Jared Harris

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
~Vicces
~Általában kedves
~Okos
~Őszínte
~Határozott
◆ negatív tulajdonságok:
~Forrófejű
~Alkoholista
~Makacs
~Bizalmatlan másokkal szemben
~Szeret a középpontban lenni

◆ egyebek: Rettegek a hörcsögöktől, és a többi rágcsálótól is. Ja igen, és a lovaktól meg még jobban félek. Utálom őket.

Történet vagy szerepjátékos példa

1996. Az év, amit a szüleim annyira...de annyira gyűlölnek. Nos, ekkor születtem meg én. Las Vegasban. Első lépés a jó szülővé váláshoz: Ha gyereked van, az isten szerelmére ne Las Vegasban akarj szülni és..élni! De természetesen az anyámon már itt is látszott, hogy mennyire szeretett engem. Na mindegy, erre még kicsit később visszatérünk. Nem előre tervezett gyerek voltam, hanem csak úgy becsúsztam. Ennek apám örült a legkevésbé amit egy ponton meg is értek. Na szóval ott tartottam, hogy nem voltam betervezve. Ennek ellenére elvileg örültek mikor megszülettem. Ezt nehezen hiszem el, de az azért igaz, hogy senki sem utálja a gyerekét. Legalábbis a normális emberek nem. Fordítva ez már egy teljesen más történet. Az, hogy én nekem mi a véleményem ő róluk arról én rímes verseket is tudnék írni.
Életem első évei úgymond normálisan teltek. Apám természetesen lelépett, ment új csajt felcsinálni meg ilyenek, ezért anyám vigyázott rám. Ő sem kedvelte apámat, én meg pláne, hogy nem. Aki csak új lelécel minden ok nélkül az egy idióta. És ő az, nagyon is. Rendben, fiatal volt még mikor születtem, de ez szerintem nem mentség. Az ő hibája, hogy milyen egy elcseszett gyerek lettem. Az általános iskolát úgy végeztem el, hogy szinte félévente kellett keresnünk újat mert a magatartásom nem volt valami fényes. De tanulni jól tanultam, csak az iskolát és a gyerekeket rongáltam fontosabb volt ennél ezek szerint. Furcsa iskolák. Anyámat nem nagyon érdekelte, hogy miket csinálok. Tizenhárom évesen volt olyan eset is, hogy enyhe alkoholmérgezéssel szállítottak kórházba. Anyám bejött hozzám, hogy élek-e még, de akkor is csak ordibálni tudott velem. Apám meg pláne. Havonta egyszer jött el hozzánk körübelül, és máris azt hitte, hogy azt fogom csinálni amit ő mond. Hát nem. Miután kikerültem a kórházból ott fojtattam ahol abbahagytam. Vagyis..pár hónapig sikerült abbahagynom a vedelést, de nem bírtam sokáig és újra belevetettem magamat a piák gyönyöreibe. A középsulit új kezdtem el, hogy már az első napon sikerült összevesznem két tanárral. Az osztályommal kijöttem, az első pár hétben, mivel ők sem voltak azok a tipikus jófiúk. Sajnos anyám átrakatott egy másik osztályba, mivel ő szerinte a többiek rossz hatással voltak rám. Ez hülyeség. Las Vegasban mindenki rossz hatással van mindenkire. Így teltek az iskolában töltött napjaim..."tanultam", csajoztam, balhéztam. Otthon meg ennél sokkal rosszabb volt a helyzet. Anyámmal is csak vitázni tudtam, egyszer véletlenül meg is ütöttem, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam teljesen józan. Azt még mindig bánom, hogy kezet emeltem rá, de annyira felidegesített, hogy nem tudtam mást csinálni. Amikor pedig apámmal találkoztam...hát őt természetesen nem akartam megverni, de azt mindig is éreztettem vele, hogy mennyire utálom. Vagyis..az az igazság, hogy néha örültem mikor eljött vagy én mentem hozzá, amit persze neki nem mutattam ki neki. Mégis jobb, hogy havonta látom mintha soha az életben nem. Az ő hibája minden, de..néha bűntudatom van amikor olyan köcsögül viselkedek vele. De ez csak ritkán volt még eddig!
Az iskoláról még annyit, hogy szerintem már régen kirúgtak mivel nem járok be. Erről remélhetőleg apám és anyám sem fog tudni még egy jó ideig. Az alkohollal való viszonyom nem változott semmit sem, de ez az iskolával ellentétben nem titok előttük. Elég beteg dolog, de nekem tetszik ez az élet. Már megszoktam. Inkább örülniük kellene a szüleimnek, hogy nem lövöldözök és gyilkolgatok.
Aztán meg tizenhét évesen szerintem élvezni kell az életet és nem azon izgulni, hogy jaj mi lesz majd később.
És az én életembe amúgyse szóljon már bele senki. Se a barátaim, se a szüleim se senki. Főleg azért mert szinte már nem is lakok anyámnál. Inkább..másoknál lógok. Nem hinném, hogy aggódna értem mikor napokig nem lát. Ha meg mégis akkor magára vessen. Semmivel sem jobb az apámnál. Annyira összeillenek. Őszíntén szólva nem is értem, hogy bírják ki egymás nélkül.
Okkal vagyok ilyen véleménnyel róluk. Ha valakit nem szeretek az mindig okkal történik. Ők meg adtak nagyon-nagyok sok okot erre. Azt nem mondom, hogy a halálukat kívánnám mert ez nem igaz. Annyira nem vészes a helyzet. De ő miattuk lettem alkoholista, vagyis apám miatt. Az iskola meg már...az más dolog. Las Vegasban nem lehet normális életet élni. Maga ez a hely nem normális. De szeretem. Legalább sok felé lehet menni, aminek a felére én nem is emlékszek mivel a jó szokásomhoz híven általában nem éppen egy flakon vízzel szoktam nekivágni a nagyvilágnak. De majd talán egyszer megváltozok én is. Vagy nem. Lesz ami lesz.