A táncstúdió az utóbbi időben nem esett át ugyan átalakításon, de egyéb változások történtek. Például változtak a bérlők, így a csoportok, és a csoportokba járó táncosok is. Ideje úgy fotókat készíteni a reklámanyagok és a honlap számára, mert különben még elavult hatást keltenek, és az nem vonzza a további megrendeléseket.
Ez nem egy nagy munka, nem kell hozzá semmi speciális felszerelés, nem kell nagy felhajtást keríteni köré, így inkább a szerint válogatok a hirdetések között, hogy ki az, aki kezdőnek tűnik, olcsón vállalja, és mellesleg (ha esetleg a személyére is rá lehet keresni) jól néz ki és nőnemű.
Ezen kritériumok alapján esik választásom egy Rosa nevű lányra. A telefonos megbeszélés utána stúdiónál találkozunk. Most csak egyeztetünk, mivel nem engem, vagy az üres épületet kell lefotóznia, hanem a táncosokat majd különböző időpontokban.
Szokás szerint kicsivel a megbeszélt időpont előtt érkezem, mivel ilyenkor szeretem ellenőrizni, hogy a stúdióban minden rendben van-e. Aztán már csak a fotósnak kell megérkeznie.

Pár hete már, hogy állást keresek, persze először fotósként próbáltam állást keresni, de eddig semmi visszajelzést nem kaptam. Persze kezdőként, és a megfelelő kapcsolatok nélkül nagyon is nehéz elhelyezkedni, de egyenlőre nem adtam fel. Ismét az aznapi újságot böngésztem mikor megcsörrent a telefonom. Meglepetésemre behívtak egy megbeszélésre, aminek egyből megörültem. Igaz, hogy ez csak egyszeri munka, de kezdetnek tökéletes, ráadásul még egy kis pénzt is kereshetek.
Ruhatáram átkutatása közben egy elegánsabb fekete egybe részes ruha mellett döntöttem, hogy komolynak tűnjek a megbízóm szemében, de természetesen figyeltem rá, hogy ne túl elegáns legyek. Egy szolidabb smink mellett döntöttem, és a számat egy vörösebb rúzzsal emeltek ki. Hajam lazán a vállamra hullott, így indultam el a stúdió felé. Az ajtóból még visszafordultam a fényképezőgépemét, hisz anélkül nem megyek egy tapodtat sem. Enyhe izgatottság lett úrrá rajtam, ahogy a megbeszélt helyszín felé igyekeztem. Mivel kicsit késésben voltam, szedtem a lábaimat, ami a magassarkúmban persze kényelmetlen volt, de sikerült időben a stúdió elé érnem. Kissé kipirult arccal néztem körbe, hátha meglátom a megbízóm, és egyre nagyobb görcs lett a gyomromban ahogy a percek teltek.

Miután végigjártam a helységeket az órámra pillantok. Már itt kéne lennie, de hát a nők mindig késnek, ugye, én már szinte gyanakodva tekintek azon nőnemű illetőkre, akik pontosan érkeznek.
Viszont mintha a bejárat előtt álldogálna valaki. Nem mer benyitni, vagy bekopogni? Nem baj, így legalább zavartalanul megnézhetem az üvegen keresztül.
Kellemes termet, de úgy öltözött fel, mint aki temetésre, vagy inkább zárdába készül. Viszont van nála fényképezőgép, szóval tényleg ő lesz a fotós.
Az ajtóhoz lépek, és kinyitom.
- Ms. Sawatzky? Én hívtam fel telefonon. Benedict Mortagne. Fáradjon be, kérem!
Tartom neki az ajtót, amíg belép, és így amikor elhalad mellettem, közelebbről is megfigyelhetem.
- Erre tessék! - és azzal beterelem egy kis irodahelyiségbe, ahol a sarokban van egy ülőgarnitúra dohányzóasztallal is. - Foglaljon helyet, kérem!

Kicsit félve jöttem el a megbeszélésre, hisz ez lesz életem elő felkérése és muszáj, hogy minden rendben menjen. Egyáltalán nem szeretném elszúrni, hisz ha a megrendelő elégedett lesz majd a munkámmal, előfordulhat, hogy a jövőben is felkér a fotózásra. Miközben a stúdió előtt várakoztam, felmértem a helyszínt, hátha megakadt a szemem egy számomra érdekes dolgon.
Váratlanul nyílt ki az ajtó, így kicsit megilletődtem, de egyből kiderült, hogy jó helyen járok, szerencsémre nem tévedtem el ebben a nagyvárosban.
- Igen, én vagyok. Örvendek Mr. Mortagne. - feleltem és kezet nyújtottam az udvarias férfi felé, akinek ismerős volt a hangja a telefonból. Beljebb léptem a kitárt ajtón, majd végignézve rajt szimpatikusnak véltem. De ez majd a közös munka során úgyis kiderül majd.
- Remélem nem késtem sokat - kértem tőle elnézést, hisz karóra hiánya miatt nem tudtam pontosan az időt, miközben követtem őt egy kis irodahelyiségbe.
- Köszönöm - majd helyet foglalat a kényelmes kanapén. Izgulásom kezdett is alább hagyni, ahogy figyelmemet a megbeszélésre tereltem.
- Mi lenne a fotósorozat témája? - érdeklődtem, hisz a különféle témákhoz más-más fényképezőgépet szoktam használni.

A késére vonatkozó kérdést elengedem a fülem mellett, nem válaszolok. Szóra sem érdemes. Egyébként nem késett sokat, mert én észrevettem és betereltem. Különben a jó ég tudja mennyit álldogált volna még az ajtó előtt.
Én is leülök, amint Rosa helyet foglalt, és kényelmesen elhelyezkedem. Az irodát úgy akartam berendezni, hogy itthon érezzem magam, és ez sikerült is. Egy kis vitrinben ott vannak a nyert kupák, érmek. Ezeket nem otthon tartom, mert kicsi felségem már leamortizálta volna a gyűjteményemet valamelyik féltékenységi rohamában, az biztos.
- Erről a táncstúdióról kellene pár képet készíteni, reklám céljából, úgy, hogy a képeken jól látszanak a hely előnyei, de legyen mozgalmas is, figyelemfelkeltő.  Gondolom digitális kamerával dolgozik? Szeretném, ha készítene több képet is, több csoporttal, ahogy táncolnak, és majd én kiválasztom,, melyik tetszik. Megállapodunk egy alapdíjban a fáradozásiért, és minden olyan fotóért, amit felhasználok, külön fizetek Önnek. Ezen kívül a honlapon feltüntetem a fotós nevét a képek alatt, és ha van saját honlapja, akkor oda is linkelhetek. Így mindjárt további megrendelőkre is szert tehet. - adom elő az ajánlatomat.

Mialatt helyet foglal a megrendelőm körbejár a tekintetem az irodában. A berendezés és a színek összhangja kellemes és otthonos hangulatot áraszt felém. A vitrinben sorakozó kupákon és érméken megakad a tekintetem, és elkönyvelem magamban a férfi sikerességét.
A kérdésemre hosszasan kifejtett választ kapok, ami igen csak kedvemre való, hisz ha jól sikerülnek a képeim azzal saját magamat is tudom reklámozni és így kicsit talán sikerül bekerülnöm a vegasi fotósok közé.
- Igen, értem mit szeretne a fotókon viszont látni. Elsősorban digitális fényképezőgéppel dolgozom, de szeretnék hagyományos géppel is képeket készíteni. A táncstúdióról a nap más-más szakában is szeretnék pár próbaképet készíteni, ha lehetséges. A menete teljesen megfelel így, ahogy ajánlotta. Természetesen örülnék, ha a honlapom linkje is felkerülne, ez nekem is további lehetőségeket jelentene. Gondolom több különböző tánccsoportról lenne szó, őket mikor tudnám fényképezni? - teszem fel neki az utolsó kérdésem.

A munka, az munka, az üzlet az üzlet. Ebben nincs más, csak tárgyilagosság, és precízség. Ilyenkor nem veszem elő a " nőhódító fegyvertáramat". Most a fényképekről van szó, ha abban megállapodtunk, akkor majd esetleg szó eshet személyesebb témákról is.
A kérdésre felkelek, és az íróasztalról felveszek egy pár papírt. Átadom a listát, és visszaülök a helyemre.
- Itt a terembeosztás. Nemrég egy gyerekcsoport is indult, róluk mindenképpen szeretnék képet. A többieket ahogyan Ön jónak látja. Ha kiválasztja, mely időpontokra jön, én leegyeztetem ezt a trénerekkel, és  akkor a táncosok a fellépőruhájukban fognak edzeni. Várni fogják Önt, és elkészítheti a képeket.
Láttam, hogy körbenézett, amúgy pedig otthon van a témában, összeszedett a csaj, ez elsőre biztató. Pontosabban most már sokkal biztatóbb, mint elsőre, amikor nem mert bejönni.

A férfi a kérdésemet hallva felállt és kezébe vesz pár papírt, majd elém tolva visszaült a helyére. Gondosan áttanulmányozom a kapott papírt miközben a tekintetem közte és a papír közt jár, de persze minden szavára figyelek közben.
- A gyereknél szeretnék több csoportnál is fotózni. A többi tánccsoportnál is érdemesebb lenne korosztály szerint is rendezni őket, nem csak a különböző táncstílusok között. Ha megfelel, készítenék egy beosztást magamnak, hogy mikor melyik csoportba mennék, aztán átküldeném Önnek - továbbítottam felé a kérésem, hisz sokféle tánccsoportról van szó, így jó lenne felkészülten menni mindegyik csoporthoz.
- Mikorra készüljenek el a képek? - teszem fel a következő fontos kérdésem, hisz ez is nagyban befolyásolja majd a beosztásomat. A megbízóm hivatalos magatartása meggyőz, hogy ez tényleg egy nagyon jó lehetőség számomra, ráadásul a belém vetett bizalma - hogy képes vagyok megcsinálni a számára kért munkát - arra ösztönöz, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból.

Aj, de lelkes lett valaki rögtön! Ennyire nagy fába én nem vágtam a fejszémet, nem is az én dolgom.
- Félreértett. Nem a tánccsoportokat akarom reklámozni, azt ők majd megoldják maguknak, hanem a stúdiót. Ők csak a színes folt a fényképen, amitől mindenki ránéz. Én nagyjából nyolc fotót fogok kiválasztani, és felrakni az oldalra, valamint esetleg egyéb reklámhordozókra. Nem kell az összes csoportról kép.
Remélem, nem lohasztottam le nagyon a munkakedvét. Lehet, ennél nagyobb megrendelésre számított. De lehet ebből valóban nagyobb megrendelés is.
- Persze, ha a csoportok, vagy maguk a táncosok további képeket rendelnek Öntől a saját kontójukra, semmi akadálya, hogy azokat is elkészítse. - teszem hozzá, remélve, hogy ötletet adok neki további keresetkiegészítésre.

Lehet, hogy egy kicsit talán túlságosan is elragadtattam magam, hisz ennél jóval kisebb munkát képzelt el, így egyből pontosította is a megrendelést, de ezek ellenére nem törte le a lelkesedésem, de azért kicsit visszafogtam magam.
- Mivel én legalább négyszeres szorzóval dolgozok, így legalább harminckét kép készítését tervezem. Mindezek mellett szeretnék két gyerek csoportól és két felnőttről fényképet készíteni - vázolom fel a terveimet. - - Így ha minden jól meg két-három nap alatt kész is leszek - pillantok közbe a terembeosztásra. Persze a megrendelőm ajánl egy újabb lehetőséget, ami nekem is eszembe jutott, de nem akartam ajtóstul rontani a házba.
- Igen, tetszik ez a lehetőség, szeretnék élni is vele, továbbá az Ön által nem kért képeket szeretném felrakni a honlapomra. Erre is lenne lehetőség? - hiszen nem minden megrendelő szeretné a megmaradt fotókat feltenni a netre, de egy kérdést mindenképpen megérdemel.

- Arról a csoportról készít képet, amelyiket jónak látja, annyit, amennyit jónak lát, de nekem nyolc fog csak kelleni. Vagy esetleg tíz. Fel is rakhatja a honlapjára.
Engem ez a része nem érdekel. Nekem csak a reklám képanyaga kell. Lassan már ott is tarthatnánk, hogy azért a csomó lehetőségért, amit én kínálok neki, azt a nyolc képet ingyen is kérhetném, de nem akarom megkopasztani a kislányt. Nem fog megterhelni a fizetés.
- Nézze át a listát, és aztán írja meg nekem e-mailben, hogy mikor jönne fotózni, én pedig értesítem a klubvezetőket. De kérem, legalább egy héttel előtte közölje, mert ha valaki nem egyezne bele a fotózásba, akkor így tudom csak értesíteni a lemondásról!
Nyilván nem parancsolhatok rá a bérlőimre, hogy márpedig most fotózkodni fogtok. Szóval lehet, hogy lesz, aki esetleg nem vállalja. Bármi megtörténhet.

Szinte szabad kezet kapok az egész munka során, ami nagy örömmel tölt el. Nem szeretem ha megmondják, hogyan végezzem a munkámat, de látom, itt ettől egyenlőre nem kell tartanom. Az ügyfelem szavaira bólogatok egy keveset.
- Rendben. Ennek örülök - hiszen így végre a fel tudok tenni a honlapomra itteni munkát is, így nem csak kanadai megrendelők referenciái lesznek csak.
- Akkor a következő pár nap folyamán küldöm az emailt a pontos dátumokkal együtt.
Végül érdeklődve tekintek a férfire, hisz úgy érzem mindent megbeszéltünk, csupán az időpont egyeztetés van hátra. A kapott terembeosztást el is rakom közben a táskámba, nehogy itt felejtsem, hisz nélküle nehéz lenne bármit is csinálnom. Ismét visszaemelem a tekintetem rá és közben azon gondolkodom, van e bármi más, amire nem kaptam választ még, és fontos lehet.

Ez egy gyors és korrekt megbeszélés volt. Amit akartam, azt megkaptam. Ő is kapott egy kezdőlökést, az üzlet rendben van.
Akkor most nézzük a nőt...
- Nagyszerű! Várni fogom az e-mailjét.
Felkelek kanapéról, és a bárpulthoz lépek.
- Ha nem rohan nagyon, akkor még feltartanám egy pár percig. - kinyitom. - Megkínálhatom valamivel?
Magamnak kinyitok egy gyümölcslevet, nem alkoholizálok nap közben, és este is csak ritkán.
- Nem akarom megsérteni, vagy belekötni önbe, de szeretnék pár megjegyzést tenni. Ez itt Las Vegas. Ezt minden bizonnyal tudja, de még nem fogta fel. Ha legközelebb üzleti megbeszélésre megy, akkor vegyen föl valami színesebbet, és ne toporogjon az ajtó előtt, hanem lépjen be!
Ha kért valamit, akkor közben persze töltöm, szervírozom, és visszaülök a fotelbe. A hanglejtésem könnyed, barátságos, kicsit talán atyai, és az arcomon jóindulatú mosoly tűnik fel.
- Nem kötekedni akarok, csak látom, még nincs az itteni életritmushoz szokva. Kicsit rámenősebbnek kell lenni!
Nem tudom, mit lehet kihozni ebből a lányból, lehet, hogy semmit. De azért egészen formás.

Sikeresen zárult a megbeszélés érzéseim szerint, ráadásul még egy kis extra bevételre is szert tehetek majd, ha jól csinálom a dolgaim. Most érzem először, hogy nagyon is jól tettem, hogy ideköltöztem Las Vegasba. Végül a megbízóm szavaira csak a fejemmel biccentek egyet, hisz felesleges több szót fecsérelni, küldeni fogom az emailt. Meglepetésemre nem fejezte be a megbeszélést, hanem a bárpulthoz lépve italt kínált.
- Nem nem sietek sehová - felelem kissé meglepetten. - Ásványvizet kérnék. - Kíváncsian várom mi miatt bír még maradásra, hisz a munka jellegű megbeszélésnek vége.
- Nem sért meg. Jól látja, még nem egészen sikerült felvennem az itteni élet ritmusát, de igyekszem. - Nem vettem egyáltalán sértésnek, hiszen Kanada és az itteni élet, teljesen más, nagyon szokatlan számomra, de igyekszem belerázódni az itteni világba, hiszen itt születtem.
- Rámenősebbnek. Ez egy olyan dolog, amin már igyekszem javítani - felelem a jó tanácsaira, hisz ha nem így lenne akkor nem sikerült volna jelentősen lealkudnom az albérletem árát.

Nincs sértődés, és úgy tűnik, már ő is felismerte, hogy változnia kell. Eddig rendben, de hogyan folytassam, és egyáltalán akarom én ezt folytatni? Mért kell nekem minden nőre rárepülnöm, aki az orrom elé kerül? Ezt az egyet mondjuk változatosságképpen kihagyhatnám.
- Ha segítségre lenne szüksége a közeljövőben, vagy tanácsra, információra a helyi viszonyokat illetően, akkor nyugodtan keressen meg.
És ezt még komolyan is gondolom. Szívesen segítek bárkinek, akár van belőle hasznom, akár nincs. Már nem kell riválisokat látnom a másikban, van egy szint, ahová felküzdöttem magam, feljebb nem vágyom, lefelé még nem csúszom, nincs is szándékomban.
- Csak a fotózásból akar megélni, vagy vannak más tervei is? Nem arra akarok célozni, hogy ebből nem lehet, mert lehet nyilván.
Nehogy itt azt higgye, hogy le akarom beszélni valamiről. De ha már leültettem egy ásványvíz mellé, akkor beszélgessünk. Sose lehet tudni, mit hoz a holnap, lehet éppen pont őrá lesz szükségem valami más tervemhez.