Nem gondoltam volna, hogy elfogadja a cigimet, de jól esik. Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy törlesszem azt a sok szarságot, amit elkövettem az emberiség ellen. És ezt valószínűleg ma este kéne megtenni, mert holnaptól -mivel gerinctelen vagyok- újra bele fogok süppedni az önsajnálat ingoványába. Alapjáraton nagyon köcsög az egyéniségem és még önző is, szóval nem értem, hogy mi is van most velem.
Figyelmesen, elgondolkodva hallgatom történetét. Elég sok defektes ember van a Földön, csak valaki ki tud mászni belőle, valaki pedig ponthogy belemászni tud a problémákba, vérprofi módon. Könyvbe illő a story, nem is vagyok biztos benne, hogy teljesen igaz. Erről nem szegény Craig tehet, csak a függőség és a sok átbaszó mellé kapott ajándék paranoia. Meg azért anyám aranyos kis hazugságai is rátettek egy lapáttal. Fogalmam sincs, mit higyjek, őszintének tűnik, de nem tudom. Túl sokan hazudtak már nekem és túl jól.
Na jó, ha hazudik is, belemegyek a játékba és a villogó "TÚL KÖZEL" vészjelző ellenére nem kezdek el bunkózni. Sőt. Azt hiszem, kedves vagyok vele.
- A nagybátyád legalább rendes volt veled?
És -csak mert hű vagyok magamhoz és a gyengeségemhez- a számba tuszkolok két tablettát. Nyugibogyó, csak nekem, csak most, csak nagyon túladagolva...

A kérdés igazán jó, mert egy ideig csupán magam elé bámulok gondolkozva. Majd egy rövid "ööö"-t eresztve válaszolok.
- Ha úgy vesszük az volt. Marha sokat dolgozott és mindig figyelt arra, hogy tiszta ruhába járjak, ne legyek nyakig mocskos és ne éhezzek. Ha éppen ráért, akkor még leült velem tanulni, alapjáraton csak mindig leellenőrizte a tudásomat. De ennyivel kifújt. Nem merném állítani, hogy a szíve csücske voltam. Nagyon egy komor és jeges viselkedésű fickó volt. Néha ha veszekedni akartam vele, egyszerűen szó nélkül elfordult és elment a szobájába. Amikor erősködtem vele és követtem, akkor viszont nem hagyta magát. Egy alkalommal a grabancomnál kapott el és átlökött a dolgozó asztalán.
Slukkolok egyet a cigiből és folytatom.
- Úgy tizennyolc évesen ellógtam tőle és egy motelben száltam meg. Reggel majdnem összecsináltam magam, mikor az ágyam végénél ott állt. Egy pillanatra azt hittem a kaszás áll velem szemben a nagybátyám képében. Fekete öltöny, jégkék szemek és az a katonásan rövidre nyírt haj. Nem cseszett le és még csak egy rossz szót sem szólt. A kezembe nyomott egy borítékot, ami tele volt lóvéval. Azt mondta, hogy azzal egy ideig el leszek, de ideje munkát keresnem. Ezután együtt megebédeltünk majd este elbúcsozott és hazament. Akkor láttam utoljára. Szerencsétlen nemrég beteg lett és gégerákban elhunyt.
Furcsamód egész jól festett (mi az, hogy jól festett, hisz halott volt már!) mikor a temetésén felnyitották a koporsónál a fejrészt. Egy pár ránc felgyűrödött a szeme alatt, a hajában pedig volt pár szürkés szál.
Még egyet slukkolok a cigiből és Phoenix felé biccentek.
- Most te jössz!
Nincs mese, nem lehet nekem ellent mondani.

Van egy olyan hiedelem, ami szerint a gyerek pontosan tudja, hova születik és ott mi fog vele történni. Lehet, hogy így van, hiszen akad egy csomó sikeres pénzeszsák -főleg itt Las Vegasban- akik azt hiszik, elégedettek az életükkel. Lehet, hogy én sem csesződtem volna el ennyire, ha azt az életet élem, amit ki akartam jelölni. Lehet, hogy nem futnék kényszerpályán. De van néhány mázlista, aki képes rajtmaradni az útján, mint Craig is.
Nagyot sóhajtok. Nem, semmi értelme sem lenne. Az én történetem át van itatva mocsokkal.
- Nekem nincs mesélnivalóm. Nagyon módszeresen basztam el az életem.