Jaime & Sasha

A  konyha felé veszem az irányt, el sem hiszem, hogy szombat este van és én itthon vagyok. Egyedül. Chiara azt hiszem valami rendezvényen dolgozik, holnap délutánig. Szóval van körül belül másfél napom, amit csak és kizárólag saját magamra fordíthatok.  Legalábbis remélem, hogy Alex nem talál újabb munkát, vagy valami barom okot, hogy zaklathasson.  Mivel a telefonom a kezembe akad, így egy gyors mozdulattal kapcsolom ki, majd az ablakpárkányra helyezem, pár percig állok és bámulok ki az esti szürkületbe, azon agyalva, hogy a vezetékest is kihúzzam-e.  De mivel nem akarom, hogy senki sem zaklasson, így át sétálva a nappaliba, határozott mozdulattal húzom ki a falból a drótot. Elégedett mosollyal a képemen igyekszem vissza a konyhába. A tejet bedobom a mikróba, és míg várom, hogy jó forró legyen egy kis kakaóhoz, úgy döntök gyorsan letusolok.
Tíz perc múlva kiszállva onnan fel frissülve, törölközőbe sétálok át a szobámba, behelyezek valami cd-t a dvd-be, majd elő kotrok egy fehér francia bugyit, hozzá illő melltartóval és egy fehér trikóval. Bele bújok a rózsaszín színű szőrös papucsomba, majd felkapom az ugyan olyan színben pompázó köntösöm, ami épp hogy a térdemig ér, hatalmas kapucnival, és még hatalmasabb Playboy-nyuszi fejjel a hátán. Nem kötözöm össze, csak fel veszem, hogy a hátam ne fázzon, hajam átfésülöm, de nem kötöm össze, hagyom, hogy szálljon a derekam körül.
Ki megyek a konyhába, hiszen már  tuti elég forró lett a tejem, keverek bele egy kis cukrot és egy kis kakaót… na jó, sok kakaót, egy kis kanállal össze keverem bögrém tartalmát. Majd ezzel együtt és kis kis sütivel egyetemben  támadom be az ágyam a szobámban.  A bögrét az éjjeli szekrényre helyezem, kiválasztom a világ legnyálasabb, ugyan akkor a legromantikusabb és édesebb filmet a világegyetemből: Dirty Dancing. Igen, nem mondanám magam nagyon romantikusnak… főleg a munkámat nézzük, de attól függetlenül… mélyen legbelül én is vágynék egy olyan pasira, aki mindenre hajlandó lenne értem.  De ez nem fog be következni, hisz a munkám első célja, hogy kizárjam az érzelmeket… amit talán túl jól csinálok.
Már épp leülnék az ágyra, amikor meghallom a csengőt, hangos sóhajjal állok fel, össze kötözöm magamon a köntös és abban a hiszemben nyitom ki az ajtót, hogy Agatha, Caleb, vagy esetleg valaki más az. De az eszembe sem jutna, soha, hogy Jaime áll majd a küszöbön. Főleg… hogy  mivel az egyik igen csak jómodú vendégem, nem is tudhatná a címem… hogy szerezte meg?
-Szia…- nyögöm ki amikor a meglepetéstől sikerül szóhoz jutnom,- te… te honnan tudtad meg a címem?- bököm ki végül bosszúsan, mert ha valamelyik alkalmazottnak járt el a szája… megölöm.
-Izé… fáradj beljebb…- túrok barna tincseim közé, majd beljebb invitálom a konyhába, miközben továbbra is azon gondolkodom, hogy mit kereshet itt a konyhámban az a személy, akitől folyamatosan drága ajándékokat halmozz el… csak hogy találkozzam vele… munkán kívül. Ha Alex erre rájön…. erre inkább nem is gondolok.
Miután leül, szembe fordulok vele, még mindig zavarban, neki dőlök a konyhaszekrénynek, nem is tudom mit mondjak vagy tegyek, de úgy érzem lőttek a magányos óráknak…
-Öhm… esetleg… kérsz valamit..?

Frannie & Jaime

M ár alig vártam, hogy lerázhassam magamról Isa-t. Teljesen kikészít az a nő. Még senkit nem hallottam ennyit nyafogni, mint azt a brazil nőszemélyt. Komolyan mondom, kár volt őt felcsinálni. Mindenért engem hív. Szomjas, elzsibbadt a lába, éhes ... Hát mi a f*szom vagyok én? Arra vannak a cselédek, amiket az apja fizet, hogy őket ugráltassa, ne engem. Kisebb dolgom is nagyobb annál, mint hogy azt a frigid picsáját kiszolgáljam. Örüljön annak, hogy egyáltalán hozzáértem, nem még hogy lefeküdtem vele. Kiráz még csak a gondolattól is a hideg.
Kocsikázom egy kicsit. Egyelőre még csak céltalanul, bár vannak ötleteim, hogy hova is menjek. Mondjuk inni valahova. Addig inni, míg holnap reggel felkelve, nem emlékszek arra, hogy ki mellé is feküdtem le. Vagy keresek olyat, akit soha, egyetlen egyszer sem bánnék meg. Belőle meg csak egy van. Egyetlen egy hófehér és makulátlan bőrű nő van ezen a világon, aki elérte, hogy első pillanattól kezdve akarjak vele lenni. Nem érdekel mennyit kér, számomra sokkal többet ér.
Felbecsülhetetlen kincs az a nő, de nem az enyém. Még. Úgysem adom fel, míg teljesen az enyém nem lesz. És nem csak az élvezetére gondolok, vagy a nyögéseire, édes nedveire. Ahogy rá gondolok, abban a pillanatban fordítottam meg a kocsit és mentem a másik irányba. Akarom őt. Most, ma, holnap és örökké. Nem érdekel az sem, hogy tiltja valami mocskos szabály, hogy kuncsaftokkal nem találkozhat munkán kívül. Akkor hát nem kuncsaftként megyek oda. Nem fizetek neki és úgy leszek az övé, ahogy ő meg az enyém.
Percekkel később már a csengőjét nyomtam meg. Nekitámaszkodom az ajtófélfának, úgy várom, hogy meglássam a cicámat. Szinte a lélegzetem is eláll, mikor kinyitja az ajtót. Ránézek és tekintetemet az övébe fúrom.
- Szia Cicca. Nem is örülsz, hogy látsz? - megeresztek egy féloldalas mosolyt, mikor látom, mennyire morci lett, hogy idejöttem. Nem tehetek róla. Nem bírom már nélküle. Bemegyek a lakásába, majd szétnézek odabent.
- Szép kis lakás. - jegyzem meg, miközben leülök és le sem veszem róla a szemem.
- Igen, kérek. Méghozzá téged. - arcvonásaim kemények, de szemeim lágyan fürkészik hibátlan arcát.

Jaime & Sasha

A  zt hittem, hogy az, hogy eljöttünk, elmenekültünk Olaszországból, elég, hogy Alessandro elől is elbújunk, hiszen nem hiába jöttünk el még a földrészről is, hogy ne tudjon rólunk semmit sem, hogy ne tudja meg, hogy egyáltalán még élünk. Nem volt könnyű akkoriban átjönni az államokba, főleg, hogy éppen, hogy betöltöttük a tizennyolcat, de Caleb segített benne, nélküle nem is ment volna. Örülök, hogy az életem részének tudhatom, ha nem így lenne, nem is tudom mihez kezdenék nélküle. Ő mindig ott volt, ha baj volt, mindig segített kérés nélkül, és sohasem fogadott el nemleges választ. Most is, nem csak, hogy segített minket Chivel átjuttatni ide, ebbe az országba, hanem a lakásába is befogadott aminek, nagyon örültünk, persze nem ingyen, hiszen én is dolgozom és a húgom is, de így hogy négyen lakunk könnyebb kifizetni a lakbért. Na nem azért, hiszen nem vagyok épp büszke a „munkámra”, csak, hogy amíg sikerül vissza szerezni az anyuék által ránk hagyott vagyonunkat, addig csak meg kell élni valamiből, na meg az örökös bujkálás sem megy ingyen. Azt hittem, hogy elég messze van Rómától Las Vegas, de gondolhattam volna, hogy Alessandro Di Salvatorenek semmi sem lehetetlen, hiszen ő mégis csak az olasz maffia főnöke, valami vezérük vagy olyasmi. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy már itt van, nem tudom hogyan, milyen embereket tudott lefizetni, megvesztegetni, de itt van, és azt hiszem nem is fog egy hamar távozni, az egyszer biztos… legalábbis addig nem míg ki nem készít és diliházban nem végzem…. vagy nem veszünk részt a családi bizniszben…
Mikor meghallom a csengő hangját, oly annyira megijedek, hogy ijedtemben ugrok egyet, ugyan is, úgy terveztem, hogy én és az egyedüllét végre hetek óta randizhatunk egyet, ugyan is mindenki elpucolt a hétvégére itthonról különböző okokból, sőt Alexnek is meghagytam, hogy ne merészeljen a hétvégén zargatni, mert dolgozni nem fogok és senkinek sem nyitok ajtót. Erre tessék, csöngetnek, én pedig ugrom, és az ajtóban nem áll más, mint az egyik… mondhatni majdnem mindennapos kuncsaftom, most itt áll az ajtómban…. és olyan eszeveszettül szexi és sármos, nem nekem nem szabad erre gondolnom, főleg, hogy nem is lehetne itt.  De ha már itt van… az ember nem lehet udvariatlan, így beljebb hívom, nem is tudom hogyan gondolhattam fél perccel ezelőtt, hogy ez jó ötlet, mert nagyon nem volt az. Abban a pillanatban jövök rá, amint egyből elkezdi csapni a szelet nekem, én pedig mint egy finom csokoládénak… képtelen vagyok ellenállni neki, és nem a pénze miatt, vagy az ajándékok miatt, azok nem is érdekelnek… sokkal inkább az elbűvölő és lehengerlő stílusa miatt.
-Jaime… de természetesen örülök… csak tudod, neked nem szabad itt lenned… tudod tiltja a szabályzat, hogy kliens megtudja a címünket…. és ha erre Alex… akarom mondani Mr. Russel, szóval én biztos bajba kerülök.  – nyögöm ki, ahogy akaratlanul is rajta legeltetem a szemem, Francesca nem lehet itt, fogd fel végre. Nézem  ahogy alig fér el a konyhában, próbálok gondolkodni, hogy mégis mivel kínálhatnám meg.
-Jaime… nem magamra gondoltam…. hanem egy üdítőt, vagy mit tudom én egy sört,- nyögöm ki, ahogy zavartan a hűtőhöz megyek, hogy meglessem mi is van benne. 

Frannie & Jaime

Jól eső érzéssel tölt el, mikor látom, hogy a cica morci amiért itt vagyok. Ő sem gondolta remélem komolyan, hogy holmi hülye szabály megakadályoz abban, hogy eljöjjek hozzá? Nevetséges. Egyébként még ez a szabály, akár mellettem is állhat, hiszen ha jól emlékszem, akkor ki is rúghatják ... és én erre hajtok már egy ideje, hogy ne dolgozzon ott ahol most. Gonosz vagyok? Meglehet, de ez engem nem zavar és nem is érdekel. Ilyen vagyok, így kell elfogadni, még ha nem is szimpatizál ezért velem sok ember. Nem kell nekem tömérdek álbarát, olyanok, akik csak a pénzem vagy a hírnevem miatt vannak velem. Nem védek meg senkit, csak azt aki tényleg fontos nekem. Frannie pedig ilyen személy, akár csak a fiam.
- Cica, miért kell rám folyton kliensként gondolnod? Az már nem lehet, hogy csak barátként ugrottam be hozzád? - elhelyezkedek a széken és onnan figyelem, ahogy kissé feszeng velem szemben. Még sosem voltam nála és ő sem volt nálam, de valahogy jobban leköti a figyelmemet, mint a lakás bármelyik része. Lesz még elég időm körbenézni, ha kimerülten alszik majd édesen az ágyában.
- Ha nem magadra gondoltál, akkor miért nyitsz ajtót ... így? - mutatok végig hibátlan alakján jobb kezemmel. Még az sem zavar, hogy nem megszokott ruhákban van, hanem valamiben, amiben sokan nem látják. Most kivételesnek érzem magam, hogy én láthatom őt mindenféle cicoma és smink nélkül. Így is gyönyörű. Sajnos vannak olyanok, akik csak azért sminkelik magukat, hogy szépnek tűnjenek, de anélkül bűn rondák. Na ő nem ilyen.
Kapva kapok az alkalmon, hogy nem figyel, ahogy a hűtőhöz megy. Mikor előrehajol, hogy benézzen a hűtőbe, hátulról átkarolom derekát egyik kezemmel és magamhoz húzom. Egyszerűen megőrjít az illata, a közelsége és képtelen vagyok uralkodni magamon.
- Tudod, hogy te vagy a világon a legkívánatosabb nő? És nem, nem azért mondom mert kötelességem, hanem mert tényleg így gondolom. A legszerencsésebb férfi lennék, ha csak az enyém lennél. - haját félresöpröm nyakának bal oldaláról és apró csókokat lehellek rá. Szabad kezemmel köntösének övével játszok és úgy teszek, mint aki véletlenül oldja azt ki.
Kíváncsi vagyok arra, hogy meddig bírja anélkül, hogy meg ne adná magát nekem.