Chicago, Illinois, Usa, 1988. július 12. 26 Modell,fotós asszisztens Media Xenia Tchoumitcheva

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
Érdeklődő : ha bárkivel találkozok, mindig van hozzá egy-két kedves szavam.
Különös látásmód : a fotózásban megtaláltam az igazi szenvedélyemet. A képeken keresztül szeretném bemutatni, hogyan látom én a világot.
Eklektikus rendszerető : rend a lelke mindennek. Ugyan a lakásom inkább hasonlít anyám szerint egy hurrikán súlytotta övezethez, mint egy emberi lakhoz, mégis én tudom, hol vannak a dolgaim és szerintem igenis komfortos, szép lakásom van. Valamint a barátaim is szívesen töltik nálam a szabadidejüket, nemhiába az én kis zugom igazi menedék.
Kanapé-sportoló : imádok jégkorongot, baseballt és autóversenyzést nézni. Viszont ha bárki a rendszeres sportolással jön nekem, azzal ki tud űzni a világból.
Barátkozó : én voltam az a lány, aki a nyári táborba mindenkihez odament és összebarátkozott.
Alkalmazkodó : ha panaszkodik a szomszéd, mert hangos a zene, lehalkítom.

◆ negatív tulajdonságok:
Befolyásolható : sajnos, túlságosan is fontos mások véleménye. Így meg akarok nekik felelni, ezért amit rám akarnak erőltetni, azt általában meg is tudják tenni
Feledékeny : elfelejtem a kapukódot, lakáskulcsom rendszerint otthon marad, fotózások időpontjait felejtem el. Előfordult olyan is, hogy az anyukám születésnapjáról feledkeztem el – nem is szólt hozzám három hétig.
Szórakozott : sokszor annyi ötlet kavarog az agyamba, hogy a szemetesbe dobom a tányért, mikor eredetileg el szerettem volna mosni. Találtam már párszor vécépapírt a tévé mögött, az rejtély számomra a mai napig, hogyan került oda. A mobiltelefonomat rendszeresen ledobom, mert mindig megijedek, ha csörög.
Pletykás : csak egy ártatlan csajos estéknek indulnak, de aztán mindig kilyukadunk a pletykálásnál. Ez minden női társaságban így van, nem?
Késős : sosem szerettem korán kelni, igazából utálok korán kelni. Mindig van valami kiállítás, koncert vagy egy jó film a tévében, ami miatt sokáig fenn kell maradnom. Így későn fekszem le, pedig korán kéne kelnem. Nem kelek fel korán, mert mindig a szundi gombra nyomok. Ezáltal folyton késésben vagyok. Egész biztos, hogy láttál már a városban rohangálni.

◆ egyebek:
Tavaly végeztem a Columbia Egyetem filmrendezői szakán, amit levelezőn végeztem el. Érdekes, erről senkinek sem mertem beszélni.
Annakellenére, hogy modellként is dolgozom, imádom a zsíros ételeket. Ha valaki elém tesz egy tál fonnyadt salátát, képes lennék a fejére borítani. Áldom a jó anyagcserémet, hogy azt ehetek, amit szeretek.
Egyszer belógtam egy kiállításra. Azt hazudtam, hogy az apukámat keresem és csak egy percre megyek be. Igazából zárásig bent voltam, sosem buktam le. Emiatt még mindig gyötör a bűntudat. Vajon el kéne mennem a rendőrségre?
Imádom a növényeket, az egész lakásomat telepakoltam velük. Viszont megöntözni mindig elfelejtem őket.

Történet vagy szerepes példa

- Mark sosem volt jó hozzád- jelentettem ki határozottan.
A lakásomon vagyunk Amy barátnőmmel, akivel szakított a barátja. Azzal a kifogással oldott kereket, hogy Amy túl kövér hozzá és nem mutatnak jól a közös fényképeken. Én már az elején megmondtam neki, hogy színészekkel ne kezdjen, azokkal csak a baj van.
Vegyük például Robertet- vagy Paulnak hívták, elmentünk randizni. Vacsoráztunk egy este, kellemesen elbeszélgettünk. Még számot is cseréltünk. Megígérte, hogy hív. Hívott? Nem. A randit követő héten láttam az újságokban róla egy fotósorozatot, ami elég rosszul volt beállítva, na és a díszletek! A fényképeken már egy másik nővel mutatkozott, akivel az egyil filmje forgatása közben ismerkedtek meg. Mellesleg megjegyzem, azt a filmet azóta sem néztem meg.
- De Mark...- kezdett el sírni ismét Amy.
Föltettem forrni a vizet. A forró tea ilyen helyzetekben segít, nem?
- Figyelj, Amy- léptem oda barátnőmhöz és átöleltem.- Hidd el, fogsz találkozni egy rendes pasassal, aki szeretni és becsülni fog téged. És nem fog ott hagyni azért, mert talált egy csontkollekciót.
- Te könnyen beszélsz, neked jó alakod van- mormolta a lány. Eleresztettem, hogy átnyújtsak neki egy zsebkendőt.- Bár a segged kicsit nagy.
Mielőtt visszavághattam volna, sípolni kezdett a forraló. Miután sikeresen megégettem az ujjamat, kiválasztottam egy filtert és belelógattam a forró vízbe.
- Nem ez a lényeg- ráztam meg a fejemet, és kitöltöttem két zöld csészébe a teát. Az egyik csészé füle hiányzott, azt leejtettem valamikor. Vagy az nem is én voltam, hanem apa mikor itt jártak látogatóba?
Az ép csészét nyújtottam át Amy-nek, aki hálás tekintettel elfogadta. Leültem én is mellé, miközben a teámat fújtam, hátha hamarabb kihűl úgy.
- Mark egy barom volt. Felejtsd el!
A nyelvemet is elégettem, mert túl hamar ittam bele. Fintorogva nyújtottam ki és próbáltam megnézni, mennyire sérült meg.
- Ash, te mégis mit művelsz?- nézett rám meghökkent arccal Amy.
- Elégettem a nyelvemet- válaszoltam magától értetődően, mintha ezzel megmagyárzánám tettemet.- De nem látom, mennyire vészes.
A plafonra emelte a tekintetét. Fogalmam sincs, miért imádkozhatott. Talán, hogy figyeljek rá jobban?
- Valami építőbb tanácsot várok- kortyolt a teából Amy, de egyből kiköpte.- Ash, mégis mi a francot tettél te bele?!
Kérdőn néztem rá. Lehet, hogy túl sok cukrot kanalaztam bele? A fejemre csaptam, és bocsánatkérően néztem a lányra.
- Már megint összekevertem a dobozokat.
- Igazán ragaszthatnál cetliket. Tudod, ez itt a cukor, ami a teába való. Ez pedig itt a só, amit nem teszünk már megint Amy teájába!
Legyintettem: - Azért nem kell túl dramatizálni, még így is iható. Nekem például kifejezetten tetszik.
Ránéztem a sütő fölötti órámra, és egyből felpattantam. Amy miatt késésben vagyok, már megint.
- Most mennem kell, vár a munka- tettem le a csészét az asztalra. Kirohantam a nappaliba felrakni a karórámat és karkötőimet.- Egy nagy munkán dolgozunk épp, ami nagyon fontos. Nem szabad elkésnem!
Óra rendben, kiegészítők rendben. Felkaptam a táskámat a pepita fotelemből, majd visszafutottam a konyhában üldögélő Amy-hez. Lófarokba kötöttem a hajamat, hogy ne zavarjon a fotózás közben.
- Megyek, később még találkozunk. Te nyugodtan maradj csak- mondtam a barátnőmnek.
- Ash, tudod, hogy egy szál pizsamanadrágban és egy topban vagy, ugye?
Döbbent kiáltással rohantam be a szobámba, ahol őrült módjára kerestem elő a ruhákat. Amy is követett és az ajtófélfának támaszkodva vizslatta kapkodásomat.
- Csak nem Anthony Dahl miatt vagy így szétesve?
Dühösen néztem rá a szekrény résein keresztül. Az előbb még nem Mark után kesergett?
- Együtt dolgozunk, Amy- sóhajtottam.- De ezt már párszor említettem.
- Ó, hogyne. És mikor randizhatok vele?
Begomboltam az ingemet, és kibújtam a szekrény mögül.
- Nem hozlak vele össze, nem adom meg a számát. Sőt, még képet sem mutatok róla.
- De hát ő nem is színész!
Az ajtóra szerelt tükörben megcsodáltam magamat. Amy felé fordulva lassan elmagyaráztam neki, amit már százszor átrágtunk.
- Viszont együtt dolgozom vele, az asszisztense vagyok. És ha ti össze is jönnétek, utána szakítanátok, abból én jönnék ki vesztesen. Különben is...szerintem van barátnője.
- Attól, hogy állításod szerint nem akar kikezdeni a modellekkel, még nem kell kapcsolatban lennie. Mi van, ha meleg?
Most én voltam az, aki megforgatta a szemét. Amy és az ő elképzelései.
Vállon ragadtam, kituszkoltam a szobámból.
- Elmentem dolgozni, majd jövök- búcsúztam el.
Az ajtóban még utoljára visszafordultam:
- A meccsre haza érek, vegyél popcornt!