Öt éveSzerettem keményen. A kapcsolatunk nem kifejezetten a romantikáról szólt, mégis sikerült magához láncolnia kilenc évig. Úgy, hogy senki másra rá se nézzek az idő alatt. Függőség, Stockholm-szindróma, egyre megy. A különbség csak annyi volt, hogy nem voltam a foglya; kivéve, ha éppen az ágyhoz kötözött, lefogott úgy, hogy még csak megmoccanni se tudjak alatta vagy épp a fojtogatást választotta, de ezeket én akartam, megvesztem érte. Ő irányított, az egyértelmű volt. Szerettem, ha a férfiak tudták, mit akartak. Az egyetlen hiba a gépezetben az volt, amikor először emelt kezet rám nem szex közben.
A válást követően olyan messze igyekeztem tőle költözni, amennyire csak tudott, ő ennek ellenére végig követett: városról városra, és csak később derült ki, hogy mindezt egy magánnyomozó felbérlésével sikerült elérnie. A nyomozót sikerült leállítanom, nagyobb összeget ígérve neki, mint amekkorát Ben szánt neki korábban. Most pedig? Cseszhettem az egészet, mert háromszázötvennyolc nappal később egy pillanatra lefagytam attól, ahogy megláttam őt. Nem köszöntem neki, csak végignéztem rajta, aztán kikerülve őt beléptem abba a bárba, ahol imádtam lenni. A dohány illata, az alkoholszag pedig minden szombaton a doppingommá vált, ahogy a bőrkabátok illata is teljesen bevadított, de a motorok voltak az igazi vonzerői a helynek.
Ahogy leültem a pulthoz, követte a példámat Ben, a helytől idegen öltözékben. Farmergatya, fekete póló és egy sötétkék zakó a bőrcipőjével. Az undor is elfogott, és az a három erőteljes pofon, amitől másfél évvel ezelőtt felrepedt az ajkam, a továbbiaktól pedig megrepedt egy bordám is, erőteljesebb emlék volt, mint a számtalan szexszel töltött éjjelünk, nappalunk.
-
Azt hittem, világos volt a válásunk feltétele. Elkerülsz, én pedig nem jelentelek fel nemi erőszakért és nyolc napon túli gyógyuló testi sértésért - felé sem nézve intettem a pultosnak, hogy rendelni szeretnék, aki jelezte, hogy akkor elfoglalt volt, de számíthattam a szolgáltatásaira. Előszedtem a dobozt a táskámból, kivettem egy szál cigit belőle, amit a másik oldalamon ülő férfi, a pulton lévő fém öngyújtójával meggyújtottam. Hiba lett volna a sajátomat kivenni, ha akadtak mások, akik kiszolgálhattak. -
Köszi, baby - kacsintottam a bozontos képű motorosra, aki végignézett rajtam elégedett pillantással. -
Miért is vagy még mindig a közelemben, Ben?! - fordítottam az exem felé a fejem, hogy lássa, tényleg semmi pozitívat nem váltott már ki belőlem; ha mást nem, undort mindenképpen.
-
Nélküled nem megyek el innen - közölte egyszerűen, mintha abból nekem tudnom kellett volna mindent a tervéről. Ebből pedig nem eszel, kis barátom. Az első gondolat az volt, hogy a fejét is beleverem a pultba, de tudtam, ha bármi ilyennel megpróbálkoznék, a testi erőfölényével én szegeződtem volna a padlóhoz, a többi pedig adott lett volna. Letépte volna rólam a ruhát, a gatyájából kiszabadította volna magát és mélyen belém vágta volna magát. Az elképzelésre felsóhajtottam, a lúdbőrözés viszont a bőrömön egyértelműen jelezte, hogy mire gondolok. Benjamin elégedetten elmosolyodott, mert tudta, hogy mi járt a fejemben, hogy mit idézett bennem elő, de az addigi megadásommal ellentétben most a szemeibe néztem az ágyéka helyett.
-
De el fogsz. Mint látod, elég rossz helyzetben vagy. A körülötted lévő férfiak többsége kétszer akkora, mint te. Szó szerint. Ha előttük bántanak egy nőt, hidd el, hogy ugyanúgy megtorolják, mint a börtönben szokás a gyerekkel nemi erőszakot elkövetőt. Csak egy szavamba kerül, hogy széttépjenek, mint egy kutyát - biccentettem oldalra a fejem egyetlen mosollyal, ami nem Bennek szólt, hanem a ténynek, hogy biztonságban voltam. Itt mindenképpen, Ben elől pedig ma biztosan. -
Hova kellene elköltöznöm? Mikor fogod fel, hogy elcsesztél mindent? - kérdeztem tőle nyugodtan, mert csak egyetlen hangosabb segélykérés, és tudtam, hogy a motorosok azonnal ugranának. A mellettem ülő medve biztosan, aki azóta, hogy az öngyújtójával szórakoztam, a kezét a combomon nyugtatta. Nem zavart. Kellett volna?
-
Bárhova utánad megyek, te nő! Megértetted? Az enyém vagy, és ez nem is fog változni. Remélem ezzel tisztában vagy, édes - a hozzám közelebb eső kezével a hátamon simított végig a csípőmig úgy, ahogy imádtam. Akaratlanul is beleborzongtam az érzésbe, de a két oldalról érkező taperolás kijózanított. Lerázva magamról mindkét férfi érintését álltam fel, egészen közel lépve Benhez, akinek a szemeibe néztem mélyen, csak egy légvételnyi szünetet engedve meg magamnak, mielőtt megszólaltam volna.
-
Ha ezt így folytatod, egyszer meg fogod öletni magad - a gond az volt, hogy ebben az egy mondatban a részemről minden ott volt. Az ígéret, hogy bármeddig képes voltam elmenni, hogy tőle megszabaduljak. Az, hogy volt olyan hülye, hogy tényleg bármeddig el akart menni értem, ami alapjában véve nem lett volna gond; ha együtt lettünk volna. De már majdnem egy éve mindenki másé voltam, csak az övé nem, és ezt a hagyományt nem akartam megszakítani semmi pénzért sem.
Hogy azóta hogy alakult? San Leon, Boise, Fontana, Eugene, Sioux City, Richmond, Costa Mesa, McCook, Detroit, és most Vegas ad nekem otthont, de Bentől nem tudok megszabadulni. Még mindig él. Én pedig mindent elkövetek, hogy a különféle motoros bandák közelében maradjak, mert csak ott érzem magam biztonságban Benjamintől. Minden egyes szülinapomon, névnapomon, házassági évfordulón, eljegyzési évfordulón küld rózsát, egy tucatot a vörösből egy lappal, amin rendszerint ugyanaz a szöveg áll.
"Az enyém vagy. És leszel is."
Tudom, hogy Vegasban van. Utánam jött. De egy ideje már nem láttam őt, mégis egyre sürgetőbbé vált, hogy megszabaduljak tőle. Örökre. Egyszer talán arra is ráveszem magam, vagy mást, hogy kiiktassa az élők sorából azt a görényt.
Addig pedig élvezem az életet, most éppen egy kisebb étteremben dolgozom főszakácsként, az éjszakáimat pedig Rodennel töltöm. És a nappalaimat is, ha kefélni támad kedve és nem a melóhelyen vagyok. Bennél mindenképpen jobb szerető. És már nem függök senkitől sem. Persze terveim és céljaim akadnak, de azok az enyémek. És Rodennel kapcsolatosak részben.