A várakozó közönség izgatott morajlása kíséri a lassan színpadra lépő szpíkert. Bár nem az Oscar gálán ülünk, „csak egy egyszerű jótékonysági díjátadó” szinte mindenki kíváncsi. Hiszen vannak olyan jelenlévők akik rengeteg pénzt áldoztak „jótékony célra” mindössze a díjért járó 15 perc hírnévért. Az est házigazdája lassan megkocogtatja a mikrofont, előhúzza a zsebéből a borítékot, kibontja és lassan olvasni kezdi.
- Az illető aki a 2013. évi Amadeus Jótékonysági Gálán az év jótékonykodója díjat elnyerte, aki hazaviheti ezt az arany szobrocskát – mutat a talpazaton álló kis szoborra – és felajánlhatja a 15.000$-os csekket egy általa választott szervezetnek, az nem más mint… dobpergést kérek – hatásszünet- nem más mint a nagyszerű Wade Rochett – A mondat végét már alig lehet hallani a teremben felhangzó vastapstól, amit még az akkusztika is megspékel, úgyhogy a kitörő hangorkán, szinte minden mást elnyom a teremben. A zakómat igazgatva, mosolyogva állok fel, és miután megcsókoltam kísérőm, és miután fogadtam a közeli asztaloknál ülő „ellenfeleim” kézfogás által kifejezett kényszerű gratulációját, elindulok a színpad felé.
Annak ellenére, hogy már vagy ezerszer csináltam ilyet, hiszen a gazdaglét gyakori velejárója, hogy különböző gálákra kell járni( halkan megjegyzem, hogy a jótékonysági gálákra még élvezettel is járok, nem úgy mint minden más idiótasággal tűzdelt gazdagok által szervezett hülyeségekre) mégis, szinte megizzadok, mire végre eljutok odáig, hogy fellépdeljek a lépcsőn, odalépjek a házigazdához, mosolyogva kezet rázzak vele, átvegyem a díjat, majd a mikrofonhoz lépve belekezdhessek a beszédembe.
- Köszönöm, nagyon szépen köszönöm! Igazán megtisztelő a felém mutatott bizalom, és az, hogy idén én nyerhettem el ezt a díjat.- Nem szeretem az előre megírt beszédeket, valahogy túl műnek érzem a megkomponált hosszú beszédeket. Én szeretek rögtönözni, és rövidre fogni a dolgot. – A pénzt szeretném felajánlani a szegénységben élő kisgyerekek étkeztetésére. Köszönöm mégegyszer – Fogom a szobrocskát, és mosolyogva, integetve vonulok le. Mivel ennek a díjnak az átadása volt az est fénypontja, és utolsó momentuma, a társaság lassan oszladozni kezd. Én pedig lassú léptekkel haladok vissza alkalmi partnerem felé. Mivel a díjátadóra mindenképpen partnerrel kellett érkezni, és mivel jelenleg elég minimális a hölgyismerőseim száma, ráadásul egyik se ért rá, kénytelen voltam egy másik módszerhez folyamodni. Még régebben az egyik ismerősöm ajánlott egy escortcéget, ami megfelelő diszkrációval és a szolgáltatáshoz megfelelően korrekt áron dolgozik. Felhívtam hát őket, megbeszéltünk egy időpontot, és így sikerült végül egy partnert találnom. A lánnyal, Gracel, a találkozón néhány sablon dolgon kívül nem nagyon tudtunk beszélni, de a rövidke ismerkedés alatt is kellemetlen társaságnak bizonyult. Ebben az est előtt sem csalódtam, mikor felvettem a megadott helyen. Elegáns ruhájában tökéletesen illett hozzám.
- Huhh- ülök le a helyemre – Végre vége ennek az estének is. Nem tudom te hogy vagy vele, de én most nagyon untam, pedig általában szeretem az ilyen esteket. – Rámosolygok, és lassan elkezdem összepakolni a cuccaimat. Mivel a szobor nem fér el az apró táskában amit magammal hoztam, ezért kénytelen leszek majd kézben vinni.
- Elfogad még kegyed egy italt a bárban, mielőtt az este befejeződik? – Bár elvileg itt érne véget a műszakja, de nekem nem nagyon van még kedvem hazamenni. Szóval, ha az ital azon múlik akkor akár fizetni is hajlandó vagyok, úgyis van pénzem dögivel.
- Esetlegesen kereshetünk egy másik helyet, ha ez nem lenne megfelelő – Állok fel, és nyújtom a karom a hölgyemnek.

Grace : ) 530 Gáz lett :S

Grace kedves kis kijelentése a körülöttünk lézengő ingyenélőkről megmosolyogtat, és feldobja amúgy is meglepően magasan lévő jókedvem apró darabkáit.
- Igen, egyet kell értenem, esküszöm, hogy én se szeretem őket, de időnként elég hasznosak tudnak lenni, ha valamit akarsz tőlük. Szóval meg lehet oldani, hogy cselekedjenek valamit a jó ügyekért is, még ha nem is önszántukból. Amúgy köszönöm szépen kedvességed, örülök azért ennek a díjnak. – Kedvességében az egyik hátulütő, hogy nem lehet eldönteni, hogy csak azért mondja, mert ezt kell mondania, vagy tényleg komolyan gondolja a dolgot. Na mindegy, nem lényeges. Az este további része az ünneplésé. Ebben mindketten egyetértünk. Ez már csak abból is látszik, hogy egy igen hmm izgató suttogás keretében fogadja el felkérésem a keringőre. Bár… igaza van, hogyan is mondhatna nemet egy ilyen helyes és sármos és lenyűgöző, és bájos és rengeteg egyéb jelzőt lehetne még ellőni természetesen szerény személyemre.
- Tudod ez szinte majdnem a tökéletes válasz, ennél jobban nem is reagálhattál volna – apró kis mosoly bujkál a szám sarkában, valahogy jobbnak tűnik, mint vigyorogni mint egy fakutya. – Bár talán jobb lett volna, hogy ha a helyet te választod meg, nem bízod rám. De akkor kezdjünk csak itt lent a bárban, és majd meglátjuk ahogy alakul az este arra megyünk.
Mostmár az egész arcomon ott ül a széles mosoly, ahogy a nyújtom a karom ,hogy belémkarolhasson, miközben élvezem a kollégáimból felém áradó irigy pillanatásokat, és elfojtott káromkodásokat. Féltékenyek, amiért ilyen nővel érkeztem erre az eseményre, és most azt hiszek, hogy hazamegyünk, és rögtön egymásnak esünk. Persze az egész szituációt lerontja, hogy az egész kíséretért fizettem, és nem lesz semmiféle szex, de a többieknek erről fogalmuk sincs. Szóval én legalább kinevethetem őket. Ami már megért minden pénzt.
Halk kattanással záródik be előttünk a liftajtó eltakarva a kint várakozóktól. A digitális kijelzőn lassan csökkennek a számok, miközben idegesen toporgok. Csak ketten vagyunk összezárva ebbe a szűk fülkébe. A közelsége megbolondít, a parfümjének illata beköltözik az orromba, mámorossá tesz, és hívogat, hogy menjek kóstoljam meg, harapjak belé. A következő pillanatban a testem irányíthatatlanná válik, mintha szellemmé válnék, és kívülről nézném az eseményeket, karjaim a derekára fonódnak, magamhoz rántom és ajakim az övéire tapasztom, hogy gyengéd, ám mégis szenvedélyes csókban forrjanak össze. Azonban a következő pillanatban már mintha magamhoz térnék, el is engedem.
- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak megzavart a közelséged – Próbálok mentegetőzni lehajtott fejjel, azonban válaszát félbeszakítja a nyíló liftajtó előtt álló emberek tömege. Ismét belém karol, és betérünk a bárba. Persze rögtön körbevesznek minket a pincérek, hiszen már ide is eljutott a hír, hogy én nyertem meg a díjat. Egy asztalhoz vezetnek minket, azonban mielőtt kihúzhatnák Gracenek a széket, egy fejmozdulattal visszatáncoltatom őket, és én magam húzom ki, és kínálom hellyel a lányt.
- Nekem egy Mojitot extra limeal a hölgynek pedig amit szeretne- Mivel nem tudom, hogy mit kér Grace, így nem is rendelhetek helyette. De talán nem fogja rossznéven venni. A pincérek elmennek, hogy teljesíthessék a rendelést, közénk pedig kínos csend telepszik az előbbiek miatt.

Grace : ) 495

Az italra várva, hosszú hallgatásunk csendjét végül ő töri meg. És ha úgy vesszük sok igazság van a mondanivalójában. Tényleg nem kellene rosszul éreznem magam csak azért, mert megcsókoltam, hiszen én nyertem, és ünneplünk. Tehát beleférnek ilyen apróságok is. Sőt ha fent csinálnánk, akkor még közönségünk is lenne. Szóval egy szép kis előadást produkálhatnánk nekik. Persze a legtöbben irigykednének, hogy én tolom a főszereplőt, de van ilyen, hiszen ez olyan mint a valóság. Ott is hiába vágysz arra, hogy elkapd mondjuk a csinos kis főszereplőjét mondjuk a Transformers 3-nak, mégse te vagy az a szerencsés, aki megteheti. Törődj bele haver, ez a valóság, és menj vissza az asztalodhoz dolgozni. Nekem mondjuk annyiból szerencsém van, hogy egy gazdag környezetben nőttem fel, így olyan dolgokat is megtehetek, amiket mások nem nagyon. Ráadásul ismerkedhetek a hírességekkel is, semmi akadálya a dolognak. Régebben gyakran előfordult velünk, hogy mondjuk egy új film premierjének másnapján egy idegen ágyban találtuk magunkat az előző éjszaka látott hölgyeménnyel karöltve. Csak sajnos vagy nem sajnos az utóbbi időszakban rengeteget változtam, egyesek szerint nem éppen a jó irányba. Éppen ezért érzem magam furán a csók után. Korábban talán csak nevettem volna egyet, és továbbléptem volna. De most..
- Talán igazad van, és tényleg nem kell vele foglalkoznom, hiszen nyertem. Bár tudom, hogy ez a díj nem ér sokat, de akkor is, jó érzés, hogy én nyertem meg. Szóval bulizzunk, vagy szösz. – Óvatosan mosolygok rá, miközben meghozzák az italainkat. Ajkaimhoz emelem a szívószálat, és nagyot kortyolok bele. Imádom a Mojitot, valahogy mindig felfrissülök tőle, és visszatérek a valóságba, még akkor is, ha az alkoholmentes verziót teszik elém. Hiszen nem az alkohol miatt ilyen jó, hanem az ízvilágában van valami ami ennyire meg tud őrjíteni, tisztára mint egy jó szex utáni kellemes bizsergés. Gondolkodásom közben hozzák meg az étlapot, pedig egyáltalán nem kértünk. Sőt azon is gondolkozok, hogy kellene-e egyáltalán ennem most, túlzottan fel vagyok pörögve, nem biztos, hogy el tudnék fogyasztani bármit is anélkül, hogy visszajönne. Ennek ellenére kézségesen lapozom át, alaposan megfigyelve, a kínálatot, majd egy mozdulattal küldöm el a pincért, anélkül, hogy Gracet megkérdezném, esetleg kér-e valamit. Tudom ez udvariatlanság de úgy érzem, hogy ennek most nincs itt az ideje. Az étterem elkülönített részében egy kisebb parkett van, ahol a táncolni vágyók rázhatják a feneküket, amíg jól esik nekik. Igazán multifunkciós az egész hely, hiszen csak az étterem három funckiós, van a tánctér, az asztalok és a bárpult, ahol ha az embernek kedve van akkor csak bekap egy kis szíverősítőt. Erősen piszkáló gondolat, hogy be kellene társulnom a klub vezetésébe, hiszen szép kis hasznot hozhat a konyhára. Aztán ha nem úgy működik ahogy kell akkor eladom, vagy esetleg elajándékozom. Gazdagéknál már csak így szokás, és utálom is őket ezért.
- Gyere táncoljunk, hiszen ünnepelni kell – Mosolygok, és kezemet nyújtva vezetem a parkett felé. A pultnál még közlöm, a pincérrel, hogy kérek egy üveg pezsgőt. De elhatároztam, hogy ma este kivételesen nem leszek begyepesedett, változtatok és pörögni fogok, hiszen én is megtehetem. Mire felérünk ( na nem mintha egy olyan hosszú út lenne) éppen egy lassú számba kezdenek bele. Karjaim derekára fonom, fejét vállamnak dönti ahogy táncolunk. A fények is kialszanak, és kellemes félhomályba borul a helység ezen része. Persze az összképet rontja, hogy az étterem világítása beszűrődik, ezzel valamit majd kezdeni kell.
- Mesélj valamit magadról, szeretnélek jobban megismerni, nem csak ismeretlenként elválni az este után. Persze csak ha gondolod- Kérlelem, miközben végigsimít hátán, óvatosan megérintve fenekét is.

Grace : ) 568 Rövid lett bocsi