KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Franklin & Natalie Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Franklin & Natalie Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Franklin & Natalie Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Franklin & Natalie Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Franklin & Natalie Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Franklin & Natalie Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Franklin & Natalie Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Franklin & Natalie Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Franklin & Natalie Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Franklin & Natalie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

Natalie Wilkinson
Natalie Wilkinson

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 34
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 10
◮ join date : 2015. Feb. 01.

Franklin & Natalie Empty
TémanyitásTárgy: Franklin & Natalie   Franklin & Natalie Icon_minitimeVas. Május 10, 2015 10:30 am

Franklin & Natalie


[You must be registered and logged in to see this image.]

Újabb szombat este, én pedig újra itthon vagyok, a nővérem meg sehol. Épp a Jégvarázs megy a tévében, már nem is számolom hányadik alkalommal. Először még aranyosnak találtam ezt a mesét, de ma már ha csak egy apró részletet is meghallok belőle, kiráz a hideg. Egy mesétől... Komolyan ilyen mélyre süllyedtem? Legszívesebben kinyitnám azt az üveg bort, amit az egyik ügyfelemtől kaptam ajándékba, de mégsem tehetem, hiszen gyerekkel vagyok. De mindegy. Próbálom elhessegetni az őrült gondolataimat és inkább örülni annak, hogy ennyi időt tölthetek imádott unokahúgommal. Éppen feltűnik a mesében Olaf, az aranyos hóember, pillantásomat pedig rögtön Maddie-re emelem. Olaf a kedvence, így akárhányszor meglátja sikítozni kezd és ereje teljéből ülve ugrándozni kezd. Most viszont a kelleténél jobban le van merülve a gyerek. Nézi a mesét, de semmi interakciót nem mutat, ezért felállok a kanapéról, odamegyek hozzá és felemelem. - Mi van veled Életem? - Kérdezem tőle a szokásos gügyögő hangsúlyommal, amit csak nála használok. Nyomok egy apró puszit a buksijára, majd ijedten elhúzódom, hiszen szinte éget. - Jaj ne. Ugye nem leszel beteg? - Nagy szemekkel pillant fel rám, szájacskája rögtön legörbül, ahogy meglátja ijedt arcomat. - Ne, ne... Nincsen semmi baj, Drágám! Látod? Natie is vigyorog. - Rámosolygok, s habár ezzel őt nyugalomra tudom inteni, magamat nem sikerül, a szívem még erősebben kezd kalapálni a mellkasomban. A Picurral együtt a konyhai pulthoz sétálok, ahol a telefonom pihen, s rögtön hívogatni kezdtem a nővéremet. Persze mondanom sem kell, hogy nem tudom őt elérni, de talán ezt már megszokhattam volna.
Maddie-t visszaültetem a járókájába, míg én eszeveszett tempóban összekapom a holmimat, meg belezsúfolok a babás táskába is pár pelenkát, cumit, cumisüveget, egy-két játékot, fográgót és minden pici hülyeséget, amire szükségünk nem lesz, de akkor biztosan kellene, ha nem vinném magammal.
Maddie-re feladok egy vékony kis hosszú ujjút, majd a táskákat a vállamra csapom, felemelem a kislányt és elrohanok vele.
Aztán visszarohanok, hogy kinyomjam a tévét, felkapjam a telefonomat a pultról és bezárjam az ajtót. Maddie elmosolyodik a szétszórtságomon, ami valamiképp megnyugtat, hisz ez azt jelenti, nincs semmi komoly baja. De mindegy, ettől függetlenül a kórházig meg sem állunk.

Akárhányszor a Picurral kell rohannom valahova, mindig megfogadom, hogy nekem csak akkor lesz gyerekem, hogyha az apját is magam mellett tudhatom. Minden elismerésem azoké a nőké, akik egyedül fel tudnak nevelni egy gyereket, de én biztosan képtelen lennék rá. Egyedül döntéseket hozni egy másik ember sorsa felől? Nekem ez túl nagy felelősség.
Beérünk a kórházba, felmegyünk a gyerekosztályra, majd odasétálunk a nővérpulthoz. - Jó estét! Van itt orvos, aki meg tudná vizsgálni az unokahúgomat? Az egekbe szökhetett a láza és... - Befejezném a mondatot, de a nővér rám förmed, hogy a hátam mögött van egy vizsgáló szoba, ami üresen áll, menjek be oda és ott várjak. Ez után a hangnem után várhatja, hogy bármit is megköszönjek neki.
Besétálok a szobába, ledobom a táskákat és Maddie-t ringatva sétálni kezdek a szobában. Pár perc telhet el csupán, amikor egy fiatal férfi tűnik fel az ajtóban. Gyorsan leteszem a Picurt a vizsgálóágyra és mellé állok.
- Üdv! Natalie Wilkinson vagyok, ő pedig itt Maddie. - Gyorsan bemutatom magunkat, majd megsimítom a Picur babahaját és visszanézek a férfira. - Szerintem lázas, mert szinte éget a bőre. De nem tudtam, milyen gyógyszert adhatok neki, így inkább behoztam. A vacsorájából alig evett, de más tünetet nem vettem észre. Esetleg megvizsgálná egy kicsit jobban? Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy nincs semmi más baja? Ugye ez csak egy kis megfázás? - Elhadarok mindent, ami eszembe jut, majd mikor rádöbbenek, hogy talán túl sokat beszéltem, egyszerűen elhallgatok és hagyom, hogy végezze a munkáját. Míg ő megvizsgálja Maddie-t, addig én már fejben fogalmazom a beolvasó szöveget, amit a drága nővérem fejéhez fogok vágni, amint legközelebb megpillantom.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Franklin Blyth
Franklin Blyth

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 15
◮ join date : 2014. Aug. 17.

Franklin & Natalie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Franklin & Natalie   Franklin & Natalie Icon_minitimeVas. Május 10, 2015 10:02 pm


Soha nem értettem miért puffognak a lányok az esti/éjjeli ügyelet miatt. Napközben a javuló csöppségek izegnek-mozognak, próbálnak szabadulni az ágy fogságából. Éjjel csupán egy-két felsírás zavarja meg a nyugalmunkat, nem pedig a hajnalban játszani akarók zsibongása. A sürgős esetek is ritkábbak, hiszen jó eséllyel a lurkók éjjel alszanak. Szóval míg mások átoknak nevezik az éjszakába nyúló munkát, én néha áldásnak. Kivéve akkor, mikor a hárpiák császárnőjével kell dolgoznom.

Míg felmegyek lifttel a hatodikra, három miatyánkat duruzsolok el magamban, nehogy Tara is a nővérpultnál csacsogjon. A lift megáll, csengés jelzi az ajtó nyílását, én pedig a megszokott lassú tempómban indulok kolléganőim felé. A házsártos Dana a tőle megszokott módon unottan mered a monitorra, ahol talán az órát szuggerálja, mintsem egy új beteg bejelentkezését várja.
Csak legyintek, majd a kiskonyhában kötök ki, ahol beindítom a kávéfőzőt, majd utam az öltözőbe vezet. Táskám behajítom Savi szekrényébe, ugyanis valaki kulcsra zárta az enyémet. Tara újabb mocskos játéka ez, miszerint szerezzem meg valahogy a kulcsot tőle, hogy aztán egy újabb fehérneműjét találjam meg benne, egy aprócska, csókkal megpecsételt levél kíséretében.
Még tetszene is mindez, ha nem gyűlölném teljes szívemből Őt. Alig várom azt a pillanatot, hogy más főorvost válasszanak meg.  Örömkönnyeket fogok hullajtani, az egyszer biztos!
- Franklin, öltözz! - kiált Dana az ő harsány hangján, és ebben a pillanatban kapcsolódik ki a kávéfőző is.
Mennem kell, mert Miss Puffogi nem akarja megemelni a fenekét a jó cél érdekében.

A gyerekek nagy része megrémül mikor fehér köpenyest lát, éppen ezért alkalmazunk mi mesefigurásat. Az enyémen beazonosíthatatlan mackók űznek különféle sportokat, ennek ellenére nagy sikert szokott aratni a gyerekeknél. A kávé megvár, az újonnan érkező páciensünk nem. Ahogy átlépem az öltöző küszöbét, Dana a vizsgálószoba felé mutat.
Értettem!
- Szép estét! - köszöntöm az anyukát, majd jobb kezem nyújtom felé.
- Franklin...aki nem bácsi. - már-már védjegyemmé vált ezafajta bemutatkozás. Amint megtörtént a kézfogás, máris a csöppséggel próbálok meg barátkozni, miközben hallgatom mi is a probléma. Megcsiklandozom Maddie kis pocakját, amire egy tündéri mosoly a reakció. A láz szó hallatára máris homlokához nyúlok, ami valóban tűzforró. A zsebembe nyúlva előszedem a hőmérő szalagot, majd a pici homlokára simítom. Ugyan elavult mérési módszer ez, de vészhelyzetekre van nálam, mert körülbelül megmondja a láz közelítő értékét.
- Üti a harmincnyolcat, de mindjárt meglátjuk pontosan... - fordulok a polcok felé, hogy elővegyem a digitális lázmérőt, mire Maddie hirtelen sírásba kezd. A levegőbe szimatolva máris kiderül a hangos rívás egyik(?) okozója. Elsütném azt a rémes viccem, hogy ,,valaki bizony túlságosan fél” - de legutóbb az egyik dühös szülő tenyere csattant arcomon.
- Nyugodjon meg, Miss Wilkinson...ez még vélhetően a pelusprobléma miatt van. - mondom magam elé megnyugtatóan, miközben az egyik szekrényben kezdek el matatni popsikenőcs és a lázmérő után. Amint megvannak azok, visszafordulok a lányokhoz és egy mosollyal az arcomon nyújtom át a kencét a nőnek, míg a hőmérőt az ágy végéhez teszem.
- A csomagot nyugodtan dobja a sarokban levő kukába. Én pedig mindjárt visszajövök, felkeltem az orvosunkat...mert én csak ápoló vagyok itt. Addig megkérném, hogy ne öltöztesse majd vissza a picurt. - közlöm mindezt továbbra is széles mosollyal az arcomon, majd kilépek a szobából - ezzel is időt adva Neki arra, hogy elcsitítsa Maddie-t.

Hanogsan kezdek el dörömbölni a főorvosi szoba ajtaján. Minden szeretetem beleadom Tara felébresztésébe, s amint kattan a zár, félkómás feje tekint vissza rám a résnyire nyitott ajtónál.
- Ugye tudod hogy nem így kell ébreszteni Csipkerózsikát? - néz rám hunyorogva, majd egy hatalmas ásítás után kitárja az ajtót - csak tudnám minek.
- Tudom, de nem vagyok a herceged. Van egy lázas, két év körüli babánk, úgyhogy iparkodj. - közlöm vele mire készüljön, majd visszamegyek a kislányhoz.
- Öt-tíz perc, és jönni fog. - lépem át ismét a küszöböt, majd a fülbe dugható digitális lázmérőt bekapcsolva próbálom meg célba venni a kislány fülét, aki ismét sírni kezd.
- Jajjj, édeske...nem kell félned… - simítok végig buksiján, hangszínem körülbelül két oktávnyit változik, mosolyom pedig még mindig töretlen.
Itt, a gyermekosztályon fel kell készülnünk arra, hogy egy gyerkőc bármikor sírhat...így hát mindegyik orvosnál és ápolónál van egy pici plüss, a nadrág övtartójához csatolva. Bevetem Brumm uraságot, aki kicsit nyugtatólag hat a lánykára, én pedig eltudom végezni a körülbelül öt másodpercig tartó műveletet.
- Naaaagyon ügyes voltál. - újabb pocó-csiki, majd végül a kislány anyukája felé fordulok.
- Harmincnyolc kettő. Amíg megérkezik a doktornő, addig kap egy kis álló vizes borogatást. Általában ez hamar csillapítja a lázat, ha nincs valami komolyabb a háttérben. - próbálok mindvégig nyugalommal lenni, hogy érezhesse a nő, hogy nincs nagy baj, a gyerkőc pedig a legjobb kezekben van, illetve lesz.
- Az elmondottakon kívül nem vett olyasmit észre, hogy esetleg nyúlkál a füléhez, nyakához...netalántán sokat rágja a játékait, esetleg a cumit? - érdeklődöm, míg várom a naccsasszony pompás belépőjét, s közben egy nagy lavorba engedek langyos vizet, és előveszek egy puha törölközőt.


✖ Natalie Wilkinson

∑ 800

※ Kicsit gyenge, de lesz még jobb is.
Vissza az elejére Go down
 

Franklin & Natalie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-