A mai nap is a szokásosan kezdődik. Reggel 6 óra van, s én megint csak a plafont bámulom, miközben a kedves nejem itt alszik mellettem. Igen, kezdődik a nap. Még egy pár percig lustálkodom mellette, majd csendesen fel kelek, hogy ne keltsem fel a feleségem. Halk léptekkel megyek le az emeletről egy szál gatyában, hogy egkezdjem a napom egy ütős kávéval, közben gondolataimban a munka s a tegnap esti buli elevenedik meg.
Természetesen Ray-t se hagyhattam ki a buliból, hisz a legjobb barátom. Már pelenkás korunk óta barátok vagyunk. Bizony, 35 év az hosszú idő.
Együtt értük el, hogy a cégünk ilyen sikeres legyen, s nekem nem áll szándékomban félre doni ezt a barátságot. Csodálatos asszonyom még alszik, de mielőtt el megyek, akkor elköszönök tőle, mint egy rendes férjhez illő. Bizony, nős vagyok, de teljesen megkomolyodni én sem tudok, hisz még mindig keresem más lányok társaságát is, amiről a nejem nem tud. Ez így is van rendjén.
Megiszom a meleg fekete kávém egy cigi társaságában, majd elmegyek felöltözni, hisz a közös edzés munka előtt Ray-el, már mindennapos programnak számít. Felöltöztem, majd be lopakodtam a hálóba, s elköszöntem az én csodálatas mátkámtól. Lágyan megpusziltam a fejét, majd a fülébe súgtam, hogy elmentem edzeni.
Út közben biztos össze találkozom majd Ray-el, hisz a közös sportot sem hagyná ki, ha csak nem ütötte ki magát nagyon.

Megint egy újabb reggel. Kissé másnaposan ébredek, de sajnos ez az átka, hogy egész éjjel buliztam. Rám fért, és Dan persze megint csak hozta a formáját. A plafont bámulom, a vendégszoba valahogy kellemesebb légkört ad a reggelemnek, mintha Kathy mellé feküdnék be. Igazából nem is voltam itthon kábé pár napja. Elmentem Los Angelesbe, majd hazajöttem, Dan elrángatott bulizni, és jó volt. Igazából azt tudom, hogy semmi kedvem nem volt felvonszolni magam az emeletre.
Gyorsan tusolok le, bár futás előtt felesleges, mégis, a napi rutinomhoz tartozik. Alig fél óra múlva már el is indulok, futva, természetesen, hogy majd az edzőterem előtt Dannel futhassak össze.
- Élsz még haver? - Szólalok meg a háta mögött jókedvűen. - Láttam nagyon elvette az eszed pár hölgy - Szólalok meg, miután a szemembe néz.
- Tudod, azért jobban figyelhetnél a mennyiségre, szerintem te még aznapos vagy - Vigyorgok bele a képébe, majd benyitok az edzőterem ajtaján, ahol szinte már tárt karokkal vártak minket. Évek óta ez a törzshelyünk, szeretek ide járni...

Nem okozott csalódást Ray, hisz ez már a mindennapjainkhoz tartozik. A kora reggeli edzés, csak nagyon ritka pillanatokban elengedhető. Mint mindig, most is a kedvenc edzőtermünk előtt vártam meg őt.
Még jót is tett ez a kissé hidegebb levegő, hisz nem aludtam valami sokat, így egy kissé másnapos forma van rajtam, amit más is észre vesz szerintem.
Nem kellett sokat várnom Ray-re, hisz mire keztem volna azt hinni, hogy em jön ma edzeni a hátam mögül szóltak hozzám. Igen, ő Ray. A legjobb barátom, s testvérem. Megfordultam hozzá, majd a szokásos mosolyom jelent meg az arcomon, s én is köszöntem neki.
- Neked is jó reggelt. Élek és virulok. Majd kicsattanok az energiától. Nem látszik?
Kérdeztem a magam humoros módján, majd ismét megszólaltam, hisz ezt nem hagyhatom én sem szó nélkül.
- Szépek voltak a csajok persze, de ahhoz nem voltak elég kitartók, hogy az eszem is elvegyék.
Végig a szemébe néztem, majd indultunk be az edzőterembe.
- Ó, látom vicces kedvedben vagy Ray fiú. Nem rossz, de még van mit tanulnod.
Állapítottam meg, majd már bent is voltunk a kedvenc termünkben, s el kezdtük az edzést, közben tovább beszélgettünk.
- És mi a helyzet az asszonnyal?
Kérdeztem rá, hisz pontosan tudom, mennyire kéreti magát Kathy. Nem is értem azt a nót, de komolyan. Itt van neki egy gadag jól menő vállalkozó férje, mindent megkap, s ő neki csak szét kellene tennie a lábát. Komolyan mondom, nem értem a mai nóket.
Az edzés mindig valahogy megnyugtat, talán azért, mert a felesleges eneriámat leszívja, vagy én nem tudom, de jól esik. Közben kíváncsian vártam Ray válaszát, hisz érdekel mi van vele.

- De látszik, hogy én megint jobban bírtam... - Idegesítem, de tudom, hogy nem fogja felkapni a vizet. Ezért is vagyunk olyan jóban. Ismerjük egymás hülyeségeit, és minden hülyeséget együtt csinálunk.
Igazából nem sok kedvem van edzeni, de mégis kell, valahogy felébreszt, segít belerázódni a mai napba.
- Akkor taníts mester! - Jegyzem meg végül arra a mondatára, amiben kifejti, hogy van még mit tanulnom. Még színpadiasan meg is hajolok, de aztán szóba hozza a feleségemet.
- Már nem érdekel a nejem. Vannak nála szebb nők is, szőkék, barnák vörösek, akiknek még könyörögnöm sem kell - Jelentem ki, utalva ezzel arra, hogy ismét belevetettem magam az éjszakai életbe, ahol habzsolom a lányokat. Persze tudja Dan is, hogy csak a megszokott lányokhoz járok vissza, inkább, mint valami betegséget összeszedjek a rám akaszkodó tinik miatt... Persze akadnak még prűd kisasszonyok is, akiket hamar beleviszek az élet jó oldalába, és elég nekik pár szó, meg pár pohár ital.
- Ma lesz egy állásinterjú... Tudod, kirúgtam azt a szőkét... Semmihez sem értett, még kávét sem tudott főzni... - A múltkor kirúgtam három embert, persze Dan nem tette volna meg, de én nem Dan vagyok. Aki nem ért a dolgához, annak menni kell, nincs maradása a cégnél...

- Ó, hát te jobban bírtad, ez igaz. De azért jó buli volt.
Jegyeztem meg. Soha semmin nem sértődöm meg, amit Ray mond nekem, hisz tudom, hogy csak hülyéskedik, s én meg nem is az a tipikus megsértődöm pasi vagyok. A megjegyzésére nem mondtam semmit, csak elégedett képpel néztem rá. Türelmesen hallgattam végig, amit a nejéről mondott nekem.
- Hey, a feketéket se felejtsd ki.
Tettem hozzá, majd visszatértem az edzéshez, aminek nem sokára vége lesz, hisz megkezdődik a meló. Hiába vagy főnök, akkor is be kell járni dolgozni, hisz nélkülünk a cég semmire sem menne.
- Te kirúgtad a szőkét? Csak azért, mert nem értett a munkához, vagy van más oka is?
Kérdeztem, hisz sosem lehet tudni. Mondjuk én nem szívesen rúgok ki senkit sem. Igaz, hogy még csak pár napja volt nálunk  kis szőkeség, de biztos betanulta volna a kávéfőzést. Meg hát, elég jó csaj is volt. Hosszú haj, bomba alak s a dekoltázsa sem volt semmi.
- Te tudod öcsém, hogy kit rúgsz ki, de azért bevállaltam volna egy menetre a kicsikét.
Jelentettem ki, hisz Ray pontosan tudja, hogy nem vagyok az a hűséges típus. Igen, van nejem, de ő nem tud az én kis félre keféléseimről, s ez így van rendjén.
Lassan az edzés végére érünk, s mehetünk be a céghez. Na meg jó hogy mondta az állásinterjút, mert megint özönleni fog, a jobbnál jobb csaj a céghez. Szeretem az állásinterjúkat. Mindennek meg van a maga szépsége.
- Lassan akkor indulnunk kell a céghez. Nem gondolod?
Kérdeztem, majd ittam egy kortyot a vizes palackomból, majd ledobtam a földre.

- Tudod Dan, kezdem úgy érezni, hogy lassan kiöregedsz a jó kis partikból... Mi van veled? - Lökdösöm meg egy kicsit kötekedőn, de persze csak barátilag. - Csak nem szerelmes lettél? Ne kelljen csalódnom benned... - Szívom tovább a vérét. Gyermeki fogadalom volt, hogy sosem leszünk szerelmesek, de nekem ez genetika, Dan tud néha túl romantikus is lenni. Például a lánykérés. Bár csak részleteket mesélt el, mégis nyálasnak tartottam. Bezzeg én...
- Mert idegesített a nyávogása, és mert amúgy sem akartam megdugni - Fintorodom el, miközben már a zuhanyzó felé tartunk. - Ha rajtad múlna nem lenne soha kirúgás... De nekem nem tetszett a hozzáállása... - Tényleg nem tetszett. Első perctől nem volt szimpatikus, ami nálam egy nő esetében furcsa.
- Most hiába nézel így, ő az első nők egyike, akire nem másztam rá... Baj? Te akartad? Megvan még a száma... - Bár nem hiszem, hogy felvenné, csak húzom Dan agyát. Néha kikészítjük egymást a hülyeségeinkkel, de attól még a legjobb barátok és társak is vagyunk. Nem is tudom, mi is lenne velem nélküle. Talán egy házsártos vén öregember lennék, aki csak morog és otthon ücsörögve várja a halált. Ehelyett inkább feldobja a napom, de ilyen egy jó barát.
- Felőlem mehetünk... - Szólalok meg, de Dan még zuhanyzik. - Jössz, vagy még wellness-elsz? - Kiáltok be neki, majd összeszedve a holmimat kifelé indulok. Rá akarok gyújtani, mert hiába vagyok sportember, ez egy rossz szenvedély. Mikor kijön Dan is elindulunk a kis kávézóhoz, ahol mindig megállunk egy kávéra.
- Ma te állod, sajnos még fizetés előtt vagyok - Poénkodom, miközben újabb cigarettát készülök meggyújtani.

- Ne legyen ilyen érzésed. Megnyugtatlak, semmi bajom. Ugyan olyan partyarc vagyok mint eddig.
Nyugtattam meg, majd össze szedtem a holmimat, s zuhanyzásra készen álltam.
- Ugyan már. Én meg a szerelem? Na ne nevettess. Tudod, hogy nem vagyok szerelmes. Aztán kibe lennék az? De most hogy így jobban bele gondolok.
Húztam egy kicsit az agyát, hisz nem vagyok szerelmes, s a fogadlamunkhoz hű leszek, ha már a nejemhez nem vagyok az. Van romantikus oldalam is, de azt csak nagyon ritkán vetem be, többnyire csak a feleségemnek.
- Mondom tesó a te dolgod. De most hallgathatjuk meg a sok nőt, aki majd eljön az interjúra.
Az, meg aztán tényleg nem rám tartozik, hogy kit vesz fel, meg kit nem.
- Az igaz. Ha rajtam múlna, akkor nem lenne, de szerencsére ugye nem rajtam áll ez a dolog.
Röviden reagáltam, hisz másnapos vagyok, s nem igazán kedvez nekem a mai nap, de az edzést semmi képp nem hagytam volna ki. Ez elég furcsán hangzik Ray szájából, hogy nem kefélte meg a szőkeséget, de ő tudja.
- Dehogy baj Ray. Csak nem kezdesz megjavulni? Eljátszadoztam volna vele, de nem baj, majd az új leányzóval eljátszom. A számát meg tartsd meg, rosszabb napjaidra, öregem.
Tudja, hogy csak hülyéskedem, hisz azért 35 év az mégis csak egy kis idő. Kiismertük egymást mind a ketten, s nem sértődünk meg egymás hülye beszólásain.
Elindultunk még lezuhanyozni, de természetesen én mint mindig tovább álltam a zuhany alatt mint Ray.
- Várj, épp most kapom a masszázst.
Kiáltok ki, majd pár percen belül én is elkészülök, s már indulunk is a kedvenc kávézónkba, ahol szinte már mindennapos vendégek vagyunk.
Jót tett ez a kis edzés. Legalább kitisztult a fejem a tegnap buli után, s tiszta fejjel vághatok neki a lányok csodálásába.
- Na jó, de holnap te fizetsz te ingyenélő.
Természetesen egy szavamt sem kell komolyan venni. Néha, más emberek megsértődnek a beszólásaimon, de Ray nem tartozik azon emberek közé.
- A szokásosat, édes.
Szóltam pincérlánykának, aki tudja, hogy minden reggel egy jó erős feketével kezdem a napot, bár igaz, hogy otthon már ittam egyet.

- Partyarc mi? - Röhögöm ki e szó hallatán, hiszen vagy öt éve nem mondott ilyet. Az igazat megvallva néha egyre laposabbak a bulik, mert egyre nagyobb a cégünk, ami egyre több munkával jár. Néha nagyon is fel tud idegesíteni, de olyankor inkább veszek egy mély levegőt, és rágyújtok, mert ha valakit, hát Dant nem akarom elveszíteni soha.
- Talán még nem vagy veszett ügy, maradjunk annyiban... Veregetem meg a vállát, majd a zuhanyzás után kint várakozom, és már a mai napi melón jár az eszem, mikor megint meghallom a hangját.
- Én megjavulni? Erről azt a pár nőt kéne megkérdezned, akikhez járok... Esélyem nincs rá - Jelentem ki komolyságot színlelve, mikor végre elindulunk a kávézó irányába. Szeretem ezt az útvonalat, amin minden reggel végigmegyünk, de most nincs kedvem bemenni a kávézóba, inkább kinn cigizve várom Dant az életmentő kávémmal.
- Imádok ingyen élősködni rajtad, szóval megdobhatsz egy cigivel is - Veszem viccesebbre a figurát, bár tekintetemen már látszik, hogy közeledünk az iroda felé. - Tudod a szemét főnököm nem hajlandó megemelni a fizumat... - Vágok be még egy poént, majd lustán fújom ki a cigaretta füstjét. A cég bejáratánál elnyomom a hamusba, majd unottan sétálok a lifthez egyetlen szó nélkül. Mindig ilyen vagyok, és ezt Dan nagyon is tudja. Mikor felértünk a titkárnő már rohan is felém egy nagyobb csomag levéllel.
- Mr Saintwood, a nagybátyja kéri, hogy hívja vissza, és az édesanyja is kereste az imént... - Szólal meg remegő hangon. Talán ő van itt a legrégebben, talán öt éve? Nem is tudom, nem számolom, csak az a biztos, hogy meg vagyok elégedve vele.
- Más egyéb? - Nézek rá kérdő tekintettel.
- Mr Jensen is kereste, a szerződés miatt, délután kettő körül érkezik... Hadarja el, pont ezt az infót vártam mára. A férfivel egy üzletet akartam kötni, és szerencsére sikerült is, ha idejön. Még alá kell írnom vele a papírokat, és ennyi.
- Akkor szóljon, ha itt vannak a jelentkezők az állásra... - Hajtom el finoman, és már megy is a dolgára. Dan felé pillantok kérdő tekintettel, és várom a kérdését...

- Most miért? Nem vagyok az?
Kérdezem, mintha meglepődnék a reakcióján, pedig egyáltalán nem lepődtem meg, hisz az ilyen slang szavak már nem az én világom. Meg hát, Ray is tudja nagyon jól, milyen vagyok . A cég növekszik, s nincs időnk annyit bulizni, mint régen, de mondjuk ez nem baj, hisz ha nől a cég, az csak jó.
- Tényleg nem vagyok szerelmes. Már van is kibe szerelmesnek lennem. Tudod, hogy nem szegem meg az akkori ígéretem.
Teszem hozzá komoly arccal, majd rágyújtok. Szerettem ezeket a reggelekt. Edzés, majd kávé s munka. Nincs is szebb reggel.
Mikor megérkeztünk a kávézóhoz Ray inkább kint várakozott. Nem tudom mi van vele. Na, a lényeg, hogy beugrottam két erős feketéért, majd kifizettem, s pár percen belül már át is adtam Ray-nek az egyik méreg erős kávét.
- Te kis élősdködő.
Jelentem ki, természetesen csak az agyát akarom húzni, majd megkínálom őt a cigimből. Kinyitom a dobozt, s felé nyújtom, miközben én is rágyújtok még egyre. Nincs is jobb reggeli, mint egy erős kávé és cigi.
Már indultunk is a cégünk felé. Pár perces séta után már oda is értünk, s elnyomtam a csikket a kirakott kukánál, majd belekortyoltam a még forró kávéba.
- Az a kis szemétláda. Talán azért nem kapsz fizetés emelést, mert nem végzed megfelelően a munkád.
Jelentem ki, természetesen nevetve, hisz imádom idegesíteni ezt a fazont. A barátságunk mindennél fontosabb nekem, s nem vagyok hajlandó lemondani róla soha. Kevés ilyen szoros barátságot ismerek mint a mienk.
Beértünk a céghez, s Ray hiperaktív titkárnóje már le is tudta az üzeneteket. Meg is értem, hogy ilyen aktív, hisz Ray a munkában nem ismer viccet, s amint egy hbát követ el valaki, már repül is. Én azért ennyire szigotú nem vagyok, viszont én adok egy második esélyt is, ha arról van szó.
Amint befejezte a mondani valóját a titkárnő, már jött is az én titkárnőm A kis feketeség, akit még nem válltottam le. Szerintem jól végzi a munkáját.
- Jó reggelt az uraknak. A levelit az asztalára tettem.
Kissé visszafogott ma ez a nő, de ahogy ismerem még korán van neki, s majd bele lendül, szokás szerint.
- Jut eszembe, a kedves felesége kereste magát, mondtam, hogy majd vissza hívja.
Nyögte ki a titkárnőm, majd a válaszomra várt.
- Helyes. Köszönöm a tájékoztatást, elmehetsz.
Feleltem, majd Ray felé lett volna egy- két kérdésem, amit út közben fel is fogok neki tenni.
- Szóval, akkor ki ez a Mr Jensen?
Kérdeztem, hisz róla még nem beszéltünk semmit, valahogy nem került szóba.
Más kérdés nem jutott hirtelen eszembe, így aztán csendben maradtam kivételesen.
- Na, és ma kit fogsz kirúgni?
Kezdtem ismét a piszkálódást, miközben lépkedtünk az irodánk felé.

- Pedig a munkámmal semmi baj nincs... Lehet nem nyaltam elég mélyre - Folytatom az elmélkedést, miközben gondolkodó fejet vágok a semmire. Kívülálló szemnek tényleg csak két kollégának tűnünk, akik éppen megbeszélik a munka nehézségeit, pedig saját cégünk van. Terjeszkedünk, és néha már magam sem tudom, hogy is hívnak. Főleg ha erre az elmúlt pár hétre gondolok, amikor az elszámolásokat néztük át, még most is idegessé válok, de szerencse, hogy minden stimmelt. Így végre kissé fellélegezhetünk. Nem is baj, mert így foglalkozhatok újabb kis cégek vállalkozások beolvasztásával, ami nekem nagyon megy.
Dan titkárnője is elég rég van a cégnél, bár ő a lágyszívűbb fajta, nem úgy mint én, végigmérem a kis fekete hölgyeményt, elölről, és természetesen hátulról is. El kell ismernem, nem rossz, de mégsem vonz annyira.
- Be kell jelentkezned az asszonynál? - Vágok egy fejet, amivel mintha azt mondanám, hogy "Papucs vagy!", és ezt Dan is tudja nagyon jól.
Mindig is jól esett ezzel szivatni, hisz néha még komolyan is veszi. Ő is szívat Kathy-vel, de már nem fog tudni, ugyanis a hűtlen férjek klubjába kerültem, de ezt még nem mondtam el neki.
Persze majd meg fogja tudni, de nem most, első a munka, és fel is teszi a nagy kérdést.
- Van egy isteni étterme, de nem tudja tovább vinni, mivel öreg, és kezelésekre jár. Az alkalmazottai kilopnák még a szemét is. A múlt héten keresett meg, amíg búgtatok az asszonnyal, és felajánlottam neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és remélem bele is egyezett. Neked is ott kell lenned a megbeszélésen - Közlöm vele a rideg tényeket, persze átéléssel, hiszen mindig is belendülök, ha valami ígéretes üzletbe akadok bele. Ahogy most is. Igazából éppen ebédeltem ott, mikor a főnök felismert valami újságból, és így leült velem beszélgetni. Talán még az életét is elmesélte, de engem csak az üzlet érdekelt, semmi több.
- Hogy kit is? Nem tudom, talán az idióta társamat küldöm haza... Miért kérded? - Poénkodom el a dolgokat, miközben leülök az asztalomhoz. Egy irodában vagyunk, mindig is így volt, zárt és hangszigetelt, szóval tökéletes.
- Tudod az a te bajod, hogy túl vajszívű vagy, ez lesz a veszted... - Jelentem ki halál komolyan, miközben a pogácsából eszek, amit minden reggel az asztalomra kérek.

- Meg lehet.
Vontam meg a vállam, miközben körbe néztem a cénél. Nem tudom, meddig fog tartani ez a mai nap, de most legszívesebben aludnék egyet, hisz a gyomrom ki van az alkoholtól, s ez hatással van a kedvemre is.
- Maradjál már Ray. Tudod, hogy nem vagyok papucs. Azt a nézésed meg fejezd be.
Ismerem nagyon jól ezt a sunyi nézését. Azt hiszi, papucs férj vagyok, pedig nem igaz. Gyakran csesztet ezzel, de általában nem veszem fel, de vannak olyan gyenge pillanataim, hogy megsértődöm rajta. Ez van. Nem vagyok könnyű eset, ezt Ray is tudja.
Megvártam, amíg Ray elmondta, ki is az a bizonyos Mr Jensen.
- Szóval egy öreg papa, akinek már nincs sok hátra.
Egyszerűsítettem le a dolgokat. Na aztán meg jött azzal, hogy nekem is ott kell lenem a megbeszélésen. Szerettem a megbeszéléseket, de csak ha valami kívánatos fruskával kell beszélni. Ez, meg hogy egy öregemberrel van, hát nem igazán hoz lázba.
- Muszáj ott lennem?
Kérdeztem, közben egy nem akarok papákkal beszélni nézés volt rajtam, de természetesen, mint az egyik főnök vagyok így ott leszek, csak jó szívatni Ray-t, aki nem haboz, s vissza felesel. Nem baj, ezek vagyunk mi.
- A társad nem idióta. Őt felesleges haza küldeni, úgy is vissza jön. Ja, jut eszembe a társad egy zseni.
Önelégedett mosoly ül az arcomra, majd elkezdem tanulmányozni a csomó papírt, ami az asztalomon hevert.
- Akkor, szerinted nekem vajszívem van?
Kérdezek vissza összeráncolt szemöldökkel, miközben bejön a titkárnője, hogy közlje, megjöttek az állásinterjúra a hölgyek. Széles mosoly üt az arcomon, hisz erre vártam.

Dan az én jó öreg cimborám, aki mindenben mellettem állt, ha kellett alibi volt, ha kellett bajtárs. Együtt törtünk fel néhány kocsit poénból, majd ott hagytuk, együtt csengettünk be az ismeretlenek házába, mikor még New Orleans-ban éltünk, és persze Joe bácsi orra alá is törtük a borsot rendesen.
Nála megengedhettük, mikor kicseréltük a fogrémét majonézre, amikor elbújtunk, és három napig voltunk az emeleti vendégszoba ágya alatt, mert Joe bácsi elfelejtett megkeresni minket.
És lám itt vagyunk, annyi év után, a saját vállalkozásunk irodájában, és a vagyonuk egyre csak nő. Ez az amit el akartunk érni. Nekem remek üzleti érzékem van, és tudom, melyik üzletet éri meg megvenni, Dan pedig nagyon jól ért a könyveléshez és az elszámolásokhoz. Kiegészítjük egymást, és erre már anyáik is rájöttek.
- Annyira nem öreg, olyan ötven körüli, de rákos vagy mi a fene, és a fia meghalt, nincs kire hagyja az éttermet, viszont nem akarja elkallódni hagyni, viszont a kezelések miatt keveset van ott, és rengeteg a hiány, pedig az étterem megy. Nagy lehetőség, és ott kell lenned! - Nyomatékosítom szavaim egy szigorúbb tekintettel. Ez az igazság, kettőnké az üzlet, most neki is itt kell lenni.
- Tudom, olyan mint a bumeráng... Vagy a macska, mindig visszajön... - Sütök el még egy poént, ami tőlem már mostanában ritkaságszámba ment Kathy miatt. De most visszatért belém az élet. Mostanában már nem vagyok akkora p*cs, mint mondjuk még a múlt héten voltam, hiszen azóta összefutottam a legkedvesebb nővel, akihez mindig is visszajártam. Dan hallott Leáról, és tudja, hogy ő a kedvencem.
- Csakhogy tudd, ma délután elutazom, három napig te vagy a teljes jogú főnök. Barcelonában lesz valami lagzi, vagy valami hasonló, és hivatalos vagyok oda... - Darálom le két mondatban. Tegnap éjjel döntöttem úgy, hogy mégiscsak elmegyek, és Dan már a tekintetemből láthatja, hogy Leával megyek. Vele mindent megosztok, tudja azt is, hogy nem sajnálom rá a pénzt. Talán még látta is őt Kathy előtt, pár rendezvénye elvittem már magammal.
- Olyannyira vajszíved van, hogy mindjárt megkenem vele a pogácsámat - Nevetek fel, majd újabb pogácsát kezdek el rágcsálni, utána kinyitok egy ásványvizet, és leülök az asztalomhoz.
- Mit szólt a nejed ahhoz az állapothoz, amiben hazamentél? - Kérdezem meg végül, hiszen ismerem Nataly-t, képes mindent elnézni az én idétlen haveromnak, nekem is kéne egy ilyen nő, aki fülig belém esik, és aki akkor sem venné észre, ha csalom, ha mellette tenném... De nekem nincs olyan szerencsém...

Ray-nél jobb barátot nem is találhattam volna. Mindig kihúztuk egymást a bajból. Ritka az ilyen barátság, s nem dobnám fel semmiért sem. Sokat köszönhetek Ray-nek, meg persze Joe bácsinak is, hisz ha azt vesszük ő nevelt belőlem menő üzletembert.
- Na jó, ott leszek. Tudod, hogy rám számíthatsz.
És ezt most kivételesen komolyan gondoltam, hisz akármiről is legyen szó, Ray mellett állok. Közben neki álltam a papírmunkának, hisz meg kell csinálnom a könyveléseket. Van hozzá érzékem.
- Biztos azért jön vissza, mert tudja, nélküle nem lenne teljes a cég.
Természetesen magamra utalok, hisz én vagyok a társa. A vállalkozásunk virágzik, s egyre jobban megy, miközben a mi pénztárcánk is jobban dagad a sok pénztől.
Teljesen elfeledkeztem róla, hogy fel kell hívnom Natalie-t. Néha azt érzem, hogy jobb férjet érdemel, hisz annyira kis vak. Ez nem baj, hisz legalább nem veszi észre, ha megcsalom. Mindent elhisz nekem szegény.
- Na szép öregem. Te mész vedelni a piát Barcelonába, engem meg itt hagysz a sok munkával. Azért majd valami szuvenírt kérek.
Jelentettem ki, de nem vagyok megsértődve, hisz tudom, hogy muszáj elmennie, de pár napon belül vissza jön. Enge nem nagyon hoz lázba az ilyen utazások, de jó ezzel cukkolni Ray-t.
- Mit szólhatott volna? Tudta nagyon jól, hogy szülinapot ünneplünk, csak a körülméyeket adtam neki be, s ő természetesen bízik az imádott férjében. De nem szólt semmit, még ápolt is. Leste minden kívánságom.
Meséltem el, hisz annyira szeret engem ez a nő, hogy már at sem veszi észre, ha a fehér ingemen egy hatalmas piros rúzsfolt van. Azért örülök, hogy ilyen az asszony, s nem kéreti magát mint Kathy. Szerintem ő is hamarosan megtör, hisz azért Ray egy jóképű pasas, aki még ráadásul gazdag is. Más választása úgy sem lesz.
- Na, és te otthon töltötted az éjszakát a nejeddel, vagy máshol?
Kérdezte, miközben lepecsételtem az egyik papírt, majd tovább folytattam a munkám.

~Dan drága kedves ezer éves barátom, mihez is kezdenék nélküled?~ Fut át eme kósza gondolat elmémen, miközben lassan kezdek belemerülni abba a rengeteg papírmunkába, ami az asztalomon hever rám várva.
- Tudod mit? Ha nem akarsz nem kell ott lenne, de akkor kárpótlást érdemlek... - Jelentem ki álkomolyságot erőltetve arcomra, de végül elmosolyodom. Majd jön a piálós szövegével, melyre egy szélesebb mosoly a válaszom.
- Azzal a dögös Lea nevű csajjal megyek, nem csak pia lesz ott, hanem egy kis szórakozás is, ha érted mire gondolok - Jelenik meg egy rosszfiús mosoly arcomon, tudja, hogy végig fogom szeretkezni vele a pihenést, hiszen azt is tudja, hogy Lea mindig is a kedvencem volt. Dögös, gyönyörű és imádom, ahogy játszik velem. Dannek is biztos van ilyen nő... Nem, neki minden nő szép, és minden nőt szeret, ezért is vagyunk legjobb barátok.
- Nem tudom, mit csináltál azzal a nővel, de vigyázz magadra, lehet, elköveti ellened ugyanazt a merényletet, és halálosan szerelmes leszel. - Mondom vészjósló hangon, miközben már a papírjaimat forgatom. Számok tömkelege, kimutatások, mi egyéb, minden unalmas dolog, ami ahhoz kell, hogy a pénzem több legyen.
- Végre nem töltöttem otthon az éjjelt, és még egy darabig nem is fogom, hazamegyek, csomagolok pár holmit, és megyek is délután Barcelonába... - Sóhajtok egy hatalmasat, majd bekapcsolom a gépemet. Fáradtan mordul fel, de beindul, én pedig beírom a jelszavakat, amivel levédtem, nehogy valami illetéktelen belenyúljon. Majd rezegni kezd a telefonom. Fontos hívás, fel is veszem. A nagybátyám volt, látni akar, és homlokomra gondterheltség felhők szöknek.
- Ne haragudj, de itt kell hagyjalak pár órára, Joe volt, fontos! - Tudnám, mit akar tőlem, de hamarosan megtudom úgy is.
- Szóval sietek vissza... - Pattanok fel, és viharzok ki a szobából, ha a nagybátyám hív, mindent félbehagyok, és sietek, ahogy tudok... Muszáj, túl fontos nekem...

- Oké, akkor majd valamikor kicsapunk a hámból és én állom az egész estéd.
Jelentem ki, hisz tuti hogy ezzel kárpótolni tudom Ray-t, de most tényleg semmi kedvem nincs az egész megbeszéléshez. Valamiért olyan furcsán fáj a fejem és másnapos vagyok. Igaz, ezt igyekszem leplezni Ray előtt, mert még neki állna szivatni ezzel.
- Óóó.. te cassanova. Jó szórakozást nektek. Két menet közt azért hozz nekem valami ajándékot.
Jelentem ki, mintha komolyan gondolnám, hogy nekem kell szuvenír. Természetesen csak hülyéskedem Ray-el, s ezt ő is nagyon jól tudja.
- Ray, haver. Én sosem leszek szerelmes. Natalie meg csak hadd legyen fülig szerelmes, így legalább mindent meg tesz, amit kérek.
Igen, szeretem kihasználni, hogy szeretnek, viszont Natalie iránt én sem vagyok közömbös. Érzek iránta valami kis szikrát, de nem vagyok belé szerelmes. Ahhoz még egyszer meg kellene hogy szülessek, hogy én bárkibe is szerelmes legyek. Ugyan már...
Megcsörrent Ray elefonja,  s látom rajta hogy fontos. Türelmesen kivárom, hogy befejezze, majd kérdőn nézek rá.
- Rendben, menyj csak. Joe bácsit meg üdvözlöm.
Jelentem ki, mire Ray csak bólint, s egyedül maradok az irodában. Csend lett, a jókedvem erősen megcsappant és bele vetettem magam a többi könyvelésbe is. Most még a fekete hajú titkárnőmhöz sincs kedvem..

// Köszönöm a játékot, tesó^^.//