Ezra Fitzgerald Vandervoort

Karakter személyisége

Milyen vagyok?

◆ pozitív tulajdonságok:
- kitartó, ha elhatározom magam valami mellett, akkor az úgy lesz
- mozgékony és aktív, a baleset ellenére a sport mindig szívügyem marad
- talpraesett, mindig megküzdök az adódó problémákkal
- empatikus, nem egy darab tégla, mondjuk a hasizmom van olyan kemény
- jó táncos, bár ezt senki nem nézné ki belőlem, kiskoromban tánctanárhoz járattak, hogy az estélyeken ne hozzam kellemetlen helyzetbe a szüleimet
- humoros, tudom, mikor kell komolynak lenni, de általában jó kedélyű vagyok


◆ negatív tulajdonságok:
- szétszórt, gyakran előfordul, hogy elfelejtem, hova tettem a dolgozatokat, vagy pár napig halmozódik a mosatlan, mert elkerüli a figyelmem, és általában mindenhonnan elkések
- önfejű, nem szeretem, ha megmondják, mit csináljak, jobb azt saját magamtól kitapasztalni
- zárkózott, nehezen engedem közel magamhoz az embereket, igazán nagyon kevesen ismernek
- gazdag, ezt azért sorolom ide, mert sosem vonzott a pénz, így az, hogy nem kell megküzdenem a érte, valahogy értelmét vesztette az értéke
- nőfaló, egyszerűen nem tudok megállapodni egynél, hisz akkor mennyi másik szépséget halasztanék el!
- elbizakodott, tisztában vagyok a külső adottságaimmal és néha úgy érzem, hogy az egész világ az enyém

◆ egyebek: -

Történet vagy szerepjátékos példa

Jó ruhát választottam. - futott át az agyamon, ahogy kioldottam a szalagot, ami a lány hátán egyben tartotta a ruhát. A selyem vízesésként omlott a földre. Egy mélyröl jövő morgással nyugtáztam, hogy a sejtésem, ami egész este nem hagyott nyugton, beigazolódott; nem vett fel melltartót. Kezeim gyakorlott mozdulatokkal siklottak a gömbölyű domborulatokra, miközben szájon csókoltam. Ah, erre vártam egész este.
Ha a szüleim arra köteleznek, hogy megjelenjek az ő, vagy a barátjaik eseményén általában mindig egy olyan hölgyeménnyel érkezem, akitől az éjszaka jobb szórakoztatást várok el, mint amilyet az este kapok. Másképp ki sem lehetne bírni a rémunalmas vacsorákat, órákig tartó beszélgetéseket, számomra egyáltalán nem fontos dolgokról.
Hagytam, hogy kigombolja az ingemet. A nyakkendőt már akkor ledobtam, ahogy beléptünk. Amikor kezeit végigfuttatta a hasamon, végre rajta is igazi örömöt véltem felfedezni. Persze, jól teljesített, egész este mosolygott a pénzért, de ezt már nem csak azért teszi.
Még nem dobtam le a felsőt, úgy sétáltam oda a minibárhoz és mindkettőnknek töltöttem pezsgőt. Ő nem ivott sokat az este, figyeltem, helyes. Egy igazi nő ne is legyen holtrészeg, főleg ne munka közben. De most a jutalomköröket járjuk.
Koccintottuk, belekortyoltam az enyémbe, de le sem vettem a szemeimet róla, ahogy ő is engem bámult a pillái alól.
- Beszélgethetnénk még, vagy... - letettem a poharakat és, magamhoz vontam, egyik kezemmel a fenekébe markoltam, a másikkal a hátát tarottam meg, ameddig végigcsókoltam a nyakát. Legyűrte rólam az inget, mire karomba a kaptam, mint egy könnyű játékbabát és bevittem a hálószobába.

Valamikor hajnaltájban kopogtak a lakosztály ajtaján, én ebren feküdtem a mellettem szuszogó lányt nézegetve, azon töprengve, hogy vajon hanyadik férfi lehettem, aki megkapta. Magamra kaptam az alsógatyámat, úgy nyitottam ki az ajtót.
- Indulok Los Angelesbe, ha jönni akarsz, ki tudlak dobni a külvárosban.- a két évvel fiatalabb húgom állt szemben velem. Mivel én sportoló karriert képzeltem el magamnak, ő örökli a családi üzletet, alig került ki az egyetemről és máris olyan munkamániás, hogy képes 5 órát vezetni vasárnap hajnalban, csak hogy dolgozni mehessen. Megtöröltem a szemem.
- Egy pillanat, 10 perc múlva a bejáratnál? - bólintott és elindult én meg becsuktam az ajtót. Magamra kaptam a nadrágot, meg az inget, majd kitettem az előre megbeszélt pénzt a lánynak. De nem akartam szó nélkül otthagyni, úgyhogy bementem hozzá a szobába, leheltem egy csókot az ajkaira, amitől nyöszörögni kezdett. A sminkje már elmosódott, nem éreztem olyan nagy tehernek itthagyni. Amikor kellően tudatánál volt már a fülébe suttogtam, hogy az asztalon találja a fizetségét és elindultam a kocsihoz.
- Neked aztán soha nem nő be a fejed lágya, ugye?- szegezte nekem a kérdést a húgom, ahogy kifordult a főútra, egyik kezében a kávés termosza, a másikban a kormány. Na igen, nehéz ilyen bírálatot hallani egy fiatalabb testvértől, csak azért mert egy gazdag vőlegényt tud felmutatni, ameddig én vagyok a család feketebáránya, hisz gyakorlatilag egy hosszú kapcsolattal sem büszkélkedhetem.
- Hé, hé! Normális állásom van és mély lelki válságon megyek keresztül!- végül is mindkettő igaz volt. Bár a másodikra csak a szemét forgatta. Már öt éve, hogy megműtötték a térdemet. Volt egy kis balesetem, ami derékba törte a sportolói karrierem. Nem terhelhetem most már annyira, nem versenyezhetek, de nem adtam fel teljesen. Elvégeztem az egyetemet történelem szakon, majd a tanári képzést és edző lettem, meg tanár. Ugyan nem ér fel a csodálatos családom luxus életmódjához, de volt mibe kapaszkodnom, miközben próbáltam feldolgozni, hogy az életem mit se ér. Így legalább van valami küldetéstudatom.
Megérkeztünk a külvárosi házamhoz, ahhol kidobott és ment tovább. Bevetettem magam a zuhany alá, majd felvettem az edző cuccomat és egy köteg javítatlan dolgozatot a hónom alá csapva indultam meg a kosárcsapat délutáni edzésére. Előtte még szépen lesz időm átnézni a papírokat. Ilyenkor a parkon vágok át általában.
- Mr Vandervoort! - kiáltott fel Toby, az egyik diákom anyukája, Mary Luce, úgy 50 méterre tőlem, ahogy meglátott. Odasietett, mély dekoltázsú ruhát viselt és ahogy közelebb ért, méginkább kihúzta magát. Amióta elvált a férjétől mindig ilyen kihívóan öltözik. - Csak Tobyról akartam megkérdezni...
Hogy mit, az annyira mindegy, mindketten tudjuk, hogy a fia másodlagos az életében. Arra hajt, hogy kikezdjek vele, de nem fogok. Sem vele, sem más anyukával, vagy a diákjaimmal. A szexet megkapom a korban hozzám illő lányoktól, még ha kicsit drágábban is, de egyrészt nem vagyok pedofil, hogy a 10 évvel fiatalabb kislányok rajongását elfogadjam, bár jól esik, másrészt ahogy azt már említettem, nem vagyok képes hosszútávon fenntartani egy kapcsolatot és a munkámat többre értékelem, semhogy azt veszélyeztetve boldoggá tegyek pár hétre egy tisztességes harmincas nőt.