Jared & Shayaan

Vendég

Rezeg a telefonom, és pityeg is mellé, így jelzi azt, hogy sms-t kaptam. Nem akarom megnézni kitől jött. Ma nem akarok semmit sem csinálni, csak feküdni a hatalmas jó meleg és puha ágyamban, és aludni. Átfordulok a másik oldalamra, hogy had aludhassak tovább, de a telefonom újra megszólal. Felülök, beletúrok a hajamba, és a telefonért nyúlok, hogy megnézzem mégis ki a szösz zavar ilyen hajnali órán. Körülbelül délelőtt tíz van, de az nekem még hajnalnak számít, pláne akkor, ha előző este sokáig kimaradtam.
Gyere a vidámparkba délután 3-ra. Beszélnünk kell!
Ennyi áll az üzenetben, a húgomtól jött. Fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem, már jó pár hónapja nem beszéltem vele. Neki köszönhetem jóformán azt, hogy ott vagyok jelenleg ahol… egy olcsó prosti… imádom a húgomat…
Pedig Ő azt állítja, hogy nem tehet semmiről sem, de mégis csak Ő volt az aki beköpött apánknál, és ezért ki lettem dobva a házból. Szépen végignézte ahogy összecsomagolok, és elmegyek, nem próbálta lebeszélni az őseimet arról, hogy ezt tegyék velem. Kegyetlen tud lenni az élet. Pláne mikor a saját rokonaid tesznek keresztbe.

Egy óra múlva kellene a vidámparkhoz érnem, és még mindig nem tudom, hogy elmenjek e avagy sem. Hiszen jó lenne tudni, hogy mit is akar tőlem drága testvérem, de még sem akarom őt most látni. A seb még túlságosan friss… de el fogok menni. Tudom, hisz túlságosan is kíváncsi vagyok ahhoz, hogy csak így itthon maradjak, és ne tudjam, meg mi lehet az, ami miatt így bujkálva kell találkoznom vele. Lehet, végre bocsánatot kér? Áh, azt azért kétlem, ahhoz túlságosan is magasan hordja tökéletes orrocskáját. Mindig is Ő volt a szent a családba, pedig semmivel sem volt jobb nálam, csupán pár évvel fiatalabb, így még én mikor kicsik voltunk, mindenki rá figyelt, mert a kisbabák olyan aranyosak, a nagyobbak meg már annyira nem, mert azok tudnak rosszalkodni is...
Fehér csőszárú nadrágot veszek fel, barack színű V kivágású felsőt, és egy magas sarkú cipőt. Megfésültem a hajam, sminkeltem, majd felkaptam a táskámat és indultam is. Győzött a kíváncsiság, pedig tudom, hogy nem kellene mennem sehova sem.
A megbeszélt időpont előtt tíz perccel már ott vagyok a vidámparknál, be is megyek, majd az óriáskerék felé veszem az utamat. Régen ez volt a kedvencünk, szóval minden bizonnyal itt lesz. De egyelőre nincs, szóval várnom kell. Neki dőlök a korlátnak, nézem az embereket, mindenki jól szórakozik, kivéve engem. Negyed órával később még mindig nem jön senki sem, lehet haza kéne mennem… de nem. Ha már eljöttem ide, akkor igen is jól fogom magam érezni!

tag: Jared || words: 418 || notes: rövid lett, bocsánat:$

Vendég

Néha már magam sem tudom eldönteni, hogy hol jobb lenni. "Otthon", vagy pedig kinnt az utcán. Mindkettőnek vannak hátrányai és előnyei. Otthon azért szar lenni mert ott van anyám és a kalandjai, de legalább van kaja. Kinnt meg azért szar mert...öhh..bármikor lecsaphat rám egy díler -amit nem bánnék-, és haverok nélkül elég unalmas tud lenni. Sajnos a baráti köröm mostanában eléggé megcsappant, ami annak köszönhető, hogy már ő közülük sem mindenki bírt engem elviselni. Van ilyen. Nem is érdekelnek. Van mikor jobb egyedül lenni, akármennyire is társasági ember voltam régebben. Változnak az idők, és változok én is. Nem a jó irányba, de ez már csak mellékes.
Ma..hát ma inkább a napot azzal töltöttem, hogy mászkáltam össze-vissza a városban. Egyedül. Fülhallgatóval, mobillal, egy zacskónyi heroinnal plusz két tűvel a zsebemben, a kezemben meg ott volt szokásosan egy üvegnyi whiskey helyett most bor. Hát igen, kell a változatosság.
A heroin hozzám kerülésének története nem valami bonyolult. Anyámnál találtam, és elvettem tőle. Ennyi. Nem kell róla tudnia. Amúgyis, nem vagyok drogfüggő. Néha magamhoz veszek ezt-azt de ettől még nem vagyok totál rá állva. Amire rá vagyok kattanva az köztudottan az alkohol. De ez jó nekem így.
Este fele bementem a vidámparkba. Fogalmam sincs, hogy miért. A borból már nem volt sok, lehet, hogy ez is közrejátszott benne, hogy idejöttem. Tíz éves lehettem mikor utoljára jártam itt. Azóta..nem változott sokat ez a hely. Sok mindenkit ismertem...azt hiszem az egyik haverom az óriás keréknél volt annó..de nem biztos.
Persze azóta már gondolom elment innen. A vidámpark nem a legjobb melóhely, az biztos.
Ha már az óriás keréknél tartottam akkor felülhetnék rá. Szerencse, hogy még ilyen későn is működik..
Mivel még a részegség azon részéhez nem jutottam el, hogy elkezdjek ismeretlen nyelven beszélni simán fel tudtam ülni. De amikor elindultunk azt hittem sugárban fogok elkezdeni okádni. Nekidőltem a korlátnak, és előkotortam a zsebemből az egyik tűt meg a drogot. Csak hogy ne unatkozzak. Nem lesz ez a szokásom...csak mégegyszer utoljára. Amikor az én kabinom járt a legmagasabban a keréken be is adtam magamnak egy adagnyit.
Még mentem egy kört, mielőtt leszálltam volna. Nemtudom mikor vettem ki a fülhallgatómat a fülemből, de mostmár a zsebemben lapult. Hmm..érdekes. Persze a tűt is eltűntettem, a bort meg én okos fennt hagytam az óriás keréken. Sebaj, úgysem volt benne olyan sok. Céltalanul kóvályogtam, nem tudtam hova üljek fel..aztán megláttam egy egyedül ácsorgó nőt. Elmosolyodtam, odamentem hozzá és nekidőltem, mármint estem a korlátnak. De úgy csináltam mint aki teljesen okés.
- Szia! Mit csinálsz..egy vidámparkban..itt egyedül? -
Utólag jöttem rá, hogy ennek a mondatnak bizony nem volt túl sok nyelvtani értelme. Mindegy. Általában az ilyen nők nem olyan okosak, hogy észrevegyék az ilyesmit. Bár én nem tudom milyen ez a csaj..csak..szép..és..dögös és..csinos.

Vendég

Hallgatom az emberek beszélgetéseit, akik épp várakoznak, hogy végre felülhessenek az óriáskerékre, vagy éppen elhaladnak mellettem. Mindenki vagy az egyik játékot vagy a másikat fényezi az ismerőseinek, és próbálja rávenni a többieket, hogy menjenek majd ahhoz a játékhoz még egyszer, vagy többször vissza. Régen én is ilyen voltam, mikor a húgommal jöttünk ki ide, folyton próbáltam rábeszélni, hogy a merészebbnél merészebb dolgokra üljünk fel, aminek a vége egészen biztos az, hogy mind a ketten viszont láttuk az ebédünket, de megérte, mert közben nagyon jól szórakoztunk, de ez már a múlt, amire nem akarok gondolni, mégis ez a hely akaratlanul is előhoz néhány emléket.
Hamarosan egy srác megy el előttem az óriáskerék felé, kezében egy üveggel, amiből már jócskán hiányzik. Fogalmam sincs hogy engedhették be ide, talán jól meg tudja játszani azt, hogy józan, de annyi piától kizárt, hogy egy kicsit se csiccsentett volna be. Az óriáskerékre is simán felengedik. Nem értem, miért, nincsen szemük az embereknek? Hisz elég feltűnő az üveg a kezében, és látszik, hogy nem éppen egy sima limonádé van benne. Megtehetném, hogy megállítom, de mégsem megyek utána és húzom vissza, pedig lehet, hogy az lett volna a helyes. Ki tudja milyen természettel rendelkezik, pláne így, hogy nem tiszta teljesen. Nem akarom, hogy azt higgye zaklatni akarom vagy valami, és nekem jöjjön.
Elfordítom róla tekintetem, mikor egyedül beszáll az egyik kabinba. Inkább nem nézem, azt, hogy hogyan is megy fölfelé hisz lehet a tetején eszébe jut, hogy Ő superman és megpróbál a köpenye meg a tapadós rucija nélkül repülni. Hmm... mondjuk megnéztem volna Őt egy olyan ruhában, hisz az nem sokat ad a képzeletre, és kíváncsivá tett az, hogy egy ilyen helyes pofival megáldott srác mennyire is lehet felszerelve... Na de mindegy is.
Előveszem a táskámból a telefonom, és vagy századjára is, újra olvasom a húgomtól jött üzenetet, hátha valamit félre értettem, de semmit. Igaz, ez a vidámpark igen csak nagy, és pontos helyet nem írt, de akkor is... hova máshova mehetne, ha nem ide?
Egy kis idő elteltével észre veszem azt a srácot akit már korábban is kiszúrtam magamnak. Most már üveg nélkül volt, így már sokkal inkább elnyerte a tetszésemet. Valamint örülök, hogy nem akart szuperhősöset játszani.
- Szia- Köszönök neki egy mosollyal az arcomon, mikor ide jött hozzám.
- Ha megfogadsz egy tanácsot, először gondold át, azt amit mondani akarsz, mielőtt kimondod... - eszemben sincsen kioktatni vagy ilyesmi, ez inkább amolyan jó tanácsnak lett szánva.
- De hogy a kérdésedre is válaszoljak... vártam valakit, de nem jött el, és most unatkozom. - mosolyodok el.
- De most hogy itt vagy, talán már nem fogok tovább unatkozni... Shayaan vagyok. - mutatkozok be neki végül.

tag: Jared || words: kevés... :$ || notes:-

Vendég

- Hát rendbeeen..elnézést..legközelebb jobban odafigyelek majd. -
Tisztára olyan volt mintha a nyelvemen vagy inkább helyén ólom lenne. Pedig ez csak a pia hatása de..elég jól bírom, hiszen tudok normálisan beszélni és...nem estem össze. Még. Most nem csak részeg vagyok szóval ez így kicsit nehéz. Csak nehogy kidobjanak a vidámparkból mert azt én szereteeem.
- És kit vársz? És miért most? Nagyon késő van, veszélyes ilyenkor egyedül vagy duóban mászkálni! -
Érdekes, hogy ilyen későn szervez valaki találkát. És pont egy vidámparkban.
Nem is értem miért izgat ez engem annyira, hiszen semmi közöm hozzá, hogy ki kivel találkozik, de én mindig is olyan kíváncsi voltam.
- Én sosem vagyok unalmas. Én.. -
Basszus. Nem jut eszembe a nevem.
Ja de, megvan.
- Jared vagyok. De ugye nem vagy rendőr? -
Na az igazán nagy szívás lenne ha az lenne. De a rendőrök olyan rondás. Shayaan pedig nem az. Egyáltalán nem.
De azért jobb megkérdezni, nehogy kiderüljön, hogy mégis, megtudja a személyes adataimat és lecsukat.
- Nem fázol? -
Én személy szerint nem. Csak kicsit szarul vagyok. De tök jó, hogy úgy beszélek vele mintha valami régi barát lenne de én mindig ilyen vagyok. Utálok komolykodni. Fújj.
- Nem szeretnél hullámvasutazni? Az még az óriáskeréknél is jobb. -
Nem bírom ki kérdezgetés nélkül. De a hullámvasút jó ötlet.
Mondjuk nem pont részegen de ez már csak mellékes. Nem lenne semmi bajom tőle szerintem. Talán hánynék. Nagy valószínűséggel igen, dehát az óriáskereket is kibírtam, nem?

// bocsi, hogy rövid lett :S