George&Emily

David megígérte, s David betartja az ígéretét. Talán túlzottan is igyekszik a kedvemben járni, talán túlzottan figyelmes, talán túlzottan odaadó, de részemről csak a kollégám. Aki nem mellesleg eszméletlenül jó helyeket ismer Las Vegas éjszakájában, így most egy kényelmes kanapé sarkában ülve pihenhetem ki a tánccal töltött órákat.
Lassan egy hónapja élek itt, és eddig mindössze kétszer engedtem meg magamnak, hogy belevessem magam a szórakozásba, mert nem tudtam pontosan menyit is fogok kapni a cukrászdában. Viszont sokkal, de sokkal nagyobb összeg érkezett, mint amire számítottam, így miután elintéztem az összes számlát, boldogan konstatáltam, hogy ha ez így állandósul, rendkívül el vagyok engedve anyagilag. Persze csak addig, amíg a saját kis igényeimnek akarok megfelelni... és nincsenek nagy igényeim. Volt elég időm kiélvezi és megunni a luxust, soha többet nem kérek az arisztokrácia bájolgásából, mert rá kellett ébredjek mennyivel kötetlenebb, élhetőbb, élvezhetőbb ez a világ. Milliónyi megoldást és lehetőséget rejt, és sosem voltam még ennél közelebb önmagamhoz.
Az asztalon előttem hatalmas vízipipa, megtöltve ki tudja mivel, a lényeg, hogy finom. Anno éjfél felé tízen kezdhettünk neki tequilázni, de néhányan már lemorzsolódtak a bárban, néhányan a táncparketten maradtak, így csak négyen vettük birtokba a hely nyugisabb sarkát, kissé kiengedve a gőzt, hamis füstbe burkolózva átadni magunkat egy gondtalanabb világnak.
Gyermeki örömmel fújtam kis karikákat, miközben fejem Dave vállára döntve pihent. Normál esetben talán leállítom simogató kezeit, de most jólesett a közelsége, és ennyi önzőség belefér. Viszont nemsokára egy pasas lépett oda hozzá, s a "kollégám" szinte szavak nélkül követte a hátsó helyiség felé, egyedül hagyva engem Helenával, és újdonsült párjával. Nem vagyok oda értük, unalmasak főleg ketten együtt, s hogy ne zavarjam a kis nyalakodó játékuk, inkább arrébb húzódtam, lábaim kényelmesen felpakoltam egy puffra és a pipát kisajátítva döntöttem a várakozás mellett.
Lehet David csak üzletel valamit, hoz néhány finom dolgot, s utána vissza is mehetünk részemről a tánctérre. A fekete magassarkú még bírja, és a hófehér ruha ott szinte  világít rajtam, míg jelenleg alig engedelmeskedve takarja combjaim. Bár az sem zavar, ha még kicsit élvezve a füstöt kellemesen elcsevegünk, s kettesben folytatjuk az estét. Mindegy, csak ne legyek egyedül, elvégre ünnepnap a mai.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Vajon tudok a karikákon kívül más formákat is fújni? És David mégis hol marad már ennyi ideig? A francba, unatkozom. Hová tűnt mindenki, ennyire megviseli őket a tequila? Persze, leléptek. Barátokat kell találjak...harsogták a gondolataim a maguk megszokott összevisszaságában, és tekintetem akaratlanul is körbejárattam a társaságom partiképes személy után kutatva. Na abból nem volt sok, talán a tánctéren kellett volna próbálkozzak, viszont Davidet sikeresen kiszúrtam. Egy nála sokkal magasabb és izmosabb férfivel beszélgetett, s jobb dolgom nem lévén tovább szemléltem őket.
Kis tasak...ideges zsebátkutatás...előzékeny magyarázkodás...indokolt düh az idegen személy részéről... Nem kell ide Sherlock, de még csak Poirot sem, hogy levágjam a szituációt. Csak azt tudnám, mi a fenének keveredtem bele én is, viszont mindenesetre kedves biccentéssel veszem fel a szemkontaktust a felém pillantó emberrel. De bár ne tettem volna, mert elindultak felénk.
Emy drága, szedd össze minden józanságod, és kezeld normálisan a szituációt. Vaaagy, csak szimplán gondolj arra milyen jót bulizhatnátok a tasak tartalmából. Vagy lődd le a kisördögöt és a kis angyalt is a válladról, és...
...mosoly! Tekintve, hogy a két pasi ideért a kanapéhoz, és az idegen nem teketóriázva el is kezdi mondandóját.
-Azonnal válaszolok Kedves- tartom a szemkontaktust a férfivel mutatóujjamat jelzésként felemelve, majd David tekintetét keresem. -Viszont drága kolléga, hagyd abba a pattogást, és huppanj ide, nincs semmi gond.- teszem hozzá, és nagyon remélem, hogy Dave engedelmeskedik, mert egyre kellemetlenebb a folytonos tiltakozása és magyarázkodása. Nincs semmi bajom vele, még talán a legnormálisabb srác a Carlo's-nál, csak ne akarna minden áron lenyűgözni és megvédeni. Köszönöm szépen, tudok vigyázni magamra.
-Szóval Drága, Dave nem lúzer, csak olyan amilyen.- kezdem ismét mosolyogva pillantva az idegen szemébe -De ha tudsz ajánlani keményebb férfiakat, szívesen fogadom.- Őszintén szólva örülnék neki, ha lenne bárki, aki nem kezelne hímes tojásként. Bár szó mi szó, a legjobban most annak a kis tasaknak örülnék, bármi is legyen benne.
-De ha van pár perced, foglalj helyet, és ugyan társaságot nem tudok ajánlani, de van egy pipánk!- invitálom újdonsült ismerősünket, remélhetőleg nem túl szemtelenül, miközben ismét mélyet szippantok, majd apró karikákat képezve fújom ki a füstöt. Ajj, miért élvezem én ezt ennyire? Sajnos be kell valljam, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok rosszul, már többet ittam mintsem komolyan vegyem a világot. Én még bulizni akarok, amíg el nem vesztem régi önmagam minden kis darabkáját, hogy újra elkezdhessek építkezni.
-Viszont Dave, nem szeretnél elmenni még egy körért?- fordukok a kolléga felé, kezébe nyomva néhány bankjegyet -A kedves Úrral mi addig megbeszéljük mi volt  a probléma.- közlöm nemes egyszerűséggel, de kérdő pillantásom az idegenre téved, hogy mit szól az ajánlathoz. Azt sem tudom mit akar, de neki sem érdeke balhézni...vagy ha igen, akkor pláne jobb ha David távol van, tekintve, hogy rendkívül idegesítő tud lenni, bárki számára. Annak ellenére, hogy én nagyon jól el vagyok vele, a főnök nem véletlenül nem engedi vásárlók közelébe.
-Szóval, mennyivel is tartozik a barátom és miért?- vetem kismacska tekintetem a férfire, és közben elkönyvelek egy vereséget az erkölcsi számlámon. Miért adom most is a legidiótább kis csitrit? Már számtalanszor elhatároztam, hogy felhagyok ezzel, de nem megy. Remélhetőleg az Úr ha nem is jófej, de legalább érdekes lesz, és akkor meg van mentve az este.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Nyert ügyem van, legalábbis látszólag. Az idegen férfi arcán önelégült mosoly, és ez az egyetlen, amit el akartam érni. Sajnos Dave-nek fogalma sincs, hogy mennyivel többet ér, ha hatalmas és magabiztosságot adsz valakinek, ahelyett, hogy saját erődet fitogtatnád. Amíg valaki biztonságosnak érzi a szituációt, úgy érzi, hogy Ő az irányító fél, addig nem kell attól tartani, hogy támadna, vagy erőszakos lenne. Ezek mind csak a gyenge és bizalmatlan ember kényszerű kapálózása, amit néhány kedves szóval el lehet intézni.
-Egyenyjogúság, emancipáció, feminizmus.- vonom fel szemöldökömet David tiltakozására, amiért én szeretném fizetni a következő kört. -Fogd és vidd, a 21. században vagyunk.- teszem hozzá, és a kedves kolléga el is hagyja a helyszínt, megszabadítva a duzzogó kisugárzástól.
Én pedig kaptam társaságot, szóval máris jobb kedvem van, eltekintve attól, hogy fogalmam sincs ki is a mellém lehuppanó férfi. Viszont határozottan sugárzik róla a magabiztosság, ami jó pont, és a hangszíne is abszolút incselkedő, mintsem erőszakos, ami még egy jó pont. Az, hogy szinte már levegőt venni mellette is illegális lehet, itt ez minden második emberről elmondható ezért ezt nem írom fel a negatívumok listájára.
Viszont ahelyett, hogy a kis fehér poros zacskót követném a tekintetemmel, inkább a férfi felé fordulok, s kacér hangon visszadobom neki a lehetőséget.
-Tudod, ha Te elég ügyes leszel, akkor duplán jól járhatsz!- húzom végig mutatóujjam lassan a mellkasán. Ha olyat játszunk, meddig megyek el némi kábszerért, akkor nagyon hamar faképnél lesz hagyva a férfi, mert sajnos ennél sokkal büszkébb vagyok. De ha olyat játszunk, meddig megyek el szimplán azért, mert tetszik a kisugárzása, akkor a fehér por nélkül is jó esténk lehet, vagy azzal együtt, ez már mindegy. Ha pedig nincs kedve játszani a Kedvesnek, akkor inkább csak mondjon egy árat, és sosem fogja megtudni senki, hogy 19 éves lánykának adott el drogot.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Nem sokat teketóriázik a férfi, hanem helyet foglal, és "visszautasíthatatlan" ajánlatot tesz a finom fehér porocskáról. Nálam viszont ez nem téma, igazán jól tudom magam érezni mindenféle anyag nélkül is, az csak afféle ráadás lehet, viszont a büszkeségem nem engedné, hogy bármit is megtegyek érte. Viszont a pasi...na ő már érdekesebb. Magas, izmos, és ránézésre megmondható, hogy nem az a fajta, akinek egy nő picit is számítana.
-Helyes.- nyugtázom röpke mosollyal, miszerint kezdem kíváncsivá tenni. Ez volt a cél, azt hiszem...de a következő mondata igazán nem tetszik. Kérlek, én határozottságot vártam. Azt, hogy Ő szabja a feltételeket, s én maximum megvétózhatom, hogy Ő lesz az ötletgazda, nem pedig nekem kell kitaláljak bármit is.
-Az ajánlgatás nem a kedvencem...- bököm meg szelíden mellkasát, a már úgyis ott lévő mutatóujjammal. De egye fene, adok neki még egy esélyt, hogy némi határozottságot mutasson.
Reméljük élni fog vele, s bebizonyítja, hogy tényleg elég érdekes ahhoz, hogy ne csak pénzt kapjon ma este.
-...de mondjuk legyen három kívánságod, s én szabok három feltételt.- nézek mélyen a szemébe, majd elkezdem sorolni a kikötéseket.
-Nem csukják le miatta egyikünket sem, nem hagyjuk el a bár területét, és kizárólag a ma estére szóljon.-

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

-Szóval három kívánság?- a srác kérdésére csak szórakozottan bólintok, miközben fejemben visszhangzanak a szavai. Három kívánságot adni egy dílernek? Biztos vagyok én ebben? Ó, még szép, hogy nem... normál esetben nem. De a pipában rejlő "gyógyhatású" készítmény szerencsésen eltorzította az egyébként még alakuló erkölcseim.
Ahogy a férfi közelebb csúszik hozzám, elveszem mutatóujjam a mellkasáról, hisz elértem amit akartam. Itt maradt, szórakoztat, és ha ügyes lesz, akkor én is szívesen kényeztetem majd el.
-Ebben sajnos nem lehetsz biztos.- húzom el a számat a koromat illető megállapításra, kék íriszeim továbbra is az övéibe fúrva -De a számat tartom!- teszem hozzá kacér mosoly kíséretében. Még szép, hogy elmúltam 18, de erről nem muszáj tudni. Bár ha tényleg keresztüllőnek holnapig, akkor végülis mindegy lenne...na de legyünk ennyire pesszimisták, kérem! Inkább elfogadom a felkínált kezet, és segítségével felállok a kanapéról, majd ujjaim az ujjai közé kulcsolva jelzem, hogy felőlem ajtón belül bárhová mehetünk. Ez a határozottság már tetszik, így ismét kicsit érdekesebbnek hat az egész.
Viszont abban a pillanatban, amikor felállunk a kanapéról érkezik meg David, három tequilával a kezében. Sajnálom kicsit, de majd talál magának jobb partit mára, mindenesetre szinte meg sem állva veszek el szabad kezemmel tőle két italt.
-Majd találkozunk.- közlöm vele egy röpke mosoly kíséretében, s így legalább nem fog izgulni mi van velem. Nem mintha egyébként érdekelné...talán csak a másik férfi jelenléte az egyetlen, ami idegesíti most, és ez így tökéletes.
-Szóval merre is van a legnemesebb hely?- függesztem ismét tekintetem az idegenre, s elengedve összekulcsolt kezünk, karját derekam köré vezetem, és én szintén átkarolom őt. Csakhogy el ne hagyjuk egymást...persze.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Elfogadom a srác kezét, és felállva a kanapéról szinte automatikusan simulok hozzá, ezzel alá is írva a ma estét. Még a nevét sem tudom, de nem is érdekel. Kíváncsivá tett, és vonzódom hozzá. Tetszik az éhes tekintet, minden érzékiség hiánya, az ösztönös mozdulatok, mert nem bírnék elviselni jelenleg semmilyen teszetosza próbálkozást. Túl frissek a sebek, ahhoz, hogy újra érzelmeket keressek bárkiben is, és túl fiatal ahhoz, hogy emiatt lemondjak egy kis szórakozásról.
Ahogy David feltűnik, érzem kezének hirtelen szorítását, és kacér mosollyal kollégám felé nyugtázom, hogy Ő is látja, hogy ma este más mellett kötöttem ki. Ez nem az Ő napja, de legalább megkapja a kis zacskót, és végre magunk mögött hagyhatjuk az összes "zavaró tényezőt".
Bár nincs gondom a kedves Dave-el, de akaratlanul is szeretem húzni az agyát, s ha nem lett volna elég egyértelmű a helyzet, a férfi karjait derekam köré vezetve karolom át én is őt, hogy mindenképp értse a szituációt.
A kérdés is inkább csak a légüres tér kitöltésére szolgál, bár vélhetően rosszul tettem fel. Amikor a férfi a fenekembe mar, egy pillanatig megfeszül az érintett izmom, de méltatlankodás helyett inkább közelebb hajolok hozzá.
-Ezt ne...- fúrom tekintetem mélyen íriszeibe -...még ne.- suttogom szinte már csak a fülébe, és engedelmesen követem a bárpult felé. Nem tudom mit tervez, de majd kiderül. Az irányítás az övé, egyelőre nem szeretném elvenni ezt az örömöt tőle. Eljön majd annak is az ideje, de akkor már Ő is élvezni fogja....remélem.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Magunk mögött hagyjuk Davidet, és vele együtt minden korlátot. Nem szeretném áltatni magam, tudom mennyire nagy baromságot csinálok, de ha már csinálom, akkor legyen teljesn. Ha már úgyis sodródom, nem fogok kapálózni. Sodródom, mert jól esik, mert tetszik a férfi nyers modora, hogy tökéletes ellentéte mindennek, amit megszoktam. Tökéletes ellentéte mindennek, amit számomra Franciaország képviselt, és most pont erre van szükségem.
Ebben csak megerősít, hogy a fenekembe mar, a gond az, hogy még nem jött ez ennek az ideje. Még nem... egyrészt, mert túl sok ember van körülöttünk, másrészt, mert túl sok ruha.
Viszont berezelni, ó nem, annál sokkal több alkohol és ki tudja mi van már bennem. Fejem kissé oldalra billentem, szabad utat biztosítva nyelvének, s közben érzem, ahogy porcikáim kezdenek végre felébredni.
-Úgy tűnik? Nagyfiú...- lépek elé, megállítva egy pillanatra, s fúrom sugárzó kék íriszeim a szemébe. Fülembe suttogott szavai legyezgetik hiúságom, csak azt sajnálom, hogy elárulta a nevét. Vége az édes anonimitásnak, de legalább tudom, hogy szólítsam.
Körmeim óvatosan futnak végig arcélén, épphogy érintve azt, majd állát megfogva, ha hagyja magát lejjebb hajtom fejét, s mintha csókolni akarnám suttogom ajkaiba
-Pedig még nem is kóstoltál...- de ha szeretnéd, lesz majd lehetőség. Viszont most inkább ismét átkarolva derekát lépkedhetünk a pult felé, hogy egyetlen intéssel kérje el a ki tudja milyen üveget, de az általa megnevezett Carol láthatóan érti mit szeretne.
-Merre?- kérdezem nemes egyszerűséggel, miután megkapta az üveget, és bíznom kell abban, hogy Ő ismeri a bárt, mert én sajnos most vagyok itt először.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Ó, azok a kérdő szemek! Szeretem ezt az őszinte meglepettséget, mindig is szerettem...egyszerűen boldoggá tesz a pillanatnyi kétkedés. Szerencsére csak pillanatnyi, hisz amint a pult felé venném az irányt a férfia a karomnál fogva visszahúz, és ellentmondást nem tűrően tapasztja ajkait enyéimre. Nem kell félnie tiltakozástól, tetszik, ahogy magához húz, hogy derekam az övéhez simul. Ajkaim követik övéit, miközben nyelvünk buja táncot lejt, s szabad kezem tarkóját simítja.
Hosszú percekig húzódik a csók, s minden pillanattal jobban várom a folytatást. Vele szemben nem kell mimózaként viselkedjek, nem félek, hogy néha finoman ajkaiba harapó fogaim esetleg fájdalmat okoznak neki, vagy ha a hosszú körmeim véletlenül megkarcolják bőrét visítani fog. Nem, Ő tökéletes arra, hogy kárpótoljon minden kihagyott élvezetért.
Kacér mosollyal nyugtázom, hogy elégedett, és engedelmesen kísérem a bárpultig, ahol amíg Ő a pultos lánnyal üzletel, én megszabadulok a két tequilától. A whiskey-s üveget látva, ugyanis vajha lesz rá szükségünk.
-Nem túl macsós ez, kérem?- szemlélem nevetve, ahogy fogával letekeri a kupakot, és a földre ejti. Viszont visszautasítani egy üveget sosem illendő, így miután kortyoltam az aranyló alkoholból adom vissza az italt, és tekintetét követve meg is pillantok egy ajtót. Vélhetően arra...szűröm le pillantásából, és ha máshogy nem dönt, akkor részemről indulhatunk is. Isten ments, hogy elsiessünk bármit, de kettesben is haladhatunk lassan...

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Csókja vad, és eszméletlenül élvezem. De azért a szociális korlátok még mindig élnek, és nem lenne szép látvány a bár közepén egymásnak esni, így a pult felé vesszük az irányt.
Nem kell sokáig unszolni, egy kis plusz alkohol sosem árt, és ki tudja mit reagálnék saját tetteimre, ha kijózanodom.
-Hidd el, szólni fogok.- nyugtatom meg a férfit, bár nem gondolom, hogy annyira izgulna értem. S hogy később már nem lesz rá lehetőségem? Remélhetőleg nem is fordul majd meg a fejemben, hogy nem bírnám a tempót.
Csak lennénk már kettesben, és teljesíthetném az első kívánságát. Hisz van még Neki kettő, bár lehet felesleges volt ennyit adni Neki...
A kinézett hely a mosdó, és bár tetszik a határozottsága, a durvaság a nőkkel szemben nem a kedvencem.
-Hé, csak kedvesen.- húzom fel szemöldököm, de ettől függetlenül nem engedem el a kezét. -Bocsánat...bocsi... elnézést.- exkuzálom magam minden egyes kifelé menekülő lánnyal szemben, s ha van rá lehetőség igyekszem visszafogni a férfit, hisz mindenki megérti majd mi a helyzet, nincs szükség tettlegességre. Tartogassa csak ezt a hevességet nekem, de kerüljünk zárt ajtók mögé.
Erre nem is kell sokat várjak, bár anno "legelitebb"-nek titulált helyszínnél el tudtam volna képzelni jobbat, de a célnak megfelel.
Ahogy kattan a retesz és koccan az üveg a mosdó melletti pulton, a férfi elé lépek.
-Szóóval...- húzom végig mutatóujjam lassan a mellkasán, pont mint megismerkedésünk pillanatában. -Elmondod mit szeretnél pontosan?- suttogom halkan füleibe, s harapok aprót fülcimpájába -Vagy rám bízod magad?- fúrom kék íriszeim övéibe, s tovább nem megyek, míg nem rendelkezik valahogy.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Kérdésem után hátrébb lépek, de válasz helyett a férfi torokköszörülve pakolni kezd.
Meg kéne lepődjek...nagyon is meg kéne lepődjek, hogy épp szinte filmbeillő jelenetnek vagyok szemtanúja. Azt hiszem ez lenne az a pillanat, amikor tudatosul bennem, hogy rosszfiúkkal kezdeni mégsem leányálom, és sikítva -amíg lehet- menekülni kezdenék. Az ilyen filmek végződnek csúnyán...szóval most más lesz a forgatókönyv.
Meglepődöttség helyett tekintetem inkább türelmetlen. A pénzt egyszerűen figyelmen kívül hagytam, sajnos túl jó voltam ebben mindig is, sosem érdekelt igazán, hogy van vagy nincs... mindig volt, így sosem tanultam meg az értékét. De dolgozom ezen! Azért viszont határozottan hálás vagyok, hogy nem egy csúnya vágás után találkozom majd először a késsel.
-Más nincs? Pisztoly, telefon, sósmogyoró?- vonom fel pajkosan a szemöldököm, ám kérdésem költői. Nem várok választ, és annyit még nem ittam, hogy rendőrnénit játszva pakoltassam ki a zsebeit. És jelmezem sincs, szóval veszett ügy lenne. Egyébként is, ujjaim már régen az ing gombjait szabadítják ki ügyesen, amikor Ő az üvegért nyúl, s megvárom amíg lenyeli a kortyot.
A szociális korlátokat a retesz tartja kinn, a bennem rejlőket pedig rég feloldotta már az alkohol és a mámorító füst. S ha már enyém a pálya, akkor kapja meg a kényeztetést! Egy könnyed mozdulattal nyúlok ruhám szegélyéhez, majd áthúzva fejem felett a lenge anyagot, mint egy pólót, dobom a mosdó szélére, hisz inkább vizes legyen, mint koszos. Így már egy egyszerű fehér pánt nélküli csipkés melltartóban, és hozzá illő brazil tangában lépek ismét hozzá egyik kezem tarkójára csúszik, s fejét lejjebb döntve ajkaim szenvedélyes csókba hívják övéit. Másik kezem pedig félbehagyva a gombokat, helyette tenyerem a férfi meztelen mellkasára tapad, és határozott lépteim a legközelebbi falig vezetik őt. Neki is jobb, ha van minek támaszkodni, nekem is jobb, mert így apró terpeszbe állva még közelebb léphetek hozzá, hogy csípőm övét érintse. Száját nem engedem, nyelvünk buja játékát csak apró harapások szakítják meg. Tarkóját simító kezem néha hajába túr, majd nyakára tér vissza, míg a másik folytatja a félbemaradt munkát, s végig kigombolja az inget, majd ha már ilyen ügyesen belejöttem a gombolkozásba nem állok meg itt, hanem a nadrág gombját, és -ha van- övét is kicsatolom. Ujjaim már az ing alatt, csupasz oldalán futnak végig, majd kidolgozott hasán térnek vissza a nadrág szegélyéhez, és lejjebb csúszva, óvatosan markolva férfiasságára.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Olcsó nőcske, túl könnyű préda? Nem, hogy ezeket a jelzőket érdemeljem az kell, hogy elfogadjam az áldozat, az alárendelt szerepét. Most pedig nem erről van szó, egyáltalán nem.
A férfi tekintete jólesően simogatja idomaim, s ahogy magához húz pontosan tudom, hogy pont erre van szükségem. Határozott mozdulatok, forró csókok és hamis érzelmek...tökéletes búfelejtő.
Ujjaim az inget gombolják, s közben a falhoz vezetem őt. Nyakam jólesően bukik oldalra szabad utat engedve ajkainak, majd ismét száját veszem birtokba, s hasonló hevességgel viszonzom csókjait. Derekamat szorító kezei egymáshoz préselik testünk, s érzem ahogy egyre forrósodnak porcikáim. Ajkaim nyakára és fülcimpájára kalandoznak, s ahogy fenekembe mar körmeim önkéntelenül hagynak apró piros csíkokat derekán. Kénytelen vagyok kicsit eltávolodni tőle, hogy nadrágjához férjek, s hasát már finoman simítva apró kezem egészen férfiasságáig találjon utat.
-Azt kérted kényeztesselek...- lehelem ajkaira, ahogy államat elkapva csókra ránt, majd belemerülve nyelvünk táncába kezem végül gyengéden markol férfiasságára. Finom mozdulatokkal kezdem kényeztetni, s ahogy eltépve magát tőlem a férfi feje a hideg csempén koppan, reménykedem, hogy jól csinálom.
-...szóval most ne játszunk számolósdit.- ragadom meg az alkalmat, hogy mélyen szemébe nézve előbbi kijelentésére reflektáljak. Ő kérte, hogy kényeztessem, hogy pontosan miért is adtam neki kívánságokat már nem tudom...az a rész már sikeresen kiesett a memóriámból. De mindegy is. Ujjaim egyre határozottabb simításokkal ingerlik legnemesebb szervét, és ahogy kezei ismét fenekembe marnak, elengedve farkát térnek vissza ujjaim izmos hasára. Új kör.Kezeim a nadrág korcába kapaszkodnak, és alsónadrágját is megragadva húzzák az anyagot, miközben ajkaim apró csókokkal indulnak el nyakáról kulcscsontján át lefelé, kitérőt téve egyik mellbimbójára, és hasfalát illetvén csókokkal guggolok egyre lejjebb. Mire idáig eljutok, a nadrágok anyaga rég a földre hullott, hacsak közben a férfi másképp nem határoz. S ha továbbra sem akadályoz, akkor nyelvem hegye fürgén fut végig hímtagján, majd annak végét kezdi kényeztetni, s közepes ütemet diktálva süllyed férfiassága egyre mélyebbre, majd szabadul ki ajkaim közül.

"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |

George&Emily

Ujjaim finoman kezdik ingerelni legnemesebb szervét, majd szorosabban markolva hevesebb tempót diktálnak, mígnem ismét lágyabban kényeztetik a férfit. Nem tudom mit szeret, de teste árulkodik, és ujjaim alatt jólesően duzzadozik farka.
Élvezem a határozottságát, élvezem, hogy a fenekembe mar, és élvezem, hogy nem sérelmezi a vörös csíkokat oldalán. Kényeztetni akarom, hallani a hangján a gyönyört, ahogy levegővétele zihálássá változik, és a koppanás a falon már jó jelnek tekinthető.
-Nemsokára!- nevetem ajkaiba, és abbahagyva a kézimunkát inkább egész testemmel nekifeszülve olvadok bele szenvedélyes csókjába, tűrve kezei szorítását, mindössze apró csípőmozgással ingerelve Őt. Majd ígéretemnek eleget téve válok el szájától, s jutok el némi segítséggel férfiasságáig.
A makkjánál kezdem, majd ütemesen tűnik el egyre mélyebben és mélyebben ajkaim közt pénisze, és nyögése zene füleimnek. Kényeztetés pipa, innentől kezdve már csak saját örömömre működök, habár ez mit sem von le mozdulataimból, sőt inkább hozzátesz. Egyik kezem óvatosan simítják golyóit, s amikor hajamba túr már teljesen nyelem férfiasságát, majd ismét nyelvemmel kényeztetem, változtatva ütemet és módszert. Ha szeretné én így is eljuttatom a csúcsra, nem félek attól, hogy nem lesz viszonzás. Élvezem már a tényt is, hogy nem a megszokott ember áll előttem, hogy minden eddigi korláttal szembe mentem, és még az sem zavar, hogy hajamnál húzva von a férfi egy óvatlan pillanatban szájára.
Fáj, de nem zavar, ajkait hevesen falom, és tarkójába kapaszkodva adom át neki az irányítást. Eddig nekem hagyott teret, innentől kezdve egyértelműen kezébe vette a dolgokat, és ahogy a hideg csempét érzem hátam mögött, egyik lábam szinte automatikusan kulcsolódik a férfi derekára.
Csak pár másodperce van szüksége, hogy bimbóim immár fedetlenül meredezzenek, és ahogy mellembe mar hozzá hasonló módon koppan fejem a csempén, akad el lélegzetem, majd préselem ki a levegőt hangos sóhajjal ajkaimon. Akarom őt, most már én akarom érezni, most, rögtön, mindenféle sallang nélkül.
Választani tudni kell, és én jól választottam ma estére, mert a kockás has tulajdonosa nem is teketóriázik sokat, combomat simítva laza mozdulattal tépi el a tangám, s puhaságomhoz érve érezheti, hogy én is készen állok, nagyon is.
Erőszaknak helye nincs, a határozottságát viszont díjazom. Ahogy mozdul, kezem nyaka köré kulcsolva hívom újabb szenvedélyes csókba. Vezessen, ahova akar, ha megtalálta hogy jó neki, egyik lábam ismét az öv mögé kulcsolódik, csípőm hívogatva lökődik előre, és Ő nem teketóriázva hatol belém, míg én jólesően nyögök bele a csókba.
Kezeim hátára csúsznak, s körmeimmel kapaszkodom belé, még közelebb húzva őt magamhoz, hogy kebleim mellkasának feszülve érezhessem tökéletesen az általa diktált ütemet, melyre csípőm Őt segítve ring.
Többet akarok belőle, csinálja, repítsen a magasba....menni fog Neki fehér por nélkül is, tudom. Ajkaim vadul falják övét, ám csókunk gyakran fullad jóleső sóhajba, vagy harapok akaratlanul ajkába elnémítva egy egy hangosabb nyögést. Néha szabad nyakára esnek csókjaim, meg-megszívva a bőrt, majd arcélét illetik apró puszik, minden egyes lökés után.
Gyorsabban...mélyebbre...gyerünk...diktálja csípőm számára, és megpróbálom a lehető legjobb helyzetet megtalálni erre. Egy egy taszítás után gerincem ívben feszül hátra, érzem, ahogy elkezd száguldozni a jóleső bizsergés testemben, és agyam is teljesen átadja magát az élvezeteknek. Innentől kezdve mindegy a helyszín, mindegy az ember, már minden újabb perc további gyönyört hordoz, és már hangom is szabadjára merem engedni, hisz ki tilthatná meg az örömöt?


"Clouds for my troubles..."
| George Andrew Goodwin | The Harem Hookah Lounge | outfit |