Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Pár pillanatig mozdulatlanul álltam, fejem oldalra csuklott, vörös hajam pedig arcomba esve eltakarta szeplős arcom. Realizáltam és elemeztem a helyzetet, és még véletlenül sem adtam meg azt az örömöt Ewannak, hogy sírjak. Kicsit sem kapkodtam el a visszafordulást, arcomon még égett ujjainak vörös nyoma. Már egészen megszoktam, hogy erőszakos velem, de azért örültem, hogy ezt csak a bódéban ácsorgó öreg bácsika látta, és, hogy este van és már sötét. Zöld szemeim az övébe fúrtam, leheletem látszott a levegőben. - Hogy te mekkora egy seggfej vagy - Hangom érzelem mentes volt, még az arcom se fejeett ki semmit, csuklóm is lazán, könnyeden mozdult, ahogy képébe öntöttem a kávémat. Mikor végeztem a művelettel, eldobtam a papírpoharat a szemétbe, másik kezemmel pedig kisöpörtem a hajam szememből. Nem voltam mérges, hogy megütött, egyszerűen csak szörnyen... nem is tudom... zavart talán. Nagyon, hogy mindent ilyen ősember módjárta csinál. - Most nagyon figyelj rám Ewan, mert csak egyszer mondom el. Megüthetsz, megüthetsz újra és még ahányszor akarsz. De ez nem változtat azon, amit érzek. Gondolhatod, hogy ha nem érzem azt, hogy egy narancs vagyok, ami szépen megrohad és úgymarad, nem leszek az, de ez nem változtat a tényen. Eljön majd az idő, mikor nem hogy nem fogom tudni megfogni a kezed, de még csak beszélni is nehezen fogok tudni veled, hosszú percekig kell majd várnod, míg megértem a kérdést, és ha azt akarod, hogy felüljek, egyek, vagy kimenjek a mosdóba, hogy az ágy tisszta maradjon, neked kell majd mindezt megtenned. Egy szaros játékbaba leszek a kezedben. És bárhogy is nézem, ez tény. Te is tudod. És rámeröltetheted a képzelgéseidet, de azt nem várhatod el, hogy örüljek is a hazugságnak. - Hangom inkább jeges és rosszat sejtető volt, érezhette, hogy most sürgősen békén kell hagynia. Megfordulta és a tó felé indultam, amit már láttam tőlem pár lépésre, az ösvény végétől. De végül újra megfordultam pár lépés után.
- És hogy szerencsés lennék? Miért is?! Tizenkilenc éves vagyok Ewan, és olyan betegségem van, amit mások ötven évesen kapnak meg. A gyógyszerek pedig egy idő után nem fognak hatni. Te pedig Mellel együtt azért tapossátok egymást, hogy melyikőtök fogja végignézni, ahogy a barátotok elsorvad, bármennyire is igyekeztek, és nem tehettek ellene semmit. Mind a kettőtöknek itt kéne hagynia engem a fenébe! - Emeltem fel kicsit a hangom, majd végképp otthagytam. Egy cigit vettem elő, hogy rágyújtsak, de annyira remegett a kezem, hogy képtelen voltam a cigit és a tüzet hosszabban egymás mellett tartani. - A rohadt... - Motyogtam, és már küzdöttem a düh könnyeivel, de nyeltem egyet és elnyomtam. Nem, erősebb vagyok, nyugodt vagyok... ez nem a világ vége. Körbenéztem a tónál, és megláttam egy pasit. Basszus, ez mindent hallott? Ajkamba haraptam. Hát mindegy. Hozzá sétáltam, egy krémszínű ballonkabát volt rajtam, alatta egy rövid szoknya, ami éppen kilógott a kabát alja alól, egy fekete, vastag harisnya, mélykék magassarkúval. Lenéztem a pasira. - Elnézést, adna tüzet? - Érdeklődtem megbillegtetve kék lakkos körmeimmel a cigit vékony ujjaim közt.
Újabb nap, új kalandok... Na igen, lehet ez mások számára gyerekes, Gabe is mindig ezt vágja a fejemhez de bekaphatja! Már nyolc tetves éve csak menekülök, mindig a hátam mögé nézek, derekamnál a fegyver, a bakancsomban a kések, és nem félek golyót ereszteni egy seggfej szemei közé csak azért mert amíg én vagyok a gyorsabb, én leszek az utolsó is akit a föld alá temetnek. Vagy rosszabb. Visszacitálnak Toretto elé, és nem hiszem hogy az már beérné ennyivel. Az a minimum hogy apró cafatokra szed. Mégse érte meg törődni vele, amíg itt vagyok és élek, ne sírjon a szám. És nem is tette. Sosem. Vagyis újabb nap, a tegnap éjszakát a kocsimban töltöttem, se víz, se borotválkozás, de ez a része már rég nem hat meg. Hozzászoktam hogy lapuljak ha kell, és az új hely.. na igen, Gabe nézett is nagyot amikor azt mondtam neki miért pont Vegas. Mert itt simán elveszik a mocsokban a mifajtánk féle.. kis tetves talpnyaló, itt rajzanak a nagy halak, és ha a zsaruk még ennyi idő után is keresnének.. nos.. itt mindig találsz kiutat. Simán... - szívok bele a cigimbe, nem a legdrágább féle, de nem is az íze a lényeg hanem az hogy kellemes legyen. Egy parkban sétálok. Nem tudom mikor keveredtem ide, egy idő után elfogyott az út a lábam alól, a beton és az épületszélek, és felváltotta a zöld. Jól esett. Kellemes volt a néma csend, a víz csobogása ami.. most nem egy szökőkútból hallatszott. Egy tó. Na igen, ezt már messziről bemértem és mivel jobb dolgom nincs, ugyan miért is ne, egyből belőttem kitűzendő célnak és egész addig lépkedtem míg el nem értem a partját hogy leüljek. Kellemes volt. Tényleg kellemes. - sóhajtottam nagyot, csak félig beleburkolózva a kifújt füstbe és figyeltem az embereket. Vegas.. Az ember azt hinné itt minden annyira más. Folyton csak azt látod a tv-ben hogy ömlik a pénz.. mindenki csak ujjong, luxus.. tökéletesség.. boldogság meg egyéb mesés érzések, most itt ülve a partszélen viszont mégis minden annyira.. átlagos. Nem úgy mint a beszélgetés a háttérben.
Nem szoktam hallgatózni most mégis fülelni kezdek. Na jó, kit akarok átverni, mindig szerettem benne lenni a szószban jóóó mélyen, és most is félig hátrafordulva, kezemben a cigivel, a cipőm kis híján a vízbe lógva ahogy a víz partján ülök a fűben, csak azt a kis vöröst figyelem. Nem is rossz! Sőt! Egyáltalán nem az. - kalandoznak el a gondolataim mindenfele amikor hirtelen az egésznek vége és a lány.. közeledik.
- Hogyne! - felelem kellő lazasággal mikor megjelenik előttem és nem is tökölve tovább, csak kissé megnyújtva a lábamat túrom elő a gyújtót a zsebemből és lobbanva a láng nyújtózkodom felfele, ha tüzet akar, hajoljon le!
- Miért keversz ekkora seggfejekkel. - mondom inkább mint kérdezem ha megjelenik a parázs a szál végében és visszacsúsztatom a gyújtót a helyére. - Egy nőt megütni vétek. - beszélek tovább habár nem kérdezett de nem igazán szoktam törődni a részletekkel. - Ennél sokkal többet érdemelsz. - szívom le a füstvéget és fújom ki oldalt, eltűnve a nem messzi nádas sűrűjében.
Sportoló vagyok, kell tudnom kezelni a stresszhelyzeteket, még akkor is, ha nem a páston, vagy a jégen találkozom velük, hanem mondjuk Ewannal. Szóval nem vagyok hisztériás... ellenben vele, aki úgy ki tud borulni mindenen. Persze, tudom, hogy rossz neki is, és ha elmenne, akkor én mennék azonnal a falnak, de mégis... Tudom, hogy ő is füvezik, csinálhatnánk együtt, és nem kéne egymás elől bujkálva rágyújtani, mind a kettőnknek könnyebb lenne, de nem, mert nem szeretném, ha rossz érzése lenne ettől. Megérdemli, hogy én is adjak neki valamit, ha már ő arra tette fel az életét, hogy a világ végéig elkocsikázzon értem a vihar közepén, és felszedve engem felmelegítsen, újra reményt keltve bennem. Fontos nekem... és Artie is, ő a pasim, és szeretem, de... olyan ritkán ér rám a munkája miatt, fut jobbra balra, és néha úgy érzem, én is csak egy álomás, egy beteg vagyok neki, akit talán jobban kedvel a többinél, és ő ezt szerelemnek gondolja. Szar helyzet, bárcsak megoldódna. De akárhogyis, Ewannal szükségünk van egymásra, akkor is, ha néha a másik torkának esünk.
Valahogy én mindig, mindenkinél alacsonyabb vagyok, piszok idegesítő, pedig alapból nem vagyok olyan kicsi, 166cm... de legalább hajlékony vagyok, és jó az izomzatom is. Örültem picit, hogy ül, és végre valakinél én vagyok a magasabb. Lehajoltam, egyik kezemmel copfba fogva hajamat, hogy véletlenül se érjen bele a tűzbe, majd mikor sikerült végre, elhajoltam, és kifújtam a füstöt. - Köszönöm - Mosolyodtam el halványan. Éppen azon gondolkodtam volna, hogy menjek-e vagy maradjak, mikor megszólalt, és én beledermedtem a mozdulatba. Csak álltam ott, mint akit odaragasztottak, és néztem őt. Tehét hallott... meg látott, próbáltam magamhoz térni, öteletelni, hogy mit mondhatnék, de a vége csak az lett, hogy megnyaltam alsó ajkamat, és felsóhajtottam. - Szabad? - Csaak formaság volt, már le is ültem mellé, még szívtam egy hosszút a cigimből, mielőtt válaszoltam volna bármire is. - Nem kavarok vele, nem a pasim. Csak az exem... akivel valahogy ígyis- úgyis legjobb barátok vagyunk, és ha most ez nem is látszik, sokat tesz értem - Kisöpörtem arcomból a hajamat, majd ajkamat kezdtem rágcsálni egy lemondó sóhajjal, majd felé fordultam kíváncsian. - Egyébként honnan tudod, hogy többet érdemlek, most találkoztunk először. Lehet, hogy egy pszichopata, agresszív mumus vagyok, aki éhezteti őt, és ellopja a ruháit - Kuncogtam félrebillentett fejjel. Na igen, ez most tipikus Carmina-s megszólalás volt, köszönjük szépen! - Egyébként Carmina Ricci vagyok - Mutatkoztam be, egy fura, belső indíttatásból, de kezet nem nyújtottam, inkább csak mosolyogtam mellé egy picit. - Kedves vagy, hogy ilyeneket mondtál, de ne aggódj, nem kell félteni, én is karmoltam már kockásra az ő képét. De túl rendes pasi... sokat ad fel miattam, csak attól lesz ilyen frusztrált, ha én adom fel, míg ő még kapaszkodik.- Sütöm le a szemem, és újra kifújom a füstöt. - Na de... az oké, hogy én a kávéban ázó haverom elöl menekülök, de te mit keresel egy sötét parkban ilyen későn?
Elmosolyodom ahogy beengedi magát, na jó, csak lerakja magát mellettem, de már most látom az egészben hogy ez a nap is izgalmasnak ígérkezik.
- Annál többet, hogy kapsz egy maflást ha nem tetszel neki? - kérdezem de a hangsúlyom nem játszik, egyenletes, még az is lehet hogy komolyan érdekel, mégis hamar megfejelem a válaszokat. – Remek.. – szívok bele a cigimbe mert miért is ne, és mert az ő dolga. Vannak egyes nők akik az ütésre gerjednek be, én csak tudom, próbáltam, de nekem nem jött be. Nem az én világom ütni a gyengét. Ahogy tovább folytatja mégis vigyorognom kell. Már felé fordulva és a szemeibe, nem szoktam én tökölni ezzel, ha nem tetszik majd levág nekem is egy darabot. Max megkönnyebbül. Én meg annyival több leszek.
- Pont úgy nézel ki mint egy pszichopata. Nekem elhiheted! Volt már néhánnyal dolgom. – vigyorgom továbbra is a szemeibe, de amikor bemutatkozik, nekem jön az általános illem – ki tudja honnan ragadt a fejembe?? – visszadugom a számba a cigimet és felé nyújtom a kezem. – Nevil.. Garner! – mutatkozom be, ami elég érdekes úgy, hogy közben egyensúlyozom a cigimet, nem szeretném ha a tóba esne. Kell még! Akár belekap akár nem, nem hat meg. Én mindent megtettem. – És ééértem, akkor felírom, az a nyálasképű rendes pasi. – imitálom mintha a rögzíteném az agytekervényekbe, valamelyik x-men filmben láttam, és csak azután térek vissza a szemeibe. – Megvan! Egyéb fontos adat? – ugrik fel a szemöldököm kérdőbe, de azért tisztán mutatja hogy csak szellemeskedem, még ha újabb pofonszaga is van az egésznek. De élni KELL! Érezd hogy élsz, különben halottnak tekintenek. A következő szavakon viszont nem mondom hogy nem döbbenek meg. Ennyire hülye vagyok? Ííííí.. volt már rá példa.. – nézek körül, na igen valamikor útközben besötétedett, és ami a biztos, hogy megint átaludtam egy napot. Naremek.. – húzom el a számat, de úgy hogy ő semmit nem lát belőle, viszont ha itt vagyunk, hát itt vagyunk!
- Mondjuk úgy hooogy.. – áll is meg a folytatás, talán gondolkodom? Meglehet. Igazából magam se tudom mi az istent kavarok erre, de itt vagyok és ez a lényeg. Mindig kell lenned valahol. Ahol a történések utolérnek! – Csak azt ne mondd hogy féltesz! – szélesedik ki a folytatás helyett a vigyorom, egyenesen a szemeibe, és most van csak módom tüzetesebben megnézni őket, de az is szép! Kész siker! – De mondjuk úgy, hogy csak áztatom a csülkeimet! – kerül vissza a cigi a fogaim közé, és nem is várva több szóra vagy késztetésre, már fűzöm is ki a bakancsot, egyiket a másik után, zokni le, és újra cigi a kézbe, már figyel is benn a két lábam a vízben. Egész kellemes.. Megérte!
Zavarba hozott, rosszul éreztem magam a szavaitól, még akkor is, ha nem gúnyosan mondja, összébb húzom magam. - Nem szeretem, hogy megüt. Rosszul érzem magam tőle, megalázottan. - Vallom be halkan, és kezemben erősebben kezd remegni a cigi, ésmegint feltörtek a szúró könnyek, de visszaerőszakoltam, mindig is próbáltam megtartani a teljes uralmat a testem felett. - De ő jár velem kórházba, a kezelésekre, és... tartja bennem a lelket, mikor mások már rég otthagytak volna - Fejezem be és elnyomom a cigit. Elment a kezem, és amúgy sem akarom, hogy a remegő kezem az orrom előtt legyen. Belekényszerítem magam egy vicces szerepbe, mindig így oldom a feszültséget, és el is érem a célom, elmosolyodik, aztán vigyor lesz belőle, és pillantását az én zöld íriszeimbe fúrja, én pedig visszanézek rá. - Hát tudom! Örülök, hogy valaki végre elsőre meglátta bennem a lehetőséget - Kacsintottam játékosan.
Elfogadtam a felém nyújtott kezét, és finoman megszorítottam, nem heppem az ujjtörés, az Ewan módszere, azt mondta, így tisztázzuk le előre az erőviszonyokat... Hogy szétpréseljük a másik kezét? Köszönöm, nem. Nevettem a kis színjátékára, de próbáltam elfojtani a hangokat, mert sokak szerint olyan ovisan nevetek, ami ciki. - Szóval szerinted nyálasképű? - Vigyorogtam, és eskü, nem tudom, mikor szórakoztam ilyen jól. Viccelődő megjegyzésére félredöntöttem a fejem, és kicsit elgondolkodtam. - Én mindenkit féltek magamon kívül, most éppen azon jár az agyam, hogy remélem, nem volt túl forró a kávé, amit Ewanra öntöttem. Miért épp téged ne féltenélek, aki egyedül ült egy parkban? - Figyeltem, ahogy nekiáll levenni a cuccait, és komolyan belemászik lábbal a tóba. Halkan nevettem. - Jó lehet - Mosolyogtam, de nem követtem, ha kikötném a cipőm, nehezen tudnám csak visszakötni, hosszú idő lenne, és nem szeretném, hogy nézze a szerencsétlenkedésemet. A harisnyámat nem félteném. De aztán túl hívógató volt, így nekiálltam kioldani, nehéz volt, ujjaim folyton megakadtak, belezavarodtak, de végül sikerült lerúgnom magamról, és jött a másik, nem néztem Nevilre, sőt, próbáltam úgy tenni, mintha nem történne semmi. Mikor sikerült, az övé mellé nyújtottam lábamat. - Hm, tényleg jó a víz -
- Azt el is hiszem..- sikerül csak egész halkan motyogva, talán az hogy összehúzódott? Vagy talán csak sebtiben előjöttek az emlékek, mennyire gyűűlöltem.. amikor az apám ütött, még ha végül ki is derült.. hogy az apám nem is volt az apám. Szóval.. nem voltam a kedvence, de azért ez még semmire nem ok.
- Miféle kezelésekre.. - térek ki a részletekre, mint mondtam nemigen vagyok szívbajos, amit nem akar azt nem mond el, de egyből feltűnt a hirtelen változó helyzet, szóval.. nem forszíroztam többet. Vagy elmondja.. vagy nem. Én nem leszek tőle se több, se kevesebb. Talán épp jól is jön a hirtelen váltás. Senki ne vágjon fát a hátamon, ez a lételemem, mások azt mondják a hülyeség, én azt mondom hogy élet! Miért ne nevessünk amennyit csak lehet ha az élet már úgyis elég szar a hátunk mögött!
- Ó, hát.. számíthatsz rám! - kacsintok rá csendben, egy szót se szólok többet csak belebámulok az időközben besötétedett térbe, és figyelem a távoli utcalámpák hirtelen felvillanásait. Letudva a bemutatkozást, persze soha nem használok tényleges neveket, újabb geg a válasz, csak mert miért is ne, és amennyire megfigyelem, el is érem a kellő célt, már nem sír, hanem nevet és ez valahogy engem is kellő szórakozással tölt el. Aaaaaz.. önmagam szórakoztatásán kívül persze.
- Ne mondd hogy nem vetted észre! - villantok rá kitágult szemeket, persze egy percig sem az ijedség beszélt belőlem, de adjuk meg a módját! - Olyan közelről sem láttad!?? - játszott még mindig a hangom, nem akartam elveszíteni egy percre sem, a figyelmét.. a nevetését, mindegy, csak kellően szórakozásra bírjam - Akkor azt hiszem egy szemüveg sem ártana. - vonult féloldalra egy féleszű mosolyom, de nem engedtem neki többet, sokkal inkább.. válaszolok a kérdésekre.. már ha úgy vesszük hogy akadnak benne tényleges válaszok.
- Nyugodj meg.. szerintem ráfért! - kacsintok rá egy újabb vigyor kíséretében - Engem meg ne félts! Rossz pénz szindróma.. - dobom mellé, és ha már lúd, legyen a legkövérebb, egy mondvacsinált indokkal már veszem is le a cipőimet, és áztatom magam a csak kellemesen hűvös tó vizébe. Hogy nem lehet? Szokott ez engem érdekelni? A fenéket!
- Jó is! - vágom rá hirtelen, miután csak feltűrtem a farmerom is, és úgy kábé térközépig besasszéztam a vízbe. - Na gyere! Gyere már! Ne félj, nem harap! - győzködöm továbbra is, persze nem tudom miért lenne jó nekem ha ő is bejönne, de ha már szórakozunk, csináljuk rendesen, és én nem szoktam félmunkát végezni. Ééés nyert! Mondjuk, és elég nyögvenyelősen de csak benn lógnak a lábai a vízben, és én megújult vigyorral lépkedek ki hozzá vissza, a cigi a számba, a kezem meg feléje, hogy..
- Nézd meg, benn sokkal melegebb.. - magyarázom, közben a cigaretta az ajkaim közt remeg, aztán a vége.. nem vigyázok és HOPP! - Csesződj meg! - mérgelődök, elhúzva a kezem és nekiállok tapperolni a vízfelszínt a félsötétben, mire végre csak megtalálom, de erre már keresztet vethetek. Csurom víííz.. Bassza meg!
A hozzászólást Nevil Turner összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 30, 2013 2:14 pm-kor.
Nyelvet öltöttem. - Tudom, látszik, hogy beszámítható vagy - Hunyorogtam rá, pedig ha valami, a látásom okés. Igen, közben figyelmen kívül hagytam azt, hogy megkérdezte a kezeléses dolgot, sajnálom, de én képtelen vagyok erről beszélni, elég a nap tíz órájában, egy perccel se szeretnék több időt vesztegetni rá az életemből, főleg, hogy nem is olyan hosszú, mint amennyire a többi, normális embernek lehetne, ebből is kifolyólag teszek rá, és ő mg idegen is, nem is kell tudnia, nekem meg nem kéne azonnal ennyire védekező üzemmódba kapcsolnom, tudom, csak... nem, nagyon kiakaszt. Nevetni kezdtem, azon, hogy elkezdett gúnyolódni velem Ewanról, de hát annyira vicces, komolyan, és csak elképzeltem szegény drágámat olyan igazán nyálas képűnek, hát istenien szórakoztam, na. - Egyet tudok, a szemem még jó, valószínűleg csak a te szemedet homályosította el a ragyogó szépségem! - Legyezgettem magam, szintén túljátszva a szerepemet.
Ahogy nyújtotta a kezét, elfogadtam, és felálltam a segítségével, nem tudtam visszatartani, kinevettem az ázott cigi miatt, de kivettem az enyémet a számból és nemes egyszerűséggel az övébe nyomtam. - Na, nyugszik a baba! - Vágtam csúnya fejet, majd elkezdtem sétálgatni a sekély vízben. Ez de nagy marhaság, este van, késő, és... és én egy kihalt parkban, a sötétben, cipő nélkül flangálok, hát egy épeszű ember sincs, aki utánam csinálná ezt a kis mutatványt. Vagyis van, Nevil, de én még mindig épeszűre gondoltam, és a mi agyi labilitásunk eléggé kétséges, ezért magunkat kedvesen, nagyvonalúan és szerintem igazságosan, ki is hagynám, a nép nevében. - Egy olyan pasi, mint te.... ilyenkor a barátnőjével enyeleg valahol... - Vontam fel kérdőn a szemöldököm, mintha azután érdeklődtem volna, hogy az övé hol van, majd összevontam. - Vagy... az a helyzet, hogy így is volt, csak útközben belefojtottad ebbe a talpalatnyi kis vízbe, és akármikor ráléphetek... most szólok, sikítani fogok - Emeltem fel a mutatóujjam, majd a következő lépésnél ráléptem valami nyirkosra, óriásit sikítottam, megcsúsztam rajta, és Nevilre is ráesve, elterültem a vízben, vele együtt, magamra rántva őt, így előbb muszáj volt lelöknöm magamról szegényt, hogy a felszínre jöhessek, köhögve. - Basszus, basszus, basszus - Kapkodtam a levegőt, szívem hevesen dobogott, majdnem szívinfarktust kaptam, halálra rémültem.
Vigyorogtam. Egyszerűen mert mindig azt teszem, amikor csak lehet, hát most miért ne!
- Nah, látod ott a pont! - bököm felé, mert miért is ne lehetne igaza, tényleg nem egy csúnya darab, sőt! SŐT! - fut rajta végig megint a szemem, de csak olyan jelzés értékkel, nem mintha ne szúrt volna alapból szemet a félsötétben, de azért mégis. Már kis híján térdig a vízben, simán jött az ötlet hogy tartson velem, de egy kis baleset, ahogy felé nyújtom a kezemet, a szám jár mint mindig és simán elejtem az egyetlen kincsemet, már hiába taperolok érte.
- Bassza meg.. - kötöm hozzá csak célzás értékkel, de egyből megáll bennem az ütő, amikor megjelenik és tömi a számba az övét. Háttt.. nem fogok megharagudni érte.. - hagyok fel a kereséssel, csessze meg, és inkább érte kapva, naná, hogy vizes kézzel, nagyot szippantok. - Kösz! - bököm ki megint, de aztán nem mozdulok. Csak figyelem. Ahogy járkál.. ide-oda, úgy tűnik élvezi, legalábbis valamennyire, szóval nincs itt hiba. Aztán mégis ő az aki kérdez, nekem meg vigyorognom kell. Jól ismerem már a nőket, naná! Mégis meglep amikor hirtelen kezd visítani, ugrál, mint a bakkecske, nekem meg épp arra van időm hogy visszadugjam a számba a cigimet, már vetődik is belém. Letarol. Vagyishogy még ezt is sikerül simán művészien művelnie, mert valahogy útközben pördül meg, ő megy a víz alá, én meg valamivel fölötte, és kell egy közepes lélegzet, mire én is becsapódom mellette. Na fasza! Röhögnöm kell, egyszerűen nem bírom ki. Hallom ahogy kapkodja a levegőket, de ha már beszél, az tuti hogy nem halt meg, ha meg él, akkor maximum csak vizes.
- Szóval.. tuti nem bírtad ki, hogy ez még száraz, mi?? - emelem ki a vízből az előttem úszó második cigimet ami eléggé.. hát elhagyta magát rendesen, szóval ez kereszt. Persze közben alig bírom visszafojtani a röhögésemet, amikor meg ránézek, már halmozottan hátrányos a helyzet.
- Nos.. a ma esti fürdés lerendezve... - tápászkodom fel, és mindenemből a víz csorog amikor ha még nem tette, felé nyújtom a kezemet hogy felsegítsem. - mi jön még?? Ital?? Szex?? Mind rendhagyó módon? - vigyorgok még tovább, persze egyik se lenne ellenemre, de azért mind tiszta hogy csak szívatom. Mert miért is ne! És mert tetszik a helyzet. Mindig is szerettem a speciális helyzeteket.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Nevil & Camy 
– visszadugom a számba a cigimet és felé nyújtom a kezem. – Nevil.. Garner! – mutatkozom be, ami elég érdekes úgy, hogy közben egyensúlyozom a cigimet, nem szeretném ha a tóba esne. Kell még!