Ashley Keiffer

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: hűséges, kitartó, szenvedélyes ha kell, konyhatündér, laza

◆ negatív tulajdonságok: makacs, iszik rendesen, gyakran nagyképű, önfejű

◆ egyebek: -

Történet vagy szerepjátékos példa

Meséljek magamról? Hol kezdjem? Nem fogom fél oldalas szülésleírással kezdeni, bár ha akarnék tudnék mesélni róla, szóval a gyerekkoromat ugorjuk át annyival, hogy a szüleim megengedtek mindent, és ezzel el is rontották, mert én nem lettem egy kis cukorborsó. Kerestem a bajt, éltem szabadon, függetlenül, és ez nem is sokban változott azóta. Úgy voltam vele, hogy engem aztán nem korlátozhat senki, szarok bele mit mondanak, az lesz, amit én akarok. Meg persze az is lett, mert kellő ráhatással mindig elértem a célomat, pont mint most. A pasizást is korán kezdtem, és az ártatlanságom is hamar elúszott a habokba. Mindennel csak  függetlenségemet akartam bizonygatni, de nem bántam meg semmit. Örülök is, hogy ilyen lettem, mert veszély és kihívások nélkül minden olyan unalmas lenne, hogy belehalnék.
De már most túl sokat meséltem, így áttérhetünk arra, hogy még csak 16 voltam, mikor Dominic-kal összekerültem. Először - mint nekem akkoriban az összes kapcsolatom - csak egyéjszakás kalandnak indult részemről, de valamiért több lett. Annyival több, hogy hiába csalt meg számtalanszor, mindig visszamentem hozzá, megbocsátottam neki, és már 12 éve játszunk egymás idegeivel. Az szép hosszú idő, és ezalatt és csak akkor keféltem mással, ha épp huzamosabb ideig külön voltunk. Totál megzakkantam, de ez van, nem tudnám itt hagyni és elfelejteni, csak az az egyetlen kibaszott probléma van a szituval, hogy én sem tudom miért. De ha már itt tartok nem is szeretnék elmenni, jó mellette, elnézem neki, hogy kurvázik.
És akkor térjünk vissza rám. A 28-at taposom, a pasimmal élek, pultosként dolgozok egy szórakozóhelyen, és bár a hűség mintapéldája vagyok, az alkoholt nem vetem meg. Erős a gyomrom, nem tudom kiütni magam egy könnyen, tehát ha valaki nem bírja a piát, azt könnyen az asztal alá iszom, de ha elkezdek inni, akkor egy bizonyos mennyiségig nem állok meg. Eddig össz-vissz ha 3 eset volt, amikor önerőmből nem tudtam hazamenni.
A legjobb barátnős, lelkizős cuccos nekem nem jön be. Nem szeretek az érzéseimről beszélni, a puszcsi-szercsi édesaranyos boldogságburjánzástól meg okádni tudnék. Szóval nem a legnőiesebb példány vagyok, az száz, de hogy a saját életemet élem és nem mások elvárásai szerint, az is biztos.
Család? Ott van nekem Dom, és elég is ennyi. Az őseim letettek rólam, már elég régen, mikor kijelentettem, hogy szarok rájuk is magasról, és elmehetnek a jó búsba. Persze, hogy nem foglalkoztam velük, meg amit kaptam, meg mit köszönhetek nekik... Mert mit? Ők is szartak a fejemre, nehogy már még én legyen a jótét kis tündérke, aki valami csoda folytán jószívű meg kedves lesz. Az nem én vagyok, hanem az ördögi ellentétem. Nem tudok mit mondani. Megszoksz, vagy megszöksz. Az meg aztán kurvára nem érdekel, kinek ki mit mond rólam, ugathat bárki a hátam mögött. Csak aztán majd rájön, hogy mekkora egy senki hozzám képest, akinek önálló gondolatai sincsenek.