Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Mi a francot csinálok én most tulajdonképpen? Csak azért, mert láttam egyszer egy lányt, megcsókolt és emléke végérvényesen belémivódott, most egy másik lányt hívtam meg a lakásomba, csak azért, hogy ha még egyszer találkoznék Rachellel, akkor ne legyek olyan, mint egy felkészületlen bakfis. Hülye vagyok én? Vagy talán egyenesen bolond? Bár nem tudom, hogy milyen viszonban van a két szó, de legyszerűsítem a vitát: hülye bolond vagyok! Most pedig itt állok a tükör előtt és méricskélem magamat, nézegetem az egyik ruhát a másik után és egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen a sok közül. Most zuhanyoztam az előbb, mégis úgy csatakzik rólam az izzadság, mintha most futottam volna le egy maratont, felcipeltem volna negyven zsák cementet a földszintről a harmadik emeletre és megettem volna három kiló marhaszegyet... Igen, az evés igenis megterhelő sport és ha annyit kellene legyűrnöm a torkomon, mint amennyit mondtam az előbb, valószínűleg úgy érezném magam, mint most. Ha Francesca férfi lenne, akkor egyrészt nem Francescanak hívnák, másrészt pedig sokkalta egyszerűbb lenne a dolgom, hiszen akkor tudnám, hogy meddig mehetek el, milyen vágyaimat tudná kielégíteni és ő is tudná, hogy mennyire mehetne el a kényeztetésemben. S valószínűleg az ő kvalitásaiban nem is lesz hiány, de magamtól félek. Miért akarok mindenképpen újra találkozni Rachellel? Miért nem jó nekem az, amit a férfiaktól megkapok? És miért buggyan ki a mellem a melltartóból? Nem, nem állok rá a mérlegre, nem akarom, hogy megint kinevessen és megint megmutassa a szörnyű valóságot, hogy egyre csak hízom és lassan akkora leszek, hogy saját irányítószámot kapok. Mit egyet, mindjárt kettőt! De nyugodj meg kislány, mindenre van megoldás, erre is valahogyan kell lennie egy üdvözítő végkifejletnek! Behunyom hát a szememet, a kezemet kitartom magam elé és elkezdek kiszámolóst játszani, addigra megtalálom a megfelelő ruhát erre az estére... - Nem, ez nem tetszik! - fakadok ki a véletlen választáson, de ahogyan elnézegetem a könnyed darabot, úgy szerelmesedem belé újra és amint ismét elgondolkodom rajta, már benne is vagyok a [You must be registered and logged in to see this link.]. Persze rajtam nem állt olyan jól, mint a Vouge vagy az Elle címlaplányain, de azért nincs miért panaszkodnom! És már csak arra kellett rájönnöm, hogy kinek akarok hazudni? Még egyszer ellenőriztem magamon a felöltőt, a behűtött pezsgőt, a jégen tárolt eperdarabkákat és a fortyogó csokoládé fondüt... Kedvem lett volna már most beleharapni egy csokiba mártott édes eperbe, de amilyen szerencsém szokott lenni, biztos leenném magamat. Így inkább visszafogtam a torkosságom és elindultam a nappaliba, hiszen úgy terveztem, hogy ott várom meg, amíg a ma este pillangója megérkezik. Le sem tudtam ülni, az ajtómon máris kopogtattak, én pedig egy utolsó nyugtató mantrát mormoltam el magamban, mielőtt odasiettem volna és kinyitom az ajtót. - Szia Sylvia, Francesca vagyok... - végiggondoltam az előbb kimondott szavakat és rá kellett jönnöm, hogy sokkalta idegesebb vagyok, mint amit be mertem volna magamnak vallani. - Bocsásd meg, kicsit össze-vissza vagyok. Beharaptam alsó ajkamat, majd az égre pillantottam, miközben olyan rákvörössé lettem, hogy kedvem lett volna elbujdokolni a világ végére. Ezt azonban nem lehetett, így ismét csak nyújtottam a kezemet, majd kicsit megköszörültem a torkom, hogy újra nekikezdjek a mondókámnak. - Tehát... Sylvia vagyok, biztos te vagy Francesca. Kérlek, kerülj beljebb...
-F rancesca! Ezt nem hiszem el! Hányszor kell még elpofázzam, hogy vendégtől nem fogadsz el ajándékot… főleg nem attól a seggfejtől!- veszek egy mély levegőt, majd lassan fújom ki, hátha abba hagyja, és nem hallom a hangját. De nem, ő már csak ilyen… Alexander Russel mindig csak azt hajtja, amit akar, pár pillanatig tűröm, mérgesen bámulok ki az ablakon, nyugtatva magam, hogy legyek okosabb, de minél jobban mondja a magáét Jaime-ről, annál jobban nem bírom. -Befejeznéd? Nem tudom, hogy mi bajod van,- fordulok felé mérgesen,- először is semmi közöd ahhoz, hogy kitől mit fogadok el, másodszor meg ha meg akar ajándékozni hát rajta, és harmadszor… vagy ötször vissza küldtem és mindig nálam landolt. tehát akár tetszik akár nem én hordani fogom.- jelentem ki keményen, majd elindulok a nappali felé. Egyáltalán azt sem tudom, hogy mi a fenét keress megint itt, az én szerencsétlenségemre általában mindig megtalálja azokat az időpontokat, amikor pont véletlenül egyedül vagyok a lakásban. Ami aztán valójában tényleg nagyon nagy szó, hiszen négyen lakunk egy lakásban, hogy miért? Mert könnyebben ki tudjuk perkálni, mert Caleb a legjobb barátom a világon. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e eljönni Rómából, hogy jó ötlet volt elszökni Alessandro elől? Sejthettem volna,hogy ránk fog akadni, előbb utóbb ránk talál, hiszen nem kispályás se nem otthon, és ahogy kezd állni a helyzet, már ide is kezdi beszivárogtatni magát. Igazából a nagybátyámról és arról, hogy milyen perverz és mocskos, illetve, hogy az olasz maffia vezéregyénisége… szó szerint ő a főnök, szóval erről nem sokan tudnak. Egyedül Caleb, neki még azt is elmeséltem, hogy annak idején megpróbált minket megerőszakolni. Caleb azonnal segített minket kijuttatni Olaszországból ide az államokba. Azt hittem, azzal, hogy ide jövünk, megszabadultunk örökre tőle, azt hittem, hogy ezzel elfejthetjük, és hogy ő is elfelejt minket.
De úgy nézz ki, hogy ő nem igen szeretne minket elfelejteni, vagyis talán inkább amiatt, hogy nem kapta meg azt amit oly nagyon vágyott…. az ártatlanságunkat. Úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy kárpótoljuk, és ennek a vágyának már hangot is adott amikor kuncsaftként rendelt oda magának. Azt hitte, hogy így megkaphat… hát nagyon tévedtél nagybácsi. Alex mérgesen trappol utánam, de jelezz a telefonja, lenne egy munka számomra, egy hölgy, azt hiszem ez égi jel volt. gyorsan el zavartam Alexet, majd beálltam a zuhany alá, miután felfrissültem magamra kaptam egy fekete csipkéből álló fehérneműt, majd egy színben egyező miniruhát, ami kellőképpen kiemeli az alakom, harisnyát most nem veszek, hiszen nagyon meleg van. Egy szintén fekete platform magassarkú mellett döntök, hajtincseim hullámosra varázsolok, mely lazán hullanak a hátamra, végül fekete szem ceruza és spirál, mely kellőképpen ki emeli kék tekintetem, vörös rúzs, parfüm, és közel három negyed óra múlva már az ajtóban csöngetek a hölgynél. Voltam már nővel…. vagyis Agathaval, de az más, az különleges, az nem számít azt hiszem, Agatha olyan, mintha nem is tudom mi, mi a legtiltotabb csokoládé, olyan vágyaim váltja valóra, amikről nem is tudtam, hogy vágyodom. De ha egy idegen nővel kell lennem, akkor mindig úgy érzem, mintha először történne. Egy dekoratív, szőke nő nyit ajtót nekem, tekintetem akaratlanul is végig siklik rajta, látszik rajta mennyire be van parázva… ami nagyon szexi, és izgató. Mosolyognom kell amikor megszólal, kíváncsian vonom fel a szemöldököm, jajj egyem meg, olyan édes volt ahogy fülig pirult, olyan, mintha még szűz lenne, pedig ha jól saccolom ő az idősebb pár évvel. Nagyon beindító a gondolat, hogy velem lesz először…. nővel úgy. Megfogom a kezét, enyhén megszorítom, majd közelebb hajolok, hogy adjak egy puszit az arcára. -Szia, igen Frannie vagyok, gyönyörű neved van, Sylvia.- ejtem ki a szavakat halkan, ahogy beljebb lépek a kérésére. Körbe pillantva nagyon készülhetett az estére, ahogy becsukja az ajtót mögöttem felé fordulok, nem bírom ki, hogy ne időzzek el telt keblein, formás csípőjén, szép lábain, már amennyit a ruha enged sejtetni. Szó nélkül ülök le a kanapéra, gondolom úgy is hellyel kínált volna, egyik lábam átvettem a másikon, így az amúgy is miniruha alsó része feljebb csúszik. Mosolyogva paskolom meg a helyet magam mellett, nem tudom mit kéne tennem, ez nekem is új… talán először picit jobban megismerni. -Idevalósi vagy?-próbálok valami beszélgetés félét kezdeményezni.
- Köszönöm, de nem az én érdemem... - válaszoltam halkan a nevem dícséretére, majd azon gondolkodtam, hogy én is puszit nyomok az arcára, de mi van, ha ez nem szokás nála. Körbelengi az ügyfeleit, elszórja ajkainak halvány virágát, majd tovareppen fizettséget nem várva. Bár az is lehet, hogy megsértődik, ha nem viszonzom a kedvességét, akkor meg az egész estének lőttek ... én meg itt állok az ajtóban egyedül, mint egy hülyegyerek, azon gondolkodva, hogy mit kellett volna tennem pár perccel ezelőtt, pedig a beszélgetés már régen a kanapéra tette át a székhelyét. Lehetek ennél is szánalmasabb? Nem akarom rá tudni a választ... Ekkor láttam meg a feljebb csúszó szoknyácskát, ami egy apró vágyat indukált bennem, hogy még többet akarok látni Frannie csodálatos combjaiból, hogy akarom tudni, milyen meztelenül, hogy láthassam szétterpesztett lábait... Egyelőre azonban csak lecsüccsenek mellé, pontosan oda, ahol a díványt ütögette, majd én is keresztbe vetem a lábaimat, úgy fordulva felé törzsből. - Nem egészen, bár már lassan úgy érzem magam. Kilenc éve jöttem Skóciából egy munka miatt és itt ragadtam... S te, őshonos vegasi vagy, esetleg valahonnan máshonnan jöttél? Mosolyogva tűrök egy elkóborolt tincset a fülem mögé, majd halvány félénkséggel teszem bal kezemet a térdére, hüvelykujjammal cirógatva napbarnította bőrét. Hosszú másodperceket időzök el az érzéssel, majd amilyen hirtelen jött a gondolat, hogy hamarisággal veszem is el kíváncsi végtagomat, majd egy sóhajjal fordulok felé. - Nézd el nekem, de túl ideges vagyok ahhoz, hogy normálisan tudjak beszélgetni... Te nem voltál ideges, amikor először voltál nővel?
Tárgy: Re: Francesca & Sylvia Szer. Aug. 14, 2013 12:00 am
Halvány mosolyt varázsolok a szám szegletébe, próbálom a magabiztos nőt játszani, mint aki tudja, hogy mit is tesz és hogyan. Pedig az igazság az, hogy én is annyira izgulok, mint feltehetőleg az előttem álló hölgy. Ez az első ilyen alkalom.... Agatha, ő teljesen más, nem is tudom megfogalmazni hogy ő mit is jelent az életemben.... sok mindent, legjobb barátot.... extrákkal talán? Ő az aki olyan vágyakat ébreszt bennem amiről nem is tudtam, hogy élnek bennem és a poén, hogy élvezem az egészet! -Mindegy kinek az érdeme... attól még gyönyörű név,- látom, hogy mennyire el van varázsolva... vagy mennyire izgatott, látom rajta, hogy fél. Így hát azt hiszem előbb utóbb úgy is beinvitált volna, a tettek mezejére lépve hellyel kínálva magam helyet foglaltam a kanapén. Ahogy lehuppanok a süppedős bőrfelületen akaratlanul is feljebb csúszik a minim alsó része, mivel lábaim keresztbe helyezem. Nézem ahogy Sylvia is veszi a bátorságot és leül mellém, feltűnik, hogy ő is keresztbe teszi a lábait, ami megmosolyogtat. Annyira édes, komolyan ahogy nem tudja mit tegyen, látom, hogy igen vékony cérnán áll a bátorsága, amit nem szeretnék darabokra zúzni, hiszen ha ilyen dologra vetemedik annak biztos nagyon fontos oka lehet. Azt hiszem örülhetek, jól jártam ezzel a tündérrel... jobban, mintha öreg, részeg emberek akarnának fogdosni, nem kell mást tennem, mint gyengéd lenni, vissza kell fognom kicsit olasz temperamentumomat, de menni fog... azt hiszem. -Skócia, biztosan szép hely lehet, és megszoktad itt, vagy megszereted? Én egy éve vagyok itt a húgommal, Olaszországból jöttünk, de Amerika nem hasonlítható Olaszországhoz...- vágok egy laza fintort. Ami igaz az igaz, az amerikaiak... azok annyira rendszer függők, és a műdolgaikkal egyszerűen az őrületbe kergetnek, nem is értem, hogyan lehet így élni, na és azokról a műkajákról ne is beszéljünk. Gondolataimból keze érintése szakít ki a combomon, kicsit felvont szemöldökkel pislogok rá, hagyom, hogy kellemes vággyal töltsön el a mozdulat, de amilyen hamar jött, úgy távozott. Bájos mosolyt varázsolok az arcomra, az ajkaimba harapok, majd kezemmel végig simítok az arcán, ujjammal ajkának vonalán. -Ne izgulj, nem kell félni semmitől, de meg értelek, bár nálam máshogy volt, de izgalmas és élvezetes, csak add át magad a vágyaidnak, itt az történik amit te akarsz.- hajolok közelebb hozzá, meghagyom a választást, hogy döntsön.
- Ősszel szeretem a leginkább... - apró emlékfüzért sikerült összeraknom a gyöngyökből, amik Skóciáról eszembe jutottak, s be kellett vallanom, hogy nagyon hiányzik a hazám. S bár már Las Vegast tekintem az otthonomnak, mégis nem telik el olyan hét, hogy ne gondolnék vissza a gyökereimre, a hatalmas sétákra, amiket a zöldellő réteken tettem meg... Sóhajjal vettem tudomásul, hogy mindazok ellenére, ami Amerikában történt velem, egy skót lány vagyok egy hatalmas városban eltévedve. Azonban bármennyire is elmerültem a gondolataimban, Francesca közeledése kizökkentett addigi elmélkedésemből, s olyan közel éreztem most magamhoz őt, mint eddig senki mást. Figyeltem talján vonásait, azúrkék hajnalokat idéző pillantását, dúsan vöröslő ajkait és egy pillanatra elfelejtettem minden kételyemet, minden gondolatomat, majd óvatosan, szinte zavarbaejtően félénken csókoltam meg a száját. Fejemet azonban azonnal elkaptam, ami annyira vörösen izzott, hogy talán lámpa nélkül is világos lenne a nappalimban. - Bocsánat... Fújtam ki a levegőt, majd újra bocsánatot kértem, amiért bocsánatot kértem. Aztán megráztam a fejemet, mert harmadszorra is a megbocsátást kerestem, de összeszedtem magamat és visszafogtam számnak jártatását. - Hidd el, egész éjszaka mantraként mondogatom magamnak, hogy nem kell félnem, de... Zavartan mosolyogtam a lányra, majd lecsuktam a szemeimet és egy mély sóhajtás után újra kinyitottam őket. Ekkor tudatosult bennem újra, hogy mennyire gyönyörű a mellettem ülő nő, mennyire nem kell tartanom semmitől, és ha valami mégsem úgy sül el, mint ahogyan szeretném, csak mondanom kell. Beharaptam alsó ajkamat, majd amennyire csak lehetett, közelebb ültem Franniehez, s egy kósza tincset kisöpörtem az arcából, hogy ujjaim utána bele tudjanak túrni barna fürtjeibe. - ...de azt hiszem, most értettem meg igazán. Köszönöm Francesca... Az előzőnél határozottabban tapasztottam ajkaimat az övére, majd nyelvemmel párját hívtam őrült táncba. Szenvedélyesen és vággyal telin csókoltam, majd szabad kezemmel átöleltem sudár derekát, hogy aztán felfedezzem vékony combját, amit addigra már nem fedett az a tökéletes kis miniruha. Mosolyogva szakadtam el tőle, majd fürkésztem égkék íriszeit, szaporán kapkodva a levegőt. - Láthatlak meztelenül?
Én nem szeretem az őszt, sokkal inkább a nyarat, a nyár olyan, mint én, a természete, a forróság, az egész lénye mind mind boldogságot sugározz, míg az ősz... az elmúlást jelképezi. Azt, hogy egyszer mindennek véget fog érni. És habár a nyárban az a rossz, hogy nem tudod hogyan kezeld, mert nem érted, mert egy kis baki csúszik a számításba, még nem biztos, hogy az a rossz, csak mert félünk küzdeni. Habár tudom, nem a menekülés a legjobb terv, de most, hogy itt van... hogy újra rám talált lehet, nem ezt kéne tennem, hanem inkább szembeszállni vele, és bosszút állni. Igen... a bosszú rossz tanácsadó, de mi van akkor, ha néha engednünk kell ennek a gonosznak a csábításán, ha az illető megérdemli. És az én nagybátyám megérdemli, nem is létezik nála jobb ember arra, hogy megérdemelje. Veszek egy újabb mélyebb levegőt, nem töltheti ki egész a fejem ő, vagy nem tölthetem a napot azzal, hogy ravasz és kegyetlen bosszút fogok forralni életem végéig. Mert a végén meg fogok savanyodni és olyan leszek aki csak a macskáit szeretgetheti, mert egész életében gyűlölt valakit. Na nem mintha nem lenne elegendő okom rá, mert bőven van... és meg is fogom bosszulni... valamikor, de most csak Sylviával foglalkozom, próbálom felbátorítani, annyira zabálni valóan édes ahogy nem mer semmit csinálni. Megpróbálom elrejteni zavarom, ahogy végig mustrál rajtam, ha egy férfi teszi ezt velem, az természetesen más. De amikor egy nő cselekszik így, az mégis más reakciót vált ki belőlem, mert a nők inkább azért teszik ezt, hogy megjegyezzék, hogy basszus nekem akkor is nagyobb a fenekem, és formásabb a hátsóm. De most nem erről van szó, észreveszem, hogy tetszik neki amit lát, ami megdobogtatja a szívem. Valahogy engem is izgalommal tölt el a helyzet, azt akarom, hogy jól érezze magát, hogy szabaduljon fel teljesen, de nem fogok erőszakoskodni, ez az ő estéje, azt tesz vagy érezz, amit ő akar. Mikor közelebb hajolok hozzá, meghagyom a választást neki döntsön, és ő az mellet dönt, hogy megcsókol, viszont ez a csók is olyan röpke volt, annyira gyors, hogy mire feleszmélek, már el is illan formásan ívelt ajka. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a csókja, biztosan élvezetes és finom, mintha lédus barackba harapnék, ki akarom próbálni. Bele túrok arany színű hajkoronájába, ahogy vissza húzom a fejét, de ismételten nem csókolom meg, ahogy ajkaimat mozgatom, leheletem cirógatja arcát, ajkam érinti az övét. -Megismétlem, ne kérj bocsánatot semmiért sem, most te vagy a fontos, tedd azt amit érzel, amit akarsz, ne mondj ellent a vágyaidnak, ne gondolkodj, csak hunyd le a szemed, hagyd, hogy a vágyaid vezessenek és a legfontosabb, hogy ne szégyelld magad. Nézem ahogy nyugtatja magát, talán most ezennel sikerül lenyugodnia, reménykedem bennem hogy így történik... Mosolyognom kell a próbálkozásán, annyira közel ül, hozzám, míg testünk össze nem ér, ezzel fellobbantva bennem a vágyta, és azt akarom, hogy őt is ez a tűz hevítse fel. Azt hiszem vagyok, annyira jó, hogy megtörténjen... akár mennyire is félénk, perceken belül lefogja győzni, gondoskodom róla hogy így történjen. Oldalra billentett fejjel élvezem lágy érintését, halk sóhaj hagyja el ajkam, mely biztosítsa neki, hogy mennyire kellemes is. -Igazán nincs mit,- kacsintok rá, de több időm nem volt befejezni a mondatot, szája ismét az enyémre tapad, ezennel a nyelvét is bevonva, én pedig élvezettel viszonzom szenvedélyesen, kezem a hátára siklik, majd lecsúszik, hogy formás hátsójába markoljon. Csillogó tekintetem pajkosan fúrom bele az övébe, felmerül bennem, hogy választás elé állítom: ő akar levetkőztetni... vagy én vetkőzzek. De úgy döntök, hogy mivel fel akarom hevíteni benne a szexuális vágyat, az utóbbi mellett döntök. -Ó... természetesen..- nyomok egy csókot ajkaira, majd lassan állok fel,- nem tudom volt-e részed ilyenben... de most ez biztosan fel fog lazítani. A cd- lejátszóhoz sétálok, majd beteszek egy olyan ritmusosabb, vadabb zenét, lassan elé sétálok, majd másfél méterrel előtte megállok. Elkezd a testem a zene ritmusára mozogni, miközben lassan kezemet végig futtatom az oldalamon, le a combomon, végül meg fogom a ruha alját. Ekkor gonosz módon hátat fordítok neki, fenekem kinyomva pucsitok be neki, lassan elkezdem lefelé húzni a ruhadarabot, míg le nem esik a földre. Egy laza mozdulattal rúgom arrébb, lassan fordulok vissza felé. Bűbájos mosoly kíséretében nyúlok hátra, hogy kikapcsoljam a melltartóm, majd azt is hagyom a földre huppanni. Elindulok felé, a bugyit azért magamon hagyom... az mégis szexibb, nem? Határozott mozdulattal ülök az ölébe. -Remélem tetszett a műsor,- hajolok a nyakára, hogy meghintsem csókjaimmal bársonyos bőrét, közben ujjaim matatni kezdenek a nyakánál, kioldják ruhája madzagját, lejjebb csúsztatom rajta az anyagot, míg szabad nem lesz a melltartója, kezem a formás keblekre csúszik. -Szólj, ha abba hagyjam,- nyögöm a bőrébe.
Neki annyira természetes levetkőznie előttem, míg nekem hosszú másodpercekbe telt, hogy összegyűjtsek annyi bátorságot, hogy egyáltalán megkérjem rá. Francesca azonban kötélnek állt, s már lépett is a lejátszóhoz, hogy valamilyen zenével könnyítse meg a dolgát. Figyeltem csodálatosan fiatalos, barna bőrét, könnyed és kecses mozdulatait, amint megfordult, gyönyörködhettem kerek, szinte mérnökien megtervezett hátsójában, hosszú lábainak izgalmas ritmusában. Testének minden apró porcikája engem hívott, mintha egy szerelemre csábító, ősi násztánc hatás lett volna urrá rajtam, amit most már nem bántam. Ekkor került le a ruha, s kedvem lett volna őt azonnal érinteni, puha bársonyát simítani, testének melegét magamén érezni. A tánc azonban nem ért véget, hisze megfordult, hogy duzzadó halmait tárja fel előttem, melyek mint hamvas barackok gömbölyödtek a mellkasán. Szinte tökéletes volt minden nemében, de amikor odalépett hozzám, már elfelejtettem az aprócska hibáit. - Igen ... gyönyörű volt a táncod. - vallottam be szelíden, majd engedtem, hogy teste elhalmozza az ölemet. Engedtem ujjai munkáját, ajkainak kényesztetését, s egy pillanatra, egy nagyon apró másodpercre szólni akartam, hogy talán túl gyors nekem a tempó, de a jótündér, aki ki van éhezve némi leszboszi kalandokra, kupán ütött és nem engedte, hogy ellenkezzel. - Nem, kérlek folytasd... - halk válaszom kérte a következő lépéseket, de én sem tétlenkedtem. Ajkait követeltem újra, nyelvével csatáztam, majd elszakadtam az érzéki, talján ajkaktól, hogy csókjaim lejjebb vándoroljanak, először a nyakát izgatva, majd a kulcscsont vonalát kényesztessem, hogy végül megérkezzek Francesca melleihez, amik az előbb olyannyira lenyűgöztek. Óvatosan csókoltam a bal keblet, ajkaim közé fogtam annak bimbóját, nyelvemmel izgattam a keményre fagyott rész udvarát. S amit itt megcsináltam, a jobb oldalon is bemutattam, szenvedélybe próbálva taszítani a ölemben ülő nőt. - Vetkőztess meztelenre. - kértem visszafogottan, majd ha engedi a lány, felállok a kanapéról, hogy elkezdhesse a kicsomagolásomat.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Francesca & Sylvia