Az éttermek és kocsmák keverékének női vécéiben mindig érdekes információk hangzanak el. Főleg ha a klubban olyan is tartózkodik, aki ismer engem. Bár... nem pontosan ismer, csak tisztában van vele, hogy a milliomos, szépen kidolgozott testű vőlegénye velem kavar. Ilyenkor öröm a vécé fülkében a röhögésemet visszafojtva hallgatózni, hogy a hölgyecske hogyan panaszkodik a 'besztfrendjének'. Szánalmas...
- Marco egyre többet jár el otthonról... A magánnyomozóm szerint viszonya van, és még csak nem is titokban találkozgatnak. Az EFD-n is azzal a nővel volt - mondta fensőbbségesen egy hang, és a mondandójába néha igen furcsa hangsúlyokat vitt bele. Tutira déli volt. Hát, Marco helyében én sem mutatkoznék egy ilyen nővel.
- Nem azt mondtad, hogy az a nő egy luxus kurva? Azt még csak kavarásnak sem lehet nevezni... - nos, hát a barátnője próbálta megnyugtatni, ám a nő hisztérikusan felkiáltott.
- Hát éppen ez az! Hogy kurva! Én pedig a menyasszonya vagyok, és ahelyett, hogy velem feküdne le, vagy mászkálna díjátadókra, inkább azt a tág-vaginájú nőt viszi - az irigység beszélt belőle, de én akkor is borzasztóan sértőnek találtam azt, amit mondott. Éreztem, hogy a dühtől megremegek, és ökölbe szorul a kezem. És roppantul élveztem a helyzetet, hogy megalázhatom azt a nőt nemsokára.
- Amber! Kérlek, maradj nyugodtan, akárki lehet a mosdóban. Én mindig is mondtam, hogy Marconak roppantul nagy éhsége van, már ha érted mire gondolok... - szólt titokzatosabban a nő barátnője. Kedvet kaptam lefejelni a vécéajtót.
- Nincsen senki a mosdóban...
- Láttad már, hogyan néz ki?
- Igen. Tipikus vékony lábú, magas, szőke kurva - na jó, itt betelt a pohár. Úgy beszélt rólam, mintha nem valaki, hanem valami lennék, és ezt senkitől sem tűrtem el, főként nem egy ilyen alpári nőszemélytől.
Lehúztam a vécét, és kinyitottam az ajtót. Kifejezéstelen arccal libbentem a kézmosókhoz, és éreztem: a levegő megfagyott. Amber, Marco menyasszonya engem méregetett miközben megmostam a kezemet, és megigazítottam a hajamat.
- Azért általában csak a rohadt jó nőket kurvázzák le - mondtam neki a tükörbe erőteljesen eltúlozva az ő déli akcentusát.
Emelt fővel távoztam a mosdóból, és nem is fáradtam azzal, hogy helyet foglaljak az előre lefoglalt asztalomnál. Ahhoz túlságosan is felhúztak. Egyenesen a pult felé vettem az irányt, és helyet foglaltam az egyik bárszékén. Keresztbe font lábakkal ücsörögtem, és nem igazán zavart, hogy a nők milyen ellenségen méregetik szűk ruhámat, ami nekem nem dobta ki az úszógumiimat. A szex mindig is a legjobb kalóriafogyasztók közé tartozott...
A rendelésemet várva a pulton doboltam a körmeimmel, és csak akkor szúrt szemet a tőlem balra ülő srác. Már két pohár volt előtte, az egyik teljesen, a másik csak félig volt üres. Meg kell hagyni, eléggé dögös volt. Főleg akkor tartottam a legvonzóbbnak, amikor dühösen kinyomta a telefonját, és visszavágta a zsebébe.
- Nem kívánt személyek keresik, mi? - kérdeztem tőle mosolyogva, és a felsőtestemmel felé fordultam, jelezve, hogy érdekel mind ő, mind a mondandója.

Még mindig rendkívül ideges volt Amber miatt.
Lehet, hogy rossz ember vagyok, de merő irigységből még sosem kurváztam le másokat, még ha az illetők tényleg azok voltak, foglalkozás szerint. Ráadásul még csak szépnek sem lehetett nevezni a nőt, és Marco szerint az ágyban sem volt jó. Akkor már csak egy kérdésem van: miért vette el feleségül? Ja, hoppá. Amber kibaszottul gazdag, vagyis pontosabban csak az apja gazdag, de ő nagyon.
Meg is jegyeztem magamnak, hogy utánanézzek Amber vezetéknevének, nehogy véletlenül kikezdjek az ő apjával.
Miután kiszúrtam a mellettem ülő srácot, érdeklődve figyeltem az arcát: csókos szájak, csodálatos szemek, jó haj. Aztán előbújt belőlem a kurva énem, aki teljesen más milyen szemmel nézett rajta végig.
A cipője márkás volt, olyan 200 dolláros fajta. A nadrágja divatos volt, de a márkájára nem tudtam rájönni, nem volt különösebb ismertető jegye. A telefonja, amit a zsebébe csúsztatott 300 dollár. A felsője alatt megfeszültek az izmai, szóval gyúrni is járt, a vegasi konditermek pedig nem a olcsóságukról híresek.
Hátravetettem a hajamat a vállam, felett, és megszólítottam. Most újra a kedves Summer voltam, és nem pénz szerint mérlegeltem az embereket. Hiszen a srácnak is az arcát szúrtam ki először. De vajon hány éves lehet? Huszon valahány? Hm... egy beszélgetés során konkrét rákérdezés nélkül is ráfogok jönni.
A fiú - vagy inkább férfi - igencsak meglepetten nézett rám, aztán mielőtt válaszolt volna, kinyögött egy ömm-öt.
- Ismerős helyzet - sóhajtottam egy fanyar mosoly kíséretében, és néztem, ahogy azok a szépen ívelt ajkak a pohárra tapadnak, és kihúzzák a maradék piát. Hogy tud egy ember ivás közben is szexi lenni?
- Én Summer vagyok. És már... - kezdtem bele, amikor a pultos felém nyújtotta a megrendelt italomat - rendeltem. - mondtam neki, és óvatosan belekóstoltam az italomba. Jól választottam...
Felemeltem a poharamat, és a fény felé fordítottam. - Annyira édes, hogy nem is érzem benne az alkohol ízét. Persze ez eléggé tömény ital - nevettem Jaredre, és a poharamat újra a pultra helyeztem.
- De ha ezt megiszom, és talpon maradok, akkor meghívhatsz valamire - közöltem vele, és megint csak felragyogtattam egy bájos mosolyt. - És mi szél hozott a sznobok kedvenc gyülekező helyébe? Netán te is közéjük tartozol? - hajoltam hozzá közelebb kíváncsian, és a hangom kissé gúnyos volt. De így legalább tisztában voltam a pénzügyi helyzetével.
Bár kitudja... Lehet, hogy csak beszélgetnék vele.
De szexi... Szóval nem csak beszélgetnék vele.

- Nem baj. Érzéseim szerint még inni fogok - vigyorogtam rá, bár legbelül gáznak éreztem magam, a végén még azt fogja hinni, hogy alkoholista vagyok. A kuncsaftjaim nem bírják a részeg hölgyeket, mert úgy lemarad a nevünk elől az, hogy luxus, és csak a prosti marad. Ezért kellene mértékkel innom... De ma rendkívül felbosszantottak, úgyhogy kivételt tehetek.
- Ó, értem - bólintottam - Unicum? Vodka? Gin? - soroltam fel azokat az alkohol fajtákat, amik tudtom szerint 40% körül voltak. - Vagy esetleg Bacardi Rum? - néztem rá csodálkozva. Nekem abból a 75%-osból egy kis adag is elég volt egy szilveszterkor ahhoz, hogy beugorjak a mínuszban a barátaim hazában az udvaron lévő halastóba. Meztelenül.
Egy pillanatig elgondolkoztam. - Valamennyire igen. De remélem nem akarsz leitatni - mosolyodtam rá édesen, miközben a szemem kissé ingerülten csillogott. Nem hinném, hogy az jó ötlet lenne... Mondjuk főként ő bánná meg, hogy ha valamilyen oka lenne ezeknek. Mert a luxuskurváknak is vannak strici ismerőseik verőfiúkkal. Viszont Jared még nincsen tisztába azzal, hogy mi a foglalkozásom.
Jared felnevetett, amikor meggyanúsítottam azzal, hogy 'sznob'. Aztán elmesélte, hogy az apjától kapja a pénzét. Ajajj, akkor nem vagyok benne biztos, hogy a kora üti a húszat, ha apucitól kapja a pénzt. Megesett egy kicsit a szívem a srácon, persze ezek után még ugyanolyan vonzónak találtam, de kevésbé volt kedvem kihasználni azt, hogy nincsen tisztába a kilétemmel.
- Apuci kicsi fia – gúnyolódtam vele, és kiöltöttem rá a nyelvemet – Én… - kezdtem bele, és nem tudtam mit mondani. Most mondjam azt, hogy vadászok a gazdag pasikra? – Gyakran szoktam ilyen helyekre járni, ha nincsen más programom. Általában összefutok itt pár ismerőssel, meg ilyenek – vontam meg a vállamat, a tekintetem pedig közömbösre váltott. Hazudtam, mert hazudnom kellett. Mondjuk annyira nem is volt ez hazugság, mert néha tényleg ismerősökkel futok itt össze… Hiszen a kuncsaftjaim is az ismerőseim.
Felvont szemöldökkel néztem rá, és elnevettem magam. – Csak nem egy magányos rossz fiúval van dolgom? – kérdeztem rá enyhe gúnnyal a hangomban. Lehet, hogy én vontam le rossz következtetéseket, de akkor most nem szereti annyira apuci pénzét, hogy költse, vagy apuci nem mindig adott pénzt neki?
Gondolatmenetemet a vécé ajtó kicsapódása zavarta meg, aztán a szétbőgött fejű Amber vágtatott végig a klubbon, a barátnője pedig szorosan a nyomában volt. Lenézően figyeltem őket, Amber pedig felkapta a holmiját, és felém fordult. A tekintete elvetemült volt. Már vártam, hogy idejön, és megtép, vagy rám borít valamit. Nos, az első tippem volt a jó. Elindult felém, erőteljesen összeszorított állkapoccsal. Kihívóan néztem rá, szinte már hecceltem. De a kis lúzer barátnője lefogta, és azzal nyugtatta, hogy ne csináljon itt jelentet.
A vendégek kíváncsian nézték az eseményeket, ám amikor megláttak engem, rögtön visszatértek az eredeti pózukba, a drága ronda Amber viszont elvágtatott fújtatva az étteremből.
- Hú. Ez aztán idegbeteg volt – röhögtem magamban, és kortyoltam egyet az italomból.