*Most jól éreztem magamat a bőrömben. Minden rendben, mármint úgy nagyjából. Beleültem a forró vízbe, s hagytam, hogy a végtagjaim ellazuljanak, miközben élveztem az illatosított gyertyák és a habfürdő aromáinak a keveredését.
Gondolataim közben Victoron jártak amitől még jobb kedvre derültem. Nyilván bosszantom, egy olyan pasit, mint ő már, hogy ne bosszantanék. Nem sikerült megdöntenie, és még ki is elégített én meg leléptem... Nagyjából tartottam magamat az első találkozásunkkor megfogadottakhoz, magyarul, hogy nem engedek neki. Nos, ha nem vesszük olyan szigorúan akkor ez meg is történt. Habár több dolgot engedtem meg, mint szabad lett volna. Mentségemre váljon, hogy élveztem minden pillanatát. Jól szórakoztam.
És sosem találkoztam még férfivel, aki ilyen jól csókolna. Most is begörbültek a lábujjaim, ahogyan felidéztem. Az ajkamba haraptam, nos annyi biztos, hogy vonzódtam hozzá, borzasztóan. És pont ez rettentett el. Minden egyes találkozásunkkor egyre nehezebb volt lelépnem és nemet mondani. Holott pontosan tudtam, hogy ő olyan pasi akiből csak bajom származhat. Elkezdenék ragaszkodni hozzá, ő meg biztosan fűvel-fával megcsalna, ami nekem meg fájna, de mindig visszaédesgetne. Volt már ilyen kapcsolatom olyannal, akihez sokkal kevésbé vonzódtam, mint hozzá. És nagyon nem sült el jól a dolog.
Éppen, hogy csak fél füllel hallottam meg a kopogást, ami álmodozásomból ébresztett fel. Ki kopog ilyenkor az ajtómon? Meg úgy egyébként, nem nagyon van olyan ember akinek megadom a címemet. Sőt azt hiszem, hogy egyáltalán nincs is. Sóhajtva kimásztam, s a törülközőért nyúltam, de a második ideges kopogásra inkább csak magamra kaptam a köntöst.
- Jól van, megyek már!- Szóltam ki, s elindultam az ajtó felé. Roppantul idegesített, hogy még vizes vagyok és a lábam vizes nyomot hagy a parkettán, és a hajam alja is vizes volt. Össze-vissza felkontyolva mozgott a fejemen, ahogyan sietve lépkedtem, és igyekeztem nem eltanyálni.
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, és szinte azonnal vissza is akartam csukni, ahogyan megpillantottam a mögötte ácsorgó személyt. Sajnos ebben az igyekezetemben megállított a lába, és, hogy szinte azonnal betolta az ajtót. Gondolom én mert számított a reakciómra. És amikor betoppant már mindegy volt...
Hátrébb léptem, a pulzusom már csupán attól megugrott, hogy egy helyiségben tartózkodtunk.
- Victor, mit keresel itt?- Fontam össze a karomat a mellkasom előtt, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy egy szál köntös van rajtam...
- És honnan tudtad meg a címemet?- Ez az kislány! Csak keményen, itt nincs helye puhánykodásnak. Ripsz-ropsz kidobod.
Úgy terveztem, hogy a találkozásaink számát a múltkori után nullára redukálom. De ez eléggé nehéz, ha itt van a lakásomban! *

*Még mindig kuncoghatnékom támad ha elgondolom, hogy milyen fejet vághatott, mikor leléptem. Ugyanis nem mertem hátranézni, örültem, hogy sikerült megszöknöm. Kihasználtam a pillanatnyi döbbenetet ami eluralkodott rajta. Nem csoda, hogy meg volt lepődve, azt hiszem még soha egy csaj sem csinált vele ilyesmit. Nem akartam, hogy idáig fajuljanak a dolgok, de nem bírtam neki ellenállni, ahogyan egy nő sem gondolom én. S mikor észbe kaptam, hogy mit is engedtem meg neki, eszembe ötlött, hogy most akár le is léphetnék. Igen, remek fricska lenne, a nagyképűsége ellen indított támadás. Azt hiszem soha életemben nem voltam még olyan határozott, mint akkor. Lehúztam a szoknyám, ferde mosollyal az arcomon, mintha csak kuncognék, s egy elnyújtott, kesze-kusza mondattal felkaptam a táskám és kisétáltam az ajtón. Aztán majdnem futottam a folyosón, hogy azelőtt érjem el a liftet, hogy ő felocsúdna.
A testem még csillogott a nedvességtől, ahogyan egy szál, fekete, selyemköntösben kinyitottam az ajtót, a türelmetlen látogatónak. S szinte azonnal meg is fagytam a mozdulat közben. Igazság szerint én azt a lelépést búcsúnak is szántam. Ezek után nem kívánta egyik porcikám sem, hogy találkozzon vele. Tekintve, hogy ez rosszul érinthette, és azt is, hogy sosem tudtam neki ellenállni. Ez már biztos volt. Másodszor nem lennék képes arra, hogy itt hagyjam... Főként nem a saját lakásomon...
Ahogyan pillantása végigfut a testemen, rövid, vékony köntösöm hirtelen nem tűnik túl jó viseletnek. Idegesen összébb húzom magamon az anyagot, s pír lepi el az arcomat.
Már az ajtót is becsukta maga mögött. Kitágult pupillákkal meredek a ledobott kabátra... persze még helyezze is kényelembe magát.
- Mit akarsz Victor?- Ahogyan közelebb lép, én egyel hátrébb.
- És nincs piám! Neked nincs! Amint látod éppen nagyon nem érek rá.- Ideges, pattogó a hangom, hiszen fogalmam sincsen, hogy mire számíthatok tőle. Szeretném minél hamarabb az ajtómon kívül tudni. És igazán nincs ahhoz kedvem, hogy a lakásomat vizsgálgassa. Habár nincs okom szégyenre, egy tetőtéri lakással ami egy parkra néz. Elég sokat is kell dolgoznom, hogy ki tudjam fizetni a bérleti díjat, de ezért megéri. Én nem fogok egy kis lyukban lakni, nekem ez kifejezetten fontos!
A lakásban tökéletes rend uralkodik, és mivel ahogyan belépett rögtön a nappaliba toppant, könnyedén észreveheti a bárszekrényt, ami egyébként roskadásig tele van itallal. Néha én is felöntök a garatra, ha olyan kedvem van. Nem mondanám, hogy ez egy egészséges dolog, de las vegasban élünk! Kinek nincsenek káros szenvedélyei?*

*Victor annyira... olyan...Szavakkal leírhatatlan hatással van rám. Habár borzalmasan egoista és egy öntelt seggfej, de még is könnyedén az irányítása alá tud vonni. S ez ellen ágálva hagytam ott a múltkor. Mert amennyire izgató ez a helyzet, pont annyira ijesztő is. Elvégre a mostoha apám sem volt más, mindig irányított, s naiv tizenévesként ez nem is volt neki olyan nehéz. Nem akartam még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. Megrémisztett, hogy valaki ki akarja venni az irányítást a kezemből. Hogy valaki képes pusztán a jelenlétével kellemesen görcsbe rándítani a hasamat. Ijesztő volt, hogy tudtam az érzéseim és a vágyam ellen aligha tehetek valamit.
Csak ezt az egyet, hogy távol tartom tőle magamat. S isten a tanúm meg is próbáltam. Hiszen otthagytam (jó abban volt egy kis dac is, és középső ujjas bemutatás amiért olyan rohadtul beképzelt), akkor este, pedig rohadtul vágytam rá. S most is azzal, hogy elküldöm. Más nincs, s ezek az ellenállások is úgy peregnek le róla, mint esőkabátról az eső. Hiszen itt van, megkeresett, s most mintha meg sem hallaná a szavaimat.
- Hát azt lesheted!- Teszem sértődötten a csípőmre a kezemet.
Figyelem, ahogyan azzal az állati szexi mozgásával, amiről igyekszem nem tudomást venni, a bárpultomhoz lépked, s lecsavarva az üveg kupakját beleiszik a whiskymbe.
A vér megáll az ereimben, nem akar tovább folyni, ahogyan szemeivel végig mustrál, s a libabőr a kék íriszek nyomán hullámzik végig a testemen.
Élesen beszívom a levegőt, ahogyan elkap s magához rántva kissé hátrafeszíti a fejemet. Eszembe sem jut reagálni, de talán időm sem lett volna rá. Éppen annyira vágytam a közelségét, mint ő az enyémet.
- Már láttad mi van a lábam között. Igazán elég lehetne annyi...- Lehelem, még mindig igyekezvén kitartani amellett, hogy nekem erre a férfira semmi szükségem. Holott minden porcikám könyörög érte, hogy végre alatta lehessen. Szívesen végigsimítottam volna izmos hasán, végigvezettem volna ajkaimat a kulcscsontja mentén. Akartam és kívántam és igazából csak én tartottam vissza saját magamat attól, hogy meg is kapjam. De ezért vagyunk mi emberek és nem állatok. Vagy nem?
- Victor, engedj el!- Szólítottam fel, mintha csak ez lenne a leghőbb vágyam. Kezeimet a mellkasára fektettem, hogy eltoljam magamtól, vagy inkább azért, hogy engedjek a vágyamnak és végre megérintsem... erről lehetne vitatkozni...*

Bűnös élvezt lett volna engedni a csábításnak, bár már az is az volt, ahogyan a testem vágyott utána. Ő volt az a fajta férfi akitől a pszichológusom óva int. Hiszen az olyan labilis nőkre, akik hajlamosan könnyen engedni az ilyen férfiak csak rossz hatással vannak. Bella ne hagyja senkinek, hogy elnyomja, ez a maga élete, s ki más irányítaná az életét ha nem önmaga? Mindig ezt mondja. És hozzáteszi még, hogy ő hisz bennem, meg abban, hogy erre képes vagyok. Csak hogy az évek alatt a nevelőapám elnyomásában élve ezt elfelejtettem. Szerinte csak félek... lehet, hogy igaza van. Én próbálkozom, ezért is hagytam a múltkor faképnél, na jó a végén büszke is voltam magamra s élveztem a hatalom érzését ami az apró kis győzelmem után elfogot. S amit most le akart rombolni azzal, hogy itt van és követelőzik. S a testem természetesen azonnal elárul, ahogyan közelebb lép a hajamba markol, magához von. Nem merem magamnak bevallani a pszichológusomnak meg még inkább nem, hogy valójában én ezt élvezem, s talán szükségem van is rá, hogy irányítsanak. Lelki defektus? Berögződés? Nem tudom, csak azt, hogy határozottsága felizgat.
Hangjától libabőrös leszek, s finoman kiráz a hideg a gondolatra, hogy szexfilmet csinált magáról. Valamiért elhiszem, hogy saját részre ő simán csinál ilyesmit, s bevallom izgató a gondolat, hogy egyedül szenvedve itthon őt nézzem a tvémben szex közben. Habár nem tudom mennyire békélnék meg vele, hogy másik nővel látom.
- A pornó nem az én műfajom...- hárítok, mintha az imént nem képzeltem volna el, hogy őt nézem a televíziómon.
Ujjai bizsergetnek, kérésem volt szinte az utolsó próbálkozásom a szabadulásra, hiszen mind ketten tudjuk, hogy úgy sem vagyok képes sokáig ellenállni neki. Halk nyögés hagyta el az ajkamat, ahogyan keményen a fenekembe markolva felkapott. A nyakába kapaszkodtam, s még a tárgyaim koppanása sem zavart, csupán saját hangos zihálásom visszhangzott a fülemben, s fagyos íriszei minden gondolatomat lefoglalták. Erős kezeinek érintése teljesen kikészített, pedig még nem csinált szinte semmit...őrülten kívántam. Nyeltem, hogy hirtelen kiszáradt torkomat benedvesítsem, s ugyan ezen okból nyaltam meg saját ajkamat. De olyan közel volt hozzám a szája, hogy az övét is megérintettem a nyelvemmel. Akaratlanul is behunytam a szememet, s remegve szívtam be a levegőt már kár lett volna tagadni a nyilvánvalót.
- Igen...- Leheltem halkan az ajkaira, s nem vágytam valóban másra, kívántam őt meg az ajkait, mindenét. Közelebb húzódtam, lábaimmal átkulcsoltam a derekát s hozzá dörgölőztem. De csak finoman, mondhatni szemérmesen, s ezzel egyidejűleg az ajkamba harapva pillantottam fel ra félszegen.

Victor mindig megkapta amit akart, már a szülei is így neveltek, és ha még sem, akkor meg kellett harcolni a dologért, tisztán.... vagy mocskosan, teljesen mindegy, a lényeg az, hogy elérje a célját. Jelen esetben két célt szeretne mindenáron elérni, az egyik, hogy végre megbosszulja édesapja gyilkosságát. A második pedig az előtte álló gyönyörű, aranyhajú lánynak tökéletes testébe merülni. De most Izzy valahogy sokkal jobban le köti a férfi minden gondolatát, mint a vérszomjas bosszú ami hónapokon át mérgezte a nem létező szívét. Nem is érti mi a fasz lehet vele, az apja halálának sokkal fontosabbnak kellene lennie, mint egy csajnak. De lássuk be.. ez már „vérre” megy, mivel a csaj úgy találta, hogy nagyon menő lenne és vicces Mr. Northmant megszívatni, és óóó várjunk csak mivel lehet még jobban... ahh meg is van. Mutassuk meg neki, hogy milyen az, ha vissza nyal a fagyi. Szóval, igen ez amolyan lecke -féle is a kislánynak, hogy vele, nem lehet csak úgy szórakozni, de legfőképpen ott hagyni, pláne egy ilyen alkalom után. Na meg lássuk be, mindenáron beljebb akar jutni azon a fránya bugyin, és nem egy alkalomra, hanem sokra. Annyi gondolat és ötlet kavarog a fejében, ki fogja élni rajta az összes perverzióját, és Izzy az összeset élvezni fogja. De leginkább arról kell meggyőznie a lányt, hogy baromság és nem egészséges dolog, hogy természetellenesen tiltakozik a nyilvánvaló tény elől, miszerint akarja Victort. Nem hülye, tud olvasni az emberekben, pláne a nőkben tudd, elég ha ránézz egy nőcire és tudja, hogy az mire vágyik. Meg amúgy is ez már beteges rögeszme, nem érti mit kell túlkompenzálni a dolgokat. A tények kurva egyszerűek, és habár nem vagyunk állatok, nem véletlenül vannak kitalálva a dolgok úgy, ahogy előtte is voltak, tehát egy nő és egy férfi megkívánják egymást.... szexelnek, ennyi, pont. Az agy amúgy is annyira gyereke és fölösleges problémákat szül.... egyszerűen nevetséges a dolog.
Egy ránc megrándul a szája körül, ahogy próbálja vissza tartani a röhögését, ez a tündéri lány annyira ennivaló és naiv, muszáj lesz neki megrontania, ó..... igen, azt akarja, hogy ő is olyan romlott legyen.
-Édesem.. az csak egy metafora volt, még nem szerepeltem pornóban..... de most, hogy így említed,- finoman megharapdálja a lány fülcimpáját,- veled megcsinálnám....
Utána nagyon nem volt alkalma folytatni, mert Victor határozottan felkapja a lányt, és egyenesen az asztalhoz viszi, tartalmát a földre söpri, nem zavartatva magát, ha esetleg valami eltört. Most kisebb gondja is nagyobb annál, akkor sem hagyná abba, ha kitörne a harmadik világháború.
Látja rajta, hogy libabőrössé válik, hallja zihált légzését, visszafogott sóhajait, igen.... tudja nagyon jól, hogy ezt mind az ő keze nyomán megy végbe a lányon. És nem csak sóhajtozni fog, de még mást is.
Akaratlanul is követi a mozdulatot, ahogy Izzy nyel egy nagyot, majd amikor nyelvével saját ajkait nedvesíti be, akkor futólag megérinti, Victor száját is. A férfi nem bír a vérével, azonnal vissza húzza magához a szőkeséget, ujjai a méz színű tincsekbe markolnak, közelebb kényszerítve magához, ajka keményen, követelőzőn tapad a lányéra, mire az észbe kapna, nyelve bent is van a félig szét nyílt ajkakban. Szorosabban fogja meg a lány a combját ahogy az átkulcsolja a derekát, de elszakad ajkaitól, amikor lassan indul keze felfedező útra feszes bőrén, lassan siklik be a selyemköntös alá. Közben mindvégig figyeli a reakcióját, de az szemérmesen az ajkába harap, hangosan nyög fel.
-Ugye tudod, hogy mennyire kívánlak? És minden vágyam az, hogy keményen megdugjalak....?- fúrja bele pillantását az övébe.

Tudtam már az első találkozókor, hogy veszélyes férfi. Tudtam, s még is belementem egy újabb találkozásba, meg még egy be. Habár elégtétel volt, hogy otthagyhattam, megmutatva, hogy még sem kap meg mindent... most ahogyan itt állt, ez talán még sem tűnt olyan jó ötletnek. Egyrészt mert valahogy ez elvette a kis fricskám élét, másrészről tartottam a visszavágástól, harmadrészt pedig nyilván való volt, hogy most ezt nem fogom tudni eljátszani.
Ajkamba haraptam, hogy ne nyögjek föl, ahogyan a fülembe mélyesztette a fogait. Már az is kétséges volt, hogy én ellen akartam állni. Habár megfogadtam, hogy nem fog megkapni, de most annyira gyerekesnek tűnt ezt betartani. Kívántam, s biztos voltam benne, hogy önkéntelenül adott jeleimből ő könnyedén olvas.
Ijesztő volt a tudat, hogy erre ő még akár rá is tudna venni. Mármint arra, hogy felvegye, ahogyan együtt vagyunk. Pedig én bizony az ilyesmit eddig élből elleneztem. És most is, még is tudtam, hogyha elég kitartóan próbálkozna, akkor belemennék, ahogyan... ebbe is.
- De nem fogod...- állítottam határozottan, mintha ebben olyan marhára biztos lennék. A vállába kapaszkodtam, ahogyan felkapott, s engem sem igazán érdekelt, hogy mi törik szét a padlón. Majd később aggódok emiatt.
Az ajkai közé nyögök, ahogyan magához rántva vadul megcsókol. Ajkaim elnyíltak, engedve, hogy nyelve a számba férkőzzön. Élveztem, hogy ilyen durva, talán ki is provokáltam.
Tiltakozó nyögés hagyta el az ajkaimat, ahogyan eltávolodott tőlem. Fülsüketítőnek tűnt a saját zihálásom, ajkamba harapva tartottam vissza a nyögést ami szavai hatására feltörni készült belőlem.
Megfeszült a testem, kínzó lassúsággal jutott be a köntösöm alá a keze.
- Kitaláltam...- Sóhajtottam, s ujjaim belevesztek a hajába, a nyakához hajoltam, s végighúztam az ajkam a füléig.
- Tedd meg! Akarom! Most!- A fülcimpájába haraptam. Kissé magamra találtam talán, habár tudtam, hogy ez egy nagyon ingatag állapot. Viszont igyekeztem egyenrangú fél lenni ebben az egészben ha már így alakult. Talán csak azért mert így úgy érezhettem, hogy én irányítok, hogy ez az egész nem azért történik mert ő azt akarja, ahogyan ő akarja és amikor. Élveztem, hogy ennyire magabiztos, de ezt még egyenlőre magamnak is féltem bevallani.
Közben ujjaim becsúsztak a felsője alá, s körmömmel végigkaristoltam feszes hátizmát.

Miután Lyssa lelépett Victortól, amikor is meg lett vádolva azzal, hogy ő megcsalta a lányt, akkor azt hitte, hogy sosem talál még egy olyan nőt, aki ilyen vágyakat ébresszen benne. Az sem teljesen az ő hibája volt, ezt a csaj sem akarta túlságosan megérteni. Váltig állította, hogy biztos, hogy megcsalta, és hogy Victor szokásához híven.... felrúgta a megállapodásukat. Na nem azért, de az, ha ő is ott van, az nem megcsalás, de ha már nincs..... és nem az ő hibájából nincs, hanem a sajátjából az azonnal annak számít. Alyssa annyira begurult, hogy képes volt egészen Ausztráliáig repülni. Victor pedig sose volt a könyörgős fajta, ha egyszer nem akarta el hinni, az ő baja. Habár nem vallotta be, mégis valahogy fájt neki, ez segített abban, hogy úgy bánjon a nőkkel ahogy manapság bánik. Tulajdonképpen eszköznek, vagy tárgynak tekinti őket, így könnyebb. Viszont ez a szőke hajú bige egészen más, üdítő, friss, ártatlan és szexi egyszerre, hacsak rá gondol azonnal beindul az amúgy sem makulátlan fantáziája és biztos abban, hogy minden mocskos gondolatot meg fog valósítani, és ez a szűzies csaj lihegve fog élvezni alatta.... vagy rajta, ez is nézőpont kérdése.
Még ha az ellenkezőjét is állítja, Victor azonnal le vágja a szitut a lány reakcióiból.... kezdve azzal, hogy a libabőr futkos a bőrén, hogy egyre gyorsabban szedi a levegőt, hogy próbálja megtartani az önuralmát.... amit hamarosan el fog veszteni, erről ő maga fog gondoskodni.
Akaratlanul is hangos röhögésben tör ki ártatlan arcán látva, ahogy lepereg előtte amint kamerázná őt szex közben, majd próbálja győzködni.... inkább önmagát, mint Vicet.
-Most engem vagy magadat akarod meggyőzni....? -kihívóan vonja fel az egyik szemöldökét, de szinte biztos benne, hogy egyszer megteszi, ha eddig nem is jutott volna eszébe, most már biztos benne, és ezt Izzy magának köszönheti..... de nem most, egyelőre élvezi a helyzetet.
Élvezet hallgatni, ahogy a lány felnyög, amint magához ragadja Vic, sosem volt az a nyápic fajta, és nem is tudna romantikusan szexelni. A szex akkor jó, ha mocskos és perverz, különben mi értelme lenne, nem igaz? És mindketten tudják, hogy élvezik ezt, és a férfi addig fogja kínozni a szöszit, míg az darabokra nem törik belülről, és nem fog könyörögni azért, hogy végre megkapja.... végre elélvezzen.
-Nagyon jó ötleteket tudsz adni, de most csak élvezzük a pillanatot....- ajkával a nyakához hajol, finoman végig nyal az elefántcsontbőrön, majd elégedetten tapasztalja, hogy az erekben a vér szinte neki feszül, tudja, hogy ezt ő maga hozta ki a lányból, és nagyon is tetszik neki.
Élesen szívja be a levegőt, ahogy a nő körmei végig szántalan izmos hátán, gyors mozdulattal rántja le a köntös tökéletes testéről.
-Igen, meg is teszem....- felfalja a szemeivel a látványt, majd gondol egyet. Megfordítja a lányt, félig rá fekteti az asztalra, egyik kezével szőke tincsekbe markolva feszíti hátra a fejét, míg másikkal a lába között kezdi el simogatni.
-Annyira kívánlak, hogy az szinte fáj, annyi dolgot próbálnék ki....- suttogja a fülébe.

Nevetséges volt a vonzódásom mértéke hozzá, de még is tagadhatatlan. Még nem találkoztam férfival akivel ennyire működött volna a kémia, de van egy olyan érzésem, hogy bármelyik csajt rátudja venni, hogy tegye neki a szét a lábát. Próbáltam ellenállni, még borsot is törtem az orra alá azzal, hogy leléptem, de minden tökéletesen hiába volt. Most itt van és ahogyan a szituáció kinézett biztos lehettem benne, hogy hamarosan alatt találom magamat.
Kérdésére beharapom az ajkamat, igazság szerint magam sem tudom. De azt hiszem első körben őt kéne, mert engem nem is olyan nehéz, abban viszont biztos vagyok, hogy amit a fejébe vesz azt képes elérni. És igazából az egyetlen gát ami kettőnk között fenn állt azt most készül lerombolni. Valamiért volt egy olyan érzésem,hogy onnantól kezdve még nehezebb lesz elvennem a kedvét attól amit a fejébe vett. Habár eddig sem ment olyan jól azt hiszem...
- Téged...- Mormogom, na igen mert ha nem sikerül akkor viszont biztos, hogy megtudna győzni róla, hogy megtegyem vagy tegyük. És ez kellemetlen érzést keltett bennem, amit érintése szinte azonnal el is űz, bizonyítva a fentebbi elméletemet.
- Nem is én adtam ezt az ötletet.- Sóhajtom, ahogyan végignyalja a nyakamat. Mindegy, tök mindegy, minden mindegy, igazából magamat is kínoztam azzal, hogy nem engedtem neki, nem csak őt. Ha már eljutottunk idáig akkor akarom.
Széttárja a köntösöm, én meg kibújok az ujjaiból, így teljesen lemeztelenítve magamat. Egy pillanatra felrémlik bennem, hogy csak én vagyok meztelen, ő meg még az ingét sem vette le, ujjaim felsője gombjaihoz érnek, de mire sikerülne az elsőt szétpattintani, már az asztalra hasalva találom magamat. Nah ennyit arról, hogy majd visszabillentem az egyensúlyi helyzetet egyenlőbe vagy ahhoz közeli állapotba.
A zihálás az enyhe kifejezés csupán arra amit művelek, nem is tudom, hogy valaha férfi húzott-e fel ennyire szexuálisan.
Felszisszenek, ahogyan hátra húzza a hajamat, de nem a fájdalomtól, igazság szerint tőle nem is meglepő a durvaság,szinte már elvárt. Megtámaszkodok az asztalon, s szégyentelenül szétterpesztem a lábaimat.
- Victor!- Nyögöm,de inkább felszólításként hat, sem mint bármi másként. Na igen, felszólítás arra, hogy ne szórakozzon már, ha annyira akar, akkor bizonyítsa be. Szenvedtem, kívántam, s így neki háttal aligha tudtam felgyorsítani a folyamatot. Pucsítva feltoltam a fenekem szemérmetlenül. Pedig bizony én ennél azért általában gátlásosabb vagyok, de azon a pontom már túltettem magam, hogy gondolkodjak. Na jó, egy aprócska rész az elmémben még küzd és próbálja meggyőzni a testemet arról, hogy nekem az semmiképpen sem lesz hosszútávon jó ha teljesen odaadom magamat neki... Még sem bírom visszafogni magam, s halkan nyögdécselek, ahogyan a lábaim között simogatja az érzékeny pontomat.
- Ha annyira kívánsz akkor bizonyítsd be!- Hergelem, habár nem biztos, hogy be fog jönni. De arra számítok, hogy beleadja a szexbe eddigi frusztrációját, meg nyilván azt is, hogy otthagytam a múltkor, tehát eléggé durva és még inkább kielégítő élményre számítok.

Victor mindig a laza kapcsolatok és élvezetek szeretője volt, a határok számára egyet jelentettek azzal, hogy bizony áthághassa, feszegesse őket. Élete első kapcsolata is ilyen volt, és a legszebb a dologban hogy nem ő akart ilyenné válni, Lyssa varázsolta ilyenné.... azután pedig a saját hibájából lépett le. De ez szőke cicababa.... ő egészen más, habár Alyssa minden formában a világ talán legérzékibb nője, és szexéhsége vetekszik egy férfiéval, de Isobel.... ő a szerénységével sokkal, de sokkal jobban mozgatja a fantáziáját.
-Pedig sokkal inkább úgy hangzik, mintha magadat győzködnéd....- sokat mondón nyalja nyelvével meg az alsó ajkát, ujjával szórakozottan játszik az egyik arany fürttel.- De egy valamiben biztos lehetsz édesem... soha nem fog olyan dolog történni amit nem akarsz.... bár az tény, hogy olyan ne legyen amit ne akarj...- halkan felnevet, igen legalább egyszer le akarja videózni magukat. Már a gondolatra is elkezd száguldozni a vér a férfiasságában ahogy arra gondol, először felveszi ahogy jó keményen megdugja, majd pedig este végig nézné, halk morgás tör fel a torkából, óh.... igen ezt biztos ki fogják próbálni, ha Izzy szeretné, akkor maszkot vesznek fel vagy valami ilyesmit.
-Tulajdonképpen... amíg meg nem említetted addig eszembe sem jutott eddig, szóval akármilyen hihetetlen, tényleg te juttattad eszembe, de tetszik, hogy ilyen perverz gondolatok mászkálnak a csinos pofid mögött.- feleli berekedve, mert közben tökéletesen formás, elefántcsont színű bőréről lekerül a fölösleges köntös, legszívesebben azonnal elégetné. Ennek a nőnek egész nap meztelenül kellene feküdnie.... a férfi ágyában, hozzá tudna szokni.
Először nem ér hozzá egy ujjal sem, csak jeges íriszei falják, elraktározzák a látványt későbbre. Centiméterről, centiméterre halad, keres valami apró szépséghibát, akármit ami nem teszi annyira tökéletesnek, mint amennyire az.... de nem talál semmit sem, még egy kóbor anyajegyet, egy rakoncátlan szeplőt.... semmit sem. Egyik kezét rá helyezi, érintése nyomán felhevül a nő teste, ezt tisztán érzi, látja ahogy mellkasa felemelkedik, majd süllyed az egyre szabálytalanabb levegővételtől. Nem csak ezt fogja el érni, ebben teljesen biztos volt, úgy fog nyögdécselni és pihegni alatta, hogy a szomszédoknak be kell dugniuk a fülüket majd... Northman mindig az a fajta ember volt, aki imádta megdöbbenteni az embereket.
Tetszik neki az amit a nő ki ad magából, és ez még csak a kezdet, ahogy megfordítja a lányt, az megtámaszkodik az asztalon, majd felvont szemöldökkel méregeti, ahogy az szét terpeszti a lábát, az ajkába kell harapnia ahhoz, hogy ne most azonnal dugja meg keményen, nem akarja tíz perc alatt lerendezni, ki akarja élvezni minden pillanatát, minden centiméterét, és a legfontosabb annyira akarja feszíteni a húrt, amennyire csak lehetséges a dolog. Zene füleinek amilyen vággyal ejti ki a nevét, nem csak kérni fog..... hanem követelni, pár percen belül, ebben tisztában van.
-Nocsak, nocsak nézzenek oda, tudtam én, hogy te is akarsz engem, tudtam én, hogy minden vágyad az, hogy végre az enyém lény....- suttogja halkan, ahogy egyik kezével a méz színű tincsekbe markolva húzza hátra a fejét, miközben nyelvével először a fülcimpán szalad végig, picit beharapva nyakának ívén, ott ahol neki feszülve az érnek dübörögve a vére, majd leérve a válla és a nyaka közötti helyen keményen elkezdi szívni elhatározással, hogy megbélyegezze: Már pedig ez a bige az ő tulajdona!
Közben másik kezével egyre jobban masszírozza az ott lent, élvezze azt, hogy milyen hamar nedvesedik be az ujjaitól, és még csak el sem kezdte. Minden vágya az, hogy megízlelje majd, kíváncsi vajon ugyan olyan málna és őszibarackhoz hasonló íze van-e mint a múltkor?
-Csss, cica.... a szexet nem sietjük el.... főleg nem veled,- válaszol majd azonnal be is dugja a résébe két ujját egyszerre, keményen, vadul, pár pillanatig mozgatja, majd ki húzza és még párszor megismétli a mozdulatot.- Hallani akarom a sikításod, ahogy többször elélvezel....

A férfiaktól való viszonylagos távolságtartás évek óta a részemmé vált. Csak olyanokkal kezdtem, s csak és kizárólag egy éjszaka erejéig, akik nem voltak veszélyesek. Az embert ezt megérzi, főleg ha figyel rá, ösztönösen tudja, hogy ki a rossz fiú és ki a jó fiú aki csak egy este erejéig akar rosszalkodni.
Az olyan férfiak, mint Victor veszélyesek, főleg a magam fajtáknak. Igen, mert az olyanok, mint én hajlamosak feladni az irányítást, szinte keresik a helyzeteket és a férfiakat akik meg elnyomják őket. És bizony a pszichológusom szerint ez nem jó, folyamatosan mondogatja, hogy én egy önálló és határozott ember vagyok, akinek nincs szüksége másra, akinek nincs szüksége arra, hogy birtokolják mert anélkül is teljes értékű. El is hiszem ezt neki, egyet is értek vele... de tényleg... csak most így, ilyen közel hozzá, a szemébe nézve, annyira nem tűnik ez az egész rossznak. Nem érzem, hogy visszavetné a "gyógyulást", vagy elveszíteném általa amit eddig elértem... Mert kívántam, azt nem mondom, hogy úgy kellett, mint egy falat kenyér, amit pozitívnak értékeltem, ha már szükségem lesz rá, és konkrétan rá és nem a szexre, akkor majd aggódni fogok.
Nyelek egyet, s pillantásom a szájára siklik, ahogyan megnyalja az ajkát. Megijeszt a gondolat, a terv amit felvázol.
- Pedig ezt én nem akarom!- Mondom kissé rémülten, ugyanis pontosan tisztában vagyok vele, hogy megtudna győzni, hogy akarjam. Ahogyan arról is meggyőzött, hogy széttegyem neki a lábam, másodszor és most teljes értékűen.
Csak megrázom kétségbeesetten a fejemet. Nem,nem,nem én csak annyit mondtam, hogy a pornó nem az én műfajom. Semmi többet, a többit ő kombinálta össze.
Lekerül rólam a köntös, s az ajkamba kell harapnom, hogy ne nyögjek fel a pillantása súlya alatt, a bőröm bizseregni kezd az érintése után, megmarkolom az asztal szélét, hogy visszafogjam a kezeimet, s ne érjek hozzá. Légzésem követhetetlenül rendszertelenné vált, még saját magam számára is, s ajkaim enyhén elnyíltak amikor hozzám ért.
Nagyon szívesen láttam volna meztelenül, teljes valójába, de megakadályoz ebben méghozzá azzal, hogy megfordít, s hamarosan a hasamon fekve találom magamat az asztalon. Széjjelebb terpesztem a lábaimat.
Az ajkamba harapok, hogy ne helyeseljek a megjegyzésére, még maradék józan eszemet összeszedve, de ahogyan nyelve a fülemhez, majd a nyakamhoz ér felnyögök. Valahol halványan érzékelem a tudatom egy apró zugában, hogy nem kéne hagynom, hogy ilyen erősen szívja a nyakamat mert nyoma marad. Ha pedig így lesz akkor egy kiló alapozót kell kennem rá, hogy eltüntessem a dolgozni megyek, már ha egyáltalán eltudom, pedig muszáj lesz, mert csak ma van szabadnapom. De mindegy, a gondolat elillan, ujjai nyomán, szégyentelenül nyögdécselek.
Pedig én most nagyon szívesen elsietném, egyetlen vágyam már szinte csak, hogy bennem legyen, és végre adjuk meg egymásnak, amit bevallom az én hibámból, de nem adtunk meg.
Felsikkantok, ahogyan megérzem az ujjait, s sejtéseim szerint meg is fogja kapni amit akar, ugyanis már most úgy éreztem, hogy képes lennék bármelyik pillanatban elélvezni.
- Siessük el, majd utána nem sietünk.- nyögtem, felőlem utána órákig is kínozhat, úgy éreztem, hogy ha beteljesül egyszer legalább ez a vágyam, bármennyi ideig kényeztethetjük egymást.
Kiegyenesedtem szinte annyira, hogy ha hátra döntöttem volna a fejemet, akkor megtámaszthattam volna a vállán. S hátranyúlva végighúztam mind két combján a körmeimet, felfelé a férfiassága felé. Majd a nadrágján keresztül végigsimítottam duzzadó erekcióját. Feltett szándékom volt, hogy megszüntessem a kettőnk között fennálló gátat, mert sejtéseim szerint, vagy is csak ebben reménykedtem, ő is az önuralmának határán van. Nem hittem el, hogy ennyit küzdött érte s még sem használja ki minél hamarabb a lehetőséget. Azon felül megakartam érinteni, meg nézni is magamnak, hogy valóban olyan feszesek-e az izmai, mint amilyennek a ruha alatt tűnnek.

Az ember általában olyanná válik mint amilyennek nevelik, azt a példát fogja követni ami maga előtt volt és a tetejébe, ha jobban hasonlít az édesapjára mint szeretné.... akkor minden veszve van. Victor történetesen olyan lett mint az édesapja. Azokat a tulajdonságokat örökölte amiket nem kellett volna, azokat amik nem jó emberré teszi őt. Bár sosem akart jó ember lenni, nincs szüksége ilyenekre apja, halála előtt gondoskodott róla, hogy legyen pénze neki is és az anyjának is. A bosszúról amit megfogadott mikor megpillantotta apja halott testét vérbe fagyva.... már egészen megfeledkezett, de holnaptól újból neki fekszik, mert ami késik nem múlik, viszont ma.... ma ennek a szösszenetnek fog élni, ki fogja használni a teste minden négyzetcentiméterét. Kár, hogy bele nevelték, hogy egyetlen egy nőt tiszteljen a tulajdon édesanyját, minden más nőt csupán tárgynak tekint, olyan valaminek akik azért vannak a világon, hogy őt kényeztessék, nem valók másra. Ez az első alkalom, hogy nem akarna osztozni egy nőn, mert ha csak arra gondol, hogy valaki más is legeltesse szemeit ezen a gyönyörű testen.... biztos, hogy kivájná annak az embernek a szemét bicskájával.... lassan, hogy kínlódjon.
-Tudod, cica az ember nem mindig tudja, hogy mit akar.... olykor a másik jobban tudja, hogy mi is az amit akarunk,- feleli szexi mély hangján, ahogy ismételten bele markol a napszítta fürtökbe, kicsit hátra feszíti Izzy fejét, csillogó szemekkel fut végig az elefántcsontszínű bőrön, ahogy térdel a masszív bükkasztalon, melynek színe erős kontrasztban áll a lány selymes bőrének színével, Orrát bele fúrja a tincsekbe és mélyen szippantja be a méznek és az epernek a kellemes egyvelegét, teljesen ködbe borítva addig józan gondolkodását, legszívesebben, azonnal magáévá tenné, így, miközben alma formájú hátsóját markolja, harapdálja a vállát, a nyakát, de nem.... még nem, azt akarja, hogy szinte szét hulljon a kéjtől.
Tetszik a férfinak az, hogy ajkával, nyelvével, ujjaival zongorázik a szőkeség testén, hogy milyen hangokat csal elő belőle, és biztos benne, hogy ezek őszinte nyögések, morgások, hogy nem minden férfinek sikerül.... talán nem minden férfinek engedi meg azt amit, és ez igazán tetszik neki és felvillanyozza.
Tudja, hogy Izzy mindenáron el akarja sietni viszont Victor nem, ő nem, ki akarja élvezni az utolsó cseppjét is semmit sem akar elkapkodni.... és nem is fog, és nem csak ezt az elsőt, hanem ami ezután következik azokat sem, akár tetszik a lánynak, akár nem....
-Nem sem most, sem utána....- suttogja a nyakába, ahogy fogaival végig karcolja azt, majd ujjaival egyre gyorsabb, keményebb tempót diktál, élvezve, hogy a lány egyre közelebb kerül az orgazmushoz, közben másik keze elölről közelíti meg, végig simít a mellein, le lapos hasán egészen a lába közéig, ott pedig elölről izgatja, simogatja, élvezve a hangot, ahogy a lány gyorsabban kapkodja a levegőt.
-Azt akarom, hogy az ujjaimtól élvezz el, hogy sikítsd a nevem, miközben darabokra hullasz, ezzel is még többet akarj, mert édesem úgy lesz...- majd addig csinálja ujjaival, míg végül elérni amit annyira akar.

Nem tudtam, hogy valaki képes lesz valaha is ennyire felhevíteni, márpedig neki aztán rohadtul jól ment ez. Úgy éreztem, hogy testem egy merő tűz, ami az ő akarata szerint hullámzik és rándul össze.
A hangjába belebizseregtem, végigdübörgött a testemen megrezzentve bennem valamit.
-És te akarod megmondani nekem, hogy én mit akarok?- Kérdeztem egy csöppnyi gúnnyal a hangomban, és hitetlenkedéssel. Az a baj, hogy még vevő is lennék rá, hogyha ilyen élvezetes dolgokat "akarok".
Igen még attól is begörbült a lábujjam, hogy a hajamba markolva kissé hátrahúzta a fejemet. Szerettem, hogy irányít habár ebbe nem kellett volna belekényelmesednem. Csak, hogy az agyam úgy döntött, most egy picit kikapcsol, nem gondolkozik és nem emlékszik semmire amit a pszichológus mondani szokott. Mert bizony óva int egyes emberektől, és Viktor pont egy ilyen "egyes" ember.
Ismét megtámaszkodtam az asztalon, ujjai pont jó helyen dörzsöltek, s úgy éreztem bármelyik pillanatban széteshet a testem, hogy ez az érzés már fokozhatatlan.
- Viktor! - Nyögtem fel könyörögve és egyben tiltakozva, ahogyan a nyakamba suttogja a nemleges választ. Sietni akartam, gyorsan akartam, de leginkább őt, elvette az eszemet. Minden józan gondolatom szertefoszlott és nem maradt más, csak az engem izgató ujjai. Szavai átlöknek azon az alacsony gáton, felsikoltok és a testem megrándul, ahogyan kérte a nevét sikítom bele a világba. A szomszédok szemébe sem fogok ezek után belenézni az is biztos.
A lábaim megremegnek és kénytelen vagyok rádőlni az asztalra, hogy meg tudjam magamat tartani. Azt hiszem életem egyik legintenzívebb orgazmusát átélve. S ahogyan alábbhagy a remegés pár pillanatig még az asztalon hasalok zihálva, majd lassan kiegyenesedek és Victor felé fordulok. Ujjaimmal végigsimítok a testén, s folytatom amihez hozzákezdtem percekkel ezelőtt. Megszabadítom a nadrágjától, mert habár elélveztem még mindig kívántam. Többet akartam belőle.
Közelebb hajoltam, s léptem, lábujjhegyre állva csókoltam meg az ajkát. Harapva faltam, tüzesen, miközben ujjaim hímtagjára fonódtak.
Meztelen testemmel teljesen hozzá simultam, közelebb vontam magamhoz szabad kezemmel. Azt akartam, hogy megdugjon ha kell akkor ezen az asztalon, mindegy volt, hogy hol, csak keményen és bennem legyen. Habár sejtettem, hogy nála aligha van finom szex, nem az a fajta aki szeret finomkodni az eddigiek alapján.
- Akarlak Victor...- Mormogtam az ajkaiba majd alsó ajkát két fogam közé vettem, s kicsit meghúztam a szemeibe pillantva.*

-Tudod, cica, sokszor a nők maguk sem tudják, hogy éppen mit akarnak, vagy tudják, de egy kis löket nélkül nem vallanák be és be sem vállalnák, viszont ha kapnak egy kicsit belőle, mikor rájönnek, hogy tulajdonképpen élvezik.- feleli a férfi pimasz vigyorral az arcán, amit akkor sem lenne képes le vakarni onnan, ha szeretné, de ő egyáltalán nem szeretné.
Általában a nők sosem akarják be vallani maguknak, hogy élvezik a dolgokat, számukra az a kifejezés, hogy szex, élvezet, és perverzió egyet jelent azzal, hogy bűnbe esnek és ezáltal haláluk után nem mehetnek az égbe és a pokol kénköves bugyrában fognak égni örökké. De igazából sokkal jobban szeretik azt, ha a férfiak nem bánnak velük kesztyűs kézzel, ha megmondják mit tegyenek, ah az ágyban kemények, higgyék el, sokkal jobban élvezik mint azt a sok rózsaszirmos baromságot akik sokan romantikának mernek nevezni és ami nyáltól csöpög, tulajdonképpen az ilyenektől rendesen menekülnek a nők. Ha valaki, akkor Victor már csak tudja, eddig így is kezelte az összes bigét, akit a sors az útjába sodort, igazából egyetlen nőt vett eddig számításba és az a tulajdon édesanyja volt. De erről nem tehet, hiszen.... az apja nevelte ilyennek, azt akarta, hogy ne bántsák érzelmileg a fiát és annyira hidegnek, kegyetlennek tűnik, hogy jó munkát végzet. Egészen eddig a percig, mert most ez a szöszenet fontos a számára, az nem biztos, hogy szerelmes belé, mert még nem, de ha valaki csak egy ujjal is hozzá érni a kislányhoz, az biztos, hogy úgy megkínozná az illetőt, meggondolná még egyszer ki az akihez hozzá akarnak nyúlni és ki az aki nem....
Tetszik neki, hogy ahogy hozzá ér a lány puha és bársonyos bőréhez az azonnal nyögdécselni kezd, mintha csak egy számára előkészített zongora lenne a nő teste, és tudná akaratán kívül, hogy éppen hol érintse, hogy ilyen hangokat csalogasson elő belőle.
Amikor határozottabban szól rá, nem hogy abba, hagyná, hanem egyre jobban folytatja, és nem csak a két lába között, szabad kezével az egyik formás halmát veszi támadásba, hogy még szexibb, még hangosabb hangokat halljon a nő torkából felszakadni. Hirtelen ötlettől vezérelve bele markol a méz színű tincsekbe, hátra rántja kissé a fejét, majd nyelvével el kezdi izgatni a nyakát, addig harapdálja, csókolgatja, szívogatja amíg nyoma nem marad ajkának ott, és hogy bizony jelzi, hogy ez a bige bizony az ő tulajdona.
Mielőtt megtudná akadályozni máris a csillogó égszínkék íriszekbe pillant bele Victor és az ő jeges szemeit bele fúrja, ahogy tovább markolássza a selymes tincseket, egyszerűen imádja, az illatáról nem is beszélve az is a mézre hasonlít, nem csupán a színe. Mikor ajkát a férfiére nyomja az nem bír ellenállni neki és szomjasan viszonozza, keményen csókol vissza, szabad keze a lány karcsú derekára fonódik, hogy aztán lejjebb csúszva keményen markoljon a formás hátsókba, viszont talán túl keményen amikor megérzi a lány ujjait ott lent. Élesen szívja be a levegőt, az élvezettől szemeit lehunyja, imádja ezt a nőt, és eddig is nehezen bírta vissza tartani, hogy keményen ne dugja meg, de ezek után meg pláne...
Mikor alsó ajkába harap, elszakad minden kötél, utána folytathatják a lassú tempót, de most....
-Én is akarlak, mondta már valaki, hogy gonosz bestia vagy, hmm?- szól ahogy rá ülteti az asztal tetejére, combjánál fogva közelebb húzza magához, de még nem adja meg neki amit akar, ennyire gyorsan nem, csak hozzá érinti, látva milyen reakciót vált ki.
-Nem is tudtam, hogy ilyen vadmacska vagy...- válaszolja, majd keményen behelyezi....

Megforgatom a szemeimet pimasz vigyorát látva. Ha nem lenne ennyire átkozottul szexi amikor így vigyorog akkor tuti, hogy megpróbálnám letörölni a képéről ezt a vigyort.
- Én más vagyok, mindig tudom, hogy mit akarok!- Ez volt életem egyik legnagyobb hazugsága. Nem tudtam és iszonyatosan sokszor váltam bizonytalanná. Az életemben magam által hozott döntések nagy része azt hiszem jó volt... de igyekszem óvatos lenni, és csak akkor dönteni, ha már tényleg muszáj.
Valahol elveszítem az önkontrollt, a lénye hatással van rám tagadhatatlan. Ahogyan a határozottsága is, imádtam, ahogyan ujjai mozogtak bennem, s bizony ennek hangot is adtam.
Zsibbadok a túl intenzív érzéstől ami eláraszt. A fejemben csupán egy mantra megy folyamatosan: még,még,még,még. Valamikor elveszítettem magam felett a kontrollt és az irányítást, de nem bántam, szívesen átadtam magamat neki. Ezért sem tűnt fel, hogy éppen kiszívja a nyakamat, csupán egy újabb ostrom volt, a lábaim remegtek, sőt talán egész testemben reszkettem a gyönyörtől, pedig még el sem értem a csúcsot.
Valószínű holnap rekedten fogok ébredni úgy szétkiabálom a torkomat. Széthullok sikítva, a nevét kiáltva és persze tudva, hogy itt még koránt sincsen vége. Megfordulok és ajkaimat mohón vetem az övéire, élvezem a vadságát mellyel viszonozza, a karjaiba simulok s hagyom, hogy ebben is irányítson, elvégre ez úgy tűnik nagyon jól bevált. Aztán lejjebb viszem a kezemet, s végigsimítok a férfiasságán, hogy megszabadítsam a nadrágtól. Egyszerre szisszenünk szinte fel, én attól ahogyan a fenekembe markol ő pedig nyilván a kezem miatt mely bűnös helyekre tévedt.
Ajkamba harapva pillantok fel rá, miközben ujjaim a férfiasságán játszadoznak, s örömmel konstatálom, hogy a hatás nem marad el. Hamarosan az asztalon találom magam, vele szemben, s alig várva, hogy magévá tegyen. Testem megfeszül egy pillanatra, ahogyan megérzem férfiasságát a bejáratomnál, s az ajkamba harapva feszülten várom, hogy végre magamban tudjam.
- Nem vagyok rossz...- Válaszolom a várakozástól elfúló hangon. A másik mondatára inkább nem válaszolok, habár időm sem lenne, hiszen hirtelen belém vágódik, s már csak levegőért kapkodni van időm. Hangos nyögés hagyja el az ajkaimat, s ujjaim a vállába mélyednek. Ebből csak egyre többet és többet akarni lehet. Na igen,pont emiatt a függőség szerű érzés miatt akartam távol tartani magam tőle... innentől sokkal nehezebb lesz.

Nem tudok neki ellenállni, ennek a pasinak egyszerűen képtelenség. Ujjaim a hajába vesznek s kissé megmarkolom a bársony tincseket.
- Már hogy ne tudnám...- Pillantottam mélyen a szemeibe egy kis hatásszünetet tartva.- Téged!- Ezzel közelebb is húztam a fejét az enyémhez, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam. Kisvártatva viszont az asztalnál találom magam háttal neki. Élveztem, ahogyan édes ujjaival ingerkedik, szerettem a vágytól elmélyült hangját hallani, s igyekeztem nem belegondolni, hogy mi lesz majd ezután. Hangosan a nevét sikítva élveztem el, hogy aztán megfordulva ismét az ajkaira tapadjak. Elkezdtem kigombolni a nadrágját, minél hamarabb magaménak akartam tudni, még akkor is pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez csak időleges. Leginkább erre a éjszakára szól. Hiszen ő nem az a fajta pasas akit egy nő meg tudna tartani magának, csak és kizárólag magának hosszú ideig. És egyenlőre nem is voltam benne biztos, hogy akarom. Az ilyen férfiakkal csak a gond van, főleg a magamfajta lányoknak.
Élvezem a durvaságát, ahogyan a fenekembe majd a hajamba markol. Lehetne ezt ne élvezni, a túlfűtött tesztoszteronbombát? Átakartam adni magam neki, habár csak most és nem örökre és nem mindig, de most igen.
Lábammal körül ölelem a derekát, ahogyan belém hatol majd közelebb ránt magához. Hátul az asztalon támaszkodva igyekszem tartani magamat, annyira nincs azért nehéz dolgom hiszen ő is tart. Nem érdekelnek a szomszédok, most nem, hagyom, hogy a hangok akadály nélkül szakadjanak fel belőlem az élvezetemet hangsúlyozva.
végül átkarolom a nyakát s így húzom oda magamat hozzá, már ha engedi, az ajkaira tapadnak az ajkaim, s birtoklóan vadul csókolom meg, megharapva az alsó ajkát. Nem foglalkoztam vele ha véletlen felsértem a száját, és reméltem, hogy ez őt sem fogja zavarni. Körmeim a hátán szántottak végig, s ebben a pillanatban magam sem értettem, hogy még is miért álltam ellen ennek az egésznek ilyen sokáig.

Olyan volt ezzel a férfival együtt lenni, mintha bedugtak volna a kettőhúszba. Mindenképpen perzselő és felpezsdítő, imádtam ahogyan velem bánt, imádtam, hogy durva és gyengéd is egyben. Imádtam, ahogyan a fülembe harapott, ahogyan a feneket markolta. Általában nem vagyok egy könnyen kapható típus, ahogyan az sem mondható el rólam, hogy szemérmetlen lennék. Az ő kezei között még is minden gátlásom megszűnt létezni. Nem akartam mást, csak kielégülni és kielégíteni őt. Még többet és többet akarva belőle. Olyan volt, mint valami átkozott drog és ebben a pillanatban azt éreztem, hogy bármit hajlandó lennék megtenni... Bármire rá tudna venni...
A nevét sikoltom, a bőrét harapom, a férfiasságába markolok siettetve őt, hogy végre belém hatoljon. Meztelenül akartam látni. Ujjaim karmolva szántották végig kockás hasfalát. Legszívesebben végignyaltam volna a szőrtelen bőrt, az izmos hasat, míg le nem érek meredező hímtagjához. Nem vagyok prosti, s most még is úgy éreztem teljesen begerjedtem, megjött rá az étvágyam és képes lettem volna eladni magamat neki egy hétre, ha nulla-huszonégyben ezt csinálja velem.
Belé kapaszkodtam szorosabban, ahogyan megéreztem, hogy felemel, ajkairól a szám a nyakára vándorolt, finoman harapdáltam a bőrét. Csupán akkor húzódtam hátra amikor éreztem, hogy leül, s szavai hallatán az ajkaimba haraptam. Azt hiszem, hogyha nem lennék amúgy is kipirosodva, most meglátszana az arcomon a pír. Kékjeimet az övéibe fúrom, s lassan mozgatom meg a csípőmet, és szinte azonnal fel is nyögök kissé hátrabillentve a fejemet. Ebben a pózban annyira mélyen bennem volt és egész testemben belerázkódtam, ahogyan merevedése bennem lüktetett. A vállába kapaszkodtam, s a csípőm egyre vadabbul mozgott rajta. Kidomborítottam a melleimet, hogy tökéletes rálátása legyen a melleimre. Majd közelebb hajolva az ajkait harapva csókoltam, aztán a heves és követhetetlen tempó lassulni kezdett. Kínozni akartam egy kicsit, ahogyan ő kínzott engem. Lassan és érzékein mozgattam a csípőmet, minden egyes körben belenyögve a szájába. Olyan jólesett... az volt az érzésem, hogy tökéletesen illik hozzám, mármint testileg, mintha neki teremtettek volna. Imádtam hozzá simulni, imádtam ahogyan magamba fogadtam, imádtam az ízét és mindent ami vele járt. De azzal is tisztában voltam valahol a tudatom mélyén, hogy ez éppen az erotika mámora és ha kijózanodok, akkor minden szerte fog foszlani...
És ahogyan ez a gondolat valahol az agyam mélyén megjelent a telefonom -direkt- idegesítő zörgése szelte át a szoba csendjét. A főnököm... van, hogy nincs kedvem felvenni, és akkor ő az egyetlen akivel hajlandó vagyok beszélni, ezért állítottam neki csengőhangot. Megmerevedek, s ujjaim egy pillanatra megszorulnak Vic vállán, hogy megkíséreljek egy felállást. Lehet, hogy ez szórakozás, és nagyon jó szórakozás, de a munkából élek ugye. Valamiből fent kell tartani ezt a tökéletes kis lakást...

Victor természetesen ezelőtt is volt más nőkkel, nem is eggyel, mindegyik másféle volt, volt aki szendébb, volt aki tüzesebb volt. Akadtak köztük természetesen prostik, szende szűzek, politikusok feleségei, de mindegyik imádta a férfi nyers, erőteljes stílusát az ágyban…. vagyis leginkább azon kívül. Szereti ágyon kívül művelni a szex művészetét, sőt, ha valami minél izgalmasabb, minél nyilvánosabb, neki annál izgatóbb az. Szerencséjére egy remek nő vezette be az élvezetek világába, volt hogy még ma is gondolt Alyssára, de nem azért mert annyira hiányzott volna neki, mert konkrétan nem a nő hiányzott, sokkal inkább a helyzet amibe keveredtek, hihetetlen de az a nő olyan volt mint kiköpött mása… kilencven-hatvan-kilencven méretekkel, hatalmas jáde zöld íriszekkel, illetve csókolni való, dús, vörös ajkakkal, hát egy tinédzser fiú kívánhat valaha ilyet? Az ő kapcsolatuk különleges volt, tele szenvedéllyel, általában vagy veszekedtek, vagy szexeltek, vagy az előbbiből alakult ki az utóbbi. De nem csak ezért volt más, hanem a nő is szerette a nőket, illetve azt az elvet vallották, hogy ha szexelnek együtt másokkal…. csoportosan akkor az véletlenül sem számít megcsalásnak, de ha Victor esetleg megdöntött egy nőt akinél ő nem volt jelen, az már annak számított. Igaz csupán egyetlen egyszer fordult elő vele, de az is elég volt, szakítottak, azóta nem hallott róla, lehet éppen Franciaországban bérel egy padlásszobát ahol meztelen bigéket fest. Rá vallana. Isobel hozzá hasonló, na nem az elveivel, sokkal inkább a temperamentumával, és ha lehet még jobban lázba hozza a fiatal lány, egy kósza érintése, még az is ha nemet már neki felkérés keringőre. Tudja nagyon jól, hogy akarja őt, hogy szeretné őt megkapni, hogy nem tud ellenállni neki, és ezt nem csak a nyögései árulják el, vagy ahogyan éppen hozzá dörgölőzik, sokkal inkább a szemei árulkodnak erről.
Torkából morgás tör elő, ahogy hasfalán megérzi Izzy körmeinek hegyét, élesen szívja be a levegőt, imádja ezt a nőt úgy ahogy van az illatával, a veszekedéseivel, mindennel együtt.
Miközben a férfi az asztalról átcipeli a legközelebbi fotelbe, jobb keze felcsúszik a gerincén egészen a tarkójáig ahogyan keményen markol bele a szőke tincsekbe, ezzel is közelebb vonva magához. Ördögi vigyor terpeszkedik szét szoborszerű arcvonásain mikor látja a lányra milyen hatással vannak szavai, szinte perzselik, felérnek egy cirógatással, ha a szavakkal megfelelően bánunk, akkor remek kis előjáték… vagy éppen utójáték alakulhat ki. A szavak, ha megfelelő ember száján csúsznak ki fegyver is lehet, attól függ ki mennyire ért hozzá. És hát Victor igazán jól ért ehhez, csak úgy, mint minden máshoz.
Ujjai vasmarokkal szorították tökéletes ívű csípőcsontját, ezzel is kissé irányítva, hogy milyen tempót diktáljon a Szöszenet, annak tenger kék íriszeiben boldogan veszik el, majd kínzó lassúsággal siklik lejjebb a tekintette formás kis halmaira, utána ismét fel az arcára, vágytól ködös íriszeibe. Kíváncsian szalad szemöldöke a magasba, mikor ráébred hogy tulajdonképpen mi a lány célja, és tetszik neki…. nagyon is tetszik az ötlete, nyelve végig fut annak ívelt ajkán, mikor belenyög a szájába. Már épp azon volt, hogy újabb kemény csókkal lepje meg amikor megszólalt a telefonja, magában elátkozza azt a szerencsétlent, aki ilyenkor zavarni merészeli. Megérzi mi a lány szándéka, keményen ragadja derékon, ahogy jeges írisze keményen pillant a lányra.
-Még csak eszedbe se jusson különben esküszöm az ágyhoz bilincselek, a telefonod meg apró darabokra töröm, még csak ragasztóval sem lehet majd össze szedni,- végül tőle szokatlan módon gyengéden simít végig kipirult arccsontján,- ma senkinek nem vagy elérhető csak nekem, Virágszál. – mielőtt gondolkodhatna keményen csap el szájával az ajkaira, nyelve követelőzőn siklik át a másik szájába.

Olyan volt, mintha az egyik erotikus és túlfűtött álmomba csöppentem volna hirtelen. Egy álomba amiből nem tudok felébredni, de őszintén nem is akarok. Ez egy olyan álom volt, ami közben féltem, hogy megszólal az ébresztő és véget vet az egésznek. Valami tuti nem stimmel velem, persze ezt tudtam eddig is, de most már bizonyossá vált. Hiszen élvezem és felizgat a durvasága, ahogyan irányít, a hajamba markol. Imádom, ahogy a tincseim közé fúrja az ujjait.
Szavai pedig végigperzselik a bőrömet, izgat, hogy így most én irányíthatok, ahogyan az, hogy ebben a pózban még inkább feltárulkozok neki, hiszen tökéletes rálátása van az egész testemre. És ez izgat, hiszen forró pillantása pontosan annyira perzseli végig a bőrömet, mint amennyire az imént a szavai tették.
De hiába én vagyok felül az irányítás csak látszat, hiszen ujjai vaspántokként szorulnak a csípőmre, a tempót diktálva. Nem bánom, míg eszembe nem jut, hogy bizony most én is kínozhatom őt is egy kicsit. Lassítok, és nagy meglepetésemre hagyja, lassan és alaposan mozgatom rajta a csípőmet, bele-bele nyögve az ajkaiba. S már éppen ismét felvennék valami hevesebb tempót, mert már szinte sajgok az újabb kielégülésért, amikor a telefonom idegesítő vinnyogásba kezd, jelezve, hogy valaki nagyon, de nagyon el akar érni.
Fel akarom venni, mert fontos is lehet, mert a számlákat ki kell fizetnem és holnapra még nincsen melóm ami hatalmas nagy pech. De érzem, ahogyan kezei megszorulnak a csípőmön, csak nagy harc árán tudnék szabadulni, ahhoz meg most nem volt kedvem, egy kicsit sem.
Kissé hátra hőkölök, szavai hallatán és látva szikrázó pillantását. Jaj ugyan már ez csak egy telefon, az emberek fel szokták venni... Ami egyébként megállíthatatlanul csörög tovább.
Már éppen valami frappáns választ fogalmaznék meg amikor megragad és ajkai birtokba veszik az enyémet. Az ellenállásom olyan rövid ideig tart, hogy még el is szégyellem magam, ajkaim megadóan nyílnak szét, s halk nyögés szakad fel belőlem. Nem is érzékelem, hogy a telefon közben elnémul, éppen el vagyok foglalva a levegő vétellel és azzal, hogy fogadjam az adonisz követelőző csókját. Ujjaim a hajába siklanak, és a főnököm ezt a pillanatot választja, hogy ismét megpróbáljon elérni. Megmarkolom a haját így húzva hátrébb a fejét és én magam is kissé hátrébb húzódom.
- Fel kell vennem mert másképpen nem fog békén hagyni. A főnököm az és így eleshetek egy melótól... eressz!-Megpróbálok szabadulni hátha az észérvek hatnak rá és most elenged. Elvégre egy affér egy dolog a munka meg egy teljesen más. Fel kell vennem máskülönben órákig itt fogja csörgetni a számomat. Aztán ha feladta majd sms-ekkel bombáz majd megint hív és a végén kapok egy olyan sms-t, hogy mást küldtek helyettem és egy büntető rubrika nekem. Azt mondtam neki, hogy ezen a héten maradéktalanul ráérek, hiszen nem is terveztem programot. Ami azt jelenti, hogy ő minden napra beírt elérhetőnek. Tehát el is kell, hogy tudjon érni... Máskülönben legközelebb nem én leszek az első akit hív, és az még a jobbik eset lenne.
Megpróbálok kimászni az öléből, ha hagyja felveszem a telefont. Ha nem... akkor már gyűjtögetem a tökéletes érveket a fejemben. Elvégre mi köze hozzá, és honnan veszi a jogot, hogy ne engedjen felvenni a telefont? elvégre nem is ismer, most sikerült egyszer megdugnia. És akkor mi van? Ettől még nem lettem a tulajdona vagy valami... Csak éppen volt egy tök jó éjszakánk együtt. Ennyi...

Victor, ha egyszer valamibe bele kezd akkor azt nem hagyja félbe, legyen szó bármiről, akár munkáról, akár magánéletről. Leginkább akkor nem, ha forró helyzetbe került. Amúgy sem olyan fickó, aki szerette, ha valaki nem azt teszi amit ő akar. Ilyen a személyisége, ő parancsolgat, mások meg megteszik amit ő akar. Ennyi. Talán ebben nem csak, hogy a szülei vagyis az apja génjei voltak a hibásak, hanem Lyss szerepe jelentőséggel bírt és nem csak az életére, hanem a személyisége formálására is. Annak idején könnyen befolyásolható volt, bár… melyik tinédzser nem az, kérem szépen? Tetszik neki, hogy felfigyelt rá egy idősebb lány, majd mielőtt észbe kapott szerelmes volt… akkor még tudta mit jelent az érzés. Alyssa is viszont szerette. Viszont ahogy teltek az évek a nő megmérgezte a lelkét, a belsejét, nem mintha bánná. Sosem tudna máshogy gondolni a nőkre mint élvezeti cikkre. Sok mindent megéltek együtt, ami leginkább azt jelentette, hogy minden olyan dolgot amiben volt egy csöppnyi perverzség, szadizmus, fülledt erotika, vagy bármi amiben sok nővel volt dolga az embernek. De Isobel, ő még Alyssát is felülmúlja egyszerre dögös és ártatlan. Már csak az illata is az őrületbe kergeti, mindegy hogy hol vannak, azonnal megkívánja, az sem érdekelné ha a kocsiban, vagy egy étteremben lennének, magáévá tenné. Bárhol és bármikor elvet vallja, és ha még csak arra is gondol, hogy egy másik férfi megkörnyékezze, csupán csak legeltesse szemeit ezeken a formás és csodás idomokon… nos a féltékenység annyira hatalmába keríti, hogy a szóban forgó illetőt legszívesebben a tulajdon két kezével ölné meg. Bár lehet előtte jól megkínozná, sőt biztosan így lenne. Igazából nem érti honnan ez a mérhetetlen birtoklási vágy az irányában, mert eddig egy nő iránt sem érzett így. Sőt ő a nőkön szívesen osztozott bárkivel… ez idáig. Még Alyssaval is rengeteg ilyen helyzet volt…. viszont most mindegy neki, hogy hím vagy nőnemű az illető még egy ujjal sem érhetnek hozzá.
Már éppen azon vannak, hogy ismét eljuttassa a szőke királylányt a csúcsra, amikor a telefonja kegyetlenül rontja el a pillanatot. Amikor érzi, hogy a lány mozdulna, keményen markol a csípőkbe, szikrázó tekintettel szögezi a helyére, látja, hogy szavai megtették hatásukat. Morgás tör fel a torkából ahogyan Izzy viszonozza a szenvedélyes csókot , keze először a méz szőke fürtökbe markol keményen, szinte fájón, de tudja nagyon jól ez a lányra izgatóan fog hatni. Amikor Isobel is bele túr az övébe ajkai már éppen karcsú nyakára vándorolnának mikor is az az istenverte készülék megint megszólal. Victor megfogadja magába, hogy vagy a vonal másik végén lévő embert gyújtja fel, vagy pedig a telefont robbantja fel… még nem sikerült döntenie. Amikor kissé hátrébb húzódik felvont szemöldökkel bámul rá, lehet, hogy a csaj nem vette elég komolyan azt amit Victor mondott, vagy éppen azt hitte, hogy hülyéskedik azzal, hogy az ágyhoz cipeli?
-Csak próbáld meg felvenni, Virágszálam és garantálom, hogy a következő napokat az ágyhoz kötözve fogod tartani,- baritonjából tisztán érezni lehet a dühöt és a nő jót akar magának akkor nem próbálkozik,- mondd meg a nevét… ha kekk kifizetlek erre a hétre, sőt a dupláját adom, mint amit fizetnének,- végül kellemesen túr a hirtelen szőke fürtökbe, ahogy közelebb vonja magához kissé keményen. – Ne akard, hogy megunjam,- ezeket a szavakat már csodálatos, puha ajkaira suttogja ahogy másik keze a formás, tenyérbeillő hátsóba markol. Nem szereti ha beleszólnak a dolgába, és ez az ismeretlen férfi azt teszi, és ha nem száll le a csajról akkor nagyon, de nagyon zabos lesz.