After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Tiltakozhatnék kézzel-lábbal az egész ellen, mondhattam volna nemet is már a legelején, mielőtt Ville lekapott az asztal fölött, de úgy érzem, az ellenállás sokkal több erőmet emésztené fel, mint engedni az élet áramlásának. Azt hiszem belekeveredtem valamibe. Valami visz magával, tudatában vagyok. Merőben új minden eddigi tapasztalatnál. Be vagyok tojva, ehhez kétség sem fér, de két dolog határozottan (fenéket… pokolian) motivál a próbálkozásra: a kíváncsiság, és az, hogy jól érzem magam. Jól érzem magam... Egy férfi társaságában. Másként, mint a haverokkal. Hűha!
Hogy mi lesz ez után, gőzöm sincs. Talán jobb is. Nem akarom meggondolni magam és visszavonulót fújni. Pedig esküszöm, néha egyetlen hajszálon múlik. A lány a múltamból visszarántana, de még mennyire, hogy vissza. Nem tudom Ville hogyan csinálta, de elérte, hogy elbizonytalanodjam: akarok-e a régi lenni? Ez így már elég ijesztő, és még a választ sem tudom.
Ez a nap önmagában őrület. És még csak az elején tartunk. Hát, közel sem így szoktam indítani ébredés után. Viszont tetszik.
A pincérlány eközben feltűnik és szélesen vigyorogva kiszolgálja Ville-t, majd visszatér a pult mögé.
A szerényen megpendített javaslatra Ville szemöldöke feljebb táncol. Jó, hát világos, ő totál máshogy múlatja a szabadidejét, mint én. Persze, hogy meglepődik. Aztán színt vall. Csak hallgatom, miközben a tekintetem elmerül az övében.
Óh, hát az én műven?
Sunyi banditamosoly húzódik fel az arcomra.
- Ez az. Kend csak rám… És még életben vagy. Ki hinné! – búgom gúnyosan, mire elkuncogom gonoszdin a végét.
Elengedem az állam, és mindkét kezemet széttárom, ahogy az asztalon könyöklöm.
- Isten hozott a négy falon kívül.
Felesleges megkérdeznem, hogy tetszik-e neki; szemlátomást is elemében van. Úgy vigyorog meg mosolyog, mint a vadalma. Oké, mondjuk valami nálam sem stimmel, mert különös gondolatok és ötletek fészkelték be magukat a fejembe egy ideje. Nyugtalanítóan élénkek. Merészek. Hozzám képest.
Ráadásul szeretem a játékokat. Az agyhúzósakat meg pláne. És mint kiderült, Ville partner benne, sőt, van, hogy ő indítványozza. Akkor legyen, nem érdekel. A mai nap már csak ilyen. Különben is Ő akart folytatást. The show must go on.
Ahogy könyöklöm, előrébb hajolok. Közelebb Ville-hez, és bizalmasan lehalkítom a hangom, hogy csak Ő hallja. Altom mélyen zengő, halál komoly. Nem gondolom végig a lehetséges következményeket, csak kijön a számon az egész.
- Esküszöm... itt helyben… lenyomom a nyelvem a torkodon, haaa… eljössz velem korizni. – döngöm, miközben a vonásait tanulmányozom. Láthatja, tök komoly vagyok. Amit megígérek, azt mindig be is tartom. És ha már elhangzott, nem csinálhatom vissza. Tiltja a becsületem.
Erre ráteszek még egy kisebb lapáttal. Ludat tömök bakker.
- A nagy Ville Wallow mióta tojik be egy kis műjégtől? Azt hittem ennél tökösebb srác vagy.
Naná! Így kell ösztökélni egy férfit öregem. Szivatással. Azért nekem is odavág a nyelvem, ha egyszer vérszemet kapok, és akkor ez még nem is teljes kapacitás.
Vagy nyögjek be egy olyat, hogy ha ő nem jön, akkor elhívom Mickey-t? Még csak ezzel húznám fel. Kurva nagy szemétség lenne egy ilyen beszólás. Nem vagyok buta lány, hogy tudjam nem ez a módi, de egy elkussolt viccnek jó volt. Mázli, hogy Ville nem lát bele a fejembe.
Amint felnéz a cigaretta nyomkodásából, elcsípem a tekintetét.
Nyugodt hangon folytatom, s a mosolyomba mintha örökös higgadtság költözött volna.
- Ha eljössz velem korizni, ott majd fény derül arra a mitikus rejtélyre, hogy mit szoktak az emberek csinálni Vegasban. Vagy én. – kacsintok cinkosan Ville-re.
Lehet, hogy kissé elhamarkodottan szabtam ki az üzleti feltételeket? Ez valahogy utólag hasít belém, míg a válaszra várok. Valaki igazán lelőhetett volna.
Olyan kitartóan és kutakodón nézek azokba a hidegzöld szemekbe, mintha le akarnék ásni Kínáig.
Most vagy soha. Ha igen, akkor hurrá (kizárólag a korcsolyázás miatt! Azt hiszem...), ha meg nem, akkor nem. Ennyi.

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Az a ritka szemét Grincs-mosoly mászik fel a képemre. Egy normális lányból is lehet degenerált. Ez itt Amerika.
- Na mi van? Akasztják a hóhért? … Hívd, aminek akarod, de Vespa-tól inkább ne idézz. – döngöm gonoszdin vigyorogva.
Vespa egy akkora őstulok, nemhogy a Legyen Ön is Milliomos első kérdésénél hazazavarnák, de ha megtudná, hogy forog a Föld, elkezdene kapaszkodni. Szerinte az összes jegesmedve nálunk lakik. Hagyjuk…
Az a sóhaj, amit Ville közben megereszt, nem kerüli el a figyelmem. Komolyan, mindjárt megsajnálom, milyen szar már neki.
A tekintetében valamiféle fura izzást fedezek fel. Esküszöm, mintha a pokol tüze parázslana benne. Talán a banda neve sem véletlen választás volt.
Míg elnyomja a csikket, én is rendezkedek. Az előttem lévő üres tányért a bögrével együtt menesztem az asztal szélére, nehogy véletlen belekönyököljek. Csak útban vannak. Aztán visszapozícionálom magam Ville-vel szembe. Az egyik alkarom az asztalon fekszik, míg a másik kezemmel könyöklök, és a tenyeremben pihen az állam. Angyali bájjal és ártatlansággal mosolygom közvetlen közelről Ville-re, ahogy odamerészkedem hozzá.
Mi az, hogy „Lássuk!”???
- Ácsi! Nem mondtad, hogy áll az alku. Addig nincs potyázás. – döngicsélem alig néhány centire Ville arcától. Az orrunk hegye kis híján összeér. A szemeim merészen az övéire tapadnak.
HA nem mond semmit, úgy vélem, egy kis noszogatás nem árt a fiúnak. Nekem meg egy gyengéd tarkónlövés.
- Betoji… – suttogom rezzenéstelen vonásokkal. Ja. Innen az asztal túloldaláról rohadt könnyű keménykedni.
De HA biccent, vagy bármi jelét adja, hogy oké, akkor leeresztem a kezem, és áthidalom a kettőnk közti semmi kis távolságot, hogy beváltsam az ígéretem. Annak ellenére, hogy a szívem őrülten kalapál. Az izgalom megbizserget, mégha nem is mutatom. Essünk túl rajta.
A fejem enyhén félredöntöm, s a szám Ville-ére forr, amint hozzáfúrom az arcom. Nőies erővel feszülök neki, és ha enged, megnyíló ajkai közt átcsusszan a nyelvem, hogy bemelegítésnek megnyalintsam az övét.
Mit meg nem teszek egy kis korizásért! Jah. Körbenyalom Ville-t. Mekkora áldozat…
Ééés valahol most tölthetnek föl a facéra egy képet rólunk. Éljenek a mobilok!

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

További motivációra már nem futja az időmből, mert Ville valami hirtelen ötlettől vezérelve megelőz.  Vércseként csap le rám. Hogy meglep-e? Inkább bosszant. Ez nem fair. Egyszer szánom rá magam egy ilyen hülyeségre, és akkor sem hagynak kibontakozni. Árulás! Vérlázító!
Igen. Becsületkérdést csinálok belőle. Ez már majdnem olyan, mint a „ki tud nagyobbat mondani” játék. Én sem maradok rest, elvégre most én voltam a kihívó fél.
Mikor Ville határozott férfikeze elkapja a tarkómat, ezzel egyidőben az én kezeim is mozdulnak. Az ujjaim belekapaszkodnak a mellkasán a dzsekijébe, és annál fogva húzom közelebb magamhoz az asztal fölött. Mintha olyan messze lenne…
Olyanok vagyunk, mint a részegek, egymásba kapaszkodunk. Ajka újra az enyémnek feszül. A telhetetlenség indulatával csókol. Lángolva végigzúg rajtam a belső remegés. Nagyon jó!
A nyelve keményen vív a nyelvemmel. Nem érdekel, hogy nem kapok levegőt, ahogy az sem, hogy a kávézóban mindenki minket bámul.
Azzal a tébolyult lendülettel és vadsággal táncol a nyelvem az övé körül, amivel talán van esélyem felvenni Ville-vel a versenyt. Megdolgozom azért a korizásért. Hogy fétis lenne? Nem jobban azoknál a dolgoknál, mint amiket Ő kultivál.
Az időből semmit sem érzékelek. Ez egy teljesen másik világ. Semmihez sem fogható.
A rohadt életbe! Egészen felzaklat!
Kimelegszem. A testem ott is lüktetni kezd, ahol 28 évig a madár sem járt. Azt hiszem, ez az a pont, amikor jobb lenne behúzni a féket. Ville mintha megérezné mire gondolok, mert ekkor válnak el az ajkai tőlem.
- Ez aztán az üzleti érzék… – lehelem kissé rekedten Ville szájára, ami ott lebeg finoman az enyém fölött.
- Arról volt szó, hogy én nyomom le a tiéden, és nem fordítva. – épp csak annyi időre hallgatok el, míg levegőre szomjazva nyelek egyet. - Most nekem kell veled mennem korizni. – döngöm. Alig bírom visszafogni a vigyorgásomat. A végén nem is sikerül.
Még nem engedte el a fejem, de én sem a dzsekijét. És nem azért, mert nem akarom, hanem mert elfelejtettem.
Aztán kapcsolok. Ha Ville is kiegyezik a szabadulással, akkor lefejtem róla az ujjaimat, és lassan visszahúzódom a helyemre. De a tekintetét kitartóan fogva tartom. Az enyémben kavarog néhány érzelem. Vegyesek. De pillanatokon belül elcsitulnak.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

Bejön ahogy a kabátra mar! Még el is vigyorognám egy pillanatra, de most sokkal fontosabb dolgom van. Élvezettel falom az ajkait, csúszik rajta végig a nyelvem, újra és újra, és ha most nem lenne köztünk az az asztal, nem zavarna a közönségem, a dolog egész másképp is alakulhatna. De nem teszi. Pedig éreztem benne, minden rezdülésében, ez most valami MÁS! Ez már sokkal.. elvetemültebb...

Elengedem.. már a szám, és meg is kapja a válaszokat. Jééég... Valamiért most pont nem ez tombol a fejemben és nem is a hideg, tele azokkal a nyomó emlékekkel.
Még mindig a szemeibe bámulok és hogy őszinte legyek, eszemben sincs lejöni onnan. De kell.. Kéne... Vagy legalábbis érzem benne hogy ennek a dolognak itt a vége. Hogy honnan?? A faszom tudja, egyszerűen egy cseszett nagy kifúvással elengedem, és ja.. ideje hűteni az érzést.

Nagyot nyelek, ahogy hátradőlök arra a.. padra vagy mégis mi a fasz, de a szemeim még mindig az övéiben. Nem lesz ez így jó... Kurvára nem.. - nyelek nagyot és inkább félrenézek. Muszáj.. Ki az ablakon, ahol jórészt kurvára nem történik semmi de szükségem van néhány rövid másodpercre.

Sóhajtok.. mire végre visszafordulok a szemeire. Ha vigyorog, nekem se megy ellene tennem, de hamar visszanyerem a szigorúnak tűnő ábrázatot..
A faszt!

- Arról se volt szó hogy kihozol a sodromból.. - a szemem vigyorog, de tartja magát résnyire húzva, viszont jön ott még valami más! - És mégis..! - kacsintok rá, mire végre szabadon engedem a vigyorgást és kurvára...
Most kurvára kedvem lenne üvölteni egyet.

A faszom, enyém AZ EGÉSZVILÁG!

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Hihetetlen… Úgy rácsodálkozok a csókra és a rám gyakorolt hatására, mint egy gyerek. Végülis… Teljesen ismeretlen vizekre eveztem. De ami a legijesztőbb az egészben, hogy a testem milyen csalfa. Túlzottan lelkesen reagált. Hátborzongató ebbe belegondolni. Viszont nagyon becsülöm Ville-ben, hogy nem matat a tilosban. Ezt rohadtul csípem benne. Ééés van itt még valami, ami megfogalmazódik bennem. Ville vad és szenvedélyes. Eddig kizárólag sejtettem, nem tapasztaltam. Ha nem vigyázok, még a végén hanyatt vág, mint legyet a Chemotox. Ez soha nem történhet meg. Velem biztosan nem. Erre azért kínosan ügyelek minden helyzetben. És nem csak vele. Más férfiakkal főleg. Az élet nem fog megint pofára ejteni. Nem. Nem fog. Ezt megígértem magamnak.
A kezdeti kis bosszankodás hamar elpárolog belőlem. Lehet, hogy Ville most nem hagyott kibontakozni, de van egy olyan okos sejtésem, hogy a korcsolyapályán én leszek a Jani, Ő meg a gagyi. Háhá!
Én letudtam a biznisz rám eső részét, sőt, még túl is teljesítettem, a fene megette.
Halkan megköszörülöm a torkom. Le kell higgadnom. Csak Ville-t nézem, a szemeit. Egyszerűen nehéz nem beléjük feledkezni, vonzzák az ember tekintetét. A látókörömből totálisan kiesik a pultos meg a pincérnő a vendégekkel együtt. Minket mustrálnak, de ki nem tojja le. Most kaptam meg életem legjobb csókját, ami valljuk be, több szinten is felkavaró volt. Pedig én nem így terveztem. Ennek a csóknak egy célja volt: rávenni Ville-t a korizásra. Azt hiszem erre mondják: aki másnak vermet ás, maga bele potty.
Ville elenged és hátradől. A szemkontaktus megszakad. Hálás vagyok érte, amiért inkább kifelé kezd tekintgetni. Így sokkal könnyebb észhez térni, mint a pillantásának a kereszttüzében.
Méghogy nem kócolja össze az agyam. A fenéket nem! Fúúú… Lépni kéne valamerre.
Erre visszafordul felém, a vonásai már komolyságba rendeződtek. Csak a szemei árulkodnak másról.
Kihoztam a sodrából?
- Ajjaj… – dünnyögöm csibészes félmosollyal. - Elhiheted, nem ez volt a terv.
Eszemben sincs az orrára kötni, hogy ugyanezt Ő is elérte nálam.
Aztán egyszercsak a vigyor mégis szétterül az arcán. Ha nem mondja, akkor is vágom, hogy bejött neki a dolog. Csessze meg. Nekem is. De ennél nincs tovább!
- Ha kész vagy, akár mehetünk is. Mit szólsz? – tudakolom.
Ha Ville még szeretne valamit, rendben, ha nem, akkor fizetek. Elvégre a vendégem volt reggelire.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

- Mert te mindig csak tervezel.. - kacsintom rá a másodikat, de nem kerüli el a figyelmem a második szöveg. De sürgős lett!
Mintha még ha valami izgalmas jönne...
De nekem se fog megártani a friss levegő.

- Hajrá! - kapom el a bögrém, ledöntöm a kávé maradékát, már hideg, de most jól fog jönni, lemossa a fejleményeket.
Belekapok a bukóba, de alatta a telefont lerántom a földre. Kurvanagyot koppan.
Hajrá... Megint..

Lehajolok, közben sikeresen bekúrom a fejem, de szinte nem is érzem csak jókorát koppan.

- A kurva.. - jön ösztönösen, de aztán már vágom is magam állóba.
Ha a lány is összekapta magát, előre engedem, de azért tüzetesen végigfuttatom rajta a szemem, eddig is tiszta volt mi az ami rejlik benne, de most valahogy sokkal jobban érdekel.

Csak utána indulok, alig három másodperccel mire eléri a pultot. A kiscsaj talán a számlát is összeszedte, de az is lehet hogy várnunk kell, ezért feltolva a bukót a pultra előttem csak megszívom az orromat.
Ha várunk.. megintcsak a lányt méregetem, a nyaka az amin először végigfut a szemem, de aztán lejjebb...
Hátradőlök, de csak annyit hogy a lényegre térjek és amikor a kiscsaj átnyújtja a számlát véletlenszerűen szólok bele.

- És dobj meg egy doboz Dunhill-el is, nyuszi! - vigyorgok a szemeibe - Meg egy gyújtó... Az izgalmakra KELL! - vigyorgom megint el, de kurvára nincs kedvem nem vigyorogni. És hogy közben hülyének néznek?? Bánja a faszom, max újabb hírrel bővül a holnapi sztárhírek.
Mindenki bekaphatja!

De igazán csak egyvalaki érdekel...

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Mindig csak tervezel… Ez megüti a fülem, és felszökik a fél szemöldököm.
- Fenéket. – búgom somolyogva. - Elhiheted, a tegnapban sem volt semmi tervezett. Ahogy abban sem, hogy Vegasba jövök.
Ville úgy mondja, mintha tudná mi jár a fejemben a nap 25 órájában.  Igen. Jól láttad. Nálam 25 órából áll egy nap. Mert az élet szeret engem, és figyel rám. Egy ideje.
Ville is nekikészül az indulásnak, de mikor a bukóért nyúl, a mobilja a földön landol. Figyelem, ahogy az asztal alatt szórakozik. Erre nagyot koppan a feje.
- Minden oké? - tudakolom. - Még a végén teljesen leamortizálva juttatlak haza. – vigyorodom el. Aztán bevillan valami. - Lehet, hogy Grid azóta bejelentette az eltűnésedet a rendőrségen és nagy erőkkel kerestet. – bukik ki belőlem egy rövid, halk nevetés. Persze hogy. Tegnap délelőtt velem látta utoljára, amint elhajtunk a raktárépület elől. Ráadásul egyikünket sem tudja elérni.
- Hm… Engem meg emberrablásért köröztet. – magyarázom, miközben a sisakommal a kezemben kisiklok az asztal és a pad közül.
A pénztár felé megyek, de közben is magamon érzem Ville vizslató tekintetét. Nem kell hátrafordulnom, akkor is tudom, hogy figyelmesen méreget. Míg a pulthoz érek, vagy százszor megbánom, amiért lovat adtam alá. Kellett ez nekem??? Elönt a forróság, ahogy előtte lépdelek.
Legyünk már azon a rohadt motoron!
- Szeretnék fizetni.- mosolyodom a barna hajú lányra.
Mindentudó, okosdi vigyorral az arcán bólint, miközben közli, hogy máris adja a számlát.
Ville mellettem áll. A szemem sarkából látom mit művel. Épp feltérképez. A pillantása diszkréten végigfut rajtam, aztán kissé hátradől, és a szeme már a derékvonalam alatt pásztáz.
- Jól nézd meg. Egy ideig nem látod. – döngöm oda mély altomon, egész hűvösen. A szám sarkában bújkál némi gúnyos vigyorkezdemény.
Míg a csaj a pénztárgépen kattog, előmatatom a dzsekim belső zipzáros zsebéből a pénzt.
Aztán felém nyújtják a számlát, majd Ville leadja az újabb rendelést.
Az izgalmakra... Hát hogyne... A szemem sem rebben.
- Tedd hozzá, lécci. – mondom ezt a pincérlánynak.
- Oké, akkor 18.50 lesz.
A kezébe nyomok 20 dolcsit.
- Köszi, nem kérek vissza.
Ha Ville elteszi a cigarettát és indulásra kész, elköszönök. A kijárat felé veszem az irányt.
A dzsekimben csipogni kezd a telefon. SMS-érkezett. Kilököm az ajtót, és csak odakint a friss levegőn halászom elő a ketyerét. Kioldom a billentyűzárat, és most látom, hogy a nem fogadott hívás mellett jópár üzenetet kaptam: a nagynénémtől, Mickey-től, Gridtől kettőt is, és a legutolsó Birdie-től jött. Lövésem sincs mit akarhat, de ezt elolvasom. A többi ráér egyelőre. Majd otthon lerendezek mindenkit.
„Bazd meg egyikőtöket sem lehet elérni! Hol vagytok? Itt dekkolok a stúdiónál”
Az orrom alatt kuncogok, miközben olvasok. Hoppá. Lehet nem is Grid hívogatott minket? Vagy nem csak ő.
- Madárka a fészekben. – heherészek, miközben a motor felé sétálok ujjaim közt a mobillal. Villámválaszt pötyögök vissza: „Megyünk”. Ennyi, nem több. Elküldöm.
Talán Ville nem érti mit dünnyögök, ezért felvilágosítom.
- Birdie a stúdiónál vár. – nézek fel rá a telefon kijelzőjéről.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

- Akkor fejlődsz.. - dumálom miközben hajolok, de annyi az eredménye hogy sikerül kajakból lefejelnem az asztalsarkot. Hogyrohadnál meg!

- Megvagyok.. - nyögöm, de a fele csak színészet - Van akit egy bika se üt ki nemhogy egy smár, vagy egy asztalsarok.. - szemtelenkedek, de ahogy talpra mászom a mobillal a kezemben, Grid említésére valahogy mégis csak bekapcsolom mielőtt a hátsó zsebembe tolom.
A lány előre megy és én a bukóra marok.
Tetszik nekem.. Kurvára tetszik!

- Ha az a gyökér akar.. meg fog találni. - rándul a háta mögött automatában az orrom, de ennyit a parasztról bukó landol a pulton én meg sokkal kellemesebb időtöltést találok.
És hogy eldugja előlem??

- Miért... Mert ráülsz..!?? - vigyorgom, de ahogy visszatér az a kis barna a képbe, nekem még mondandóm akad.
Meg is rendelem a cigimet, túl hamar elsodortam azt az előzőt, de nem számít, megérte minden perc.

Felmarom a cigit, és megszívva az orromat kacsintok még utoljára a kis csirkére.
Utánalépkedek... már a másiknak, ahogy kilökve az ajtót megcsap a friss levegő szele, és felkaparja a torkom arra az újabb cigire.
Bontom is a zacskót, landol minden a földön előttem, ahogy a lány csipog, én meg továbbra is követem ahogy végül visszafordul felém.

Bambán nézhetek rá. Talán meg is állok útközben, mire helyesbít, én meg vigyorba torkollva az újabb kísérletem hogy a számba tolva meggyújtsam a cigit, megint két kört szenvedek azzal az izével.

- A kurva életbe megint valami szart sóztak rám.. - anyázok valahogy másik kézzel is bevédve, de ahogy takarom a szikrát csak erőre kap és végre meggyújtja a dohányvéget.

- Szóval újabb kellemes napnak nézünk elébe? - vigyorgom telibe, lehetne ennél kitűnőbb kezdés!??
És ekkor kezd megint az én mobilom csörgésbe.

Nem kell egy észlény legyek hogy fogjam mi is az ábra.

- Én mondtam.. - kapom ki a cigimet ahogy beszélek a lány szemeibe, és a kijelzőre nézve, ja.. nem tévedtem. Na akkor hadd szóljon!

Kinyomom, de nem szólok bele. Csak hallgatom. Mondjad faszfej, mondjad csak..

"- A kibaszott életbe Ville! Hol a kurva életben vagy!?? Már vagy 200-szor hívtalak! - rövid lélegzetvételnyi szünet – Nagyon remélem hogy nem megint az üdvhadsereget kell érted küldenem vagy a tűzoltókat, mert akkor kurvára pipa leszek! – újabb szünet, de mivel megunom, inkább a nyeregre dobva kihangosítom. Hadd adja ki magából az egészet.. – Jó lenne ha már előkerülnél végre, itt nem állt meg az élet! Az este jelenésünk van az egyik reklámcégnél, kell a lóvé a koncerthez, szóval akárkit is kefélsz, húzd haza a beled!  – jótanács(??) - És különben is.. befejeznéd már hogy minden faszszopó köcsögnek kiadod a számomat!?? Eddig valami rohadt.. zsaru akart végigtaperolni latexben, most meg egy seggfej hívogat, hogy kurvára lenyúltál valami sisakot! Nem azt mondtad hogy a motor a lánynak lesz??"

HOPPÁ!

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

A pénztárnál ácsingózunk, és Ville szeme a fenekemet szkenneli.
Hogy ráülök-e?
- Igen. Olyasmi. – döngöm. Már muszáj elvigyorodnom. Mulattat a szemtelensége, jó a dumája. - És a Tiéd hogy van? – tudakozódom, ha már tegnap este összetörte. Ne csak az én hátsóm legyen terítéken.
A csaj közben kiszolgálja Ville-t a cigivel és a gyújtóval, én meg fizetek. Nem ringatom magam hiú ábrándokba. Biztos vagyok benne, hogy készült egy-két fotó meg videó rólunk. Csak napok kérdése, és tele lesz velük a gugli. Számolok a többiek baromságaival és Grid örömével… Húha! Érdekes menet lesz. Na de mindegy is. Úgy szép az élet, ha zajlik. Egyébként Vegasban még nem unatkoztam. A bandában. Ville mellett pláne nem. Nagyon bírom a srácot, és ezt nem a nyelvtechnikájával vívta ki.
Kilépve a kávézóból megállunk félúton a motor felé, hogy meggyújtsa a cigarettát. Nem kap lángra, a gyújtó szarakodik. Fel is bosszantja Ville-t. Némán mosolygom.
Aztán már a parázsló szállal a szájában újra megszólal.
- Igen. – bólintok. - Határozottan úgy fest. – mondom élénk, vidám kifejezéssel az arcomon. Nem áll szándékomban ellenkezni a kérdésbe bagyulált megállapítással.
Ekkor ismét zenebolnálni kezd Ville-nél a mobil. Már tudja ki az. Egyre gondoltunk, más nem lehet. Birdie-t én lerendeztem.
Néma nevetés rázza meg a vállam. Feltűnt, hogy nem szól bele a telefonba, se egy helló, semmi. Süt Ville-ről mennyire Grid a szíve csücske.
Érdeklődve figyelem, ahogy nyomkod a készüléken. Aztán már én is hallom a menedzserúr recsegő hangját a vonal túloldaláról. Iszonyatosan feldúlt, ezt a második gondosan kiválasztott szónál leszűröm.
Ville-re sandítok, miközben Grid csak mondjamondja és mondja a magáét. Pipa mint az állat. Küzdök a röhöghetnékkel.
Hűűű! Ezt a hosszú bűnlajstromot! Megcsóválom a fejem. A cinikus, kárörvendő vigyor kettévágja fültől fülig a képem. Összeszorítom az ajkaimat. Majd megfeszülök, hogy ne visítsak sírva.
A „zsaru a latexban” résznél guvadnak a szemeim öcsém, és itt már nem bírom türtőztetni magam. Kibukik… francokat, kirobban belőlem egy kurta röhögés, de villámgyorsan a számra tapasztom a tenyerem. Könnyezik a szemem.
Sarkon pördülök, és teszek pár távolodó lépést, hogy ne nyerítsek megint a telefonnál, ha elkapna a roham. És akkor…
Nem azt mondtad hogy a motor a lánynak lesz?
Fültövön csap a mondat, mint malackát a jégeső. Megtorpanok. Hogy mi van?!
A motor a lánynak lesz... A motor a lánynak lesz… Makacsul visszhangzik Grid hangja a fülemben. Kimoshatatlanul beette magát. Ha továbbszövegel, azt már nem hallom. Nem a távolság miatt, hanem mert nem figyelek. Zakatol az agyam, vadul járnak a fogaskerekek. Leesik mit jelentenek ezek a szavak.
Ville? Ő kérte meg Grid-et, hogy szerezzen nekem egy motort?
Akármilyen kifejezés ül az arcomon, az tuti odafagy, úgy meglepődtem.
De miért? Óh!... És hogy vette rá?... Hm… Grid biztosan nem ingyen tett meg neki ekkora szívességet. Tisztában vagyok vele, miféle erők munkálkodnak ilyenkor a háttérben.
A szívem gyorsabban kezd verni. Csak állok és nézek magam elé, aztán hirtelen visszafordulok. Lassan, roppant ráérősen sétálok oda a motor mellé.
A pillantásom Ville karakteres arcára vándorol, fel azokra a hidegfényű férfiúi szemekre. Ott nyugtatom. Még akkor is, ha Grid-del esetleg lefolytat egy párbeszédet. Vizsgálgatom, vajon mit rejtenek a vonásai.
Türelmesen kivárom, míg befejezik a traccspartit. Képtelen vagyok levenni a szemeimet Ville-ről. Csak pislogok rá nagyokat. Úgy állok előtte, mint egy hatalmas kérdőjel. Igazából megkukultam a csodálattól. Agyonsújtott az egész. Pozitív értelemben.
Kristálytisztán pereg előttem a jelenet, amint Grid kihív a stúdió elé, és ott vár az utcán a járgány. Tökre emlékszem mit mondott. Nem árulta el, honnan tudta meg a motor típusát. Én meg a mai napig azt hittem, hogy Dieter a besúgó!
Vajon van fogalma róla Ville-nek, milyen remek fickó? Nem akarom elragozni neki, valószínűleg úgyis elbagatellizálná. A „Miért csináltad?” kérdésnek sem látom sok értelmét. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem válaszolna. Inkább nem nyaggatom. A miért lényege különben is eltörpül a tett árnyékában.
Megteszem azt a rövid tyúklépést, ami kettőnk közt tátong, és ez a kis távolság is veszik.
- Hááát, azt hiszem megérdemelted azt a csókot… Jótündér keresztanyám. – bazsalygom vigyorogva. Az utolsó szavakat jelentőségteljesen megnyomom.
Ville is ott volt az ünnepi átadásnál akkor délután, hallotta, hogy Grid lejótündérkeresztanyámozta a névtelen jótevőmet. Én meg rácsodálkoztam, hogy van nekem olyan?
Ez… elképesztő! Örülök, hogy Ő az.
Lábujjhegyre ágaskodom, hogy felérjem Ville-t. Egy puszit szeretnék nyomni az arcára. Ha engedi, és ha egy kicsit lejjebb hajol, különben csak légpuszi marad. Sejtheti, hogy mit akarok, mert határozottan nem a száját célzom meg.
- Köszönöm. – búgom halkan, hálától átfűtött széles mosollyal az arcomon, majd visszaereszkedem a talajra.
- Ha nem vigyázol, bukik a rosszfiú imidzs... - gúnyolódom játékosan.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

- Jobban lenne pár forró csóktól.. - húzom szélesre a fogsorom, de úgyis tudja hogy szórakozom vele, ha meg nem.. Hát nekem a jó!

Útközben kifele minden összpontosításomat leköti a cigarettanejlon, és a füle. Hogy ki a faszom csinálja ezt ilyen kicsire..
De aztán csak sikerül kiszabadítanom a lényeget amikor a fogaim közé tolva most meg a tűz nem gyullad meg.
Egy átlagos napon már földhöz basztam volna az egészet...

Ez a nap mégis valamiért más. Más, mert nyugodtabb vagyok, sokkal.. élelmesebb(??) vagy csak egyszerűen jól érzem magam a bőrömben és meg is hozza gyümölcsét a próbálkozás.
De ekkor jön a következő hírek.

- Hosszú lesz.. - vigyorgom meg, Bird említése második körben is örömmel tölt el, persze ott az az intő jel, hogy ne bízzam rá az egész csomagot.
Irigy vagyok.. Na és!??
Vagy csak féltem a környezetet.

Elröhögném az egészet, de a felhangzó csörömpölés hamar kiver onnan minden mást.
És miért nem tévedek én sosem...

Grid hangja a megszokott. A szokásos báj és kellem, én meg.. hogy ne kellejen sokáig ezt elviselnem inkább ledobom a mobilt a motorra. Majd kimondja egy szuszra és ha majd belefáradt felveszem.
De ekkor jön a következő, nem várt lépés...


- Figyelj Grid.. szar a térerő..  estére ottleszek. – morgom, azt kinyomom az egészet. Ekkor fordulok csak vissza a lány felé. Háttal van, de valami gyanús benne.

- Mehetünk? – kérdezem csekély hangerőt tolva bele, de nekem rohadtul nem sietős. Csak azt mondta… Azt mondta Bird vár...
Aztán valahogy mégse mozdulok ahogy közeledik. Csak ráncolom a szemeimet és nem tudom mire véljem. Mégis hallotta?? Pedig elég távol volt…
Ahogy megáll előttem és a szemeimbe néz.. valószínű a szemöldökeim kérdőn emelkednek meg. Nem tudom mire készül.. vagy úgy egyáltalán mit akar tőlem, ezért..

- Minden oké? - rántanak össze aztán mégis, a lány meg csak továbbra is a szemeimbe figyel.

De aztán közelebb lép! És én továbbra sem mozdulok, a cigi csak füstöl a kezemben magam mellett, de készen arra ha dobni kéne, repül.
A szemeibe nézek. Úgy ahogy ő is, az övéi közt váltogat a tekintetem, és igen, megint elkap az az érzés. Nem az ami odabenn, hanem az.. ami tegnap este.
És akkor végre beszél...

- Megérdemelnék többet is.. - suttogom, de valahogy véletlenszerűen behúz az egész.
Emelkedik.. nekem meg eszemben nem lenne nem megcsókolni újra, de aztán nyúlik a távolság, én meg engedek neki.
Elmosolyodom, ahogy egy cuppanós végzi az arcomon, és már valamivel vidámabban húzódom vissza a helyemre.

- Persze nem vagyok telhetetlen.. - A FRANCOKAT! Motyogom, de meg kell mondjam felvillanyoz az érzés.
De aztán megint magyaráz, ki se bírná ha beállna a csőre, nekem meg megint vigyorognom kell.

- Akkor tegyünk ellene. - kacsintom a szemeibe aztán kapaszkodok is rá a bukóra, húzom a fejemre, a cigi most kurvára nem érdekel, ott végzi ahol a többi, beletaposva a földbe, és a zsebembe csúsztatva a mobilt, felrakom magam a gépre.

- Jössz.. vagy megvárjuk míg beesteledik. - magyarázok a sisak mögül, de hogy mégis mit értett belőle!?? Az a lényeg hogy én tudom. Én értem. Ahogy azt is, miért tölt el az egész ilyen jókedvvel. Bírom a csajt.. nagyon is odavagyok érte. És asszem ilyen nem történt velem már veszettül kurva régen...

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Néhány „forró csók” a hátsójára… Naná! Bármit!
- Azon ne múljon. – döngöm sunyin mosolyogva, miközben Ville szemeire emelem a sajátjaimat. Mélyen beléjük nézek. - Szerintem nincs olyan, amit Grid ne tenne meg örömmel neked. – öltök tök ártatlan, angyali arckifejezést. Ugyan honnan kéne tudnom kinek a csókjáról álmodik? Hm?
Ville is vághatja, hogy csak szivatom. Pont úgy, ahogy Ő engem.
Kiérve a kávézó elé rágyújt, mire a mobilja türelmetlenül csengeni kezd.
Emlegetett menedzserúr.
Persze, hogy hallom mit magyaráz, nem sétálok olyan messze. Csak pár lépés az egész. Ville hamar letudja a legjobb kifogással. Méghogy nincs térerő… Cinkos félmosolyba rándul a szám sarka. Aztán visszamegyek a motorhoz, és megállok Ville előtt. Jó magas srác, úgy kell rá felnéznem. Pedig én sem vagyok ám törpe!
Sandán méreget. Úgy mered rám, mintha nem is tudom mit akarnék vele tenni. Óóó! Valaki nem tudja mire számítson tőlem! Én már a hegyekben is megmondtam, hogy egy agresszív pszichopata vagyok.
Hogy többet is megérdemelne???
- Meg hát. – felelem a dünnyögésére.
Muszáj elnevetnem magam. Halkan, röviden, mielőtt még felnyújtóznék hozzá, és az arcára nyomnám azt a lányos cuppanóst.
- Ugye, nem is fájt. – gúnyolódom gonoszdin somolyogva, miközben elhúzódom.
Méghogy nem telhetetlen... Erre feljebb vándorol a fél szemöldököm a homlokomra.
- Ezt írásba adnád? – cukkolom nagy vigyorogva.
Ő közben a fejébe húzza a sisakot, megkapaszkodik a járgány szarvaiban, és felül a nyeregbe.
Akkor tegyünk ellene. Ne amortizáljuk már le az imidzsét, amit akkora műgonddal épített fel az elmúlt évtizedek alatt.
- Hajrá! – mondom, és én is felveszem a bukót, hogy nekiduráljam magam a hazaútnak.
Ville következő szavaira félrebillentem a fejem. Most akkor kinek sürgős? Vagy… másra gondol?
- Miért? Meg akarod várni? – kapaszkodok meg Ville-ben, aztán a következő pillanatban érezheti, ahogy óvatosan mögé siklok és a hátához simulok.
Ez részemről csak egy komolytalan kérdés. Ma inkább ne várjuk meg az éjszakát. Nem mintha nem szórakoznék jól, de van néhány dolog amire különösen vágyom: forró fürdő, kényelmes ágy, váltás ruci, egy fésű meg efféle apróságok.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

Ééééés KEKECKEDIK VELEM! Tartom a pillantását.. mielőtt kikérem a cigimet, de biztosra veheti hogy ezért még számolni fogunk.
A szemeim résnyire szűkülnek, és amikor megérkezik a kis tyúk a számlával a kezében, csak akkor adom fel a szemeit, hogy a kívánságomat is érvényre juttassam. Nincs is nagyon ellenkezés.
Szerencsére.

- Annyit is ér az a féreg.. – dünnyögöm már kifelé menet, ahogy a dobozzal eltökölök útközben, de Grid mint olyan, egyáltalán nem érdekel.
Mégis mintha meghallaná! Mintha tudná hogy róla beszélek, ne emlegesd az ördögöt, tartja a mondás, mert ha más nem, de mobilon utolérhet!

Félre is rakom.. hadd ontsa magából a szart ezerrel, de becsúszik egy nem várt hiba.. és szemvillanás alatt forgatja az egészet.
Amikor a lány közelebb jön, őszintén.. nem tudom mit várok tőle. Várok e valamire, csak hagyom hogy az arcát megszínezze az az ezernyi ín, rezdülés, mielőtt belebámulok a szemeibe, és nem kerüli el a figyelmemet a tegnap este emléke.
Mégis csak egy cuppanós. Ennyi jár, vagy ennyi ami összejön belőle, valamiért mégse bánom.
Elmosolyodom, közvetlenül azután hogy visszaereszkedik törpébe, és muszáj egy kiadós adag levegőt beszívjak.

- Grid kinyír ha bármit is aláírok mielőtt látta legalább öt ügyvédje.. – magyarázom, nem röhögve, de azért igencsak vigyorra áll a szám széle. NaNÁ, hogy nem!
A fejemen a bukó, én meg már a motoron, belekapaszkodva a kormányba előttem és már csak arra várok hogy ő is mögém pattanjon.
Meg is teszi, érzem ahogy felsimul mögöttem, a hasamon a keze.. én meg csak vigyorgok egyet mielőtt…

- Bármit… ha ittmaradsz velem.. – dünnyögöm már el a végét, de attól még igaz. Valahogy most kurvára nincs kedvem visszatérni a magányos lakrészbe, mégis morog a motor, egy utolsó lélegzet, és elég csak egy szemvillanásra lehunynom a szemeimet, mire kicsurgok.. és elérve az aszfaltot nekinyomok egy kövéret…

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

- Persze. Én is Grid-re fognám. – döngöm gunyoros somolygással az arcomon. Nem hiszek neki. Méghogy nem telhetetlen. Dehogynem!
Na de hagyjuk is a drága, egyetlen menedzserünket ott, ahol van. Szegény ember szétaggódta magát, mire Ville hajlandó volt életjelet adni magáról.
Fejemen a bukóval Ville mögé ereszkedem, és átkulcsolom a törzsén a kezeimet. Valamit magyaráz a sisakja alatt, de az eléggé tompítja a hangját, és közben a motor is bőszen felzúg. Nem vagyok benne biztos, hogy azt hallottam, amit hallani véltem.
A járgány kikanyarodik velünk az aszfaltcsíkra, és onnan megtáltosodik, ahogy Ville meghúzza a gázt. A visszafeléút ismerős. Valahogy mégis más. Nem csak a délelőtti színek, a más szögből eső napsugarak, és a sokkal hűsebb levegő miatt, ez inkább belülről jön. Ebben a pillanatban nem bánom, hogy anno elfogadtam Östen ajánlatát. A hogyan már nem is érdekel; mi végre juttatott be a bandába, vagy mi működött a háttérben. Csak az a lényeg, hogy itt vagyok, ééés… minden jól alakul.
Basszus, ha belegondolok, hogy Ville-től tartottam a legjobban. Ahhoz képest Ő volt a legbefogadóbb. Tegnap, meg ma főleg. Azért ezt sem gondoltam volna, mikor felszálltam a Vegas-ba tartó gépre. Hogy hová vezet mindez, gőzöm sincs, de nem árt észnél lenni. Már szinte botrányos, milyen könnyen bele tud rángatni a hülyeségbe. Észre sem veszem, baszki.
Magunk mögött hagyjuk Boulder City-t. A 95-ös úton repesztünk. Jó lesz hazaérni és visszazökkenni a megszokottba. „Megszokott”. Mihez képest. Helsinkire az utóbbi napokban nagyon nem is gondoltam. Teljesen lefoglaltak azok a dolgok, amik itt vesznek körül. Interjúk, fotózások, a stúdiómunka, a legutóbbi egyezkedés a káoszosokkal, Birdie, és nem utolsó sorban Ville. A srácok kitöltik a szabadidőmet.
Akár fél óra alatt is beérhetünk Vegasba. Attól függ, Ville mennyire hajtja meg a járgányt. Nem tudom, Ő hogy van vele, de én határozottan éreztem a szembeszélben, hogy nem ártott volna egy vastagabb dzseki.
A város nyüzsög, nappal is pezseg az élet, nem csak éjszaka, a járdákat a járókelők, az utakat meg az autók lepik el.
Ville biztosan ismeri a járást vissza a stúdióhoz. Ha befordul a sarkon az utcájába, Birdie-t messziről sem nehéz kiszúrni. Az épület falát támasztja, a feje meg tele van tűzdelve tollakkal, mint mindig. A srác üdítő és egyben megnyugtató látvány: még életben van.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

Egész úton semmi nem jár a fejemben. Üres... Ami kurvára nem is lenne lényeges, mert soha nem pazaroltam órákat hülyeségekre, most mégis valahogy felszabadító érzés. Ez valahogy.. most másfajta üresség...

A lányt végig ott érzem a hátamon, biztosan kapaszkodik, ami megnyugtat annyira hogy keményebben nekimenjek. Az útnak. Rég éreztem már kormányt a kezeim között, és kíváncsi voltam még mindig dübörög e az adrenalin a fejemben. Kevésbé... de mégis visszahúztam a gyeplőket beérve a vegasi rengetegbe, és rájöttem, miért is rühellem ezt a várost. A sok kurva embert..
Mindenki balfaszként viselkedett, és most, nappal, áthúzva a központin részeken, ez méég inkább megmutatkozott.
Hogy basznák meg...

Elérve a stúdió részben külvárosi részét, már messziről feltűnik egy árnyék. Elvigyorodom, de összpontosítok a lényegre, elvégre hogy a lányt itt a hátam mögött még véletlenül se dobjam le, ezért lassan csurogva csak lassítok.
Pont előtte állok meg.  

- Neked is, te barom!   - vigyorgok, lehúzva fejemről a sisakot és lejattolok vele, de a mocit még mindig nem állítom le. Csak két lábbal támasztom amíg a lány leszáll mögülem és a kulcsot csak akkor tekerem meg.

- Csak annyit mondj, hogy nem egy szál tökben vagy alatta, akkor én már nyugodt vagyok! - fintorgok, nekem a tökömről is a víz csorog, ez meg ki tudja mióta dekkol itt, talpig vastag zöldben és még csak meg se izzadt! Elmebeteg egy figura...
Tényleg mind zakkantak a finnek??

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Ville behajt a stúdió elé és lassan leparkol. Miután megáll, én le is szállok mögüle, noha a motor még jár alattunk.
Röviden elröhögöm magam, amikor Birdie ránk köszön. Na, ezt megkaptuk. Méghogy buzik.
Még mindig vigyorgok, miközben épp lekapom a szörnypofás bukót a fejemről. Idejében megszabadulok tőle, mielőtt a madárka arra nyomná a cuppanóst.
Egy leheletnyivel kedvesebben üdvözlöm, mint Ville a kormány fölül.
- Szia Birdie! Bocs a késésért. – mondom, és viszonzom az arcára az apró puszit. - Hogy ityeg?
Gőzöm nincs mit rejteget a kabátjában, de feltűnt, hogy furán ki van tömve a srác. Nem tudom melyiket nézzem ki belőle előbb: azt, hogy mutogatós bácsinak állt, és mindjárt kitárulkozik itt nekünk, vagy átigazolt az öngyilkos merénylőkhöz és magára csatolt egy detonátort. Birdie ugyan nem szuicid hajlamú (tudatosan legalábbis), de szerinte még az utóbbi is buli.
Ville feltételezésére feljebb görbül a szám fél sarka. Ezek szerint egy rugóra jár az agyunk.
Egy szál tökben? Az bebaszna.
- Az engem is megnyugtatna. - röhögcsélek.
Attól nem félek, hogy nem tudjuk meg idejében, Birdie mit rejteget a zöld pufi alatt.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

Elvigyorodok. Még mindig bírom a szövegét, de ne hagyjuk már közkézen!

- Csak tettünk egy kis kitérőt.. A természet lágy ölén... - vigyorgom, ha ebből nem jön le.. De lejön!
Megrázom a fejem ahogy telibe vicsorít, de én se tudom letagadni a jókedvemet. Kurvára élveztem. És egy tetves betonfal se tudna visszatartani ha arról lenne szó, hogy húzzunk még egy körre!

Viszont Bird hozza a magas tempót én meg kurva rég szívtam már utoljára hogy kövessem. Tényleg.. fenn tuti van még pár adag elfekvőbe.

- Ezt nem akarom látni.. - dünnyögöm, ahogy leszedem magam a motorról, de a második már egy sokkal jobb ötlet.
A bejárat felé bökök fejjel, egyetlen pillantás a lányra mellettem, de aztán irány a cél.

- Nem az enyém.. Octoberé.. - dünnyögöm másodszor, de már útban az ajtó fele, és lenyomva a kilincset benn odapillantok Steve-re. Grid már biztos a két benga balfasznak is kiadta hogy ha előkerülök rántson előre.
Hát most BESZOPHATJA!
Más dolgom van...

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October

Nem akadok fenn Birdie bókján, csak megröhögtet. A faggatózására feljebb vándorol a fél szemöldököm. Aztán Ville válaszol neki.
- Jah. Valahogy így. – helyeslek somolyogva. Birdie tutira téves következtetést von le. Azt hiszi hogy, aztán közben dehogy.
- Motoroztunk egyet a hegyekben.
A részletekbe most nem mennék bele. Talán majd később elmeséljük neki, mennyit bénáztunk odafönt a sötétben, miután a motor ledöglött.
Ezek ketten jól elvigyorognak itt. Birdie fixre be van lőve, Ville meg… Ville. Jelenleg tiszta, de sejtem miért vetít. A benne élő isten diadalmas szambát lejt és mindjárt győzelmi himnuszt zeng. Pedig akkora dolog nem is történt köztünk.
Birdie rácsodálkozik a járgányra, meg Ville-re, holott a moci kottára ugyanolyan, mint az előző. Még azt is hihetné, hogy a rendőrség megtalálta, vagy valami egyéb módon szereztük vissza a maffiózóktól.
- De Te intézted. – mosolyogva vetek egy rövid pillantást Ville-re, aztán a madárkára nézek. - Jah, egyébként Grid totál ki van akadva, amiért egy meleg rendőr akarja latexban végigtapizni. – bukik ki belőlem a röhögés, ahogy idézem a reggeli kihangosított telefonhívást.
Birdie talán még emlékszik arra az ominózus esetre az út szélén. Grid azt hiszi, hogy Ville adta meg a zsarunak a számát, pedig ez az én saram. Mégcsak nem is szégyellem magam miatta. Ha így folytatom, pokolra fogok jutni.
Egyébként lövésem sincs Birdie miről beszél. Csapong, mint mindig. Előbb a motor, aztán már a felhőkarcolóból bungee jumping-ozó alkesz.
- Motorral? – tudakolom sandán, ahogy logikát és összefüggést próbálok találni az egész képzelgésében. Nem emlékszem ilyen filmre. Az is lehet, hogy Birdie saját élménye. Nem lepne meg.
A srácok befelé indulnak. Én is. Ha kezelhetetlenre szívnák magukat, akkor majd megpattanok. De lehet, még előbb is.

AFTER THE PROBLEMS... - THE NEW WORLD IS NOT REASSURING

Ville & October

Csak elengedem Bird szövegét a fülem mellett. Mindketten szeretjük a jót, vagy inkább szereTTÜK!
Helyette megszívom az orromat ahogy belépek, Octoberé csak egy pillantás, már rendeztük ezt az ügyet, de korántsem akkora dörgés.
Megérdemelte...

Aztán ezek csak úgy döngenek a háttérben, engem viszont valami egész másvalami érdekel. Az otthon bűze előhozott valami egész másvalami hiányt. Már a nyelvemen érzem.
Nem biztos hogy akarom tudni amit ezek ketten leműveltek...

Csak előre bambulok, valahogy visszaült rám valami régi, megszokott. Itthon vagyok... Hogy baszná meg kéne bérelnem valahol máshol valami jattot.
Megszívom az orromat ahogy csak intek Steve-nek hogy kushadjon, jó a srác. Aztán ha Bird nem tárulkozik ki útközben, megtalálom a lépcsőt jobbra, és felcaplatok az emeleti lakásba, elvileg jönnek mögöttem. Jobban szeretem ha nem mászik senki a képembe. És a lakás, ebben a rohadt kuplerájban az egyetlen nyugodt hely.

Ledobom a bukót, valahol a kanapén landol ami jobb napokat is látott, de egyet ugrik és legurul a földre. Hogy baszná meg.
Ekkor fordulok csak vissza a kettőre és várom a.. talán nem is vagyok annyira kíváncsi Bird pucér seggére!
De ha mégis bejátssza, hozzáküldök valamit.

After the problems... - The new world is not reassuring

Ville & October & Birdie

Ville csak a közeli hegyeket járta meg, nem a vénuszdombomat. Hová is gondol ez a madár! Ha tudnám miken agyalog, érzéssel tarkón suhintanám.
- Jaja. Pont ugyanolyan. – bólintok. Birdie meg csak szövegel, úgy, ahogy mindig is szokta. A panaszra, hogy milyen nehéz volt kitartania a lábát, csak gúnyosan somolygom az orrom alatt. Majdnem el is röhögöm magam. Volt valamilyen éjszaka. De ha kérhetném, inkább most ne legyen olyanban részem egy darabig. Még a legutóbbit sem hevertem ki egészen.
Aztán a film. A madárka részletekbe bocsátkozik, de akkor sem tudom melyik az. Tuti nem láttam.
Besétálok az épületbe Ville után. Egyikünk sem szól. Sem Ő, sem én, Birdie kérdéses. Kezemben a szörnypofás bukóval baktatok fel a lépcsőn a lakásba. Út közben valami motoszkál bennem, és egyre erősebben.
Bent a nappaliban Ville ledobja a bukót, ami a kanapéról zörögve letáncol a padlóra. Lehajolok érte, és felveszem. A szörnyikéset hagynám itt inkább megőrzésre. Nehogy a tulaj véletlen meglásson benne és lekapjon a motorról. Sosem lehet tudni hol és mikor akadhatok a fazonba.
Felegyenesedem a két sisakkal, egy-egy mindkét kezemben, aztán a rémpofásat leteszem oda, ahonnan a sajátom pattant meg. Ha jól sejtem, még a múltkor szermányolt fekete bukó is itt van valahol. Azt a konyhában tettem le, de Ville-nek nem volt rá szüksége, nem mentünk motorozni. Mindegy is.
- Azt hiszem jobb, ha megyek. – búgom halkan, a számon halvány mosoly játszik. - Van pár dolog, amit el kéne intéznem még délelőtt.
Igazából nincs különösebb elfoglaltságom. De úgy érzem, hogy Ville nyűgös. Meg aztán itt van Birdie, nagy utat tett meg, hogy találkozhasson a haverjával. Inkább magukra hagynám a srácokat, hadd csináljanak amit akarnak, meg dumálhassanak nyugodtan.