Rögtön kíváncsiskodik, nem elég neki a tudat, hogy már tegnap meg akartam kapni? Miért nem éri be ennyivel? Kis kíváncsi, de ez nagyon tetszik.
- A külsőd. Szeretem az olyan fiúkat, akik olyanok, mint te, vékonyak, világos hosszú lobonccal. - Na meg a tudat, hogy nem sokáig kellene őt győzködnöm ahhoz, hogy megkapjam, de ez... igazából egy rossz tulajdonság, hisz ha nekem könnyen oda adja magát, akkor mindenki mással is ez lehet a helyzet, nekem pedig nem kell egy kis hímringyó. Még akkor sem ha olyan csodás, mint Carmin. LEgalább is elméletben, a gyakorlat meg azt mutatja, hogy itt fekszem az ágyamban, Ő meg vígan rajtam heverészik.
- Egy kutyát könnyű megnyerni magadnak, te is se perc alatt a raboddá tetted őt. Megnyugtatlak, a szájpecek új volt, ha lesz is valami bajod, akkor az nem miattam lesz, legalább is nem pecek miatt. A képek pedig... nem gondolod, hogy lennének kint olyanok ahol a barátaimmal vagyok? Vagy egy aktuális baráttal vagy barátnővel? - Kérdezem, hisz minden embernél általánosságban persze szokott kint lenni olyan kép, amin az illető és a számára kedves ismerősök vannak, de itt aztán kereshet olyat, egyet se fog találni.
LAssan bólintok, igaz ezt már túltárgyaltuk, túlságosan is oda van magáért, de én is, szóval ezt az egészet teljesen megértem... minden bizonnyal teljesen szerelmes magába, hisz 19 évet tölthetett el eddig a saját társaságában, én pedig eddig még csak pár órát, aztán nézzenek meg... el sem akarom őt engedni. Nem akarom, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogom.
Halkan felnevetek szavaira. - Ezt nem mondhatod, bárki lehet nálam érdekesebb. A menő nem mindig jó is... - jegyzem meg, a kriminalisztika nagyon is jól hangzik, de vajon mire megy majd vele az életben? De ki tudja, talán szerencsés lesz, és bejön neki a dolog.
Figyelmesen hallgatom amit mond... koleszban lakik, hah, vagyis tényleg nem fogjuk egymást viszont látni, hiszen egy kolesz... nem sohasem laktam ott, de voltak éjszakák amiket ott töltöttem, és azok a legemlékezetesebb éjszakáim közé tartoznak. Ő rendezi a bulikat... kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet mikor utasításokat osztogat, talán nem szabadott volna magam alá kényszeríteni, mert a személyiségétől fogva alkalmatlan arra, hogy szót fogadjon másoknak... de majd meglátjuk. Csak tartanánk már a meglátás résznél.
A jogsijáról, vagyis annak nem létéről beszél, sok mindent le lehet ez alapján szűrni róla, nem is tudja talán mennyi mindent.
- Vagyis szeretsz a középpontban lenni, és nem szereted ha mások az utadba állnak? - kérdezem, hisz ezt szűrtem le az egész kis monológjából, meg még sok minden mást is, de egyenlőre ez a kérdés is megfelel. Figyelem, hogy mit ügyeskedik, én a helyében még nem ülnék föl, de neki megy, a combjaira siklanak a kezeim, ha már a hátán nem pihentethetem őket kényelmesen. Hogy ülhet fel ilyen gyorsan? Túl finoman bántam vele biztos... de még így is sírt! Mi lett volna ha teljes erőmből csapok a fenekére? Talán ott helyben sokkot kapott volna.
- Ha már ülni tudsz az jó, nagyon jó, hamarosan olyan lesz a kis segged, mint új korában. - Vagyis újra dugásra készen.
- Aludni? Hogy aztán körbe szaladhass a házban, és elvihesd az értékesnek látszó dolgokat? Felejtsd el! És igen van. Elutazom, holnap hajnalban indulok, szóval ha meg akarod tudni, hogy ki is vagyok még nehezebb dolgod lesz, mert nem csak egy városban kell keresgélned, hanem a világban bárhol lehetek majd. - Felelem, majd én is felülök, és adok egy puszit az állára. Felállítom, felkelek én is az ágyból és a fürdőszoba felé terelem. - Fürödj le, addig én rendet teszek. - Adom ki neki az utasítást, majd rácsapok a fenekére, hogy megtapasztalhassa, hogy azért még érzékeny a bőre a kritikus részeken.

- Onnan szűrtem le, hogy akik szeretnek bulikat rendezni, azok általában mindent megtesznek az összejövetel sikeréért... vagyis ha kell másokon átgázolsz. Vagy talán tévedek? - Kérlek, mondd, hogy tévedek! Akkor nem érezném magam akkora szadistának, amiért elvertem, bár ha igaza van, akkor ezt az egészet veheti büntetésnek is, az eddigi tetteiért és cselekedeteiért.
Felhúzza a kezeimet a derekára, kíváncsian pislogok rá, hogy miért nem volt jó ott ahova én tettem. Talán azt hiszi, hogy nem merek följebb hozzá nyúlni? Pedig igen, bárhol letaperolom én szívesen még kérnie sem kell, de ha már a derekára pakolta a kezeimet, akkor megsimogatom a puha kis bőrét.
- Nem tudom, hogy tolvaj vagy-e, nem ismerlek, és én veled ellentétben nem leszek a partnerem rabja egy pillanat alatt. - Ó mekkora HAZUGSÁG! Ha tudná, hogy mennyire a rabja lettem ilyen rövidke idő alatt! De ha megtudná, akkor csak még jobban elbízná magát, és bár szívesen megnézném azt a műsorát is, maradjunk egyelőre annál a forgatókönyvnél, miszerint elbizonytalanítom, és hátha megjön az esze, és nem akar majd engem.
- De ha volt egy kis eszed, akkor körbe néztél akkor amikor feljöttél a fürdőszobába rendbe szedni magadat. Ha nem tetted... hát arról én nem tehetek. - Talán azért annyi sütnivalója volt, hogy megtegye, de úgy tűnik, nem elégedet azzal, amit talált, vagy nem is talált semmit sem, és ez a valószínűbb. Csak a pénztárcámat meg a telefonomat kell majd elrejtenem előle, a többi dolgot úgy nézegeti, ahogyan csak akarja. Mondjuk az olyan dolgokat még el kéne tenni, amiken rajta van a nevem, mert az alapján se perc alatt megtalál, elég csak leülnie egy gép elé, vagy elővennie egy okos telefont és rákeresni a nevemre a keresőben. Az első találat már képet is fog kihozni rólam... vagy egy olyat, amit én csináltam.
Nem tetszik neki, hogy elutazom, ez aranyos. Igazán szórakoztató látni a nagyra nyílt rémült szemeit.
- Miért árulnám el? Azt esetleg ne mondjam meg hány óriási géppel megyek, hogy az utas lista alapján le tudd szűkíteni a kört? Nem nem, tessék csak kutakodni, egy hét múlva jövök, ennyit elárulhatok. - Közlöm vele mosolyogva, nagyon tetszik ez a játék. Rácsapok a fenekére, az már nem tetszik neki, "büntetést" is kapok, hisz magával cibál a fürdőszobába, bár nem kell erőlködnie, megyek én magamtól is, engedem neki, hogy egy kicsit irányítson, de nem hagyhatom, hogy ehhez az érzéshez hozzá szokjon, még a végén még jobban elszemtelenedne. Azt pedig nem akarom... oh, dehogy is nem!
A zuhanyzó felé terelem, be is tessékelem oda, kap egy puszit a szájára,  majd becsukom mögötte az ajtót, én kívül maradok. - Fürödj meg! - Adom ki neki az utasítást, majd a szemközti falhoz hátrálok, és neki dőlök. Végig fogom nézni, ha ügyesen csinálja, akkor talán csatlakozok hozzá, ha nem... akkor majd besegítek neki. Vagy nem, és inkább rendet teszek a szobában. Majd meglátjuk.

- Ha nem fogsz várni a gépemre akkor azt fogom hinni, hogy megjött az eszed, és soha többé nem akarsz majd velem találkozni. - Hogy örülnék e ennek vagy sem, azt még nem döntöttem el magamban, bár minden kétséget kizáróan nagyon is tetszik ez a fiú, és nem csak a teste, hanem Ő maga is, bár még nagyon keveset tudok róla, de az éppen elég. Egyelőre. De azt hiszem nem szeretném, hogy megkeressen, nem tennék neki jót azzal, ha bevezetném az én világomba, most még ártatlan, és édes, nem való neki az erőszak, se semmi olyan amit én képviselek. Bár minden bizonnyal még tetszik neki a dolog, mert új, és izgalmas, főleg úgy, hogy egy teljesen idegennek adta oda magát. Még a nevemet sem tudja...
- Bob a szomszédnál lesz, vagy egy rokonnál, de lehet beadom valami menhely félére, még nem tudom. - Ami azt illeti még rengeteg időm van kitalálni, hogy mit is kezdek ezzel az idióta kutyával. A szomszédra azért csak nem hagyhatom, mert akkor teljesen megutálna, és ki adna nekem cukrot meg tojást ha épp elfogyott?
Privát műsort kapok, szépen mosdatja magát, szívesen átvenném tőle ezt a feladatot, de nem mozdulok, maradok ott ahol voltam, majd mikor már nem látok belőle semmit sem, akkor fogom a köntösömet, fölveszem, és kimegyek a fürdőszobából. MEgkeresem a ruháit, majd a tárcámat, és kiveszek belőle némi pénzt, majd vissza megyek hozzá a fürdőszobába. Pont akkor lép ki a zuhany alól.
- Törölközz meg, öltözz fel, hívtam neked egy taxit, nemsokára itt lesz érted. Haza visz, a nadrágod zsebébe tettem pénzt, az elég lesz az útra valamint menj be egy patikába és vegyél valami kenőcsöt a fenekedre. - Mondom neki, majd ott hagyom, és lemegyek a nappaliba, rendet teszek a kanapén.