Seraphina Carmen Munez

Karakter személyisége

Szeszélyes vagyok, két véglet között mozog a hangulatom és gyakran pont ez miatt a tulajdonságom miatt keveredek bajba. Egyik pillanatról a másikra változom édes hercegnőből ragadozóvá és olyankor senkit sem kímélek. Rettentő szeretethiányos vagyok, talán ez is lehet az oka annak, hogy néhány kedves szóért vagy tettért bármire hajlandó vagyok. Énem néhány kedves része pontosan tudja, hogy azért igyekszem szeretetet adni, hogy visszakapjam azt, mert szükségem van rá.Odafigyelek mindenkire, de sokszor elragadtatom magam és túlzásokba esem. Kihasználnak, tudom, megaláznak, ezt is tudom, de nem érdekel. Teljesen meg vagyok elégedve magammal és amíg panaszt nem hallok, addig semmi sem szegheti kedvemet.
Ragaszkodó típus vagyok, könnyen barátkozó és túl könnyen kötődöm másokhoz. Sokszor azon kapom magam, hogy anélkül segítek másokon, hogy megkértek volna rá. Sokat beszélek, szeretek beszélgetni, kíváncsi vagyok és érdeklődő. Néha kicsit idegesítő is a csacsogásom, de van olyan, aki ezt is szereti bennem.
Érzékeny lány vagyok, igen, bár jól rejtem. Ritkán sírok, de ha mégis megtörténik, akkor napokig képes vagyok zokogni és rágódni, hogy aztán mindent megfogadva átkapcsoljak egy érzelemmentes üzemmódba. Mostanában túl sokszor működik ez a gomb rajtam...

◆ kedvencek:
❥ szex
❥ Noah
❥ cigaretta
❥ ékszerek
❥ szado-mazo

◆ utált dolgok:
✗ idős férfiak
✗ bogarak, pókok és egyéb fajtáik
✗ kávé
✗ édes sütemények
✗ vatta tapintása
✗ repülés

◆ egyebek: A világért sem vallanám be magamnak, de azt hiszem belezúgtam Noah-ba. Tudom, semmi értelme és úgy is csak megégetem magam, de képtelen vagyok ellenállni neki. Szeszélyes természetemet kihasználva bármibe belevisz. Én pedig... nos, én pedig lesem minden kívánságát.

Karakter kinézete

Lágy, bájos vonások, telt, csábító ajkak, igéző kék íriszek, barna, selyemre emlékeztető hajzuhatag. Lássuk csak mit örököltem anyámtól és mit köszönhetek Dr. Flynn-nek. Lényegében arcom bájosságát anya jóvoltából köszönhetem, csupán az orromat korrigáltattam ki a város legjobb sebészével. Nem voltam vele megelégedve, pénzünk pedig, mint a tenger. Apuci kicsi lánya voltam, elég volt egy ajakbiggyesztés és voálá, meg is kaptam, amit akartam.
Magasságom átlagosnak mondható, de ha feldobom a szettemet egy tizenöt centis gyönyörűséggel, máris dob rajtam és kuncsaftjaim fele alulról tapossa a 170-et. Ez alól kivétel Mr Holloway, aki el van varázsolva hosszú, formás combjaimtól, ezért is nem vagyok hajlandó olyan ruhát felvenni, ami a térdemet verdesi. Farmert is csak akkor hordok, ha eszeveszett hideg van. Jobb szeretem a lenge öltözetet, azt könnyebb eltávolítani. Én legalábbis így vagyok vele.
Szeretem a színes dolgokat, a mintákat, a csillogó kiegészítőket, a hajpántokat, csatokat. Tömérdek kiegészítő hever a lakásomban szerteszét, apró dobozkákban. A legértékesebbeket elzártam, mondanom sem kell, kitől kaptam őket.
Imádom a magas sarkakat. Lehet tűsarok, éktalp, vastag sarok, tök mindegy, csak az én lábamon legyen. Színes, lehetőleg csillogó legyen, de mostanában egyre jobban kedvelem az egyszerű, pasztell színeket.
Ritkán sminkelek. Ellentétben a legtöbb prostival, nekem nincs szükségem vastag rétegre ahhoz, hogy széppé varázsoljam magam. Elég egy leheletnyi pirosító, rúzs és szempillaspirál és kész is vagyok. A hajammal sem szoktam bíbelődni, szeretem, hogy hullámos. Felkötve, leengedve, befonva, ziláltan, kócosan, mindenhogyan imádom.
Vékony vagyok, anyám szerinte betegesen sovány, ezért amíg velük éltem, addig tömött, míg ki nem hánytam az adagomat. Nem értette meg, hogy bármit teszek, nem fogok elhízni. Ellentétben vele, aki miután megszült engem, felesleggel éli mindennapjait

◆ különlegességek: Van egy szív alakú anyajegyem a bal mellemen.

Történet vagy szerepjátékos példa

Levegő után kapkodok… furcsa, lidérces álmok gyötörnek. Egyedül fekszem egy francia ágyon melyen még másik 5 ember is kényelmesen elfér. Félhomály uralkodik a szobában, alig tudok kivenni valamit a sötétben. Szemem megállapodik egy komódon, fiókjait felforgatták, némelyikük hiányzik a helyéről. Pillantásom most az ablakra esik, a padlótól a plafoni terjedő ablakra. Alattunk Las Vegas város, fényei még az 52. emeltre is felkúsznak. Mozdulni akarok, enyhíteni torkom szárasságát, de képtelen vagyok mozdulni. Szemem elkerekedett, légzésem szaporább lett az átlagosnál, szívem a fülemben dobolt, vérem lüktetett. A bilincsek a húsomba martak, ajkamba harapva helyezkedtem úgy az ágyon, hogy minél kevesebbet mozogjak, mert a fájdalom, ami a csuklómat és a bokámat megérintette, elviselhetetlen volt.
Isten tudja, mennyi ideje feküdtem már megkötözve, amikor meztelen talpak okozta hangokra lettem figyelmes. Az ajtó alól fény szűrődött be, az ajtó kitárult, világossággal töltve meg a szobát és megpillantottam Őt. Félmeztelen volt, méregdrága pizsamanadrágja olyan hanyagul lógott csípőjén, hogy minden fájdalmam elmúlt és egy teljesen más érzés zakatolt combom találkozásánál. Elragadó, érzéki mosolyt villantott rám és a belsőm megolvadt. Hosszú, fekete tárgyat tartott a kezében, tenyeréhez ütögetve lépett közelebb hozzám és hiába is hessegettem el a gondolatot, tudtam, mit tart olyan nagy hévvel a kezében. Anélkül, hogy bármit is szólt volna, lehajolt hozzám és durva, erőszakos csókot nyomott vörösen pompázó ajkaimra. Fogai belekaptak duzzadt alsó ajkamba, magával húzta, szívta és csak nagy sokára engedte el, mikor kiélvezte látványomat.
Nem számítottam az ütésre, naivan megemeltem a csípőm, amikor ujjai szemérem csontomat kalandozták be. Égett, fájt, viszketett az ostor harapása és még a félhomályban is tudtam, hogy bizony ennek nyoma marad. Szemeimbe könny szökött, ajkamba harapva fojtottam el feltörő sikításaimat, amikor a lovaglóostor újra és újra lecsapott. Minden egyes ütés után tenyerét finoman, lágyan végighúzta rajtam, mintha ezzel azt akarná tudatosítani bennem, sajnálja, amit csinál, mégis rettentően élvezi.
Újabb csapás érkezett, ezúttal a combom belső felére és nem bírtam tovább… sós könnyek folytak arcomon, végig járomcsontomon, hogy a puha takarón érjék halálukat. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy már nem megkötözve fekszem az ágyon, hanem karjaiban próbálok napirendre térni beteges tette felett. Ringat, akár anya a gyermekét, a fülembe suttog, amitől megnyugszom, aztán zavaros álomba merülök ismét, kizárva mindent.

Hangos csattanásra ébredem. A tévé villódzó fényénél Noah fekszik mellettem az ágyon. Mint mindig, most is eszméletlenül néz ki. Hozzá képest Michalengelo Dávidja egy gyenge utánzat. Néhány percig elidőztem felsőtestén, minden négyzetcentijén, kiűzve szememből az álmosságot, s csak azután nyitottam szóra a számat.
-Noah? – Kérdeztem tőle éberen, hol Őt nézve, hol pedig a tévét és már épp kérdezni akartam tőle, hogy miért végezte a mobilja ripityára törve a padlón, amikor belém fojtotta a szót.
-Csak a macska volt. Aludj vissza. – Előtérbe került a basáskodó, utasító énje. Meg szerettem volna kérdezni, mi zaklatta fel ennyire. Meg akartam ölelni, megnyugtatni, de úgy éreztem, nem akar most belőlem egy percet sem. Csalódottan fordultam a másik oldalamra és a takarót egészen magamra húztam. Nem bírtam visszaaludni. Főleg nem ezután a kétségbeejtő álom után. Képes leszek e valaha is megbarátkozni a bilincseivel, az ostoraival, meg a többi elcseszett dolgával? Tudatalattim acsarkodva méregetett, majd szelídebb arcát megmutatva eltűnt. Remek, gondolkozzak csak még többet. Amúgy sem tudom, mitévő legyek. Többet akarok, sokkal többet, mint azt elvárhatom tőle. Nem csupán a kurvája akarok lenni. Olyan nagy kérés ez? Más férfinek talán nem, más férfi talán boldogan viselkedne úgy, mint az udvarlóm. Csak hogy most Mr Noah Holloway-ről beszélünk, a seggfejről, akinek furcsa szexuális szokásai egy életre belém ivódtak és megfertőztek. Mert bárhogyan is ellenkezem ellene, ugyan úgy akarom, mint ahogy Ő. Ez az igazság…

Nem tudom, meddig igyekeztem ébren maradni, de kudarcot vallottam. Elnyomott az álom és amikor az ébresztőórára pillantottam, az még csak fél 3-at mutatott. Messze van még a reggel. Noah rajtam fekszik, rám van tekeredve, lábaival bilincsbe zárja az enyémeket és önkéntelenül is elmémbe tolakodik az álmom. Nagyot nyelek, feje lebillen mellemről a puha párnák közé, én pedig csak nézem, ahogyan békésen szuszog mellettem. Kócos haja a szemébe lóg és késztetést érzek, hogy beletúrjak. Most úgyis alszik, észre sem venné.
Bátortalanul vezettem ujjaimat sűrű hajába és tűrtem el szeme elől a kósza tincseket. Mocorogni kezdett, motyogott is valamit, de nem igazán értettem mit. Lágy mosoly suhant át arcomon, lehajoltam és megcsókoltam a halántékát. Ettől megint mocorogni kezdett és olyan erővel nyomott az ágyba, hogy mozdulni sem tudtam. Feje ismét melleimre bukott, szuszogva fújta ki a levegőt, ujjai a csípőmbe martak, én pedig beletörődtem abba, hogy hiába is gondolkodom azon, hogy kiszálljak ebből az egészből, nem tudnám megtenni. Nem csak azért, mert Ő a legjövedelmezőbb kuncsaftom, hanem azért sem, mert szeretem. Szeretem mindegyik Noah-t. A pattogó, basáskodó Noah-t, a vicces, játékos Noah-t. Egytől egyik valami olyat nyújt nekem, amit mástól nem kapnék meg.
Hátát cirógatva ért el egy újabb álom, melyben nem bilincsek és ostor kapott főszerepet, hanem ez a csodálatos, elcseszett férfi, aki velem alszik.