Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Nem számítottam a gyorsaságra. Vagy lehet, Rita az akire nem számítottam, régen nem volt ilyen hirtelen. Ennyire.. ÜGYES!
Beletelt pár másodpercbe mire fogtam a helyzetet. A fickó elterült, nyöszörögve vergődött kiterülve, az én szemem meg még mindig a környéket pásztázta, nem látott senki, és csak Rita után lépett be. De ekkor látom csak meg a másik tagot.
- Mi a.. FASZ! - ugrik fel a fotelből, a doboz sör habozva terül el a padlón, én meg hirtelen reagálok.
- OTTMARADSZ! - néz szemközt az Eagle-el, megvan a távolság, de nem gondolhatja hogy elvétem. Megáll. Úgy néz ki azon tűnődik vajon tényleg kilövöm e, de csak a szemeimbe kell néznie hogy meglegyen a válasz: IGEN! Habozik.. aztán visszaül a helyére. Én is így gondoltam..
- Lássam a kezeidet! - emeli fel a levegőbe, én meg csak ekkor figyelek Ritára mellettem. - Csukd be az ajtót..! - bököm felé azzal felmérem a terepet. Két ajtó... Az egyik egy folyosóra vezet, a másik egy szoba. Bűz van, rohadt étel szaga, füst, talán egerek. Megfintorodom, de újabb pillantás a fotelben ülő seggfejre aztán két lépést hátrálok hogy belássam a hátsó teret. Konyha.. klozet.
- Tiszta.. - bököm ki, de nem is biztos hogy Ritának célzom. Egy kijárat. Hátul. Menekülőút ha bármi közbe jönne. Aztán vissza a lányra... és hagyom hogy ezt az ügyet maga rendezze. Arról fogalmam sincs, hogy mégis hogy a fenébe akarja hogy ez kinézzen, de egy dologban biztos vagyok: Biztos hogy fájni fog!
A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 21, 2015 1:05 am-kor.
Hallottam Gabe hangját valahonnan hátulról. Legalábbis amivel foglalkoztam most, ahhoz csak kicsi köze volt annak, ő mivel ütötte el az idejét, és csak akkor sandítottam felé, amikor megindult. Óvatos feltérképezéssel, és talán rövid időre sikerült csak teljesen rá koncentrálnom elfelejtve az előttem még mindig részegként ülő faszkalapot.
Szótlanul engedtem Sadik utasításának és léptem úgy el a melák mellett, hogy vissza, le sem véve Candice faszijáról a pillantásomat csukjam be az ajtót. A zár kattanása a hangos lihegést is megállította, és talán nem kellett volna. Ez volt az a pont, amikor Faszfej Jack feltolta magát álló pozícióba és így vagy tizenöt centivel fölém magasodott. A kurva életbe! Akkora volt, mint egy kibaszott hegyomlás és ránézésre is vagy kétszer akkora volt széltében, mint én. A picsába bele!
- Gondolom köpött az a picsa - rándult a szája széle egy elégedett vicsorba, amivel végigstírölte a szerkómat. Hirtelen kedvem lett volna megvakítani ezt a gyökeret, de nem mozdultam az ajtó mellől. Csak egy gyors oldalpillantás a másik, sakkban tartott faszi felé, onnan Gabe-re, végül vissza Mount Everestre. - Kurvára megérdemelte a szuka a verést.
Az egy dolog, hogy nekem az volt az igazi, ha odavágtak valamihez és úgy dugtak meg, hogy a végén szinte én könyörögtem még, de az, hogy Candice-nek ezt kellett elviselnie a lehető legkibaszottabb érzés volt, és csak gyűjtöttem a haragomat, hogy aztán kiélhessem magam ezen a szar alakon, amikor a pillanatnyi figyelmetlenségemet kihasználva leküzdötte azt a maximum egy méteres távolságot köztünk, a nyakamat elkapva pedig olyan erővel baszott neki az ajtónak, hogy a következő másodperceket azzal töltöttem, hogy megkeressem a kibaszott tüdőmet és levegőhöz jussak. A keze pedig velem együtt emelkedett úgy nagyjából öt centit a padlótól és ez volt az a pillanat, hogy ismét Gabe felé nézzek a faszi válla felett, de miközben ezzel pazaroltam az időmet, kurva gyorsan végigjárattam minden opciót és a legoptimálisabb az volt, ha...
A boxer fémje csapódott a könyökének egyszer, majd megint, amitől meglazult a szorítása, de még mindig nem engedett el. Hogy bassza meg! Nagyjából eddig jutottam és addig, hogy Sadik, valamint Faszfej Jack között ingázzon a pillantásom. És csak reméltem, hogy Gabe az ösztönei ellenére sem avatkozik közbe.. vagy mégis?
Nem figyeltem. Hogy hol.. mikor.. kiesett. Talán mikor ez a rohadék ott a fotelben oldalra kúszatta a kezeket, és nekem hirtelen kellett cselekednem.
- Azt mondtam ha leteszed a kezeidet szép kis lukat lövök a koponyádba! - találkozott a koponyacsont a fegyver végével, alig pár lépés, de épp elég annyira hogy a fickó komolyan vegyen. De hogy a háttérben mi történt...
A dörmögő hang szakított félbe. Félbeszakította a jelenetet, mikor a hernyógörény száján önelégült vigyor jelent meg, és én is a hátam mögé kaptam a fejem. Rita már repült... Neki a falnak, nagyot koppant a gerince, és éreztem ahogy végigszalad a jeges érzés az enyémen.
Tudom mit ígértem. Ismertem Ritát. Legalábbis.. régen. Jól tudom mit várhatok tőle, és azt is, mi az amit kapok, ahogy mindig is ha beleavatkoztam az ügyeibe, de az ösztön nálam gyorsabban dolgozott. Nem gondolkodtam amikor bal kezem ráfonódva a derekam mögötti második fegyverre, hirtelen dörrent meg szinte a fülem mellett. Nem számítottam rá.. hogy a nagydarab térde, reccsenve adja meg magát a fém erejének, és arra végképp nem, hogy amíg az elvágódva üvölt és a kicsorgó vérben fetrengve sorolja a felmenőimet, emez, hirtelen kap rá a másik fegyverre, és kicsavarva a kezemből, a következő percben a saját pisztolyommal nézek farkasszemet. De ekkor már a következő lövés szegeződik a nagydarab fejére.
- Szerinted... melyikünk a gyorsabb? - a hangom nyugodt.. relaxáló, szemem beletapad a szemeibe. Egy percig sem engedem. Mindig ismerd ki az ellenfelet. Hogy lőni fog e?? Hogy ez lesz itt a halálos ítéletem?? Nem tudhattam. MÉG! De abban biztos voltam ha megteszi, nem én egyedül megyek...
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Basic instinct Szomb. Ápr. 11, 2015 12:22 am
Éreztem, ahogy a tüdőm egyre nehezebben jut oxigénhez és az izmaim is kurvára nem azt akarták, amit a fejem. Ők azt kiabálták az agyamnak, hogy oxigént, oxigént, én meg azt, hogy dögölj meg te kibaszott seggfej! Abban a pillanatban, ahogy harmadjára csattant a boxer fémje a faszi könyökén, lövés dördült el és egy pillanatra megfagyott az ereimben a vér is, mozdulatlanná dermedve néztem el Sadik felé, de ő állt. Az isten bassza meg, mi a faszom volt akkor ez?
A választ King Kong térdre rogyása adta meg, és az, hogy végre olyan hévvel szívhattam a tüdőmbe azt a kibaszott oxigént, hogy a tüdőm örömében tapsolt is volna, ha nem a cseszett cigivel basztam volna szét. Köhögtem, égett a tüdőm, a torkom, és úgy lihegtem, mint egy versenyló. Közel egy szintbe kerül a szemem Candice faszijának képével, még akkor is lent maradva. Olyan hevesen emelkedett és süllyedt a mellkasom, mintha legalább úsztam volna, de az egész egy kibaszott szar volt!
- Megtudhatom, ez mi a faszért kellett csinálnod? - ripakodtam rá Sadikra nem túl határozottan, mert a hangom még nem volt az igazi, sokkal inkább hajazott egy kibaszott szűzleány megrontására, ezért is emelkedtem fel, hogy legalább ne úgy tűnjek, mint egy picsogó picsa. A kurva életbe már!
- Ha ki mered nyírni, komolyan mondom, felnyársallak, faszfej! - szólt már a következő morgás valamiféle fenyítő éllel annak, amelyik elkezdett bűvészkedni azzal a gyönyörű Eaglel-lel, amit éppen Gabe-re szegezett az a baromarc.
A nyüszítés a hegytől elkezdett idegesíteni, de csak a kezeimet szorítottam ökölbe, úgy néztem a vergődő hústornyot, aki az előbbi erejéből elég gyökér nebáncsvirágba váltott. mire hangosan felsóhajtottam. Most mégis hogy a picsába fogom levezetni a feszültséget ezen az istenverte barmon? Morcosan néztem Sadik felé, aki ezt is elbaszta nekem.
- Kurvára tűnjetek el a mocskos picsába! Ennyit ér az a szuka? Basszátok meg, sokkal különbek is vannak. Az csak egy huszonéves kis baszható és idomítható tyúk - fröcsögte nem túl vidáman a csóka nevetést és valamiféle fájdalmat vegyítve a szavaiba is. A mondandójára lassan megroppantottam a nyakamat is, és mielőtt felküzdötte volna magát állásba, leguggoltam mellé, halálosan nyugodt arckifejezéssel. Komolyan meg fogom ölni ezt a szarházit!
- Egy! Te nekem nem mondod meg, hogy mit csináljak! - csak hogy éreztessem vele a szavaim súlyát, ujjamat nyomtam bele mélyen a Gabe által ütött golyó lyukába. - Kettő: Can-ről Te így kurvára és kibaszottul nem fogsz így beszélni, megértetted? - forgattam el az ujjamat a véres sebben, nem mintha már nem üvöltött volna rossz ringyóként a fájdalomtól, de jó érzés volt... lassan húztam csak ki az ujjamat onnan, amiről lenyaltam a faszfej vérét is. - Három: ha annyira jól dugnál, nem kellene szétverned egy nőt sem. Tudod, már azt is tudjuk élvezni, ha a faszik farka van bennünk. Nem pedig az ökle a pofánkban. El vagy tévedve, de baszottul - néztem egyenesen a szemeibe, és mielőtt összeszedte volna minden erejét és nekem támadt volna, felálltam és elléptem tőle, csak egy semleges pillantást vetve Gabe-re, aki remélhetőleg még mindig nem ingott meg a másikkal szemben. Rohadtul nem így kellett volna ennek történnie, de legalább Candice pacákja nem megy sehova.
Ezért is választottam inkább azt, hogy megmozogva a foteles gyökér előtt indultam el a háta mögé, csak hogy a figyelmét kissé megtörjem és elvonjam Gabe-ről. Az kellett volna még, ha Sadik ténylegesen meghal. Előttem! De amint láttam, hogy esélytelen a kis akcióm, csak egy laza mozdulattal ültem le a háttámlára a faszi mögött, ahonnan elláttam a Buldózerig, és csak úgy hanyag mozdulattal, de beletúrtam az ismeretlen és majd rohadtul halott fickó hajába finoman, ingerlőn, próbálva és megtudva a határait is... ami alakulhatott bárhogy.
The city of sins awaits you
Gabriel Sadik
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ tartózkodási hely : Úton
◮ hozzászólások száma : 111
◮ join date : 2014. Dec. 06.
Tárgy: Re: Basic instinct Szer. Ápr. 15, 2015 12:20 am
Rita hangját hallom.. JÓ! Legalább ő az aki rendben van, de emerről egyetlen pillanatra se veszem le a szemeimet. Csak szuggerálom és figyelem. Talán még a szemöldököm is megemelkedik a helyében, kihívás!?? Talán.. Inkább felhívás keringőre, végtére is.. nem az a célom hogy keresztüllőjön a szemétje, hanem hogy egyszerűen beijedjen.
Rita kis.. akciója kapja viszont oda a fejemet. HIBA! Soha ne veszítsd szem elől az ellenfelet, mégis valahogy magával ránt az érzés.
- Rendben vagy? – kérdezem, de akár kapok választ akár nem, már fordulok is vissza emerre, és amíg Rita.. kettőnket valahogy random megkerülve, bekerül a tag háta mögé, úgy érzem itt az idő hogy beszéljek.
- Ha azt most leteszed.. mindketten elmegyünk szépen a fenébe.. és elviheted a haverodat kórházba.. – beszélek a szemeibe, de hogy tényleg így gondoltam e?? Nyilvánvalóan. Nem kenyerem a felesleges erőszak és ha ezt megoldhatjuk egyszerűbben..
A tag gondolkodott. Erre meg mernék esküdni a szemeiben, de akkor becsapódik Rita kis.. csínytevése, és ez megzavarja a műveletet. Hirtelen kerül az Eagle Rita arcába, de az enyém, ugyanolyan sebességgel a velem szemben álló fejébe!
- Meg se.. próbáld..! – suttogom, de a hangomból kihallhatja hogy most.. tényleg nem az van amikor viccelek!
- Szóval a kis kurvádat félted, mi?? – újra az a mocsok vigyor a pofáján, és kedvem lenne két ököllel szétverni! De nem teszem. Ahogy meg se szólalok, továbbra is csak koncentrálok, és tartom az ígéretem. Igyekszem!
De ha Rita nem lép közbe valahogy.. az biztos hogy én megteszem!
Csak egy kósza bólintás volt a részemről Gabe kérdésére. Fogalmam sem volt róla, hogy látta-e akár a holttérből is, vagy annyira koncentrált a foteles pacákra, hogy mindez kimaradt neki. Nem aggódtam. Ameddig nem beleznek ki vagy tépik ki a szívem a helyéről, esetleg a fejemet nem szaggatja szét egy kurva golyó, addig életben vagyok.
Nem tudtam ott maradni a hegynél, mert félő volt, hogy nem fogom betartani a ki nem mondott ígéretem, miszerint nem leszek olyan gyilkos, hidegvérrel embert ölő faszkalap, mint amilyen Vinnie volt. A hideg is kirázott attól a nyugodtságtól, ahogy embereket iktatott ki, de tudtam, ha elgurul az a kibaszott gyógyszerem, akkor egy hányással megspékelve én is képes lennék rá. Ahogy évekkel ezelőtt is.. Megborzongtam az emlékre is menet közben, és Gabe-ről néztem a hirtelen felém forduló faszi képébe, ameddig a hajában még mindig ott maradtak az ujjaim.
Hirtelen mosolyodtam el olyan szélesen, hogy az arcom majd' szétrepedt tőle, de aztán egy hatalmasat sóhajtottam. Már megint keménykedik a fickó, teljesen feleslegesen. Az előző jó kedvem egy pillanat alatt tűnt el, helyébe pedig az érzelemmentesség költözött.
- Sosem voltam a kurvája. Különben egészen jól kefélt évekkel ezelőtt - néztem az arcomba nyomott Eagle csöve felett el Gabe szemei felé egy egészen rövid időre. - Már nyolc éve nem volt a kezemben vagy a számban a farka - húztam el a számat is. Nem Sadikot akartam kibillenteni az elhatározásából, leginkább ez a gyökér faszfej érdekelt. Úgysem fogja meghúzni azt a kibaszott ravaszt. Erre fogadtam volna bárkivel.
Ekkor néztem csak vissza a két tűz közé került fickó szemeibe, hagyva, hogy a másik kan összeszedje magát kicsit, mert így szánalmasan festett összevérezve a padlót, nyöszörögve a fájdalomtól.
- Ha megpróbálsz megölni, azelőtt leszel halott, mielőtt az én agyamat loccsantanád szét. Az Eagle másik oldalán a tag nem szokott tévedni, és ha meglátja, hogy engem akarnál sarokba szorítani, akkor szétlövi a fejed, én meg utálnám magamon az agydarabjaid, mellesleg kurvára kiakadnék, ha véres cuccal kellene ráülnöm a motorra. Mellesleg.. - rántottam hátra a fejét kicsit a hajánál fogva, mert azt azóta sem engedtem el. - .. előbb töröm el a nyakad.. nem tudom, melyikünkkel járnál rosszabbul. Én el is hibázhatom, és utána már csak a kurva kerekesszékedbe fogsz szarni meg hugyozni. Most komolyan ezt akarod?
Hagytam, hogy elgondolkodjon, és mielőtt Gabe segítségét kértem volna, hogy mégis hogy is legyen a továbbiakban, ugyanott maradva a fotel háttámláján ülve, elnéztem Candice faszija felé. A fickó még mindig képtelen volt felállni, olyan volt, mint egy vergődő rozmár. Gusztustalan, hogy csak mert egy kibaszott golyó szétszedte a térdét, ennyire nem tud magával mit kezdeni.
- Szólj, ha folytathatjuk. Hamarosan a második menet jön - egészen egykedvűen szóltam hozzá...
- Baszd meg, ribanc - támaszkodott neki az ajtónak, szemeivel keresve a puskát, ami túl messze volt tőle, és ameddig elvergődik odáig.. bármi történhet vele. Tudtam, hogy Gabe-re számíthattam. Tudtam, ha egyetlen rossz mozdulatot is tett volna a mellettem ülő, akkor azonnal cselekedett volna. Vinnie szerint tartozott nekem.. Hát akkor ideje volt törleszteni!
The city of sins awaits you
Gabriel Sadik
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ tartózkodási hely : Úton
◮ hozzászólások száma : 111
◮ join date : 2014. Dec. 06.
Tárgy: Re: Basic instinct Csüt. Ápr. 16, 2015 12:10 am
Rita, a réginél is hidegebb.. Mintha a túlvilág beszélne belőle, de nem most van időm ezen gondolkozni, és újabb hiba lenne levenni a fickóról a szemeimet. Nekem kell a gyorsabbnak lennem!
De Rita folytatja.. az én kezem a ravaszon meg reszket. Erősen koncentrálok. Figyelem a fickót, a megránduló szemeket, és próbálom kitalálni mi is a következő lépés.
- Nyírd ki Steve! Csak a pofája nagy, nyírd ki a kurvát! Ismerem! - jön a hang a háttérből, de én még mindig nem engedem azt az arcot, azokat a szemeket, még akkor sem, amikor Rita kezei hátrakapnak. Látom a vergődést a fickó szemeiben!
- KINYÍRLAK TE KURVA!!! Fogtad!?? Fogtad ezt mi van a kezemben!?? - rázza meg a fegyvert, mintha csak egy kibaszott csörgő lenne - A stricid úgyse lő le! Már rég megtehette volna ha.. - de akkor beköltözik az orra alá a pisztoly csöve, és már izzadva a hőtől én is közelebb hajolok.
- Azt mondtam tedd.. le! - szótagolom, ha nem teljesen értett - Utolsó lehetőség.. - suttogom egyenest a szemeibe, de újabb üvöltés hátulról.
- Nyírd ki!
A következő lövés hangosan visszhangozva tölti be a szobát. A tag az ajtó mellet felüvölt, patakzó vállal borulva fel nyöszörög a szőnyegen, de az Eagle, már újra emezzel néz farkasszemet.
- Választhatsz.. - suttogom, egyenest a szemeibe bele, és tudom.. látom és érzem, hogy az eddig olyan szilárdan tartott fegyver meginog a kezében. Rita ezt az alkalmat használhatja ki!
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Basic instinct Szer. Ápr. 22, 2015 11:50 am
A kezeimben lévő faszi hangja visszhangzott a fejemben. Megtehette volna.. ha... kurva... mi van a kezében - az emelkedett hangra egyetlen, réveteg, érzelemmentes mosoly telepedett a képemre, hagyva, hogy végigdumálja az egészet. Mégis mit kellett volna tennem? A félelem már régóta nem játszott be az életembe. Egyedül csak Vincent iránt éreztem annyit, hogy féljek attól, ami vele történhetett.
És most már Gabe is.. Cikázott át a gondolat a fejemen még mindig a fószer haját fogva a fotelben. A dördülés hangja rántott ki ebből az állapotból, és az, hogy az előttem/alattam ülő megrándult az üvöltésre és egészen addig nem szóltam egy szót sem, ameddig a tesztoszteron bombák le nem rendezték a saját maguk dolgát és mindenféle faszsággal fenyegetőztek. Azt hiszem, hogy a főnök viselkedését kezdtem érteni. Mégis mi a picsáért tépjem a számat feleslegesen?
Türelmesen.. a faszt ültem, és amikor Gabe újra megszólalt, azt az egyetlen másodpercet használtam csak.. Tudtam, hogy nem ő volt az, aki cselekvésre képtelen lett volna. Bármikor szembe ment a szavaimmal és ezt imádtam benne. Még most is. De ahelyett, hogy ez bekövetkezett volna, az ujjaim csúsztak le a faszi tarkójára a hajából.
- Nyírd már ki te szerencsétlen balfasz! - üvöltötte a már két sebből vérző hegy ennek a háttérből, mint valami kibaszott, beragadt lemez, nekem pedig elment a türelmem. Ez sem fog lelőni. Sadik túl hatásos volt, és értett ahhoz, hogy bárkit lebeszéljen arról, amit tenni akart. Kivéve engem.. talán.
- Ha ezt akarod - szólaltam meg csak egészen halkan nyitva hagyva a többi lehetőséget is, és amilyen gyorsan mozdultam a bekopogást követően, egyetlen, rövid mozdulatra csak érintve a gyökér állát, elrántottam két kezemmel ellentétes irányba is a fejét, engedve, hogy a roppanás hangja kússzon be a baszott hegynyi éppen akkor elakadó lihegésébe.
Vincent kurva büszke lenne rám most, abban biztos voltam. Végre nem neki kellett takarítania utánam.. amit talán a leginkább rühellt bennem. És hogy én? Rohadtul biztos voltam abban, hogy ki fogom okádni a mai napot. Majd. Ha már nem leszek Sadik közelében.
- A másikat akarod te? - néztem fel Gabe-re teljesen nyugodt hangon szólva neki, felszedve az élettelen test mellől a fegyverét, a fotel felett átnyújtva neki azt. Nem foglalkoztam azzal, hogy az ajtó melletti miket kiabál össze rólam, hogy mekkora kurva vagyok és milyen elbaszottul beteg állat. Csak az számított ebben a percben, hogy Sadik hogy reagált. A Gyökér faszfej úgysem volt olyan gyors, mint amilyennek gondolta volna magát, ő úgyis megvárt minket az ajtótól nem messze. És hogy számított-e, ki fogja befejezni a munkát?! Nem.. nem igazán. Csak azt akartam, hogy Candice-t soha a büdös életben ne bántsák többé.
Megrázkódott! A féreg.. Rita ujjai mindig elérték ami szükséges, és most is.. láttam a vegyes érzéseket a fickó szemeiben. Méég.. mégse lőttem. Pedig megtettem volna, szívesen láttam volna kiterülve, de nem. Megadtam az utolsó lehetőséget. Nem leszek egyszerű gyilkos..
Rita cselekvése olyan egyszerű és gyors, hogy beletelik pár pillanatba mire észretérek. Az élettelen test elengedve magát csuklik össze, és én csak ekkor engedem le a fegyvert. A szemeibe nézek. Egy szót se szólok, ő viszont beszél helyettem. Nagyot sóhajtok. Még mindig nem szólalok meg, csak a felém nyújtott fegyverért nyúlok, és visszatúrva oda, ahol a helye van a hátam mögött, felkoppanó bakancsokkal közelítem meg a másik seggfejet.
- VAN PÉNZEM! - üvölti - FIZETEK! Van félretett pénzem, csak ne..! - emeli fel védekezőn a kezeit, de csak az orra előtt állok meg.
- Ez nem.. személyes! - nézek bele a szemeibe, és a felé irányuló fegyver kettőt a mellkasába küld és egyet a fejébe. Csak ezután engedem le a fegyverem.
Eltelik néhány másodperc mire megfordulok és Rita szemeibe nézek.
- Ez most mi volt?? - húzom résnyire a szemeimet - Azt mondtam csak vedd el a fegyverét, nem azt hogy nyírd ki! - nem biztos hogy válaszokat várok. Nem biztos hogy ITT.. kéne megvárnom őket, ki tudja mit hallottak a szomszédok! Látták a motorokat, hallották a lövéseket, talán már ide tartanak a zsaruk!
- Tűnjünk el innen.. - fordulok, és a bejárati ajtó előtt terpeszkedő tonnányi tehetetlen súly helyett, a hátsó kijáratot célzom meg. Minél előbb el kell tűnjünk innen...
Egyetlen szót sem szólva néztem végig, ahogy Sadik mozdult, az ujja a ravaszon és tudtam, hogy miattam teszi meg. Mert egy faszkalap voltam. Ja, rohadtul nem így terveztem, de amit muszáj voltam megtenni és megtetetni, azt nem fogom másra hagyni. Vincent kezei közt sokkal nagyobb fájdalmat élt volna meg ez a baszott hegy. Velem jobban jártak.. mindketten. Gabe-bel pedig végképp.
- Az egyik mindenképpen meghalt volna - rántottam meg a vállamat nem törődöm stílusban, és amikor elindultam a férfi után, megtorpanva fordultam vissza.. Valamit még meg kellett tennem, mert ha egyszer már egy cseszett tanúvédelmi program elhibázott alanya voltam, nem lett volna jó, ha rám mászik a rendőrség.
A zsebemből előtúrtam a cigimet, ráérősen gyújtottam meg azt és fújtam ki az első adag füstöt, bele a friss vér, a golyó ütötte füst illanó illatába, amit az követett, hogy a fotelben ülő holt testre dobtam a csikket, meg is várva azt, ameddig a ruha lángra nem lobbant. Egészen kicsi lánggal, de égett. Hamarosan a hús is bűzleni fog, amit már nem akartam megvárni. Kurvára nem!
Mégsem mozdultam. Egészen rövid ideig csak azt figyeltem, azt ott előttem. A meg sem merevedő testet, ami hamarosan annyit sem fog elárulni a zsernyákoknak, hogy jártunk itt. A környékbeliek? Ki hinne egy idős néninek, egy beteg kislánynak...
Ha Gabe eddigre már kiért, csak egy futó pillantást vetettem rá hátul, és mielőtt belekezdett volna, végigjárattam rajta a tekintetemet, hogy aztán meg is szólaljak:
- Hazamegyek. Tíz percre lakom innen. Jössz? - égett a torkom, a kezem.. a tüdőm egy újabb, végigszívott cigi után, de mégsem tuszkoltam be a számba egy újabb fehér rudat, mert el kellett tűnnünk innen. A kérdés már csak annyi volt, hogy Gabe hogy döntött. Azt még megvártam. Mindenképp. Vitatkozni ITT biztosan nem akartam. Annak mindig következménye volt, ha felbasztam magam. És azt kurvára nem itt kellett volna lerendeznem. Senkivel sem.
- Ott akár kérdőre is vonhatsz. Ha akarod, még válaszolok is a kérdéseidre - teljesen nyugodt volt a hangom, és ja. Ha nem lett volna itt, már azt a szaros fotelben terpeszkedőt terítettem volna be hányással. Tudtam magam tartani egy kibaszott faszi előtt. Mindenféle lányos faszság nélkül. Egyelőre.
Az egyik mindenképpen meghalt volna.. - hallottam én, de ez nem jelenti azt, hogy értettem. De nem tettem fel kérdéseket. Itt.. nem, mert a fejemben felhangzó sziréna hangja, kitörölt belőle mindent. El kell tűnnünk...
A hátulra vezető folyosó ugyanolyan mocskos és bűzlő, mint az előző részleg. Át a konyhán, rothadó ételmaradékok bűze, engem mégse zavart meg az összpontosításban a dolog ténye, felkaptam az egyik.. rongyot ami úgy nem nézett ki fertőzőnek, és lenyomtam vele a kilincset hogy az ajtó szabad utat engedjen. De Rita valahol félútnál eltűnt mögülem..
- Igyekezz! - kiabálok vissza, szándékosan nem használok nevet, de ahogy nem szól vissza és nem is hallom hogy ott lenne mögöttem, én is visszalépek a bűzbe.
- Ne várd meg a hamvasztás végét. - a hangom hideg, de nem neki szánom, egyedül a koncentráció az ami meggondoltságra késztet, és fejjel a kijárat felé intek.
A hátsó kertben.. A hátsó kertben már Rita nyelve is megered. Meglep a hirtelen kérdése, de adott pillanatban nincsenek helyes válaszok. Csak bólintok. A dolog elrendezve, aztán meg is indulunk a motorok fele és én olyan gyorsan dobom magam nyeregbe, mint ahogy csak ritkán teszem. Körbenézek.. Sehol semmi.. kutakodó fejek, de a függönyök sokmindent elrejtenek, jobb lesz elhúzni innen.
- Menjünk! - dobom oda Ritának egy fejbiccentéssel és várom hogy vezessen. Előre. Elvégre fogalmam sincs róla merre menjek, csak innen el. Messzire!
Összeszűkült szemekkel néztem csak oldalra Sadikra, ahogy szenvtelenül szólt valamit. Hallottam, értettem minden egyes szavát, de olyan távoli volt mégis, mintha minimum egy füldugó lett volna a fülemben. A tompa hang, az a csendes, érzelemmentes mondat pedig tőle egészen idegenné tette a faszit számomra. Mégsem foglalkoztam vele. Most egyelőre nem.
Odakint a felvetésem, és az azt követő megjegyzésem is csak egy bólintásra érdemes sikert aratott. Ökölbe szorult a kezem, mert amúgy kurvára nem így képzeltem ezt az egészet, mégis engedtem annak, amit nem kellett volna hagynom. Felsóhajtva, megroppantva a vállaimat, a nyakamat indultam meg a motor felé. Gabe-bel ellentétben nem érdekelt, ki látott és ki nem.
Aki ennyire faszfej szarházi volt a nőjével, az a többiekben is csak ugyanazt a görény köcsög benyomását keltette, akit valakinek ki kellett iktatnia.
A következő pillanatot annak szenteltem, hogy a motor hangjának zúgását engedtem a gondolataimba, de aztán már meg is fordítottam a gépet, és úgy húztam meg, hogy csak a tükörből láttam, ahogy Gabe is jött - ha betartotta az ígéretét.
Nem mentem bele necces helyzetbe. Szépen, nyugodtan csorogtam végig az utcákon, feltűnést sem kelve, szabályosan állva meg minden egyes pirosnál, mint akinek egyetlen kibaszott fontos teendője sem volt. Az egyik kereszteződésnél fordulva csak le jobbra, amit egy gyors balos kanyar követett, és egy három emeletes téglaépület kisebb parkolójában engedtem csak el a kormányt, leállítva is az alattam mocorgó motort, a kulcsot eltüntetve a markomban is.
Megvártam, hogy Sadik is ugyanezt tegye a sajátjával, és csak akkor nyúltam a dobozban egy szálért, fellobbantva parázslóan a cigi végét.
- A tetőtér az enyém - néztem fel a tűzlétrán egészen az ajtóig. Volt rendes lépcső is, az épület belső tereinél, de lefostam. Egy hosszú nap után senkivel sem volt kedvem találkozni soha. Ráadásul a legtöbb házbéli teendőt mail-ben kérem az elsőn lakó faszitól. Mióta becuccoltam, azóta nem volt senki sem fent - ezek közül. Drog elosztók, Vincent, a két árja és Leo-n kívül nem igen volt vendégem. És ez így tökéletes volt.
- Elkezdjük itt, vagy megvárod, amíg füstölgök? - néztem egyenesen Sadik szemeibe attól függetlenül, merre is volt vagy épp mit csinált. Elbasztam én, tudtam jól. De már nem tartottam a vitáktól vagy a kérdőre vonásoktól. Gabrielnek pedig kurva sokat kellett bepótolnia. Nyolc tetves éve nem vitázhattam vele. És baszottul hiányzott. Nem biztos, hogy csak a vita..
Egész úton egyetlen dolog járt a fejemben. Vajon jól tettem ezt?? vajon jól tettem hogy ebbe belementem?? Talán nem e Nevilnek volt igaza.. és a nő.. igen, még mindig erős nyomást gyakorolt rám, éreztem, mégse tudtam ellene állni. Talán nem akartam. De érdemes eldobni ezért egy egész életet?? Talán nem e keverem még nagyobb.. zűrbe magam, mert neki.. hát ahogy a dolgok kinéznek ott van az a.. Vincent, aki kihúzza a seggét minden bajból de ki az aki mögöttem áll!?? Senki.. - sóhajtottam bele a szembe forduló szélbe, mégsem adtam fel. nem vettem egy éles jobbkanyart, és hagyva Ritát a fenébe követtem azt amit a fejem diktált. Őrületes nagy marhaságot csinálsz! És igen. Tisztában voltam vele. Mégis egy részem akarta ezt a marhaságot. Kurva sok mindent feladott volna érte...
Csorgott a motor, nem is tudom mennyi út után befordulva egy parkolónak kinéző térségbe. Mellette álltam meg. Közvetlenül. De még mindig ott álltam csak, leállított motorral, viszont nem szállva le, amíg ő megtette ezt mellettem. És még utána se...
- Mit vársz tőlem. - teszem fel a kérdést, de puszta kijelentésnek hatott egyenest a szemeibe miután megmutatta a felfelé vezető utat. De aztán folytatom.. - Úgy értem.. most azt várod hogy ugyanúgy leszúrjalak mit régen?? - könyökölök meg félig a kormányon, csak hogy irányba fordulva a szemeibe nézhessek - Hogy kérdőre vonjalak.. Vagy elítéljelek amiért megint nem tartottad a tervet.. - hagyom a mondatot nyitva, de őszintén.. fogalmam sincs mit várok tőle. Megbánást?? Nem, Rita olyat soha nem mutatott. Felelősséget?? Régen.. régen mindketten mások voltunk. Fiatalok. Felelőtlenek.. A miénk volt az egész világ, és mi nem is féltünk élni vele. De az idők változtak. Kurvára megváltoztak azóta, és nem tudom mit követelt az ő élete. Rá kellett jöjjek hogy már nem tudom ki ő. Talán már nem is ismerem...
Pusztán egyetlen, vérszegény, leginkább holt mosoly feszített végig az arcomon lassan, éppen hogy csak látható mivoltában. Hogy számítottam-e bármire is? Nem! Fogalmam sem volt. Nem tudtam volna megmondani, mit is vártam. Hogy mit akartam, vagy hogy mit kellett volna tennem. Soha, senki mellett nem voltam ilyen, és ezt csak ő tudta belőlem kiváltani. Egyedül Ő!
Lassan ráztam meg a fejemet lemondóan, miközben a cigi füstjét fújtam ki egy hosszú sóhajjal, a keletkező hamut pedig egy könnyed mozdulattal hagytam, hogy a gravitáció tegye a dolgát - ennek az útját csak végignézve, és az a pár másodperc vonta el a figyelmem a gondolataimról.
- Egy kicsit hiányzik az akkori hevességed - vallottam be neki, felnézve már a szemeibe mélyen, olyan komolyságot megütve, amilyen ritkán voltam régen. Azóta.. teljesen mások lettünk, elveszítve a jellemünk egy részét. Legalábbis nálam biztosan így volt.
- Amennyire tegnap legszívesebben letéptem volna a farkad azért, mert elvesztegettem az elmúlt éveket miattad, most csak egy kis időt szeretnék veled tölteni még, mielőtt.. - nyeltem le a folytatást, összepréseltem az ajkaimat is, leejtve a csikket, a cipőm talpával pedig elnyomtam azt, mielőtt a betonon elfüstölgött volna magában az.
- Nem számít!- sóhajtottam fel, beletúrva a hajamba is, egy copfba összegyűjtve azt kezdtem el megtekerni lassan, elhúzva a bal vállam elé, a kulcscsontomhoz. - Ha szeretnél, elmehetsz. Még csak látnod sem kell többé. Nevil amúgy is a legszívesebben kibelezne, mintha egy kibaszott ponty lennék. Az öcséd a legfontosabb.. neked - figyeltem a férfi arcát, azt a régi ismerőset, amiről már nem tudtam, hogy mit rejt el előlem. Amit nem tudtam, hogy mire vár.. és miért.. miért akartam neki mégis megfelelni.
- Mindenesetre én felmegyek.. vagy veled, vagy nélküled, Gabe - a mosoly, a könnyedség hiányzott a szavaimból, és leginkább a fáradtság ütközött ki a hangomban. Mellesleg az a kurva morfin fent volt a lakásban.. amire szükségem volt most!
A hosszú csönd beszédesnek hatott, én mégse értettem a szóközöket. Talán mert még én se tudtam mit is akarok mondani. Vagy egyáltalán hallani tőle. De aztán mégis beszélni kezdett. Egyenesen a szemeimbe, és én képtelen voltam elvonni tőle a pillantásom. Számomra ismeretlen mélységeket sejtetett. De aztán nem fejezte be... Én meg..
- MI LENNE...! - kaptam aztán a karja után, még magamat is meg lepve amikor és HA.. ellépett előlem.. - Ha csak egyszer is kimondanád amit ki akarsz mondani... - ha sikerült visszarántanom már egyenesen a szemeibe, de ha nem, ha kitépte magát a kezemből, makacsul, hogy engem hátrahagyva továbbmenjen, én se ültem a seggemen, lerúgva magam a motorról tartottam utána.
- Tudni akarom! - egyenest a szemeibe - Tudni akarom hogyan hangzik tovább a vége! - ha még mindig ott van a kezemben, az ujjaim szorítanak, még magam számára is ismeretlenül hevesen a bőrébe, de csak emlék.. Nem úgy hogy tényleg fájjon, hogy tényleges sérülést szenvedjen, csak... Csak..!
Összezavart! Olyan hirtelen volt a váltás, hogy sikerült még ledöbbentenie is a reakciójával, a hangsúlyával és azzal, hogy az eddigi hidegvérnek mintha nyoma veszett volna. Mi volt ez a részéről?
Automatikusan rántottam ki a kezem a szorításból, nem azért, mert ő tette, hanem mert.. bizonyos esetet leszámítva a korlátozottság olyan védtelenné és egyszerre vaddá tett, amit nem akartam rajta levezetni. Elléptem előle, de a következő lépésnél már ismételten ott volt, és mintha csak egy sarokba szorított vad lettem volna, úgy cikázott a pillantásom az íriszei és az ajkai közt.
Mély, szaggatott sóhaj volt csak eleinte a válaszom, karjaimat is összefűztem magam előtt, hogy még csak eszembe se jusson megérinteni őt! A picsába is!
- Azt akarod tudni, hogy fosok-e a holnaptól? Hogy nem tudom, élve fog-e visszahozni Vinnie, vagy csak arra kellesz-e neki, hogy megölessen? Kurvára fasz dolog volt engem küldeni hozzád tegnap, amikor tudta nagyon jól, hogy te vagy az én gyenge pontom.. Még mindig! Csak látszólag felejtettelek el. Ezt akartad hallani? - egyáltalán nem szemrehányó szavakat vágtam a fejéhez, csupán az igazságot. Igaz, hangosabban, hevesebben mint azt kellett volna. Azt, ami már bennem volt tegnap óta és szinte felőrölt.. minden, ami ezt a két baszott kakast illette.
- Egyszer már elveszítettelek - néztem egyenesen a szemeibe mélyen, visszafogott hangerővel, de valahogy erőtlenné váló szavakkal. Talán ott volt az is, hogy még egyszer nem szeretném ugyanazt a rosszat átélni nélküle, de kimondani nem akartam. Talán tudta, hogy pont így értettem. Mégsem mozdultam. Őt néztem. A szemeit, a testét, azt a régi-új hevességet, amivel az előbb érintett. Nem mozdultam, ameddig el nem állt az utamból. Már ha fel szeretett volna engedni a lakásba és nem tervezett mást.
The city of sins awaits you
Gabriel Sadik
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ tartózkodási hely : Úton
◮ hozzászólások száma : 111
◮ join date : 2014. Dec. 06.
Tárgy: Re: Basic instinct Csüt. Ápr. 30, 2015 12:15 am
Néma csönd... Csak ez ül közénk egy rövid időre, de a szemeit egy percig se eresztem. Valami tombol bennem. Dühöng, kitörni akar, azt akarja cselekedjek, de valami más.. Őszintén szólva fogalmam se volt róla mit teszek a következő percben. És nagyon ritkán kerültem ilyen helyzetbe. Őrülten ritkán...
- Nem fogsz... elveszíteni mégegyszer.. - követték aztán a felelőtlen kijelentések és alighogy kimondtam, már tudtam hogy őrültséget beszélek. - Úgy értem.. - léptem el előle, mert muszáj volt, mert nem nézhettem a szemeibe, és főképp mert nem bírtam. Mert tudtam akkor a másik fél lesz a győztes. Nem az én oldalam. - Nem lesz bajom. - álltam meg már egy félkörív után újra előtte, de felnövelve a távolságot egy már jóval szabadabb érzésre. - Akármit is tervez a.. főnököd.. - nem kissé hangsúlyos becsmérlő érzet - és az a nő mellette, nem fogom hagyni hogy csőbe húzzanak. Sokan próbálkoztak már vele.. - szűkítem résnyire a szemeimet, de mindez nem neki szól. Az emléknek, a naivitásnak és a tanulópénznek, amit minden egyes alkalommal megízleltem míg megtanultam.. hogyan is zajlik ez a világ. Annyit érsz, amennyire alapos vagy, és én soha nem mulasztottam el lefedni az alapokat. Felismerni... Vagy legalábbis elérhetővé tenni a mentőtervet. Egyedül ebből.. valahogy ebből a helyzetből nem ismertem a kimentéseket. És valami azt súgta ezúttal nincs is menekülő út...
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Basic instinct Csüt. Ápr. 30, 2015 12:31 am
Ahogy ellépett, úgy csökkent valamennyire a feszültség bennem, de a szavai.. néma káromkodás hagyta el ajkaimat, mélyen teleszívva a tüdőmet a frissnek nem nevezhető levegővel.
- Leginkább amiatt érzem mindezt, mert rohadtul nem leszek ott - torzítottam az igazságot egy kissé, mert ja, bassza meg, igaz volt, irritált rendesen, hogy kurvára ki leszek hagyva ebből a buliból, de megértettem. Ha Vinnie-vel történne valami.. az üzlet nem állhat le. És ígéretet tettem az irodában. Ha Gabe-nek baja esik, rohadtul ki fogok magamból kelni, és azt Vincent cseszettül nem akarhatja.. kurva nagy vihart tudtam kavarni, ahhoz értettem igazán.
- Ha bennetek nem bíznék, hogy visszatértek, akkor kurvára baszhatja mindenki más is - jegyeztem még ezt meg Gabe hátának. Nem mintha nem lenne mindezzel tisztában, de akkor is jól esett tudni, hogy előbb kezdenek gyilkolásba, mint hogy saját maguk maradjanak hátra és ez azért eléggé nyugtató tény volt. Bármi is történjen aztán Los Angeles-ben..
Megindultam a lépcső felé, felrakva a lábaimat is az első rácsos fokra, ujjaimmal simítva végig a korlát fémjén is lassan, ujjaimat rázárva az anyagra is egy rövid pillanatra.
- Miért számított az, hogy hogy fejezem be az előbbi végét? - fordultam felé csak negyedet, mert ha ő követelhette az őszinteséget, nekem is volt jogom tudni. Az a rohadt kávé, a baszott zuhany és a cseszett morfium pedig várhatott. Gabriel válasza most prioritást élvezett.
The city of sins awaits you
Gabriel Sadik
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ tartózkodási hely : Úton
◮ hozzászólások száma : 111
◮ join date : 2014. Dec. 06.
Tárgy: Re: Basic instinct Csüt. Ápr. 30, 2015 12:59 am
Csendesedett a légkör.. Egészen érezhetően, és ez bennem is valamiféle nyugodalmat keltett.
- Ne aggódj Rita.. Nem lesz baj. - talán tényleg bíztam benne. Vagy talán csak tudtam hogy ezt kell tennem, elhinni.. elHITETNI(!) hogy minden rendben lesz, mert csak így válhat biztossá minden. Minden tény.. és minden reakció...
Amikor elindult a vas felé, csak jó hátránnyal követtem. Még mindig nem éreztem biztonságosnak a közelében, a lábam mégis tartott vele, és csak akkor torpantam meg, amikor feltette azt az utolsó kérdést. Nem válaszoltam elsőre. Talán még gondolkodnom kellett, talán megakadályozni az őszinteséget, de aztán mégiscsak magától csúszott a válaszom. Pont.. egyenesen a szemeibe.
- Mert ez az egész.. - csak rövid volt a szünet - valahogy engem sem hagy hidegen. - nyeltem el a sóhajom, és hogy dühített?? Valahol.. legbelül biztosan hogy nem tudok lakatot tenni a pofámra a közelében, de aztán nem mondtam többet. Épp ennyi elég volt, és még sok is ha jól megnézem. Inkább tartottam vele..
A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 30, 2015 8:43 pm-kor.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Basic instinct Csüt. Ápr. 30, 2015 1:19 am
Bólintottam. Valahogy azt hiszem, ez az első reakcióm, ha már nem akarok ellenkezni, vagy épp magyarázkodni. Hogy hittem neki? Persze. Viszont még mindig nem voltam teljesen nyugodt a ténytől, hogy a két férfi majd kéz a kézben fog dolgozni. Ki volt zárva, hogy ilyen egyszerű legyen.
Mégis megindultam. Mert azzal is tettem valamit és nem egy helyben szobroztam, de aztán.. tudnom kellett valamit. Nem szóltam közbe. Hallgattam a csöndjét, azt néztem, ahogy aztán engem figyelt, és amikor befejezte a szavait, megrándult az arcom egy halvány mosolyfélét produkálva.
- Ne aggódj, nem fogok rád mászni odafent sem - komolyodtam el.. és igen, ezt kell(ene) tennem. Pontosabban nem tenni, és már csak az is, hogy érintett, hogy velem volt olyan akadályokat görgetett elém, amit a büdös életben nem gondoltam volna. Mégis csak elfordultam, vissza a lépcső felé, felfelé. Addig sem gondolkodtam az előbbi érintésén. A látványán..
Baszd meg, Nevil! - komor hangulattal gondoltam a gyökérre, akinek a hazugsága most egyértelművé vált.. még hogy Gabe boldog lenne.. a büdös picsákat.. Megindultam ismét, lépcsőfokról lépcsőfokra feljebb jutva, egyetlen szó nélkül bevéve a kanyarokat, és a vasajtóhoz érve már csúszott is a kulcs a zárba, kattanásig fordítva azt el.. Persze csak olyan tempóban, ahogy Gabe követett.
- Szeretnéd, ha körbevezetnélek? - léptem be a lakásba, ami tulajdonképpen egy szinte teljesen belátható hosszúkás téglalap volt - konyha, nappali, biliárdasztal, ágy.. egy bokszszák, motoros kellékek.. és a két kiszögellés, ami mosdót és mellékhelyiséget rejtett. Nem kellett nagyobb, több. De minden az enyém volt és ezt szerettem. - Sört, vagy kávét szeretnél? - toltam le a cipőt a lábaimról, mezítláb mászva a hűtő felé. Reméltem, hogy Gabriel nem fog megállni az ajtóban, mint valami szűz. Nem rá vallott volna.
Hogy mit válaszoltam erre?? Talán lett volna annyiféle válaszom. Mégis csak egyetlent bólintottam hasonlóképpen komolyan a szemeibe, és vártam.. addig amíg megindul előttem. Csakis jó távolsággal utána követtem.
Odafenn.. odafenn már annyival könnyebb volt minden. Új helyszín, új időzítés, és új események. Ahogy nyitotta az ajtót csak megálltam mögötte.. vártam, és amikor feltárult a bejárat, csak egy rövid időre álltam meg míg felmérem a terepet. De most kivételesen nem a veszélyeket kerestem. Az egyetlen veszély itt állt előttem.
- Kösz... Azt hiszem megy az magamtól is... - dünnyögtem a berendezésen végigvezetve a szemem, és csak ekkor léptem beljebb. A biliárdasztal.. igen, valahogy elsőre kiszúrta a szemem, és hirtelen emlékekkel töltött el. Kellemes.. emlékekkel.
- Egy sör jó lesz.. - léptem oda az asztalhoz, csak véletlenszerűen kapva bele a fehér golyóba előttem és ellazultan gurítottam végig magam előtt.
- Látom még mindig szeretsz biliárdozni.- néztem fel a szemeibe, ha közelebb jött, vagy ott, a hűtő távlatából pillantott a szemeimbe, de itt.. vagyishogy a biliárdasztalon volt nekünk egy egész más kedvenc elfoglaltságunk is. Mintha fényévekkel ezelőtt történt volna... - És a boksz?? - tereltem aztán a témát, elfordulva hogy végigvizslassak a zsákon - Bokszolsz is!? - megint a szemei, és a söröm, már ha megkaptam a kezembe, ellenkezés nélkül fűztem rá az ujjaimat.
Felesleges lett volna siettetni. Amennyire nekem elment az eszem, hogy már most akartam valamit, neki meg annyira nem volt, hogy engedett nekem abban, hogy itt volt. Jött.. hozzám.
Csak egy kurta biccentés a feltérképezésre és ahogy megadta a válaszát, már csúszott is a kezem a hűtő ajtajára, hogy aztán két üveges sört szedjek elő. Nem kísérleteztem a pohárral. Ha régen is meg tudtuk inni üvegből, akkor az most sem változott. Egy halk szisszenéssel távolítottam el a nyitóval a kupakokat, pont akkor, ahogy a golyó is érintette az asztal falát, amire csak egy egészen rövid mosollyal reagáltam.
- A szokásaim rabja vagyok. Néha - ezt már felé közeledve mondtam belenézve a szemeibe is csak úgy lazán, feszélyezettség nélkül, még nem belekortyolva a sörömbe, de aztán egy újabb kérdés.. Nekem pedig a szemeim automatikusan vándoroltak a zsákra.
- Vincent sok pénzt ölt bele.. a szórakoztatásba - kezdtem csak bele, átnyújtva Gabe-nek a sört, és ha nem húzta el azonnal azt, önállósítva magam koccintottam az üvegemet az övé szájához. - Az egyik része az, amit már láttál. A lányok, a pénzes fickók, póker, alkohol és a dübörgő zene - mosolyodtam el lassan, egy utolsó pillantást vetve csak a faszi szemeibe, mielőtt elindultam volna az asztal mentén, szabad kezem ujjait húzva végig a zöld filcen.
- Már akkor bokszolt, amikor Dave megismerte. Ha éppen feszült, az egyik módja, hogy levezesse az indulatait, ha a ketrecbe megy, ahol sosem fogadok ellene.. Én pedig vele tartottam, mai napig teszem. Minden egyes kibaszott alkalommal - sóhajtottam bele az üveg szájába, mielőtt ittam volna egy kortyot, csípőmmel dőlve csak neki az asztalnak, megérintve a fehér golyó felszínét, amit csak lágyan löktem el a faltól. - Már lassan két éve, hogy a srácokkal edzek. Szerencsére vannak kemény csajok is. Többször küldtek padlóra azóta, mint azt élvezném - nevettem fel megrázva a fejemet is közben. Azt nem kellett tudnia, hogy azok K1-esek voltak és vagy tíz-húsz kilóval nyomtak nálam többet. Újra Gabe.. őt néztem hosszú, megint feszültséggel teli másodpercekig.
- Más sportot kellett találnom. Nem baszhatom fel állandóan a faszik idegeit, mint ahogy régen tettem - vigyorodtam el szélesen, le is pakolva az üveget az egyik lyuk mellé a puha anyagra. - Van kedved játszani egyet? - rövid körmeim kopogtak végig lassú ritmusban a biliárd asztal peremén.
The city of sins awaits you
Gabriel Sadik
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ tartózkodási hely : Úton
◮ hozzászólások száma : 111
◮ join date : 2014. Dec. 06.
Tárgy: Re: Basic instinct Pént. Május 01, 2015 12:14 am
Élesen koccan az üvegek hangja.. A sör kellemesen izzad a kezemben, én meg csak a lányt figyelem, őt.. a beszédbe forduló szünetekben kivéve amikor meghúzom a sörömet. Ízletes és frissítően hideg.
- Neked való..- beszélek aztán a semmiből, de fogalmam sincs róla miért teszem - Emlékszem még a csirkeharcra amit sokszor leműveltetek. - szélesedik a vigyorom egy még mindig emlékezetes emlékre, amikor Rita.. na igen, sose tűrte az ellenfeleket, akár Dave, akár az én nyakamba akaszkodtak hosszúcombú szépségek, mindig.. mindegyik megkapta ami neki járt. És sosem tőlem.
Felpillantok a szemeibe, és valószínűleg mérlegelek. Néhány másodpercig, hogy mi lehet ebből, az a belső hang, az a fülembe suttogó még mindig lökdös szüntelen, hogy takarodjak innen, minél hamarabb, de én mégis valaki másra hallgatok. Valami másra..
Lerakom a sörömet, az asztal melletti kis.. izén koppan az üveg alja ahogy egy kiadós sóhaj elhagyja a tüdőmet és vissza Ritára fordulok.
- Nem bánom. - biccentek rá, és ahogy kiszolgálom magam, nem kell hogy bébiszitterkedjen, rámarok az előttem feszítő egyik dákóra.
- De ne sipíts ha megint megverlek... - elmosolyodom. Egyenest a szemeibe, még mindig érzem azokat a vészjelzéseket, de döntöttem. Ma.. felelőtlen leszek. Mert nekem is kijár az az egyetlen nap...
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Basic instinct Pént. Május 01, 2015 12:49 am
Morcossá váló tekintettel igyekeztem, de azért nem igazán ment az. Helyette széles mosollyal nyugtáztam a szavait. Igaza volt. Vérszemet kaptam régebben, ha valami ribanc megközelítette. Az enyém volt! És akkor.. akkor még teljesen más volt.. minden. Viszont emlékeimben úgy éltek azok a pillanatok, hogy ő sem volt nyugodt, ha engem környékeztek meg..
Beszéltem.. a múltról, a jelenről, a folyamatokról, amiben benne voltam és nem bántam. Ebben az egyben nem, hogy neki árultam el bizonyos dolgokat.. A kérdésem pedig önmagától csúszott ki engedve neki a döntést, hogy akár nemet is mondhatott rá Gabe.. bármire.
A burkolt előrejelzésnél felnevettem és mielőtt válaszoltam volna, nagyot kortyoltam bele a sörbe, elrakva az üveget az asztalról, elsétálva oda, ahol elhelyezte Sadik is az övét.
- Majd hagyom magam, mint régen is - igyekeztem komoly ábrázattal mondani ezt, de nem igen sikerült. Helyette egészen közel megkerülve a testét - épp, hogy csak nem értem hozzá - szedtem elő a műanyag háromszöget, és a rövid kart meghúzva sorjában gurultak ki a golyók, amiket a háromszögbe rakosgattam.
- A kezdéseim még mindig bénák, szóval te fogsz.. - néztem fel a szemeibe, de persze.. nyolc év alatt rengeteget fejlődtem. Már nem mennek be a fehérek egyből a szemközti lyukakba. A feketét nem lövöm el elsőre az egyik lyukba.. Tényleg fejlődtem! Eskü! A háromszöget a megfelelő helyre tolva vettem el azt, hogy a golyókat szabadon hagyjam Sadiknak. Rámarkoltam a szabad dákóra, s elálltam az útból is, szabad kezet adva a férfinek.
- Azért remélem nem vagy egy konyhaművész. Csalódnék benned, ha még azt is megtanultad volna - vigyorogtam fel rá hirtelen.. mert az egyikünknek sem volt régen erőssége. Nekem a mai napig nem az.
The city of sins awaits you
Gabriel Sadik
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ tartózkodási hely : Úton
◮ hozzászólások száma : 111
◮ join date : 2014. Dec. 06.
Tárgy: Re: Basic instinct Kedd Május 05, 2015 9:13 pm
- Ha - Ha. - hosszú és érezhető szünetekkel és az a letörölhetetlennek tűnő vigyor, még mindig ott feszít az arcomon. A régi időkre emlékeztetett... De nem hagyott hidegen a közelsége. Talán a testem is megfeszült, de csak egy pillanatra amíg elhaladt előttem, aztán hamar tért vissza a jókedv. - Azt te csak szeretnéd.. - egy jókedvű mosoly, aztán csak figyelem, ahogy az asztalon ügyködik, én meg jobb kézzel a dákót szorongatva ballal a sörért nyúlok. Meghúzom. Még utoljára a lökés előtt..
- Rendben. - csak tisztán és egyszerűen, és visszaillesztve az üveget oda, ahol eddig is olyan remekül elvolt, megközelítem a szabadjára hagyott helyet. És.. LÖKÉS!
A golyók gurulnak.. szanaszét, és egymásnak ütközve, aztán a jobb felső sarokban hirtelen tűnik egy teli el. Visszahúzom a képemet.
- Azt hiszem ez elrendeltetett. - mosolygom a szemeibe, úgy tűnik meg is van az én színem. Bepozicionálok a következő lökéshez, de az azt követő szavai váratlanul akadályoznak meg. Kiegyenesedem.
- Miért..? Úgy nézek ki mint egy konyhatündér?? - vigyorgom a szemeibe, de nem várok sokat, vissza az előbbiekre és újra ellököm a fehér golyót. Újabb találat...
Ha ez így folytatódik egyszerű játékunk lesz!
A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 11, 2015 9:29 pm-kor.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Re: Basic instinct 