- Szerinted felkeltsük?
- Ha Te felkelted oké....
- Arra vajon felkelne ha odafeküdnék mellé és lekapnám?
- Hülye vagy? A végén meg is húzna....
- Na perszeh.... mindegy, húzzunk innen aztán majdcsak felkel, ha meg nem akkor később visszatérünk a kérdésre.
- Arra hogy leszopod?
- Bekaphatod Skelton...

Zajok, beszédfoszlányok. Miért? Miért ilyenkor és miért az én fejem körül hangzanak el ezek az obszcén mondatok? Valahol mélyen rémlik hogy talán illene már felkelnem, de végre sikerült elaludnom akar a halálnak a fasza felkelni. Ők bezzeg kialudhatták magukat, én ezt nem mondhatom el, és a fél éjszaka vagy le akartam esni a buszon lévő ágyból, vagy csak a drága jó sofőrünk, hogy a ló toszogatná orrba szájba, olyan utakon ment végig ami a lelket is kirázta belőlem nem hogy az álmosságot. És most alszom! Tüntetően nem érdekel hogy mit akarnak csinálni, tegyék nélkülem, nagyok már és nem vagyok az apja egyiknek sem hogy a kezét fogjam.Micsoda szerencse, meg is halnék szégyenemben ha olyan gyerekeim lennének mint ezek itt körülöttem. Egyik rosszabb mint a másik, na és persze ki a leginkább? Én... Rémálmomban látom magam előtt ahogy körberajonganak és apának szólítanak, még a szőr is feláll a nyakamon mert máshol nincs minek felálljon ,csak más de az most nem ide vágó téma. Az úgyis fel fog később.

Egy órával később vagy hogy ébredek fel és ezúttal már ki is nyitom a szemeim, hogy észleljem az ágyamban vagyok még mindig, viszont valaki volt olyan sóiszonyúan jófej hogy betakart így nem fagytam halálra a nyitott ablakok ellenére sem. Rohadtul fázós típus tudok lenni, el ne felejtsem megköszönni Skinnynek. Ő olyan gondoskodó típus pedig róla hiszik el a legkevésbé hogy felelősségteljes tag. Pedig sok szempontból sokkal jobb mint mi vagyunk. Na jó... lassan életet verek magamba és felöltözöm. Feketébe és feketébe és a sapkám is megtalálom, és kiszállok a buszból hogy a többiek után nézzek, akik nem messze tőlem cigiznek.
- Nocsak felébredt a királyfi....
- És még csak csók sem kellett hozzá, micsoda csoda!
És most mondjátok hogy édes kis csapattagjaim vannak, hát lehetne kívánni ennél szeretetteljesebb köszöntést? Nehezen hinném.
- Merre van Cat?
- Meg van halva, kb mint te voltál jó másfél órája... bár nem lep meg. Amennyit ti ketten megitattok az este... - közlik velem a tényt, én meg csak megvakargatom a tarkóm, hát igaz koccintottunk a születésnapjára azt hiszem, vagy az névnap volt? Keresztelő? Halottak napja? Fogalmam sincs, de ittunk rendesen a buli után. Aztán valahogy ágyba kerültem, egyedül tehát nyilván annyit ittam hogy másra képtelen voltam már.
- Fasza, mindenesetre kösz az anyáskodást. Mikor megyünk tovább innen? - kérdezem és Skinny felé biccentek, az meg csak reménytelenül ingatja a fejét, tudom milyen nehéz néha velünk...Na jó, megindulok hogy valami életet verjek abba a lusta macskafélébe és még ő csodálkozik ha mindenki lemacskázza, hát nem az? Lusta macska, jó hogy nem Garfieldnek hívják.