Kicsit sem volt kellemes éjszakám, annyira nem, hogy aludni sem volt kedvem. Próbáltam, de képtelen voltam feküdni, inkább áztattam magam egy kicsit a kádban, nem volt elég a zuhany, az már megvolt, amikor hazaértem. Az a tegnapi fickó felülmúlta a képzeletem. Az egy dolog, hogy fizet és ezért úgy gondolja, hogy bármit megtehet, de mindenre azért én sem vagyok kapható. Nem csodálkozom, hogy az ilyen alakok kurvához járnak. Ingyen senki nem vállalná be, hogy elszórakoztassa őket és még jó képet is vágjon hozzá. Kéne egy szabadnap, de tudom, hogy nem fér bele. Dolgozni kell. Egy szál köntösben botorkáltam ki a konyhába és megjutalmaztam magam egy rendes reggelivel. Ritkán fordul elő ilyesmi, általában csak bekapok pár falatot, lusta vagyok rendesen enni. Pedig éhes vagyok, mi sem bizonyítja jobban, hogy már a kaja illatára hangos korgással válaszol a gyomrom. Letelepedek a pulthoz, fel a bárszékre, kényelmesen elhelyezkedek és úgy eszem azt a tojást, mintha a világ legfinomabb kajája lenne. Nekem az is, pedig nem tudok túl jól főzni. Nincs itt más, csak a kajám meg én, senki nem zavar. Ekkor toppan be a lakótársam, akit amúgy szeretek, tényleg és rá még haragudni sem tudok, amiért megzavarja ezt a kellemes helyzetet.
- Jó reggelt – mosolygok rá, láthatóan ideges, én meg tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Megnyugtatni mondjuk, de akad még ötletem bőven. Felsóhajtok és leteszem a villát.
- Igen, hallottam mindent. Elég későn értem haza, de akkor sem tudtam aludni. Ha a gardróbba láncollak, az talán kevésbé lesz zajos. Ígérd meg, hogy nem fogsz kiabálni – vigyorgok, hiszen tényleg zengett tőlük a lakás, bár engem nem zavar, csak szívesebben aludtam volna, minthogy a saját megjátszott nyögéseim után még Justine meg egy idegen pasi szexuális tevékenységében is részt vegyek.
- Justine, nem értem mi ezzel a baj... tök természetes dolog, persze... ezt is túlzásba lehet vinni, meg nyilván jobb lenne egy állandó partner, de végülis mi ezzel a gond? Csak jól érzed magad... Persze akkor lenne igazán jó, ha reggel nem ezzel a mardosó bűntudattal ébrednél. Végülis nem csináltál semmi bűnöset, csak szexeltél – vonom meg a vállam, közben a szoba felé pillantok.
- Amúgy elhúzott már? – célzok a vendégre, hiszen annyira el voltam foglalva a kajámmal, hogy fel sem tűnt semmi, csak az, amikor az én barátnőm megjelent a konyhában. Felsóhajtok, majd a szekrényhez sétálok és egy tányérral meg evőeszközzel térek vissza. Meg persze egy nagy bögre kávéval. Megosztom a reggelimet vele és elé csúsztatom a tányért.
- Ez jót fog tenni. Amúgy nekem átlagos napom volt, egy barommal volt dolgom az éjszaka, de túléltem. Azt a borsót én is használtam, amikor hazaértem – intek a fejemmel mosolyogva a borsó felé, amivel a csuklóját igyekszik lehűteni. Ismerős a helyzet, magam sem tudom, hányszor hagytak már rajtam nyomot. Sokszor, az biztos.

Egyáltalán nem örülök, hogy nem volt jó estéje, annak viszont igen, hogy leszámítva a csuklóját, egyben van. Megosztom vele a kávét és a reggelit, bár utóbbit nem fogadja el, mindegy, még meggondolhatja magát. Ha tényleg nem kell neki, hát megeszem én. Bármennyit tudnék enni, nehezen tudok csak parancsolni magamnak újabban, hogy álljak le. Ki akarna egy kövér prostival bármit is csinálni? Nekem meg kell a munka, vagyis a pénz. Az mindig kell.
- Te is tudod, hogy nem a hangerővel volt bajom. Egyszerűen csak nem szeretem, hogy így tönkreteszed magad – falatozgatok tovább, nagyon jól tudok én kajálás közben is beszélni. Ennem kell.
- Tényleg nem értem, mire jó ez. Legalább jó volt a pasi? Bár mindegy is... Erre semmi nem hatalmazhatja fel – bökök a villámmal a csuklója felé. Az, hogy velem megteszik, egy dolog. Benne van, hogy elfordulhat ilyen, sőt van olyan, aki direkt ettől indul be, de ha átlépne egy határt, hát otthagynám, nem foglalkoznék azzal, hogy pénzért csinálom. Előre megbeszéljük a szabályokat, ahhoz pedig mindenkinek tartania kell magát. Justine következő kijelentésére viszont majdnem félrenyelem a reggelimet.
- John? Egek, cica... Szóval minden pasi, akit felcipelsz ide, John pótlék? – túl sokat nem tudok az ügyről, csak azt, hogy Justine veszettül... szerelmes? Talán. Az is lehet, hogy csak azért van ennyire oda a pasiért, mert elérhetetlennek tűnik, mert tetszik neki, de ki tudja milyen valójában, milyen lenne egy kapcsolatban. Mindenesetre nagyon is átérzem a helyzetét.
- Miért nem próbálkozol be nála? Tudom, meredek az ötlet, de ez az egyetlen megoldás. Ha elküld, akkor legalább tudni fogod, hogy semmi esélyed és talán könnyebben elfelejted. Na meg azt se felejtsük el, hogy könnyen előfordulhat, hogy ő meg arra vár, hogy te kezdeményezz... Férfiak... – mosolyodok el a mondandóm végére, elvileg én is férfi vagyok, gyakorlatilag meg... sokkal jobban megértem magam a nőkkel, főleg a lakótársammal. Tényleg a legjobb barátnők vagyunk, még akkor is, ha fizikailag nem vagyok nő, lelkileg hozzá érzem magam a legközelebb.
- Hidd el, tudom miről beszélek. És most ne gyere azzal, hogy csak a szám jár, mert én is ugyanebben a helyzetben vagyok és én sem lépek Titus felé... Az más – elszomorodok egy pillanatra. Vágyom rá, nagyon akarom, hogy legalább egy kicsit az enyém legyen. Pontosabban én az övé, de tudom, hogy ez nem fog megtörténni. Ezért nem is kezdeményezek, mert akkor azt a keveset is elvenné tőlem, amit kapok belőle. Azt a pár forró éjszakát.
- Na de mindegy is. Szerintem csinálj valamit, ha csak vársz, biztosan nem történik semmi. Viszont... tényleg szabadnapot vettél ki? Az nagyon jó, mert nekem sincs semmi dolgom, szóval csinálhatnák valamit, ami pasimentes. Mit szólsz egy csajos naphoz? – vetem fel lelkesen az ötletem, szeretem az ilyen napokat, amikor kikapcsolódunk, beszélgetünk, esetleg vásárolgatunk. Minden olyat csinálunk, amit egy pasival nem lehet.
- Ja, a borsóra? Semmi különös, csak ez... – felállok az asztaltól, megkerülöm, hogy Justine is lássa. Kicsit félrehúzom a köntösöm, felfedve a combomon éktelenkedő, tenyérnyi lila foltot.
- Kicsit durva volt a tegnapi fickó, de megszoktam, nem az első és nem is az utolsó. A gond csak az, hogy így én sem dolgozhatok. Hiába tudják a kuncsaftok, hogy kurva vagyok és ezáltal mással is elmegyek, ha ennek látható nyoma van, azt már nem szeretik – ez benne van a dologban, a munkám része. Visszahuppanok a helyemre.
- Neked viszont nem kellett volna eltűrni. Tudod mozgatni? Remélem nem törte el, mert akkor megkeresem és... nem lesz több egyéjszakás kalandja, ahol lányokat bántalmaz. Borogasd kicsit még – javaslom, ebben nagy szakértő vagyok. Gyorsan kell eltüntetnem az ilyesmiket, így aztán kifejlesztettem már a technikámat.
- Biztos nem kéred? Mert akkor megeszem – mosolygok rá, utalva a kajára és ha nem kell neki, akkor én eltüntetem. Még mindig éhes vagyok.

Azt is tudtam egyetlen szavából, hogy milyen kedve van, annyira ismertem már. Újabban már elég csak ránéznem és megmondom, hogy jó vagy rossz napja van. Most mégsem onnan tudtam. Már este tudtam, hogy milyen lesz a mai nap, hiszen hallottam mindent. Talán azt pont nem, amikor az a lila folt keletkezett vagy csak nem tiltakozott eléggé Justine, nem tudom, de már akkor, amikor meghallottam az első nyögéseket biztos volt, hogy a mai napja szar lesz. Mindig ez megy, mindez egy pasi miatt. Lépnie kell, erre meg nekem kell rávennem. Nem magam miatt, hanem miatta. Nem nézhetem, ahogy tönkreteszi az életét. Jelenleg nagyon is azt csinálja. Felvontam a szemöldököm, amikor az estéről beszélt.
- Te ezt akartad? – mutatok elképedve a lila csuklójára. Hát ez egyre jobb. Már csak az hiányzik, hogy direkt szenvedni akarjon, hátha akkor nem gondol arra a pasira.
- Ezt remélem nem mondtad komolyan. Ne testi fájdalommal akard enyhíteni a lelkit, hanem tegyél a lelki ellen. Lehet már, mondtam... – talán mégegyszer elmondom neki, mit is kéne tennie, aztán hagyom, hogy gondolkodjon, majd egy alkalmas pillanatban újra felhozom a témát.
- Most miért? Ez lenne a legjobb megoldás. Mindenesetre biztosan jobb, mint a mostani helyzet – felpillantok rá a felháborodását hallva. Közben nyugodtan falatozgatok tovább, én nem látom olyan vészesnek a helyzetet, mint ő.
- Nem éppen így kellene neki elmondani, hogy arról fantáziálsz, milyen lenne, ha alatta izzadnál. Kicsit talán kevésbé szemléletesen kéne, inkább az érzelmi részét kiemelve – kuncogok, persze nem a helyzeten, hanem a megfogalmazásán.
- Látom a lényeget emelted ki – mosolygok rá. Kettőnk közül én vagyok az, aki többet beszél a szexről, hiszen ebben élek, de azért Justine is rendesen bele tud csapni a témába.
- Szerintem akkor is ez a jobb megoldás. Ha nem akar tőled semmit, legalább tudni fogod és nem kergetsz olyat, amit nem érhetsz el. Az viszont simán lehet, hogy pont ezért nem lép ő sem, mert nem tartja helyesnek, hiszen látott felnőni... Ha viszont te kezdeményezel, lehet, hogy akkor ő sem áll ellen tovább. Nem látunk a fejébe. Szerencsére, azért minden mocskos kis titka gondolom nem érdekel – kuncogok és megeszem a reggeli másik felét is, ha már nem kéri. Újabban sokat eszek, de nem gond, esténként lemozgom úgyis.
- Engem aztán nem zavarna, hogy az illető akivel összejövök, gyerekkorom óta ismer, vagy fordítva. Ez nem lehet akadály – teszem még hozzá két falat között, aztán be is fejezem az evést. Elfogyott minden, pedig nem volt kevés. Megmutatom a foltot is a lábamon, azt a hatást váltja ki, amit vártam, hiszen én is pont így reagáltam, amikor megláttam. Hát majd elmúlik.
- Ha mozog az jó jel, de borogasd még kicsit. Még csak az kéne, hogy be kelljen gipszelni. Akkor tényleg elintézem a pasit – morranok fel, azt hiszem képes lennék rá. Maradandót nem okoznék, de szó nélkül sem hagynám, ha a barátnőmnek bármi baja lenne. Szó nélkül felállok és a hűtőhöz sétálok, a fagyis dobozok között kezdek kutatni, hogy melyiket együk.
- Tetszik az ötlet, legyen mondjuk vanília... – kiveszem a dobozt, de gyanúsan könnyű, így ki is nyitom.
- Hoppá, ez én voltam, bocsi... egyszer tényleg megtanulom, hogy nem teszem vissza az üres dobozt – kuncogok és megnézem az összeset, melyikben mennyi van.
- Marad az eper, a csoki és a citrom. A filmet viszont te választod, bár... a romantikus filmeket most nem javaslom. Esetleg egy horror? Legalább addig sem Johnra gondolsz, amíg izgulunk a filmen – meg sem kérdezem melyiket kéri, úgyis mindegyiket szereti, na meg előveszek két kanalat, szokásunk dobozból enni, nem fogom most sem tálkákba szedni. Nekünk így jó.