Álmos vagyok. Pokolian, és még annál is jobban és ez nálam azzal jár hogy még inkább nyűgös és kezelhetetlen vagyok mint amúgy általában és ennek nem más mint Daniil issza meg mindig a levét. A gondolatra is nyűgösen fordulok a fal felé az ágyamban hiszen ma azt hiszem egész nap itthon lesz legalábbis ha jól figyeltem este. Bár nem tudom, akkor egészen más érdekelt, mint mondjuk az, hogy letehessem végre a fejem a párnára és kaputt. Jó másfél óra múlva valami csattanásra riadok fel megint és nem is bírok még egyszer visszaaludni, ami talán ideje is lesz felkelnem így laza tizenegy tájban. Kibújok az ágyból, és a fürdő meglátogatása után, egy farmerben mezítláb, összevissza álló hajjal lépek ki a konyhába ami sajnos nem üres, mint azt szeretném. Daniil az asztalnál terpeszkedik valami reggeliféle felett és olvassa a reggeli újságot. Mennyire sablonos és átlagos kép. Ch, kész röhej ez az egész. Leginkább csak egymás idegeit tépjük heti de mostanában inkább napi két napi rendszerességgel. A kávéfőzőt veszem célba és felteszek egy újabb adagot ha már ezt lenyúlta. Látom ám! Ott gőzölög a maradék a bögréjében.
- Milyen meglepő hogy itthon vagy... - köszönök neki kedvesen, mint egy nevelőjét szerető rendes gyerek. Na persze, lennék három évvel idősebb már rég itt sem lennék, kell a halálnak egy ilyen pasi. Anyám pasija volt, de hogy mi a jó életért nem szabadult meg tőlem annó azt nem tudom. Nem is a vérszerinti apám . Néha tényleg olyan meredekségek jutnak eszembe hogy biztos valami sorozatgyilkos vagy maffiás tag és azért nem passzol le mert remek alibit tudok neki szolgáltatni. Mondjuk ha nem néznék ilyen hülye sorozatokat elalvás előtt lehet hogy nem jutnának ezek az eszembe. Bár ki tudja... na mindegy.
- Jah, mielőtt el nem felejtem. Holnapután délután lesz valami szülői összemorranás a suliba, szeretettel várnak téged is - huppanok le vele szembe a kávémmal, amit közben megcsináltam. Kevés tejjel kevés cukorra de mégsem az az eleven méreg ahogy ő képes inni az övét. Szerintem nem is érzi az ízeket sokszor. Na mindegy. Nem az én bajom, én inkább csinálok magamnak némi pirítóst a kávé mellé, és beleharapok.

Ez egy pihenős napnak indul. Persze ma is van dolgom, de itthonról is el tudom intézni. Nem kapkodom el, néha pihenni is kell. Megengedhetem magamnak, hogy 10 körül másszak ki az ágyból és eszembe sem jut megnézni, mi lehet az én kisfiammal. Azzal a tudattal ülök le a konyhában kezdetben csak egy bögre kávé, majd egy rendes reggeli fölé, amihez persze újság is jár, hogy Lash suliban van és enyém a ház. Nem mintha amúgy nem az enyém lenne, de legalább nincs láb alatt és nem kell a beszólásait hallgatnom. Szokott próbálkozni, de általában oda sem figyelek. Látszólag. Azért teljesen nem vagyok érdektelen, hiszen szükségem van rá. Egy gyereknél jobb alibi, akkor is, ha már 18 éves, nem nagyon létezik. Legalább ennyi hasznom volt abból a nőből... Több éve már, hogy összejöttem Lash anyjával. A gyereket akkor még csak kellemetlen mellékhatásnak tekintettem, nem gondoltam, hogy hosszabb távra fogunk berendezkedni. Aztán a nő eltűnt, gondolni sem akarok rá, kinek köszönhetően, a srác meg maradt. Lévén nincs rokona, nagy szívességet tettem azzal neki, hogy befogadtam. Meg magamnak is. Ugyan ki gondolná, hogy egy gyereket nevelő férfi valójában a maffia tagja? Nem sokan. Szóval Lash kell nekem, neki meg egy otthon kellett, hát megkapta. Bár ez a ház nem igazán nevezhető annak, legalább van hol laknia és mindent megkap, amit pénzen meg lehet venni. Éppen lapozok egyet az újságban, amikor lépéseket hallok. Fel sem emelem a fejem, tudom, hogy ő az, de kissé meglepődök, nem számítottam rá. Nem is kéne itthon lennie.
- Neked is jó reggelt. Szerintem meg neked nem kéne itthon lenned. És a suli? – ekkor pillantok csak fel rá unott tekintettel, nincs kedvem arról beszélni, hogy miért kell suliba járni, pedig úgy tűnik megint ez jön. Beleiszok a kávémba és magamban megjegyzem, egész jólnevelt a gyerek, magának csinál kávét meg reggelit és nem hisztizik, hogy szolgáljam ki. Úgysem tenném. Csak nézem, ahogy reggelit csinál magának, néha meg belepillantok az újságba, de valahogy nem érdekel már. Mindig hülye érzés fog el, ha Lash a közelemben van. Pedig csak egy gyerek. Veszélytelen rám nézve. Bár ki tudja... Ha nem lenne ennyire szép, akkor tényleg nyugodtan hátradőlhetnék. De az. Én meg nem a nőket részesítem előnyben, azokkal csak ritkán jó. Azt csinálom, amit élvezek is. Megtehetem. Mások véleménye meg nem érdekel. Lash sem tudja rólam, hogy bejönnek a pasik, de még azt sem, hogy mivel foglalkozom.
- Mi van? Minek? Remélem csak jót fognak mondani rólad. Ha panasz lesz, akkor elverem a segged, ezt remélem tudod – komoly képet vágok, de elnevetem magam. Fura látvány lehetek a szülőin, hiszen végülis nem vagyunk rokonok, meg a sok nő között hülyén érzem magam. Többnyire azok járnak ilyenekre, pár kivétellel. Mindegy, majd felírom magamnak, el kell mennem, jó, ha látják, milyen gondos nevelő vagyok.
- Nem is mész ma sehova? Végigaludtad a fél napot. Buliztál vagy mi van? Nem csak magaddal, velem is kibaszol, ha nem mész suliba. Holnap mész és kész, nincs kifogás – magyarázom két falat között. Nem érdekel mi gondol. Úgyis az van, amit akarok.

Ha már nem tudok aludni akkor mi más tehetnék, mint felkelek, és össze szedem magam annyira, hogy némiképpen emberien fessek mire a konyháig érek. Nem olyan nagy ez a lakás, de az átlag panelekhez képest igenis tágas, főleg úgy hogy szinte mindig úton van az egyikünk és nem sok időt töltünk el kettesben. Így is meg tudnánk egymást ölni, mi lenne ha még össze is lennénk zárva? Kész katasztrófa. A fürdőben elintézem folyó ügyeimet, és arcot mosok, de a hajam nem fésülöm még meg, később úgyis zuhanyzok majd és akkor megmosom rendesen. Ezen már csak az segíthet, így van hát hogy kóc hátán kóc módon lépek ki a konyhába csak egy farmerben mezítláb. Dan meg csak üldögél a konyhában, egészen normálisnak tűnik amúgy amíg meg nem szólal. Csak tudnám néha mi jár abban a ravasz fejében, boldog ember lennék. Ahogy megszólal máris nem az jut eszembe hogy milyen öröm itthon találni őt.
- Hm, péntek van, pénteken nincs órám... de igazán örülök hogy nehezedre esik megnézni a hűtőn lévő órarendet - válaszolok ahogy hátat fordítok neki és kávét főzök. Mennyei folyadék, enélkül nem is kezdődhet nap, ki van zárva hogy én kávé nélkül csináljak bármit is. Nincs az az isten. A kérdésére visszanézek rá, és leülök végül is kajálni.
- Hm, franc se tudja, gondolom el akarnak mindenfélét mesélni a jegyekről, meg a félévről meg a szülői közösségről - tippelek, hiszen a magatartásommal nem igen lehet baj, annak ellenére h mit művelek elég visszafogott vagyok, nem igazán balhés alak. Elég elképesztő jelenség lenne Dan a szülőin, de tudom hogy el fogja tolni a seggét, mert nem akar ő sem szimatoló gyámügyest a nyakába. Én se akarok.
- Nem kifejezetten, talán este valami buli. Igen észrevettem, eléggé álmos voltam éjjel, vagyis reggel ahogy hazaértem - magyarázom két harapás között és ahogy a holnapi sulit emlegeti úgy nézek rá mint egy agyalágyultra.
- A faszt! Holnap szombat van, nem megyek az égvilágon sehová sem - jelentem ki mély meggyőződéssel.
- Na és te mész ma valahová? Kéne pár cuccot vásárolni... még mielőtt elfelejtenéd... - teszem hozzá.

Ez a reggel is jól indult, addig amíg meg nem jelent Lash. Ahogy besétál a konyhába, máris felidegesít, egyetlen lépésével is. Illetve idegesít is, meg még valamit érzek, amit nem kéne és nem is tudom hova tenni, azt sem tudom mi ez, de nem jó és ez még jobban idegesít. Igen, idegesít… Másra sem tudok gondolni, de nem mutatom, látszólag teljes nyugalomban reggelizek és nézem az újságot, de már azt sem tudom hol jártam, mit olvastam. Úgysem hagyja, hogy folytassam, hiszen kinyitja a száját, én meg felsóhajtok.
- Jó, akkor péntek van. Nekem mindegy – vonom meg a vállam, nem érdekel milyen nap van, hiszen nem nagyon számít. Akkor van szabadnapom, amikor akarom, nem vagyok a hétvégéhez kötve pihenés szempontjából, így aztán nem számít, hogy milyen nap van.
- Ismerem az órarended, elég sokszor figyelmeztetsz rá és a szemem is állandóan kiveri, amikor kiveszek valamit a hűtőből. Gondoskodtál róla, hogy észrevegyem azokat a rikító betűket. Egyszerűen csak nem tudom milyen nap van és képzeld, le is szarom – fel sem nézek, úgy magyarázok, mintha csak felolvasnék valamit az újságból, nincs erőm felemelni még a tekintetem sem. Másnapos vagyok és egyszerűen semmi nincs, amire most rá lehetne venni. Már régen megakartam mozdulni, de ez eddig megmaradt a gondolat szintjén, az elhatározást nem követte cselekedet, pedig már nem is tudom mióta ülök itt. Mindenesetre valamelyikünknek úgyis mennie kell, nem jó az senkinek sem, ha sokáig vagyunk egy helyen. Még jó, hogy kettőnknek is elég tágas a lakás és nem kell mindig egy levegőt szívnunk. Egészen ideális így együtt élni. Még egy ilyen gyerekkel is. Mert az. Hozzám képest legalábbis, meg a születési dátuma szerint is. Kis szaros még.
- Hát már azzal is beérem, ha nem fognak bepanaszolni, dicséretet nem is várok. Vagy megtévesztő lennél és a suliban meg olyan vagy, mint egy mintadiák? – piszkálom kissé. Még nem gondolkodtam rajta, milyen lehet a suliban, de ha véleményt kéne mondanom, úgy képzelem el, hogy ül a hátsó sorban, meg van sértődve, amiért nem csinálhat azt, amit akar, amiért ott kell lennie, egész órán meg sem szólal, ha mégis, akkor sem a tananyaggal kapcsolatban és amint csengetnek, elsőként robban ki a teremből. A végén még kiderül, hogy ennek az ellenkezője. Meglepődnék, de különösebben nem számít. Azt csinál, amit akar, amíg ez normális keretek között marad. Még jó, hogy nem a vérszerinti gyerekem. Akkor aztán azon sem lennék meglepve, ha valami törvénybe ütközőt tenne. Az lenne még szép, de nem vagyunk rokonok. Talán nem ilyen.
- Jó na, fogtam az adást, nyugi van. Attól még, hogy suliba nem mész, igazán hasznossá tehetnéd magad. Mondjuk mosd ki a mocskos szádat – morranok vissza, nekem is gyakran csúsznak ki ronda szavak a számon, de az más. Tőle nem tűröm a faszt és a hasonló kifejezéseket, a végén még megszokja. Pedig nekem mintagyerek kell. Az a legjobb alibi. Legalább haszna legyen, ha már itt lakik és ellátom mindennel, ami kell.
- Nem terveztem, hogy megyek ma bárhova is. Esetleg csak este, de mi a fenét kell vásárolni? Tudod mit? Nem is érdekel… - végre felállok, ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy rávegyem magam és megkeressem a pénztárcám, hogy aztán nem is kevés pénzt nyomjak a kezébe.
- Mondjuk bevásárolhatsz te is. Ennyi elég lesz? Vegyél amit csak akarsz – vonom meg a vállam. Felsóhajtok és visszaülök a helyemre, még nem végeztem sem a reggelivel, sem az újsággal. Ha Lash hajlandó lesz elmenni vásárolni, akkor nyugiban befejezhetem, amit elkezdtem és nem kell más helyet keresnem a pihenésre. Persze pont ekkor kezd el csörögni az asztalon fekvő telefonom. A legjobb pillanatot választja… Rápillantok a kijelzőre. A csaj múlt hétről. Kinyomom, nem érdekel, sem ő, sem a többi nő, nekem férfi kell vagy inkább fiú, valaki, aki fiatal és olyan, mint… Nem, Lash túl bűnös lenne nekem is. Elgondolkodva pillantok rá. A fenébe is. Nem értem miért akarom.

Nem mondom jobban örülnék ha Daniilnak híre nyoma sem lenne de sajnos itt terpeszti a seggét az asztalnál az újságot olvasva, mint valami rossz amerikai filmben. Csak itt nem szaladgál ideges feleség, és zajos kölykök hogy úristen el fognak késni mert csesztek időben felkelni. Túl rossz ahhoz hogy álom legyen. Kávét főzök inkább, kell az most nekem és lazán vállat vonok, jah nekem is mindegy mert ma nem csinálok semmit. Max este, addig megírok mondjuk egy beadandót. Jah egész jó terv.
- Nekem nem, mivel ma nincs tanítás és végre kialudhattam magam - nyomok el egy ásítást ahogy a kifőtt lötyimet bögrébe öntöm és ízesítem. A Dan által egyszer ocsmánynak titulált fordított keresztes sátánista motívumokkal díszített bögrémbe. Ez a kedvencem.
- Jah, azért rajzoltam olyan naagyra és rikítóóra hogy minden egyes alkalommal kiszúrja a szemed és ne kérdezgess folyton hülyeségeket, mint hogy milyen nap van ma. Amúgy is ránézel az órádra és megmondod... - válaszolok, láttam már a menő karóráját, jelzi hogy hányadika van. Ahogy az enyém is. Ez kivételesen egy hasznos ajándék volt, csak azon röhögtünk hogy ezt vettük egymásnak karácsonyra. Mert... kell a látszat és mert egy egészen iciripicirit még bírom is azt a bunkó fejét.
- Bepanaszolni nem fognak, jól viselkedem többnyire a tanulás meg... többé kevésbé megy. Nem minta de hozom a 4,5-ös átlagom - teszem hozzá, hiszen később ösztöndíjra hajtok, és ahhoz kellenek a jó eredmények. A plusz pénzt jó lesz elbulizni és venni belőle egy két olyasmit, amire Daniil tuti nem költene. Nem tudom milyennek gondol a suliba de nem vagyok épp balhés, de a tanárok kedvence se és sokszor szólok bele az órába provokálva a tanárt. Nem mindig jó értelembe de remekül ki tudom forgatni néha a szavait.
- Hasznossá tettem magam csináltam kávét meg reggelit, nem elég? - engedem el a fülem mellett amit a káromkodásra szól, nem érdekel. Ő beszél? Komolyan? Bagoly mondja? Nem is érdekel igazán úgyis úgy beszélek ahogy én akarok. Ha nem tetszik, fogja be a fülét.
- Este? Bulizni készülsz vagy mi van? - nézek rá, mintha nem lenne normális de nekem mindegy, én is megyek majd. Csak nem egy helyre.
- Jah tudod olyan alapvetőségeket mint mondjuk mosószer meg ilyesmi... - mert azért bármennyire is utáljuk, néha ilyesmit is venni kell, nem csak kaját meg ruhákat hanem ilyen cuccokat is.
- Tudod mikor cipelem én ezt mind haza. Menj el te, te kocsival pikk pakk megjárod, írok neked listát... - vágok vissza, mert én aztán biztos nem hurcolom végig a városon ezeket. Nem mintha nem lenne meg a jogosítványom. De szerintem nem is tudja. Na mindegy.
- Bár mondjuk mindegy, majd megoldom... - veszem el a pénzt, mert mondjuk ha nagyon kell tudok fuvart szerezni vagy egyszerűen hazahozatom magam taxival a sok táskával. Nem is az hogy sok minden csak nehezek. Ránézek én is a telefonomra, ezer üzenet vár online de nem nézek most rá. Amúgy is hamis profil van megadva. Mintha csak valaki emlegetne engem, tüsszenek. Nahát, kinek hiányzom ilyenkor?

Ezt nem hiszem el. Elég egy szó, amit Lash kiejt a száján és máris el van cseszve a reggelem. Oda a nyugalom és a terv, hogy ma nem idegesítem fel magam és végre kipihenem a munkámmal járó fáradalmakat. Sajátos módon terveztem, de ez nem szerepelt köztük, hogy Lash-t kell nevelgetnem. Erősen rászorul még, lassan felnőtt lesz, de a viselkedése néha elég gyerekes. Bár kit érdekel… A lényeg, hogy megférjünk egymás mellett. A szemem forgatom a kijelentésére.
- Jó, túltárgyaltuk, most már tudom milyen nap van, igazán köszönöm a tájékoztatást – hangom kissé gúnyos, de nem tehetek róla, bárki más is összetévesztheti a napokat, ez nem akkora gond.
- Nincs is rajtam az órám – emelem fel a kezem, hiszen nemrég keltem én is és ha itthon vagyok, nem érzem szükségét, hogy hordjam, pedig amúgy szeretem, ez kimondottan jó meglepetés volt, pedig nem szeretem a meglepetéseket, de ezzel betalált. Ha akar, egészen kedves is tud lenni. Olyankor még kimondottan bírom is.
- Helyes, örülök neki, hogy nem kell folyamatosan csesztetni a suli miatt. De várj csak… 4,5? Az több, mint jó. Nem is értem hogyan csinálod, ennyi buli mellett – csodálkozok rá, mert bevallom nem annyira követem, hogy mikor mit csinál, azt tudtam, hogy nem áll bukásra, nem hagyhatom, ártana a jóhíremnek és úgyis szóltak volna már a tanárok, de azt hittem kettesekkel próbál haladni. Erre kiderül, hogy okosabb, mint gondoltam.
- Vedd úgy, hogy megdicsértelek. A fene sem gondolta volna, hogy meg tudsz lepni – hitetlenkedek még egy kicsit, de leellenőrizni nem fogom, bár megvan a lehetőségem. Még mindig a fejem ingatom meglepetten, amikor belekortyolok a kávéba. Mi lenne, ha még figyelnék is rá rendesen, úgy, ahogy a gyerekekre kell? Nem, neki erre nincs szüksége. Így is túl okos.
- Ja, magadnak csináltál… Az nem annyira hasznos. Szóval tied a vacsora, akkor még itthon leszek, nem úszod meg – szoktuk egymást húzni és nagyjából egyforma szinten vagyunk a konyhában, egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Az alap dolgok mennek, de bonyolultabb kaják esetén mindig a rendelést választjuk vagy elmegyünk valahova enni.
- Bulizni, mi ebben olyan meglepő? Tudod, szoktam… Ahogy te is. Elvégre péntek van – vigyorgok rá, kivételesen kezd eltűnni a morgós kedvem, pedig szarul indult ez az egész. Nem értem miért akad fenn, gyakran maradok ki éjszaka, bár nem feltétlen buli miatt, ahogy gondolja, de meghagyom ebben a tudatban, nem kell tisztában lennie a valósággal. Néha bulizni is szoktam. Amikor éppen nem melózom az éjszakában. Nem kell tudnia, miből van a pénzünk. Az is, amelyiket most nyomom a kezébe.
- Jajj nemár, nem kell lista, nem kell semmi. Meg tudod te venni a mosószert, de különben is miért most mondod? A múlt héten voltunk boltban – húzom a szám. Ő tartja kézben az itthoni dolgokat, képes vagyok betenni a cuccokat a mosógépbe és néha még el is pakolok magam után, meg néha utána is, ha már nagyon kell, de azt meg nem mondanám, milyen mosószert használunk. Ez nem az én dolgom, nekem mindegy, Lash meg úgy látom nem bánja a dolgot, hogy ezt a feladatot is rátolom. Részben legalábbis.
- Jó, akkor megosztjuk. Elviszlek, te bevásárolsz és ha végeztél szólsz… Segítek cipekedni, nehogy megerőltesd magad – vigyorgok rá. Ennyit igazán megtehetek, nem nagy dolog, kibírom. A lényeg, hogy a boltban ne kelljen tologatnom a bevásárlókocsit különböző fura nevű és ismeretlen felhasználási célú cuccok között. Utálok vásárolni. Csak azt veszem meg, ami feltétlen kell. Gyakran járunk le az utcában levő kisboltba, azt kibírom, de ezek a hatalmas üzletek kiakasztanak. Azt meghagyom Lash-nek. Valamit ő is csinálhat.
- Akkor ezt megbeszéltük. Mikor akarsz menni? – megeszem az utolsó falatot is, ha nagyon kell, én készen vagyok hamar. Csak öltözni kell, a kaja meg a kávé megvolt. Az a lényeg. Anélkül nem megyek sehova. Kérdőn nézek rá. A fenébe is, nem értem hogyan csinálja, hogy ennyire jól néz ki.
- Szerintem egyedül is elbírnád, de segítek a vásárlásban – jelentem ki és kihasználva a lehetőséget, megérintem a karját és megfogdosom rendesen, mennyire erős. Eléggé. A gond csak az, hogy nem a szatyrok miatt érdekel, egészen más miatt akarom.

Néha szeretném tudni mire gondol, de ahogy látom éppen megint idegesítem a jelenlétemmel, pedig aztán tényleg takarék lángon élek még mindig. Álmos vagyok még, és egy szava sem lehet, amikor másnapos vagyok szinte egész nap nem lát, csak amikor kijövök gyógyszerért vagy kávéért és utána is gyorsan visszadöglök az ágyba, ha vízszintben vagyok, kevésbé vagyok rosszul. Na mindegy.
- Igazán nincs mit. Eléggé képben lehetsz amúgy ha még az órád sem vetted fel... - na jó mondjuk én sem, de én amúgy is csak akkor veszem fel ha megyek valahová, itthon mindig telefonra nézve lesem az időt, vagy a mikróra nézek, vagy nem tudom valami valahol mindig mutatja a pontos időt.
- Hm? Mi van vele, annyi az átlagom, tán nem tetszik? - vigyorgok rá hiszen sejtem miért döbbent meg. Ki sem nézte belőlem hogy esetleg nem lavírozok hanem masszívan haladok a tanulással a bulizások mellett. NA persze a jegyeim fele csalás és ámítás, de ezt neki nem kell tudni, úgysem fogja sosem senki kérdezni hogy hogyan csináltam.
- Tehetséges vagyok na... és szerintem amíg hozom a formám, nem árt meg az éjjeli bulizás sem - teszem hozzá ahogy letelepedek, kényelmesen és megreggelizek. Semmi kedvem élni sem, de a kávé és a laza pirítós valamelyest dobnak a hangulatomon.
- Jó majd úgy veszem - bólintok és nem is titkolom, hogy kedvemre való volt ahogy meglepett arcát láttam. Nem hittem hogy meg tudom lepni ezzel, de hát sose érdekelték eddig a jegyeim. Azt hittem most sem fogják különösebben, bár tény hogy nem igazán tudom miért akarják az összes szülőt behívni.
- Teljesen hasznos. Már megint? Tegnap is az enyém volt... - morgok elégedetlenül, de ettől független meg fogom csinálni mert éhen halni nem akarok. Persze nem tudnék mert max rendelnénk valamit ahogy szoktunk de... Daniil sem épp egy konyhatündér és én sem jeleskedem benne valami nagyon.
- Te, meg a buli? Hát fura nem tudlak elképzelni - legyint és nem firtatja a témát inkább, az hogy mit csinál éjjelente nem érdekel. Megvan a magam baja, nem kell az övével is foglalkoznom. Isten ments hogy megtegyem.
- Jó de akkor más kellett. És kellenek olyasmik amiket biztos nem cipelek végig a városon. A kis bevásárlás nem pálya azt elintézem de ehhez kellessz te is. Vagy mehetsz egyedül nekem mindegy - javaslom neki de szemmel láthatóan már az ötlettől feláll a szőre hogy neki bevásárló kocsit kelljen tologatni. Jó, akkor majd én leszek a hős, és megmentem a világot és Dant a bevásárlás rémétől. Erre akaratlanul is elmosolyodom.
- Jó, ez jó lesz. Nem fogom megerőltetni magam ne aggódj. Ah megiszom a kávém, és lassan összekapom magam, jó? - emelem meg a gyönyörű bögrém, és beleiszok. Imádom a kávét, enélkül élet sincs. Ahogy megtapiz érezheti az egészséges izomzatom, nem vagyok egy testépítő, de azért formás, izmos alakom van és jól látszódnak az izmaim, meg a kockáim. Ahogy neki is.
- Van valami oka annak hogy az izmaim tapizod? - kérdezem végül.

Ez olyan, mintha direkt csinálná. Mintha engem akarna húzni azzal, hogy egy szál farmerben mászkál, ami annyira jól áll neki. Persze fogalma sem lehet róla, hogy bejön nekem, hiszen még én sem vagyok biztos benne. Valami olyasmit érzek, amit nem kellene, ami büntetendő, erkölcstelen, mégis annál jobban vonz. Vitathatatlan, hogy Lash jó pasi. Illetve… fiú vagy vmi. Még nem nagykorú, de ki tudná meg? Senki… Egyikünknek sem járna el a szája, más meg nem tudna róla… De mire is gondolok most? Nem, ez szóba sem jöhet… Nem vagyok egy visszafogott alak, de ez még nekem is sok lenne. Annyi pasi van még rajta kívül a világon. Bárki az enyém lehet, csak ő tiltott. Mégis ő kell. Bassza meg.
- Mivel nem csinálok ma semmit, az sem érdekel, mennyi az idő – kapok észbe és válaszolok, mielőtt gyanús lenne a csend. Kivételesen annyira megleptek a saját gondolataim, hogy még ki sem tudnám vágni magam valamit kitalált szöveggel, hogy min gondolkodtam ennyire. A valóságot meg mégsem mondhatom.
- Nem mondtam, hogy nem tetszik. Inkább csak megleptél, bocs, de nem néztem ki belőled, hogy az állandó bulizások mellett van időd meg erőd ilyesmire is, mint a suli – jegyzem meg kissé gúnyosan, mert nem tetszik az az önelégült vigyor, amit a képén látok. Sunyi kis vigyor, hogy most jól meglepett és ettől el is van telve.
- Amíg tartod ezt, addig felőlem annyit bulizol, amennyit akarsz, csak továbbra is tudjam merre jársz. Vedd úgy, hogy nem csak megdicsértelek és meg is jutalmaztalak – teszem végül hozzá, mert akármennyire is pofátlan, attól még jól megy neki a suli és végülis van is miért elégedettnek lennie. Másnak még akkor sem megy így, ha ki sem teszi a lábát a házból és csak a könyvek felett ül. Ehhez képest Lash szerintem minden neves buliban ott van. Engem nem zavar. Nagyrészt én is az éjszakában élek. Arra gondosan ügyelek, hogy ne fussunk össze. Pár dolgot nehezen tudnék kimagyarázni.
- Jah jobban járunk, ha a tied. Te még főzni is tudsz nagyjából, de rendelésben verhetetlen vagy – vigyorgok rá, az egésznek az az oka, hogy én egyszerűen lusta vagyok még a telefont is felemelni és megrendelni a kaját. Meg persze kitalálni sem szeretem. Még jó, hogy Lash tudja mit szeretek.
- A buli nem korhoz kötött, de különben sem vagyok olyan vén, mint ahogy azt te gondolod. Ennyi nekem is jár… Közel nem megyek annyi buliba, mint te – nem szemrehányás, hiszen éppen most árulta el, milyen jó az átlaga, de egyébként tényleg pofátlanul sokat bulizik. Még jó, hogy azért nagyjából itthon is kapható a dolgokra és nem csak fekszik egész nap. Ha meg mégis, akkor tudom, hogy nagyon megártott neki valami. Talán csak a pia. Nem szeretném, ha mást is szedne. Valami olyat, amit mi terítünk. Az szar helyzet lenne.
- Persze, egyedül? Felejtsd el. Veled hajlandó vagyok, ha tényleg feltétlen ma kell menni, de egyedül tuti nem. Meg sem találok semmit a boltban – morgok, mert egyszerűen utálom. Ha tényleg annyi mindent kell venni, az nagy boltot feltételez, nem olyat, ami az utcánkban van, hanem egy hatalmas épületet, véget nem érő polcrendszerrel, nagyon sok emberrel. Én meg utálom az ilyet. Soha nem találok semmit. Nem megyek. Egyedül tuti nem.
- Majd meglátom, ha odaérünk. Lehet meggondolom magam, nekem is kell pár cucc és akkor bemegyek veled, de ha sokan vannak tuti nem. Akkor inkább megvárlak kint – ha sokan vannak, nem bírom kivárni, utálom, ha mindenki előttünk szórakozik, tologatja a bevásárlókocsit vagy elénk vág. A pénztárnál való sorbanállásról ne is beszéljünk.
- Jó, még én sem vagyok kész. Le akarok zuhanyozni indulás előtt és valami ruha sem ártana, szóval nem kell kapkodni, szabadnapunk van, ráérünk – megengedek magamnak egy mosolyt, valami olyat, amit nagyon ritkán láthat tőlem, bár az is lehet, hogy még nem látta. Ez a csajozós vagy pasizós mosolyom, attól függ, éppen kit akarok megszerezni. Most éppen próbálnám eltereni a gondolataimat, de nem megy, mert itt áll előttem, én meg késztetést érzek, hogy megtapizzam. Ritkán fordul elő ilyesmi, de eddig hagyta, most viszont szóvá teszi. Visszarántanám a kezem, de mégsem teszem, várok még kicsit és alaposabban is megismerkedek az izmaival, meg a bőre puhaságával. Szívesen megérinteném a számmal is, finom lehet. Puhább, mint gondoltam.
- Ja, ezek izmok? - viccelődök és még jobban tapizom.
- Van, képzeld. Kíváncsi voltam mennyire vagy erős, de úgy tűnik elég sok cuccot el fogsz bírni. Tuti odavannak érted a csajok. Dugsz valakit mostanában? – teszem fel a meglepő kérdést. Nem nagyon beszéltünk eddig erről, csajt is ritkán hozott fel, nem tettem szóvá, de most érdekel, kivel kavar és persze azt sem bánnám, ha kiderülne, nem csak a csajok jönnek be neki. Ki tudja.
- Jó is, hogy szóba került. Kaptál te rendes szexuális felvilágosítást? Ez is az én feladatom, nem akarom, hogy legyen bármi, amit nem értesz, szóval kérdezz csak nyugodtan – piszkálom széles vigyorral. Kíváncsi vagyok, hogy vajon felháborodva elrohan vagy belemegy a játékba. Én mindenesetre elégedett vigyorral dőlök hátra a széken és Lash-t nézem szinte zavarbaejtően. Annyira jól néz ki, egyszerűen akarom.

Nehezen tudom elképzelni hogy van a világon idegesítőbb, mint hogy Dannil ott ül a konyha asztalnál és újságot olvas, én meg forgolódok a konyhában körülötte, hogy megtaláljam mondjuk a cukortartót. Ki van zárva hogy én cukor nélkül igyam meg az enyhén tejes kávém, ebből egy nap ötöt is meg bírok inni. Nincsenek alvás zavaraim, amúgy sem alszom valami túl sokat, sok dolgom van napközben amit nem passzolhatok le csak úgy másoknak. Ahogy Danre nézek eléggé el van gondolkodva és nem tudom hogy hol jár az esze és csak felületesen válaszol, de nem igazán foglalkoztat, inkább az jobban hogy miért tetszik nekem az a hülye álmos feje, amikor máskor falra mászok már a puszta megjelenésétől is.
- Ja ez egy jó érv... én se akarok semmit csinálni, a vásárlás az oké meg utána majd egy kis rendet csinálok... - teszem hozzá és leülök, úgy válaszolok neki, és eltűröm az arcom elől a kócfészek hajam, amit majd alaposan megtépek egy hajkefével később. Most inkább leköt a pirítósom. Meg ez a mélyen szántó beszélgetés. Szerintem most minimum három hónapos lemaradást hozunk be.
- Jó tudni hogy téged is meg lehet lepni azért. Tartani akarom, ez olyan ideális, nem kell összetörnöm magam a jó eredmény érdekében és ez jó - teszem hozzá hiszen ha annyira akarnám lehetnék ötös is de nem akarok annyi időt ráfordítani. Az már nem férne bele, így is túl sok mindent csinálok. Dílerkedés mellett meg nem érek rá olvasgatni. Főleg hogy minden nagyobb buliban ott kell lennem, hiszen az az én piacom. Még szerencse hogy Dan nem épp egy bulizós típus és nem futunk össze. Erre nagyon figyelek. Az elég.... gáz lenne.
- Jó, majd összehozok valamit este. Mondjuk csinálok bundás kenyeret azt rég ettünk már - teljesen hétköznapi téma, és lám lám képesek vagyunk normális, vagy legalábbis annak tűnő beszélgetést folytatni.
- Jah abban verhetetlen vagyok, főleg hogy még helyetted is gondolkozhatok, mert ahhoz is lusta vagy hogy kitaláld mit ennél... - mosolygok rá enyhén gúnyosan. Mert azért jó húzni az agyát.  És ebben meg még jobb vagyok mint minden másban.
- Nem vagy olyan vén? Hahaha. Bár az igaz, lassan már törzskártyát kéne nekem csináltatni az összes szórakozóhelyre - sóhajtok ahogy lassan megeszem az összes pirítósomat és csinálok még egyet azt meg lekvárral eszem meg. Vagy dzsemmel, Vagy mi ennek a neve...
- Azért egy bolt pedig nem olyan bonyolult... na meg ki van minden táblázva tudod hogy mi merre van, biztos megtalálnád... - nevetek fel, mert valami beteges ez a fóbiája a nagy áruházaktól. Nem csak a szupermarketektől, hanem plázákba se szívesen megy be.
- Jó, majd találd ki mit akarsz. Ha nem jössz be akkor majd leírod hogy mi kell és megpróbálom megtalálni - javaslom ahogy eltüntetem a második szelet kajámat is, és már csak a bögrém marad. Azt lassan iszom, mert a kávét nem szabad elkapkodni a végén még megártana. Ki kell élvezni minden egyes pillanatát.
- Jah még én is fürdeni akarok, mert még tiszta álomkór vagyok. És még kell még egy adag kávé ahhoz, hogy úgy érezzem élek - morgok ahogy a mosolyát nézem, elég fura, nekem nem szokott így vigyorogni. Ez inkább olyan csajozós mosolynak tűnik. Most sértődjek meg?
- Képzeld el, azok! Tán nem annak tűnnek? - látványosan besértődöm erre de... a picsába! Majdnem jól esik ahogy hozzám ér. Ember, ez tuti nem normális hogy ilyesmiken gondolkozok. Azon hogy Dan érintése akár lehetne sokkal másabb és gyengédebb. Nem nagyon kerülünk testi kapcsolatba ami azt illeti, biztos csak ezért szokatlan. Igen, ez lehet a jó magyarázat erre. Jézusom Lash, hol jár az eszed...
- El fogom bírni emiatt nem kell aggódnod, sokkal nehezebb dolgot is elbírok mint egy pár bevásárlószatyor - morgok és a kérdése kissé meglep. Sosem szokott ilyesmiket kérdezni nem tudom most honnan jött. Bár el kell ismernem, akad elég népes rajongótáborom a suliba is. Sok csaj próbálkozik, némelyiknek van is esélye egy-egy körre.
- Mindig mást, állandó nincs... - vonom meg a vállam, az veszélyes lenne, nem akarok plusz nyűgöt a nyakamba elég nekem az éjszakázás meg a suli. Nem kell egy kapcsolat is. Ahogy a szexuális felvilágosítás kerül szóba, majdnem visszaköpöm a kávém, de minimum fuldoklok egy kicsit és nagyon nagyon rondán nézek rá.
- Ezt most nem kérdezted meg komolyan. Na mindegy, szóval... hogy is van az a dolog a virágokkal meg a méhekkel? - nézek rá és felkelek, mögé kerülök és a mosogatógépbe teszem a koszos tányérom, hogy majd később beindítsam és ahogy visszafordulnék hogy visszaüljek a kávémhoz és folytassam, az asztal lába útba van és ahogy megkapaszkodok, gyakorlatilag Dan ölébe esek egy fájdalmas nyögéssel.
- A picsába... - nyöszörgöm, ahogy az oldalam sajogva követel némi pihenést és zsong az egész derekam. Aúaúaúaú. Elég abszurd és vicces lehet ahogy gyakorlatilag félig lógok az ölében.
- Bocsi... - nyögöm még ki.[/b]

Ez egy olyan pillanat, amikor rájövök, nem is olyan rossz, hogy Lash velem van. Azon kívül, hogy elég jó alibi, még további hasznom is van belőle. Kaját csinál, most meg pakolni akar? Nem is értem.
- Biztos minden rendben? Te meg a pakolás? Tudom, meg szoktad csinálni, de furán hangzik a szádból, hogy vásárlás után még pakolni is akarsz. Egye fene, megtartalak – piszkálom kicsit, hiszen tudja, hogy megtartom, ez nem is kérdés, jklönben nem vállaltam volna be. Persze volt benne bőven hátsó szándék, nálam mindig van, nem teszek semmi olyat, amiből nincs legalább egy kicsi hasznom, de itt kivételesen másról is szó volt, megsajnáltam a fiút, nem volt hova mennie. Persze azóta már százszor megbántam és legalább ennyiszer jöttem rá, hogy jó döntés volt. Kivéve akkor, amikor korán reggel, pontosabban délelőtt itt dumál nekem és fáraszt. Eléggé fáradt vagyok amúgy is, mégis belemegyek a dologba és beszélgetni kezdünk. Idegen dolog, hiszen eddig szinte nem is volt rá példa, hogy a feltétlen szükséges témákon kívül mást is megbeszéltünk volna. Nem is rossz.
- Megleptél, de most mit mondjak erre? Örülök neki? Azt hiszem valami olyasmi… rám is jó fényt vet, hogy ilyen okos vagy – mondom el a véleményem a sajátos stílusomban. Ez nálam már dicséret.
- Nem is kell küzdened ezért? Akkor mi lenne, ha minden energiád ebbe fektetnéd és nem mondjuk a bulizásba? – újabb célzás, hogy kissé sokat jár el bulizni, de amíg ilyen jó a suliban, addig végülis nem érdekel. Az egyetlen gond, amiért nem szeretem, ha éjszaka mászkál az az, hogy nem akarok vele összefutni. Óvatosnak kell lennem, nem akarok lebukni előtte, hogy nem is az vagyok, akinek hisz. Fogalmam sincs mit szólna, ha megtudná, miből van a pénz, amiből élünk. Szerintem kiakadna. Vagy ki tudja… Elég laza a fiú. A kaja hallatán felcsillan a szemem.
- Hú az jó, azt szeretem. Tényleg régen ettünk. Nem lehetne előrehozni a vacsit mondjuk ebédre? – érdeklődök és helyezkedek kicsit a széken. Hiába most ettem, ha valamit szeretek, azt nagyjából bármikor meg tudom enni. Lash meg egész jó a konyhában, legalábbis az egyszerűbb dolgokat meg tudja csinálni, ebben jobb, mint én.
- Jó, tudom, de akkor is utálom, értsd meg. Különben sem értem minek kellünk ketten a bevásárláshoz. A cipekedést megértem, de a boltban csak tolod a bevásárlókocsit és kész… Ahhoz nem kellek, de még meggondolom amíg odaérünk – sóhajtok fel. Fogalmam sincs miért utálom, de nagyon kivagyok attól, ha sokan vannak körülöttem. Biztos szakmai ártalom. Nem szeretem, ha nem látom át a helyzetet és ez egy boltban, ahol sokan vannak, elég nehéz. Az nem az én területem, elkerülöm, ha lehet. Általában az alapján döntök, hogy mennyi auto van a parkolóban. Ha sok, biztosan nem megyek be, inkább megvárom kint. Azonban tekintve, hogy még csak délelőtt van, tuti nem úszom meg, ilyenkor kevesen járnak vásárolni.
- Én fürdök előbb, te túl sokáig vagy bent… Most próbáld meg összekapni kicsit magad, szeretnék túllenni ezen a bevásárlás dolgon. Különben is, minél később megyünk, annál később lesz ebéd – jegyzem meg, hiszen éhes lettem, pedig elvileg most ettem. Csak figyelem, ahogy Lash eszik még egy pirítóst és issza hozzá a kávét abból a borzalmas bögréből.
- Ha veszek neked ma egy bögrét, eldobod ezt a fenébe? A látványát is utálom. Választhatsz bármilyet… ami nekem is tetszik – vagyis csak olyat, amire én rámondom, hogy jöhet, de nem értem, miért jó neki ez a gusztustalan minta. Még egy rikító színűt is jobban elviselnék, mint ezt. Szerencse, hogy már ettem, az étvágyam is elmegy tőle. Felnevetek a látványos sértődésén.
- Jól van, nyugi már… Annak tűnnek, de még dolgozhatnál kicsit rajta. Buli helyett mondjuk. Az nem elég, ha csak a poharakat emelgeted – nevetek fel, hiszen azt gyakran csinálja, ha elmegy bulizni, nem józanon jön haza. Persze hülyeség is lenne bulizni pia nélkül, ő viszont nem ismeri a mértéket. Elég szétcsúszva szokott hazajönni, bár én nem izgatom ezen magam. Majd kijózanodik, eddig még mindig megtette. Meglep, hogy nem akad fenn a kérdésemen, pedig elég lényegretörő volt és eddig egyszer sem beszéltem vele erről.
- Mindig más? Jól csinálod… Nem is kell leragadni egynél, próbálj ki mindenkit, aki megtetszik. Fiatal vagy, használd ki… - sóhajtok fel, bár én jóval idősebb vagyok, de pont ezt csinálom. A különbség az, hogy nem csak csajokkal. Illetve… ő sem mondta, hogy csak csajokkal csinálná, hiszen annyit mondott, mindig mással. Ebbe bármi belefér, de nem akarok ezen gondolkodni. Elvigyorodok.
- Különben melyik csaj volt itt legutóbb? Az a szőke? Nagyon hangosak voltatok… - közlöm pimasz vigyorral, de nem hiszem, hogy zavarba tudom hozni bármivel is. Nem olyan. Inkább rám hasonlít, pedig semmi közünk nincs egymáshoz, nem vagyunk vérszerinti rokonok. Néha mégis úgy érzem, teljesen olyan, mint én.
- Jó, hagyjuk, biztos tudod mit hova kell dugni, csak annyit mondok, mindig használj gumit. Rohadtul nem hiányzik se az, hogy dokihoz kelljen mászkálnom veled, mert rossz helyre dugtad a farkad, se gyerektartást nem akarok fizetni helyetted – jegyzem meg. Ennyi esze csak van, de soha nem lehet tudni. Én erre nagyon kényes vagyok, senkihez nem érek úgy, hogy ne használnánk gumit. Ha lenne egy állandó kapcsolatom, mint amilyen Lash anyjával volt, az más, de ha csak arra kell valaki, akkor alap, hogy nem akarok elkapni valamit. Soha nem lehet tudni. Ezen gondolkodok, amikor Lash az ölembe esik szószerint. Felnyögök a meglepetésre, de megtartom, nem hagyom leesni. Jobban is ölelem, mint kéne. Belenézek azokba a szép szemeibe és kivételesen ijedtséget látok benne, pedig nem szoktam. Nem lep meg ennek ellenére, hiszen éppen most esett az ölembe. Ez egyszerre két ijedtség lehet neki.
- Megvagy? – érdeklődök, de látom, hogy nincs nagy gond, mert a ronda szavak máris eszébe jutnak. Elvigyorodom, ez nagyon jó helyzet, ha akartam volna sem alakulhatott volna így. A combjára teszem a kezem, szinte végigsimítok rajta, de annyira nem feltűnő. Hiszen én csak megtartom, hogy ne essen le.
- Kár volt esésnek álcáznod, anélkül is az ölembe ülhettél volna – piszkálom, bár nem vagyok benne biztos, hogy a pasik is bejönnek neki, de próbálkozni lehet. Bár minek… Nyilván nem fogunk egymással kezdeni semmit, akkor sem, ha neki is bejövök, hiszen egy család vagyunk. Akkor is, ha csak nevelt fiam, nem lenne helyes. De kit érdekel, mi a helyes? Engem biztosan nem. Ki is használom az alkalmat, hogy kicsit tovább feszegessem az előző témát.
- Pasival próbáltad már? Mindig csak a csajok? – töröm meg a csendet. Magam sem hiszem el, hogy kimondtam, de ennél jobb lehetőségem nem lesz mostanában. Megindul a kezem a combján, vészesen közeledve arrafelé, ahol nekem nem kéne érintenem. A gond csak az, hogy nagyon akarom.

Néha annyira tudom utálni Dant, és anyámat hogy itt hagyott a nyakán, néha viszont egészen jó hiszen gyakorlatilag azt csinálhatok amit akarok és amit csak pénzen kapni lehet azt mind megkaphatom. Mázlistának kéne éreznem magam és valahol annak is érzem, csak hát... szerettem az anyám is azt hiszem.
- Jah, de amiket veszünk el is kell pakolni, meg ilyesmik és a szobám is kicsit káosz még hozzám képest is - naná, csúcsforgalom volt a bulikban és nekem nem volt időm rendet rakni csak aludtam suliba voltam, buliztam és kezdtem elölről. A halálnak se volt kedve ideje rendet tenni. Beintek neki a nyilvánvaló kedvességére, miszerint megtart, még szép hogy ezt teszi hiszen tudom én hogy valahol a nem létező szőrös lelke mélyén talán szeret egy kicsit, hiszen nem ugrálok mindig a hátán. Csak néha de akkor jó okkal.
- Jah, mondjuk örülhetsz is neki. Nem sokaknak van jó jegyük de mégis... ah nem akarok megszakadni, ha túl sokat tanulnék akkor nem maradna időm bulizni, és azt meg kell mert hát most kell kiélni magam nem? Hogy majd egyszer felelősségteljes férfi lehessek - hozok fel egy tökéletesen gyönyörű és sablonos kijelentést én meg a minta élet? Ugyan mááááár. Kivagyok az egésztől, miért legyen én is olyan mint mindenki más? Érzem é na célzást a szavaiban de nem érdekel, csak vállat vonok, egy szava nem lehet rám így is. Bulizni meg hát, kell , dolgozom, zsebpénzt keresek na. Ami meglehetősen jóó sokat hoz nekem zsebre. De kell is valamiből buliznom kell, és beszerezni a cuccot amit jóval magasabban adok el, de tiszta a cucc.
- Hm? Ahhoz is kell pár cucc mondjuk kenyér meg tojás szóval nem, nem lehet... de ha lemész a kisboltba akkor csinálok ebédre - dobom elé a labdát, nem fog megmoccanni, tudom, hiszen utál bevásárolni mintha csak a boltok a pokol kapui lennének és meghal ha be kell lépnie rajtuk.
- Jól van ne hisztizz már, majd bemegyek én csak akkor vigyél el, meg várjál meg és letudjuk egy hónapra a vásárlást. Ez így megfelel? - egyszerűsítem le a menetrendet, mert képest ezt is túldramatizálni holott ez csak egy kis vásárlás, még csak nem is azt kértem hogy ruhát venni jöjjön velem, bár... azt többnyire netről rendelek, mert nekem egyedi ruhák kellenek, amolyan igazi szembetűnők. Az ebay jó barátom már.
- Jó majd igyekszem, csak hajat mosok mert ez a kócfészek éppen sehogyan sem akar állni ahogy én akarom hogy álljon - túrok bele a hajamba de elakad az ujjam, így inkább lemondok erről és majd kifésülök szépen hajmosás után. Akkor úgyis könnyen fésülhető. És kivételesen nem is festem a hajam, természetes fekete.
- Soha! Ez a kedvenc bögrém, és egy nyereményjátékon nyertem! - tiltakozom máris, hiszen imádom ezt a bögrét, pont azért mert ő utálja, bár nem értem mi baja van vele, tökéletesen rám jellemző ahogy a széles gyűrűk is az ujjaimon, vagy éppen a fülbevalómon a fordított kereszt, esetleg a a bőr alkar pántjaim. Hozzászokhatna már igazán.
- Szoktam rajta dolgozni, járok edzeni is néha. Heti kétszer - talán ki se nézné hogy ezt is csinálom? Most jobban belegondolva hogy az isten faszába van nekem ennyi időm?! Még edzeni is szoktam. A megjegyzésére nem szólalok meg hiszen igaza van gyakran emelgetem a poharat és esek be az ajtón szétesve, de eddig csak egyszer kellett ágyba dobnia. Amikor szívtam is a pia mellett, azt nagyon nem bírtam, azóta csak mértékkel iszom. Mérték a vödör...
- Jah, nincs senki akivel mondjuk járnék, így marad a mindig más stratégia - értek vele egyet hiszen nem akarom elkötelezni magam még véletlenül sem. De ahogy elnézem ő sem, nincs ellenemre ha csajozik, jó pasi miért tengődne egyedül? Bár ő is inkább az alkalmi kapcsolatokat vallja.
- Nem, legutóbb.... Sonja volt ő vörös. Mondjuk ő többször megvolt már ami azt illeti... - gondolkozom el, mert a szőke az régi sztori már, azóta még hárman megvoltak. És egyik sem panaszkodott miután végeztünk.
- Naa most akkor nem mesélsz nekem a méhekről meg a dögös virágokról hogy hová szállnak és mit poroznak be? - csalódottan nyögök fel, de aztán elnevetem magam, ennyi eszem nekem is van hogy gumit használjak, mert a faszom akar apa lenni ilyenkor, gyerek vagyok én is hozzá. Na jó nem, de akkor is. Kell a francnak a macera.
- Nyugi, én se akarok idő előtt apa lenni szóval gumival, anélkül felejtős... - nyugtatom meg szegény zaklatott idegeit hogy biztos nem dugom összevissza a farkam mindenhová csak mert lyuk. Aztán ahogy forgolódok nekiesek az asztalnak és elvesztem az egyensúlyom és majdnem keresztbe vágódok Daniil ölébe de így csak szerencsére nem dőlök hanyatt mert megfog, és nem hagy leesni, ijedtemben én is belekapaszkodok, és egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Úristen de szépek a szemei... ÉS már megint mire gondolsz?!
- Meg...csak aúh.... - simogatom az oldalam ahogy nekiütődött az asztalnak az is, és csúnya folt lesz de legalábbis is kurvára fáj. Annyira leköt hogy csak azt veszem észre hogy a combomra simít. Persze hiszen biztos kényelmetlen vagyok neki a nehéz súlyommal.
- Ah persze, annyira nem akarok az öledbe ülni és különben is az asztal jött nekem, ő a hibás.... és a picsába fáj az oldalam... - panaszkodom és észre sem veszem hogy nem rohanok kirobbanni onnan. Mennyivel egyszerűbb lenne most szépen hátradőlni és elaludni a.... na persze! Istenem, mi a fasz van velem hogy ilyeneken jár az agyam? Ez nonszensz!
- Hm? Ahha, próbáltam de... hm, néha az is jó - nem kertelek, minek tenném? Fiatal vagyok, és ki kell próbálni mindent.
- Na és te? Buksz a fiatal fiúkra? - dobom vissza a kérdést ha már itt tartunk és soha nem látott mélységekbe torkollik a beszélgetésünk.
- Hm, ott nem fáj, nem kell simogatni - teszem szóvá ahogy a combomon halad vészesen feljebb és eltolom onnan a kezét.
- Meglepően puha vagy... - vigyorgok, és eltűröm a hajam, így szembesülhet a fülbevalómmal is. Amit szintén mindig megszól.

Ez a bolt kérdés mindig ekkora nehézségbe ütközik, persze nem miattam, véletlen sem. Én már régen közöltem, hogy utálok vásárolni, ő meg már elég nagyfiú ahhoz, hogy egyedül is megoldja. Legfeljebb tényleg megvárom kint, de még nem döntöttem el, majd ott találom ki, mennyire van kedvem bemenni vele. Jelenleg semennyire, de még meggondolhatom.
- Ja tényleg, azokat a helyükre is kell tenni. Hát én ilyen hétköznapi dolgokkal nem nagyon foglalkozom – vonom meg a vállam, nem érdekel, felőlem minden a helyére mászhat magától is, nem zavar, ha rendetlenség van. Legalábbis ritkán, de akkor nagyon. Pont ezért tartunk takarítónőt, aki néha lakást varázsol abból a rendetlenségből, ahol élünk. Persze mindent nem pakol el utánunk és különben is, Lashnek rendben kell tartania a szobáját. Különben mindig ilyen rendetlen marad. Nekem meg már mindegy. Nem vagyok nevelhető. Nem is akarok senkinek megfelelni.
- Nem hiszem, hogy attól leszel felelősségteljes, ha szétbulizod magad. Nézz rám. Ez a terv nálam sem vált be, pedig pont, mint te, mindent megtettem a cél érdekében. Bár én kimondottan elégedett vagyok – vigyorgok rá, nincs okom panaszra, megvan mindenünk. Sok pénzem van, ez pedig jó, akkor is, ha nem éppeb tisztességes úton szereztem. Az nem számít, legalábbis nekem nem.
- Nem megyek a kisboltba, akkor már egy helyen vegyünk meg mindent, annyit kibírok… Elviszlek, de még kérdés, hogy egyedül tologatod a bevásárlókocsit vagy segítek. Nem tudom még milyen kedvem lesz – kortyolok bele a maradék kávéba, kéne még, de lusta vagyok felkelni, csinálni meg főleg, szóval majd hazafelé iszunk valahol.
- Mi van? Még hajat is akarsz mosni? Akkor soha nem jutunk el a boltba… - morranok fel, tudom mennyi ideig képes szarakodni a fürdőben. Nem lehet kivárni. Velem ellentétben, hiszen én hamar végzek az ilyesmivel, pedig eléggé adok magamra én is. Néha még jobban is, mint kéne
- Menni fog fél óra alatt? Ha tovább tart, simán meggondolom magam és nem megyünk ma bevásárolni. Vagy egyedül mész, az a lehetőség mindig adott – tudja, hogy úgyis elmegyek vele, de szeretem húzni. Bármennyire is fura a kapcsolatunk, még nem hagytam szarban. Az nem vetne rám jó fényt és amúgy is… bár magamnak is nehezemre esik bevallani, de bírom a srácot. Egész jól megvagyunk ahhoz képest, hogy nekem nem való gyerek. Még ilyen nagy sem.
- Kapsz bármilyet, ki sem kell dobnod, csak legyen egy másik kedvenc, ezt meg tedd fel a legfelső polcra… ott is leghátulra – sóhajtok, nem szimpatikus nekem ez a bögre. Nem vagyok egy érzékeny alak, de ízlésem nekem is van. Egész normális azt hiszem, de ezt Lash nem mondhatja el magáról.
- Nem is értem, hogy tudsz jóízűen inni belőle. Nekem elmegy tőle az étvágyam – nézek rá, de aztán hagyom, végülis nem érdekel, ritkán eszünk együtt, illetve annyira nem is, de ezt a borzasztó bögrét csak reggell veszi elő, akkor meg általában elkerüljük egymást, ha suliba megy.
- Te szoktál edzeni? Úgy érted rendesen? Súlyzó meg minden? Hát azért kurvára meg tudsz még mindig lepni – a fenébe, nem is értem, hogyan kerülhette el a figyelmem. Nem baj, ez egy jel. Jobban kell rá figyelnem, nehogy olyanba keveredjen, amibe nem kéne. Elvégre nekem ő az alibim. Vigyáznom kell rá, értékes. Valójában ezért is kérdezek rá a szexuális életére, meg azért, hogy tudjam, ki jön be neki. Nem lenne szabad, hogy érdekeljen, legalábbis nem úgy, ahogyan az engem érdekel, de úgysem fog feltűnni neki. Csak érdeklődök. Elvégére a nevelt fiam.
- Akkor az, mindegy is a neve, de elég hangos. Vagy te vagy túl jó, ezt nem tudhatom – vigyorogok rá zavarbaejtően, fogalmam sincs mitől jönne zavarba, hol van nála a határ, de egyszer úgyis megtalálom. Szar volt hallgatni a csaj nyögéseit, mert tudtam, hogy mi váltja ki. Pontosabban ki. Nem értem miért, de zavart, hogy Lash egy csajjal szexel. Amikor velem kéne… de nem, ez még gondolatnak is meredek. Ki kell vernem a fejemből. Jesszusom… Romlott vagyok, nem is kicsit.
- Helyes, tudtam én, hogy okos fiú vagy te, csak jól titkolod – nevetek fel, megint piszkálom, de ez van, egyszerűen szeretem azt a morcos fejet, amit ilyenkor vág.
- Azért tényleg jó, hogy nem kell ilyenekről felvilágosítani téged. Ha véletlen kifogyna a készleted, a fürdőben a felső fiókban találsz gumi. Szolgáld ki magad – biztos tudja, hogy van ott ilyesmi, abban is biztos vagyok, ha kellett neki, kivette, de most megkapja a felhatalmazást is. Elég gáz lenne, ha felcsinálna valakit, de az is, ha elkapna valamit. Egyiket sem akarom és ebben kivételesen nem csak az önzésem van benne. Neki sem akarok rosszat. Elgondolkodva ülök, amikor egyszercsak az ölembe huppan, én meg kihasználom a helyzetet és nem nagyon akarom elzavarni, inkább végigsimítok a combján. Formás és hosszú, akár egy nő combja is lehetne, mégis izmos és férfias is. Szóval pont az esetem. Megtartom, de úgy tűnik ő sem siet sehova.
- Tényleg próbáltad? – egy pillanatra kiül a döbbenet az arcomra, meglepődök, hiszen csak azért tettem fel a kérdést, hogy tisztán lássak és lenyugtassam magam, nincsenek Lashnek ilyen hajlamai, így egy újabb ok lett volna, hogy visszafogjam magam. De nem. Volt már pasival. Fogalma sincs mennyire megnehezíti így a dolgom. Azzal főleg, hogy visszakérdez. Ha tudná… Szerintem nem is sejti, csak poénnak szánja, én viszont nem fogok titkolózni. Soha nem voltunk még ennyire őszinték, akkor tartsuk is magunkat ehhez.
- Eléggé. Pont az ilyen korúak a kedvenceim, mint te – jelentem ki, hangom mélyebb a vágytól, tekintetem ajkaikra siklik, majd vissza a szemeibe. Ha nem a nevelt fiam lenne, már régen a szájában lenne a nyelvem, de így még valami visszatart, nem tudom mi és nem tudom meddig, de még ellenállok. Egyetlen mozdulat vagy egy szó és átesek a határon, pedig nagyon nem akarok. Illetve de, nagyon akarom, csak nem kéne. Eltolja a kezem, én meg nem hagyom annyiban, az oldalát veszem célba és ott simítok végig finoman.
- Akkor itt? Ez jólesik? – érdeklődök és egyáltalán nem tűnik sem a kérdés, sem én ártatlannak. Nem is annak szánom. Célzás és kíváncsi vagyok, mennyire megy bele a játékba. Abba a játékba, aminek biztosan lesznek következményei, de egyelőre nem törődök vele.
- Puha? Ez most bók akart lenni vagy célzás arra, hogy kíváncsi vagy, mennyire tudok kemény lenni? Mert nagyon kemény tudok lenni – vigyorgok rá és még mindig nem engedem el. Ha marad még kicsit, hamarosan megérezheti, mennyire is vagyok kemény, főleg egy bizonyos helyen. Megakad a szemem a fülbevalóján, de nem teszem szóvá, csak bosszúsan nézek rá, de nem érdekel annyira, hogy erről kezdjek beszélni. Más érdekel, de nagyon. Meg akarom kóstolni, érezni akarom az ajkait az enyémen.
- Van egy jobb ötletem annál, minthogy kivárjam, amíg elkészülsz. Csatlakozom hozzád – jelentem ki, hiszen nagy fürdőnk van és nem csak zuhanyzó, kád is található benne. Erre kényes vagyok, hiszen többnyire zuhanyzom, de van, amikor ahhoz támad kedvem, hogy áztassam magam, így mindkettő kellett. Mindegyiknek megvan a maga funkciója és jelenleg még hasznosabb, hiszen együtt is fürödhetünk.
- Úgy értem, ha elég merész vagy ehhez – vigyorgok rá olyan mosollyal, ami sok mocskosságot és élvezetet is ígér, ha elég bevállalós ehhez, ha eléggé akarja. Bármennyire nem helyénvaló, én akarom.

Fizikailag képtelen vagyok megérteni mit nem bír elviselni egy kis bevásárló kocsi tologatáson amikor ez még akkor hatalmas energiabevitellel sem jár. Még ha megerőltető lenne, de mindegy végül is, hiszen előbb utóbb akkor is meg kell mozdulnia, én biztos nem fogok cipekedni a fél városon át, ha már van egy szerető nevelő apám, aki még el is fuvarozhat odáig és meg is várhat kocsival, ami eléggé leegyszerűsíti a dolgokat.
- Jah, tudom lusta vagy bármit is a helyére tenni.... - legyintek, mert nem igazán érdekel, eddig is ilyen volt, majd én elpakolok, akkor még tán meg is fogjuk találni a cuccainkat. Mert oké a takarítónő ki takarít helyettünk, ami nagyon is helyén való, de elpakolni még el tudok, és alapvető dolgokat megcsinálunk mi is, mint bekapcsolni a mosógépet meg a mosogatót is.
- Nem baj, szeretek bulizni és lazulni és még meg tehetem, mivel nem dolgozom, akkor úgysem nagyon fogok - vonok vállat hiszen ha tudná... De addig jó amíg nem tudja, akkor lenne itt ne mulass. Tuti nagyon kiakadna és ki tudja mit tenne velem ha megtudná mivel keresek nem kevés zsebpénzt.
- Jah te már javíthatatlan vagy, nem csoda - jegyzem meg ahogy válaszolok és nevetek azon, mennyire tiltakozik a kisbolt ellen és így nem kap ebédre bundás kenyeret csak később ha hazajöttünk a vásárlásból.A felháborodására lesújtóan nézek rá csak akarok, hajat is fogok mosni. Kizárt hogy ekkora kócokkal a fejemen menjen bárhová is. Nem a hajat tupírozó típus vagyok, azt csak halloweenkor vagyok hajlandó.
- Nem csak akarok, fogok is, nem értem mit morogsz már megint - jegyzem meg, és észben tartom mit mond, én aztán nem cipelek, ezt sokszor megmondtam már.
- Menni fog, ne aggódj, csak megmosom és megszárítom, nem olyan nagy dolog, persze akinek sose volt hosszú a haja az nem tudhatja... - morgom meg és egyszerűen kiöltöm rá a nyelvem a bögrémet illetően, nem fogom lecserélni, ez a kedvencem, mert fekete és mert ő utálja.
- Legalább tudod mit kell venned születésnapomra - emelem meg a bögrém, hátha meg tud lepni egy olyannak ami rám jellemző, de még eltűri, erről akkor sem mondok le, ez egy igen szép emlékű bögre.
- Úgy hogy a kávé mindegy miben van, mármint nem mindegy, mert ez a kedvencem, de imádom.... - magyarázom és nem teszem le csak később, ahogy pakolászok kicsit. El kell majd mosogatni de tuti nem kézzel fogom csinálni, és mire mi megfürdünk ez is elmos. Asszem, be is kapcsolom ahogy még beledobálok ezt-azt.
- Ahha. Két sarokkal arrébb van egy edzőterem, elég modern és jófejek az ottani edzők, oda járok kedden meg csütörtökön - válaszolok hiszen nem titok, ott már ismernek, és a legtöbb taggal már viszonylag ismerős vagyok, pláne hogy mivel foglalkozom, ott is elmegy egy kevés anyag ami nem minősül még dopping szernek. Nagy a kereslet rá, és ez jó. Nekem legalábbis igen, egy kis anyagért cserébe amúgy is ingyen használhatom a termet. Elég nagy seggfej a vezetője.
- Hm? Mi van féltékeny vagy? Hogy jó vagyok? Hát igen, lehet... - kérdezek bele hogy mi baja volt azzal ha hangosak voltunk, néha belefér, és ő is szokott az lenni, és egyikünk sem lepődik meg ha reggel egy random nő jelenik meg a lakásban és éppen elfelé megy. Valakinek jó éjszakája volt, nem olyan nagy dolog. Lehet hogy jó vagyok, nem tudom, sosem dugtam még saját magammal... Elég beteg lenne. Morcos fejet vágok a kijelentésére, pont mielőtt az ölébe borulnék eléggé csúfos módon és egy pillanatra azt hiszem hogy hátraborulva le is fejelem a földet.
- Jól van kösz. Lehet hogy néha élek majd vele... - mosolyodom el, jó ha van itthon, kéznél gumi. Az sosem hátrány, nem kell semmiféle ocsmány bacilus vagy egyéb fertőzés. Ahogy a combomon simít végig megborzongok egy kicsit, ez nem egészséges, nagyon nem, és a kijelentésemmel látom kissé lesokkolom úgy tűnik ez a nap erről híres hogy végre sokkoló infókat tudjunk meg a másikról.
- Sejtettem hogy buksz rájuk. Múltkor láttalak egy fiúval smárolni - nevetek, hiszen egyik hazafelé jövetemkor láttam őt is nem messze a háztól, de elkerültem, és ezek szerint nem vett észre. Ahogy az oldalamra simít felsóhajtok fáj de.... bizsereg is. Úristen... ez tuti nem okés, lassan kezdek megzakkanni.
- Ahha... jól - szólalok meg végül, miután megtalálom végre a hangom, amit valahol menet közben elhagytam.
- Hm, nem is tudom, miért talán keményedsz valahol? - piszkálom, nem is sejtem hogy éppen igen és olyan helyen ahol nem épp legillőbb azt tekintve hogy mi éppen rokonosdit játszunk vagy valami olyasmit.
- Hozzám? Mármint a fürdésben? - lepődök meg és hitelen köpni nyelni nem tudok a döbbentettől, de nehézkesen kimászok az öléből, és megkapaszkodom, bassza meg a kurva élet ez tényleg fáj.
- Na akkor gyere vénember.... - szólalok meg ahogy a fürdőbe megyek és megnyitom a vizet, amíg felmelegszik addig ledobálom a ruháimat, és kifésülöm a hajam hogy megmossam majd. Aztán lassan az ő ruhái is lekerülnek és elismerőn nézem végig a testét.
- Nem rossz, te is kondizol? - kérdezem ahogy belépek a zuhany alá.

Ez egészen vicces, hogy mindenre megvan a válasza és egyből visszapofázik. A fene egye meg, még ez is tetszik benne. Valószínűleg a külseje akkor is felkeltette volna az érdeklődésem, ha nem lenne ilyen nagy szája, de tény, hogy vonzóbb. Mondjuk ehhez a külsőhöz ilyen belső illik, ez sem kérdés. Ha nem a nevelt fiam lenne… de az. Bassza meg, az. Felmorranok dicsérő szavaira.
- Persze, ezt úgy mondod, mintha te nem lennél lusta. Napokig az ágyban hevernél, ha nem lenne mindig újabb buli, ahova menni akarsz. Én meg különben sem vagyok lusta, csak nem szeretek olyat csinálni, amihez nincs kedvem –vonom meg a vállam, sokmindent megcsinálok, ha éppen olyan a hangulatom, de a pakoláshoz ritkán szokott kedvem lenni. Minek, ha van, aki megcsinálja helyettem. Különben meg a rendetlenség sem zavar, akkor a legkönnyebb megtalálni bármit is.
- Jó, nem érdekel mit csinálsz, csak gyors legyél. Szeretnék túllenni ezen a közös családi bevásárláson – morgok, mert semmi kedvem ehhez és inkább szeretném letudni végre, aztán pihenni akarok mindenféle erre irányuló, zavaró gondolatok nélkül. Túl fárasztó a munkám, néha nekem is kell egy kis lazítás.
- Születésnapodra mást kapsz… különben sem várok addig azzal a bögrével, ma nézek neked egyet, ezt meg elteheted valahova jó messzire, ha annyira szereted… Különben is, ha nem használod, tovább megmarad… Kímélni kell – morgok, mert tényleg idegesít ez a bögre, olyan nem is tudom… Zavaró. Túl sötét és nekem sincs átlagos ízlésem, de ez még nálam is túlzás. Ma nézni fogok neki egyet, ha másért nem, hát ezért bemegyek a boltba. Többnyire ott is szokott lenni ilyesmi, nem csak kaja. Legalábbis azt hiszem. Nem járok sokat boltba.
- Szóval edzőterem… Ki gondolta volna, hogy képes vagy megmozdulni akkor is, ha nem buliba kell menni. Ezzel most szereztél egy jó pontot, de ne bízd el magd túlságosan – fenyegetem meg játékosan, úgyis tudja milyen az, ha valamit komolyan gondolok. Meg azt is, milyen, ha felidegesít. Kivételesen még nyugodt vagyok, nem érte még el, hogy kiabálni legyen kedvem. Gyanúsan jól kijövünk egymással.
- Féltékeny? Ugyanmár… egyszerűen csak nem érdekel, mit műveltek… legközelebb fogd be a csaj száját vagy én teszem meg, de annak nem fog örülni – tényleg képes lennék rá, bár talán ezt még Lash sem hiszi el, legalábbis nem gondola bele, mit tennék a csajjal, ha tényleg felidegesítene. Valójában tényleg zavar, nem vagyok féltékeny, de nem szeretem hallgatni, mit művelnek. Fordítva más. Én nem fogom visszafogni magam, ne is kérje. Elvégre ez az én házam, ő meg még kiskorú ahhoz, amit művel néha. Csak bólintok, komolyan gondoltam, ha kell neki, vegyen csak a fiókból gumit. Nem kell a felesleges gond, ha meg is lehet előzni ilyen egyszerűen. Szerencsére nem kell felvilágosítást tartanom, tetszik, hogy ilyen józanul gondolkodik ebben is, pedig a fiúk az ő korában ész nélkül dugják a farkukat mindenhova, ahova csak lehet. Néha még oda is, ahova nem lehet.
- Mi van? Te láttál valakivel? – kissé felszalad a szemöldököm, a fenébe, mindig figyelek, hogy ne nagyon tudja meg senki, hogy a pasik is érdekelnek. Sőt újabban inkább azok, kevesebb nőt hozok haza és a fiúk közül is a nevelt fiamhoz hasonló korúakat részesítem előnyben. Ez a legjobb kor. Nagyon… finomak.
- Nem kellett volna látnod, de mindegy… Egy szavad nem lehet, mert én vagyok a felnőtt, másrészt meg te is beengedsz pasikat az ágyadba, szóval… Ezt még mindig nem nyeltem le – nem botránkozok meg, nem érdekel, ha valaki buzi, egyszerűen csak nem néztem ki a fiúból. Ezzel pedig jelentősen megnehezíti a helyzetem, mert máris nagyobb esélyem van arra, hogy az ágyamba vigyem, mintha csak a csajokat szeretné. Mintha direkt csinálná. Az ölemben tartom még kicsit, megérintem a combját, majd miután elzavarja onnan a kezem, az oldalát is, de már nem tiltakozik, én meg meredek ötlettel állok elő. Persze magyarázatom is van rá.
- Ja, a fürdésben… Mi van, szégyenlős vagy? Időt spórolunk és annál előbb tudunk menni bevásárolni. Aztán meg ígértél valami kaját. Na, az hajt, de rendesen, szóval gyerünk… - szólalok meg, de tettekkel nem siettetem, inkább marasztalnám, hiszen jó érzés, ahogy az ölemben ül. Bűnös, de ettől csak még jobb. A megszokott, az átlagos eléggé unalmas tud lenni. Lashben viszont látok fantáziát. Elég sokat.
- Még nem, de bármi lehet… Ha van mitől keménynek lennem, egyből az leszek, elhiheted – vigyorgok rá pofátlanul. Magamban jót szórakozok, ha tudná… De még nem tudja, még nem érzi, pedig fürdés közben nehéz lesz titkolnom, mi is lesz kemény és kitől. Felajánlottam, ő belement, kissé meggondolatlan voltam, de ez van. Nagy nehezen felkel, nekem meg vissza kell fognom magam, hogy ne húzzak rá a hátsójára.
- A faszt vénember. Te beszélsz, te kis taknyos? – röhögve követem, szertjük piszkálni egymást és egyikünk sem sértődős. Bár ez sem tartan vissza attól, hogy kimondjam a véleményem, de azért jó, hogy utána nem kell a sértődött fejét néznem. Elintézzük egy röhögéssel általában. Ez így pont jó. Nem tudom megállni, hogy ne nézzek oda, amikor vetkőzik. Én is követem a példáját, megszabadulok minden ruhától és kis mosolyt küldök felé, amint észreveszem, hogy engem néz, szinte bámul. Jelnek veszem, ha nem érdekelném, ide sem nézne, de ő rendesen rajtam felejeti a szemeit, mire felvonom a szemöldököm. Igen, zavarba akarom hozni. Aztán meg izgalomba, mondjuk.
- Ezt vegyem bóknak? Természetesen igen, mindennap, nem akarom, hogy löttyedt legyen a testem, ezek az izmok jobban tetszenek. Ahogy nézem, neked is. Megfoghatod, nem harapok – piszkálom még egy kicsit és elégedetten vigyorgok. Hamarabb meglessz a fiú, mint gondoltam. Illetve nem gondoltam… eleinte még gondolni sem akartam erre, de végülis… ki tudná meg. Ha nem derül ki, akkor mindent szabad.
- Ha kibámészkodtad magad fürödhetünk is. Bemászok melléd, hogy ne kelljen szenvedned a társaságom hiányától – már lépek is be a zuhanyfülkébe, ahol előtte megnyitotta a vizet. Kellemes meleg, hagyom, hogy áztassa a testem és ellazuljak. Jelenleg eléggé rámfér, mert úgy érzem nem sok tart vissza attól, hogy lebukjak. Alaposan megnéztem én is a testét, de nem elégszem meg ennyivel, érinteni is akarom. Kicsivel előztem meg, pont annyival, hogy kénytelen legyen ő is belépni a zuhany alá, szinte becsusszantam a teste és a zuhanyfülke közti résen. Behúzom magunkra az ajtót és a tusfürdő után nyúlok, öntök egy keveset a tenyerembe.
- Nem vagy elég gyors. Segítek egy kicsit – mosolygok rá. Semmi jót nem ígér, láthatja rajtam, hogy éppen a tilosban járok. Végighúzom rajta a kezem ahol érem, alaposan összekenem. Ha tudná, mennyire akarom.

Nem értem milyen nap van ma, hogy ennyire képesek vagyunk eldumálgatni, ez nem szokott jellemző lenni, a kiabálás sokkal inkább, de ez is csak azért mert mindketten hevesebbek vagyunk kissé az átlagosnál és nem tetszik ha nem nekünk van igazunk. Ez már sajnos csak ilyen, és nem engedünk. Inkább jól összeveszünk, de szerencsére eddig még nem emelt rám kezet. És nagy csalódásomra minden második ismerős akivel találkozok és nem ismer és látta Dant megjegyzi hogy nagyon hasonlítok az apámra. Pedig nem az, és ahhoz képest nem is olyan öreg. Anyám a fiatalabb pasikra bukott.
- Nem vagyok én lusta. Csak mielőtt csinálok valamit, kétszer meggondolom, hátha addigra nem kell megcsinálnom. Különben is, kussolj, mert eddig mindent megcsináltam amit kellett itthon, és jah hát néha bulizni is kell - vigyorodom el, hiszen a néha az nálam gyakorlatilag majdnem mindennapos, de két naponta, harmad naponta fix hogy hivatalos vagyok valami buliba. Gyűjtöm a belépő karszalagjaim, és majd egyszer összeszámolom mennyi van. Azon túl hogy sok.
- Jah nekem sem ez a legnagyobb álmom vágyam, de túl kell esni rajta lehetőleg hamar - válaszolom, ahogy lassan összeszedem magam itt a konyhában és ránézek ahogy a szülinapom kerül szóba. Nem is lesz az már olyan sokára.
- Hm? Mit kapok szülinapomra? Ne is álmodj róla. Szeretem ezt a bögrét, nem is értem mi bajod van vele. Inni kell belőle, és ez tök jól megy a stílusomhoz - emelem meg az említett bögrét, és kihörpintem az utolsó kortyokat is belőle, minden cseppje érték. Eleve is minden cuccom fekete, na jó nem mind. Csak a 99 százaléka a szekrényemnek. Még edzeni is feketében járok, tele vagyok fekete pólókkal, atlétákkal és mintás dolgokkal de azoknak is fekete az alapja. Ahogy a láncos, szalagos, nadrágjaimnak is.
- Jaja. Kell hogy jó kondiba legyek, na meg így megúszom a tesi órákon a sok hülyeség gyakorlatot, mert kiváltom a kondibérlettel - magyarázom, hiszen leleményes vagyok ha valami alól ki lehet bújni valahogy, akkor én ki is bújok. Nem érdekel hogy kéne-e vagy nem. Elmosolyodom a jó pontra, nehéz nála jó pontot elérni de ez van ha egyszerűen nem akar beszélgetni velem, akkor nem fogok vele ilyesmit közölni. Eredményes nap, már kétszer megleptem, nem is kicsit. Felvonom a szemöldököm, arra, amit mond. Szóval féltékeny... de mire is pontosabban? Hiszen neki is ugyanúgy vannak csajai meg pasijai is ezek szerint, de abban nem voltam biztos amíg el nem ismerte éppen az előbb hogy jól láttam egyik éjjel hazafelé jövet amit láttam. Nem akadok ki rajta, hiszen nekem sem ismeretlen az a térfél.
- Ahha. Egy sráccal, rövid szőkésbarna haja volt, és szerintem nem volt öregebb mint én - vigyorodom el, ahogy kiakad ezen hogy én láttam. Aztán meg morog, mintha kétségbe vonnám.
- Mondtam én egy szóval is hogy baj? Nem érdekel kikkel hemperegsz, szabad világban élünk... Nyeld le, még mielőtt megfulladsz tőle - morgok rá én is ahogy ráhuppanok és fájlalom az oldalam, ez tuti be fog lilulni és ronda fájó folt lesz legalább egy hétig ha nem tovább. A meredek ötletére egy pillanatra azt is elfelejtem hogy az ölében ülök ami tán nem illdomos, de mégis együtt akar fürdeni? Anyámmal nem fürödtem együtt, miután képes voltam önállóan fürdeni... Erre most 18 évesen fürödjek együtt az apámmal?
- Hm, igen képzeld el az vagyok! Bár mondjuk az igaz hogy feleannyi idő d akkor is hajat mosok, mert ez tarthatatlan már ami a hajammal van - sóhajtom és megborzolom ahogy lassan rászánom magam hogy keljek fel az öléből és induljak már végre el a fürdőszoba felé.
- Hm? És mire keményedsz? A félmeztelen fiatal fiúkra? Ajjaj akkor veszélyben vagyok? - húzom fel a szemöldököm ezúttal én, hiszen csak poén, elég merész lenne ha mi... nem. Ha ő rám mozdulna, biztos nem élvezném. Vagyis hát... nem, Lash, biztos nem! Felejtsd el. Csak ugrat téged.
Végül elindulok, és ő is felkel, és beintek neki ahogy megszólal, ilyenkor nagyon szeretjük egymást, de nem sértődünk meg, inkább röhögünk vagy egyszerűen lepereg rólunk a sértés. Ledobálom a ruháimat, nem is érdekel hová, többnyire a szennyesbe. Legalábbis a gatyám ott végzi az alsóm meg a földön valahol, természetesen az is fekete. Milyen más lenne?
- Hm, jah végül is veheted annak is ha akarod. Hát furán néznél ki löttyedten, akkor már a nagyapám lennél kb - nevetek fel és a nyílt provokációja hallatán kénytelen vagyok felvenni a kesztyűt, túl magas a labda ahhoz, hogy hagyjam csak úgy. Odalépek elé, és alaposan megtapogatom a karját és a mellkasára simítok a hasáig, aztán sarkon fordulok és bemasírozok a zuhany alá. Szerencsére még hideg a víz jól esik a.... hm. Hát jót tesz.
- Nem szenvedek nélküled hidd el. Veled, sokkal inkább - vágok vissza ahogy a víz végül is mindkettőnket ér, és nekiállok hajat mosni, sampon, víz, balzsam öblítés... hajpakolás... és várok egy kicsit amíg beszívódik, de persze Dan hiperaktív és neki ez nem elég gyors, és elkezd... fürdetni?!
- Mi a faszt csinálsz? Meg tudok fürdeni egyedül is... - meredek rá de... a picsába is, miért bizsereg a testem ennyire? Gyorsan hátat fordítok neki. Még mielőtt észrevenné hogy... nem a legjobb helyen vagyok merev.

Ez nekem is szokatlan, eddig egy hét alatt nem váltottunk ennyi szót egymással, most meg beszélgetünk, mint egy rendes család. Legalábbis valami olyasmi, ha már elvileg az vagyunk, kipróbáljuk a gyakorlatban is. Ráadásul nem is olyan rossz. Egészen addig, amíg illetlen szavakat nem kezd használni. Ezt nem hagyatom. Attól, mert jófej vagyok éppen, még nem a haverom, hogy így beszéljen.
- Mi van? Kuss? Ezt mondd a haverjaidnak vagy a kurváidnak, de velem normálisan beszélj vagy képentöröllek, értve vagyok? Csak azért nem verem ki a fogaidat, mert nekem kéne fizetni az újakat – morranok rá, valójában rohadtul leszarom, hogy miket mond, a hatalmam akarom csak fenntartani, abba meg ez nem fér bele. Valami tiszeletet vagy ilyesfélét mutathatna.
- Ezt mondom én is, csak inni kell belőle, akkor meg nem mindegy milyen? Annyi bögre van a szekrényben is, válaszhatnál egy másikat. Ha a fotóm lenne rajta, egyből ráugranál, mi? – piszkálom, hiszen nyilvánvalóan nem utál annyira, mint azt kezdetben gondolta vagy csak el akarta hitetni. Azt hiszem egész jól megvagyunk együtt, annak ellenére, hogy ez egy szokatlan helyzet és nem is indult könnyen. Annyira nem bánom, hogy itt van, legalább nem vagyok egyedül. Nem, nő nem kéne… férfi meg… hát hosszútávra az sem. Ez így pont jó. Kissé meglepődök, hogy látott fiúval, a fenébe is, sejtem ki lehetett az és tényleg nem idősebb, mint ő. Erre már kénytelen vagyok bevallani, hogy nem csak a nők érdekelnek, de annyi gond legyen, nem zavar, hogy tudja. Hiszen ő sem jobb nálam ezen a téren. Sokmindenben hasonlítunk, már szinte gyanúsan, pedig nem vagyunk rokonok. Csak papíron, de az más.
- Ja hát fiatal volt, ez van, szeretem ezt a korosztályt, még olyan kis hevesek vagytok és sokmindenre kaphatóak… Igazán jó kis időtöltés a te korodbeli fiúkkal szórakozni – nem jövök zavarba, miért tenném. Nyíltan beszélek erről is, mint mindenről, kivéve a munkám, meg az, hogy honnan jön ez a sok pénz. Az nem tartozik senkire, még rá sem. Az ölembe esik, én meg kihasználom a helyzetet és képtelen ötletként felvetem, hogy időspórolásként fürödjünk együtt. Ennél hülyébb ötlet eszembe sem juthatott volna. Nem gondoltam én ezt végig. Lash mégsem tiltakozik, talán meglepettséget látok rajta, de máris indul és nem tudom mire vélni. Nem akar ellentmondani? Ismerem, az ilyesmi nem szokta visszatartani. Talán ő is azt akarja, amit én? De még én sem tudom mit akarok… Vagyis pontosan tudom, meg azt is, hogy ez szinte lehetetlen, bűnös és erkölcstelen, de bassza meg, akarom. Merész kijelentése hoz vissza a valóságba.
- Ki tudja, akár még veszélyben is lehetsz. Fiatal vagy, fézmeztelen és kisportolt, a helyedben menekülnék – ugratom széles vigyorral, a gond csak az, hogy ebben semmi vicc nincs. Tényleg beindulnék rá, ha lehetne. A fürdőbe érve már biztos vagyok benne, hogy jól kibasztam magammal, de már nem mondhatok nemet, nem futamodhatok meg. Én akartam, akkor most ki kell bírnom valahogyan. Mégsem a legjobb megoldást választom, hiszen szemtelenül végignézem, ahogy vetkőzik és akkor is elidőzik rajta a pillantásom, amikor már látja, hogy nézem. Nem értem mit akar, amikor hozzámér, olyan, mintha fel akarna izgatni, mintha arra várna, hogy mozduljak végre rá. Érintése jól esik, bizsereg a bőröm, ahol hozzámér, ez nem helyénvaló, de élvezem. Jobban, mint kéne.
- Pedig kénytelen vagy elviselni. Tudod mi a gond? A szavaid kevésbé hitelesek. A tested mást mond – vigyorgok rá, mint aki tudja, ezt a kört megnyerte. Pedig még beszédesebb is lehetne a teste és lesz is, ha rajtam múlik. Ezért pedig tenni kell. Belépek mellé a zuhanyfülkébe, megzavarva hajmosás közben és fürdetni kezdem. Rám merednek szemei, azok, amelyikben el tudok veszi és felháborodottságot színlelve fordul meg. Valójában csak a zavarát akarja leplezni, de előttem nehezen tudja.
- Mondtam, hogy sietünk. Amíg megmosod a hajad, a tested is tiszta lesz. Hasznos, nem? – védem le magam, de szerintem már ő is tudja, itt többről van szó, mint időspórolás és kedvesség. Különben sem szoktam kedves lenni és ezt ő jól tudja.
- Talán nem esik jól? Mert én egészen mást érzek, de javíts ki, ha tévedek. Szeretnéd, hogy folytassam? Csak egy szavadba kerül Lash – suttogom a nyakába és nem tudok ellenállni bele is csókolok. Ha eddig nem lettem volna biztos benne, már tuti, hogy a pokol vár rám, végleg romlott lettem, de egek, élvezem. Nagyon is. Kezem végigsimít az oldalán, kicsit megállok a derekán, mielőtt az egyiket a hasára húznám és így tartanám fogva. Nem erőszakosan, de nem is akar menekülni még. Magamhoz húzom kissé, hogy feneke az ágyékomhoz nyomódjon. Már biztos lehet benne, nem viccelek. Nagyon is komolyan gondolom, amit csinálunk. A kérdés csak az, ő mennyire merész, mennyit mer bevállalni velem. Ajkaim puhán, szinte alig hozzáérve érintik a vállát, majd visszatérek a nyakára. Akarom.

Cöh, kezdem azt hinni hogy Daniilt elrabolták az ufók és ez a pasi itt valaki tök más, aki külsőleg ugyanolyan mint ő. Máskor egy hétig nem beszélgetünk ennyit, mint ma reggel, egészen elszoktam attól hogy szóba állunk egymással, és nem szedjük le egymás fejét. Hát na erre mit lehet mondani, vannak még csodák? Felhúzom a szemem a kiakadására, ezt valahol már régen elbaszta, és nem hatnak meg a szavai.
- Már megbocsááááás drága jó apám, inkább a haverom vagy mintsem a nevelőm, tudod azt egy kicsit elbasztad... - provokálom direkt, de ha ütni akarna elhajolok, a végén még kárt tenne bennem, azt meg nem hagyhatom. Összeverekedni meg elég röhejes lenne itt a konyhában. Inkább a bögrémen lovagol, hogy mennyire nem tetszik neki a mintája, ami engem nagyon nem érdekel, mert akkor is ebből fogok kávézni.
- Nem, nem mindegy. Ebből jobban esik a kávé és különben is szerintem hűen tükrözi hogy mit gondolok kora reggel. Ha a te képed lenne rajta? Akkor már a szemetesbe lenne darabokban - vigyorgok rá, hiszen nem vagyok éppen oda érte de el kell ismernem, panaszom sem lehet különösebben, mert nem olyan rossz vele élni, ha már drága jó anyámnak nyoma veszett. Sosem kérdeztem meg hogy miért ment el, ha neki ennyit értem hogy megszült és itt hagyott egy idegen nyakán, hát lelke rajta.
Végül akad jobb témám is, mint pl az hogy Daniil két térfélen játszik, amit sejtettem, mivel múltkor láttam őt, de nem hoztam fel mert az ő élete nekem semmi közöm hozzá kivel hempereg és kivel nem. Elég lazán kezeljük a magánélet fogalmát a legtöbb kortársammal ellentétben. Az ő szüleik még azt is tudni akarják kb hogy hányszor volt orgazmusuk egy éjszaka, nekünk meg... hát egyszerűbb így. Neki biztos. Kevesebb felelősség.
- Nahát tényleg? Mondjuk nem néztem ki belőled hogy az én korosztályomra buksz kifejezetten. Mondjuk az pont nem érdekel hogy fiúkkal is, de... nem vagyunk mi neked kissé túúúl fiatalok? - vigyorodom el, ahogy aztán az ölébe landolok, onnan társalgunk tovább. Nem így terveztem, de szerintem a jó ég sem tudja ez micsoda lavinát indított el... és ahogy elnézem nem csak bennem.
- Hajjajj - sóhajtok fel tettetett rémülettel és beszaladok a fürdőbe előle, a legjobb helyre naná. De ezek a civódások még beleférnek, csak az nem ahogy engem néz a ragadozó szemeivel, mintha elevenen akarna felfalni és ... még a hideg is kiráz is egy pillanatra. Mi ez az egész?! Miért érzem azt hogy ezt a zuhanyzást én még nagyon meg fogom bánni? Aztán már csak azért is végigsimítom Dan mellkasát, mert provokál és mert... jólesik. Azt hiszem. Kezdek megzakkanni azt hiszem, ha örömmel tölt el hogy a nevelőapám simogatom. Vagy mi a fene ő nekem. Valami ilyesmi. Gyám.
- Tudod te ez mennyire ijesztő?! - háborodok fel ezen, hiszen jah ez nekem is feltűnt hogy a testem máshogy reagál, mint kellene, és mint az egészséges lenne. Nem tudom normális-e ez, de enyhén kiakadok ahogy a testemhez ér és összeken a tusfürdővel, még szerencse hogy mindketten ezt használjuk mert jó az illata. De akkor is! Az ő kezei az én alakomon. Miért?! És miért esik ez nekem jól? Leöblítem a hajam és gonosz módon úgy teszem mindezt hogy véletlen feljebb emelem a zuhanyfejet és telibe arcon kapja őt is, és vigyorogva teszem le de aztán az arcomra fagy ez a mosoly. Ahogy a nyakamba csókol egy pillanatra még a szám is eltátom, ezzel esélyt adva neki hogy csapdába ejtsen. Menekülhetnék ha akarnék de... Nem tudom, annyira megdöbbent, hogy ennyivel más szemmel néz rám, és pasinak tekint nem a fiának. Ez nekem elég meredek...
- Dan... ezt... nem lenne szabad... - sóhajtom, még van bennem ennyi józan ész, ami kb akkor megy el végérvényesen szabadságra amikor puha ujjaival végigsimogat és a fejem a vállára döntöm. Egek, de meg fogjuk mi ezt még bánni... Megerőltetem magam és megfordulok az ölelésében hogy a szemébe nézhessek de rémisztő vágyat látok benne, ami valószínűleg már rám is átragadt. Beteg amit csinálunk.... és mégis. Előrelendülve csapok le az ajkaira. Ha már lúd legyen kövér!

Ez az egész nem tudom hova vezet. Beszélgetünk, normálisabban, mint máskor, mégis kóstolgatjuk egymást, mert mindig ezt csináljuk. Ráadásul még élvezem is. Nem érzem nyűgnek, hogy beszélgetnem kell vele, végülis nem is kell, egyszerűen csak így jött ki és nem bánom. Máskor pedig rohadtul utáltam, de most… Hát ilyen is kell.
- Azért nem fog megártani, ha egy kicsit visszafogod magad. Mások előtt is így fogsz beszélni, ha megszokod, az meg nem lenne túl jó. Nem vetne túl jó fényt a remek kapcsolatunkra – teszem hozzá, valójában engem nem érdekel hogyan beszél, bár azért valamiféle tiszteletet elvárok tőle. Elvégre nem a haverja vagyok. Igaz, hogy ahhoz közelebb állok, mint egy rendes nevelőhöz, de akkor sem vagyok az. Én diktálom a szabályokat.
- Ja persze, sejtem mennyire szeretnél megszabadulni tőle. Le merném fogadni, hogy a párnád alatt is képet rejtegetsz rólam, nyugodtan bevallhatod – kuncogok, szeretem szivatni, de végülis ki tudja, lehet, hogy titkon odavan értem. Nem lennék meglepve, hiszen most vallotta be, nem csak a csajok jönnek be neki. Azért arcképes bögrét nem veszek neki, mégis túlzás lenne, de újat kap az biztos, mert nem bírom már nézni ezt a… hát nem is tudom mi ez. Bögrének nem nevezném. Körülnézek majd, szerintem itthon is van másik.
- Ugyanmár, miért lenne a te korosztályod túl fiatal. Nem vagyok annyira öreg és különben is, miattatok van… A te korosztályod tapad az idősebbekre, ellenállni meg nem fogok, ha valami jó – emelem meg a kezeim, mintegy jelezve, hogy én megadom magam a fiatalok akaratának. Nem szokott érdekelni, ki hány éves. Ha kell, akkor megszerzem, ha nem, akkor észre sem veszem. Ez ennyire egyszerű. Az viszont már egyáltalán nem az, hogy miért nézek én Lash-re máshogy, mint eddig. Főleg amikor az ölembe esik, egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni a formás testétől és eszembe sem jut, hogy a fiam végülis. Mert amúgy nem az, de ettől még nem lesz kevésbé bűnös a dolog. Ha valaki, hát ő tényleg tiltott nekem. Mégis közös fürdést javaslok, mégis követem és nem gondolkodok akkor sem, amikor vetkőzni kezd. Követem a példáját és éhesen pillantok végig rajta. Fogalmam sincs, mikor volt legutóbb valaki a közelemben, akit ennyire akartam, mint most őt. Úgy érzem megőrülök a vágytól és a kettősségtől, hogy ennél bűnösebb dolgot nem is csinálhatnék. Pedig nem kevés bűn csábított már el, de ekkora még egyszer sem. A zuhany alatt sem jön meg a józan eszem, hiába hideg a víz kezdetben, hamarosan forró lesz, ahogy a vágyam is. Szinte éget, ahogy a bőre, amikor hozzáérek és a tusfürdőt szétkenem rajta. Ebben a pillanatban fröccsen a víz az arcomra, én meg mérgesen morranok fel.
- Lash, a picsába, én nem akartam hajat mosni – morgok, de nem haragszom rá, mert pont nem érdekel, mennyire vagyok vizes. Folytatom, amit elkezdtem és rémült pillantása sem tart vissza.
- Ijesztő? – nevetek fel halkan. Tetszik, hogy zavarba tudom hozni, pedig mindig olyan magabiztos.
- Van bármi is, amitől megijedsz? Ez édes – kuncogok tovább, de a kezem nem húzom el. Tovább simogatom és csókolgatom a nyakát, megőrülök érte és úgy tűnik ezt ő is pont így gondolja, hiszen nem húzódik el. Ismerem. Ha annyira nem akarná, már régen eltűnt volna a fürdőből. Talán még egy pofonnal is gazdagabb lennék. Ő viszont semmi ilyesmit nem tesz.
- Ugyan, ki mondja meg mit szabad? Te döntsd el, hogy akarod vagy nem. Senki másnak nincs köze hozzá – próbálom meggyőzni, csak azt nem tudom miért. Simán el is vehetném, ami kell, de tudom, hogy Lash más és nem csak azért, mert a nevelt fiam. Vele nem akarok olyan lenni, mint a többi nővel és pasival, akikkel lefeküdtem. Valamiért ő… más. Fontos. Mélyen szemeibe nézek, ahogy megfordul karjaim között. Szorosan tartom, ágyékom az övéhez nyomódik, nem fogom vissza magam. Vágyat láthat a szememben, akkorát, ami már szinte tombol bennem, amit nem tudok irányítani. Megőrülök érte. Kell nekem. Mégis felszalad a szemöldököm a meglepetéstől, amikor ajkai az enyémhez érnek. Ő is akarja.
- Nem is gondoltam, hogy ennyire finom vagy – suttogom mosolyogva az ajkai közé, mielőtt én is birtokba venném és felfalnám, utat engedve a vágynak, amit már nem tudok irányítani, szabadon engedem végre. Ő az enyém.

Nem a legnagyobb életbiztosítás minket összezárni kora reggel, főleg ha mindketten kicsit álmosak és nyűgösek vagyunk. Bár most még elég jól kijövünk, számomra is kellemes meglepetés, hogy képes válaszolni úgy, hogy nincs az egekig elszállva magától, mint ahogy lenni szokott. Persze, persze tudom hogy ő az isten de néha leereszkedik a földi halandókhoz is.
- Ne féltsd a remek kapcsolatunkat, rajtunk kívül senkit nem érdekel hogy hogyan élünk együtt. Csak te csinálsz belőle ekkora ügyet, és már rég kinőttem a tinikorból hogy nevelgetni akarj - vágok vissza, azt nehezen viselem ha ilyen célzattal akar éppen beszélgetni és nem vagyok túl befogadó a kirohanásaira, igazából már oda sem figyelek rá hogy olyankor éppen mit pattog. Úgysem csinálom meg, és igazán rájöhetett volna már hogy azzal többre megy ha kijelenti mit akar, mint azzal ha itt veszekszünk fél napokat. Az időm java részét úgysem vele töltöm. Vagy suliba vagyok, vagy edzek vagy bulizok. Ez a nap is csak kivételes alkalom hogy már ébren vagyok.
- Jah de ne aggódj, annyira azért nem hogy bérgyilkost fogadjak a megölésedre - vigyorodok el, és csak beintek neki. A párnám alatt semmit nem tartok, nem hogy fényképeket, és pláne nem az övét. Így is eleget kell a képét bámulnom, minek nézzem még álmomban is? Felnevetek arra amit mond, hogy minden a mi hibánk mert túl jól nézünk ki, és mert tapadunk az idősebbekre. Én mondjuk nekem, nekem a magam korosztálya jön be inkább. Akivel voltam az is velem egykorú volt, jó kis éjszaka volt. Kifejezetten tetszett hogy nem csaj mellett ébredtem fel, bár pasit ide nem hoznék azért. A végén még lecsapná a kezemről ez a dög. Ch, miken nem jár már megint az eszem, ahelyett hogy rendesen kiakadnék azon hogy a nevelőapám enyhén forró. Mit enyhén... Felkuncogok ahogy arcon találom a vízzel gyerekes kis bosszú.
- Hm? Nem direkt volt... a te hajadnak amúgy is mindegy, nem?- naná hogy láthatja rajtam hogy mennyire nem volt az véletlen, de aztán nem igen hagy nekem időt hogy ezzel foglalkozzam, mert már a testemre simít és bennem megáll az élet is egy kis időre hogy most mégis mi van. Nagyon nem szabadna engednem ennek. Ki kellene ugranom a zuhany alól, ruhát felvenni és elmenekülni minimum a város másik felére. És pár napig haza sem tolni a képem. Erre micsinálok? Hagyom magam elbűvölni.
- Képzeld el van.... én is félek sok mindentől... - morgok, hiszen messze nem vagyok tökéletes és vannak félelmeim, és ez a helyzet eléggé ijesztő számomra, főleg hogy a testem tökéletesen ellentétesen reagál mint ahogyan kéne. Pofon kéne vágnom, gyomorba térdelnem és... Hátradöntött fejjel hallgatom mit mond.
- Az oké de.... bazd meg mégis csak a nevelőm vagy! - morgok ahogy megfordulok lassan, igaz nincs szükségem nevelőre és nem is gondoltam rá sosem, hogy mi lenne ha ez a kapcsolat átfordulna valami másba. Mondjuk szeretői együttélésbe? Megfordulva megcsókolom, amire meglepődik, és már majdnem elhúzódok mikor a vágya hozzáütközik az enyémhez.
- Meg ne egyél - morranom ahogy elveszek a vágyban amit a szemeiben látok, és egyszerűen feladom a józan gondolkodást, minek az ide? Hozzásimulok inkább és végigsimítom a testét, amit már fürdés előtt elkezdtem, most befejezem. Megismerkedem vele, alaposan. Tetszik hogy ilyen izmos és hogy foglalkozik a testével, nem hanyagolja el magát. Persze azt nem tudom hogy ez neki gyakorlatilag kötelező is. Hobbynak vélem, mint ahogy én is csinálom hogy jó alakom legyen.

Ez az a pillanat, amikor még vissza lehetne fordulni. Megváltozna minden, de csak egy időre, ez még felejthető, helyrehozható, de ha most nem állunk meg, fogalmam sincs milyen következményei lesznek. A nagyobb gond, hogy nem is érdekel. Nekem kéne gondolkodnom, nekem kéne, hogy több eszem legyen, hiszen ő gyerek, én meg felnőtt és azt hiszem én kezdeményeztem. Vagy a fene sem tudja már. Egyik érintést követi a másik és felmorranok arra, hogy összevizezi a hajam, pedig ez sem érdekel, nem akadok fenn, jobban érdekel az, milyen lehet a nyögése szex közben. Úgy tűnik hamarosan ezt is megtudom. Bűnös dolog, de izgató.
- Igen? És mitől félsz? – érdeklődök, mert nyilván van olyan dolog, de eddig nem gondoltam bele. Annyira könnyedén vesz mindent, eszembe sem jutott, hogy van, amitől ő is fél. Mondjuk tőlem. Az elég reális is. Veszélyes vagyok. Kijelentésére felnevetek.
- Az vagyok, és? Rajtunk kívül van itt még más is? Egyáltalán számít bárkinek is a véleménye? Akarod, ne tagadd... – adom a szájába a szavakat, amiket hallani akarok és amiket valószínűleg ő is így gondol, csak kell neki még egy kis lökés, kell valami, amitől eltűnik belőle az ellenállás maradéka és végre az enyém lesz. Nem tudom hogyan fogunk egymással viselkedni ezután, de ez egy elég jó módja annak, hogy feldobjuk az együttélést és könnyebben elviseljük egymást. Bár eléggé bírom amúgy is, főleg, amikor csendben van. Érzem benne a bizonytalanságot, de a vágyat is és ahogy a szemeimbe néz, tudom, már megadta magát. Farkam az övéhez nyomódik, szokatlan érzés, de túl jó ahhoz, hogy ezt itt ennyiben hagyjuk. Az enyém lesz. Meg egy kicsit én is az övé. Vigyorgok, ahogy az izmaimon simít végig. Nem tud ellenállni.
- Nem foglak megenni... csak megkóstollak – suttogom és a nyakába hajolok, ajkaimmal felfedezem puha bőrét. Sokkal jobb, mint egy csaj és mint bármelyik pasi. Élvezettel simítok végig a derekán, majd a formás fenekén, amiben hamarosan elmerülök. Legalábbis ez a cél és elég jól haladunk. Elégedetten sóhajtok a nyakába. Nyelvemmel és ajkaimmal érintem, majd végül visszatérek a szájához, de még nem csókolom meg, csak ajkai közé suttogok.
- Nagyon megfoglak baszni – csábító mosollyal suttogom a szájára. Veheti ígéretnek, kijelentésnek... a lényeg, hogy nem szoktam csak úgy ilyesmit mondani. Nálam az ilyet mindig cselekvés követi. Elzárom a vizet, ez az egész már régen nem a fürdésről szól. Fél kézzel nyúlok a törölköző után, becsavarom a fiút, aztán felkapva megyek a... merre is? Kapásból a saját szobám felé, talán csak azért, mert közelebb van, talán a megszokott hely miatt. Lash az ágyon landol, én meg nem várok, már mászok is rá. Elégedetten csomagolom ki a törölközőből, éhes pillantással nézek végig rajta. Ajkaimmal érintem a testét, de mielőtt a lényegre térnék, felpillantok szemeibe. Vágyat láthat benne. Semmi mást. Azt, hogy mennyire akarom.

Ha most megállnánk, elég lenne pár betépett éjszaka hogy ezt kiheverjem, és csak egy rossz viccnek fogjam fel, de egyszerűen képtelen vagyok parancsolni testemnek, pedig tizenötéves korom óta nincs bajom ezzel, hogy még a vágyamnak is parancsoljak. Végül a zuhanyfej a helyére kerül, és Dan keze meg olyan helyre ahol nem kellene lennie, az én alakomon. Furcsán jól esik az érintése, nem is tudtam hogy ilyen puhák az ujjai. Valamiért mindig olyan keménynek és ridegnek képzeltem.
- Vannak olyan dolgok.... eddig nem szerepelt köztük hogy féljek attól is hogy meg akarsz dugni - még mindig nem hiszem el, és mi erről képesek vagyunk még beszélgetni is, mint ahogy a reggeli közben a szexualitásról is. El sem hiszem bazdmeg, csak nekem lehet ilyen formám. Veszélyt érzek ahogy egyre közelebb kerülök Danhoz és már a testét simogatom. Valami elképesztő egy helyzet de inkább nem gondolok bele, hagyom hogy a józan eszem kirándulni menjen ahogy elzárja a vizet és kivesz egy nagy törülközőt és belecsavar. Felvonom a szemöldököm ahogy felkap, és zsákként cipel be a szobájába. Nem túl gyakran de már jártam itt, ugye a rend rakások idején meg néha benéztem hozzá amikor valami fontosat akartam kérdezni tőle. És most nyögve landolok az ágyán, mint valami túlméretes csomag és mielőtt még észbe kapnék megint, már fölém is mászik és gyakorlatilag az ágyhoz szegez. Felnézek a szürkés kék szemeibe amik hasonlóak az enyémekhez, pedig tényleg semmi közünk nincs egymáshoz. Egészen beleborzongok ahogy a csókjai szinte égetik a bőröm amerre csak halad, és megfeszítem az izmaim, és egy fordulással fölé kerekedek, és a hasára ülök. Ezúttal ő nézhet fel rám, én pedig előre hajolva rendesen kiszívom a nyakát, már csak azért is, mert miért ne? Egyel több logikai bukfenc ezen a napon, mit számít már?
- Megvagy.... - vigyorodom el, ahogy helyzeti előnyt élvezek, de az a sejtésem hogy nem sokáig...

Valahol meg kellett volna állni. A legjobb az lett volna, ha ma szóba sem állunk egymással a konyhában vagy legalább nem beszélünk ennyit és főleg nem a szexről. Mindketten döntést hoztunk, ugyanazokat, rossz döntéseket, de a következményeit később fogjuk viselni. Az meg nem érdekel. A pillanatnak élek, ha most megkaphatom Lash-t, nem fogok nemet mondani. Nem érdekel mi lesz később, ő most áll mellettem meztelen a zuhany alatt. Most kell élnem a lehetőséggel. Egy törölközőbe csavarva kapom fel, hogy ennél kicsit kényelmesebb helyen folytassuk, amit elkezdtünk. A szobám ennek a célnak pont megfelel, Lash nem is nagyon járt itt, kivéve, ha utánam pakolt el, meg amikor valamit feltétlen el kellett mondania és nem ért rá addig, amíg összefutunk a lakás másik pontján. Az ágyamban viszont még biztosan nem feküdt, legalábbis a tudtommal nem és el is vogyorodok a gondolatra.
- Na milyen? Kényelmes? Remélem egyik nődet sem dugtad meg itt a tudtom nélkül – kuncogok, de nincs sok időm ilyennel viccelődni, mert kihasználja a helyzetet és felülre kerül, a nyakam sem ússza meg azt, hogy átmenetileg előnybe került. Kibontom a törölközőből, ami már így is lóg rajta és kezeimmel végigsimítok a testén. Annyira… jól néz ki. Talán még enyhe kifejezést használok, de a dicséret az nem az én területem. Már az is nagy dolog, hogy tetszik. Márpedig nagyon tetszik. Kezem a csípőjén, kiélvezem a látványát, ahogy rajtam ül, majd egy mozdulattal fordítok a helyzeten és könnyen magam alá gyűröm. Ajkaira hajolok, szinte felfalom, érezheti, hogy ez nem egy múló szeszély, tényleg akarom, mélyről tör fel a vágy, hogy megkapjam. Érzékien simítok végig a testén, ajkaim közben egy pillanatra sem hagyják pihenni az övét, birtokolni akarom. farkam az övéhez nyomódik, ahogy félig rajta fekszem, belenyomva az ágyba, nem hagyva neki menekülési lehetőséget. Mégis megteszem.
- Ilyet még soha senkinek nem mondtam, szóval remélem átérzed a helyzet súlyát. Ez az utolsó lehetőséged… kimész és… nem történt semmi. Vagy maradsz és vállalod az élvezettel járó következményeket is. Rajtad múlik. Attól, hogy mennyire akarsz – hol a nyakára, hol ajkaira suttogom vágytól rekedt hangon a szavakat. Én döntöttem. Ha tehetném, nem engedném el, de rábízom a választást. Merevedését érezve nem hiszem, hogy ne gondolkodna hasonlóan, mint én. Nem fog innen elmenni sehova, ebben majdnem biztos vagyok.

Ezt már elbasztuk valahol reggel. Ott mondjuk, hogy egyáltalán szóba álltunk egymással, és ahelyett hogy a bögre kávémmal bevonultam volna a szobámban leültem mellé reggelizni és akaratlanul is beszélgetni kezdtünk... A vállára dobástól felnyögök, annyira nem esett azért jó, de legalább megcsodálhatom a fenekét, ami még fejjel lefelé nézve sem olyan rossz. Hm, tulajdonképpen.... ki a faszom hinné el nekem hogy ez a jó pasi az apám?! Ch, na persze, senki. Aztán landolok az ágyán, el sem hiszem hogy tényleg idáig fajult a zuhanyzás és hajmosásom, de nem sokat tudok ezen gondolkodni ahogy fölém mászik, és az ágyba paszíroz. És még mindig kellemetlenül lüktet a farkam. HA elpirulós fajta lennék, most tuti lángolna a fejem.
- Nem, csak a saját szobámban dugtunk... itt általában te szoktál valakivel hangoskodni... - vigyorodom el pimaszul, hiszen most velem fog, akármilyen furcsa is a helyzet. Már nem akarom megmagyarázni, és nem keresek rá értelmes okokat, inkább az érdekel ahogy fölém hajol, és akaratlanul is kicsit feljebb megy a pulzusom, kívánom na az isten bassza meg! Ahogy fölé kerülök, előrehajolva hagyok nyomot a nyakán, érezze csak meg ő is, ha már nekem úgyis jobban fog fájni. Engem eddig még csak egyszer... húztak meg, de akkor alaposan. Kissé elszámítottam magam és én kerültem alulra, ami végül is nem volt olyan rossz. Aztán megint csak ez a helyzet áll fent, és hirtelen alulra kerülök, és úgy nézek fel rá.
- Leszarom a következményeket.... fejezd be amit elkezdtél... - morranok fel és két oldalt a csípőjébe marok, ezzel is ösztönözve hogy ne pofázzon már. Rohadtul nem érdekel hogy ezt nem lenne szabad, eluralkodott rajtam a vágy és most az hajt leginkább. Főleg ahogy a farka az enyémhez nyomódik, az valami eszméletlen izgató, és nem tudom miért van ilyen hatással rám. Egyszerűen beleborzongok, nem tudok magamon uralkodni és ez ijesztő. Ennyire nem szoktam szétesni szinte sosem.
- Dan.... igyekezz.... már - nyösszenem ahogy megtalálom a farkát és rászorítok, nem éppen finomkodok, na igen. A vanília már lejárt lemez.

Ez nem vezet semmi jóra. Már akkor is tudtam, amikor csak ötletként létezett a gondolataimban, de most, hogy már valósággá kezd válni, egészen más a helyzet. Mégsem tudok leállni, a testem annyira akarja Lasht, hogy a józan eszemnek nem engedelmeskedik. Annyira elhatalmasodik rajtam a vágy, hogy gondolkodás nélkül viszem a szobámba, hogy az ágyra dobva a fiút befejezzem, amit elkezdtem. Legalább neki lehetne esze és pofánvághatna, de nem, ő sem tiltakozik, ami nem könnyíti meg a helyzetem. Vagy nagyon is megkönnyíti, de nem a legjobb szempontból.
- Most mit titkoljam, úgyis hallottad. Nyugi, főleg csajok jártak itt, pasikkal többnyire máshol intéztem, hogy ne tudd meg, mindkét oldalon játszom. Eszembe nem jutott volna, hogy ez családi vonás – nevetek fel, hiszen nem vagyunk rokonok, mégis sok hasonlóság van bennünk. Ez is, hogy nem válogatunk, a pasikat is szeretjük, ha az élvezetről van szó. Legutóbb is pasival voltam, újabban sokkal kielégítőbb, mint bármelyik csaj. Lash pedig kielégítőbb bárkinél, pedig még bele sem kezdtünk rendesen, már most jobban kívánom, mint mostanában bárkit. A külseje, a viselkedése és a tudat, hogy mennyire bűnös, amit művelünk, olyan hatással van rám, hogy annak nem is lehetne ellenállni. Fordítok a helyzeten, megint én leszek felül, hiszen most én akarok irányítani, lehet, hogy egyszer majd ő fog, de nem most. Farkam az övéhez nyomódik és érzem, az ő vágya sem kisebb, mint az enyém.
- Utólag már nem panaszkodhatsz – figyelmeztetem, de ennek már nincs jelentősége, már döntött, én pedig képtelen vagyok leállni. Talán leállítani sem tudna, de ez nem derül ki, mert meg sem próbálja. Szinte felfalom, ott érintem ajkaimmal, ahol csak tudom, fogaim is részt vesznek a játékban, kezeim pedig bejárják a testét, minden részét meg akarom ismerni, jobban, mint eddig bárkit. Ő sem finomkodik, tetszik benne, hogy nem titkolja, mit akar. Felmorranok, ahogy rászorít a farkamra, egyáltalán nem fájdalmasan, sokkal inkább határozottan, de izgatóan.
- Milyen türelmetlen valaki… - jegyzem meg kis mosollyal és alsó ajkába harapok, megszívom kicsit. Kezem már a legjobb helyen jár, annak ellenére, hogy lusta vagyok kinyújtózni a síkosítóért. Mégsem hatolok be így, nem akarok kárt tenni benne, ujjam gyorsan a számba csúsztatom, megnyálazva és megkönnyítve, amire készülök. Egy ujjam merül el benne, könnyebben, mint gondoltam, de még így sem egyszerű a dolog, hiszen Lash nagyon szűk. Izgatni kezdem, tudom, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy magába fogadjon, annak ellenére, hogy szavai az ellenkezőt bizonyítják és türelmetlenül magában akar érezni.
- Lazíts és élvezd… nem sietünk sehova – mosolygok rá, tekintetem olyan, mint egy ragadozónak. Ő az enyém.