Kicsit azért legyezgeti az egomat, hogy elmondása szerint örül a társaságomnak. Nem, mintha attól tartanék, hogy nem vagyok jó társaság vagy esetleg unná a fejemet, de azért a visszajelzés jól esik. Egyébként is, ha annyira unalmas lennék, már rég lelépett volna valami gagyi kifogással, ahogy az lenni szokott. Ő viszont még mindig itt van és úgy vigyorog rám, mint egy jól lakott ovis.
-Örülök, hogy ezt mondod, mert én is jól érzem magam veled.- mosolyodok el, majd szép lassan szemügyre veszem, mi is a helyzet az asztalon. Nem árt néha előre tervezni és, ha meg akarom esetleg nyerni ezt a játékot, akkor nem lenne okos dolog hagynom, hogy a nagy kék szemeivel és a pimasz vigyorával elvonja a figyelmem.
-Igazán? Érdekelne, miért kell vigyorognod a közelemben. Ugye nem azért, mert nevetséges lennék?- biccentem picit oldalra a fejem és, miután kortyolok párat a sörömből, visszasasszézok hozzá. Vagyis az asztalhoz, csak épp most az a hely, ahol épp be kell dőlnöm -mindezt szép kecsesen teszem-, az épp mellette van. Nem akarok én közönséges lenni, de azért na. Melyik nő nem szokott ilyesmit bevetni? És persze, melyik nő ne tudná ilyenkor, hogy a pasas, aki mögötte áll, a fenekét lesi?
-Igaz. Nem bírná elviselni a férfiúi büszkeséged. Akkor talán hagyom majd, hogy nyerj.- lököm le a következő golyót, amint sikerül becéloznom, majd elrugaszkodok az asztaltól és, még mielőtt a következő célponthoz indulnék, Joshra pillantok. Az a szint, amikor már így viselkedek, a piának tudható be, szóval meg is fordul a fejemben, hogy talán még most le kellene lépnem, de neeem. Nem szokásom megfutamodni. Egyébként is. Egyre jobb a zene .
-Kérdeztem már, hogy mivel foglalkozol?- kíváncsiskodok csak, hogy legyen is valami beszédtéma, de persze én nem szívesen árulnám el, hogy mi a hivatásom. Nem jó dolog reklámozni, mert ha valakinek van egy icipici bűne is, az azonnal hanyatt homlok elrohan, holott rohadtul nem szoktam rászállni mindenkire. Sőt. A szomszédom füvet árul és nagyon jól megvagyunk. Olykor még én is át járok hozzá. Na bumm!

Megnyugtató némiképp, hogy nem vágja rá, hogy "igen, nevetséges vagy és ezen röhögök, amióta megláttalak", hiszen így csak annak tudhatom be a vigyorgását, hogy vagy jó társaság vagyok, vagy tetszik neki, amit olykor-olykor egy-egy behajolásnál lát, vagy esetleg mindkettő. Én meg persze, hogy élvezem az egészet? Ki ne élvezné, ha egy csodaszép kék szempár pásztázná a testét olyan elmélyülten, mint Josh az enyémet?
-Mintha nem találnád a megfelelő szavakat.- sandítok rá közvetlenül a lökés után még mindig tartva pozíciómat, végül elnevetem magam. Be kell valljam, jobban játszik, mint vártam, így hát gyanítom nem én leszek a győztes, ha csak be nem vetem továbbra is a női praktikákat. Azzal talán el tudom terelni a figyelmét.
-Vagy az, aki kevésbé részeg.- kuncogok és amíg várom, hogy folytassa a játékot megtámaszkodok ismét a dákón. Ez amolyan biliárdos pozitúra lehet, mert mindig ezt látom de, ha így kényelmes? Leülni minek ülne le az ember, ha aztán állhat fel megint?
-Szóval rafinált pasas vagy, aki a semmiből is pénzt csinál.- jegyzem meg magamnak, mert én igazából ezt veszem le a válaszából na és persze azt is, hogy ő sem nagyon akar erről nyilatkozni. Valószínűleg nem tartozik rám, így nem is kérdezősködök erről tovább.
-Azt hiszem ide fogok szokni. Tetszik ez a hely.- lesek körbe újfent és a következő zene hatására csípőm is óvatosan mozgásba lendül. Persze, csak alig észrevehetően a ritmusra, de mit csináljak, ha nem tudok nyugton maradni, mert tetszik? Többek közt ezért is szimpi a hely. Lazulós, szexi zenék mennek, nem olyan lötyögős valamik.
-Ugye nem úgy akarsz nyerni, hogy leitatsz? Az csalás lenne.- vigyorodok el, mikor a pultos már megint a mi asztalunk körül ólálkodik és újabb kört hagy ott nekünk, na és persze nem ajándékba. Josh kérte az imént, csak épp nem vagyok biztos benne, hogy meg is kellene innom. Az lesz a vége, hogy a biliárd asztal tetején fogok táncolni és az igen kínos emlék lenne másnap.

Próbálok rájönni, miféle pasas ácsorog előttem és, hogy mennyire veszélyes az a játék, amit játszok, de igazából már rég nem érdekel. A lényeg, hogy most jól érzem magam és ebben közre játszik az is, hogy Josh jó fej. Na és persze az is, hogy jól látható, hogy tetszem neki. Ez azért sokat dob a hangulatomon és az egomon is.
-A hely tetszik inkább, vagy a társaság miatt tetszik a hely? Nem mindegy.- vigyorodok el szemtelenül, mert hát látom én, hogy egész szabadon legelteti rajtam a szemeit és egészen elkalandozik talán emiatt.
Na meg persze a megjegyzése miatt is. "Egészen mást akarok." Elgondolkodok rajta, hogy vajon mire gondolhat vagy utalhat, de gyanítom, hogy nem fogom megtudni, a saját elképzeléseimmel meg nem szívesen fűszerezném meg a dolgot. Eddig sem kötött sok mindent az orromra, akkor most miért tenné? Épp ezért, inkább csak tovább riszálok a zenére, míg nem odasétál elém a következő körrel, én pedig szemet forgatok vigyorogva.
-Ha nem azt tenném, már nem lennék itt és nem is venném el ezt tőled.- veszem ki a kezéből a poharat, miközben sunyi mód még közelebb is húzódok hozzá. Csak, hogy kicsit sikerülhessen összezavarni megint, mert olyankor olyan muris tud lenni.
-Én jövök? Mert akkor elkérem ezt is.- veszem ki a kezéből a dákót is már, ha igennel válaszol de, ha tévedek, és ő következik, akkor nem pattogok. Igazából, már azt se tudom ki áll nyerésre meg ki nem és, hogy mikor következek én. A játékra már nem nagyon tudok figyelni.

Széles mosoly terül el az arcomon válasza hallatán és tekintetem egy pillanatra se veszem le íriszeiről. Túlságosan jó, hogy ennyire szabadon vájkálunk egymás lélektükreiben. Oké. Modernebben kifejezve szemezünk épp és piszkosul élvezem. Még akkor is csak őt figyelem, mikor poharaink összekoccannak. Pedig félő, hogy talán el is törik valamelyik, de végül ép marad. Kár lett volna amúgy is az italomért.
-Ahogy mondja uram.- harapok ajkamba egy pillanatra, majd belekortyolok az italomba és mosolyogva figyelem, ahogy Ő lehajtja az egészet. Arra már mondjuk nem igazán számítok, hogy még földhöz is vágja a poharat, de még ez sem tud túlzottan érdekelni, mert a tekintete még mindig az enyémben keresgél.
-Mit szólnál, ha hagynánk a biliárdot? A pénzt meg elihatjuk közösen.- vonok vállat, miközben az asztal felé pillantok és a rajta pihenő zöldhasúra. Vehetnénk döntetlennek is vagy akár az ő győzelmének. Igazából, ez már cseppet sem érdekel. A pasi, aki itt ácsorog velem, engem figyel és egy ideje a legjobb társaság, amihez mostanában szerencsém volt, már sokkal jobban érdekel.
-Mondjuk úgy, hogy feladtam a küzdelmet.- teszem is le a dákót a helyére, aztán visszasétálok hozzá és én is lehúzom a maradék italomat. A poharat mondjuk én nem szívesen törném össze, mert a pultos srác épp most ér ki söprögetni és meg is jegyzi Joshnak, hogy, ha nem muszáj ezt nem kéne, de komolyabban nem áll le pampogni. Ez a hely azért jóval lazább, mint mondjuk egy Cesare Palace.
-Majd a számlához íratjuk.- vigyorgok Joshra és komolyan kedvem támad nekem is elejteni véletlenül a poharat, de inkább csak bájosan a pultosra pillogok és megkérem, hogy hozzon még egy kört.

Féloldalas mosoly fut fel a képemen. "Uraam?" De rég hallottam ezt a szöveget. Mégis szórakoztat a tudat, mint ahogy végigrántja a szememet, ahogy az ajkába harap. Még egy mosoly, vissza azokba a csillogó szemekbe és HOPP! Már ugrik is az a pohár, pont vele szinte egy ütemre, még ha ő csak afféle nőiesen is kortyolgat, én mégis eldobom azt a poharat. Talán már a többi adag mászott fel a fejembe!

- Benne vagyok! - vágom rá hirtelen, egy ilyen nővel inni!?? Maga a gyönyörteli gyötrelem, és még az se tud kizökkenteni amikor megérkezik a pultos figura és beszólogatva hápog nekem.

- Ahogy a kisasszony mondja! Minden ki lesz fizetve! - kacsintok a lány szemeibe, és már tuszkolok is egy húszast a kissrác mellényzsebébe, hogy ne aggodalmaskodjon itt nekem.

- Most viszont.. - nézek viszont vissza a lányra, és afféle tettetett udvariasságot mímelve vagy dupla kézkörzéssel hajolok meg előtte ahogy beindul a következő zene.

- Odaát táncolni akartál vagy tévedek? - egyenesedem fel és kacsintok a szemeibe de a kezem még mindig felé néz. Én meg a tenyerembe, aztán vissza egyenest rá. Hogy táncoljunk e!? A fenébe, ki nem hagynám!

Folyt. ITT...