Gerard Michaels, mert így hívták azt a majmot, akinek a keze lassan indult lefelé a hátamon, önelégült mosollyal nézett végig a termen. Oké, hogy munka, és a legfantasztikusabb limuzinban vitettem végig a hátsómat a fél városon egy irdatlanul drága francia pezsgő kíséretében, de semmi kedvem nem volt végighallgatni Mr. neandervölgyi kéjelgését, azt, hogy már csak a látványra is szinte elélvezett örömében. Nem sok boldogság lehet az életében, annyi szent.
- Nuria, ez lesz életed legjobb estéje - ütögette meg már a fenekem tömpe ujjaival a negyvenes fickó, aki felett a tűsarkú cipőimben úgy elláttam, mint a makkot kereső mókus a letarolt erdőben. Felsóhajtottam halkan, végül is ez is hozzá tartozott a munkámhoz. - Gyere szépen, kislány, be kell mutassalak néhány öregembernek - fintor jelent meg az arcán, ahogy a kezemért kapva elkezdett húzni maga után, és még azt is elfelejtettem neki megemlíteni, hogy legközelebb válasszon magának Mauglit, ha még a nevemet sem képes megjegyezni.
Nem a legkönnyebb egy törpe mellett lépést tartani, aki a terem legfontosabb emberének tartja magát, miközben a kötelező bájmosolyomat kellene villantanom, mint az egyik friss csirkéje,de megtettem mindent, egészen addig, ameddig a tekintetem meg nem akadt egy fiatal férfin, akit úgy rajongtak körbe a nők és a férfiak, mintha kihalófélben lévő faj képviselője lett volna. Kíváncsian néztem még utána, még akkor is, amikor még több férfi gyűrűjébe vonszolt be Michaels, és ahogy végre sikerült is elszakítanom a pillantásom a kisebb látványosságtól, valóban három ősz, alig pár szál hajjal rendelkező férfiak közt találtam magam.
- Nala - nyúlt meg a tekintetem az új névre, amit rám aggatott, ugyanabban a pillanatban, amikor a fenekembe markolt - nagyon hálás teremtés - nevetett fel mind a huszonöt fogát megvillantva a népes tábor előtt. - Ők pedig, Nala - itt végre sikerült eltalálnia hatásszünetet tartva, látványosan végigsimítva az oldalamon a melltartó nélküli, nyakpántos, hát nélküli fekete koktélruhám varrása mentén - hadd mutassam be Jake Fisher-t, Mike Hamilton-t és Alessio Florentino-t.. - rájuk mosolyogtam a kiosztott szerepem szerint.. aki új barátnő, még abszolút nem jártas a hírességek közt, és a totál tudatlant, már ami a jó zenét jelentette. Nos, elmondhatom, hogy nem igazán nyűgöztek le az őskövületek.
- Nora.. - suttogtam oda egy kedves mosoly kíséretében Gerard-nak. - Nora Raynhood a nevem, uraim - csusszant ki a számon az igazi nevem, ahogy bemutatkozva egyesével kezet fogtam a férfiakkal, de nem akartam rossz fényben feltüntetni Michaels-t, hagyni, hogy azt higgyék, csak egy kurvával, akinek a nevét sem volt képes megjegyezni, jött volna el a fogadásra. - Édesanyám nevezett Nalának. Szerinte az sokkal tündérmesésebb - mosolyogtam az idősebb férfiakra, végül félig Gerard felé fordulva, egészen közel hajoltam hozzá, kezemmel hátranyúltam az övéért, hogy lefejthessem magamról minél előbb. Lehet, hogy mosolyognom kellett volna, bájosan elfecsegni az időt az angol időjárásról, vagy éppen a lombikbébi programokról a "dórémífászót" mantrázgatva, jobbnak láttam, ha egy időre lelépek. Legalább egy adag alkohol legyen bennem és akár képes vagyok népdalokról is társalogni!
- Elnézésüket kérem, de muszáj vagyok magukra hagyni pár percre Önöket. Biztos vagyok abban, hogy nélkülem is tökéletesen.. el tudnak beszélgetni mindenről - meggyőzően rámosolyogtam mindenkire, megengedve magamnak, hogy.. ha már tisztes barátnőt kellett alakítanom, Gerard szája sarkára is nyomtam egy puszit... amihez még nekem kellett lehajolnom?! Mondtam már, hogy utálom, ha egy pasi törpe? Mielőtt még tiltakozhattak volna, már a fekete magas sarkú cipőim visszhangos koppanásaiban siettem a bárpult felé, ahol az első teli pohárnyi alkohol (?) után nyúlva már öntöttem is le a torkomon azt.
- Bocsi. Azt hiszem porzott már a torkom - mosolyogtam rá az áldozatomra. - Ez.. jól esett. Kaphatok még egyet ebből? - vezettem végig rajta a szemeimet leplezetlenül, elgondolkodva azon, hogy vajon minden itt jelenlévőnek akkora képzeletbeli farka van-e, mint amilyen seggfej volt Gerard. De akkor jutott eszembe, hogy én őt már láttam.. percekkel korábban. - Hol hagytad a falkád? - utaltam széles mosollyal a rajongótáborára.

♣ Ha mégsem Te szeretnél lenni a leszólított, azt is megoldjuk ♥ ♣

Mikor is hallucináltam utoljára? Biztos voltam abban, hogy Garfield - ha már lúd legyen kövér alapon - bolygatta meg a fejemet annyira a hülyeségeivel, hogy már nem tudtam, mit beszélek. A drága, francia pezsgő is lehetett volna az ok, vagy éppen a hajhagyma nélküli vetetlen kert, ami az öreg bácsikák fejbőrén fénylett. Elfintorodva nyaltam végig a számat gyorsan, ameddig a szöszi forgolódott egyet.
- Igen-igen, hozzád beszélek - néztem előbb a szemeibe, majd sikerült alaposan megvizsgálnom a pultban engem bámuló férfit is, mire csak egy pillanatra bizonytalanodtam el. - Azt hiszem. De tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy.. igen - bólintottam hirtelen, ahogy visszanéztem rá, de valami nagyon nem stimmelt vele, ezért egy perc néma csendet szenteltem annak, hogy rájöjjek mi volt az, amikor a háttérben egy unalmas szimfóniáról áttértek valami polkás baromságra, nekem pedig muszáj volt letennem magam, mielőtt még rosszul lettem volna a zeneválasztásra, de azért annak örültem, hogy egyik régiség sem volt annyira elvetemült, hogy a táncparkettre akart volna pörgetni. Valószínűleg megint csak az foglalkoztatott volna, hogy vajon nem csak a fejükön kopaszodnak-e az öregek.
- Szóval amit iszol, az ott van a kezedben, vagy legalábbis annak a maradéka - állapítottam meg Sherlock-ként egy jóval szelídebb és kevésbé őrült mosollyal az arcommal, végre, székkel a fenekem alatt, a lábaimat pedig nem lóbálva inkább csak a bokáimat keresztezve hölgyként nyugodtan rápakoltam a keresztlécre. - Tehát most valaki másnak a nyála került a számba és bármiféle fertőzést elkaphatok. Már úgyis régen volt hüvelygombám, igaz is - folytattam a már megkezdett monológomat  - nem mintha közük lett volna egymáshoz - és a kimondott szavakra még az én szemöldököm is felhúzódott enyhén, meg is köszörültem gyorsan a torkomat, mintha semmit nem mondtam volna, legalábbis érdemben biztosan nem. Látszólag sztrájkoltam, mert nem a fiatal férfi felé pislogtam, hanem mereven fixíroztam egy ideig a pult mögött sorakozó alkoholsereget, ujjaimmal eltolva magamtól az addig még mindig tartogatott idegen nyállal elkevert italos poharat. Elgondolkodva azért megkockáztattam egy oldalpillantást mégis, csak hogy nem-e sokkoltam őt annyira, hogy ameddig én nézelődtem, szépen lelépett, de nem.. ott volt még.
- Csak néha vagyok dilis, ez nem általános állapot - engedtem meg magamnak egy bátorító mosolyt felé, ahogy megmoccantam a széken, hogy félig a férfi felé fordulhassak. - Szoknom kell, hogy bárhogy is hívjanak, mindenre hallgatnom kell. A szenilitás virágkorát éli itt.. - mutattam valamerre arra, amerre Gerard lehetett a tarfejűek találkozóján. - Amúgy nem szoktam sokat beszélni, csak hát.. a nyál tette ezt velem. Amúgy Nora vagyok. A legtöbbször - fintorodtam el ismét nem tetszően, erőt véve magamon pedig sóhajtottam egy hatalmasat, csak hogy befogjam végre. Nagyon. Mert kellett már végre, mielőtt sikoltva szaladt volna el előlem az, akit amúgy letámadtam. Teljes mértékben megértettem volna, ha egy szó nélkül fogta volna magát, hogy valami csendesebb környéket célzott volna meg.
- Te mihez gyűjtesz erőt... kólával? - sikerült mégis csak továbbra is beszélnem, na meg akkor is folytattam ezt a szokást, amikor a pultostól kértem mojitot. Lehetőleg más nyálától menteset.

Kissé hülye korszakomban kapod a reagot, de a zene tehet róla Remélem sikerül azért kicsit megmosolyogtatnom

Valahogy ledöbbentem, amikor meghallottam a nevét. Na nem azért, mert bemutatkozott, hanem mert nem az én hangomon tette. Úgy látszik, sokkolt az, ha nem én beszéltem, vagyis nem, nem az, inkább még mindig az volt botrányos, hogy másnak a piáját öntöttem magamba, ki tudja, milyen nyálösszetevőkkel. Na nem mintha -névlegesen ismeg ismert - Jerome nyála jobban esett volna, de akkor is.. Fújjj!
- Francia őseid vannak? Vagyis.. olyan vagy. Oké, nem találkoztam sok franciával azon kívül, hogy elherdálják az összes pénzüket olyan puccos izéken, mint ez, de a neved nagyon francia. És nekem meg szükségem van piára, az én részecskéimmel - pislogtam már fel a pult mögött ácsorgó férfire, gyorsan berendeltem nagylelkűen ugyanazt az "erőset", mint amit Jerome is ivott. Elment a kedvem az erősebb shot-októl, annak ellenére is, hogy rám fért volna, nagyon is. Talán úgy kibírtam volna a golyófejűek találkozóját ott, a hátam mögött. Akár bowling-ozhattam is volna velük, de ahhoz le kellett volna tépni a nyakukról a fejüket. Oké, lehet, hogy nem is olyan sokára megtehettem volna, mert halálközeli korban voltak már jócskán, és nekem azt a csókát kellett összenyalnom... fintorodtam el hirtelen, hogy a következő gyors pillanatot kihasználva már teljesen a mellettem ülő - amúgy egészen csendes szöszire néztem, aki nem vitte túlzásba az áradozást. Na mindegy, én beszéltem helyette is eleget.
Teljesen felkészülten, kíváncsian néztem őt végig, már én is a kezeim közt szorongatva egy jégkockákkal, kólával teli poharat, amikor nem több, mint három teljes szót kaptam.. rákészülve még közelebb hajoltam, de azért nem másztam az ölébe, hogy folytassa, én nem zavarom meg és nem hozom rá a frászt, amikor legnagyobb megdöbbenésemre büfizett, hogy még az ebben versengő ovisok is irigykedtek volna rá.
Igyekeztem leplezni a mosolyomat, először szigorú pillantással mértem végig a körülöttünk lévőeket, lassan hátrébb húzódva, csak hogy kényelmesen kiegyenesedhessek a székben már ismét a bárpult felé fordulva, de már nem tudtam nem köhintéssel álcázni a nevetésem, és miután rendeztem az arcvonásaimat, már csak egy széles vigyorral köszörültem meg a torkomat, ahogy ismét Jerome felé néztem.
- Semmi gond. Én inkább felcsaptam volna legszívesebben a középső ujjamat másoknak, de hát nem vagyunk egyformák - nevettem el magam, felemelve a poharamat is, hogyha akart, koccinthasson velem. - Szóval elárulod végre, hogy miért itt múlatod az időd ahelyett, hogy mindenféle agyatlan csirkével társalognál.. vagy pedig idős, perverz, cukrosbácsik ballonkabátjaira vigyáznál? - mosolyogva kérdeztem tőle, meglóbálva a bárszéken a lábaimat csak úgy, céltalanul, belekortyolva egy nagyot a jéghideg italba is, csak hogy lemoshassam a korábbi alkoholt a nyelvemről. Jól esett, annak ellenére, hogy azt terveztem, hogy leiszom magam a sárgaföldig, és akkor vicces lesz az, amint Gerard érdekfeszítő sztorizgatásba kezd. Mondanom sem kell, hogy jobban kedvelném akár a Jeti kalandozásai című hőskölteményt is, de hát.. az régen rossz lenne, ha odáig süllyednék, hogy egy olyan szőrös dzsungellel akarjam tölteni az estémet.
- Fogsz amúgy szerepelni ma, mint valami... pingvinjelmezbe belezsúfolt fickó, vagy te is inkább csak mint kirakati bábu vagy itt? - érdeklődtem tőle kíváncsian, mert hogy én mi voltam, azt pontosan tudtam. Jelenleg egy nagyon hűtlen, hüvelygombáról beszélő barátnő. Pfejjjj!

♣ Hát, ez ilyen lett most, ne haragudj. A következő remélhetőleg jobb lesz :)A zene pedig.. Delta Spirit volt. ♣

Na és akkor mi van, ha tévedtem? megesik velem is. Vállaimat megvonva nem lovagoltam a nevén a továbbiakban azon gondolkodva, hogy az én hibám-e az, hogy Jerome nem igazán veszi a fáradtságot, hogy beszéljen nekem. Persze, ha rákezdene a violinkulcsos hülyeségekre, az tuti, hogy abban a pillanatban viszlátot mondva, a csülkeimmel eltipegtem volna tőle. Másra sem vágytam, mint a komoly és ráadásul üzletemberes beszélgetésektől távol lenni, ezért sem sürgettem magam a karattyolásom befejezésével, és ahogy végre megeredt a fickó nyelve, elégedetten kortyoltam bele egy embereset a kólába - fintorodtam el egy egész másodpercig, amiért ilyen gyereklöttyöt sikerült kiválasztani a mellettem ülő pingvinnek.
- A Ritz-ben? - szökött fel meglepetten a szemöldököm. Na nem, ezzel nem vett meg engem, de el nem tudtam volna képzelni, hogy egy szénsavas gumit szürcsölő fickó akár olyan helyen szállna meg, ami elvezetett engem ahhoz a gondolathoz, hogy mégis... Ki ez a Jerome?! - Szerintem már az is maga a felhajtás. Nem szeretem, ha kinézik a számból a kaját és minden izével zaklatnak, meg azt nézik, hogy rendesen bepelenkáztam-e magam egy-egy mosdólátogatás után, mert hujuj - szövegeltem tovább, és lehet, hogy ezzel a lelkébe gyalogoltam, de nem izgatott. Nem ellene szólt, hanem a pénzes fickók ellen, akik sokszor már csak egy kis lóvét meglobogtatva rengeteg nő ölébe úgy vágódtak be, mint maci a málnásba.
Elvigyorodtam a saját hülye poénomon, és rácuppantam megint a szívószálra, mert ugye a nőknek jár, kell gyakorolni a szívást, nem vagyunk elég profik benne, ugye. Egy hirtelen gondolattól vezérelve egy újabb korty után már én fújtam bele, vissza a kólába a levegőt, amitől  buborékok lepték el az innivaló tetejét. Csodás szórakozás lenne, ha nem azt várnák el tőlem, hogy egy hajatlan golyófejű, árkos bőrű fickóval enyelegjek, mindenféle undor nélkül az arcomon. Oké, én választottam ezt a munkát, de egyszer nem akarna valaki olyan is, aki még nem a kaszással pókerezik?
- Amúgy ha már Pingvinek közé álltál, nem kéne körbejárkálnod, hogy minél többen megismerjenek, Topi? - szélesen mosolyogva hívtam őt direkt így - Tudod, a csitriknek, középkorú nőknek meglengethetnéd a Ritz Hotelt, biztos, hogy sikongatva dobnák le érted a gyémántgyűrűiket is akár, a tundrabugyijaikról nem is beszélve - vigyorogtam szöszire hirtelen, tenyereim közt görgetve a kólával teli poharat is ismét felé fordulva a székemben, de csak azért, hogy jobban ráláthassak az emberek alkotta káoszra. Mint a hangyák, úgy zsongtak, csak ezek ráadásul idegbetegek voltak, abszolút nem tudták, merre és hogyan mászkáljanak.
Hirtelen csúsztam le a székemről, sikerült úgy, hogy közben a combom az övéhez súrolódott, a ruhám pedig felcsúszott kissé, de ameddig nem mutogattam a tangába "bújtatott" fenekem, addig nem zavart.
- Velem jössz, Jerome - néztem a szemeibe, kezem felsiklott a karján, egészen a nyakáig, ahol hátul, az ujjaimat becsúsztatva a zakót fogtam meg. - Nem kell fekete-fehér madárnak lenned - magabiztosan kissé lefelé kezdtem húzni az anyagot, és ha nem akart velem megharcolni, engedve nekem közösen leszedtem róla a zakót, amit aztán az eddig alattam feszítő székre pakoltam. A következő lépés az volt, hogy az ujjaim a hajába merültek, de csak hogy az eddig szépen megfésült és rendezett haját egy kicsit összeborzoljam, és ahogy elhúztam a kezeimet, felnevettem. - Bocs.. nem vagyok fodrász - eligazgattam a haját az arcából azért, mert nem emozunk be azért. Annyira még nem szomorú ez az esemény, hogy érfelvágó orgiát rendezzünk.
- Elnézést, ha nem szereted, ha taperolnak, de muszáj volt. Így jobb. És a nők is érted fogják a nyálukat csorgatni, nem a Télapó típusú fickókra. Különben meg ne legyél ennyire befeszülve, nem meghalni készülsz, magadat kéne eladnod. Ha már a Ritz-ben szeretsz az ágyon fetrengeni - végigmértem őt, a szőke hajától kezdve, le, a kék szemeikig, aztán a nyakára tévedt a tekintetem, majd a mellkasára, az ölére, végül pedig a combjait is végignéztem egy elismerő bólintással. - Nincs veled semmi gond, nagyon is rendben vagy - ezt már a szemeibe nézve, mosolyogva mondtam, elorozva a kóláját a pultról is egy ellenállhatatlanná váló mosollyal az arcomon. - Ígérem, vigyázok rád, de emeld meg a feneked és gyere velem. Utána visszajöhetsz, ha nem tetszik az ötletem, megengedem, nem leszek rád mérges. De inkább te legyél talpon, mint a krikettező Beethoven-ek - utaltam a matuzsálemi korú fickókra. - Ha azzal győzlek meg, többé nem hallasz a hüvelygombáról, vagy gátmetszésről és egyéb női nyalánkságról sem - eleinte komolyan néztem rá, végül felnevettem, mert csak vicceltem. Nem terveztem őt többé sokkolni. Ma biztosan nem.

Kicsit megkéstem, ne haragudj érte, remélem, hogy kiengesztellek a reaggal Mondj igent! És ha igen, akkor akár el is menekülhetsz (egyedül), vagy Norával is mehetsz xD Zene is volt, mégpedig ez.

Hogy miért beszélek annyit? Talán ha mások is lépést tartanának velem, akkor könnyebb lenne csendben maradnom. De csak talán. Amúgy pedig ha szabad utat kaptam, sosem voltam az a némán elücsörgő típus, a véleményem pedig mindig is az enyém volt, amit sosem hagytam magamban, mindig el kellett mondanom azt, ami akkor és ott a fejemben volt.
- Nem, van, amikor többet, vagy kevesebbet, ez igen változó. Nem tudom, hogy mikor melyik jön össze - nem kérdeztem rá arra, hogy túl sok-e az neki, amit összehordok. Szokja meg, vagy lépjen le, de ameddig a közelemben marad, el kell viselnie ezt. Legalább én nem a menopauzáról beszéltem neki, vagy a legújabb hajhagyma sokszorosító újabb készítményekről, amit a dörgöl-dörgöl-suvickol ritmusra alkalmaztak az öreg bácsikák.
Még több beszéd és önálló taperolós hadművelet következett a részemről, amitől Jerome-nak már egészen emberi formája lett, aki ráadásul huszonegyedik századi is. Az itteniek többsége visszamaradt Humphrey Bogart érájából, ugyanazzal az öltönyös fizimiskával, viszont Topi ki fog tűnni, így biztosan. Elbűvölten figyeltem őt, amikor végre önszántából is kérdezett, mire röviden rámosolyogtam.
- Escort. Olyan, aki kísérgeti a megrendelőket, valakit alakít a szerepében. Feleség, szerető, barátnő, családtag, vagy csak olyat, aki meghallgat. Néha olyan, mintha családsegítők lennénk, az ügyfelek boldogok, ha azt kapják, amit szerettek volna, mi pedig a munkánkért kapott pénznek örülünk, amiből meg tudunk élni. Nem fizet olyan rosszul, csak jól kell színészkedni. Shakespeare büszke lenne ránk - és persze, sikerült most is egy kisebb beszédet összehoznom, de hé, ő kérdezte, én csak megválaszoltam, ami őt érdekelte. - Itt, most barátnő vagyok. Akinek nagyon elege volt abból, hogy a nevemet sem képesek megjegyezni egyetlen estére - ezt némiképpen morcosan, de azért nem túl nagy jelentőséget tulajdonítva az ügynek, egy vállrántással intéztem el.
Egészen belejöttem abba, hogy taperoltam őt, de persze megint egy kérdés, amire egy sóhajtással felmosolyogtam rá. A spontán jótékonykodás ezek szerint nem az én asztalom, de nem baj, majd maximum szépen lassan ráveszem őt arra, hogy az amúgy egészen dögös pultos kölyökkel a haverkodás nem az igazi, főleg, ha mint hivatásos már csak félpingvinként önmagát kellene bemutatnia másoknak.
- Ne aggódj, van alkoholmentes puncs is - felnevettem halkan, ahogy egy kicsit húztam, de csak azt akartam, hogy végre ne citromba harapott képpel mászkáljon az este folyamán. - Meg kell ismerned a "nagyokat" - macskakörmöztem a levegőbe emelve az ujjaimat, miután visszapakoltam egy pillanatra a pultra a poharat. - Különben is, hogy tudnád őket megdumálni a pultnál ülve? - mosolyogtam rá, de valami még nem tetszett rajta. Újabb kérdés nélkül, hogy egyáltalán lehet-e, az ujjaim a nyakkendőjére siklottak, hogy kicsit lazíthassak rajta, amivel lehetőleg több levegőt is kapott, és a felső gombot is kibújtattam a lyukból az ingén.
- Ráadásul éhes vagyok, és utálom, ha csak engem néznek árgus szemekkel, amikor kritizálom a burzsuj kajákat - elnevettem magam hirtelen, ami mosolygássá szelídült, kedves tekintettel nézve, hogy vajon sikerült-e őt meggyőznöm végre.

Nora nem bolond, hékás xD Zene pedig ez volt.

Még akár fel is háborodhattam volna a kérdésén, de mégsem így történt. Azért nem mondom, hogy nem akadtam meg egy pillanatra az amúgy is kusza, de annál pattogósabb gondolatmenetemben, na de azért erős túlzás, hogy prosti lennék. Ha ezt egy évvel ezelőtt kérdezte volna, egykedvű bólintással és némi ribancos öltözékkel alá tudtam volna támasztani, na de most?! Persze, úgy öltöztem, mint egy dögös huszonéves, aki barátnőként volt mutogatva, mint valami idétlen múzeumi tárgy. Néha idegesítő tud lenni.
- Néha előfordul - bólintottam egyet csak úgy a mihez tartás kedvéért, megvárva a reakcióját, de aztán felnevettem, mielőtt még útszélinek gondolna. - Viccelek! Nehogy elhidd - kacsintottam rá egyet folytatva a magyarázatot. - Nem tudom, hogy vannak a többiek, de elvileg az escort nem szexel, ha dolgozik. Nem vagyunk prostik. Vagyis... elvileg nem, az más kérdés, hogy néha, ha megkövetelik, egészen jól elő tudjuk adni a szédült, szexéhes tyúkot. De csak ha olyat kérnek a megrendelők. De ne másokról beszéljek.. hmm.. szóval én nem vagyok prosti, szexelni a magam szakállára szoktam. Amikor nem dolgozom kísérőként. Vagyis ha kedvem van. Ami elő szokott fordulni ugye. Szeretem a szexet. Jó feszütséglevezető és élvezem is. Nagyon - egyre szélesebb mosollyal, pimasszá válva beszéltem, felkészülve arra, hogy megint kiakasztom, de én már csak ilyen voltam.
De akármennyit is beszéltem, néha úgy éreztem, nem teljesen figyelt rám. Ez a gond a pasikkal. Beszélsz-beszélsz, de ők csak azt hallják, hogy blablabla, na meg ha úgy gondolod, hogy tökéletes az egyetértés, csak kérdezz vissza az öt perccel ezelőtti beszélgetésedre vele.. és tudni fogja  a melltartó méreted, de hogy mást is megjegyezzen?! Luxus!? Oké, én is hibás voltam, mert például az ott hagyott kugligolyó fejűekről én sem akartam megtudni, mikor helyezték fel nekik a műprotkót. Van, amit nem illik tudni a másikról.
És ráadásul még a sok beszédben na meg a bubis kólától is szökdécselve sikoltozott a gyomrom, mert enni kell és enni kell! Ha mondá az úr, avagy a gyomrom, én aztán nem tiltakoztam, hirtelen elgondolkodva már kevesebb ruhában, megfosztva Mr. Pingvin jelmeztől Jerome-ot célba is vettem az ételeket, amiben persze megakadályozott a menetben, a hangjára pedig felé fordultam, na meg közelebb is léptem hozzá, ha már húzott, én meg nem gondoltam, hogy hű de nőies lenne előtte eltaknyolnom. Kíváncsian néztem az arcát, a szemeit a halkabb kérdése után, mérlegelve a döntésemet. Maradni, vagy menni?! Hamlet igazán büszke lehetett volna rám, én nem voltam öngyilkos hajlamú, és ha életben lett volna, biztos vagyok benne, hogy megérdemeltem volna tőle egy arcon nyalást. Vagy máshol nyalást.. Hmmm.... hmmm.. nyalnom kell!
- El is mehetek akár - eltűnődve néztem a szemeibe egy újabb mosolyt felfestve az arcomra. - Csak akkor azoknak a halálpártiaknak kell valamit behazudni, hogy fáradt vagyok, vaaagy hogy rosszul, mint gyomorrontás, esetleg mint valami eszelős tyúk bevisíthatnám a legnagyobb csendben, hogy terhes vagyok. Vagy épp szifiliszes - felsorolva a lehetőségeket egy pillanatra néztem csak fel a szemeibe, a szabad kezemet a csípőmön nyugtatva, miközben a cipőm sarkával kezdtem karcolgatni a laminált padlót. - Mit gondolsz? Melyik lenne a legjobb ötlet? - itt már hosszabb ideig néztem fel a szemeibe, azokba a kékekbe, de már eldöntöttem. A legstílusosabb akkor lehetek, ha azt hazudom be Gerard-nak, hogy rosszul lettem, nagyon sajnálom, és majd otthon megvárom. Tudtam, hogy egy csomó magyarázkodás lesz a végéből, de bármit bevállaltam, csak ne kelljen még egyszer megnyalnom azt a ráncos arcot!
- Velem jössz magyarázkodni, vagy egyedül küzdjek meg a Tojásfejűvel? - kíváncsiskodtam, miközben kissé távolabb húzódtam tőle, nehogy a sok eszement liba azt higgye, hogy Jerome nekik nem szabad préda. Mert az volt. Egy kólaivó, sokkolható pingvin - legalábbis szerinte. Így, mindenféle hivatalos ruha nélkül egészen emberinek tűnt. Férfinek.

Egyre jobb xDDD Már ringyónak is nézik -.- xDDD Zene pedig ez volt.

Valahogy érzékem van azokhoz a pasikhoz, akik nem beszélnek sokat. Komolyan, akár illegethetném is magam jobbra is, meg balra is, akár a rúdon is, Jerome akkor sem fog áriákat énekelgetni kedvemre, akár az Aidából. Hirtelen rántottam össze a szemöldökeimet, ahogy tudatosult ez a gondolat, és még én is megrémültem. Honnan a fenéből szalajtottam pont egy ilyet?! Biztos voltam abban, hogy ez csakis Gerard műve lehet, ott, a kopasznyakúak táborából, aki orgazmikus élvezettel szürcsölte bőszen a pezsgőjét, tanítani valóan kicsapva oldalra a kisujját - már ahogy meg tudtam állapítani, ahogy nekem hátal állva tette mindezt. Oké, túloztam, csak elképzeltem ezt a jelenetet, de biztos voltam abban, hogy kényes volt, a "nemesebbik" fajtából.
- Szóval én most akkor elmegyek - jelentettem be a szöszinek, aki mellől valahogy nem volt kedvem elmozdulni, csak hogy valami hihetetlen kifogással végül leléceljek innen.  Nehéz az escortok élete, hát na! - És bejelentem, hogy rosszul vagyok - bólintottam is meggyőzően a szavaim mellé, és a távolból fixíroztam csak azt a bácsikát, akivel sikerült egy randit lefixálnom. - Mondjuk.. hogy kiloptam a kezedből valami mérget, nehogy véletlenül meghalj, és most én kezdtem haldokolni - kevésbé meggyőzően motyogtam mindezt, de csak egy pillanat volt, hogy egy hatalmas lélegzettel a tüdőmbe engedjek annyi frissnek mondható, kölnivel és parfümmel teleengedett levegőt, amennyitől még nem voltam rosszul. - Te menj csak oda nyugodtan. Úgyis megtalállak, csak a pingvinmentesítettet kell keresnem - hirtelen széles mosoly futott az arcomra, ahogy a pult felé böktem a fejemmel, és azzal ott is hagyva Jeromot megindultam...
Hogy beteljesítsem az akaratot... a végzetet, bármit, ami hozzásegíthetett ahhoz, hogy végül aztán a munkáltatóm egy következő napom lecsesszen, csak mert nem végeztem normálisan a munkám. De egyszer adná ki magát egy ilyen korosodó pókháló barátnőjének és megtudná, hogy nem Csipkerózsika álma tulajdonképpen ez a munka! A fenéket!
Mint ahogy az egyértelművé vált, szerettem beszélni, egyedül a pszichológusomnak nem. Neki különben is fizettem, szóval részben a prostim volt - futott át a gondolat a fejemen és ezen felvillanyozódva léptem oda Gerard-hoz, hogy eltávot kaphassak tőle. Tíz perc, és megannyi ismerkedős párbeszéd után, mint hogy.. "- Nuria, szivecském, ma este ünneplünk" amiket aztán a részemről olyanok követtek, hogy "Muszáj pihenned, drágám, holnap fontos nap lesz". Persze erre a többiek azt gondolták, hogy a fickó újabb frigyre lép, amin csak egy hangyányival nevettem fel hangosabban a kelleténél, de végül sikerült moderálnom magam és egy bűbájos mosolyt sikerült az arcomra tapasztanom, amivel bőven kimerítettük volna akár a fiatalkorúak megrontását is Gerard-nál. Legközelebb fogok hozni magammal egy plüssmacit is, esküszöm!
Húsz perc! És vagy ötöde annyi agysejttel és energiával sikerült kiverekednem magam - na nem szó szerint - a nyugdíjas klub táborából, és csak hogy hitelesebbnek tűnjek, nem kezdtem őrülten menekülni Jerome felé, csak a megszokott, lágy cipőkoppanásokkal szeltem át a termet, elé érve pedig felmosolyogtam rá már nyugodtan.
- Úgy tudják, hogy, hogy migrénem van - gyorsan kikértem még egy kólát a pultos sráctól, ebben az esetben jéggel, és csak úgy szolidan, nőiesen beletúrtam ujjaimmal a jéghideggé vált barna szmötyibe, hogy kihalásszam az egyik formára fagyasztott kockát, amit aztán az ajkaim közé a nyelvemmel simítottam végig egy jóleső sóhajjal. - Imádom elnyalogatni a jeget - futott ki ajkaim közül ez az amúgy totálisan felesleges információ, amit naná, hogy megspékeltem egy tök jó folytatással. Ez az Nora, csak így tovább! - Kicsi koromban mindig jégnyaló versenyeken vettem részt - felnevettem jókedvűen egy kacsintással megspékelve is azt, de végül rendeztem magamat, a már az időközben kisebbre nyalt kockát eltüntettem a számban.
- Ha gondolod, akkor mehetünk - váltottam végül témát egy gyors körbekémleléssel a teremben. - Elöl, vagy hátul szeretnél? Mondhatnám a behatolást, de most éppen kifelé indulnánk - kiszélesedett a mosolyom, ahogy Jerome-ot figyeltem, és hölgyhöz illendően most nem taperoltam végig. Különben is már elég mintát vettem róla, amikor vetkőztettem őt. - Mennyire vagy gyors? Csak mert úgy is csinálhatjuk. Vagy sompolyoghatunk is akár - elgondolkodva, félhangos beszéddel tartottam szóval (magamat?) őt, találomra elindulva előre. Valamerre arrafelé lehetett a ruhatár.

:(Remélem nem olyan szörnyű, mint amilyennek én érzem  Zene ez volt.

Elfelejtettem neki szólni, hogy nincsen átlátszó kóla. Márpedig az, amit ivott.. menet közben meglátva, mit hajtott fel, nagyon nem tűnt  fekete gumipiának. A reakciói pedig egyértelműsítették, hogy még csak nem is sprite-ot, sem pedig ásványvizet nem ivott. Felvontam picit a szemöldökömet, de nem szóltam érte, még nem. Viszont az egyértelmű volt, hogy a jégkockás akciómmal sikerült őt megakasztanom, és nem kicsit élveztem a pillantását rajtam. Talán ezt is akartam elérni, kirángatni abból az egyszerű egykedvűségből, amiben megfeneklett.
- Nem szereted, ha fényképeznek? - kíváncsiskodtam már a magyarázkodására, nekem nem volt semmi gondom vele. Megtanultam, hogy legyek még dögösebb a képeken, mintha ebben a fekete szűk, testhez álló ruhában már ne lettem volna elég szemrevaló egyébként is. Már éppen indultam volna a "csak gyorsan"-ra, amikor Jerome mást gondolva nem nyúlt a kezemért, amit sikeresen meg is fogott, ugyanabban a pillanatban pedig eltérített az elöl való szökésről, és ahogy korábban én vezettem őt, most ő volt az, akit én követtem.
- Hova sietünk amúgy ennyire? - kíváncsiskodva értem be, és ahogy mellette sétálva néztem rá oldalra, hirtelen nem tudtam elgondolni, mit szeretne. - Lesz olyan hely, ahonnan nem akarsz majd megszökni? - beszéltem tovább neki, mert tényleg érdekelt, hogy hol akart elbújni, na meg főleg velem, amikor eddig nem igazán volt együttműködő. Mondhatnám azt is, hogy sokkoltam újra és újra, de hát istenem. Ezek szerint megszokta. Szökött fel megint a szemöldököm értetlenül a homlokom felé, amit azért nehezemre esett elképzelni. Ő nem tudta, mit akart tőlem, így muszáj voltam vele önmagam lenni. Nem véletlenül beszéltem annyit! Jutottam a felismerésre, és ez összezavart. Általában azt mondtam, amit elvártak tőlem, nyájas voltam, kevésbé ironizáló, Jerome mellett pedig mást sem csináltam. Sóhajtva húztam el a számat is, de azért derűs maradtam, egészen addig, ameddig Jason-t meg nem láttam. Arcomról lefagyott minden kezdeti lelkesedés, ahogy afelől jött, amerre a szöszi húzott, és egy pillanat alatt megmakacsoltam magam, ha Jerome nem akarta, hogy felnyaljam a padlót, muszáj volt megállni. Vagyis muszáj lett volna, ha azonnal nem rántom őt vissza, csak hogy a következő pillanatban már az addig szabad kezem fusson fel az oldalán, hogy "elbújva" az ajkam az ajkára ne forrjon lassan, émelyítően édesen, csak úgy tapogatózva eleinte, s ha hagyta, akkor elmélyíthessem a csókomat, hogy húzzam az időt, ameddig Jason el nem tűnt a képből. S hogy az mikor volt? Fogalmam sem volt róla, mert úgy helyezkedtem, hogy a hátamat láthassák mások, míg az én testem hozzásimult Jerome-hoz, ujjaim pedig az oldaláról felszaladtak a mellkasára, majd a nyakára is, lassan elhúzódva a csókból, de még a közeléből nem.
- Eltűnt? - suttogtam a nyakába, folytatva, hogy értse is, miről dumálok. - Magas, sötétbarna hajú... és azt hiszi, övé mindenki. Egoista vadbarom, sötétszürke öltönyben, makkos cipőben és a libák csak úgy nyáladzanak utána - adtam meg a leírást neki, nyelvemen a vodka ismerős ízével, orromban a férfi kölnijének illatával. - Tényleg el kell innen húznunk a francba! - folytattam torkomat megköszörülve, kis mosollyal felnézve Jerome szemeibe is, az ujjaimat pedig elvontam a bőréről. - Bocsi - haraptam bele az alsó ajkamba egy pillanatra. - A csók miatt. Mehetünk? - váltottam hirtelen, de azért azt megvártam, hogy valóban szabad volt-e a menekülési útvonalunk. Mert már nekem is volt okom arra, hogy kereket oldjak.

Óriási késés, ne haragudj kérlek :/ Remélem azért valamennyire használható lesz