Berlin, 1994. Szeptember. 10. 20 Egyetemi hallgató Civilians Esti Ginzburg

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:Kedves, pozitív, lelkes, logikus, ha elakarok érni valamit azt bármi áron megszerzem

◆ negatív tulajdonságok: Naiv, akaratos, hajlamos vagyok hamar bajba keveredni, szeleburdi, bizalmatlan

◆ egyebek: A legtöbb ember azt hihetné, hogy már nem vagyok szűz, hiszen sok olyan női barátom van, aki nem éppen tisztességes, de ennek teljesen más az oka. Ezt leszámítva nem vagyok olyan aki egyből egy srácot az ágyába cipeli. Bármennyire is hihetetlen 20 évesen még mindig szűz vagyok. Talán azért van mert a fiukkal bizalmatlanabb vagyok mint átlagban a nőkkel mint a férfiakkal.

Történet vagy szerepes példa

A pillanatokat élveztem, sőt egyenesen imádtam a váratlan pillanatokat megörökíteni. Sosem titkoltam senki elől mennyire rajongok a fényképezésért, hiszen ha valami bajom vagy problémám volt akkor ebbe menekültem bele. A testvéremmel a kapcsolatom mondhatni tökéletes volt, de persze minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Ma este igencsak nyugodtnak látszott, persze csak addig míg kint nem kezdett el szemerkélni az eső. Nem voltam olyan, aki hisz az időjárási jóslatoknak, most viszont beteljesült amit mondtak. A bátyámmal minden este szoktunk egy közös vacsorát tartani este 7-kor, ez amolyan hagyomány már nálunk. Ma este igencsak sportosan készültem el a szobámban, a tervem az volt, hogy kimegyek a friss levegőre egy kicsit sétálni, és természetesen fényképezni. Tökéletes időpont volt hiszen esőben lehet a legszebb képeket csinálni, pláne ha besötétedik. Lassú léptekkel vonultam le a csigalépcsőn ami a szobámhoz vezetett. Hátulról öleltem meg a bátyámat aki már az asztalnál ült és türelmetlenül várta az érkezésemet. Nem szokásom megváratni, de az öltözködésem sikeresen elhúzódott, képtelen voltam dönteni a ruháim között.
– Szép estét! Milyen volt a napod Cain? – A szeretetteli hangom borította be az érkezőt, mire csak egy mosolyt kaptam. Tudtam, hogy megfog dorgálni amiért késtem, bár jól tudja, hogy nem szokásom.
– Késtél, pontosabban 15 percet ha nagyon precíz szeretnék lenni. Mi foglalt le ennyire Rose? – A smaragd zöld szemeimmel csak ártatlanul pislogtam rá. Hirtelen nem tudtam mit is mondhatnék a testvéremnek, fogalmazhatunk úgy is, hogy teljesen leblokkoltam. Nem szoktam hazudni, nem hogy neki nem hazudok, de ha rajtam múlik képtelen vagyok a barátaimnak, vagy esetleg egy idegennek is hazudni. Talán a véremben van ez az ártatlanság és jó lelkűség, olykor a bátyám a mai napig a fejemhez vágja, hogy a naivságom nem vezethet jóra. Ez inkább egy rossz tulajdonság bennem, ahogyan a bizalmatlanság is. Ha megismerek valakit nem tudom egyik pillanatról a másikra a szívembe zárni, ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan mások hiszik. Ez a két legnagyobb hibám van, bár az utolsónak Cain roppant örül, mert azt hiszi ha bizalmatlan vagyok másokkal akkor jobb esély van arra, hogy nem taposnak el.
– Sajnálom őszintén, de a késésemnek lényegtelen oka volt, csupa lányos dolgok amikkel biztosan csak untatnálak. Ha gondolod akkor neki is láthatnánk a vacsorának, már farkas éhes vagyok. – Reméltem nem feszegetjük ezt a témát, hiszen ez nem olyan nagy dolog, pláne hogy most fordult elő először, nem értem miért csinál ebből olyan nagy ügyet. Nem sokkal később neki láttam a vacsorának, amivel nem nagyon haladtam sőt lassan már úgy látszott mintha sosem akarna elfogyni.
– Remélem nem bánod ha nem eszem meg az egészet, képtelen vagyok megenni. Egyébként nem bánod remélem ha kicsit kimegyek a levegőre. Ígérem igyekszek vissza, hogy ne aggódhass miattam! – Tudtam milyen a természete, este nem nagyon szeret elengedni engem sehova sem, pláne nem egyedül. Mondhatni a szemeimmel szinte kérleltem, aminek olykor nem tudott ellenállni.
-1 óra és nem több, s most ha lehet pontos legyél Rose. – Elmosolyogtam bár tudtam, hogy ha a második nevemet mondja akkor nem éppen szívlel. Adtam az arcára egy puszit aztán egy hirtelen mozdulattal kiléptem a bejárati ajtón. Nem gondoltam volna, hogy ennyire esni fog az eső, szinte mintha dézsából öntenék. Imádtam ilyenkor a szabadban lenni és fényképezni is, tudtam, hogy a legjobb képeket most tudom csinálni. Most valahogy időben érkeztem haza, mert tudtam, hogy a bátyám a nappaliban fog figyelni. Amint beértem a házba rámosolyogtam majd jó éjszakát kívántam egy nagy ölelés keretében. Ő csak megsimogatta a bársonyos hófehér arcomat, én pedig pillanatok múlva a szobámban volt, míg nem a párnáim között elszenderedtem.