Nagyokat pislogok, a világ mintha lelassult volna körülöttem. Hallom a zihálásomat, elnyújtva a telefonom csörgésére is figyelmes leszek. De leszarom jelenleg mi történik. Nem vagyok jól, a tagjaim nehezen akarnak mozogni, sokadik próbálkozásra sikerül csak lábra állnom. A konyhai csaphoz megyek és megmosom az arcom. Így mindjárt jobb. Majd észreveszek valami furát a szemem sarkából. Valamit, amit én nem úgy hagytam. A plazmatévé bekapcsolva, kék kijelzőjének émelyítő fényei bántják a szemem. Odamegyek, hogy kikapcsoljam és ekkor ér az újabb döbbenet: egy DVD vár rám "B@zd Meg" felirattal. Beteszem, mert qrvára kíváncsi vagyok rá, hogy mi a fene ez az egész.

~Semmire sem emlékszem a tegnapból.~ Tűnődve megvakarom a fejem, durva estém lehetett az már fix. Nagy nehezen beletalálok a lemezzel a helyére, ~Qrva másnapos vagyok b@zzeg!~ hogy aztán szembetaláljam magam azzal a szicíliai rohadékkal, akivel Liv miatt találkoztam. Merthogy eltűnt a húgom és sehol sem leltem a nyomára, a barátainak gőze se volt merre lehet. Nyilván nem önszántamból vagy puszta jókedvből mentem bratyizni a maffiával gondolhatjátok. Csak nézem, ahogy a magát Ricky Veronának nevező olasz-mexikói félvér gengszter közli velem mekkora egy seggfej is vagyok. ~Mondjál még olyat, amit nem tudok.~ Gondolom kényszeredetten felhorkanva. Én pedig a lábaimon ülve, alig pár centire a képernyőtől bámulok erre a rohadékra és még most sem áll bennem össze a kép. De mindjárt minden világosabb lesz, mindjárt mindenre magyarázatot kapok.

- Hector, megy már? Oké, király! Csá Scottie! Mi van veled baby? Nagyon el vagy tűnve haver. Na, de miért? Már nem szeretsz? Hmm? Na és... hogy érzed magad? Mert kb. most úgy tippelem, hogy rohadt szarul lehetsz. Mert ugye nem nagyon tudsz mozogni, huh?! Levegőt se nagyon kapsz. Mi a büdös franc van veled haver? Héhéhé! Ez meg mi? - Kérdi, s míg én a kezem remegésével vagyok elfoglalva és nem nézek rá most a monitorra szegezem a tekintetemet. Még épp időben, így látom ahogy az a szemétláda egy tűt szegez a halántékomhoz. Igen, az én kib@szott, kik*rt halántékomhoz. - Hmm... hú b@zd meg! Kitalálod, hogy mi lehet ez? - Kérdi tőlem vigyorogva, persze halvány milka lila fingom sincs róla. ~Ugyan honnan is kéne tudnom. Nem egy elcseszett drogdíler vagyok az Istenért, hanem csak egy tetves autótolvaj!~

- Ez... nagy arc vagy Scottie, de ezt még te sem tudod. Na ezt kapd ki, he?! - Mondja, majd a nyakamba szúrja azt a qrva hosszú tűt és belenyomja a fecskendő teljes tartalmát a bőrömbe, az izmaim közé. - Uh, ez nagyon beteg haver! - Mondja, és én már két kézzel a képernyőre tapadok, ha lehetne ennél is közelebb kúsznék. Tényleg nem vagyok jól. ~Mi a büdös halál f@szát nyomott ez a g*ci belém?!~ Fut át az agyamon. - De én totál profi vagyok a beteg dolgokban, tudod? Álmában megmérgezni Scottie "ki, ha én nem f@sz@gyerek" Oswaldot? Az autópályák királyát? Ez aztán a Shakespear-i mutatvány. Hú bakker, jól kiütötted a csávót... - fordul a verőlegénye felé a kamera - ... ezért bevennének a Douchers-be öreg! Jah, - mutat rám - de ha nem vágnád mi a pálya: épp most nyírtalak ki. -

Hirtelen egyre rosszabbul érzem magam, a gyomromnál valami erős fájdalomtól görcsbe rándulok, muszáj odakapnom a kezemet és fújtatni akár egy versenyló míg el nem múlik a rosszullét... egyelőre.
- De ne égesd be magad nagyon, mert vesz a kandi kamera. - Mondja, én pedig elkezdem keresni, hogy hová is tehette az a mocsokláda a kis játékszerét. - Ohó, mi a szar ez, amit beléd nyomtam? Hát ez valami hightech, kiber-kínai szintetikus kotyvasz. Nem is tudom pontosan mi van benne. Csak azt, hogy a hatóanyaga a vérsejtjeidhez kapcsolódik. Neked annyi haver, és ez már megvolt. Szóval már csak egy órád van maximum... tick-tack. És ez nem kamu. Gondolkodtál volna, mielőtt kinyitottad a szádat és elvállaltál egy olyan munkát, amit nem teljesítettél időre. Don Carlo nagyon dühös lett. Így visszatekintve most már egész világos a kép, ugye? Tudtam, hogy megérted. Most pedig jó halált kívánok... Seggfej! - Mondja, miközben puszit lehel a fejem búbjára, a szemétláda.

De persze a nyomoronc verőembere se bírja ki jópofizás nélkül, közbe kell kotyogjon.
- Na, erre mit lépsz mi? - Kérdi a kiütött, ágyon fekvő testem felé lendítve az ütőt, amit eddig a kezében szorongatott. - Hazafutást? - Kérdi röhögcsélve. Engem pedig elönt a harag. Na nem az a mezei féle, hanem az amitől eldurran az agyad. Felkapom a tévét és szétverem, darabokra, nekib@szom a földnek és csak rugdosom, ütlegelem egyre, mintha az volna Verona csoffadt képe és őt magát rugdosnám és ütögetném ilyen erővel. A tévé a végére felismerhetetlenségig összetörik, eszemet vesztve indulok meg a kijárat felé hogy kinyírjam ezt a mocsadékot, mikor meghallom ismételten a telefoncsengést. Ezúttal már meg is nézem, hogy ki az: Egy nem fogadott hívásom van, felkapom a telefont a lakáskulccsal se tökölök, csak bevágom magam mögött az ajtót és úgy rohanok lefelé a lépcsőn, mint aki az életéért fut.

~De hé, hisz épp azt csinálom!~ Lerohanok egészen a garázsig, ahol a kocsimba pattanok és ezerrel gázt adva indulok utamra. Közben pedig visszahívom az elszalasztott számot. De közben azt se nézem merre megyek, viszont így sikerül áthajtanom a piroson is, és mintha fura mód jobban lennék kicsit. Csakhogy a zsernyákok is rám szállnak persze mikor kocsit lopok valahogy nem érnek soha utol vagy ki se szúrják a béna fakabátok. Most meg egyből, pedig csak 5 piroson mentem át zsinórban. Igazán nem értem mit vannak úgy oda. A többi kocsi sofőrje félre tudta rántani a kormányt, én meg szépen elszlalomoztam köztük. Szóval még csak bele se mentem senkibe, már tényleg csak egy qrv@ karambol hiányozna az életemből. Bővel elég most ez az autósüldözéses marhaság a zsernyákokkal. Viszont legalább nem akarok beájulni tőle, mint a tv előtt korábban.

- Nos, az öreg meggondolta magát és ad még egy utolsó esélyt neked. Már csak a húgicád miatt is, igazán szemre való a kicsike. Kár lenne, ha még téged is elveszítene mint a mamit és a papit. Brühühü! Ha elpatkolnál, ígérem kezelésbe veszem és vigyázok rá helyetted is. Szóval a lényeg Scottie fiú, hogy a cucc amit kaptál a "pekingi koktél" névre hallgat és a mellékveséid receptorait b@szt@tja. Ha a kis koktélom eljut a szívedbe halott ember vagy. Na most, az egyetlen dolog amivel lelassíthatod az az adrenalin. Ha szinten tartod az adrenalintermelést a szervezetedben még akár kihúzhatod a nap végéig is. Leegyszerűsítem neked bunkókám: ha megállsz meghalsz. Folyamatosan mozgásban kell lenned. Ennyi. Jah, és szerezz valahonnan egy valag epinefrint vagy mi a sz@rt, mert blokkolót is lett kevertek a cuccba csak hogy biztosan megmurdelj. Úgyhogy most muszáj lesz betörnöd a kórházba vagy valahová és telenyomnod magad vele; 10 milis fecskendőkben tárolják, de ne adagold túl... a doki szerint egy injekció 1/5-e elég lesz! Ha szeretnéd még a drága Oliviádat valaha is látni ugyebár! 24 órád van, hogy leszállítsd amit ígértél cserébe megkapod az ellenszérumot a Dontól. Ha megint késel nincs ellenszer. Capisce?! -