Képtelen betelni azzal az érzéssel, ami végigfut a gerincén, és onnan árad szét minden egyes végtagjába. Nem tud, és nem is akar ellenállni a férfi érintéseinek, és ebben a percben elhiszi, hogy ez az egész kettejük között örökké tart majd. Egy kicsit éhesnek érezte magát, de ahogy Jonathan keze végigfut a testén, már rá kell jönnie, hogy az evés várhat, előbb ki akarja elégíteni a másik vágyait, és a sajátjait is, hiszen nem akar jelen pillanatban mást, csak azt, hogy egyesülhessen a férfival úgy, ahogy a fürdőkádban. Enged a kezeknek, amik szétnyitják a lábait, és sóhajai egyre sűrűbbé válva adják a másik tudtára, hogy mennyire vágyik is rá. Minden egyes apró kis rezdülése elárulja őt, és ennek hatására örömmel fogadja magába az érzést, amit előcsalogatott belőle a másik.
Ahogy a Jon férfiasságával finoman érinti őt, majd behatol, halkan felnyög, és magára húzza a férfit, hogy csókot lophasson tőle, miközben a jobb lábát felhúzza a férfi csípőjéig, és ujjai a másik hátán járnak hol gyengéd, hold egy kicsit durvább táncot. Fokozni akarja a másik vágyát is, és emellett a sajátjait is. Hirtelen ötlettől vezérelve lendül át, hogy ő kerülhessen felülre, és ügyel arra, hogy még véletlenül se válhassanak el. A haját hátrasimítja jobb kezével, majd csókért hajol oda a férfihoz. Lassan és éhesen csókol, és nehezen válik csak el tőle, hogy a borostás arcélét jutalmazhassa apró csókokkal, miközben a csípője lassú és érzéki mozgásba kezd, amin csak lassan gyorsít, hogy húzza az időt még. Majd a férfi nyakát érinti ajkaival, és egyre lejjebb halad, ezzel egyidejűleg el is szakadnak egymástól, ahogy halad lefelé a férfi mellkasán, egészen a csípőjéig, majd a férfiasságát érinti először kezével, aztán ajkai lehelnek rá finom csókokat. Rövid ideig tart, hogy utána a nyelvével kényeztesse a férfiasságát ami alig pár perce még benne volt, így megérezheti saját, enyhén édeskés nedvének ízét is, ami felhúzza őt, és miközben finoman a szájába veszi a férfiasságot, elfojt egy hangosabb nyögést, és percekig játszik Jonathan nemi szervével, hogy a kezét is segítségül hívja. Szabad kezével a saját mellét érinti, majd a nőiességéhez téved a keze, ahol érzi, hogy már ettől az egész kényeztetéstől nedvessé vált, és nem bír magával, így apró finom csókokkal hagyja el az eddig kényeztetett testrészt, hogy ismét áttegye a lábait Jon csípője felett, és kínzó lassúsággal fogadhassa újra magába, miközben éhes szenvedéllyel és vadsággal ront neki a férfi ajkainak. Szeret játszadozni szex közben, és a férfiak a második "menetet" sokkal tovább bírják, mint az elsőt, így ki fogja használni az alkalmat a játékra, de csípője magától moccan a férfin, és érzi, hogy ő nem bírja sokáig az egész játékot. Háta ívbe feszül, így Jon-t teljes egészében magába tudja fogadni. Felnyög, ahogy érzi a vágyait egyre magasabbra szökni, majd beteljesedni, de nem sejti, hogy Jon ebből észrevett-e valamit.
- Annyira jó veled - suttogja az ajkainak elakadó hangon, miközben magához öleli a férfit. Csípője még mindig lágyan ringatózik, bár most lassabban, mint az előbb, de még mindig szenvedélyesen.
Aztán ismét gondol egyet, hogy húzza a férfi agyát, mellé fekszik, mintha várna valamire, mintha nem akarna mást, csak egész éjszaka különféle módokban és pózban szeretkezni Jon-nal. Jelenleg képtelen betelni a látvánnyal, és a tudattal, hogy egy ilyen férfivel egy ágyban van, és képtelen lenne aludni.
- Kérlek... Vedd el, amit szeretnél - suttogja játékosan, miközben egyik kezével végigsimít a saját mellén, majd elér az öléig, ahol egy kicsit elidőzik, majd Jon fölé hajol és lágyan ejti rabul ajkaival ajkait, hogy jelezze, nem akar mást, csak őt...

Néha már nem tudja megkülönböztetni az igazi valóságot a drogok keltette világtól, de ebben a pillanatban, ezen a helyen nagyon is jól tudja, hogy ez... ami kettejük közt folyik, az érzések és vágyak nagyon is valósak. Ő és Jonathan tényleg együtt vannak, összefonódott testtel, és szinte kielégíthetetlennek tűnő vágyakkal. Hope mégis retteg, hogy ez csak egy álom, egy élet és halál közötti megálló, ahogy nem Tim, a férje, hanem Jon egy régi barátja jut eszébe. most először érzi a súlyát annak, hogy ő nem olyan, mint régen. Ő már egy szenvedélybeteg, és ha Jonathan rájön arra, hogy milyen is ő valójában, akkor már nem lesz mellette, hanem elmegy, elidegenedik, ahogy a többi ember is megtette. Csak a különbség az, hogy az nem érintené meg úgy, ahogy Jon távozása megérintené. Mégis, eme érzelmek ellenére csak hagyja, hogy a vágyai uralkodjanak el felette, hogy érezhesse a férfit önnön magában, hogy eggyé válhassanak a gyönyörben, mely kiteljesedve végigfut Hope gerincét, megfeszítve azt. Nehezen kap levegőt utána, mintha az iménti orgazmus még fojtogatná egy kicsit, mielőtt az emlékek közé süpped, hogy majd később ismét lecsaphasson.
Úgy érzi, egy kis pihenésre van szüksége a testének, de a másik ismét ingerli, és akarata ellenére sóhajok szakadnak fel a tüdejéből, mikor saját keze elkapva a férfiét, kulcsolódik össze vele.
- Igen... és nem, de kérlek... Tartsunk egy kis pihenőt, ha még akarsz belőlem... Ráadásul... - húzódik egy hamis mosolyra ajka, ahogy elengedi az eddig szorongatott kezet, hogy épphogy megérintse Jonathan férfiasságát. - ...Neki sem árt egy kis pihenés - neveti el magát halkan, majd felül, hogy onnan nézhessen vissza a férfira. Egy pillanatra elkalandozik a testén, a kidolgozott izmokon, majd az ajkain, és végül megállapodik a tekintetén. Csak csodálja őt, és olyan érzés kelt ismét életre benne, amit eddig halottnak hitt, és most újra feléledt, szinte lángra lobbant, és jelen pillanatban még élvezi, de fél attól, hogy ezzel sebezhető lesz. Mégis elhessegeti az érzést, mert nem akar a félelmeire gondolni.
- És, bevallom éhes vagyok egy kicsit... Főzzek én, vagy... - úgy, ahogy van, felpattan az ágyról, és már meg is indul a konyha felé. Ritka pillanatok egyike, amikor érzi is az éhséget, de most a gyomrába mar, mintha egy vérengző fenevad lenne. - Ugye még mindig szereted a csokis sütit? Vagy legalábbis tartasz itthon? - az első mondatnál kissé megemeli a hangját, a másodiknál már csak motyog, miközben a szekrényeket nézegeti, hátha talál valahol abból a csokidarabos kekszből, amit régen is evett az egyetemen. Talán azóta, mióta az a veszteség érte, nem is evett ilyen nassolni valókat. Most mégis vágyik rájuk.