És megtette.. Időt adott. És én hálás voltam érte. Azt hiszem...

Már csak akkor bólintok, mikor ő már leszállva az asztalról a hátát mutatja nekem. Nem is neki szánom, talán csak saját magamban rendezem ezt a részletet, mégis.. mellette valahogy ellenőrizetlenül nyelek.
A csörgésre figyelek fel. Ahogy a pohárért nyúl, én mégis odatapadok. A korábbi helyemre, nem mozdulok, nem is érzem szükségét hogy meg kéne tennem. Egy semmi vagyok.. Vagy legalábbis most úgy érzem magam ahogy már nagyon régóta nem...

Aztán mégis a szavai rántanak vissza. Aaaz.. önsajnálatból vagy nevezzük bárminek, nem fordul felém, de a szavai visszacsengenek és én lassan húzom keskenybe a szemöldökömet.
Nem tudom mire érti.. Vagy csak nem egészen akarom érteni, de aztán felém fordul, és nyilvánvalóvá teszi a tényeket.

A szemeibe nézek. Nem fordulok el, és nem is nézek el. Nem tudom hogy érint. Vagyishogy..
Nem vagyok biztos benne hogy nem látszik minden a képemen. Megfeszültem, ez egészen biztos. Pedig...

- Oké.. - nem a legelmésebb válasz, de így sikerült. - Gondolom.. - lépek aztán el, talán nem akarom látni ami benne zajlik, vagy csak én nem akarom hogy kiismerjenek. - ez természetes, úgy értve.. - hebegem, a faszom miért nem tudok túllépni ezen!?? - mindig is heves voltál és.. - újabb akadozó szünet - Tudom milyen az ha szabadulnod kell! - vissza a szemeibe. Hogy róla beszélek!?? Igen. Csakis róla, a múltról, az emlékekről, és takargatva az egészben, hogy mennyire hidegzuhanyként is érintett.

Pedig.. senki se fogadott cölibátust az elmúlt évek alatt!

Ha tudtam volna azt, amit kellett volna, már rég nem itt tartanánk. Ehelyett mindketten szerencsétlenkedtünk, mint valami baszott gyökerek, és ezt rohadtul utáltam. Frusztrált és idegesített, ezért is beszéltem olyanról, amiről nem kellett volna. Még biztosan nem.

Rohadtul nem tudtam, hogy a szövegével mit kezdjek. Hogy lehet leokézni azt, hogy valaki keféli azt, akit régen szerettél? Persze megértettem, én sem voltam régen sem féltékeny, csak két kézzel téptem azt le Gabe-ről, aki ráépült.

Azt hiszem, hogy leginkább csak kussoltam. Arra, amiket mondott. Próbáltam én felfogni, hogy mi van, de ott elakadtam még mindig, hogy nekem akkora baszott igazságérzetem volt, mint még a rohadék pápáknak se. A faszomat!

- Hát oké - vontam meg a vállaimat hanyagul, mintha az egész nem érdekelt volna, és mielőtt megint hülye faszkalapot csináltam volna magamból, nem mozdultam el onnan, ahol voltam. Pontosabban megmozogtam, mert már megint rám jött a mozgassuk meg a seggünket Gabe felé kényszer, de nem, nem engedtem neki! A picsába is már!

- A legtöbbször.. amikor arról álmodtam, hogy újra láthatlak.. néha még mostanában is... nem így képzeltem el ezt az egészet - kezdtem bele, ja, mert járatnom kellett a pofámat. - Minden esetben kurva nagy veszekedéssel kezdtük, amit az követett, hogy letéptem a ruháid és.. ugyanolyan jó volt veled a szex - mosolyodtam el, de aztán el is tűnt hirtelen az arcomról az a kis jókedv.

- De gondolom az túl sok lenne neked, mint amilyen az is, hogy valaki feleségül akart venni.. hogy nem élek apáca életet, és hogy Vincent-tel egymás seggében járunk nagyjából - futott ki a vigyorom ismét, és a legdurvább az egészben az volt, hogy kurvára nem lett volna jó, ha.. a szexet kevernénk bele ebbe az egész kurva katyvaszba.

És dühöngött. Éreztem benne. De hogy én mit csináltam?? Semmit. Egy nagy és kibaszott SEMMIT!!!
A kurva életbe is már...

Próbáltam kiüríteni a fejem, és most jól jött volna még egy szál. Abból, ami ott szemben, az ajtónál tetvészkedett, vagy abból, ami lent várt a motoron, de túl messze volt. Mindkettő. És pont mielőtt még megindultam volna, véletlenszerűen folytatásba kezdett.

Felé fordítottam a fejem. Csak őt figyeltem, minden egyes szavát, ahogy a szája elhagyja őket, és valahol reagált is a testem, mégsem bírtam elengedni azokat a szemeket. Tudtam mit akar tőlem.. És.. igen, én is, pont ugyanazt akartam!

Csak pár másodperc telt el amíg leküzdöttem azt a távolságot. A testéhez úgy csapódtam be, mint aki erre várt az elmúlt évek minden percében és ez valahogy így is volt. Kellett nekem! A keserűség.. a bánat.. a düh és a harag, egyszerre egyesült ebben a percben, és én elvettem azt amit szántak nekem. És rohadtul nem éreztem bűntudatot...

Úgy faltam a száját, mint ahogy már nagyon régóta nem! Az ujjaim belekaptak a tarkójánál a bőrébe, csak hogy úgy tartsam a kezeimben, és felpréseltem arra a.. arra a pultra ott mögötte, és eszemben sem volt elengedni.
És hogy ő mit csinált?? Jól tudtam hogy ezt akarja tőlem. Szomjazza.. ahogy én is mindent megadnék érte, és ebben az egyszerű.. és mindent eltörlő pillanatban csakis egyetlen dolognak éltem.
Hogy végre az enyém legyen!
Újra...!

Vártam valamit, csak azt nem, ahogy reagált. A pofám járt, én meg úgy gondoltam, hogy annyi bőven elég volt, mégis Gabe volt az, aki keresztülhúzta a számításaimat.

Még szinte le sem esett, hogy kurvára azt akartam a szavaimmal elérni, hogy jöjjön, hogy vegye el azt, ami kijárt neki és nekem, amikor már ott volt, pont előttem. A szája az enyémre tapadva olyan hevességgel, hogy nem tudtam másként reagálni. Engedtem neki, és magamnak is..

Két kézzel toltam fel magam a pultra és kulcsolódtak a lábaim a derekára, hogy még közelebb vonjam őt magamhoz. Az ajkai.. ugyanolyan puhák voltak, de mégsem volt elég.. Amit az előbb megvontam magamtól, most a nyelvem követelőzve furakodott a szájába, hogy még intenzívebben érezhessem őt. A kezeim felsiklottak a hasára, de már a felsője alatt érintve a bőrét, és igen, talán fel is sóhajtottam, amit egy halkabb nyögés követett.

Hirtelen téptem el magam a csókból, vagy inkább toltam el Gabe-et egy kicsit, csak hogy sürgetően levegőt préseljek a tüdőmbe, de már vontam is magamhoz vissza, meg-megharapva az alsó ajkát. Élvezettel, fájdalmat nem okozva neki. És hogy én? Ha ilyen heves lesz, akkor kurvára fogom élvezni azt, amit tenni fog. Amit hagyni fogok neki.

Egészen a pult széléig csúsztam, csak hogy még inkább odavonhassam magamhoz az ágyékát, hogy hozzám dörgölőzhessen kedvére. A kezeim egy pillanatra sem engedték el a csupasz bőrét a felsője alatt, rövid körmeimmel hevesebben kapva csak bele a hámrétegbe, amikor...

Valaki ráfeküdt a csengőre, ami olyan baszott hangosan kezdett el visítani, mintha legalább sziréna partit tartottak volna.

Éreztem amikor emelkedni kezd. Nagyon jól tudtam mit csinál, és akartam ezt! Mindennél.. sokkal jobban mint bármit is valaha az életben, és az ahogyan engedett, csak még elszántabbá tett a döntésemben!

Átkulcsoltak a lábai, az én szabad kezem meg azonnal marva táncolt végig az egész lába szárán. Magamba faltam! Az érzés minden pillanatát, ami rég elveszett, és amit már nagyon sokáig kerestem! Ahogy követelt.. ahogy minden egyes cseppjében éreztem hogy akar engem, csak még eltökéltebb engedelmességre serkentett és duplájára emelte a szívem kalapálását. Már nem kellett sok! A kezeim marva száguldottak végig az oldalán, a hátán, majd megint a lábain le, szinte belefulladva az érzésbe hogy megint érezhetem és hogy megint eljött ez a perc!
És akkor támadt a keze..

Összerázkódtam, de csak egy pillanatra és továbbra sem ellenkezve ösztönösen kaptam a pólóm alá pont amikor eltolt magától, hogy egyetlen mozdulattal rántsam le, és hulljon le hátul, valahol mellettem a földre, de nem tétováztam tovább. Kellett nekem! A szája, az ajka, az íze.. az érzés hogy újra a kezeimben érzem, és ahogy nyögött, majd a hirtelen mozdulat amivel felajánlkozott, az egekig hergelte a véremet.
Eljött az idő hogy cselekedjek..

Valahol.. útközben.. volt amikor megint a combjaiba mart a kezem, hogy az egyik.. nem teketóriázva többet, ismerve az ismerős testet, ellenszegülést nem tűrve csúszott be a lábai közé, hogy végigsimíthassam.. újra.. és újra.. engedve a követelő véremnek, amikor a szám már a nyakán élvezkedett, de a... csengő...

A hang hirtelen rántott ki az álomvilágból. Hideg volt és tiszteletet parancsoló. Észretérítő, és a lányt, egy szemvillanás alatt engedtem el.
A szemeibe néztem. A tüdőm zihált, hangosan, annyi erő még nem tombolt bennem, hogy hátrahagyva mindazt ami csak bonyodalmat teremt, egy pillanat alatt ellökjem, de mégis.. az újra és újra felhangzó csörömpölés valamit jelentett. Nem csak a pizza.. Valami olyat is ami zeng bennem. Egy figyelmeztető jelzés.
A lejtőn tartasz lefelé...
És én nem tudtam eldönteni a következő cselekedetem. Csak álltam ott, előtte, a két kezem a derekán, a szemem a szemeiben és vártam. Talán a következő lépést. Hogy segítsen nekem. Bármerre is lesz hogy az tartani fog...

Már csak a mozdulatra is felnyögtem, ahogy a póló elhagyta a testét, és egy másodperc alatt mértem fel a helyzetet.. azt az ismerőset, és már azonnal csúszott is végig a felsőtestén, az izmain a kezem, úgy, mintha mindene az enyém lenne. És volt is, ebben a percben.

A kezem siklott fel a hasáról a mellkasán át a hasáig, hogy a tarkójánál belemarjanak ujjaim a hajába, amit mindig is imádtam, ha hosszabb volt. Imádtam.. hangosan nyögtem fel, ahogy az ujjai megtaláltak ismét. Megint, és már csak ennyi is elég volt, hogy kibaszottul elfelejtsek mindent.. minden mást, és veszetté váljak előtte, aki csak arra várt, hogy minél előbb az övé lehessek. Akartam őt, mindennél jobban. Olyan mohón, ahogy már nagyon rég nem akartam senkit és semmit.

Az alig érintésére is már szinte lüktetett a testem érte, apró remegés futott végig rajtam, ahogy hozzám ért, és ismét, de a csengő...

Rohadtul nem voltam felkészülve erre, és ahogy elengedett, még mindig képtelen voltam másra, csak hangos légvételek mellett, kiszáradó ajkakkal fogtam még mindig.. a haját érezve az ujjaim közt.. a másik kezem ott maradva a hasán.

Éreztem, hogy engem néz. Ahogy neki, úgy nekem sem volt semmi ötletem arra, hogy mi legyen, de az a baszott vinnyogás csak nem állt le.. én voltam az, aki először vontam el Gabe-ről a pillantásom. Pontosabban csak végigvezettem azon az isteni testén a tekintetem, egészen le a lábaim közti ágyékára, és ahogy az előbb úgy ő, úgy én is elengedtem őt. Elengedtem a haját az ujjaim közül. Elengedtem az ujjaim és a bőre alatt rejlő izmokat is.

A következő pillanatban már a lábaim sem ölelték közre a derekát, helyette - mivel esélyem sem volt másként - hozzádörgölőzve a testéhez csúsztam csak le a pultról, ám mielőtt elléptem volna tőle végleg, az ajka után kapva röviden, de annál hevesebben tapadtam a szájára..

És már ott sem voltam. Felhúzva, vágyva Gabe-re, a testére, baszott pipán mentem a bejárati ajtóhoz, felkapva azt a cseszett kaputelefont, meg sem várva, hogy mit mondanak bele megszólaltam:

- Húzd fel a beled, de kurva gyorsan - telefon vissza a helyére, az ajtót kibasztam, és megfordulva mentem el a biliárd asztalig, hogy az oda rakott húszast a markomba gyűrjem.

És hogy közben Gabe.. mit tett, az tőle függött, de szinte nem volt pillanat, amikor ne őt néztem volna. A testét, azt, hogy vágyott az előbb még rám, hogy olyan kurva közel volt.. Mégse mondtam, hogy maradjon félpucér. Mégsem, kurvára nem mondtam neki, hogy öltözzön fel. Az igazság az, hogy mint egy szűzkurva, mást sem csináltam, csak őt néztem.. és legszívesebben lefostam volna a kurva kaját, hogy megint ott tudjak lenni mellette.

És ez rohadtul nem volt jó.. A büdös picsába bele! Ekkor toppant be az ajtómon egy nyurga, seszínű hajú fickó, akinek a kezében ott virított a tészta.

A keze a testemen régi emlékeket ébresztett, ami még erősebbé tette a késztetést. Mindent meg kell tennem, MUSZÁJ hogy az enyém legyen! És ahogy keze a hajamba tépett, még erősebben nyomtam neki alfélen a testemet. És cselekedtem!

Az ösztön dolgozott, tudtam mit szeret! Az ujjaim megkezdték működésüket, élveztem ahogy nyög, mennyei zene füleimnek, és már úton a következő lépés, amikor...

A csengő szakított félbe mindent. Mint a külső világ üzenete, hogy ő is létezik. Agresszíven tuszkolta magát a fejembe, újra és újra felcsörömpölve és én lassan kaptam vissza az öntudatot. A kurva életbe..

Nem tudtam hogy bánom e. Őszintén.. semmi nem volt amit most biztosan tudtam, de eleresztettem, ez biztos. Mégsem löktem el magam tőle. Ehhez gyenge vagyok.. gyengévé tett, és én rühelltem gyengének lenni...
Ő volt az aki cselekedett. Lefűzte a lábait mögülem, és én még mindig, heves légvételek közepette, hagytam. Hagytam ahogy lecsúszik a pultról, alig fél lépésnyit távolodva csak, ahogy végigsúrlódik rajtam. A testem bizsergett, majd szétküldte az adrenalin, és ahogy ellépve még a számért kapott, én minden ellenkezés nélkül mentem bele.
A kurva életbe mocskosul akartam őt!
Minden ellenérzésem ellenére..

Amikor eltűnt, háttal fordulva a pultnak magam mögött két kézzel támaszkodtam meg. Ziháltam, de próbáltam magam előtt tartani a szemeimet, csak bámulni.. a padlót, nem őt, ahogy ellépked, és próbáltam visszanyerni a maradék eszem. Hová a fenébe fog vezetni mindez!??

Még a hangja sem változtatott semmit. A helyzeten. Én még mindig a padlót néztem, még akkor is amikor éreztem hogy mozog. Nem messze tőlem. És akkor furakodott be az a másik hang.

- Szééép jónapot, az "Ön ízlése" pizza megérkezett! - nem láttam, de az a nyurga hang, vidámságot sejtetett. - Köszönjük, hogy a Giuseppe mindig friss és ízletes pizzáját vá.. - és itt megakadt. Talán Rita látványa, talán a kettőnké, elég beszédesen, vagy valami teljesen más volt ami megakasztotta a kisgyereket, de én csak ekkor emeltem rá a tekintetem. Igaza volt. Talán ő mentette meg az életemet.
Vagy talán még ő sem...

( zene )

Valahogy rajta ragadtak a szemeim, ahogy mozdult, ahogy ott maradt a konyhapultnak támaszkodva, és hogy őszinte legyek, kurvára beleillett a környezetbe. A francba már!

Morogva, alig hallhatóan baszd megoltam csak úgy nőiesen, ahogy mindig is szoktam, ha valami faszságot műveltem, és ez most kibaszottul de nagyon annak tűnt. Az is, hogy nem folytattuk, és az is, hogy félbehagytuk. Mi a picsa van?!

Nem volt őszinte a mosolyom, ahogy a faszira néztem. Még mindig rohadtul felhergelt állapotban voltam. A tüdőm szinte ki akart szakadni a helyéről és az ölem Gabe-ért lüktetett a "háttérben". A felhangzó szavakra csak bámultam a dobozt, majd a szemeit, ahogy elakadt a mondandójában, megköszörültem a torkomat is.

- Nagyon szívesen. Az én ízlésem már megérkezett. A kaja csak ráadás - mondtam ki az első gondolatot át sem nyálazva a fejemben mindazt, ami... baszottul nagy elszólás volt, de lefostam. Gabe úgyis tudta, hogy még mindig nem hagy hidegen, az előző percek, az általa kiváltott forróság bizonyítéka volt mindennek.

- Figyelj, ne tököljünk a visszajáróval, a többi a tied - nyúltam egy kézzel a pizzáért, a másikkal pedig a lóvét lobogtattam meg a faszi előtt. - A többiből vegyél sört, drogot.. bánom is én - megdobtam egy nem túl bensőséges mosollyal, miközben kiszedtem a kezéből most már ténylegesen is a doboznyi kaját.

- Van még valami? Vagy.. - sóhajtottam fel sürgetően, és elnéztem Gabe irányába, aki remélhetőleg még mindig nem nyugodott le annyira, hogy magára vegye a pólóját. De ha mégis.. akkor.. ennyi volt.

Még ha meg is pusztultam érte.

- Ööööö... - a lóvé a faszi kezében, de csak bámult rám, majd Gabe-re, aztán megint rám. Nekem meg fingom nem volt, hogy mi van. Én is Sadikot figyeltem, hogy neki van-e ötlete...

Tettenérés... De nem érdekelt. Kurvára nem a kis tacskó szeme, és kurvára nem az ahogy lefagyott, nem messze tőlem és közöttünk váltogatta a tekintetét. Lassan jött az a felismerés.. Vagy csak nem egy egyetemi növendék.

Nem szólaltam meg, ahogy elnéztem Rita remekül megvolt. Rendezte a helyzetet, és bár a kis tacskó több mint értetlen, de...

- Nem.. nem.. - hátrál lassan, érzékelem a háttérben - köszi.. - emeli föl a húszast - és folytassák csak.. - talán még egy vigyor is kiütközött azon a képen, de ezt a részét én már nem láttam. Csak a pólómat figyeltem.. a földön, és ahogy a döntés megszületett, csak lassú léptekkel közelítettem meg, hogy érte hajolva felvegyem, és megforgassam a kezeimben. Csak útközben, vissza Ritához, csaptam be az ajtót, ha ő korábban nem tette, és ott álltam meg ellőtte, a biliárdasztalnál - már ha még ott volt(?) - hogy a szemeibe nézhessek.
Hogy a szemem mit tükrözhetett!?? Nem vagyok róla meggyőződve. De egy valamit tudtam. Éreztem. Ha ezt meglépjük, oltári nagy káoszt hozok a fejemre. De ha nem...
Ott álltam előtte és csak a szemeibe néztem. De nem kellett döntenem. Már döntöttem.

- Őrült nagy hülyeséget csinálunk tisztában vagy vele!?? - a szemeit tartottam, egy percre sem engedtem, és hogy a pizza?? Ki tudja, talán jobb létre szenderült, talán ott várta a kezében hogy valaki megegye, vagy talán egészen máshol volt, de egy dolgot biztosan tudtam. Ha ezt most nem teszem meg... egy örök életre bánni fogom.
Ezért egy utolsót felé léptem...

Felvontam a szemöldököm. Nem mintha érdekelt volna, ki mit hisz vagy gondol, úgyis a legtöbbször a saját fejem után mentem, még ha azzal ki is basztam magammal, de ez van. Nem akartam sem bölcs lenni, sem az, aki folyton összeszarja magát, ha valamit meg akar tennie. Ösztönösen. Vagy csak mert kedve telt volna benne.

Ezért is csak egy biccentés volt a válaszom az alak felé, néztem, ahogy eltávolodik már jobb kedvvel az ajtótól, és ahogy Gabe megmozdult, végignéztem, ahogy közeledett, de addigra már nem voltam az ajtóban. Az asztal felé vettem az irányt, lepakolva rá a dobozt is, és csak akkor sikerült már visszafordulnom, amikor már ott állt előttem.

Mint mindig, most sem sikerült teljesen nyugodtnak maradnom, a szemeim ráérősen járták be a felsőtestét, hogy aztán megállapodjon a szemeinél a pillantásom. Úgy viselkedtem, mint egy kibaszott, kiéhezett szuka, aki elé ha bedobják a csalit, azonnal ugrott. A picsába már!

- Tudom. Nem kellene. Rohadtul nem - beszéltem a szemeibe, de az, hogy mit mondtam, nem tükrözte a cselekedeteim. Felsóhajtottam, ahogy még közelebb lépett, én meg nekitámaszkodtam seggel az asztal peremének. Az ujjaim nem Gabe testét érintették. Egyelőre. Helyette derekamra siklottak, csak hogy felemelve az anyagot, át a fejemen lehúzhassam a felsőmet. Végig őt néztem, azt a régi ismerőset.. A felső után a melltartó is lekerült rólam. Egyetlen, egyszerű mozdulattal, nem pöcsöltem vele..

- Csak hogy fair legyen - nem voltam feszült. Pontosabban a helyzet miatt, a vetkőzés miatt nem, a feltüzelt állapot csakis Gabe-nek volt köszönhető. Az anyagokat leengedtem a földre.. nem kellettek.

- Simán kajálhatunk is, ha az úgy nekünk jobb lenne - az utolsó szavaknál kiszedtem Gabe kezéből is a pólót, amit az enyéimre ejtettem, de aztán.. Az utolsó ujjperceim végigcsúsztak Sadik alhasán, a nadrágja pereménél, hogy aztán becsússzanak az anyag alá, amit az követett, hogy kipattintottam a gombo(ka)t, ha hagyta és nem húzott el a közelemből. Felnéztem a szemeibe, csak hogy biztos legyek abban, nem a pizza érdekli első körben őt.. De ha mégis. hát bassza meg, le fogok tudni állni. Remélem!

Éreztem, hogy figyel. A szeme szinte felmarta a bőrömet, és a fejem még mindig, még útközben is óvatosságra intett, de valahol máshol egészen feltüzelt.
És ezért megtettem azt az utolsó lépést.

Csak centiméterek választottak el tőle, de nagyon jól tudtam mi az ami jönni fog. És szomjaztam érte.. Szinte éreztem az ereimben!

Csak figyeltem, ahogy repült a felső, de nem követte a szemem, annál inkább az elém táruló melleket. Aztán ahogy a melltartótól is.. játszi könnyedséggel szabadul meg, csak lassan tapogatta le a szemem. Szinte faltam a látványt, éreztem, ahogy valamit megindít bennem, és valahol hátul még felrémlik egy kóbor gondolat is.. Erősebb lett.
És még gyönyörűbb...

A következő lépés már teljesen rá a testére, hogy összeérjek vele, alul.. hogy érezze, mennyire is kívánom, és akarom őt már őrülten régen, és ahogy repül a pólóm, aztán végigsimít rajtam a keze..

- Éhen halok.. - suttogom, a hangom rekedt, de nem mert valóban éhes lenne - Rád éhezem! – pattannak a gombok, és jobb kezem már kapja is el az állát, csak hogy a számra préseljem, vadul és hevesen, ahogy régen.. felkényszerítve a biliárdasztal szélére, és bal kezem végigmarva a csupasz bőrén, átadom magam az érzésnek. Akarom őt! Most… AZONNAL!

És mielőbb benne…

Már csak attól is megpusztultam, hogy ott volt velem szemben, és kurvára egy szalmaszálat sem kellett volna keresztbe tennie, mégis, hogy megint ott volt, közvetlenül előttem, megvesztem érte.

Az ujjaim, a kezeim mozgása a bőrén nem árulkodott erről, de.. örültem annak, hogy nem most akartam a pofámat jártatni feleslegesen. Legalábbis nem beszélgetést terveztem a számmal rajta.

A szavaira egy lassú, elégedett mosoly jelent meg a képemen, de mégsem válaszoltam. Felesleges volt. Úgyis tudta, hogy kurvára nem kajálni fogok én sem az elkövetkezendő percekben, ezért sem tiltakoztam, ahogy ismét a számért kapott, és csak most hagytam magam neki igazán.. amint engedett, a nyelvem siklott ajkai közé, miután alsó ajkába haraptam lágyan... kevésbé durván, ahogy szoktam az utóbbi időben. Ahogy a másodpercek száguldva vánszorogtak, úgy nyögtem bele csak a csókba igazán, vontatottan.

A kezem nem szerencsétlenkedett, nem baszakodtam, az ujjaim martak a nadrágja szélébe, hogy egyetlen rántással letoljam a csípőjéről a gatyát, és az érintésem már az ágyékára tévedt, teljes hosszában végigsimítva rajta odalent, érezve ujjaim közt, a tenyeremen azt az ismerős, rég nem érzett (kezdeti???) keménységet.

Valahol még a szám, a nyelvem lefoglalta, ahogy az ujjaim is, de sikerült hangosabban felnyögnöm az érzésre. Kurvára nem lesz szükség hosszas előjátékra, ha így folytatjuk, abban biztos voltam. A rövid picsagatya anyaga kezdett átázni már csak attól is, hogy érintettem őt, és tudtam.. önmagamat hergeltem fel. Érte, hogy végre bennem legyen, hevesen, ellenkezést nem tűrően.

A csókból csak egy másodpercre téptem el magam, hogy a szemeibe nézve, nekipréselve az ölemet az ágyékának csak az asztal szélén ülve a lábaimmal a csípőjét fonjam át, kezemmel magunk közé szorulva, hangosan zihálva néztem végig a mellkasán, hasán megint... elmerülve a részletekben, de aztán.. bassza meg! Nem csak nézni akartam!

- Szedd le rólam ezt a szart! - sóhajtottam rekedten, sürgetve, aztán elvontam hirtelen a kezem róla, hogy megtámasszam magam az asztalon, és úgy, hogy farkának, az ölének préselődtem, felnyomtam magam kicsit, hogy le tudja rólam szedni a gatyát.. és talán vele együtt azt az átkozott csipkét is, ami kurvára útban volt most. És valahogy.. akartam, hogy érintsen. Hogy az utolsó mozzanatoknál ő legyen az, aki letépi rólam mindazt, ami a farka és köztem volt. A szemeit néztem. Most. Mégis attól forrt a vérem, hogy az ölem szinte ott mozgott rajta.. ruhán keresztül, az ágyékának nyomódva.

Repült a gatya.. éreztem ahogy elenged, aztán rázkódott a testem, ahogy megéreztem azokat az ismerős kezeket, és méég élesebben martam rá a hátára. Imádtam őt! Mindig és régen, és megvesztem azért amit művelt velem, és ahogy játszani kezdett, könyörületet nem ismerve, egyre vehemensebben játszottam bele a csókba, toltam felé a csípőmet, és hagytam, akartam hogy játsszon velem!
Belemartam a melleibe! Nem tudom mikor, és nem tudom hogyan, egyszerűen csak éreznem kellett, ahogy a csókom egyre erőteljesebb, és ahogy ő követ engem, aztán a másik.. élesen mar fel a combján, találva meg újra a kedvenc helyemet, és már alig várom.. Istenem, mielőbb akarom hogy benne legyek, hogy újra érezhessem, hogy MEGINT!

Amikor eltépi magát, veszettül lihegek.. Azt hiszem meggondolta magát.. talán.. de a szemei nem erről beszélnek, és ahogy körülölel, és közben megáll a keze, én is beleragadok a szemeibe.
Rövid csönd áll be. Csak a zihálások hangja tölti be a teret, csak nézek a szemeibe, a szemei beszélnek helyette, aztán hirtelen...

Úgy kapok rá, mintha eddig semmit se tettem volna. A szavai egyszerre szabadítanak el mindent, kapom el a csípőjét, hiába emelkedik, rántva emelem meg, hogy a lábait az oldalamról egy szemvillanás alatt lefűzzem, és bontva.. tépve azt anyagot ami ott figyelt rajta, a segítségével rántsam le, aztán...

... Ruha repült a fenébe. Nem tudom hol ért földet, egy percig sem érdekelt, csak az asztalra visszaeső teste, és a mozdulat, ahogy a hátára kényszerítve rápréselem magamat, hogy csak egy rövid félmásodpercnyi időre a szemeibe nézzek, aztán máris idomul a tempó, csak egy rövid félmozdulat hátra hogy kézzel rásegítsek, és a következő pillanatban már merülök is el benne mélyen.

Hogy milyen érzés!?? Elmondhatatlan... Felbecsülhetetlen, és leírhatatlan, amikor újra érzem... őt.. és egy pillanatnyi időre sem pöcsölve, csak hagyva szétáradni az ereimben, engedve az ösztönöknek és az érzésnek hogy itt van velem, vadul hajtani kezdem.
Soha nem gondoltam volna hogy egyszer még eljöhet ez a nap.
Soha... De egy dolgot muszáj belátnom az egészben.
Még mindig szeretem...

zene: And I knew there was no turning back

A kis hülye picsák biztosan felnevettek volna arra a vágyra, amivel szinte úgy rángatott fel, majd a cuccaimat le rólam, nekem csak elakadt a lélegzetem. Istenem, de hiányzott ez! Még jobban felhergelt ez a hevesség, ami belőle áradt, és most biztosan taknyoltam volna, ha nincs a seggem alatt az asztal.

Felnyögtem, abban biztos vagyok. Talán még röviden egy kurva vigyor is bejátszott, ahogy a hátamra szegezett ott, a filcen, és csak egy türelmetlen másodpercembe telt, ameddig távol volt. A kezem már kapott is érte, a testéért, a karjaiért, az izmaiért, amikor a szemei elvonták a figyelmem, ott, közel hozzám. A lábaim engedve hagyták, hogy közéjük férkőzzön, és amikor megmozdult, még dumálni sem volt időm, csak felkiáltani. Attól, hogy végre megint ott volt. Megint bennem.

Megmozdult bennem, és már ennyi elég volt, hogy tudjam, rohadtul nem a finomkodásról fog szólni ez az egész, nekem pedig ez kellett. Mindig, mióta ő nem volt, és a mozdulataira felnyögve figyeltem őt csak rövid ideig, mert a következő pillanatban már kaptam is érte, és ha nem ellenkezett, csak röviden téptem meg a száját, hogy aztán ki ne zökkentsem a mozgásból, mert azt utáltam volna. Főleg ennyi idő után.

Élveztem, és annak hangot is adva fogtam rá a kezére egy kézzel, a másik valahogy.. az én testemen ragadva csak élveztem a mozdulatait, szemeimmel követve a lökéseit, ahogy újra és újra eltűnt bennem teljes hosszában. Nem mindig volt alkalmam ezt megtenni, de most mindent elkövettem, hogy egy pillanatra se veszítsem szem elől, sem pedig a közelemből el.

A lábaim, hogy ne a teste körül kalimpáljanak, mint egy részeg harang, szorosan a csípője fölött fogtam közre azt, és már tudtam, hogy.. ebből pózváltás lesz. Egyrészt, ha már szex volt, akkor csináljuk rendesen.. másrészt ez rohadtul nem a misszionárius szarságokról szólt. Egyáltalán. A kezem még mindig rajta maradt, de magamon mászó kezem az alattam lévő filcre csusszan, hogy rákönyökölve arra félig megemelkedhessek. Egyrészt jobb volt a rálátás, másrészt.. könnyebben mozoghattam én is, ha kellett és engedte volna Gabe. És ebben a percben kurvára leszartam, hogy a szomszédok nyögéssorozatot kapnak az ebéd mellé desszertnek. Élvezzék ki a picsába is, hogy valaki jól érzi magát. Az ingyen pornó pedig sosem rossz.

Éreztem hogy akar! Benne! Ott a szemeiben, amikor ott voltam fölötte, és nem is akartam sokáig megvárakoztatni!
Egy mozdulat hátra, csak egy rövid míg elkényelmesedem és már hatolok is belé, mélyen, szemeim összeszűkülve az érzésre. Istenem mennyire akartam őt..
De nem állok le az egésszel. Az ösztön dolgozik, hogy ott van a kezeimben és újra lököm. És megint, ahogy a karja kap hirtelen értem, nekem meg eszemben sincs nem engedni.
A számra tép.. Én meg engedelmeskedem, élvezettel falja a nyelvem, de hamar szakadok is el tőle, térek lejjebb, a mellkasára, a melleire, és ahogy szabad keze belemar az enyémbe, önkéntelen én is rászorítok. Rohadtul hiányzott nekem... Most fogom csak a lényeget, ahogy a nyelvem újra bejárja azt az ismerős testet.. a hangjai.. a lüktetés ami árad belőle, a rég hiányolt érzés, az amit mellette érzek és muszáj kiadós levegőt rántanom a tüdőmbe!
Zihálok! Mintha nem lenne elég levegővel, amikor mozdul, én meg engedem hogy felüljön(?) előttem és most én kapok rá a tarkójára. Közel rántom! Egyenesen a számban érzem, teljes élvezettel tépi meg a nyelvem és muszáj a homlokomat az övének dönteni. Csak egy percre.. A szemeim szűkülnek, hamar itt lesz a vége, hacsak.. hacsak..
Hacsak.

Nem bírtam tovább, a szemeimet is lehunyva élveztem ki nyögések közepette, ahogy a nyelve, a szája, és talán a fogai is a testemet érték. Nem voltam neki képes ellenállni - jutott eszembe csak egy egész rövid másodpercre, de aztán szartam is erre, mert most semmi és senki nem érdekelt rajta kívül. Semmi más, csak az, amit tett.

A csókja némiképp elvonta a figyelmem, de már haraptam is rá alsó ajkára, miközben újra és újra megmozdult odabent, nem kímélve, és tudtam, ha nem teszek valamit, kurva gyorsan vége lesz. És nem ennyit akartam nyolc kicseszett év után. Megmozdultam, de csak annyira, hogy kezét maró kezem a csípőjére simult, némi ellenállással érintve a testét. Még mindig olyan közel volt, és ahelyett, hogy visszahajoltam volna a szájára, csak elmosolyodtam.. de aztán nem tudtam ellenállni. Egyetlen csók. Egy rövid és múló pillanat, ameddig ajkaink összeforrtak, és már húzódtam is hátrébb..

- Fordulj! - sikerült csak ennyit kinyögnöm/sóhajtanom alatta, és ha nem is értette, akkor rásegítve csak a mozdulatra és ha hagyta, akkor fordítva a helyzeten ő került a filcre.. én pedig fölé térdelve, még mindig rajta elmosolyodtam csak röviden. A kezeim már a csípőjét szorították le az asztalra, miközben nagyon lassan megmozdultam rajta egy nyögés kíséretében.

Mindig is ő volt az, aki irányított, ahogy most is, de ennyivel nem fogja megúszni. Ezért is mozdultam megint rajta, egészen fel, hogy aztán visszaengedjem a testem teljes hosszán. Lassan találtam csak meg azt a ritmust, amit én mindenképpen élveztem, de most nem hagytam, hogy ő mozdítson magán.. A csípőm újra és újra mozdult rajta, míg az egyik kezemmel megtámaszkodtam a válla felett a filcen, a másik kezem ujjai pedig a vállát fogta közre, miközben a mozgásom, ha nem is az ő gyorsaságát követték, ahogy az előzőekben tette, de élvezni akartam, érezni minden rezdülését bennem.

És csak ekkor hajoltam le hozzá.. elidőzve a szája felett néhány centivel, hogyha akart, értem kaphatott.. De nekem az is elég volt, ha a szemeit láthattam, a zihálását hallhattam.

Csak egy csók.. Ennyi a válasza a rövid nyugalmas időben, aztán a szavai.

- Hm?? - értetlenül kapom fel a fejem, de nem kell hogy többet beszéljen. Cselekszik, én meg engedem. Hagyom hogy döntsön rajtam egyet, lábaim felcsúszva a filcre a talajtól engednek és veszettül emelkedik a mellkasomon. Csak őt nézem. Képtelen lennék mást tenni, két kezem felfeszül a csípőjén, magaménak érezve mar élvezettel a bőrébe, és a tüdőm csak.. emelkedik.. és visszasüllyed ahogy várakoztat, fájdalmasan.. kényelmesen, ahogy csípőcsontomon érzem azt a követelő kezet, és.. mozdul..

Felnyögök, ahogy a lassúság ereje begerjeszt. Akarom! Minél erősebben, de.. csak a combjain lecsúszva mar belé a kezem, és kiszolgáltatom neki... magam, ahogy újra mozdul...

- Ki fogsz.. nyírni.. - nyögök újra, ahogy lecsukódva esik vissza a szemem, de.. látni akarom! Felkényszerítem, és két kezem mellőzve a combjait, élvezettel mar a fölöttem csüngő melleire. És ekkor ő hajol felém..

A szemeibe nézek. Valami azt diktálja kapjam el! Marjak rá, tegyem a magamévá, érezzem.. De valami más... Nyelnem kell ahogy még mindig nem kapok a szájára. Ott van tőlem.. alig néhány centire, de a szeme..
Muszáj hogy érezzem...
És ekkor húzom végig mutatóujjam keresztbe az alsó ajkán...

- A fejedbe vetted hogy megfizetsz.. mi..? - nyögöm a következőt ha újra mozdul, de egy pillanatra felcsúszik a szemem. Mindig imádtam ha játszik velem, mindig imádtam vele megküzdeni...
Mindig imádtam őt!

( most ehhez volt kedvem )

A keze újra rajtam csúszott végig és valahogy a helyére zökkent minden. Mintha semmi sem változott volna. Emlékeztem a kezeire magamon. Az ujjaira a bőrömön. És ezt mindig is szerettem. Már akkor is, amikor először megakadt rajta a szemem, holott az idő tájt még csak együtt sem voltunk.

Nem mosolyodtam el a szavaira, de tetszett, nagyon is, hogy ilyen hatással voltam rá, ahogy újra és újra mozdultam, minden egyes centit kihasználva és felhasználva, hogy ne könnyítsem meg a dolgát. Rohadtul nem volt itt annak az ideje, hogy csak úgy hipp-hopp vége legyen és ezt mindenképpen éreztetni akartam vele. Talán egy halk sóhajba fulladó hümmögést elejtettem a mozdulataim közepette. Talán.

Egészen közelről néztem őt. Az arcát, és tudtam, ha nem cselekszik, akkor meg fog szólalni és habár az ujja, a keze mozdult, aminek hatására az ajkaim elnyíltak, majd el is mosolyodtam a felhangzó szavakra.. de ahelyett, hogy válaszoltam volna azonnal, mielőtt elhúzta volna a kezét tőlem, a nyelvem siklott végig ujjának bőrén lassan, és csak egy visszamozdulattal hagytam abba a mozgást rajta, hogy valóban.. megtegyem azt, amit annyira "akart". Megfizetni...

A nyelvem után az ajkam csúszott végig az ujján, közéjük engedve a mutatóujjat is, ahogy az előbb rajta mozdultam, most ugyanazzal a ritmussal nyaltam.. és engedtem újra a számba az ujját, de csak annyi időre, ameddig végig nem csúszott rajta az ajkam, hogy aztán visszavonulót fújjak.. Elmosolyodtam. Az egyik mozdulat közepén biztosan, ezért is engedtem ki a számból az ujját belenézve a szemeibe.. már ha épp nem mással foglalta le magát Gabe.

- Rohadt sokkal jössz még nekem - halkabb voltam a kelleténél, mégsem megrovás volt ez részemről. Rajta, benne ülve azt hiszem, hogy most megengedhettem magamnak, hogy ne lebasszam.. de az igazság az volt, hogy most ezekre a pillanatokra értettem.

Ugyanúgy mozdulatlan voltam rajta, az ágyékán ültem, de megmozdult a csípőm, amire felnyögtem. Felegyenesedtem- Visszahúzódtam tőle, mielőtt még túl érzelmes pillanattá vált volna, mert akkor ez nem csak... szex lett volna és erre rohadtul nem voltam még felkészülve.

A tenyereim magam mögött a combjaira csúsztak, körmeimmel csak stabilan támasztva meg magam, hogy ne basszuk már el ezt a pillanatot - szó szerint - ismét megmozdult az ölem az ágyékán, teljes hosszában végigingerelve Gabe-et.

Biztos voltam benne. Hogy megleckéztet. Hogy készül valamire, mégse tudtam haragudni érte. A szemeim fennakadtak.. egy újabb mozdulatnál, és visszarántotta a levegőmet. Muszáj volt nyelnem. Muszáj volt lenyelni a késztetést hogy cselekedjek, az ujjaim a bőrében.. biztos vagyok benne hogy belemartak mélyen, de az egész öntudatlan.
És ekkor készült csak az igazi próbatétel.

Megállt bennem az ütő amikor a nyelve végigfut az ujjamon. Csakis őt figyelem.. A szemeit.. az ajkát, ahogy megduzzadva intézkedik, és ahogy bekap.. egy pillanat alatt ránt össze minden izom a testemben. Érzem ahogy élvezi.. TUDOM!!! hogy nagyon is élvezi az egészet, és hogy én.. hogy én..
A következőt nyelem, de elég sanszos hogy belenyögök. Most már bármit megadnék érte hogy mozduljon. Az egész életemet, ahogy kiszáradva végigfut az ajkamon a nyelvem, mégsem eresztek a szemeiből. Tudnia kell! Tudnia kell, hogy mennyire szenvedek.. Azt akarom hogy élvezze..!  És én is élvezek vele.

- Tudom.. - csúszik aztán egy sóhajtásba, ahogy a szemeim nem bírva tovább az egésszel lerántanak mikor újra megmozdul az ölemben, és.. és.. vele együtt nyögök ahogy megérzem a körmeit a bőrömben. A combomon, szinte biztos vagyok benne hogy akarattal mélyesztette bele, de újra mozdul! KIT ÉRDEKEL!?? Megint nyögök, ahogy a kezeim nem bírva tovább a kényszerű érzéssel felfutnak a csípőjére, és hirtelen lökve el magam a filctől fel ülésbe, a szám az elém táruló mellekbe kap.
Most már... az én ujjaim is vadul fonódnak a csípőjébe. Nem hagyom hogy ellenkezzen velem. Vasmarokként szorítom a kezeimben, és emelem.. mozgatom, ha ő is segít benne, egyre erőteljesebben ahogy az elém meredő mellbimbóit falja a nyelvem és.. és.. az egyik kezem hüvelykujja útközben mar a csiklójára.

Ha ő.. én is a legteljesebb mértékig büntetem. Azt akarom hogy kirobbanó vége legyen! Hogy egyszerűen felrobbanjon a kezeimben...
Semmi se töltene el nagyobb elégedettséggel..

( mostani hangulat )

Még jobban feltüzelt és beindított az, ahogy nyögött, az élvezet hangja. Nem csak hogy őt kínoztam azzal, hogy lassabb voltam, mint szoktam, hanem bennem is előidézett egy sürgetést, amit kényszeredetten elnyomtam magamban. Mert akartam. Azt, amit már rég nem kaptam meg. És Gabe-nek kellett most megadnia.

Elhúzódva tőle megtámaszkodva mozdultam meg ismét, hagyva, hogy a körmeim félholdként fájdalmasan nyomódjanak a bőrébe. És hogy számítottam-e arra, hogy nem bírja ki odalent? Valahol igen, mégis, ahogy felült, nyögés szakadt ki ajkaim közül, a testem ismerősként simult bele a kezeibe,a szorításba és engedtem neki. Hagytam a picsába a lassúságot, és ahogy kíméletlenül hajszolni kezdett, a testem engedelmeskedve mozdult rajta. A gyorsabb, kicsit sem vigyázó mozdulatok ösztönössé válva követelték maguknak az elmaradhatatlant...

Hangosabb, szaporább nyögések hagyták el ajkaimat, és egyik kezemmel elhagyva Gabe combját megkapaszkodtam a vállában... és ahogy az ujjával is hergelni kezdett, a testem önkéntelenül rázkódott össze nyögéssel kísérve azt, a körmeim pedig.. nem figyelték, hogy nem kéne... erőszakosan szántották végig a forró bőrt az ujjaim alatt.
A testem ívben megfeszült a szája és a farka között.. és ha akartam volna sem tudtam abbahagyni azt, amibe belekezdett. Egyre sürgetőbb mozdulatokkal engedtem a testemnek.. fejemet is hátravetve hunytam le a szemeimet és akkor.. ugyanabban a pillanatban a forróság reszketve végigkúszott a bőrömön, a testemen, a végtagjaimon is..

Nem voltam olyan hangos, mint szoktam... de az, ahogy az izmaim, a testem összerándult Gabe ölében egyszer.. kétszer... majd újra.. egy kicsit fel is emelkedve róla.. elhaló nyögésbe fullasztott minden egyes kimondatlan szót a lábaim remegése. És csak reméltem, hogy nem itt lesz a vége. Azt is akartam, hogy ő is... mindig akartam.

Élvezem ahogy nyög! Régóta áhított zene füleimnek, még mindig ott játszott az emlékeimben, még ennyi év után is!
Az egész megdobta az egészet.. az ütemet, a mozgást, az indíttatást és a vágyat ahogy mozgatom a kezeimben, teljesen szétfolytam. Az övé vagyok teljesen és azé amit diktál bennem!

A vállaimba kap, és ahogy nem kímélem az ujjaim megtalálják a kedvenc helyüket. Vele együtt nyögök fel ahogy megrázkódik, ahogy hangosabbra vált az ütem, könyörtelenebbre, elkerülhetetlenebbre, és mindent elsöprővé! Mindig ezt szerettem benne! Őt szerettem benne, és még most is szétvágja minden sejtemet! Az isten bassza meg hogy miért vártam erre eddig!!

A körmei a bőrömben.. a szokásos, én mégis csak összerántok az érzésre és ahogy megfeszül.. ahogy a hirtelen táncot járja az ölemben, én is összeszorítva a szemeimet, a hangjára koncentrálva felszabadultan élvezek el...
Istenem, ez valami eszméletlen volt..

Nem tudom meddig.. nem is lényeges meddig kapkodom a levegőt csak őt ölelve. Az eszem visszatér.. lassan, és amíg minden sejtemben érzem, hogy ez kellett, mindennél jobban kellett, hogy megérdemeltem, az eszem kezdi benyújtani a : "hülye vagy!" táblát...

Még nem szólalok meg. Nem, mert nincs miért, és mert nem tudom hogyan viselkedik az ölemben, de nyelek.. aztán visszakényszerítem a légzésemet és lassan elhajolok tőle. Csak hogy a szemeibe nézhessek.

- Hát megtörtént.. - nyökögök, nem is igazán figyelve a hangom mit árulkodhatott, még magam se tudom mit érzek.... Igazán.. Hogy mi az amit akarok. Most.. hogy mindent megkaptam amire vágyok, és itt tartom a karjaimban...
Nem tudom hogy tényleg ez e az amit akarok.

Rég volt, hogy ennyire elengedtem volna magam. Egészen egy nappal ezelőtt még más volt az, aki ennyire begerjesztett, most pedig. Gabe. Mégis más volt a kettő, összehasonlíthatatlan...

Ugyanaz, mint akkor. Sosem volt önző velem szemben, és ahogy elment, egy kósza, zilált mosoly játszott csak az arcomon azok után, hogy már a légzésem kezdett lassulni. A testem még mindig pulzált lassú ritmusban az ölében, ezért sem mozdultam el onnan egyelőre, csak hagytam, hogy szokja azt az ismerőset.

A körmeim egészen biztosan elhagyták a bőrét, és ahogy a lapockáiról a vállára csúsztak, a körmeim végén lévő vékony bíbor vonalat figyeltem egy kis ideig, és csak akkor pillantottam elbűvölten Gabe arcára, ahogy ő is elhúzódott, hogy rám nézhessen. A felhangzó szavak rohadtul idegenül csengtek, és nem is voltam benne biztos, hogy ezeket akartam volna hallani a történtek után. Zavart ez a két szó valamiért, emiatt sem válaszoltam neki. Ezzel kapcsolatban nem.

Helyette az ujjaim a borostás arcára siklottak csak futólag, hogy aztán elmerüljenek a füle alatt a hajában.. egészen a tarkójáig simítva és fésülve bele abba a sötét hajba, amit mindig is szerettem. Érinteni és a hajával szórakozni, ha épp ahhoz volt kedvem régebben. Egy mosolyt engedtem meg magamnak, elégedettet, amit egy rövid csók követett még ott, az ölében.

- Bocs, ha fáj. Nem tudom már, hogy mihez vagy hozzászokva.. Lemossam? - néztem a szemeibe, ahogy elhúzódtam tőle, és ha engedett, akkor felfelé mozdultam, hogy lecsússzak róla, mellé ülve rövid időre az asztalra. Ha mégsem engedett, akkor az ölében maradtam. Reméltem, hogy egy golyó sem állt bele a hátába.. a korábbi játék már rohadtul távolinak tűnt, emiatt sóhajtottam fel. Na meg sajnáltam, hogy a pizza kihűlt. Hogy miért csak hűtőtáskát találtak ki? Egy nyomorék termoszba meg nem fogom begyömöszölni a kajámat. Még csak az kéne!

És hogy közben mit akartam, vagy hogy mégis mi lesz? Fogalmam sem volt. Arról sem, hogy ez az egész mit váltott ki belőlem.. Teljesen vakon voltam.

Ottragadt a szemeimben. Ott, mélyen, és hogy az enyém mit tükrözhetett?? Fogalmam sincs róla.
Az ujjai végigfutnak a bőrömön, be a hajam alá, én mégsem tudom levenni róla a szemeimet. Nem akarom. Most mégse teszek fel magamnak kérdéseket, egyszerűen figyelem és élvezem.
Még mindig...

A csókja az ami kitép a szemeiből, aztán ahogy elhúzódik, mégis visszatalálok bele. Nem szólalok meg. Ahogy ő sem.. Nem tudnék mit mondani..
Aztán mégis ő az aki beszélni kezd, nekem meg csak ekkor ugrik az az "aprócska kis" részlet fel. Az irányba nézek.

- Mi, hogy ez!?? - kérdezem feltűnően kapva rá a kérdésre - Nem számít.. - odázom el - Jó volt emlékezni.. - függeszkedik egy mosoly ki a képemen, és ekkor ér csak utol a felismerés. Emlékezni...
Még magam se tudom hogy tényleg csak emlék volt e. Lezárás.. A régi időké, vagy egy új jövő kezdete.. De ahogy mozdul, hagyom hogy mindent a helyére tegyen. Ott telepedik le mellettem.

- Énnn.. - kezdenék bele valamibe, de nem igazán tudom hogyan is szólna. Ezért inkább elnyelem. - Vagyis úgy értem.. - csúszok inkább előre, le az asztalról, hogy két lábra állva, mindent visszaigazítsak a helyére. - Nem tudom ez bármit is változtat e. - Csak kinyögtem! - A kettőnk helyzetén.. - szívom meg az orromat, és most rohadtul szükségem lenne egy cigire, valamiért mégse hagyom el a terepet. Úgy érzem mondanom kell... VALAMIT! Akármit, de nem maradhat ez ennyiben... Muszáj vagyok bevallani a részleteket!
Fogalmam sincs róla hogyan tovább...

A felhangzó szavak olyan gyorsan térítettek észhez, amit nem gondoltam volna. A józanság eddig Gabe mellett olyan távolinak tűnt, hogy ez a pár perces duma a részéről felért két arcon csapással. Csak felsóhajtottam arra, hogy emlék volt. Az isten bassza meg, épp most élveztünk kurva nagyot mindketten, de neki mégis emlék. A rohadt életbe, de most komolyan!

Mégis, a fejem önműködésbe kezdve bólintott csak nem törődöm stílusú reakcióval a képemen, mintha nem is izgatna, és ahogy megmozdult mellettem, csak akkor néztem utána, amikor már felhúzta a gatyáját a helyére. És én még azt akartam, hogy maradjon úgy, ahogy volt. A büdös picsába!

Egy ideig csak őt figyeltem a szavai után, a testét, és azon agyaltam, hogy most megüssem-e, vagy épp kilökjem-e a három emelet magasból, hadd röpüljön egyet. Mégis inkább csak azt választottam, amit ő is: leszálltam az asztalról, kikerülve őt megkerestem a ruháimat is, amiket részben én dobtam le a padlóra (dobjátok a padlóla le xDDD), részben ő szedett le rólam. A folyamat közben sem szóltam egyetlen szót sem, csak elindultam a mosdó felé, de félúton meggondolva magam visszafordultam felé csak egy negyedet.

- Ha most azt várod, hogy könyörögjek neked, bekaphatod, Sadik, de kurvára. Ha le akarsz lépni ezek után, akkor tudod, hol van az a kibaszott ajtó. Ha meg maradsz, akkor maradsz. Tányérok a mosogató feletti szekrényben. Sör a hűtőben - azt hiszem, egy rosszalló fejrázás még azért befigyelt felé intézve, ahogy elindultam a fürdő felé, és amikor az ajtót kitéptem szinte a helyéről, akkor még azért odaböktem neki valamit:

- És kurvára ne gyere utánam most - csaptam be magam után az ajtót is, a ruháimat bevágtam a szennyestartóba, hogy aztán a tenyereimmel rátámaszkodhassak a mosdókagylóra, belebámulva a fehér cuccba csak, aztán lekaptam a fogkefe melletti poharat, hogy abba töltve vizet, igyak belőle. Cigire nem is gondolhattam, mert voltam olyan láma, hogy a fürdőben soha nem cigiztem, így baszhattam az egészet. Az kint volt a picsában, én meg idebent rohadtam. A franc essen belé!

Nem érdekelt, hogy Gabe közben mit csinált. Nagyfiú volt, kurvára feltalálta már magát, ezért amikor a nagyjából egy perces bent tartózkodás után kimásztam a fürdőből, a szekrény felé vettem az irányt azután, hogy megnéztem, ott volt-e egyáltalán a lakásban a faszi.. Nem hibáztattam volna, ha minden szó nélkül megint meglép. Ha ott volt, ha nem, a szekrényből előszedtem egy francia csipkét, rövidnadrágot és magamra kaptam egy trikót, hogy aztán - ha még ott volt - szembeforduljak Gabe-bel. Szó szerint és minden téren is... Ha ott volt még...

Nagy volt a csönd. Ha Rita nem beszél, az sok jót sohasem jelentett. És most is.. nem néztem rá, egyszerűen nem ment, de a bőrömben éreztem a feszültséget. Mintha teljes ízében fel akarna robbanni!

Aztán mégis győzött a némaság... Ahogy a cipője koppan, ahogy kapkodva szedi össze a részeket, árulkodó jel hogy itt még lesz valami más is. Valami olyan, amit nem biztosan bírunk ki jó szájízzel.

- Rita, mondj valamit..! - kérlelem, ahogy a földről felmart póló megáll a kezemben, de ő még mindig hallgat.
Aztán szélvészként indul el.
Megáll... felém fordul, és én ekkor nézek a szemeibe.

Illetve néznééék, ha egyáltalán felém emelné őket, de kitör.. aztán már csak az ajtó csapódik a képembe.

Beáll a néma csönd. És igaza van. Tudom jól, hogy ez kibaszott nagy szemétség volt tőlem, de akkor is..
Az az előbbi éhség a cigire, most valahogy halmozott erővel tör fel. Nem ez az első lépés.. nem kéne hogy ez legyen, mégis valahogy automatában lépek az ajtóhoz, marok rá a komódon hagyott doboz cigire, és kitépve egy szálat, meggyújtom. Csak ekkor nézek ki a tető felé nyitott ajtón..

Azon gondolkozok mi-mit ér meg. Mi az amit elkövettem és mi az amit fogok és határozottan.. igen, megvoltak a szükséges lépések.
És ekkor léptem ki az ajtón...
- -

A friss levegő hamar kitisztította a fejem. Csak egy perc, de a sokszorosának tűnt útközben, mégis csak a tetőről figyeltem, ahogy odalenn egy pár, épp kiszáll a kocsiból. Szerelmesek.. Ez már lejött elsőre, nyalták-falták egymást, a kézben a kezek, és eszembe húzott egy régi, majdnem volt életet.
És ez hozta meg azt a döntést!

Repült a cigi, le, koppanva a háromemeletes fövenyen, én meg visszafordulok, vissza a nyitott ajtón be, ha Rita még nem csapta a pofámba az egészet, de csak alig három lépést megtéve állok meg és keresem újra a szemeit.

- Rita, most mit vársz tőlem!?! - talán kérdezem - Hogy azt mondjam kurva jó volt?? Hogy azt mondjam nem tapasztaltam ilyet az elmúlt 8 évben!?? - rövid a szünet - Mert kurvára így van, de ez nem változtat SEMMIN! Nem változtatja meg azt.. hogy Neked is van egy életed, és nekem is! - biccentek rá, ha még nem szakított közbe. - A kurva életbe csak egy munkát elvégezni vagyok itt, vagy nem!?? - költői a kérdés, mind ismerjük a részleteket - Az hogy közben mi.. ketten.. - itt elakad a szavam, de aztán újabb rövid szünet után mégis másképp folytatom. - Én lettem volna a legnagyobb barom ezen a világon ha ezt kihagyom, de itt az ideje, fel kell ébredjek...! - ezt már a szemeibe. Ha hagyta. Ha nem tépte el, ha nem lökdösött ki, vágta rám az ajtót, vagy vágta belém az egyik kedvenc kését, amit régen.. igen, anno a bakancsában rejtegetett. Most viszont fogalmam sincs már ki is ő valójában.. Talán egy ismeretlen személy, akit újra meg kell ismernem!