Los Angeles, CA, USA 1992. június 24. 21 pszichológus hallgató Civilians Leighton Meester

Karakter személyisége

A mi korhadt, perverzus világunkban elég nagy macera az, ha átfogó jellemzést kell produkálni. Nem gondolod? Illusztrálom neked magam példáján keresztül.
Honnan a bánatból tudnád azt, hogy nálam makacsabb nőszeméllyel, ha - ismétlem, HA - találkozol is, a napod biztosan nem úgy alakul, ahogy azt reggel szépen eltervezted?! Meg kell tapasztalnod ahhoz, hogy el is hidd, nem csak süketelek és okoskodás az egész. Persze könnyű dolgom volna, ha téged vennélek most górcső alá, hisz jó emberismerő vagyok, fejlett igazságérzettel. Szeretek vitázni - sajátosságom, vagy női tartozék?! -, az elismerést viszont sokkal jobban viselem. Könnyen tanulok, és ha értelmét látom, kompromisszumképes vagyok. Azt hinné a gyanútlan ember, hogy ez és a leendő szakmám megóv attól, hogy könnyelmű döntéseket hozzak, de nem így van. Pontosan ezért vagyok kellőképp bizalmatlan a társaimhoz is. Nem kizárt, hogy kérdésre kérdéssel felelek, így dobom vissza a labdát.
Idegenkedem a komoly kapcsolatoktól - nem azért, mert annyiszor csalódtam volna a férfiakban, egyszerűen nincs idegzetem a jelenlegi életem mellett olyan viszonyba bonyolódni, ami eltereli a figyelmemet a tanulásról. Ugyanakkor nem vagyok könnyen kapható. A kettő nem zárja ki egymást. Aki mást mond, az hazudik.
Nem is említettem még, hogy a legfőbb célom, valóban kitanulni a szakmát. A kriminálpszichológia művészetét.
Bár ez csekély falatka a világomból, szemléletemből, mentalitásomból, többet egyelőre nem fedek fel magamból, elvégre az a dolgom, hogy kiismerjem az embereket, nem az, hogy én magam legyek nyitott könyv.

◆ egyebek: Komoly hatással voltak rám a szüleim, akik kezdetben a jogi pályára szántak. Kénytelen voltam komoly észérvekkel alátámasztani a magam választását, nem egyszer konfrontálódtunk a döntésem miatt, míg végül én és a macskám Los Angelesből konkrétan áttelepültünk a Bűn városába. Hol máshol szerezhetnék több tapasztalatot?!

Történet vagy szerepes példa

- A szokásos lesz.. – tértem be fáradtan, ám mérhetetlen lelkesedéssel törzshelyemre, a megszokott kávézóba, aminek teraszáról tökéletes rálátásom nyílt az utcára. Szeretem a frekventált helyeket, a magyarázat pedig roppant egyszerű. Közelednek a vizsgáim, és bár tanáraim sosem bántak velem mostohán, a nagy semmire több mint valószínű, hogy nem nyújtják át a diplomát. De ismét túlságosan előreszaladtam. Még a szakdolgozatomat sem adtam le.. Sőt, még csupán a gyűjtögetés fázisában vagyok. Szociálpszichológia. Avagy hogy reagálsz arra, hogy alattad, fölötted, előtted, mögötted, melletted, van valaki… Persze a dolog némiképp összetettebb, mint azt először elkönyveltem. Komoly összpontosítást igényel. A hely tökéletes hozzá. Az emberek jönnek-mennek, és ami a legjobb az egészben, hogy fogalmuk sincs arról, hogy én épp őket tanulmányozom. Jegyzetfüzetet vezetek, elemzem a viselkedésüket, a megjelenésüket és az ahhoz társított, vélt vagy valós értékeket. Hmm.. Ha egy kicsit tovább látsz az orrod hegyénél, már nyert ügyed van. Félig. Nem kell lélekbúvárnak lenned ahhoz, hogy összefüggéseket találj azon tényezők között, melyek amúgy is magukra vonják a figyelmedet. Például itt van ez a fiatal nő tizenegy óránál. Elegánsan öltözött, tartásában még sincs annyi kellem, mint amennyit ehhez párosítanék. Meglehetősen indulatosnak tűnik, ajkát összepréseli. Nem néz rám, de egyre közeledik felém… Aztán eltűnik a kávézóban. Gondolom a pulthoz ment ilyen nagy sebbel-lobbal. Hangját tompán hallom, feszülten cseng, ahogy hadar valamit. Nem értem kristálytisztán őt, tény, hogy nem is hegyezem annyira a fülem. Megszállott még nem vagyok. Hagyok magánszférát az embereknek, akik azt sem tudják, milyen kitűnő alanyok a disszertációmhoz. De nem csak egy potenciális alanyom van.. Hiszen csak az van!
Komoly témát kerestem, és íme, jelen esetben tökéletesen alkalmas a hely és az idő, hogy a társadalmi torzulás miértjéről és hogyanjáról informálódjak. Vagy próbáljak meg új viszonypárokat egymásra húzni és abból valami értelmes eredményt kapni.. Sajnos mindennek érdemes pihent elmével nekiállni, ami mostanában, mintha luxus lenne.. Én nem fizikálisan hajtom magam, az agyam kattog folyamatosan. Ezért is lesz felüdülés, hogy a nővérem ismét idetolja a képét. Régen láttuk egymást, mi több az elválásunk nem is volt zökkenőmentes. Képes megsértődni a legapróbb dolgokon is, én meg teszek rá nagy ívből, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezzel persze gerjesztem a konfliktust kettőnk között, de úgy szép az élet, ha zajlik. Mellesleg családban marad, ha már pszichológiát hallgatok, tudom, kin lehet a legnagyobb eredménnyel tesztelni a feltevéseimet. Annak ellenére természetesen, hogy engem a pszichológia egy kifejezett irányzata érdekel. Mindenki meglepődik, ha szóba kerül, hogy kriminálpszichológusnak készülök. Hitetlenkednek, hiszen nem egy felkapott szakma manapság, engem viszont érdekelnek a bűnös lelkek.. Szó szerint.
- Feltételezem, kapok egy sztorit arról, hogy a főnököd nem engedett el hamarabb… - skiccelek fel még néhány mintát az oldalra. Nem jegyzeteltem, rajzolgattam. Gondolatban egészen elkalandoztam, és biztosan nem tudnám megmondani, milyen mélységekig jutottam. A jegeskávé már ott pihent előttem az asztalon. Mikor jött ki Gabe?!
Igazából nem fontos.. Gwen később jött, mint vártam. Nála sosem lehet tudni a valódi indokot, pedig vele éltem 16 évig..
- Most már lazíthatsz.. – vigyorodott el, aztán hirtelen mozdulattal becsukta a füzetemet, a tollat is a lapok közé zárta. A család fekete báránya. Az élete voltaképp csupa móka és kacagás.. (lenne, ha nem dolgozna agyba-főbe.)
- Halljuk, mit találtál ki… - kaptam fel a kávémat az asztalról, mielőtt még szemet vetne rá. Megérdemlem és szükségem is van egy kis koffeinre ahhoz, hogy elég éber legyek egy szócsatához. A megjelenése már alapból felér egy kisebb természeti csapással.. Főleg, mivel rendre összekevernek vele azok, akik még csak látásból ismernek.
- Vettem egy házat.. – nézett rám széles, elégedett vigyorral, majd mikor értetlenkedve bámultam rá egy darabig, szemforgatva hozzátette. – Vegasban!