Minden ember életében vannak olyan pillanatok, melyek kiemelkedőek, amikor megállítanánk kicsit az időt, hogy kiélvezhessük az adott helyzetet, hogy legalább egy picikével tovább tartson. Az én elkeseredett helyzetemben nem is kívánhatok mást, bárcsak ez a pillanat örökké tartana.. bárcsak mindig érezhetném ezt a mennyei illatot...
A ruhám - egyszerű farmer és egy kapucnis pulcsi - piszkos és itt-ott szakadt is, cipőm az továbbra sincsen, hiszen pár napja azt is ellopták tőlem. Lábaim az utca mocskától közelebb állnak a feketéhez, mint a bőröm eredeti fehéres színéhez, vörös hajam kócos és koszos. Arcom sápadt és beesett, szemeimből kiveszett a csillogás; két hete élek ebben a nyomorban, alig jutok élelemhez, azt hiszem ez kellőképpen meglátszik.. Alapjáraton, amikor felébredtem sem soroltam volna magam a húsos leányok közé, madárcsontozatom azonban mostanra még rosszabb lett.. mintha a csontjaim át akarnák fúrni a bőrömet.
A látványom is elég kellemetlen, talán pont ez ösztökélhette az idősebb hölgyet arra, hogy megszánjon. Az egyik sikátor tövében ücsörgök, hátamat a falnak vetve, fejemet lehajtva, két tenyerem tartva előre.. csak pár érmét kapnék, abból tudnék legalább valami ennivalót venni magamnak.. Ekkor érkezik a segítségem az idős hölgy képében, aki egy zizegő, kicsiny papírzacskót nyom a kezembe. Lassan emelve feljebb a fejem a sajnálatot látom a szemében, haloványan elmosolyodik, majd eltűnik. Nézem a hátát, a nyomát, az én jótevőm, a mai nap túlélési esélye egy kicsikét nőtt ezzel a kis csomaggal. Egyből megérzem az illatot, a nyál összefut a számban, a gyomrom hangosan korran, követelve a neki járó falatokat..
Gyorsan pattanok fel és sietek befele a sikátorba, elbújva egy hatalmas szemetes mögé pedig máris nyitom ki a zacskót. A kezembe véve a vajas croissan-t könny gyűlik a szemembe, mintha a legnagyobb kincset tartanám a kezemben.. Fogalmam sincsen, miért érzékenyülök el, de nem tudom, mikor ettem utoljára ilyesmit.. mostanában a kukából szedett maradékokon élek, jobb napokon meg tudok venni egy zsemlét, de ilyen finomság.. Mohón kezdem majszolni, ám alighogy a második falatot lenyelem, két suhanc fiú jelenik meg. Tiszták, jól öltözöttek, egyértelműen nem szenvednek hiányt semmiben, ám mégis úgy méregetnek, mint egy áruba bocsátható holmit. Nem kell sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, mit is szeretnének... Határozott léptekkel indulnak meg felém, húzódnék hátrább, de sarokba szorultam, oldalamon a kuka, hátam mögött a fal, előttem a két fiú. Futni próbálok, de esélytelen, visszalöknek, fájdalmasan csapódik a hátam az épületnek, az egyikük alkarjával szorít a mellkasomnál fogva a falnak, a másik kiveri kezemből az ennivalómat, megtapossa, majd felvéve lassú mozdulatokkal dobja ki a kukába.. Sírni tudnék, az az enyém volt...
Fogva tartóm keze máris a zsebemben matat, hiába ficánkolok, hiába kapálózok, semmi haszna, kiveszi onnan azt a pár érmét, amelyet a mai nap gyűjtöttem. Bárgyú vigyort ereszt felém, majd elengedve fognák távozóra a dolgot, az én túlélési ösztönöm azonban nagyobb, mint a félelmem, így hát utánuk vetem magam, annak a fiúnak az arca felé kapok, aki elvette a pénzemet, ám alighogy körmeim végigszántanak a bőrén, visszakézből akkora pofont kapok, hogy egyből érzem, a szám megtelik vérrel, az ajaim felrepednek... Hangos kiáltásom szeli át az éter bűzös levegőjét, noha jól tudom, valószínűleg senki nem fogja meghallani, hiszen soha, senki nem sietett még a segítségemre, pedig többször fordult már elő ilyen eset..
Megtántorodom, az ütés erejétől a kukának esem, fejem verem a szélébe, visszapattanok róla és a földön kötök ki. Bordáimat éri az egyik rúgás, majd a gyomrom a másik, fájdalmasan kiáltva görnyedek össze, kapom kezem a hasam elé, könyörgök nekik, hogy hagyjanak békén.. Elmennek, csend, nem hallok mást, csak a nyöszörgésem, mely halk pityergésemmel vegyül. Sajog a fejem, érzem, a halántékomnál a bőröm is felrepedt, karmazsinom festi vörösre a hajam, az arcom. Lenyalom az ajkamról a vért, de újabb szivárog a helyére. Elvettek tőlem mindent. A kapott ennivalómat, a gyűjtött pénzem... Az.. az mind az enyém volt és ők mégis mindent elvettek tőlem..