Aprót kortyolok a gőzölgő kávémból, majd leteszem és eszek egy falatot a még meleg gofriból. Elismerésem a szakácsnak, egész jól főznek itt. Ez is egy tipikus reggel, már majdnem dél van, alig negyed órája keltem fel. A szemeimben még ott bujkál az álmosság, emelem is a szám elé a kezem, hogy elnyomjak egy apró ásítást. Az elmúlt éjszakát egy fazonnal töltöttem aki egész jól bánt velem. Hajnalig szórakoztattuk egymást amíg végül elaludt és én felmarkolva a fizetségemet elindultam vissza a kis szobámba és aludtam egy nagyot. Miután végeztem a reggelimmel veszek egy frissítő forró zuhanyt. Jól esik a meleg víz érintése a bőrömön, legalább ébren tart amíg a koffein kifejti a hatását. Kilépek a fülkéből elzárva magam után a vizet és megtörölközöm. Felkapok egy szexi fekete alsóneműt és kisétálok kiválasztani a ruhámat a mai délutánra. Még mialatt sétáltam haza hívott fel, hogy délután találkozni szeretne velem amibe habozás nélkül egyeztem bele. Kellemes és nem kicsit erotikus emlékek fűznek hozzá. Ő az egyik visszajáró vendégem aki azon kívül, hogy isteni az ágyban szépen meg is fizet ezért hát örömmel ugrok, ha úgy akarja. Örülök, hogy vele tölthetem a mai estémet, mert van egy olyan sejtésem, hogy nem csak beszélgetni szeretne velem, inkább egy kis "testedzéshez" kapott kedvet.
Előkapok a szekrényemből egy vajszínű hosszúujjút, egy farmert és a fekete bokacsizmámat. Felöltözködök és ékszernek apró gombfülbevalókat és vajszínű karórát húzok. A hajamat kifésülöm és kiengedve hagyom. Megcsinálom a sminkem, az ajkaimra rúzs kerül. A táskámba rakok felcsatolhatós péniszt, vibrátort, pár ízű síkosítót, egy doboz mentolos cigit, egy öngyújtót, meg a kulcsaimat. Fél kettőre ugrik a mutató mire elkészülök. Mivel nem túl közel van a kávézó ahol a kuncsaft találkozni szeretne hívok egy taxit. Felkapom a fekete kabátom és kisietek. Elmondom neki a címet és hozzácsapom, hogy húzzon bele. Valahol félúton járunk amikor defektet kap ez a vacak. Már csak ez hiányzott. Kettőre kellene odaérnem erre már ötven van. Hogy lenyugtassam magam előkapom a cigim és rágyújtok.
- Oltsa el kérem, nem szeretném, ha összefüstölném az autót. - jegyzi meg a sofőr mialatt kiszáll.
- Inkább törődjön azzal, hogy minél hamarabb ki legyen cserélve az a nyamvadt kerék és ne keljen elkésnem. - vetem oda nem túl barátságosan és nagy ívben teszek rá, ha netán összefüstölöm ezt az ócskaságot. Biztosan nem fogom eloltani a kezemben lévő szálat, az ablakot sincs kedvem lehúzni, mivel nincs fűtés idebent. Ha nem lenne rajtam vastag kabát már rég megfagytam volna.
A sofőr bénázik egy darabig, majd tizenegykor mire már két szálát is elszívtam végre továbbindulunk. Húszkor végre megérkezünk a megadott címre én pedig odaadom a taxisnak az út díját, de egy centtel se többet, majd kiszállok.
- A borravalóval mi lesz? - kérdezi meg a markát kinyújtva az ablakon.
- Felejtse el. - jelentem ki flegmán és belépek a kávézóba. Hamar kiszúrom Ambrosiát, aki mit ne mondjak elég csinosan fest. Odalépek hozzá arcomon egy csábos mosollyal.
- Szia, édes! Ne haragudj a késésért, akadt egy kis gond útközben. - árulom el és megvárom, hogy végigmondja a második mondatát is, majd leülök a mellette lévő székre. - Így van, már várom, hogy megtudjam. - mondom némi tüzet csempészve a hangomba és keresztbe rakom a lábaimat.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Ennél azért kicsit nagyobb lelkesedésre számítottam. Mondjuk lehet, hogy pusztán azért ilyen, mert nem szereti nagy dobra verni, hogy kivel létesít szexuális kapcsolatot, amit meg tudok érteni, nem kell mindent mások orrára kötni. Emiatt nem is neheztelek rá. A pincért először észre sem veszem, végül akkor pillantok felé amikor azt veszi észre, hogy körülbelül le sem veszi rólunk a szemét, ami részben hízelgő, részben kissé idegesítő. Azért nem húz fel teljesen ez az apróság, megszoktam már, hogy páran megbámulnak, akkor meg pláne elnézem, ha ilyen helyes srácról van szó. Ha más körülmények közt lennénk szívesen eltölteném vele az estémet, azonban most más célból vagyok itt.
- Nem kérek semmit köszi. - felelem apró mosollyal. Kisebb csend áll be, amit direkt nem szakítok meg, mivel úgy érzem Ambrosia azért nem szólal meg, mert valami fontos dologhoz keresi a megfelelő szavakat. De vajon mihez? Kezdem egyre biztosabbnak érzi, hogy nem amiatt hívott ide, mert az erotikus szolgáltatásaim valamelyikét szeretné igénybe venne, hanem másról van szó. Az első mondat alapján tetszik nekem a dolog, viszont mivel sosem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni még nem örülök előre. Picit azonban reménykedem hátha valami jót fog mondani. Amit ezután mond az igazán tetszik. Mi tagadás elég csábítóan hangzik. Azt nagyon jól eltalálta, hogy sok hozzám hasonló lány akar feljebb jutni és ez rám is igaz. Mi tagadás nem bánnám, ha a foglalkozásomat picit magasabb szinten űzhetném. Egy dolog azért nem teljesen tiszta, mégpedig az, hogy mik ennek az ajánlatnak a részletei. Lehet, hogy tud egy jobb ügyfélkört akik szívesen igénybe vennék a szolgáltatásaimat? Az például nem ártana, mert néha normális embereket fogok ki, akik viszonylag emberségesen bánnak velem, de szép számmal akadnak mocskos, erőszakos disznók, akiknek nem kissé beteges a fantáziájuk, amit ki akarnak velem elégíttetni. Őszintén örülnék, ha nyugodtan küldhetném el az ilyen perverzeket melegebb éghajlatra anélkül, hogy a kieső fizetés miatt kéne aggódnom. Esetleg ismer egy futtatót, aki hajlandó magasabb pozícióban alkalmazni? Az is előfordulhat, hogy ismer egy-két hasznos trükköt, fortélyt, amit megismertetne velem. Fogalmam sincs, csak találgatni tudok. Van egy olyan érzésem, hogy ezt az ajánlatot el kel fogadnom, elvégre nem veszíthetek, bajom nem származhat belőle, csak hasznom. Ez az érzés akkor erősödik meg bennem, amikor azt közli, hogy ez egy vissza nem térő alkalom, most van csak lehetőségem elfogadni a felém kinyújtott segítőkezet.
- Elfogadom az ajánlatod. - válaszolom és már az én hangom is komolyabb. Már alig várom, hogy beavasson a részletekbe és megtudjam mégis miféle segítséget várhatok tőle.

//Szerintem egyáltalán nincs semmi baj a reagoddal. //

Valami azt súgja nekem, hogy helyesen döntöttem, hogy nem fogom megbánni a döntésemet. Mondjuk a részletekre azért kíváncsi vagyok, jó lenne tudni, hogy konkrétan mibe mentem bele és valószínűleg a mai délután folyamán meg is fogom tudni amit szeretnék. Remélem így is lesz és Ambrosia nem kíván sokáig titokzatoskodni, mivel nem nagyon szeretek sokáig várni. Szerintem teljesen megérthető, hogy érdekel mi is az a lehetőség amivel úgy döntöttem élni akarok, ha már annyira jó. Kezdem azt érezni, hogy nem jobb üzletkört, vagy futtatót akar felajánlani, hanem vagy meg szeretne bízni egy feladattal, vagy tanítani pár hasznos trükköt.Talán a második jobb lenne, mert ha valami feladatot teljesítenék lehet, hogy holmi nem túl tisztességes dologba keverednék, ami nem hiányzik, ha lehet elkerülném, mert semmi kedvem bíróságra járni, esetleg a hűvösön csücsülni pár évig. Az utóbbit főleg nem akarom, a fiatalságom szeretném szabadon, az életet élvezve eltölteni, nem pedig rácsok között idegbeteg, erőszakos rabokkal összezárva. Nem is bírnám ki hosszú távon, könnyen lehet, hogy egyik nap úgy találnának rám, hogy egy kötéllel a nyakamban himbálódzok pár méterrel a föld felett. Mondjuk csak nem keverne Ambrosia ilyen ügyekbe, ha már azt mondta, hogy nagyon megkedvelt.
Kissé meglep a kérdése és az az érzés erősödik bennem, hogy vagy pár fortélyt akar megtanítani és ahhoz nem árt, hogy ne legyen túl sok lelkiismeretem, vagy pedig egy feladathoz. Annak azért örülök, hogy felajánlja, hogy segít lelketlenné tenni, ha nem lennék eléggé az.
- Kicsit, de tettem már tönkre mások életét. - válaszolok a kérdésére. Mentek már szét miattam házasok, azonban én egy percig se sajnáltam őket. Meg is érdemli az a nő aki nem tudja fenntartani a férje érdeklődését, hogy valaki elszeresse a párját. Egy boldogtalan, rosszul működő kapcsolat idővel magától is tönkre ment volna, vagy valamelyik fél egy harmadikkal előbb, vagy utóbb megcsalta volna a társát.
- Ha szabad megkérdeznem mihez nem kéne nekem bűntudatosnak lennem? - kérdezem meg érdeklődve és remélem nem veszi tolakodásnak, ez puszta kíváncsiság csak.

Azt mondják a látszat gyakran csalóka és ez így igaz. Róla is van, aki meg nem mondaná, hogy mi a foglalkozása, vagy, hogy milyen gátlástalan. Igen, nincsenek nagyon gátlásai, amik voltak azoknak legtöbbjét a munka miatt levetkőzte. Prostiként nem lehet teljesen gátlásos, muszáj volt ezeket levetkőznie, ha érvényesülni akart és ő pedig akart már akkor is. Azért emlékszik az első hónapokban még elég nehézkesen, döcögősen ment a munka, de hát mindenki kezdőként lát neki, kevesen profik. A korabeli kurvák többsége még nála is bénább volt és ha más nem is, legalább az a tudat nyugtatta, hogy akármennyire is követ el sok hibát nem ő a legesetlenebb, vannak nála rosszabbak. Azért mostanra már a hibái többségét sikerült megtanulnia kiküszöbölni. Az évek és a rutin megtette a hatását, ha nem akarta akkor is előbb-utóbb beletanult volna ebbe a szakmába, úgy, hogy meg akarta könnyebb dolga volt. Igen, annak idején ő döntött úgy, hogy a testéből fog megélni. Senki nem kényszerítette rá, sőt a szülei jó ideig le minden áron megpróbálták lebeszélni erről, de amilyen makacs amit egyszer a fejébe vesz azt véghez is viszi, bármi is legyen az ára. Így is lett, végül bármennyire nem szerették volna és idővel el is fogadták a dolgot, mondván, hogy akkor is a lányuk vagyok még ha kurva is. Mondjuk muszáj volt nekik tolerálni ezt, hiszen eszem ágában sem volt se továbbtanulni, se más munka után nézni. Gondolom a züllött bátyám után már könnyebben beletörődtek, hogy a lányukat se sikerült zseninek megcsinálni, ő se lett jobb, mint a testvére. Talán Adam kicsit többre vitte zenészként, mint én prostituáltként, de teszek rá. Mindketten azt csináljuk amiben jók vagyunk és kész. Nekem vacak a hangom, a hangszerekhez meg nem értek, de jó a testem és értek a szexhez. Ez van, ezzel kell beérni, ezt kell szeretni. Pontosabban szeretni nem kötelező, viszont ha az ember máshoz nem ért, akkor vagy megszokik, vagy megszökik. Nekem pedig nagyon jó itt Vegasban, véletlenül sem költöznék el innen, plusz megvagyok én a munkámmal. Talán nem a legjobb, de nem is a legrosszabb, megszoktam már. Hiába, nem lehet mindenki irodista, vagy értelmiségi, valakinek ezzel is kell foglalkoznia. Azért kibírom, főleg a vastag fizetést nézve, amiből jól megélek. Ezért már elviselhetőbb egy-két erőszakos állat. Annak azonban mégis örülök, hogy Ambrosia felajánlotta ezt a rejtélyes lehetőséget. Csak tudnám miért ilyen titokzatos, miért nem árul el semmit. Valami illegális dologról lenne szó? Vagy az én életem is tönkremehet? Nem tudom, remélem nem bánom meg, hogy megbíztam ebben a nőben, mert jó lenne, ha nem kéne rácsok mögött letöltenem pár évet, vagy normálisan élhetnék ezek után is.
- Rendben. - törődök bele a dologba, mivel mást nem nagyon tehetek. Ha nem mond semmit akkor felesleges egyenlőre tovább vergődnöm, olyannak ismertem meg, aki nem tartja be amit mondott. Azért remélem nem a dolog előtti pillanatban akar tájékoztatni arról, hogy konkrétan mit is kéne csinálnom. Jó lenne előbb megtudni, hogy fel tudjak rá készülni, hogy ne érjen túl váratlanul a helyzet.
- Addig vagyok hűséges hozzád, amíg az életem nem kerül veszélybe. - válaszolom és ezt nyugodtan értheti úgy is, hogy nem csak meghalni nem akarok, de priusz se hiányzik.

//Semmi gond és szerintem jó lett a reagod. //

Nem igazán ínyemre való amit mond. Mi az, hogy nem tudja garantálni? Ő adja a lehetőséget, valószínűleg tudja, hogy mennyire megoldható a dolog illegalitás nélkül és mennyire kell hozzá kockáztatnom, hogy becsuknak. Két lehetőség körvonalazódik a fejemben: vagy hazudik, vagy tényleg nem biztos, hogy nem kell vásárra vinnem a bőröm. Remélem inkább az utóbbi. Eléggé aljas húzás lenne kihagyhatatlan felemelkedési lehetőséget kínálva egy közönséges kurvának elvégeztetni vele a piszkos munkát, majd ha szorul a hurok kezeit mosva lelépni. Remélem nem tervez ilyesmit és tényleg kedvel annyira, hogy ezt nem tenné meg velem. Bízom benne, örülnék, ha nem kéne pofára esnem. Nem igazán vágyom rá, hogy az egyik pillanatról a másikra összeomoljon az életem, csak azért, mert egyszer bizalmat szavaztam valakinek. Még csak az hiányozna.
- Annak én is örülnék. - felelem rá tömören és jó lenne, ha tényleg az igazat mondaná és a szövege nem csak mézes madzag. Mindenesetre ha ő nem is én nyílt voltam és egyenes, nem hazudtam. Egyrészt, mert nem láttam értelmét, másrészt meg mert kedvelem annyira, hogy az igazat mondjam. Talán nem látni rajtam, de tényleg olyan vagyok, hogy annak, aki a barátom, vagy legalább félig az nem hazudok a képébe. Tudom, hogy látszat alapján egy erkölcstelen prostinak tűnik, aki bármit megtenne a pénzért, azonban nekem igenis vannak erkölcseim, még ha a munkám érdekében lejjebb is vettem belőlük. Attól még van egy kis lelkiismeretem, hogy néha belerondítok mások levesébe. Nem vagyok én olyan szívtelen és gonosz, mint amilyennek néha gondoltam, egész egyszerűen nem vagyok "jó kislány", viszont ezt kicsit sem bánom. Mindig jónak lenni unalmas, nem szeretem folyton mások kívánságait lesni, csak azért, hogy nekik jó legyen. Annál önzőbb vagyok. Nekem sincs kb senkim, aki állandóan azt figyeli, hogy én mit akarok. Sőt néha eléggé úgy tűnik, hogy mások abszolút tesznek rá, hogy nekem mi a jó. Akkor én miért járjak a kedvükben? Csak azért, hogy ők boldogok legyen? Hát köszönöm inkább kihagyom. Így is pont elég munkaidőben magamat háttérbe helyeznem a nyamvadt pénzért. Nem leszek a magánéletben is valaki lábtörlője, nem fogom megadni senkinek se az esélyt se, hogy áttiporjon rajtam, ezt komolyan mondom. És ezt csak nagyon ritkán szegem meg, kivételes esetekben. Ez is ilyen, ezért is megyek bele ebbe az egész dologba akármennyire is nem biztos, hogy ezzel nem keveredek nagy bajba.
Mosoly kerül az arcomra, amikor azt mondja, hogy nem sokára elmondja a dolog részleteit. Ennek nagyon örülök, mert nem szeretek várni, pláne akkor nem, ha fontos dologról van szó, ez pedig az. Egy kis próbatételt kell kiállnom és kész. Rúgassam ki a pincért? Oké, már van is egy ötletem. - Rendben, meg lesz. - az ajkaimon az ív átvált enyhén gonoszba. Odaintem magamhoz a srácot.
- Egy joghurtot kérek aszalt paradicsommal és bazsalikommal. - adtam le a rendelésem és bólogatva elmegy. Nem kell sokat várnom és visszatér a joghurttal és ahogy számítottam rá a tetejére diót szórtak nem spórolva vele.
- Ez mi? Megmondtam, hogy dió nélkül kérem! Direkt felhívtam a figyelmét, hogy allergiás vagyok rá! Meg akar ölni? - játszom el a felháborodottat szerencsétlennek aki eléggé megszeppen.
- De hölgyem egy szóval se említett ilyesmit. - hebegi és látom a szemében a félelem és a zavarodottság elegyét.
- Szóval azt állítja, hogy hazudok? Hogyan merészeli? Hogy van képe hozzá? - teszek úgy, mint aki totál ki van akadva és már alig várom, hogy idejöjjön a főnöke, ami úgy érzem nincs messze.

//A főnök mozgatását meghagyom neked.//