Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
A szobámban ültem és állások után kutattam. Nem, nem csődült be a stúdióm, pusztán csak nem árt, ha biztosra megyek. A net a legjobb hely, ahol hirdetéseket lehet találni, így ott kutakodtam először. Találtam is egy tetszetős kis állást, amivel csak egy baj volt. New York-ba kellett mennem miatta, de ez sem tántorított vissza, így azonnal jelentkeztem és körülbelül úgy két-három óra múlva vissza is jeleztek, hogy enyém az állás és holnap korán kell indulnom, mivel már délután várnak rám a pályaudvaron. Gondoltam, miért is ne, így azonnal csomagoltam is. A jegyemet is ők fizetik, csak annyi a kérésük, hogy kérjek számlát, aztán majd utólag kifizetik. El is rendeztem mindent, így már csak az indulás maradt, ami hamar meg is történt. Miután megérkeztem a helyszínre, az egyik szabad hely felé vettem az irányt. Egy igazán csinos lány mellett volt csak hely, amit én nem bántam. Ha nem is szólunk egymáshoz, legalább az ülés élvezetes lesz. -Szabad ez a hely? –néztem rá mosolyogva, majd megvártam, hogy mi is lesz a reakciója. Nem vagyok az a típus, aki csak úgy odaül valaki mellé. Előbb kérdezek, aztán tényleg várok, mert lehet, hogy a hely foglalt.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Anabell & Tony Hétf. Május 26, 2014 6:38 pm
Tony & Ana
El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött. Még soha életemben nem voltam New York-ban. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért vártam ennyire ezt az utazást. Megbeszéltem az egyik unokatestvéremmel, hogy nála fogok tölteni pár napot, aztán ha vége a fotózásnak és a városnézésnek, meg féktelen bulizásnak akkor elindulok haza a jól megszokott hétköznapjaimhoz. Az utazás eléggé unalmas volt, de legalább befejeztem a kedvenc sorozatomat. Kész szerencse, hogy magammal hoztam a AirBook-om különben nem is tudom mit csináltam volna. Viszont az a fene nagy helyzet, hogy amióta megérkeztem sem változott túl sokat a helyzetem. Már vagy egy órája itt ülök és várok, de még mindig nem jött senki. Sem a fotós srác, sem a többiek közül bárki. Aztán megtört a jég, és egy jóképű srác indult meg felém. Fogalmam sincs, hogy tagja e a „csapatnak” vagy sem, de őszintén szólva nem is érdekel. Amikor odaért hozzám és megkérdezte, hogy szabad e a mellettem lévő hely, Kedvesen, mosolygósan és barátságosan válaszoltam, hiszen mindenféleképpen szeretnék rá jó benyomást tenni. - Persze. Gyere ülj csak le. – mosolyogtam továbbra is töretlenül, miközben elvettem a mellettem lévő szabad helyről a táskámat. Tudom, rossz szokás így elfoglalni egy helyet, de útálom amikor a táskám hozzá izzad a combomhoz. Nem csak azért mert ragacsos, de olyan undi is.
New York ugyanolyan, mint mikor először jártam itt. nem nagy cucc, de azért szép. ha lesz időm, újra megnézek mindent, mert arra kíváncsi lennék, hogy mi változott. Már legalább fél órája megérkeztem, de el kellett intéznem valamit, így annyira nem is baj, hogy késik a pasi. A modell csajt sem láttam még, a pasit sem, így az első szabad hely felé vettem az irányt, ami egy dögös csaj melletti széket jelentett. Ezt a mázlit, öregem!A mosolya is szép volt és édes, pont, mint maga a lány. Igazán szimpatikusnak tűnt és örültem neki, hogy helyet adott nekem. -Köszi. –mosolyogtam rá, majd a telefonom kijelzőjére néztem. Úr Isten! A pali legalább egy órát késik már. Ha a semmiért utaztam ide, akkor nagyon ideges leszek- -Ne haragudj, meg tudnád nekem mondani, hogy járt-e itt egy fószer? Egy… magas, barna hajú, öltönyös csávó. Tudod… fotós vagyok, ezért utaztam ide. –kérdeztem meg a dolgot mosolyogva, megspékelve pár személyes adattal is, amire a kutya sem kíváncsi. -Egyébként Tony vagyok. És benned kit tisztelhetek? –mosolyogtam rá még mindig kedvesen, miközben a kezemet nyújtottam neki.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Anabell & Tony Szer. Május 28, 2014 12:10 pm
Tony & Ana
Az a nagy helyzet, hogy egyáltalán nem is értem miért fogadtam el ezt az egész felkérés dolgot. Soha életemben nem voltam az a fajta ember aki nagyon rajongott volna érte ha fotózzák. Most mégis itt üldögélek a pályaudvaron, és várok a csodára. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy csak a város miatt és a ruhák miatt vállaltam el. Nyilván szeretek a középpontban lenni, de a fotózás az egy egészen más világ. Abban a pillanatban ahogy megjelent az a helyes pasi, minden oda-vissza cikázó gondolatom, máris csak köré koncentrálódott. Vajon ki lehet? Mit keres itt? Vajon kíváncsi lenne egy hozzám hasonló lányra? Aztán elindult felém és minden apró arcvonása egyre tisztábban kirajzolódott és még jobban megtetszett. Mire elérkeztünk arra a pontra, hogy megkérdezze szabad-e a mellettem lévő hely, én már úgy éreztem magam, mint egy bolond kis bakfis. - Igazán nincs mit. – mosolyogtam vissza rá, majd követve az ő példáját én is megnéztem, hogy mennyi az idő. 1-2 perc késés nem gáz. 5-10 perc elegáns késésnek mondható. Na de több mint egy óra? Ez nálam már, nagyon a határon van. Amúgy is tudja rólam mindenki, hogy utálom ha valaki elkésik a találkozóinkról, mivel én sem szoktam késni. Ez nálam lényeges, még akkor is ha másoknak nem jelent olyan sokat. - Hát… Elég sokan megfordultak már itt, de egész véletlenül nem Maxim Denvers nevű pasast keresel? – néztem kérdőn a mellettem ülő srác barna színű szemeibe. Lehet, hogy mégis ő lenne a fotós aki majd készíti rólam a képeket? Hát… Nekem nem lenne ellenvetésem, ha úgy lenne. Viszont ha az a maxim nevezetű fószer csak átvert, akkor nagyon pipa leszek. Nagyon nem szeretem amikor dróton rángatnak. Még akkor sem ha ilyen kellemes társaságba kerülhetek miatta. - Igazán örvendek Tony. Az én nevem Anabell, de szólíts csak Ana-nak. – válaszoltam mosolyogva. Azt hiszem egyre jobban haladunk a megismerkedésünk útján. Még ha nem is ő a fotós, akkor is legalább jó társaságban tölthetem az időt ameddig meg nem érkezik a „főnök”. Bár, ha így folytatja, akkor lehet, hogy itt hagyom ezt az egészet és kereshet magának másik „modell-t”.
Kissé szétszórt vagyok mostanában, mivel a stúdió és egyéb más dolgok is lekötik minden időmet. Persze az egyéb más alatt pár személyt értek. Ahley Ford az első számú. hiába szimpatikus, mindig késik valami miatt és olyan kifogásokkal áll elő, hogy a barátnőjét most dobta a pasija. Hát akkor… ennyi erővel én meg mondhatnám azt, hogy anyám egyfolytában gügyög nekem, apám és a bátyám meg kiakaszt a szüzesség témájával. Nem is érdekelnek ezek a dolgok, ezért is fogadtam el az állást itt, New York-ban. Nagy város és itt kikapcsolódhatok. Az egyik széken foglaltam helyet, ami egy gyönyörű lány mellett volt, így örömmel nyugtáztam, hogy leülhetek mellé. Az órámra pillantottam és bosszúsan állapítottam meg, hogy a fószer már vagy egy órája nem jött meg, pedig megígérte. Hogy mennyire utálom az ilyen alakokat. -De igen! Munkát ígért nekem és azt, hogy egy modellel kell találkoznom, de… azt hiszem, hogy az már megtörtént, nem igaz? –néztem rá mosolyogva. Hát, ha ő az, akit fotóznom kell, akkor azt hiszem, nincs kifogásom a munkám ellen. -Nagyon örülök, Ana! –néztem rá továbbra is mosolyogva, majd rápillantottam az órámra és egy perccel már elmúlt az az egy óra, amennyit késett. -Szerintem minket rohadtul átvertek… szóval. Már több mint egy órája késik, ha akar valamit, majd hív. –néztem rá komolyan, majd felkeltem és folytattam. -Lenne kedved velem várost nézni? Már voltam itt, de kíváncsi vagyok, hogy mi változott azóta, hogy utoljára ide hívott a munkám. Örülnék neki, ha a válasz igen volna. –jegyeztem meg a legszebb mosolyom kíséretében, majd vártam, hogy mit is fog lépni.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Anabell & Tony Csüt. Május 29, 2014 4:09 pm
Tony & Ana
Egy pillanatra meglepődtem, hogy tényleg a mellettem ülő srác a fotós, akivel majd együtt kell dolgoznom, de aztán amilyen gyorsan jött, ugyan olyan gyorsan el is tűnt a meglepettségem. Végül is nem szabad a senkit sem a külseje alapján megítélni. erre itt vagyok én legjobb példának. Na de ez most nem ide tartozik. Az már a múlt ez pedig itt a jelen. - Így is mondhatjuk. Igazából nem vagyok modell, csak könnyen rábeszélhető. – kuncogtam jókedvűen. Hát… Az azért túlzás, hogy könnyen rábeszélhető voltam, hiszen majdnem egy egész napom elment arra, hogy meggyőzzön, de aztán végül beadtam a derekam. Remélem, hogy nem átverés volt az egész, mert akkor igazán ki fogok akadni. Nálam az pedig semmi jót nem jelent. Az az egyik legnagyobb probléma velem, hogy hirtelen haragú vagyok és olyankor csúfosan szoktam viselkedni, sajna. - Sajnos nekem is ez a sanda gyanúm. – fintorogtam egy kicsit, majd egy nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy ismét a hiszékenységem áldozata lettem. A fancsali arckifejezésem olyan hirtelen változott át jókedvű mosollyá, hogy még én magam is meglepődtem rajta. Még hogy lenne e kedvem vele várost nézni? Már hogy a viharba ne lenne kedvem. Ha egyszer már a munka fuccsba ment, akkor legalább minden előnyét ki kell élvezni ennek a helyzetnek. - Örömmel veled tartok. Legalább lesz alkalmam egy kicsit megismerni a várost és téged is. – mosolyogtam rá ismételten kedvesen és szendén. Kellemest a hasznossal, ahogy a régi öregek mondanák. Remélem jól fogjuk magunkat érezni ezen a kis kiruccanáson, hiszen a nemrégiben történt dolgok még mindig, fájó és vérző sebként tátognak a lelkemen.
-Ja, értem. Hát, sokkal szebb vagy, mint a modellek, ez azért feltűnt. –a legtöbbjük játék baba, műmosollyal. Oké, Ash kivétel, de vele elfogult vagyok. Ez az egész egy rohadt nagy átverés, legalábbis szerintem. Mi más lenne? Hát semmi más nem jut az eszembe. Ez szar dolog. És nagyon pipa tudok lenni, ha valaki átver, de azt hiszem, hogy a társaság miatt már megérte eljönnöm. -Akkor ebben egyetértünk. –jegyeztem meg némileg haragosan, de amint megláttam a mosolyát, az én arcomra is felkúszott egy halvány „görbe”, amit mosolynak hívnak. -Na, ez remek. Akkor azt hiszem, én leszek a kalauzod ma. Van egy hely, ahová le tudjuk dobni ezeket a csomagokat? Mert a szállodai szobámba gondolom, nem akarsz feljönni, mert még a végén rosszat gondolsz rólam. –jegyeztem meg nevetve, majd a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem a székről. Igazából ez egy jó dolog lesz szerintem. Megismerhetjük egymást, és ő még a várost is. Na és persze. Rám fér már egy kedves és barátságos ember társasága. Mostanában apám még többet szapul, mint szokott. Mi a franc baja van?!
- Ez igazán kedves tőled. Bár nem tudom eldönteni, hogy ez nekem dicséret, vagy a modelleknek sértés. – mosolyogtam rá játékosan. Persze, hogy jólesik, ha az embernek bókolnak, de azért szeretem kéretni magam. Főleg ha olyan kaliberű pasikról van szó, mint Tony. - Egyet bizony. Azért egy kicsit sajnálom a dolgot. Már egészen beleéltem magam. Viszont legalább a fotós srác nem csak egy átverés. – válaszoltam kedvesen mosolyogva, miközben egy kósza hajtincsemet a helyére tessékeltem. Jól esik hallani, hogy örül neki, hogy ő lehet a „kalauzom” a mai napra. hihetetlen, de egészen megkedveltem ezalatt a rövid idő alatt, amit együtt töltöttünk. Na és az sem utolsó szempont, hogy ízig vérig úriembernek tűnik így első benyomásra. - Nem gondolnék rólad rosszat. De persze, hogy van. Az unokatestvéremnél maradok ameddig itt leszek. A Medison és a 91 sarkán lakik. Ott lerakhatjuk a csomagjainkat és akkor kezdhetnénk is mondjuk a Central Parkban. Az úgy is ott van nem messze. Úgy tudom. – fecsegtem megállás nélkül. Most először érzem igazán jókedvűnek magam az anyukám halála óta. Persze ha az ember nap, mint nap vadidegenekkel találkozgat, akkor nem nagyon tud jó kapcsolatot kiépíteni senkivel, de Tony más. Valahogy benne meg vannak azok a dolgok, amik sok emberből hiányoznak. Vele valahogy sokkal jobban érzem magam. Sokkal felszabadultabb vagyok és vidámabb is. - Na és ha már így összehozott minket ez az átverés, akkor mesélhetnél egy kicsit magadról. – néztem rá kedvesen és mosolygósan, miközben megigazítottam a ruhámat és a kezembe fogtam a gurulós bőröndöm fogantyúját. Igazán kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet az ő története. Kedves, vidám, udvarias és nem utolsó sorban nagyon jól néz ki. Ritka kombináció, és ha jól látom akkor még nincs elkötelezve, ami még ritkább. Általában az ilyen pasikat úgy elkapkodják mint a cukrot, mivel igazán különlegesek. Olyas fajta valakik akiket egy hozzám hasonló lány nem igazán érdemel meg, még csak barátnak sem.