Adriana mély levegőt véve gyári vissza magéba a az undort és a szégyent, hogy ennek a nem túl bizalomgerjesztőnek tűnő alaknak a nyelve megközelítse bőrét bár honnan is. Inkább újabb ragyogónak tűnő mosolyt próbál varázsol dús ajkaira ahogy lenyeli az újabb sértéseket melyek keverednek az angollal és a spanyollal.
-te bizonyára jobban tudod mint én…. valahogy úgy tűnik mintha folyton valakinek a dekoltázsában kószálna.- böki ki szemtelenül ahogy barna íriszeit a férfiébe fúrja. Nem tudja hogyan fogja ezt egyáltalán túlélni…. de jó színjátékot kell most hoznia. Ez a hajléktalannak tűnő férfi lehet a beszálló kártyája a hajóba ami elvezetheti őt a húgához. lehet, hogy nagy ő a nagyhal, de az is lehet hogy csak egy picike, lényegtelen valami köze lehet hozzá, vagy éppenséggel csak vezetheti ahhoz aki segíteni tudd neki. Szóval sok forog kockán és közelebb a lehetőség, mint bármikor, nem baltázhatja el. különben Jack soha az életben nem engedi ennyire közel megint, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, nemde?
hatalmasra kerekedik a szeme a pulthoz érve, amint meghallja, hogy a férfi whiskeyt kér, nem tudja megfizetni, de szereti a jó dolgokat, mi? Ettől nevethetnékje támad hirtelen, de attól félve, hogy inkább hisztérikus röhögésbe csapna el, ezért inkább lenyeli jó kedvét. Majd elgondolkodva kér inkább egy Bacardi kólát, de dupla adag alkohollal, ugyan is úgy sejti a neheze még csak most fog jönni.
Amikor megkapják az italukat, kifizeti, borravalót is hagyva, megragadja a saját poharat, nagy kortyokban issza, hagyja az alkohol lassan tegye meg hatását.
-És most…? – kíváncsian harap az alsó ajkába, miközben igyekszik nem elrejteni a leöntött dekoltázsát hanem inkább kidomborítani… hátha a látvánnyal el tudja venni a fejét, de hatodik érzéke azt súgja ő nem fogja beérni ennyivel.

Próbálja arcára fagyasztani a mosolyt, nem biztos, hogy jó pont lenne ha feltűnne a fickó az undora. Vajon tényleg akad nő ezen a bolygón aki közeledne hozzá? Bár ha jobban megfigyeli, nem is lenne olyan rossz pasi ha mondjuk adna magára egy kicsit, mondjuk nem rossz pont lenne ha keresne egy borotvát, máris sokkal barátságosabb, és tán még szexibb arca is lenne. Na és ha mondjuk magára kapna valami kevesebb rongyosabb cuccot akkor máris emberibb formája lenne, és nem rázná ki a hideg tőle. Ja ugye ne ítéljünk elsőre, tanítják a szüleink, viszont ez az a pillanat amikor kötelező, egy sötét sikátorban nem biztos, hogy az ember lánya össze akarna vele futni. Elkerekedett szemekkel bámulja végig talán egy perces műsorát, ahogyan letolja torkán az alkoholt, hát nem sokáig teketóriázott, azt meg kell hagyni, vajon ezt hol tanulhatta? Adriana nem követ a példáját, de szüksége van az erőre, ezért nagy kortyokban legalább a felét lenyeli, halk nyögés hagyja el torkát ahogy az édes alkohol lecsusszan a torkán, máris lazábbá válnak az izmai. Mosolyába egy kis pimaszság is vegyül, ahogyan látja azért hatással van a férfire a színjátszása, össze akad a nyelve, hirtelen nem is tudja mit mondjon, és ahogy szemei rátapadnak a melleire, elefántcsontszínbe vont arcára rózsás pír költözik. Szerencse, hogy sötét van és csak egy két kósza fény világítja meg, így a másiknak talán fel sem tűnik. Azért nem sokan szokták bámulni a vodkával leöntött mellbimbóját se ruhával se anélkül. Mikor az illető veszélyesen közel hajol az intim szférájába, próbál nem elhúzódni tőle, mire mondandója végére ér, már a fülébe liheg, mint valami kutya. Bőrét csiklandozza a hangja, libabőr kúszik fel a gerince mentén, bár nem tudja hova tenni ezt az érzést, valószínűleg az undortól… talán.
-Szórakoznánk?- billenti oldalra a fejét ahogy felé fordul, játékosan túr bele az ében színű fürtjeibe, majd tejfehér fogai finoman harapnak a vörösre rúzsozott telt ajkaiba. Csak reménykedik benne, hogy a csomagot amit a zsebéből halászott elő, nem az amire gondol… - Imádok szórakozni, főleg helyes pasikkal,- kacsint rá,- de kíváncsi lennék, hogy te mit értesz ez alatt? - felkapja a poharát, majd magába dönti a maradékot is. Fél szemmel a társát keresve sandít a fickó válla fölött, de ő felszívódott. Hát ez nagyszerű! Megerőlteti magát, közvetlenebb kell legyen, hogy bekapja a csalit, elkapja a férfi kezét, finoman megrázva, miközben közel húzódik hozzá, annyira hogy testük szinte össze ér,- Liv vagyok,- súgja fülébe érzékien, majd mielőtt az túl szemtelenné válna máris vissza húzódik a helyére.

Felvonom a szemöldököm amikor a fickó benyögi a ledéren öltözött, luficicikkel kirakott, műbigének, hogy még egy kör lesz, mintha az előzött is ő állta volna. Nem, azért de amikor azt mondtam neki, hogy meghívom egy körre, az… nem azt jelentette, hogy egész éjszaka el látom majd amíg taj részegre issza magát. De mivel, hogy szükségem van arra az alkoholra ahhoz, hogy ne viszkessen a tenyerem folyamatosan, ahhoz a bizonyos pofonhoz, vagy inkább tökön rúgáshoz, amit igazán megérdemelne az „úriember”, pláne ha abból indulunk ki ahogyan legelteti rajtam perverz íriszeit, azt hiszem gondolatban nem csak, hogy anyaszült meztelenre vetkőztetett de még abban is biztos vagyok, hogy már a pózt is kitalálta amivel magáévá tenni. Hát kisapám abból aztán nem fogsz enni, ezzel teljesen tisztában vagyok, nem egy ilyen mocskos kezű, erkölcstelen gazemberrel fogom átélni életem első szexuális élményét, és pláne nem egy ilyen lebujban valami koszos sarokban.
Figyelem ahogy a nő tölt még egy pohár whiskeyt, a férfinak pedig azt amit eddig is ivott, elfojtom magamban a káromkodást, majd táskámból újabb papírpénzt húzok elő, hogy fizessek, de ha lesz következő kör, akkor ez a pöcsfej valahol a pult alatt ledolgozza vagy megoldja, ezzel bezárt a bazár.
-Köszi,- biccentek a platina szőke cicababának, majd gondolkodás nélkül tolom le a második pohárral is, egyszerre. Halkan felnyögök amikor a whiskey végig marva a torkomat melegíti fel a nyelőcsövem és úgy testem minden egyes porcikáját, érzem ahogy kezdi megtenni hatását ahogy egyre inkább kedvesebb leszek vele.
Majdnem kirobban belőlem a nevetés, amikor közli széles vigyorral a pofáján, hogy ő meg az én álmom, cöhh. Nem is értem, azt hiszi, hogy az a nők álma, hogy hajléktalan, valószínűleg drogfüggő stricikkel töltsék az idejüket? Vagy… tényleg azt akarják? Lehet csak én vagyok ilyen defektes, nem is tudom, de az egyszer abban biztos vagyok hogy ez a pali minden csak nem az álmom, max a rémálmom.
-Mégis honnan tudod, hogy ki az akivel álmodni akarok, és mégis mennyire élvezném?- billentem oldalra a fejem, ahogy fogaim játékosan az alsó ajkam húsába mélyed. Hát azt meg kell hagyni, hogy jó a dumája a csávónak, csavargó létére is, hmm lehet hogy nem is olyan kicsi ez a hal, már ha éppen nem csak egy szerencsétlen flótás, nem lehetek biztos semmiben sem.
Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy a markában kiszedi a két kis tablettát, a zacskóból, majd az egyiket gyorsan be is kapja és lenyeli, majd a másikat felém tartja nyilván azért, hogy kövessem a példáját. Most mi a francot kellene tennem? Ha nem kapom be akkor gyanús lesz neki, de ha meg igen… akkor, a francba is ha ez a módja, hogy megtaláljam a húgomat, megteszem, egy szembe még úgy sem halok bele…
mielőtt meg gondolnám magam elveszem tenyeréről, majd a számba ejtem és nyelek egy nagyot ahogy lecsusszan a torkomon.

Na jó, ez a helyzet kezd egyre jobban nem tetszeni, azt hiszem, de mire észbe kaphatnék már jócskán benne voltam a cikis helyzetben úgy egészen nyakig. El kellett döntenem, hogy most mi a fontosabb, az, hogy helyesen járjak el, vagy inkább a húgomat helyezzem előtérbe. És igazából gondolkodás nélkül döntöttem, a húgom ezerszer fontosabb volt, mint bármi ezen a világon. És ha az kellett amit tenni készülök, hogy megtaláljam, akkor igen is megfogom tenni, zokszó nélkül, bűntudat nélkül. Szegény testvéremmel bármi, az ég világon bármi történhetet, meg kell találnom és minél előbb. Ráadásul ez a hajléktalannak kinéző fickó lehet a belépőkártyám, ha szerencsém van.
Mielőtt vissza léphetnék az apró tabletta már le is csúszik a torkomon, maradék whiskeymmel leöblítem, és…. Várom a hatását, igazából halványlila gőzöm sincs mikor fog beütni, de gondolom fel kell szívódnia a szervezetemben meg ilyesmi. Az alkohol addig is kellőképpen megtette a hatását, kellően el van zsibbadva az agyam, megfelelően kezdenek felszabadulni a gátlásaim, úgy érzem.
-Valóban? Kicsit…- nehezen forog a nyelvem, egy pillanatra össze ráncolom a szemöldökömet ahogyan próbálom megtalálni a megfelelő szót, amit mondani akartam, nehezen megy a szavak formálása is. Be vagyok rúgva? Egy kicsit meg is szédülök ahogy meg csap a meleg levegő, meg kell kapaszkodnom a pult szélében, hogy ne essek orra, az volna az igazán ciki…
-Hékás,- kapom el a kezét félúton,- remélem valami eldugott zsebben akad némi kápéd, ugyan is az enyém elfogyott,- jegyzem meg neki dallamos hangon az alkoholtól,- nem mellesleg nem vagyok bank… - bököm ki mellé szemtelen hangon.

Nem tudom, hogy az eddig bevitt alkoholmennyiségnek köszönhető, vagy talán annak az izének amit percekkel ezelőtt csúsztattam le a torkomon, talán a kettőnek együtt, de lassan kezdett velem forogni a világ, kezdett egybemosódni minden, és ami a legfontosabb, csigatempóban, de kezdet kirakni a rögtön jövök táblát. És nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is akarja vissza venni… egy darabig biztosan. Valahol mélyen az elmém azt súgja, hogy ez nem helyes, hiszen rendőrtisztként kellene, hogy legyenek határaim. Vannak is, amit ebben a pillanatban félretettem, már évek óta kutatók semmi nyomra nem bukkantam. Változtatnom kell a hozzáállásomon, és ha ez ezt jelenti, akkor bizony megteszem, illetve megtettem, a szükség törvényt bont, szokták mondani. Az előbb még eszembe volt, hogy a társamat kutassam fel, hiszen az sosem árt, de most az is kimegy a fejemből, hogy egyáltalán nem egyedül jöttem ide, konkrétan leszarom, hogy hol is van vagy éppen mit csinál. Akvamarin színű szembogaraim ködösen csillognak a helyükön, a forróság elönt, egy egy verejtékcsepp gurul le a halántékomon és a gerincem mentén. Határozottan kezd meleg lenni bent, vagy csak beképzelem, nem tudom, arcomra barackvirágszínben ég a hőségtől. Nem tudom, hogy mi az amit gondolok és amit ki mondok, vagy mi az amit érzek, vagy esetleg beképzelek. A tudatom össze mosódik a fantáziavilágommal és egyszerűen csak képtelen vagyok különbséget tenni.
Meg is botlom, ha nem kapaszkodom meg a márványpult szélébe, tuti, hogy lefejelem, és éppen azon keseregnék milyen pancser is vagyok, amikor a hajléktalan fickó még egy kör rendezését tervezgeti. Nem tudom, hogy minek néz engem, de egy amúgy is kifogytam a pénzből, és kettő…. Nem fogom egy ismeretlen férfi italozását állni, az első csak kedveskedő… vagyis az első hány is (?), mindegy, már erre sem emlékszem, csak kedves gesztus volt, ennyi.
-Hmm, jól áll a mosoly…- jegyzem meg bágyadt hangon, és elgondolkodok egy pillanatra, hogy ezt most ki mondtam-e vagy sem, nem tudom, biztosan nem, én ilyet egy férfinek sem mondanék, főleg nem egy ilyennek, az egyszer száz.
-hát… izé… de, azt hiszem,- mondom a szavakat keresve ahogy lassan lefejti ujjaimat kezéről, még beszélni is elfelejtettem, de valamiért ez egyáltalán nem zavar, sőt… lassan kezd semmi sem zavarni, ami nem teszik, vagy mégis, végre nem foglalkozom semmivel, mert hogy mindent leszarok.
Libabőr fut végig a bőrömön amikor tenyeremet az övébe téve fonja körbe most az ő ujjai, milyen meleg a bőre. Lehunyom a pilláimat, elefántcsontszínbe vont bőrömre árnyékot vetnek, ében színű, hosszú pilláim. Lehelete csiklandozva simít végig rajtam mikor a fülembe suttog, akaratlan is halk nyögés szalad ki ajkaimon mikor nyelve is érinti a fülemet, a francba, alhasam kellemesen kezd el bizseregni, hogy mindenfelé a testemben lassan elterjedjen.
-ebben az esetben… rád bízom magam, mutasd a tutit,- felelem neki oldalra billentett fejjel, miközben az eddig kapaszkodó tenyerem borostás arcán simít végig lassan.