Sűrű napok következnek nálam, mert egyrészt le kell csitítanom a médiát. Harcolok velük, míg végül sikerül dűlőre jutnom. Sok pénzt kicsikarnak belőlem, de legalább nem kerül nyílvánosságra az a felvétel. Mikor kézbe kapom, akkor rögtön megsemmísítem, sőt a cégemen belül egy zseni hackert ráállítok, hogy kutakodjon kicsit és ha valaki titokba lemásolta magának, akkor törölje. Prémiumot természetesen kap. Lenyugszom, egyben egészen fáradtnak és elnyűttnek érzem magam és úgy vélem kell az a bizonyos pihenés. Eljön a randinak a napja. Megmosakodok, aztán eléggé elegáns öltözetet választok magamnak. Egy zöld izompoló, amihez egy világos kék menő farmert veszek fel. A hideg ellen pedig egy szép tarka kötött pulcsival védekezek. Ellenőrzőm, hogy minden írat nálam van, majd elindulok. Nem szállok autóba, inkább a metrót és a tömegközlekedést választom, míg nem pontosan megérkezek a helyszínre, természetesen a megadott időpontban. Én fontos ember vagyok, így sosem engedhetem meg magamnak a lanyhaságot és a késedelmet. Szépen a közeli kirakott padra lecsücsülök, miközben arra várok, hogy az én hercegnőm megérkezzen. Kényelmesen hátradülök a padon, miközben élvezem a nyugalmat. Végül csak pihenek a mai napon, hiszen nem vagyok robot, aki állandóan hajt. Ajkaim mosolyra fordulnak, mikor belegondolok, hogy mennyire fogja gyökerestül megváltozatni az életem, ha netalántán Mia tényleg a barátnőm lesz és hozzám költözik. Valószínűleg sok időt áldoznék rá, hogy ne mondja azt, hogy munkamániás cégvezető vagyok. Sajnos nem itt járunk, mert minden ezen a randin fog eldőlni. Az elmélkedésemet néha megszakítom 1 perces nézelődéssel, ám az ötödik ilyen alkalomnál megpillantom Miát. De még hogy! Nagyon csinos, hogy kissé csodálkozok, hogy mennyire ért hozzá. Felállok a helyemről és intek neki. Megindulok felé, majd csak előtte állok meg, de nem lépek be a személyes terébe.
-Szia! Varázslatosan nézel ki. Tökéletes ruhaválasztás – mondom neki, hogy jól érezze magát. A késését nem hányom a szemére, mert úgy vélem, hogy randin az ilyesmi nem kifizetődő.  Hagyok némi szünetet neki, aztán felvázolom a mai randi helyszíneket.
- Első állomás egy fagylaltozó, utána ruhaboltok, ebédelés egy étteremben. Délután egy filmet megnézünk a moziban, majd megyünk egy múzeumba, ami nemrég nyílt meg és a végén egy vacsora. Én ilyen programot tudtam kitalálni. Te milyenre gondoltál? – kérdezem meg őt, mert kíváncsi vagyok a véleményére.

El sem akarom hinni, hogy eljött ez a nap, és én tényleg randizom Iannel. Olyan hihetetlen az egész, még Tracey sem akarta elhinni, mikor elmondtam neki. Vele mindent megbeszélek, így értelemszerűen ezt is. Vagyis... Azért nem teljesen, mert azért titkoltam el dolgokat ebből az egész esetből, amiket nem szeretném, hogy bárki is tudjon róla. És nagyon remélem, hogy azok a videók nem is fognak soha nyilvánosság elé kerülni, eddig legalábbis még nem találkoztam vele sehol, és nagyon remélem - és ajánlom is a felvétel készítőinek - hogy ez maradjon is így.
Nem tartott túlzottan sokáig, mire sikerült elhitetnem vele, hogy ez az igazság, és nem hazudok, akkor aztán szinte megsüketített, és kijelentette, hogy megyünk ruhát venni, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen göncben jelenek meg a randin, szóval muszáj frissíteni a ruhatáram. Én kicsit vonakodva ettől az egésztől, de végül beleegyeztem, így a randi előtti nap délutánját vásárlással töltöttük. El sem tudjátok képzelni, miféle göncöket aggatott rám az a lökött csaj, ami9k egyáltalán nem illettek hozzám, de szerinte tök csinin nézek ki benne. Végül az ötödik bolt után sikerült kompromisszumra jutnunk. Egy fekete-fehér csíkos tunikát, fehér blézert, szintén fehér, szűk nacit vettünk- És most figyelj! Fekete, magassarkú cipőt. Igaz, ennek még annyira nem is magas a sarka, de amit először mutatott a barátnőm, hát attól konkrétan padlót fogtam. Egyből kijelentettem, hogy én abban nem tudok járni, keressen másikat, így talált erre az elviselhető darabra.
Én csak most jöttem rá, hogy a smink az csodákra képes, de komolyan. Eddig nem nagyon használtam, de most, a visszatérő rémálmok miatt nem tudok nagyon aludni, és ez az alváshiány nagyon meglátszik rajtam, amiről nem akarom nagyon, hogy Ian is tudomást szerezzen, és esetlegesen aggódjon miatta. Ami amúgy is teljesen felesleges. Kicsit késében vagyok már, ezért rágyorsítok, de tudom, hogy így is késni fogok, nem is keveset, de azért remélem nem fog miatta nagyon haragudni. Már akkor kiül az arcomra egy széles mosoly, mikor bekanyarodok a saroknál, és meglátom őt.
- Szia! - mosolygok rá, majd a bókjára egy halk köszönömöt is sikerül kinyögnöm, és érzem, hogy egy  árnyalattal vörösebb is lett az arcom.
- Hmm... Hát ha nem ragaszkodsz annyira a ruhaboltokhoz, azt szerintem kihagyhatjuk, és helyette mondjuk... öhm... Nem is tudom... Esetleg sétálhatnánk egyet itt a környéken, vagy valami. - vigyorogva nézek fel Ianre. A ruhaboltokból egy jó időre már elegem van, de ha nagyon ragaszkodik hozzá, felőlem menjünk. De ha nem muszáj, akkor inkább nem. - Amúgy ez a program nekem tökéletesen megfelel. - Főleg a múzeum része.

Késik Mia, azonban nem szólok érte, mert magamban úgy vélem, hogy rá érdemes várakozni. Már távolról egy széles mosollyal köszönt, amit kénytelen vagyok viszonozni. Köszöntöm őt, aztán megjegyzem, hogy mennyire jól néz ki a ruhájában, amit megköszön az egyik részről, másik részről pedig kissé elvörösödik. Nagyon aranyos, azonban ha már itt vagyunk, akkor illendőnek tartom, hogy feltárjam előtte a mai programot. Mikor hallom, hogy ruhaboltok helyett inkább sétálna, akkor nem látom akadályát.
- Ahogy óhajtod hercegnő – jelentem ki neki viccesen, hogy elég hamar meggyőzött a cseréről. Azt szintén elmondja, hogy különben nagyon jó programról van szó, így némileg én szintén jól érezhetem magam a bőrömben. Tartottam tőle a távolságot, azonban a fagyizóig biztosan nem fogom kibírni, hogy ne a közelében legyek.
- Három gombócos fagyit eszünk. Kérlek nevezd meg, hogy milyen fajtákat szeretnél. – húzódok hozzá, sőt átkarolom őt a nagy karommal, hogy a túlsó oldalt pihenjen a tenyerem. Tán lehet korai így fogdosnom a randi kezdetén, de én csodálom őt és nem akarom elveszíteni. Nem kell sokat sétáljunk a fagyizóig, ahol először az ő ízlésvilágának megfelelőt rendelem meg, aztán jön csak az enyém. Én vaníliát, csokit és epret kérek, majd ezt követően megindulunk arra bizonyos hosszú sétára, amit ő kért. Fagyizás közben csupán mellette vagyok, így fizikai érintkezés nincs köztünk.
- Jól aludtál? Mit csináltál az utóbbi napokban? Tényleg jut eszembe, még azt sem tudom, hogy mivel foglalkozol. Én cégtulajdonos vagyok, de a szorgalmasabb fajtából. Most pihenek, amit nem bánok meg utólag. – fejezem ki magam, hogy leginkább a mai nap körülötte fog forogni. Jobban meg akarom ismerni, így a kérdések tekintetében bombázni fogom őt.
-Milyen zenét hallgatsz szívesen? – rakom fel a következő előtörő kérdést. Remélem, hogy nem gond, ha így kérdezgetem. Emellett reménykedek abban, hogy az este folyamán eljutunk addig a bizonyos csókig, meg némi extráig. Nem gondolom, hogy első alkalom estéjén lefeküdjünk egymással, hanem amolyan ráhangolódós közös alvásra van igényem. De miért gondolok a nap elején a nap végére? A fagyim eltüntetése után némi fagyi marad a szájam szélén, amit különösebben nem érzékelek.
- Én a kérdésekre válaszolva nem aludtam túlságosan fényesen, mert hadakoztam a médiával. Végül csak sikerült nyernem. Ami a zenét illeti nem vagyok finnyás. Minden jó zenét összegyűjtök. – jelentem ki, miközben magamhoz vonom újfent. Ránézek, így tán észleli a fagyi kenést a szájam szélén.

Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak, mikor meglátom őt, nem is értem ez miért van. Fura, de ami még furább az egészben, hogy egyáltalán nem is zavar. Az első bókjára persze elvörösödöm egy cseppet, de remélem, a továbbiakban bírni fogom, mert az már hogy nézne ki, hogy miden egyes bók után úgy néz ki a fejem, mint egy érett paradicsom? Hát elég hülyén, az már egyszer biztos. Aztán vázolja a mai programunk is, én pedig szinte rögtön rávágom, hogy a boltok helyett inkább sétálnék, mire ő azonnal beadja a derekát. Elnevetem magam, aztán mondom, hogy amúgy tökéletes a többi program. A vásárlásból, és a ruhaboltokból tegnap egy életre elegem lett, vagy legalábbis jó pár hétre, köszönhetően az én drága barátnőmnek.
- Hm... Hát akkor legyen csoki, citrom, puncs. - nézek fel vigyorogva Ianre, és szótlanul tűröm, hogy átkaroljon. Mások ilyenkor már rég a földön feküdnének, mert úgy vágtam volna őket a földhöz, mint annak a rendje. De Iant nem, nála még késztetést sem érzek arra, hogy minél gyorsabban eltávolodjak tőle. Sőt mi több, én is átkarolom a derekát, így megyünk egészen a fagyizóig, ami sajnos nincs olyan messze, nagyon hamar odaérünk. A fagyizó után pedig elindulunk arra a szép hosszú sétára. És most kezd el kérdésekkel bombázni, mire én az első néhány másodpercben csak némán pislogok fel rá, míg az összes kérdést fel tudja dolgozni az agyam, s csak azután válaszolok.
- Nem aludtam túl jól, az utóbbi napokban pedig leginkább csak dolgoztam... Ja és igen, az FBI-nál dolgozom. Mármint, még csak tanonc vagyok, mert ugye egy kis gyakorlat kell, de ha minden jól megy, másfél év után már teljes állásban dolgozni fogok. - vigyorgok továbbra is Ianre, miközben megyünk valamerre. Magam se tudom, pontosan merre, csak amerre a lábunk visz. Vagy talán Iannek van egy konkrét úticélja? Persze az éttermet leszámítva, ahol majd ebédelni fogunk.
Ez a sok kérdés - ami amúgy még annyira nem is sok, de tuti a nap folyamán még számtalan kérdést fogok kapni - eléggé zavarba hoz. Nem igazán szoktak ennyire érdeklődni irántam, de hát egyszer mindennek eljön az ideje, nem? Úgy látszik a kérdésáradatnak most van itt az ideje.
- Uhm... Igazából zenei téren mindenevő vagyok, bármit szívesen meghallgatok. De nagyon szeretem azokat a számokat, amik pörgősek, és lehet rá táncolni. Bár... Táncolni nem igazán tudok... - nevetek zavartan. - Na és veled mi a helyzet? - kérdezek vissza, s míg hallgatom a válaszát, végig őt nézem. Szóval ő sem tudott aludni... Bár ő teljesen más okból kifolyólag, mint én, de az már mellékes. Örülök, hogy sikerült lerendezni, azt az ügyet, és a felvételek el lettek tüntetve. Ismét magához húz, én pedig megint átkarolom a derekát, aztán... Hát aztán meg elröhögöm magam, látva, hogy fagyis maradt a szája.
- Jaj te.... - nevetek még mindig, közben előveszek egy zsebkendőt, hogy letöröljem a szája széléről a fagyit. - Na, így már mindjárt jobb.

Mikor Mia mosolyog rám, mikor meglát, akkor eszembe ötlik, hogy nagyon viccesen festhetek várakozás közben vagy esetleg valamitől nagyon karikatúrás a megjelenésem. Megérkezik, akkor rögtön letámadom egy édes bókkal, ami a színtiszta igazságot takarja. Elvörösödik erre a bájos hercegnőm, ami nyugodtságot ad lelkemnek. Fogalmam sincs, hogy ha a mai során még párszor bókolok neki, akkor mi fog történni. Mikor megkér rá, hogy a bolti vásárlást hagyjuk ki, akkor nem tudok elsiklani a kérése mellett, ráadásul még én leszek kinevetve, hogy ilyen hamar beadom a derekam. Kissé felhúzom a szemöldököm, de végül ráhagyom, mert kezdek rájönni ő sokkal inkább lazább a randinkon. Én meg itt mindenen görcsölök magamban, ami egy idő után valószínűleg feltűnő lenne a számára.
- Csoki, citrom és puncs. Nagyon tudod, hogy mi a jó – szólalok meg végre, egy hasonló vigyorral az arcomon. Nem vág szájon, sem a gyengébbik pontomon, amiért kellemesen átkarolom őt. Teljesen meglepődök, mikor érzem az ő karját, sőt derekasan bevallom, hogy megrezzenek az ő finom érintésétől. Megérkezünk a fagyizóhoz, ahol leadjuk a rendelésünk, majd indulunk tovább. Megkezdjük a bizonyos hosszú sétát, ami a későbbiek folyamán ahhoz vezet, hogy mindketten farkaséhesek leszünk. Felteszem a kérdéseim, hogy közelebb kerüljek a szívéhez, lelkéhez és szelleméhez. Mikor hallom, hogy az utóbbi napokban nem volt túlságosan jó az alvás, akkor rögtön arra gondolok, hogy a múltkori eset szintén benne lehet a pakliban. Mikor megtudom, hogy FBI tanonc, szemmel láthatólag megszeppenek. Nem néztem volna ki belőle, de aztán értékelem magamban a bátorságát, amit egyszer láthattam.
- Büszke vagyok rád. – jön ki ajkamon e dicséret, emellett nagyon nézem, hogy mi erre az ő reakciója. Vörösödés? Vagy szokás szerint egy szerény köszönöm. Nem veszem észre, hogy zavart lenne a kérdés áradatom miatt, de rólam egyértelműen láthatóvá válik a kíváncsiság és csodálat keveréke. Most már minden bizonnyal meg akarom a hercegnőmet figyelni és érteni. Átváltunk a zenei témára, ahol megtudom, hogy mindenevő. Megtoldja azzal a ténnyel, hogy  nem tud táncolni.
- Én tudok, sőt ha szeretnéd, akkor ma este megtanítalak táncolni. Már ha te is szeretnéd. – ígérem meg neki, hogy igazán jó tanárja leszek. Ha ellenzi a dolgot, akkor nem erősködök. Egymáshoz bújunk megint, így nem tagadhatjuk le, hogy kezd valami kialakulni köztünk, vagy van egy érzés, ami mindkettőnkben ott van. Most csak csíra formájában, de később tán szépen felnő és kivirágzik. Úgy vélem én lehetek az férfi, aki komolyabb érdeklődést mutat felé. Emellett én nagyon komolyan veszem a randinkat és meg sem fordul a fejemben, hogy a későbbiek folyamán megcsaljam őt. A saját gondolataim világából a röhögése ébreszt fel. Rá pislogok, hogy mi a gond?
- Valamit rosszul mondtam az elébb? – vágok édes kétségbeesett arcot hozzá, ami biztosan rátesz egy lapáttal a nevetésére. Mikor a zsebkendőt veszi elő, akkor a mimikám változik érdeklődővé. Mikor megtörli a fagylaltos szám, akkor esik le minden. Pipiskednie kell neki, de én pimasz módon karolom át őt először, hogy érezzük egymás közelségét. Belenézek gyönyörű szemeibe, aztán jobbommal megérintem a bal arcát és megcirógatom őt.
- Köszönöm. – hálálkodok neki, hogy kimentett engem a szorult helyzetből. Az utcán az emberek biztosan kinevettek vagy lenéztek volna. Mia azonban segített rajtam. Míg e gondolatok szépsége maga alá gyűr, addig a derekán pihenő kezem most először és nyilvánosan ér hozzá az érzéki hátsójához. Ráadásul végigsimítom a tenyerem rajta. Az időt nem érzékelem, csakis őt. Merészségem tovább hajt, mert képtelen vagyok leállni. Olyan romantikus e helyzet, hogy nem tudom elképzelni, hogy egy csók sem csattan el közöttünk. Odahajolok hozzá, hogy üres locsogások helyett, egy hosszú érzéki kifejezésre invitáljam az én Szépségem. A szívemben csírázó érzés segít abban, hogy teljesen át tudjam adni neki azon érzéseket, ami jelenleg bennem van. Egy perc eltelik, mikor végre tudok szabadulni az ajkaitól és újfent a szemébe tudjak nézni. Kissé zavart arcot vágok, mert sosem voltam életemben ennyire kifejező férfi. Mia előhozza ezt belőlem az édes lényével, ezért kezdek ragaszkodni hozzá. Elengedem őt, de csak pár pillanat erejére, míg újra el nem indulunk. Akkor automatikusan karolom át a derekánál.
- Rajta, kérdezz bátran. – ösztönzöm, hogy neki szintén megvan a lehetősége arra, hogy kérdéseivel bombázzon.

Nem is tudom megfogalmazni, hogy pontosan mit érzek, mikor meglátom Iant, de az biztos, hogy boldogsághormonokat szabadít fel bennem, amitől nem tudok nem mosolyogni rá. Elég lazán kezelem az egész randit még így az elején, sokkal felszabadultabb vagyok, mint amúgy, és ezt nem igazán tudom hová tenni, de az egészben a legfurább, hogy nem igazán zavar.
- Ha nem tudnám, mi a jó, nem lennék most itt... Veled. - Kacsintok pimaszul vigyorogva Ianre, majd tőlem szokatlan módon átkarolom a derekát, mikor ő karját a vállamra helyezi. Meg is lepődöm magamon, hogy én ezt tettem, de végülis múltkor sokkal intimebb kapcsolatba kerültünk egymással, ahhoz képest ez semmiség.
A fagyizó után megkezdjük azt a bizonyos sétát, Ő meg elkezd faggatni, ami ugyan egy picit zavar, de válaszolok mindre szép sorban. Biztos nagyon kíváncsi, és mindent tudni akar rólam, de ezzel én se vagyok másképp, én is mindent meg akarok tudni róla, amit csak lehet. Ismét egy bók, jobban mondva egy dicséret, amire én ismételten elpirulok, de válaszolni már nem tudok rá, csak egy halovány mosollyal az arcomon lesütöm a szemem. Elsőre sokan nem néznék ki belőlem, hogy én FBI-os vagyok, de aztán mikor kicsit jobban megismernek, rájönnek, hogy valóban ez a szakma illik hozzám. És szeretem is, bár még csak tanonc vagyok, szóval olyan sok mindent nem csinálok még. Még...
Aztán átváltunk zenei témakörbe, és én elmondom neki, hogy nem igazán tudok táncolni. Nagyon kétballábasnak vallom magam, ami amúgy azért vicces, mert a karatéhoz kell egyensúlyérzék, és némiritmusérzék is, és abban profi is vagyok, de ha a táncról van szó...
- Rendben. De nem vállalok felelősséget, ha esetleg széttaposnám a lábad az este folyamán. - vigyorodom el, majd ismét hozzábújok. Le sem tagadhatnánk, hogy van köztünk valami, noha még magam sem értem, hogy mi. De azt tudom, hogy ez a valami egy jó dolog, és boldog vagyok tőle, meg attól, ha a közelemben van Ian, és nem akarom őt elveszíteni. Ilyet még sosem éreztem, és ez kicsit össze is zavar, de végül a boldogság mindig felülkerekedik rajtam.
Nevetésem a kétségbeesett arcát látva még nagyobb lesz, és tudom, hogy nem szép dolog kinevetni a másikat, de a helyzet elég vicces, nem lehet kibírni nevetés nélkül, de próbálom visszafogni, több kevesebb sikerrel. Komolyan mint egy kisgyerek, de a cuki fajtából, nem az idegesítő, vinnyogó fajtából.
- Nincs mit megköszönnöd. - mosolygok rá, majd hagyom, hogy átkaroljon, így még közelebb kerülünk egymáshoz. Ekkor érzem meg tenyerét a fenekemen, s kezem automatikusan indul az övé felé, hogy feljebb húzzam azt, mikor közelebb hajol, és megcsókol. Mondanám, hogy váratlanul ért, de valahol mélyen számítottam, és vártam is rá. Mindkét karommal átkarolom a nyakát, jobbommal még bele is túrok a hajába, és csak élvezem a csókot. Az időt nem is érzékelem, csakis őt, s mikor elszakadunk egymástól, végig a szemébe nézek, még utoljára egy apró csókot nyomok a szájára, mielőtt ismét elindulnánk.
- Uhm... Mondtad, hogy van egy céged. Milyen cég az pontosan, mármint mivel foglalkoztok? És... Mesélsz a családodról? Van testvéred? A szüleiddel milyen a viszonyod? Uhm... Eto... Asszem egyenlőre csak ennyi. - vigyorgok ismételten Ianre a kérdéseim felsorolása után. Egyenlőre csak ennyi jutott eszembe, de ezek igazán érdekelnek. Főleg a családja...

Látom a két szememmel, hogy egy mosolygós angyalkát kaptam a mai napra, aki a jelenlétemtől boldogságban úszik. Ez egyáltalán nem gond, sőt örülök magamban, hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle. Én izgulok kissé, hogy nehogy úgy süljön el a randink, mint a legutóbb. Mély levegőt veszek, aztán meghallva a válaszát elgondolkozom, mert ha úgy vesszük kétértelmű jelentése van, amit vagy szándékosan mondott ki Mia, avagy mélyen lelke mélyéről.
- Ez igaz, akkor nem lennél a társaságomban – válaszolok vissza, miközben látom, hogy rám kacsint és pimaszság csillan a szemeiben. Ahhoz képest nagyon felszabadult a mellettem levő szépség. A fagyizás után megindulunk a hosszú sétára, aminek az a célja, hogy az étterem közelébe érünk, hogy ne kelljen sokat gyalogolni, hanem lehet egyből beülni. A dicséretemre elpirul, amitől nagyon édes teremtésnek látom. Hozzám illőnek vélem, akinek ha végül sikerül elnyernem a bizalmát és megismernem őt, akkor nem szabad megsértenem. Hallgatom, hogy milyen válaszokat ad a feltett kérdéseimre, miközben mindvégig az ő szemeit fürkészem. Ezzel jelzem neki, hogy odafigyelek rá. Nincs semmi gondom, hogy FBI-nál dolgozik, sőt engem arra inspirál, hogy a cég vezetését jobban megfontoljam.
- Nagyon érdekes lehet ügynökként dolgozni. Ami azt illeti, akkor én nem fogok semmit sem kérdezni a munkáddal kapcsolatban. Titoktartás és egyebek. Viszont azt meg tudom neked ígérni, hogy megvigasztallak, ha olyan helyzet. Hozzám bátran jöhetsz. - mondom el neki, hogy hozzám bármikor jöhet. Szívesen fogadom őt, hogy aztán lecsillapítsam lelkének háborgását. Áttérünk a zene témájára, ezáltal nem egy száraz és lényegre törő ismerkedés.
- Ha széttaposod a lábam, akkor apró kis puszikat kell kérjek tőled – jelentem ki vigyorogva, miközben egyre jobban érzem Mia társaságában. Nem tagadhatom le, hogy kezdetektől fogva megfogott az édes lénye, de csevegésünk közben folyamatosan közeledek felé. A fagyi adagom elfogyasztása után kinevet, de van annyira kedves, hogy segít rajtam. Hálálkodom, hogy nem hagyott maszatosan. S nemsokára úgy érzem, hogy meg kell ölelnem őt, amit megteszek. Emellett kis időre sikerül a formás fenekét megérintenem, amit rögtön átirányít a megfelelő helyre. Az ölelésből azonban megszületik az első érzéki csókunk, ami elsőre nagyon finom. Érzem határozottan, hogy nem olyan sután csinálja, mint a banknál. A szájra puszink nem hazudik nekünk, sem egymásnak. Valami van közöttünk, de én nagyon remélem, hogy nem csak fellángolás. Ami igazán meglep, hogy a hosszú csókunk után ő ad egy kisebbet, amitől egész lényem beleremeg. Nehéz újra megszólalnom, azonban csak tovább indulunk. Felteszi végül a saját kérdéseit, amit szokásos módon jól megfontolok.
- Igen, van egy cégem, amit apámtól örököltem. Informatikával foglalkozó cég. Ügyfélszolgálatunk van, s aki nem ért nagyon a számítógépéhez, akkor azoknak próbálunk segítséget nyújtani. A családomról annyit, hogy apám és édesanyám életben vannak. Lassan nyugdíjasok, ám leginkább jótékonykodnak. Rákos gyerekek, nyomorék és más rendellenességgel levők számára. Rengeteg pénzadományokat adnak, így egyrészt elég jól ismernek engem és őket. Egyedüli gyerek vagyok, nekem nem adatott meg, hogy testvérem legyen. Tudod az én születésem után történt egy baleset édesanyámmal, amitől meddővé vált. Az orvosok nem tudtak mit mondani a dologra, így kezdődött el a jótékonykodás dolog. A szüleimmel a viszony leginkább semleges. Édesapám az eset után annyit mondott, hogy ha találok egy gyönyörű nőt, akkor vigyázzak rá, hogy ne történjenek meg ilyenek. Ezt követően hagyta rám a cég vezetését. Leginkább semleges barátaimnak tartom őket, akiktől kérhetek tanácsokat. Miért ilyen közömbös a kapcsolatom a szüleimmel? Édesapám sokat dolgozott, így különösebben nem alakult ki köztünk olyan jó kötelék. Édesanyám, nos ő meg szintén azelőtt is sokat utazott. Leginkább a személyzetünk tagjaival mélyebb a kapcsolatom. - mesélek neki, ráadásul egyáltalán nem hazudok Miának. Egy darabig hallgatok, mikor megfogom a túloldalt a kezét és szerelmesen kulcsolom be az övébe. Megpihenünk közösen a has tájékon az oldalánál.
- De én úgy érzem, hogy megtaláltam azt a nőt az életemben, akit segíthetek és az pedig viszonozza e szép gesztust. - hajolok oda az arcához, majd megpuszilom. Rámosolygok, miközben megszorítom a kezét. Nem akarok elválni tőle, mert túlságosan részegítő a lénye, így andalogva. Csak néha fordítom el a fejem, hogy tájékozódjak és nehogy nekimenjek valakinek.
- Milyen filmeket szeretsz nézni? Ezen felül, neked milyen családod van? - teszem fel a kérdéseim, s közben hálálkodok, hogy nem zúdítottam rá a fejére sok kérdést. Meghallgatom őt, aztán megint egy olyan témát veszek elő, ami nem annyira személyes.
- Mia, ezen tunikák alá szoktak venni a nők melltartót? - érdeklődöm, s gondolom meglepődik magában, hogy a női divat után szimatolok. Rögtön beugrik egy másik kérdésem, amit gyorsan hozzáteszek az előzőhöz.
- Mi a kedvenc színed és öltözeted? - fut ki az ajkaimon a kíváncsiságom, ám ezzel befejezem egy időre. Szeretném, ha ő szintén kérdésekkel bombázna.