem lesz a közelünkben holnap, Vincent - nyugtattam meg őt, és ha bármi jelét is fogja adni majd, hogy a pozíciójával, csupán a létével bezavar, akkor tenni fogok róla, hogy minden problémát kiiktassak. Nem véglegesen, de semmi és senki nem volt olyan fontos az üzleti életben, hogy akadállyá válhasson. Ha pedig Vincent azt mondta, hogy Sadikot kezelni tudja, akkor bíztam benne. Legalábbis abban, hogy Belvedere is volt olyan önző, hogy mindenképpen profi munkát fog és akart elvégezni. Nekem ennél nem kellett több.
A felhangzó, elbocsájtó szavakra csak bólintottam, azonnal fel is álltam, összeszedtem az asztalra kiterített térképet is, gondosan összegörgetve azt, végül egy nyugodt mosoly és a férfi kíséretében az ajtóhoz sétáltam.
- Majd hívlak holnap - néztem fel a szemeibe, és ha a kilincsért nem nyúlt, akkor az én kezem érintette azt és nyitottam ajtót.

» Csak kövesd a pénz szagát! - 2. felvonás
» Megszökve a világ elől, csak te és én...
» Csak a magam törvénye szerint~
» Csak semmi pánik! - Deli & Scott
» Kártyánkat a sors keveri meg, mi magunk csak játszunk

Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Similar topics

Similar topics